Inter arma caritas - Magazinműsor a Márai Rádióban 2015. 127-130. adás

 

INTER ARMA CARITAS

FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET

Magazinműsor

honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról.

A Honvédelmi Minisztérium,

a Magyar Honvédség

és a Katolikus Tábori Püspökség

adása a Mária Rádióban

 

127 - 130. adás

 

 

127. ADÁS

2015. szeptember 16.

Szerkesztett változat

Köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják. Mai adásunkban többek között folytatjuk majd Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását, Bőzsöny Ferencet hallják majd. Híreket hallanak a honvédség életéből, valamint neves évfordulókra emlékezünk a Múltidéző Kalendáriumban.

Megszokhatták már, hogy idézettel kezdem műsorunkat, a mai adásban a gondolatok a hazáért szólnak, hála a hazáért, hála az egyházért. 

„Köszönök, Istenem, mindent,
ami Tőled jön, mert ez a minden:
az irgalom, a szeretet és az élet.

Köszönöm a tengert, a levegőt, a sírást,
a gyötrődést, mely még jobban Hozzád kapcsol,
köszönöm a ritmust és a dallamot,
hogy táncolhatunk és énekelhetünk.
Hálát adok a jelekért és a hangokért,
melyek irányítják hétköznapjainkat,
és Hangodért,
hogy válaszolsz és megvigasztalsz,
hála munkámért és küldetésemért,
figyelmedért
és végtelen türelmedért,
hogy vársz reám és örökké szeretsz.
Ámen.”

 

Adásunk elején honvédségi híreket osztok meg önökkel. Az összeállítást a Zrínyi Média készítette. 

Sikeresen bizonyított a Tisza Többnemzetiségi Műszaki Zászlóalj a „Szőke Lavina 2015” gyakorlaton.

Dr. Orosz Zoltán altábornagy, honvéd vezérkar főnök helyettes

- Úgy gondolom, hogy aki látta ezt az összekovácsolási gyakorlásunknak a bemutató napján - ezt a román, a szlovák és ukrán kollega is megerősítette -, meggyőződhetett arról, hogy a Tisza Többnemzeti Műszaki Zászlóalj katonái rendelkeznek azokkal a katonai műszaki képességekkel, amely adott esetben, vészhelyzetben, katasztrófahelyzetben rendelkezésre áll ahhoz, hogy Magyarország vagy a társult másik három nemzet polgárainak életét és vagyonbiztonságát adott esetben biztosítani tudja, menteni tudja. Minden évben tudunk egy kicsit előrébb lépni, hiszen az élet és a környezet is változik, ezzel megfelelően az igények is változnak. Gyakorlatilag az eljárásrendek finomítása, a javítása - ahogy mondani szoktam mindent lehet jobban csinálni kicsit, mint ahogy tegnap csináltuk -, ez az elv valósul meg a Tisza Műszaki Zászlóalj esetében is. Amit én igazán kiemelnék az a bizalomépítés, bizalom a másik nemzet iránt, bizalom a másik nemzet katonája iránt, hogy ugyanazt értem, ugyanazt teszem, ugyanúgy segíteni akarok, hogyha adott esetben arra szükség van. Korábbi években felmerült az, nemcsak a Tiszán, hanem a Dunán kialakult nagy árvizek kapcsán, illetve, hogy adott esetben szélesíthessük a Tisza Műszaki Zászlóalj összetételét, biztosító nemzetek körét, hogy az alkalmazási lehetőségét terjesszük ki a Duna vízgyűjtő területére is. Gyakorlatilag az elmúlt egy-másfél évben ez az egyeztetés a katonai és a politikai felsővezetés szintjén megtörtént.

Több, mint húsz év kutatómunkáját összegzik Dr. Toperczer István alezredes újabb kiadványai. Az Amerikai Egyesült Államokban és Franciaországban publikált angol nyelvű kötetek, a vietnámi légiháború eddig ismeretlen tényeit és szereplőit mutatják be a téma iránt érdeklődőknek. 

Dr. Toperczer István alezredes, vezető repülő orvos

- Az egyik az tulajdonképpen a vietnámi légierőnek a történetét dolgozza föl egészen az 1920-as évekig visszamenve egészen 1975-ig bezárólag. A vietnámi háború véget ért Saigon felszabadításával. Evvel az időszakkal kapcsolatosan az összes repülős esemény és légi tevékenység, ami az észak vietnámi légierőhöz tartozott, az szerepel az egyik könyvben. Ebben vannak légiharcok, bombázó bevetések, vannak egyéb történetek is, tehát a műszaki tevékenységről illetve arról, hogy a gépeket hogyan álcázták. A másik könyv, ami Amerikában jelent meg az pedig kimondottan a vietnámi ászokról szól, azoknak az élettörténeteiről, bevetéseikről és háborús éveikről. Azok a pilóták az ászok, akik öt vagy annál több ellenséget lőttek le. Ez annyira részletes az adott pilóták esetében, hogy megvan a születési idő, mikor sorozták be, hol képezték ki, milyen típusra, milyen légi győzelmeket ért el stb... Kilencvenes évek elején számos amerikai könyv került a kezembe, amely egyoldalúan a vietnámi légiháborúnak csak az amerikai oldalát mutatta be, azt elemezte. Tulajdonképpen nem volt semmiféle adat, név vagy hozzá tartozó arc pilótákról, hogy a másik oldalon kik harcoltak, akik az országukat védték. Onnan jött az ötlet, hogy ki kellene menni a helyszínre, nem csak könyvekből összeszedni az adatokat, hanem a helyszínen megkeresni a pilótákat, múzeumokat felkeresni, archívumokban írott és fotóanyagokat mutatni, s ez alapján bemutatni a vietnámi légierő pilótáinak tevékenységét. Természetesen nem csak a háború időszakával foglalkoztam, hanem ezek a vietnámi pilóták javarészt a magyar pilótákkal együtt képződtek Szovjetunióban, ezáltal volt egy kicsi előnyöm is, mert a magyar ember nem volt számukra ismeretlen, így szívesebben beszéltek eseményekről, sőt, volt amikor régi ismeretségeket is így megtaláltunk, emlékeztek magyar pilótákra. Sok pilóta látta, főleg azok, akik segítettek is a könyv előkészítő időszakában azonosítani, hogy adott képen melyik pilóta van. Sok pilóta a vietnámi légitársaságnál dolgozik, járják a világot és mikor megjelent a könyv, értesítettem őket. Ők az adott országban, tehát Franciaországban francia kiadásút vagy Amerikában angol kiadású könyvet megveszik és viszik haza a kollégáknak. Tehát tulajdonképpen ilyen fajta módon egy érdekes könyvterjesztés zajlik. 

 

Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását folytatjuk, Bőzsöny Ferencet hallják.

Május 22.

Már szinte szégyellem, hogy ilyen apróságokat rögzítek. De ez a mindennapi élet itt ebben a poshadt összezártságban. Nekem nagyon jó, mert a hivatásom miatt mindig el kell mennem egyes alakulatokhoz. Ott soha sincs semmi baj. Szeretettel fogadnak. Már megszokták, hogy nem iszom, nem dohányzom, nem tűröm az ízléstelen beszédet, hogy rászólok a káromkodókra, még ha törzstiszt is. De itthon?! Egyáltalán szabad ezt a szót használnom: itthon? Körlet ez, nem otthon, még háborús vonatkozásban sem.
Ma is arra ébredünk /pedig végre nyugodt éjszakánk volt, nem hoztak egyetlen sebesültet sem/, hogy azonnal keljünk fel, mert a főnök teríttet az alezredesnek. Egyszerűen kitessékeltük őket. Ő dühöngött, benn nálunk dohogott, köpködött, fröcskölte a nyálát cigarettázás közben. De tehetetlen volt, mert elhatároztuk, hogy juszt sem kelünk föl.
Ma érdekes látogatóm volt. Éppen a sebesültektől jöttem, mikor beállít Zsellér Gábor, a 12. hadosztály vezető lelkésze. Idejövetelem első napján már találkoztam vele, és már akkor megrökönyödtem a viselkedésén. Amit itt tett, az hajszálnyira hasonlított arra, amikor valamelyik faluból felkerül a papbácsi a nagyvárosba, és meg akarja mutatni, hogy ő is tudja, hogyan kell "városiasan" viselkedni. Csupa külsőség, alakiság volt a kifogása. Semmi széles látókör, semmi gondolat. Felelete egyetlen kérdésre sem volt. De annál több megjegyzése olyanra, hogy a feljebbvalóknak hogyan állítsam ki a folyamodványt, a kérvényt, a kérést. De hogy mit teszek: végigerkölcstelenkedem-e egész Oroszországot vagy a hivatásomban lelkiismeretesen igyekszem-e valamit tenni, az nem érdekelte. Komolyan gondolkodom azon, ha ez többször jön, elkérem magamat innen. Nem elég egy ostoba parancsnok, most még egy jön?

Május 23.

Most már egész rendszeresen tudunk fürdeni. Csak aki nem bírja a piszkot saját magán, tudja megérteni, mit jelent ez. Mikor idetereljük az egyes alakulatokat, látom, mennyire iszkolódnak nagyon sokan attól, hogy megfürödjenek. Néha tréfásan, néha komolyan kell őket figyelmeztetni, hogy a tetvetlenítés semmit sem ér, ha maguk piszkosak maradnak. Még a sebesülteknél is gyakran előfordul, hogy könyörögni kell. Mindenre hivatkoznak, hogy ne kelljen odaállniuk a zuhany alá.
Végre elkészült a bunkerünk. Ez már nem is bunker, hanem luxuslakás. Kitűnően sikerült. Ma is segítettem az oldalán a gyeptéglázásban. Olyannak sikerült, hogy bárhol beválnék víkendháznak. Ahogy kész lett, rögtön befűtöttünk, mert az éjjel a nagy esőben beszivárgott. Rettentő szél volt egész éjjel. Nagyon fáztam. Most éreztem először reumát a jobb térdemben. Pedig azt hittem, hogy ezt is elvitte a Sztalin Jóska.

 

MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM

1540. szeptember 15-én megtartották az utolsó királyi temetést Székesfehérvárott. Szapolyai János magyar királyt temette el Fráter György. 
1848. szeptember 15-én az országgyűlés létrehozta az Országos Honvédelmi Bizottmányt, amelynek elnöke Kossuth Lajos volt. A védelem megszervezésére hozták létre. 
1893. szeptember 16-án született Szentgyörgyi Albert Nobel-díjas orvos és kutató, a C-vitamin felfedezője. 1917-ben szerzett Budapesten orvosi oklevelet, majd Európa több városában tanult biológiát, élettant, gyógyszertant illetve fizikát és kémiát. 1931-től Magyarországon dolgozott, miután második doktorátusát megszerezte a Cambridge-i Egyetemen. A paradicsommal és paprikával folytatott kísérletei során azonosította a hexuronsavat a C-vitaminnal és segítségével a paprikából kiinduló C-vitamin gyártásának módszerét is kidolgozták Szegeden. A témakörben folytatott kutatásaiért 1937-ben kapott élettani orvosi Nobel-díjat. 
1802. szeptember 19-én született Kossuth Lajos államférfi, politikus. A nemzeti függetlenségért, a feudális kiváltságok felszámolásáért és a polgári szabadságjogok biztosításáért vívott XIX. századi küzdelem legnagyobb alakja volt. Nevéhez fűződött az Iparegylet megalakítása valamint a gazdasági önállóság előmozdítására az első magyar Iparmű kiállítás megszervezése. Kezdeményezője volt a Magyar Kereskedelmi Társaság, a Gyáralapító Társaság és a Védegylet megalakításának. 1848. március 17-től ő volt a gróf Batthyány Lajos vezette első magyar felelős kormány pénzügyminisztere, majd 1848 októberétől a Honvédelmi Bizottmány elnöke. A kormány lemondása után, 1848 novemberétől a végrehajtó hatalom a Bizottmányra szállt, amely őt választotta elnökévé. Így a szabadságharc alatt döntő befolyást gyakorolt az események menetére. A Habsburg-ház 1849. április 14-i trónfosztása után ő lett Magyarország kormányzója, ideiglenes államfője. 1849. augusztus 11-én Aradon lemondott és Görgeire ruházta a hatalmat, majd az augusztus 13-i világosi fegyverletétel után emigrációba kényszerült, de élete végéig harcolt a magyar ügyért. 
1897. szeptember 20-án született Tamási Áron Kossuth-díjas író, akadémikus. 
1791. szeptember 21-én született gróf Széchenyi István politikus, író, közlekedési miniszter, a legnagyobb magyar. A Nemzeti Liberális Reformmozgalom kezdeményezője, eszméi, működése és hatása által a modern, az új Magyarország egyik megteremtője volt. Nevéhez a magyar gazdaság, a közlekedés, a külpolitika és a sport megreformálása fűződik. Számos intézmény névadója, a Magyar Tudományos Akadémia alapítója. 
1235. szeptember 21-én halt meg II. András magyar király, akit az elégedetlen főurak az aranybulla kiadására kényszerítettek. 1217-ben hadat vezetett a Szentföldre, hazatérésekor 1218-ban anarchikus állapotok uralkodtak az országban, a kincstár teljesen üres volt. 1222-ben az elégedetlen főurak magukhoz ragadták a hatalmat és kényszerítették az aranybulla kiadására. 1224-ben az erdélyi szászok számára adott kiváltságlevelet. Uralkodásának utolsó szakaszában állandósult az elégedetlenkedése fiával, Béla ifjabb királlyal, aki 1226-ban erdély hercegeként önálló bel- és külpolitikát folytatott. 1227-ben befogadta és megkereszteltette a kunokat, létrehozta a szörényi bánságot valamint országos méretekben megkezdte az eladományozott birtokok visszavételét. 1231-ben II. András megújította az aranybullát, 1233-ban pedig kénytelen volt elfogadni a beregi egyezményt, amelyek az egyház hatalmának jelentős megerősítését mutatták. Az egresi kolostorban temették el. 

 

Köszönöm ismét figyelmüket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották. Imával kezdtem mai adásunkat és egy imádság gondolataival zárom azt.

"Adj nekünk, Uram,
látó szemet, szerető szívet
és mély lélegzetet.

Amikor látó szemet kérünk tőled,
ezért könyörgünk:
add nekünk a Te szemedet,
hogy mint Te, úgy lássuk a világot,
az embereket és történelmüket,
és a magunk élete történetét.

Add, hogy napról napra, óráról órára
olyanok legyünk, amilyennek elgondoltál.
Tégy bennünket lassan-lassan azzá,
amire teremtettél.

Add, hogy a Te tekinteteddel lássunk,
a Te szemszögedből.
Tégy készségessé szavad iránt,
mely megvilágosít
és átformál minden életet.
Ámen."

 

 

128. ADÁS

2015. szeptember 23.

Szerkesztett változat

„Uram, akarod a kezemet,
hogy ez a nap a rászoruló szegények
és betegek megsegítésével teljen?
Uram, neked adom ma a kezemet.

Uram, akarod a lábamat,
hogy a mai nap azok látogatásával teljen,
akiknek barátra van szükségük?
Uram, ma neked adom lábamat.

Uram, akarod ma a hangomat,
hogy a mai nap beszélgetéssel teljen azokkal,
akik a szeretet szavát szomjazzák?
Uram, neked adom ma a hangomat.

Uram, akarod a szívemet, hogy ez a nap
a magányosok szeretetével múljon el,
mert hiszen ők is emberek?
Uram, ma neked adom a szívemet.”

Boldog Kalkuttai Teréz gondolataival köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

Az Inter arma caritas mai adásában a budapesti Petőfi laktanyába kalauzolom el önöket. Folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását, és neves dátumokra, évfordulókra is emlékezünk.

Jól emlékszem még, amikor gyermekként katonai laktanyákat látogattunk meg és fiúként bizony elcsodálkoztam a fegyvereken, a tankokon, az önjárókon, az ágyúkon. De arra is emlékszem, amikor az iskolát patronáló laktanyákból érkező katonák fegyverropogása közepette megkezdtük a tanévet. Ma nem fegyverropogásra hívom önöket a Budapest Helyőrség Dandár Petőfi laktanyájába, hanem Marosi Antallal a keresztény katonák életébe pillantunk be, többek között egy imaterem meglátogatásával.

Baráth Ernő ezredes, a Budapest Helyőrség Dandár parancsnoka elfoglalt ember, kiváltképp most, mert toborzó, bemutató nap van a laktanyában. Fiatalok jönnek, érdeklődnek, akik eldöntik talán a nap végére, hogy szeretnének-e katonák lenni. A hitélet nem nagyon derül itt ki. Itt fegyverropogást hallottam az előbb, de hitéletről nem esett szó.

- Dandárunknál több imaterem működik. Itt a Petőfi laktanyában is van imaterem, amit 2014 novemberében adtunk át ökumenikus szertartás keretében. Mindenkinek, aki gyakorolni óhajtja hitét, vallását, lehetőséget biztosítunk erre. Természetesen rendelkezünk katolikus lelkésszel és protestáns lelkésszel is. Nagyon sok olyan élethelyzet adódhat, ahol katonáink is keresik az ő útmutatásukat, iránymutatásukat, és ebben a tekintetben szolgálatuk kiemelkedően fontos. A parancsnok, habár igyekszik és fő feladataik egyike, hogy az állományról gondoskodjon mindenféle tekintetben, de van, amit csak ők tudnak megoldani és biztosítani az állomány számára. Az állomány keresi is ezt a lehetőséget, azt kell, hogy mondjam. 

Rácz István tábori lelkész segít az útkereső katonáknak, ahogy kiderült a parancsnok úr jóvoltából. Itt van pszichológus és lelkész. A katonaságnál hol ér véget a pszichológus és hol kezdődik a lelkésznek a feladata? Egyáltalán konkurencia a pszichológus?

- Nem konkurencia. Én inkább azt mondanám, hogy egy jó kooperáció van pszichológus és lelkész között. A pszichológus a gyökerét próbálja megfogni a problémáknak, azt kideríteni, míg a lelkész megpróbálja ezeknek a „tüneti kezelését” megvalósítani. 

Itt ülünk az imaszobában, a laktanyában. Egy imádkozó kezet láttam fönn az ajtó fölött, kinyitotta az ajtót. Érdekes, hogy be volt zárva. Nem lehet ide mindig bejönni?

- Az itt lévő anyagok valakit terhelnek, valaki felelős érte.

De azért van, amikor nyitva van?

- Természetesen a szolgálatnál van kulcs, tehát, ha valaki be akar jönni, odaadják neki a kulcsot. Meg van ez oldva, csak nem teljesen szabadjára engedetten. 

Minden imahelynek meg van a története. Ennek a kis szobának mi a története?

- Még Kun Szabó István tábornok úrnak, az előző parancsnoknak volt az az ötlete, hogy legyen egy kimondottan erre kialakított hely, egy imaszoba, kápolna a laktanyán belül, hisz mindig is hozzátartozott a vallásgyakorlás a katonák életéhez. Körbejártuk a laktanyát, erre a teremre esett a választás és két éve elindult a fölújítása.

Szerencséjük volt, nem? Mert elképzelhető olyan imaszoba hasonló tábori lelkészség életében, ahol nem voltak ennyire tehetősek a laktanyák. Vagy ennyire gálánsak, lehet azt is mondani.

- Vezérőrnagy úr az előző helyén kialakított a helyi tábori lelkésszel egy jó kapcsolatot és ezt hozta tulajdonképpen ide. 

Ez egy jól nevelt parancsnok volt, ha lehet így mondani civilesen.

- Igen és ő úgy gondolta, hogy ezt mindenképpen fölvállalja és keresztülviszi. Az ő adománya Benczúr Gyulának a festménye, amelyen Szent István fölajánlja a koronát a Szűzanyának. Az eredetije a Szent István Bazilika egyik mellékoltárát díszíti, mi egy vászonkép formájában kaptuk meg a másolatát, ami nekünk most oltárképként funkcionál. A keresztút, amit látunk a falon, egyszerű keresztek, egyszerű réz római számokkal. Története az, hogy egyszer kint voltam misszióban, amibe beleesett Nagypéntek is és nagypéntekhez hozzátartozik a keresztút. Missziós körülmények között nem tudunk stációkat festeni, szobrászkodni, így a portugál kollégával egyszerű kis fa kereszteket raktunk körbe a táborban. Azok voltak a stációk és így körbe jártuk tábort. Itt is ezzel a céllal készültek ezek a kis keresztek. Még egyelőre nem sikerült megvalósítanom, de amennyiben a jó Isten is úgy akarja és az én időm is engedi, akkor meg fogjuk valósítani, hogy Nagypénteken a laktanya körül egy keresztutat végigjárunk. 

Hogyan lehet egy alá és fölérendeltségben működő szervezetben, egyenruhában, ahol látható a rangjelzés, megmaradni lelkésznek?

- Ha azt nézzük az egyházunk is hierarchikus fölépítést tükröz, tehát gyakorlatilag egyikben és másikban is egy bizonyos hierarchia megvalósul. Én itt sosem századosként vagyok igazán.

Az lehet, de a katona azt látja. Jön a százados, tisztelegnem kell. Majd bejön ide gyónni?

- Én az embert látom benne, tehát ha problémával jön, akkor nincs rendfokozat.

Ezzel nincsen bajom, nekem az a kérdésem, hogy ő mennyire látja az embert a lelkészben a százados helyett, amikor az ő horizontjában rendfokozatok vannak?

- Ezen dolgozunk és természetesen ez lelkész függő is, hogy mennyire tudjuk függetleníteni azokat a helyzeteket a rendfokozattól, amikor ilyen dolgok lépnek föl. Hogyha valaki hozzám jött imádkozni nagymamáért, betegért, stb..., én soha nem követeltem meg tőle, hogy jelentkezzen. Talán inkább még ellene is beszéltem. Viszont például, amikor meghívnak előadást vagy imádságot tartani egy alakulat napján, ott kell a rendfokozat.

Hogy ne ültessék a takarítónők közé. Ha jól emlékszem Bíró püspök úr, a Katolikus Tábori Püspökség vezetője takarítók közé lett beültetve egy rendezvényen, mert ő nem volt katona és ezért az ültetési rendnél nem tudtak mit kezdeni egy püspökkel. 

- Ami természetesen nem a legjobb, merthogy azért csak tábori püspökről beszélünk. Ismerve őt, tudom, hogy alázattal elfogadta ezen helyet is. Én is biztosan elfogadnám ezt a helyet. Ezért van a tábori lelkésznek rendfokozata, hogy a hierarchiában el tudjanak helyezni. 

Annyira hihetetlen. Nem kételkedem abban, hogy nem mond igazgat, de olyan nehéz elképzelni, hogy bejönnek ide a katonák és itt ülnek egy misén.

- Nem is olyan hihetetlen ezt elképzelni. Mindenütt az ötlettel indul az ember élete, én is ugyanígy ötletelés szinten indultam el, látva egy plébánia berendezkedését. Advent első vasárnapjával, amikor megkezdődik az új egyházi év, mindenki tudja, hogy az a Rorate szentmisék, a hajnali szentmisék ideje. Akkor jött egy ötlet, Szentlélek sugalmazása, hogy mi lenne, ha megvalósítanánk itt a laktanyában azt, hogy minden héten legalább egy Rorate szentmisén, aki akar, az részt tudjon venni. Az az érdekes, hogy a katonák mindig mennek a parancsnok után és volt szerencsém még a Kun Szabó vezérőrnagy urat vendégül látni ezen a Rorate szentmisén. Akkor 10-15 ember is megfordult itt egy hajnali szentmisén. Minden plébános azzal küzd, hogy a templomokban fogy a hívők száma. Én azt mondom, hogy egyre kevesebb a katonák létszáma is és egyre több a feladat is, amit el kell látni, ezért nem mindig érnek rá a katonák. Nehéz volna azt mondani, hogy nő a hívek száma, inkább azt mondanám, hogy stagnál.

Nekem egy dolog derült ki, ha lehet így mondani, hogy igazából jól tábori lelkészkedni misszióban lehet. Amikor össze vagyunk zárva, nincs munkaidő vége, halmozottan jelentkeznek a problémák, ott jön rá igazán a katona, hogy mekkora szüksége van egy ilyen meghallgató emberre, aki még talán tud mondani valami okosat is.

- Így van.

Ez akkor azt jelenti, hogy nem is kéne a laktanyába, itt mindenkinek dolga van. Ne foglalkozzunk a laktanyával, hiszen hazamegy a munkahelyéről a lakóhelyére, ott is van templom, ott majd elmegy a misére. Legyen lelkészség csak a misszióban.

- Ezt nem mondanám ki. Itt is legalább annyira fontos kísérni az embereket, hisz itt is adódnak olyan lelki problémák, amiket meg kell oldania a lelkésznek. Akkor nem várhat tulajdonképpen addig, amíg kimegy misszióba és esetleg találkozik egy olyan missziós lelkésszel, aki vele tud foglalkozni. Továbbá ezek a kápolnák illetve imatermek más célt is szolgálnak. Aki esetleg nem kötődik plébániához, vagy netalántán nincs annyira jóban a plébánossal, akkor természetesen a gyermekét megkeresztelni itt is meglehet, hisz csak parancsnoki engedély kérdése. Éppen a múltkorában keresett meg az egyik katona, hogy szeretne egyházi esküvőt. Amikor megkérdeztem, hogy esetleg melyik plébániához kötődne, akkor azt mondta, hogy ő itt az imateremben szeretné tartani az esküvőjét. Természetesen ismerem annyira parancsnok urat, hogy erre az engedélyt meg is fogja adni és lehet, hogy még talán itt lesz a násznép között is, hisz az ő katonájáról van szó.

A riportot Marosi Antal készítette.

 

Folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását, amelyet ezúttal is Bőzsöny Ferenctől hallanak.

Május 24.

Olyan jégesőt kaptunk, hogy minden fehér lett. Bolondos idő ez. Egész nap fáztam, mihelyt eltűnt a nap. Azt gondoltam, hogy valami betegség bujkál bennem. De aztán kiderült, hogy mindenki ugyanígy érzi magát. Jót mulattunk egymáson, hogy semmiféle veszélyben, fertőzéslehetőségben nem gondoltunk a saját betegségünk lehetőségére, most pedig valamennyiünkben ez vetődött föl. Délutánra kitűnt, hogy az a nyavalyás jégfelhő volt az oka. A jégverés még jobban lehűtötte a levegőt.
Ma reggel Klein doktor, a fürdőhöz vezényelt munkaszolgálatos zsidó vegyészmérnök újságolta, hogy az egyik zsidó munkatársát nagyon összeszidta otthon. Nem messze van a körletük innen. Előző nap kértem a leváltását, mert minden zsidóval összekülönbözött, kibírhatatlan volt mindenkinek. Ahelyett, hogy segített volna nekik, még meg is nehezítette a munkájukat. Saját maga pedig ahol lehetett, kihúzta magát minden alól. De itt ilyet nem lehet. Hát még zsidó zsidóval szemben! Valamennyi trükköt mindenki nagyon jól ismeri, tehát magyarázkodás nincs.
Megkérdeztem Kleint, miért szidta össze. Erre nagy meglepetésemre azt válaszolta: Mert annak velünk gyűlik meg a baja, aki a főtisztelendő urat még gondolatban is megbántja.
Nagyon jól esett ez. Szegény Klein doktor, pedig nem teszek velük mást, mint választott bírájuk, minthogy emberi módon bánok velük. Most hirtelen nem jut eszembe, hogy írtam-e arról, mennyire kértek, legyek igazságos bírájuk, mert egymás között nem tudnak zöldágra vergődni. Mikor megkérdezték egymást a szemben álló felek, kiben lenne bizalmuk, valamennyien engem említettek. Már ezt megírtam valahol. Így vagyok az ő saját választású felsőhatóságuk.
Erős kettősséget váltott ez ki bennem. Folyton bírálatot kell mondanom egyik vagy másik ügyről. Ők maguk is tudják a helyes álláspontot, de nincs tekintély köztük, akire hallgatnának.
Az egyik kolozsvári rabbit próbáltam rávenni, hogy hasson rájuk, de megvallotta, hogy képtelen erre a feladatra. Olyan elcsigázott, feszült idegállapot van köztük, hogy pillanat alatt kirobban a veszekedés a legjobb barátok között is. Ha aztán ilyenkor jönnek hozzám, nem az ítéletmondás vesz el sok időt, hanem a lecsillapítás. 

 

MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM

1046. szeptember 24-én halt meg Szent Gellért itáliai származású szerzetes, az első magyar vértanú. Szent István király szolgálatában Imre herceg nevelője és a családi püspökség megszervezője volt. 1020 táján érkezett Magyarországra a pécsi Mór püspökhöz, akivel Székesfehérvárra ment. A királyi udvarban Gellértnek látomása volt, amelyben egy hegy sziklái között holtan látta meg önmagát. Az Úr üzenete szerint nem a Szentföldre kellett mennie, hanem itt kellett maradnia, hogy a legnagyobb mennyei ajándékként elnyerje a vértanúság koronáját.
1555. szeptember 25-én megkötötték az augsburgi, ágostai vallásbékét, amely véget vetett a reformáció kori vallásháborúknak.
1709. szeptember 26-án meghalt Bottyán János, közismert nevén Vak Bottyán kuruc generális, a Rákóczi szabadságharc hadvezére. 1703-ig a német-római császári haderő haderő ezredese, majd 1704-től Rákóczi felkelő hadseregének kuruc generálisa volt.
1848. szeptember 29-én a magyar honvédsereg Pákozdnál megállította Jelasics császári altábornagy, horvát bán csapatait. Jelasics a bécsi urak titkos bíztatására támadta meg Magyarországot, mivel a hibás nemzetiségi politika miatt sikerrel tudta a magyarok ellen fordítani a nemzetiségi mozgalmakat, különösen a horvátokét. A pákozdi csata után Bécs felé menekült, a magyar-osztrák határig kergette a magyar hadsereg. A császárváros forradalmárai kérték a magyar haderő segítségét, de a császári csapatok főparancsnoka Windischgrätz herceg, osztrák tábornagy október 30-án vereséget mért a megkésett magyar hadseregre. 

 

Köszönöm, hogy ismét megtiszteltek figyelmükkel, tegyék ezt jövő héten is, akkor jelentkezünk az Inter arma caritas újabb adásával, újabb interjúkkal, riportokkal. Egy olyan imával zárom a mai adást, ami a templomba való belépéskor hangozhat el valamennyiünk ajkán. „Öröm töltött el, amikor ezt mondták nekem: az Úr házába megyünk. Uram, a Te kegyelmed bőségéből lépek házadba, és szent templomodban a Te félelmedben leborulok. Uram, vezess engem igazságodban, ellenségeim miatt irányítsd Tefeléd utamat; hogy minden kísértést elkerülve dicsőíthesselek Téged, az egy Istenséget, az Atyát és Fiút és Szentlelket, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen.”

 

 

129. ADÁS

2015. szeptember 30.

Szerkesztett változat

„Fiam ne higgy érzelmi fölbuzdulásodnak, amely most van, de könnyen eltávozik. Míg élsz, ki vagy szolgáltatva a változandóságnak, ha nem tetszik is, úgyhogy néha víg, máskor szomorú vagy, néha nyugodt, máskor izgatott, néha imádságos figyelmű, máskor Isten dolgaira sehogy sem hajlandó, néha szorgalmas, máskor tunya, néha érett, máskor könnyelmű. De a bölcs és a lélek dolgaiban kiművelt ember fölötte áll ezeknek a változásoknak, nem tekint arra, mit érez magában, hogy fúj az állhatatlanság szele, hanem azon van, hogy minden szándéka illendő jó végre irányuljon. Mert így őrizheti meg belső azonosságát megingathatatlanul, ha annyi s annyiféle esemény közt szándékát, igyekezetét lankadatlanul felém igazítja. Minél tisztább a jószándék benned, annak előretekintő pillantását követve, annál biztonságosabban találsz utat a forgatagok között.” – Kempis Tamás gondolataival köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják. 

Mai adásunkban szó lesz majd a menekültválságról. Folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását és neves dátumokra, évfordulókra emlékezünk. 

 

A közvélemény más hírről sem hall, csak arról, hogy érkeznek a bevándorlók, a migránsok Magyarországon keresztül. A magyar határt meg kell, meg kellett erősíteni. Nagyon sok katonát odavezényeltek, de nem csak katonát, hanem tábori lelkészt is.

Berta Tibor ezredes, általános helynököt kérdezem arról, hogy milyen munkával végzik ott a hivatásukat?

- Amikor a Magyar Honvédség állományát arra vezényelték, hogy a határon egy megerősítést hajtson végre, akár az építésben, akár pedig a rendőrségnek való segítségnyújtásban, támogatásban, akkor egyből fölvetődött, a mi az alapküldetésünk, mely az alapdokumentumunkban is benne van, hogy ahol a katona van, a tábori lelkésznek is ott kell lenni. Egyértelműen kikristályosodott az a gondolat, hogy a tábori lelkészeknek ott kell lenniük a katonák mellett ebben a feladatban. Így, amióta elkezdődött ez a gyakorlat illetve a magyar határ megerősítése, a tábori lelkészek vezényléssel vannak ott a katonák mellett. Ez igaz a katolikus illetve a protestáns szolgálati ágra, mégpedig abban az értelemben, hogy a lelkészek egyfajta mobilitásban vannak. Tehát azokhoz a katonákhoz mennek, akik a déli határ különböző szakaszain vannak ott, illetve azokban a helyőrségekben, laktanyákban vannak, ahol a katonák elszállásolása és kiképzése van. Megmaradtak ugyanúgy a lelkészi beosztásukban a laktanyákban, de van olyan lelkészünk is, aki járván a különböző állomáshelyeken ott van a katonák mellett. Azt gondolom, hogy az alapfeladat, ami a mi dolgunk, hogy a katonák mellett legyünk.

Gondolom, azért amikor beszélnek erről a feladatról, akkor szóba kerül az is, hogy egyáltalán a Katolikus Tábori Püspökség hogyan áll ehhez a kérdéshez, a bevándorlók kérdéshez?

- Nagyon összetett kérdés. Azt gondolom, hogy egyrészt ilyen feladat előtt a Magyar Honvédség nem nagyon állt, hiszen nem volt még ilyen helyzet. Ezt nálunk sokkal okosabbak, és erre hivatottabbak elmondták már. A mi kettős jogállásunkból nagyon sok minden következik. A tábori lelkészek katonák, ugyanakkor pedig az egyháznak a papjai. Mind a két helyzetet azt hiszem, hogy azzal a lelkiséggel kell megoldanunk, ami jellemezheti akár a katonaságot, akár a papságot. Egy nagyon összetett helyzetben mindenkinek megvan a sajátságos dolga ezen a területen. Akik ide jönnek hozzánk különböző határokon keresztül, különböző nemzetiségű, különböző népből való emberek, azt gondolom, hogy ővelük mindenkinek megvan az a sajátságos feladata, amit el kell végezni. Itt nagyon sokan hivatkoznak Ferenc pápára, nagyon sokan hivatkoznak más személyekre, ugyanakkor itt vannak jogszabályok, vannak törvények, amelyeket be kell tartani. Természetes módon nagyon sokan, nagyon sokféleképpen interpretálják a különböző törvényeket és jogszabályokat. Mint ahogyan a Szentírást is különbözőképpen lehet interpretálni és különbözőképpen lehet interpretálni akár a Koránt is. Tehát, ami ott le van írva azt különbözőképpen lehet magyarázni. Azt gondolom, hogy a menekültekkel mindenkinek a saját maga szakmája, feladata, mestersége, hivatása szerint kell, hogy foglalkozzon. Ezt nagyon hétköznapi nyelven, természetesen nem erre értve azt szoktam mondani, hogy mindenki tegye a maga dolgát a hétköznapokban. Lehet, hogy itt is ezt kell alkalmazni és azt hiszem, hogy most is ez történik. 

Akkor, amikor menekültekről beszélünk, számos alkalommal fölvetődik az vagy említik, hogy a keresztényüldözés kapcsán, muszáj, hogy elhagyják otthonaikat. 

- Mindig, aki üldözést szenved, akinek valamilyen módon el kell, hogy meneküljön a saját országából, azokat egyfajta szeretettel kell fogadni. Nem véletlen az, hogy a római misekönyvben van egy külön szentmise azokért, akik menekülnek, üldözést szenvednek. Az egyháznak van erre külön intézménye az Apostoli Szentszéken belül, tehát igenis foglalkozni kell ezzel. Hiszen menekültek sajnálatos módon az emberi bűn és gyengeség következtében szinte mindig voltak, vannak, és azt gondolom sajnálatos módon, hogy lesznek is a világon. Most éppen egy olyan nagy hullámmal találkozunk, amivel talán mostanában nem találkozott a ma élő emberiség. Hogyha azért történelemben visszanézünk, akkor láthatjuk, hogy ennél sokkal nagyobb emberáradatok is elindultak már a különböző földrészek között. Azt gondolom, hogy nagyon okosan és nagyon józanul kell a különböző helyzeteket kezelnünk. Természetesen mindazokat, akik tényleg menekültek és üldözöttek, azokat igenis pártfogásba kell venni. Nem véletlen az, hogy a nagyheti szertartásban a szent három napnak van egy olyan egyetemes könyörgése is, amikor azokért imádkozunk, akiket üldöznek. Ahogy mondtam, a római szentmisében is van egy külön szentmise erre. Azokért is imádkozunk, akik igazságtalanul szenvednek üldözést, akiket igazságtalanul börtönben tartanak, fogva tartanak. Egyszer egy gyerek megkérdezte tőlem, hogy miért imádkozunk ezért ezen a bizonyos nagyheti szertartáson, hogy a börtönöket meg kell nyitni? Ugye ez egy nagyon ősi imádságunk és itt nem arról van szó, hogy az összes börtönben levőket ki kell engedni, hanem azokat, akik igazságtalanul vannak börtönben, akik igazságtalanul vannak fogvatartva. Pontosan arról van itt szó, hogy mindazok, akiket üldöznek, akiknek el kell menekülniük az otthonukból, hazájukból, a családjuk, rokonaik köréből, azokkal szemben én azt hiszem, hogy meg kell találnunk azokat az eszközöket, hogy békét teremtsünk az ő számukra. Itt sokat beszélünk, sokat látunk és hallunk is arról, hogy a menekülteknek adnak vizet, élelmet, adnak mindent. Sokszor gondolkodtam azon, hogy az ő lelkükben mi játszódik le valójában? Tehát akik elindulnak és a hazájuktól több százezer kilométerre vannak már, azoknál mi van a lélekben? Mert rendben, hogy kapnak vizet, kenyeret és gyümölcsöt, de vajon az ő lelkükben mi történik? Azért ez nem egyszerű dolog. 

 

Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását folytatjuk, Bőzsöny Ferencet hallják.

Május 24.

Többször megtörtént, hogy akinek a tettét helytelenítettem, ebben a feldúlt állapotában átkozni kezdett. Ha ortodox volt, ószövetségi szöveggel mondta átkait. - Az egyik a 136. zsoltár egyik versét kívánta: szakadjon ki a nyelvem, tapadjon az ínyemhez. Nem haragudtam érte.
Az biztos, hogy eddig velem szemben nagyon rendesek és tisztelettudók voltak. Nem is adtam rá alkalmat, hogy másként legyen.
Megoldhatatlanok a nehézségeik. Azt semmivel sem lehet védeni, hogy idehoznak ennyi embert csak azért, mert zsidónak született. Ugyanakkor tudjuk, hogy egyeseket felmentettek. Ez nem lenne baj, bár valamennyit fel lehetne menteni, de a felmentés alapja a lepénzelés, az összeköttetés. Ezt valamennyien tudják. A veszekedés alapja nagyon sokszor éppen az a tény, hogy valamelyiknek a sógora, rokona, pereputtya ilyen módon maradt otthon. Ő pedig, aki ugyanazon körülmények között élt otthon, itt poshad, rothad, megy tönkre. Olyan bizonyítékokat hoznak elém, hogy a hajam az égnek áll. És a tehetetlenség az, hogy nem tudunk segíteni, még a legkisebb mértékben sem.
Aztán folyton visszatér az én egyéni argumentumom: hány főnemes erkölcstelenkedett zsidó lánnyal. Megszületett a gyerek. De a kedves papa szülei valamilyen módon el tudták tussolni, lelencházba adták, a faluban valakivel elfogadtatták, anélkül hogy persze a szülőanya származásáról egyetlen szót szóltak volna, valami pénzt adva az örökbeadónak. Sőt tudjuk, hogy egy-egy zsidótól születettet úgy könyvelt el a család, mintha emberségesen ők fogadták volna örökbe. És a kicsiből méltóságos gróf úr lett, akit most én tiszteljek, mint magasrendű emberi lényt. Hát tisztelje a mendergős menkű.
Egyetlen sóval sem akarom megbántani mindazokat a nagyon derék főúri családokat, akik tisztességesen éltek és élnek. Akik éppen olyan derék magyarok, nemesen gondolkodók, mint bárki más. De nem azért becsülöm, mert a kedves nagypapa pénzen báróságot vett. Vagy a kedves ükpapa a császár melletti nyaloncságával grófságot szerzett. Pfuj! Remélem, hogy a háború a sok cafranggal együtt ezt az őrültséget is elsöpri.
Naponta rosszabbodik a helyzet a zsidaink között. Ég tudja, milyen úton-módon, de több és több hír jön a németországi embertelen és hajmeresztő kínzásokról, zsidóüldözésekről, gázkamrákról, koncentrációs táborokról. A félelem mindig nagyobb lesz köztük, hogy hamarosan hozzánk is eljut ez az őrület. Ezért egyre nagyobb az idegesség köztük. Letargikus állapot kezd eluralkodni olyanok között is, akik eddig egészen jól bírták ezt az életet. Utat építenek, jó levegőn vannak, tisztességes ellátásuk van. Mindenki részvéttel van velük. Igazán nem szólhatnak a környezetre egyetlen rossz szót sem.
Csak egy dolog nagyon aggasztó. Folyton gyakrabban hallom a bosszúállás gondolatának a legkülönbözőbb variációban történő kifejezését. "Majd ha hazakerülünk", "majd a háború után", "majd ha sikerül átszöknünk az oroszokhoz". Ez a sok "majd" valósággal diadalmasan hangzik nagyon soknak a szájában.
Sokat beszéltünk erről egymás között a józan zsidókkal. Ők is félnek. Ismerik a saját fajtájukat. Ha elvesztik a fejüket, nem nézik a józan ítéletet. Akkor nem kímélik a másik zsidót sem. Érdekes, eddig azt gondoltam, hogy egymás között megférnek, támogatják egymást. Otthon mindig ezt tapasztaltam, és ezt is lehetett róluk mindenütt hallani. Most azonban új oldalról ismertem meg őket. Nem a körülmények különbözősége miatt, hanem mert a hitsorsosaik más oldalt tárnak fel előttem. Kifelé összetartanak és ez várható a háború után is, ahogy a Klein-féle józanok mondják, de ha az egyéni érdeke valakinek azt kívánja, nem nézi, hogy zsidó vagy nem zsidó a másik. Akkor fogat fogért!

 

MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM

Október 1-én van a zene világnapja. Yehudi Menuhin világhírű hegedűművész kezdeményezésére és javaslatára az UNESCO október 1-jét a zene világnapjának nyilvánította, mindez 1975-ben történt. Azóta ezen a napon a világ minden pontján különös figyelmet szentelnek annak a csodának, amit zenének hívnak.
1226. október 3-án Assisiben meghalt a ferences rend alapítója Assisi Szent Ferenc, olasz katolikus szerzetes, költő. Egy látomásban megjelent előtte Jézus Krisztus, ezután végleg felhagyott a léha élettel. Nem törődve azzal, hogy apja kitagadta, rendbe hozta a bencés szerzetesek Assisi közelében lévő templomát és szegénységet hirdető követőivel rendalapítási kérelemmel fordult III. Ince pápához, aki ezt meg is adta. A rend a szegénység erényén alapult és Ferenc halála után a közösségek gyorsan szaporodtak Itáliában, de a missziók eljutottak Angliába, spanyol, német és magyar földre is. Magyarországon először a XIV. században íródott Jókai kódexben jegyezték le tetteit. 1228-ban avatták szentté. 
1582. október 4-én a legtöbb katolikus országban életbe lépett a XIII. Gergely pápa által elrendelt naptárreform. A naptárreform a Julianus naptár bevezetése óta a napév és a naptári év eltolódásából adódó 10 napos időeltolódást szüntette meg. Megtartották azt a szabályt, hogy minden olyan év, amelynek utolsó két számjegye néggyel osztható, szökőév legyen. Ha minden négyszáz évben három szökőévet kihagynak, akkor a naptár még jobban hozzá igazodik a napévhez, így az eltérés csak 3333 évenként 1 nap lesz. 
1849. október 6-án Aradon kivégezték a Magyar Honvédsereg 12 tábornokát és egy ezredesét. 

 

Kempis Tamás gondolataival kezdtem mai adásunkat és azzal zárom. Megköszönöm az önök figyelmét és elbúcsúzom, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották. „Fiam, bízd csak rám mindig a te ügyedet, én majd jól elrendezem a maga idejében. Várd meg, míg intézkedem, hasznod lesz belőle. Uram, szíves-örömest rád bízom minden ügyemet, mert saját fejtörésemmel nem sokra jutok. Bár ne fürkészném annyira a jövendőt, hanem inkább habozás nélkül tetszésedre bíznám magamat.”

 

 

130. ADÁS

2015. október 7.

Szerkesztett változat

„Amikor azt mondjuk: Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, akkor ebben a ma azt jelzi, hogy a maga idején. Azzal, hogy mondjuk: Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, arra figyelmeztetjük magunkat, hogy egyrészt mi mit kérjünk, másrészt pedig, hogy nekünk mit kell megtennünk, hogy azt méltók legyünk elnyerni.” – Szent Ágoston püspök gondolataiból idéztem. Köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

Már nem először adunk hírt arról, hogy katonacsaládok, a Magyar Honvédségben dolgozó katonák és családtagjait valamint civilek és családtagjaik számára a Katolikus Tábori Püspökség családerősítő hétvégét tart Balatonkenesén, a honvédüdülőben. Így lesz ez ezen a hétvégén is, amelyről természetesen már most megígérhetem, hogy beszámolunk majd hallgatóinknak. A részletekről, hogy mi várható, hallják majd Berta Tibor ezredes, általános helynököt.
Folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetét, amelyet ezúttal is Bőzsöny Ferenc olvas majd föl.

 

Uram, segíts nekünk, hogy mindig emlékezzünk arra a napra, amikor megismerkedtünk, és megszerettük egymást! Segíts mindig meglátni a jót a társamban és segíts, hogy közösen tudjuk megoldani gondjainkat. Segíts kimondani egymás iránti érzéseinket, és tudjunk bocsánatot kérni egymástól. Uram kezedbe adjuk házasságunkat! Ámen – a házastársak imájának gondolatait hallották. Nem véletlenül, hiszen családerősítő hétvégére hívják a Magyar Honvédségben szolgáló katonákat és családtagjaikat valamint civil alkalmazottakat és családtagjaikat. Megannyiszor Bíró László katolikus tábori püspök, családügyi referens az, aki értékes gondolatokkal gazdagítja a férjeket, feleségeket, miközben a gyermekek kiváló szakemberekkel játszanak. Történik ez három napon keresztül ezen a hétvégén is, pénteken, szombaton és vasárnap, amely találkozó egy közös szentmisével ér majd véget. A részletekről kérdeztem Berta Tibor ezredest, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynökét.

- A cél mindig ugyanaz, hogy a házastársakat illetve a családokat megerősítsük ezen a hétvégén. Ebben az évben a mottónk „Jézus, a nagy időpazarló”. Emlékszem rá, hogy a teológián talán első-másod éves voltam, amikor Belon Gellért püspök úr tartott nekünk egy lelkigyakorlatot. Akkor beszélt ő Szent Lukácsról, akit egy bika vagy ökörfejjel szokás ábrázolni. Ő azt mondta nagyon érdekesen, és lehet ez egy kicsit furcsa is lesz, hogy Jézusnak baromi micsoda türelme volt. Mi úgy olvassuk az evangéliumokat, hogy hát igen, persze, kenyeret szaporított, hiszen Isten fia volt. De ha valaki belegondol abba, hogy ott néha vannak számok is... A kenyérszaporításnál például ötezer férfit számláltak meg és ebbe nincsenek benne a gyerekek és a nők. Ott több ezer ember volt és valószínűleg nem voltak kordonok, mint ahogy ezt a különböző eseményekkor, ünnepségekkor megszoktuk. Jézushoz mentek az emberek, és ha belegondolunk óriási lelkület, türelem kellett ahhoz, hogy ő foglalkozzon állandóan velük. Különböző emberek mentek hozzá és különböző embereket szólított meg ő is. Megszólította Lévit a vámost, beszélt a zsidó főemberrel Nikodémussal, beszélt a néha hebrencs, értetlen, zúgolódó apostolokkal, a tanítványok tömkelegével. Tudjuk nagyon jól, hogy az evangéliumokban nem Jézus élete van megörökítve, hanem azok az események, amelyek az Isten országára utalnak. Tehát, amikor egy-egy evangéliumi eseményről beszélünk, akkor azt soha nem lehet úgy értelmezni, hogy az a mának szóló, egyfajta etikai vagy morális üzenet. Jézus mindig az Isten országáról beszél, bármilyen kontextusban is van egy esemény. Ő pontosan azt az idejét, amit itt velünk töltött – nem volt igazából sok idő -, azt tényleg ránk pazarolta. Nagyon szimpatikusak azok a részek, amikor Jézusról azt írja, hogy elment egyedül imádkozni. Nagyon érdekes, hogy ez mindig éjjel történik meg, amikor az apostolok, tanítványok, emberek pihennek és ő ezt az időt használja fel az Atyával való találkozásra, a Mennyi Atyával ő akkor beszélget. Különben az összes idejét a tanítványokkal és az emberekkel tölti. Tehát valójában ezen a hétvégén, azt szeretnénk, hogy egy picit tanuljunk tőle. Mi mire használjuk föl az időnket és mennyire lehet felhasználni az időt tényleg a házasságunkra, mennyire lehetne fölhasználni az időt családjainkra, vagyis azokra, akik a szeretet rendjében elől vannak nálunk. Az embernek Isten után az édesanyját, édesapját, férjét, feleségét, gyerekeit kell a legjobban szeretnie, természetes módon utána következnek sorban a többiek. Ahogy én mondani szoktam, nagyon könnyű az Új-Zélandiakat szeretni, mert nagyon távol vannak Magyarországtól, de azokat szeretni, akikkel nap, mint nap együtt vagyok nehezebb, pedig a szeretet rendje pont ezt követeli meg és pont ezt kéri tőlünk Jézus, hogy azokra fordítsuk a legtöbb időt. Tehát a kérdés, tudunk-e időt pazarolni a házastársunkra, családunkra, gyerekeinkre, rokonainkra és aztán szép lassan a többi emberre, akik a szeretet rendjében utána jönnek? 

Akkor, amikor olyan sok kihívás van, ami ezt a szeretetet szakítaná...

- Éppen amikor rengeteg kihívás van. Azt gondolom, hogy a mi korunk az abban különbözik az elmúlt évszázadoktól vagy évezredektől, hogy azért ennyi kihívás nem érte régebben az embert. A modern technológia vívmányainak köszönhető mindez, amelyek fantasztikusan jók. De ennyi információ biztosan nem érte azt az embert, aki az 1500-as években élt. Mi ebben egy sokkal bonyolultabb helyzetben vagyunk, amikor információ dömping áraszt el bennünket, ott igenis súlyozni kellene az információk között. Igenis súlyozni kellene, hogy mire van nekem időm, mire kell, hogy legyen nekem időm és aztán valamit háttérbe kellene igazából szorítanom.

Egy picikét tamáskodom, akkor, amikor jelen pillanatban a házasságkötések számának emelkedéséről beszélnek. Még mindig úgy gondolom, hogy jó-jó emelkedik ugyan a szám, de vajon ezek a házasságok felbomlanak-e? Mennyire erősek? Magyarán megszilárdult-e az emberi kapcsolat annyira, hogy egy erős házasság létrejöhet? 

- Azt hiszem, hogy a házasság, mint ahogy a papság is, mint ahogy minden embernek az élete egyfajta fejlődés, különböző átalakulásoknak az egész sorozata. Tehát, ha az emberek elhatározzák, hogy házasságot kötnek, akkor az nem egy befejezett tény, hanem valaminek a kezdete és aztán azon az úton haladni kell. Azon az úton minden bizonnyal lesznek nehéz vagy könnyű helyzetek. Mindig a nehéz helyzetekről szoktunk beszélni, de a könnyű helyzetek is hozhatnak problémát. Amikor minden happy, akkor azt gondoljuk, hogy elengedhetjük magunkat, holott nem erről van szó. Az igazi Krisztust követő ember, az mindig Krisztust követi, a boldogságában, az örömében is, a bánatában és a nehézségekben is. Amikor éppen nagyon jó a helyzet, pont akkor kellene a legjobban az Istenhez kötődni és megköszönni neki, hogy ez a helyzet van. Pontosan akkor kellene nagyon sokszor hálát adnunk. Általában nagy hangsúlyt helyezünk a kérő imádságra, de a hálaadó imádságok azok nagyon ritkák. Pedig az életünk folyamán nagyon sokszor kellene az Istenhez úgy is fohászkodnunk, hogy hálát adunk neki a jóért, az örömökért. Talán még a legkisebbekért is, nem muszáj mindig hatalmas nagy örömnek lennie. Egy házasság megszilárdulása nem az évek kérdése, hanem nagyon sokszor azokon a hullámvölgyeken át kell menni, amelyek két ember életében igenis megvannak és meg is lesznek. Két különböző embernek, akik együtt akarnak élni - nagyon sok helyzetben lehet, hogy másképp gondolkodnak, mást éreznek -, együtt kell megoldaniuk egy problémát. Aki közösségben dolgozik, az nagyon jól tudja, hogy könnyű lenne mindig úgy, ha valaki megmondaná, mit kell tennünk. Egy igazi közösség az pont attól dolgozik jól együtt, hogy minden tag beleadja a saját tudását, az egész világát, egész lelkiségét, érzelmét. Úgy gondolom, hogy egy házasságban ugyanez a helyzet, kell, hogy meglegyen. Amikor a két ember egymáshoz csiszolódik, összecsiszolódik, akkor alakul ki egy igazi közös élet. 

 

Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetét ezúttal is Bőzsöny Ferenctől hallják.

Május 24.

Olyan jégesőt kaptunk, hogy minden fehér lett. Bolondos idő ez. Egész nap fáztam, mihelyt eltűnt a nap. Azt gondoltam, hogy valami betegség bujkál bennem. De aztán kiderült, hogy mindenki ugyanígy érzi magát. Jót mulattunk egymáson, hogy semmiféle veszélyben, fertőzéslehetőségben nem gondoltunk a saját betegségünk lehetőségére, most meg valamennyiünkben ez vetődött föl. Délutánra kitűnt, hogy az a nyavalyás jégfelhő volt az oka. A jégverés még jobban lehűtötte a levegőt.
Ma reggel Klein doktor, a fürdőhöz vezényelt munkaszolgálatos zsidó vegyészmérnök újságolta, hogy egyik zsidó munkatársát nagyon összeszidta otthon. Nem messze van a körletük innen. Előző nap kértem a leváltását, mert minden zsidóval összekülönbözött, kibírhatatlan volt mindenkinek. Ahelyett, hogy segített volna nekik, még meg is nehezítette a munkájukat. Saját maga pedig ahol lehetett, kihúzta magát minden alól. De itt ilyet nem lehet. Hát még zsidó zsidóval szemben! Valamennyi trükköt mindenki nagyon jól ismeri, tehát magyarázkodás nincs.
Megkérdeztem Kleint, miért szidta össze. Erre nagy meglepetésemre azt válaszolta: Mert annak velünk gyűlik meg a baja, aki a főtisztelendő urat még gondolatban is megbántja.
Nagyon jól esett ez. Szegény Klein doktor, pedig nem teszek velük mást, mint választott bírájuk, minthogy emberi módon bánok velük. Most hirtelen nem jut eszembe, hogy írtam-e arról, mennyire kértek, legyek igazságos bírájuk, mert egymás között nem tudnak zöldágra vergődni. Mikor megkérdezték egymást a szemben álló felek, kiben lenne bizalmuk, valamennyien engem említettek. Így vagyok az ő saját választású felsőhatóságuk.
Erős kettősséget váltott ez ki bennem. Folyton bírálatot kell mondanom egyik vagy másik ügyről. Ők maguk is tudják a helyes álláspontot, de nincs tekintély köztük, akire hallgathatnának.
Az egyik kolozsvári rabbit próbáltam rávenni, hogy hasson rájuk, de megvallotta, hogy képtelen erre a feladatra. Olyan elcsigázott, feszült idegállapot van köztük, hogy pillanat alatt kirobban a veszekedés a legjobb barátok között is. Ha aztán ilyenkor jönnek hozzám, nem az ítéletmondás vesz el sok időt, hanem a lecsillapítás. Többször megtörtént, hogy akinek a tettét helytelenítettem, ebben a feldúlt állapotban átkozni kezdett. Ha ortodox volt, ószövetségi szöveggel mondta átkait. - Az egyik a 136. zsoltár egyik versét kívánta: szakadjon ki a nyelvem, tapadjon az ínyemhez. Nem haragudtam érte.
Az biztos, hogy eddig velem szemben nagyon rendesek és tisztelettudók voltak. Nem is adtam rá alkalmat, hogy másként legyen.
Megoldhatatlanok a nehézségeik. Azt semmivel sem lehet védeni, hogy idehoznak ennyi embert csak azért, mert zsidónak született. Ugyanakkor tudjuk, hogy egyeseket felmentettek. Ez nem lenne baj, bár valamennyit fel lehetne menteni, de a felmentés alapja a lepénzelés, az összeköttetés. Ezt valamennyien tudják. A veszekedés alapja nagyon sokszor éppen az a tény, hogy valamelyiknek a sógora, rokona, pereputtya ilyen módon maradt otthon. Ő pedig, aki ugyanazon körülmények között élt otthon, itt poshad, rothad, megy tönkre. Olyan bizonyítékokat hoznak elém, hogy a hajam az égnek áll. És a tehetetlenség az, hogy nem tudunk segíteni, még a legkisebb mértékben sem.

Nagyon köszönöm, hogy ismét meghallgattak, hogy megtiszteltek figyelmükkel és ezeket a perceket nekünk szánták. Ha véleményük van adásunkkal kapcsolatban, kérem, írják meg az interarma@mariaradio.hu elektronikus postacímre. Újabb interjúkkal egy hét múlva jelentkezem majd. Addig is elköszönök önöktől egy olyan imával, amelyet Szent József oltalmáért mondhatunk.

„Jóságos Szent József! Oltalmazd családunkat, közösségünket: segíts, hogy Istennek mindenkor tetszésére legyünk. Te mindent kérhetsz számunkra, hiszen Jézusnak nevelőatyja vagy. Esdj ki mindnyájunknak igazi istenfélelmet, élő hitet, hűséget, világos és tiszta lelkiismeretet, természetes alázatosságot, nagy szeretetet Isten és minden felebarátunk iránt. Könyörögj érettünk, hogy egyre tökéletesebben éljünk, a bizalom útján haladjunk és soha el ne lanyhuljunk. Járj közben értünk, hogy Isten minket is szentekké tehessen! Védelmezz bennünket, hordozd testi-lelki ügyeinket, ajánlj mindnyájunkat Jézus és Mária Szívének. Ámen.”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK,

ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség, 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail: berta.tibor@hm.gov.hu  

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
kedd, 2020, június 23