Hiszem a test föltámadását

 

"HISZEM A TEST FÖLTÁMADÁSÁT"

A Katolikus Egyház Katekizmusa  988 - 1020

 

988

A keresztény Credo -- hitünk megvallása Istenben az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben, valamint az Ő teremtő, üdvözítő és megszentelő tevékenységében -- a tetőpontjára ér, amikor meghirdeti a halottak föltámadását az idők végén és az örök életet.

989

Erősen hisszük és ezért reméljük: amint Krisztus valóban föltámadt a holtak közül és örökké él, úgy haláluk után az igazak is örökké élni fognak a föltámadt Krisztussal, és Ő föltámasztja őket az utolsó napon. (Vö. Jn 6,39--40.) Föltámadásunk, miként az Övé, a Szentháromság műve lesz:

"Ha pedig bennetek lakik annak Lelke, aki föltámasztotta Jézust a halálból, ő, aki Jézus Krisztust föltámasztotta a halottak közül, halandó testeteket is életre kelti bennetek lakó Lelke által (Róm 8,11). (Vö. 1Tesz 4,14; 1Kor 6,14; 2Kor 4,14; Fil 3,10--11.)

990

A "test" szó az embert jelöli gyöngeségének és halandóságának állapotában. (Vö. Ter 6,3; Zsolt 56,5; Iz 40,6.)  A "test föltámadása" azt jelenti, hogy a halál után nem csupán a lélek élete halhatatlan, hanem "halandó testünk" (Róm 8,11) is újra magára fogja ölteni az életet.

991

Hinni a halottak föltámadását a keresztény hitnek kezdeteitől fogva lényeges eleme volt. "A keresztények meggyőződése a halottak föltámadása. A belé vetett hitben élünk": (Tertullianus: De resurrectione mortuorum 1, 1: CCL 2, 921 (PL 2, 841).) "Ha tehát azt hirdetjük, hogy Krisztus föltámadt a halálból, hogyan állíthatják néhányan közületek, hogy nincs föltámadás? Ha nincs föltámadás, akkor Krisztus sem támadt föl. Ha pedig Krisztus nem támadt föl, hiábavaló a mi igehirdetésünk és hiábavaló a ti hitetek (...). Ám Krisztus föltámadt a halálból, mint a holtak zsengéje (1Kor 15,12--14.20).

 

I. Krisztus föltámadása és a mi föltámadásunk

A FÖLTÁMADÁS FOKOZATOS KINYILATKOZTATÁSA

992

A halottak föltámadását Isten fokozatosan nyilatkoztatta ki népének. A halottak testi föltámadásába vetett remény úgy bontakozott ki, mint az egész ember, a lélek és a test Teremtőjébe, Istenbe vetett hit logikus következménye. Az égnek és a földnek Teremtője ugyanaz, mint aki hűségesen tartja az Ábrahámmal és utódaival kötött Szövetségét. A föltámadás hite ebben a kettős távlatban kezdett megmutatkozni. A Makkabeus vértanúk megkínoztatásuk közepette vallották:

"A világ Királya minket, akik az Ő törvényeiért halunk meg, föl fog támasztani az élet örök föltámadására" (2Mak 7,9). "Jobb nekünk, akiket emberek halálra adnak, várni Istentől a reményt, hogy újra életre támaszt minket" (7,14). (Vö. 7,29; Dán 12,1--13.)   

993

A farizeusok (Vö. ApCsel 23,6.) és az Úr sok kortársa (Vö. Jn 11,24.) várta a föltámadást. Jézus a föltámadást határozottan tanítja. A szadduceusoknak, akik tagadják, így válaszol: "Nem azért tévedtek-e, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem Isten hatalmát?" (Mk 12,24). A föltámadás hite abba az Istenbe vetett hitre támaszkodik, aki "nem a holtak Istene, hanem az élőké" (Mk 12,27).

994

Sőt: Jézus a föltámadásba vetett hitet összekapcsolja saját személyével: "Én vagyok a föltámadás és az élet" (Jn 11,25). Maga Jézus fogja föltámasztani az utolsó napon azokat, akik Benne hittek, (Vö. Jn 5,24--25; 6,40.) s akik ették az Ő testét és itták az Ő vérét. (Vö. Jn 6,54.) Ennek már most jelét és zálogát adja azzal, hogy néhány halottnak visszaadja az életet, (Vö. Mk 5,21--43; Lk 7,11--17; Jn 11.) így jövendölvén a föltámadását, bár az más létrendbe tartozik. Erről a teljesen egyedülálló eseményről úgy beszél, mint Jónás jeléről, (Vö. Mt 12,39.) mint a Templom jeléről: (Vö. Jn 2,19--22.) megjövendöli föltámadását a megölése utáni harmadnapon. (Vö. Mk 10,34.)

995

Krisztus tanújának lenni nem más, mint "az ő föltámadása tanújának lenni" (ApCsel 1,22; 4,33.) , miután ettek és ittak "vele együtt föltámadása után" (10,41). A föltámadás keresztény reményét teljesen megpecsételik a föltámadt Krisztussal történt találkozások. Föl fogunk támadni, mint Ő, Ővele és Őáltala.

996

A föltámadás keresztény hite kezdettől fogva értetlenségekkel és ellenkezésekkel találkozott. (Vö. ApCsel 17,32; 1Kor 15,12--13.) "Egyetlen dologban sem mondanak ellent a keresztény hitnek oly hevesen, konokul, minden erővel, perlekedve, mint a test föltámadásának." (Szent Ágoston: Enarratio in Psalmum 88, 2, 5: CCL 39, 1237 (PL 37, 1134).)

Azt általában elfogadják az emberek, hogy az emberi személy élete a halál után szellemi módon folytatódik. De hogyan lehet azt elhinni, hogy ez az oly nyilvánvalóan halandó test képes lesz föltámadni az örök életre?

 

HOGYAN TÁMADNAK FÖL A HALOTTAK?

997

Mit jelent "föltámadni"? A halálban a lélek és a test szétválásával az ember teste romlásnak indul, míg a lelke megy találkozni Istennel, és várja, hogy újra egyesüljön megdicsőült testével. Isten a maga mindenhatóságával végleg vissza fogja adni testünknek a romolhatatlan életet azáltal, hogy Jézus föltámadásának erejével újra egyesíti testünket a lelkünkkel.

998

Ki fog föltámadni? Minden ember, aki meghalt: "Akkor előjönnek, akik jót cselekedtek, az élet föltámadására, akik pedig gonoszat cselekedtek, az ítélet föltámadására" (Jn 5,29). (Vö. Dán 12,2.)

999

Hogyan? Krisztus saját testében támadt föl: "Nézzétek kezemet és lábamat: én magam vagyok az" (Lk 24,39); de nem ebbe a földi életbe jött vissza. Hasonlóképpen, Őbenne "valamennyien a saját testükkel fognak föltámadni, amit most birtokolnak", (IV. Lateráni Zsinat: 1. fejezet: De fide catholica: DS 801.)  de ez a test át fog alakulni a dicsőség testévé, (Vö. Fil 3,21.) "szellemi testté" (1Kor 15,44): "De azt kérdezhetné valaki, hogyan támadnak föl a halottak? Milyen testtel jönnek majd elő? Oktalan! Amit elvetsz, nem kel életre, hacsak meg nem hal. Amit vetsz, nem a növény, mely csak azután fejlődik, hanem a puszta mag (...). Romlásra vetik el, romlatlannak támad föl; (...) a holtak romolhatatlanságra támadnak föl (...). Ennek a romlandó testnek föl kell öltenie a romolhatatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot (1Kor 15,35--37.42.52--53).

1000

Ez a "mód, ahogy a föltámadás majd megtörténik", fölülmúlja képzeletünket és értelmünket; csak a hitben közelíthető meg. De az Eucharisztiában való részesedésünk már előízét nyújtja testünk Krisztus által történő színeváltozásának: "Ahogy a földből vett kenyér Isten segítségül hívása után többé nem közönséges kenyér, hanem Eucharisztia, mely két elemből, egy földiből és egy égiből áll; ugyanígy testünk is, amikor magunkhoz vesszük az Eucharisztiát, már nem a romlandósághoz tartozik, hanem övé a föltámadás reménysége." (Szent Ireneusz: Adversus haereses 4, 18, 5: SC 100, 610, 12 (PG 7, 1028--1029).)

1001

Mikor? Véglegesen az "utolsó napon" (Jn 6,39--40.44.54; 11,24); "a világ végén". (II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 48.)  A halottak föltámadása ugyanis szorosan összefügg Krisztus második eljövetelével:

"A parancsszóra, a főangyal kiáltására, Isten harsonazengésére az Úr maga száll le a mennyből, s először a Krisztusban elhunytak támadnak föl" (1Tesz 4,16).

 

A KRISZTUSSAL FÖLTÁMADOTTAK

1002

Ha igaz, hogy Krisztus "az utolsó napon" föl fog minket támasztani, az is igaz, hogy Krisztussal együtt bizonyos értelemben már föltámadtunk. Valójában ugyanis a keresztény élet a Szentlélek miatt már a földön részesedés Krisztus halálában és föltámadásában:

"Vele együtt temettek el a keresztségben, vele is támadtok föl az Isten erejébe vetett hit által, aki föltámasztotta Őt halottaiból (...). Ha tehát föltámadtatok Krisztussal, azt keressétek, ami odafönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján." (Kol 2,12; 3,1)

1003

A hívők, akik a keresztség által egyesültek Krisztussal, már valóságosan részesei a föltámadott Krisztus mennyei életének, (Vö. Fil 3,20.) de ez az élet "elrejtett" marad "Krisztussal Istenben" (Kol 3,3). Isten "Krisztus Jézusban ugyanis föltámasztott minket, és vele együtt maga mellé ültetett a mennyben" (Ef 2,6). Mivel az Eucharisztiában Krisztus testével táplálkozunk, már az Ő testéhez tartozunk. Amikor majd az utolsó napon föltámadunk, mi is megjelenünk "Vele együtt dicsőségben" (Kol 3,4).

1004

Ezt a napot várva a hívő teste és lelke már részesedik a "Krisztusban" való lét méltóságában; ezért kell tisztelnünk a saját testünket, de mások testét is, főként amikor szenved:

"A test (...) az Úrért van, az Úr pedig a testért. Isten az Urat föltámasztotta, s minket is föl fog támasztani hatalmával. Nem tudjátok, hogy testetek Krisztus tagja? (...) Nem vagytok a magatokéi. (...) Dicsőítsétek meg tehát az Istent testetekben!" (1Kor 6,13--15.19--20)

 

II. Meghalni Jézus Krisztusban

1005

Ahhoz, hogy föltámadjunk Krisztussal, előbb meg kell halni vele, "el kell hagyni ezt a testet, hogy hazajussunk az Úrhoz" (2Kor 5,8). Ebben az eltávozásban, (Vö. Fil 1,23.) ami a halál, a lélek elválik a testtől. Újból egyesül testével a halottak föltámadásának napján. (VI. Pál pápa: Sollemnis Professio fidei, 28: AAS 60 (1968), 444.)
 

A HALÁL

1006

"Az emberi lét a halál színe előtt válik a legnagyobb talánnyá". (II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 18.)  A testi halál bizonyos értelemben természetes, ám a hit szemében valójában a "bűn zsoldja" (Róm 6,23). (Vö. Ter 2,17.)  Azok számára viszont, akik Krisztus kegyelmében halnak meg, a halál részesedés az Úr halálában, hogy föltámadásában is részesülhessenek. (Vö. Róm 6,3--9; Fil 3,10--11.)

1007

A halál a földi élet vége. Életünk csak bizonyos ideig tart, ez alatt változunk és öregszünk. Halálunk, mint minden más földi élőlény esetében, az élet természetes vége. A halálnak e ténye sürgető tényező életünkben: halandóságunk tudata arra emlékeztethet, hogy életünk megvalósítására csak korlátozott idő áll rendelkezésünkre: "Gondolj Teremtődre ifjúságod napjaiban (...), mielőtt a por visszatér a földbe, ahonnan jött, és az éltető lehelet Istenhez, aki adta." (Préd 12,1.7)

1008

A halál a bűn következménye. Az Egyház Tanítóhivatala mint a Szentírás (Vö. Ter 2,17; 3,3; 3,19; Bölcs 1,13; Róm 5,12; 6,23.)  és a Szenthagyomány állításainak hiteles magyarázója tanítja, hogy a halál az ember bűne miatt lépett a világba. (Vö. Trienti Zsinat, 5. sessio: Decretum de peccato originali 1. kánon, DS 1511.)  Jóllehet az embernek halandó természete van, a Teremtő nem halálra szánta. Így a halál ellentmond Isten, a Teremtő tervének. Úgy vonult be a világba, mint a bűn következménye. (Vö. Bölcs 2,23--24.) "A testi halált az ember nem ismerte volna meg, ha nem vétkezik", (II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 18.) így tehát a halál az ember "utolsó ellensége" (1Kor 15,26), akit le kell győzni.

1009

A halált Krisztus átalakította. Jézus, Isten Fia elszenvedte a halált is, mint az emberi lét velejáróját. De Ő halálfélelme ellenére (Vö. Mk 14,33--34; Zsid 5,7--8.) az Atyja akarata iránti teljes és szabad engedelmességben vállalta magára. Jézus engedelmessége a halál átkát áldássá változtatta. (Vö. Róm 5,19--21.)

 

A KERESZTÉNY HALÁL ÉRTELME

1010

Krisztus miatt a keresztény halálnak pozitív értelme van. "Számomra ugyanis élni Krisztus, meghalni nyereség" (Fil 1,21). "Igaz beszéd ez: ha vele együtt meghalunk, élni is fogunk vele együtt" (2Tim 2,11). A keresztény halál lényegi újdonsága ez: a keresztség által a keresztény szentségileg már "meghalt Krisztussal", hogy új életet éljen. Ha Krisztus kegyelmében halunk meg, a testi halál befejezi ezt a "Krisztussal való meghalást", és véglegessé válik beiktatásunk Krisztusba az Ő megváltása által: "Jobb nekem Jézus Krisztusért meghalni, mint uralkodni a föld határain. Őt keresem én, aki értünk halt meg, őt akarom, aki értünk föltámadt. Születés vár rám (...) Hagyjátok a tiszta fényt vennem. Oda eljutva leszek ember." (Antiochiai Szent Ignác: Rómaiakhoz írt levél 6,1--2: SC 10bis, 114 (Funk 1, 258--260).)

1011

A halálban Isten magához szólítja az embert. Ezért a keresztény Szent Pálhoz hasonlóan vágyódhat a halál után: "Szeretnék megszabadulni, hogy Krisztussal legyek" (Fil 1,23). És Krisztus példáját követve képes halálát az Atya iránti szeretet és engedelmesség aktusává átformálni: (Vö. Lk 23,46.) "Az én szerelmem megfeszíttetett; (...) az élő víz szólal meg bennem, és ezt mondja: »jöjj az Atyához«." (Antiochiai Szent Ignác: Rómaiakhoz írt levél 7, 2: SC 10bis, 116 (Funk 1, 260).)

"A látásodra vágyom;  /  szeretnék meghalni (Nagy Szent Teréz: Poesía, 7: Biblioteca Mística Carmelitana, 6. köt. Burgos, 1919, 86.)

"Én nem meghalok; az életbe megyek be." (Lisieux-i Szent Teréz: Lettre (1897. jún. 9.): Correspondance Générale, 2. köt. (Párizs, 1973), 1015.)

1012

A halál keresztény szemléletét (Vö. 1Tesz 4,13--14.) nagyon szépen fejezi ki az Egyház liturgiája:

"Mert híveid élete, Urunk, megváltozik, de meg nem szűnik, és amikor halandó testünk enyészetnek indul, lelkünket a mennyben örök otthon várja." (A gyászmise 2. prefációja. Missale Romanum, 1970, 439.)

1013

A halál az ember földi zarándokútjának, a kegyelem és irgalom -- amit Isten fölajánl neki, hogy megvalósítsa földi életét az isteni terv szerint és hogy döntsön végső sorsáról -- idejének vége. "Egyetlen földi életünk végeztével" (II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 48.)  további földi életekre nem térünk vissza többé. "Az ember számára az a rendelkezés, hogy egyszer haljon meg" (Zsid 9,27). A halál után "reinkarnáció" nincs.

1014

Az Egyház buzdít minket, hogy készüljünk föl halálunk órájára ("A hirtelen és készületlen haláltól, ments meg, Uram, minket" -- imádkozzuk a Mindenszentek litániájában); hogy kérjük Isten Anyját, imádkozzon értünk "halálunk óráján" ("Üdvözlégy Mária" imádság); s hogy bízzuk rá magunkat Szent Józsefre, a jó halál védőszentjére: "Minden cselekedetedben és gondolatodban úgy kellene viselkedned, mintha azonnal meghalnál. Ha jó volna a lelkiismereted, nem nagyon félnél a haláltól. Jobb volna a bűnöktől óvakodni, mint a halál elől futni. Ha ma nem vagy készen, hogyan leszel készen holnap?" (Kempis Tamás: Krisztus követése 1, 23, 5--8: Kiad. T. Lupo, (1982), 70.)

"Áldott légy, Uram, a testi halálért, mi testvérünkért,

akitől élő ember el nem futhat.

Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak!

És boldogok, akik magukat megadták

a te szent akaratodnak,

a másik halál nem fog fájni azoknak." (Szent Ferenc: Naphimnusz. Sík Sándor fordítása.)

 

Összefoglalás

1015

"A test az üdvösség sarkpontja." (Tertullianus: De ressurrectione mortuorum, 8, 2: CCL 2, 931 (PL 2, 852)) Hiszünk Istenben, aki a test Teremtője; hiszünk az Igében, aki testté lett, hogy megváltsa a testet; hisszük a test föltámadását, a teremtés és a test megváltásának csúcspontját.

1016

A lélek a halál által elszakad a testtől, de a föltámadásban Isten átalakult testünknek romolhatatlan életet ad vissza, és újra összekapcsolja lelkünkkel. Miként Krisztus föltámadott és örökké él, úgy mi az utolsó napon föl fogunk támadni.

1017

"Hisszük (...) ennek a most viselt testnek az igaz föltámadását. (II. Lyoni Zsinat: Professio Fidei Michaelis Palaeologi imperatoris: DS 854.) A sírban romlandó testet vetnek el, romolhatatlan test támad föl, (Vö. 1Kor 15,42.) "szellemi test" (1Kor 15,44).

1018

Az áteredő bűn következményeként az embernek vállalnia kell a testi halált, "melyet (...) nem ismert volna meg, ha nem vétkezik". (II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 18.)

1019

Jézus, az Isten Fia értünk szabadon elszenvedte a halált Isten, az Ő Atyja akarata iránti teljes és szabad engedelmességben. Halálával legyőzte a halált, és így minden ember számára megmutatta az üdvösség lehetőségét.

 

 

Típus: 
Temetés
Tartalom dátuma: 
kedd, 2019, július 2