A házasságkötés szertartása

 

A házasságkötés szertartása

A házasságkötés szertartása a házasságkötés formájának liturgikus megvalósulása a nászmisében vagy misén kívül.

A latin Egyházban általános a felfogás, hogy maguk a jegyesek mint Krisztus kegyelmének közvetítői szolgáltatják ki egymásnak a házasság szentségét, amikor az Egyház színe előtt kinyilvánítják házasságkötési szándékukat.

 

A házasságkötés szertartásának rendje

1. Az eskető klerikus az Egyház nevében kérdezi meg először a vőlegényt, majd a menyasszonyt:

„N., megfontoltad-e Isten előtt szándékodat, és szabad elhatározásból jöttél-e ide, hogy házasságot köss?”

„Ígéred-e, hogy leendő feleségedet/férjedet tiszteled és szereted, míg a halál el nem választ benneteket egymástól?”

„Elfogadod-e a gyermekeket, akikkel Isten megajándékozza házasságotokat?”

„Ígéred-e, hogy Krisztusnak és az Ő Egyházának törvényei szerint neveled őket?”

Pozitív válaszok után a jegyesek kezet fognak, az eskető stólával átköti kezüket, és fölszólítja a vőlegényt: „Nyilatkozzál Isten és az Anyaszentegyház színe előtt: akarod-e a jelenlévő N-t feleségül venni?” A válasz: „Akarom.”

„Mondd tehát utánam: N., Isten szent színe előtt feleségül veszlek.”

Ezután fölszólítja a menyasszonyt: „Nyilatkozzál Isten és az Anyaszentegyház színe előtt: akarsz-e a jelenlévő N-hez feleségül menni?” A válasz: „Akarok.”

„Mondd tehát utánam: N., Isten szent színe előtt feleségül megyek hozzád.”

A megkötött házasságot az eskető az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében érvényesnek nyilvánítja és megáldja.

 

2. Ősi magyar szokás szerint előbb a férj, majd a feleség esküt is tesz: „Isten engem úgy segéljen, Nagyasszonyunk, a Boldogságos Szűz Mária, hogy a jelenlévő N-t szeretem, szeretetből veszem feleségül/szeretetből megyek hozzá feleségül, Isten rendelése szerint, az Anyaszentegyház törvénye szerint, és hogy őt el nem hagyom holtomiglan, holtáiglan semmiféle bajában, Isten engem úgy segéljen.”

 

3. Az eskető megáldja a gyűrűket, melyeket e szavakkal húznak egymás ujjára az új házasok: „N., viseld ezt a gyűrűt szeretetem és hűségem jeléül az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében”.

 

4. A házasságkötés szertartását a nászáldás, az új házasok, kiemelten is az új asszony megáldása zárja.

Szükség esetét kivéve a házasságkötéskor meg kell tartani a jóváhagyott liturgikus könyvekben előírt, ill. a törvényes szokások által megkívánt rítusokat (Egyházi Törvénykönyv 1119.kánon).

 

A püspöki konferencia jogosult a nemzeti házasságkötés szertartás kidolgozására, mely megfelel az illető vidék és nép ker. szellemhez alkalmazott szokásainak. Az így kidolgozott házasságkötés szertartásnak is tartalmaznia kell azt az elemet, hogy az eskető kiveszi és elfogadja a felek házassági beleegyezésének kinyilvánítását.

 

A keleti liturgiákban e „koronázásnak” nevezett szentséget a pap v. a püspök szolgáltatja ki. Miután ugyanis kivette a jegyesek kölcsönös beleegyezését, a házasságkötés jeleként megkoronázza a vőlegényt és a menyasszonyt. A különböző liturgiák gazdagok áldó és epiklézis jellegű imádságokban, melyek Istentől kegyelmet és áldást kérnek az új házaspárra, főként az új asszonyra. E szentség epiklézisében a házastársak úgy fogadják a Szentlelket, mint a Krisztus és az Egyh. közötti szeretet közösségét (vö. Levél az efezusiaknak 5,32). Ő a szövetségük pecsétje, szerelmük állandóan áradó forrása, az erő, mely megújítja hűségüket.

Típus: 
Esketés
Tartalom dátuma: 
péntek, 2019, január 18