2016. Imádság a Nemzeti Emlékhely 490.-évfordulójára

 

 

Imádság a Nemzeti Emlékhely 490.-évfordulójára

2016. Mohács

 

Történelem Ura, Teremtő Istenünk!

Nemzeti gyászunk 490. évfordulóján emlékezünk azokra, akik életüket áldozták Nemzetünkért, a kereszténységért. Egyszerű jobbágyokra, nemesekre, egyházunk főpapjaira, akik jövőnkért áldozták életüket. Most mi is jövőnkre figyelve imádkozunk.

Jelen történelmi helyzetünket mély válság jellemzi. Általános a bizalmatlanság, mind a jelen, mind a jövő iránt. Ahogy Szentatyánk fogalmaz: „részleteiben zajlik a harmadik világháború”. Mindez széttördeli az együttélés kulturális és civil modelljeit, amelyek eddig vigyázták Európa közjavát. Mohács hősei és áldozatai sírja fölött állva, szeretnénk megújítani elkötelezettségünket jövőnk iránt. Szeretnénk újult lendülettel megerősödni saját gyökereinkhez való ragaszkodásunkban, elköteleződni a nemzet, a vallás, a család iránti hűségünkben.

Egyházunk ebben az esztendőben az Irgalmasságot teszi irányt mutató értékévé. Amikor Európa tele van félelemmel, szorongással és gyűlölettel, szeretnénk újra elköteleződni az evangélium alapvető törvénye, az irgalom mellett. Az irgalom őszintén tekint a másik emberre, mindazokra, akikkel életünk útján találkozunk. Az irgalom az egyetlen út, mely megnyitja szívünket a reményre, amely segíthet minket, hogy – korlátaink ellenére is – az elfogadás lelkületével tudjunk egymásra tekinteni.

 

Urunk! Szeretnénk megújulni elkötelezettségünkben, a házasság és család iránt, szeretnénk segíteni fiataljainkat a házasságra készülésben, az eléjük élt példával, individualizmusunkból való kilépésünkkel, az előttünk járó nemzedék megbecsülésével. Szeretnénk annak tanúi lenni, hogy szükségünk van a másik emberre, hogy a nemzedékek egymásra utaltan, egymással együttműködve, az ideológiai és politikai nézetek kiengesztelődésével vagyunk képesek hozzájárulni, személyes, nemzeti, vallási, európai jövőnk építéséhez.

 

Urunk! Segíts bennünket, hogy tudjunk újfajta módon tekinteni egymásra, ne engedj soha olyan ideológiákat lábra kelni, amelyek képesek átgázolni a másik emberen, nemzeten, valláson.

Ez a megemlékezés egybeesik a nagy háború centenáriumával és 1956 fájdalmas évfordulójával. Nemcsak mohács 490. évfordulója idéződik fel bennünk ezen az Emlékhelyen, hanem felidéződnek azok a szörnyű vérontások is, amelyek során homályos indítékokkal ölte ember az embert, a magyar a magyart, százezrével öltük egymást.

 

Történelem Ura!  Emelj ki mindannyiunkat abból a sötétségből, amely nem engedi meglátni a másikban Isten képmását, a testvért. Indíts bennünket arra, hogy tudjuk egymásban átölelni az embert, tudjunk egymás másságában téged szeretni és tovább indulni egy jövőt építő Nemzet és Európa fele.

Újíts meg bennünket, hogy ne a gyűlölet, hanem a remény hasson át bennünket.

 

Urunk! Segítsd az állami-, társadalmi-, politikai vezetőket, hogy ne csupán pillanatnyi érdekeket kövessenek, hanem legyen bátorságuk küzdeni az igaz értékekért.

Keresztelő Szent János vértanúságával esik egybe Mohács eleste. Ahogy népünk nevezte Mohács elestének napját, „Nyakavágó-János ünnepe”. Az Evangélium azon hős alakjára emlékezünk, aki az igazság, az erkölcs érdekében, Krisztus mellett kiállva vált az emberi helytállás eszményévé. Engedd, hogy merjünk kiállni hétköznapi életünkben is az igazért, jóért, szépért és a szentért. Így legyünk a holnap valósítói.

 

Történelem Istene, az élők Ura! Légy jutalma az itt elesett Hősöknek és Áldozatoknak. Légy vigasza mindazoknak, akik napjainkban hitükért az értékek védelmében üldözést szenvednek. Krisztus a mi Urunk által! Ámen.

Típus: 
Tábori püspöki beszéd
Tartalom dátuma: 
szerda, 2019, február 27