Inter Arma Caritas - Magazinműsor a Mária Rádióban 2013. 11-15. adás

 

INTER ARMA CARITAS

FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET

Magazinműsor

honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról.

A Honvédelmi Minisztérium,

a Magyar Honvédség

és a Katolikus Tábori Püspökség

adása a Mária Rádióban.

 

11-15. adás

 

 

11. ADÁS

2013. január 23.

Szerkesztett változat

"Csak az tudja, hogy meddig mentünk, aki azt látta, hogy honnan indultunk el." - mondja Jókai Mór. Jó napot kívánok, a szerkesztőt Fodor Endrét hallják.

A tábori lelkészeket bemutató sorozatunkat folytatjuk, majd a hősökről, jelentőségükről, példamutatásukról beszélünk.

7 évvel ezelőtt 42 halálos áldozatot követelő repülőgép szerencsétlenségben, tragikusan elhunytakra emlékeztek Hejcén.

Adásunk végén, kalendárium.

Következzenek a részletek:

A Katolikus Tábori Püspökség munkájáról, feladatairól már beszéltünk korábbi adásainkban, sőt a tábori lelkészek közül is már néhányan bemutatkoztak az adásunkban. Folytatjuk e sorozatunkat.

- Dr. Alácsi Ervin tábori lelkész vagyok, Hódmezővásárhelyen.

Mióta tábori lelkész?

- 2009 október elsejével kerültem állományba, és abban az évben április 19-én szentelt föl Bíró László püspök úr. Tulajdonképpen nem terveztem ezt, csak így alakult. Én külföldön tanultam sokáig, közel 13 évet, és utána az a papi közösség, amelynek én tagja voltam, úgy határozott, hogy nem érdeklődik Magyarország iránt. Márpedig számomra Magyarország egy prioritás volt. Én mindenképp haza akartam jönni, és akkor úgy döntöttem, hogy otthagyom ezt a papi közösséget, és itthon próbálok keresni egy püspököt, aki hajlandó engem fölszentelni tizen sok év teológiai tanulmány után. Végül a tábori püspökségnél kötöttem ki, a szegedi püspök, Kiss-Rigó László szentelt föl diakónusnak, majd Bíró László püspök úr szentelt engem pappá Hódmezővásárhelyen, április közepén, 2009-ben. Ugye minket dupla jogállásúaknak neveznek. Tehát mi egyszerre két egyenruhát hordunk. Egyszerre vagyunk egyházi személyek, egyszerre vagyunk papok, és egyszerre vagyunk ugye tisztjei a Magyar Honvédségnek. Ez azért nem mindig könnyű helyzet. Ezt olykor nehéz összeegyeztetni, de ezen dolgozunk.

Szép dolog ez.

- Szép nyilván

Összetett.

- Nyilván szép, és tulajdonképpen a két dolog az eléggé hasonlít is egymásra. Hiszen mind a két – fogalmazzunk így – intézmény, egy erősen hierarchikusan fölépülő intézmény, és ezért tulajdonképpen nem is annyira különbözik a két dolog egymástól. Inkább arról van szó, hogy a honvédség maga, másfajta hozzáállást követel meg azért, mint mondjuk az egyházi szolgálat, az egyházmegyéken belül. Nyilván azért, mert ez egy réteg pasztoráció, amit mi végzünk.

Nyíltak a katonák?

- Ők is részei ennek a társadalomnak. Közöttük is körülbelül ugyanannyian vallásosak, mint amennyien a civil életben. Közöttük is körülbelül ugyanannyian járnak a vallásosak közül templomba rendszeresen, mint a civil életben. Úgyhogy ilyen értelemben olyan túl nagy különbség nincsen.

Viszont nyitott szemmel kell járni, észre kell venni esetleg azokat az embereket is, akik mondjuk nem keresik meg, de segítségre szorulnának.

- Ez elég nehéz feladat a honvédségen belül, mert mi tulajdonképpen ugye el vagyunk tiltva az úgynevezett prozelitizmustól. Tehát mi el vagyunk attól tiltva, hogy nyíltan végezzünk apostoli munkát, tehát próbáljuk „meggyúrni”, meggyőzni a katonákat. Ez nekünk nem feladatunk. Bizonyos értelemben a tábori lelkész beleszorul egy ilyen szentség kiszolgáltatói státuszba, ami nem egy kényelmes helyzet lelkipásztori szempontból. De természetesen megvan annak az útja és módja, hogy a katonákat elérjük anélkül, hogy próbálnák őket – hogy mondjam -, olyan szektás módra meggyőzni, és ajtóról-ajtóra járva végiglátogatni őket. Erre elsősorban a missziók adnak kiváló alkalmat. Egy ilyen zárt, eléggé stresszes környezetben kell hat hónapot leélniük, és ilyenkor sokkal nyitottabbá válnak a katonák. Egyrészt nagyobb az igényük arra, hogy valaki meghallgassa őket, hogy valakinek el tudják mondani a problémájukat. Másrészről ez jó alkalom számukra arra, hogy bepótoljanak olyan dolgokat, amik elmaradtak. Azért, mert a hétköznapi életüket élve a család és a munkahely között ingázva, olykor egyszerűen nem jut már idejük ilyesmivel foglalkozni. Úgyhogy rengeteg olyan helyzet van, amikor a katona a hat hónapot arra használja föl, hogy az elmaradt keresztelést, szentáldozást, bérmálkozást stb. bepótolja.

Mikor elégedett a hivatásában betöltött feladatával?

- Elcsépelt lózung, de igaz, hogy a jó pap holtig tanul. Nekem meggyőződésem, hogy egy pap jól teszi, sőt kötelessége, hogy magát folyamatosan képezze. És ezalatt nem feltétlenül azt értem, hogy teológiai könyveket bújjon - bár az is fontos -, hanem  a lelki életben is képezze magát. Az imádságos életben olvasson lelki olvasmányokat, és így tovább. Tehát nyilván ilyesmivel kell, hogy foglalkozzon. De emellett hála Istennek, azért ez egy olyan területe a lelkipásztorkodásnak, ami mellett azért lehet más dolgokkal is foglalkozni. Én például eredendően tanárnak készültem. Például szeretek nyilván teológiával foglalkozni, esetleg teológiai jellegű cikkeket írni, vagy fordításokkal foglalkozni. Vagy például most jöttem haza Ausztriából, ahol egy kurzust oktattam azon az egyetemen, ahol végeztem. Tehát én azért e mellett hála Istennek, azért találok időt és energiát arra, hogy más dolgokkal is foglalkozzam, ami nyilván egyrészről táplálja az én hitemet, és gazdagítja az én lelki tapasztalatomat. Másrészről meg esetleg másnak is hasznos lehet.

Vajon a mai fiatalok, a mai gyerekek találnak-e példaképet közvetlen, vagy tágabb környezetükben? Dr. Hermann Róbert főtanácsossal a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum főtanácsosával, tudományos helyettessel, történésszel beszélgettünk erről, többek között történelmi példákat említve.

Manapság akkor, amikor celebek és a médiasztárok világát éljük, történelmi személyiségek, az ő példaképszerű útmutatásuk nem ennyire tetten érhető a társadalom tagjai körében.

- Ez eléggé valószínű, ugye tegyük hozzá, hogy egy általános világjelenségről van szó. Tehát nem tudom, hogy mondjuk a francia ifjúság körében ma mennyire népszerűek a francia forradalom szereplői, vagy a napóleoni tábornokok, vagy Amerikában Abraham Lincoln, vagy George Washington mennyire dobogtatja meg a 14 és 25 év közötti korosztálynak a szívét. Itt ugye magának az emlékezetnek a fenntartásáról van szó. Ugyanakkor viszont azt láthatja az ember, hogyha van olyan tanáregyéniség, vagy van olyan felnőtt, aki megfelelő módon tudja közvetíteni ezeknek az embereknek az életpályáját, az életpályájuknak a tanulságát, akkor a gyerekek vagy fiatalok igenis nagyon fogékonyak erre. Egyetlen konkrét példát szeretnék erre mondani. Most már 20 éve annak, hogy gyöngyösi Berze Nagy János Gimnáziumban évről-évre október hatodika környékén rendeznek egy tudományos konferenciát, Hajós József tanár úrnak a szervezésében. Erre attól függően, hogy mennyien érünk rá, négyen, hatan, nyolcan, szoktunk elmenni 48-as történészek, és mindig nagyon nagy az érdeklődés a diákság részéről. Mindig van egy nagyon szép emlékműsor valamelyik aradi vértanúhoz, vagy valamennyiükhöz kötődően, és úgy látom, hogy a gyerekeket ez a dolog megfogja. Tehát nagyon sok múlik azon, hogy milyen közvetlen hatások érik őket a környezet részéről. Az, hogy mondjuk a tömegkommunikációnak, tehát akár a televíziónak, rádiónak, internetnek vagy az újságoknak ebben milyen szerepe és milyen hatékonyságú szerepe van, hát ez már erősen kérdéses. De szerintem valamennyi történeti személyiségünkkel, így van István királytól, Hunyadi Jánoson át, mondjuk Kossuth Lajosig.

Egy-egy történelmi esemény kapcsán, mennyire maga az esemény és az akkor történések, és mennyire az abban résztvevő személyek, történelmi személyiségek a meghatározóak?

- Ezt eseménye válogatja. Tehát ugye ez nyilván olyan, hogy mondjuk az I. világháborúnál ott maga az eseménysor az, ami nagyon fontos, és hogyha megkérdeznének ma az utcán bárkit, hogy mondjon öt 1914 és 1918 közötti osztrák-magyar tábornokot, akkor nem valószínű, hogy tudna. Talán a miniszterelnököt meg tudná nevezni. Ugye 1848-nál szerintem ez a dolog kiegyenlítettebb, tehát ennek sokkal emberibb arca van. Egyrészt valóban súlyos történeti személyiségek szerepeltek ebben a korban, Kossuth, Görgey, Bem, Petőfi, Vasvári, aradi 13 vértanú, Perczel Móric és a többiek. Másrészt pedig magának az eseménysornak is meghatározó szerepe volt a magyar nemzeti történelem szempontjából. Márpedig ezt mindenképpen hangsúlyozni szeretném, hogy a katonai vereség ellenére, ez alapvetően egy sikeres eseménysor volt. Hiszen ugye azok a törekvések, azok a követelések, azok az igények, amiket a magyar reformellenzék 1847-1848 fordulóján megfogalmazott, és amelyeket 1848 áprilisában sikerült törvényekbe önteni, ezek alapvetően mégiscsak győzedelmeskedtek. Ami nem győzedelmeskedett, az, az önvédelmi, illetve a függetlenségi háború. De végül is 1867-ben, hát ott is nagyjából sikerült paritásosra kihozni a dolgot.

1848-1849 az emberek történelme a mai magyar történelemben elfoglalta már azt a szerepét, amely megilleti?

- Én azt gondolom, hogy igen. Sőt kis túlzással azt lehetne mondani, hogy mondjuk az államalapítás mellett, vagy negatív értelemben mondjuk a trianoni békeszerződés mellett, talán ez az egyik sarokköve a magyar történeti tudatnak. Mégpedig abból a szempontból is, hogy nem kötődnek hozzá olyan történeti politikai viták, mint mondjuk a 20. századi nagy sorsforduló eseményekhez.

Bocsássa meg, hogy közbevágok. Ez azért van, mert ilyen nagy időtávlatban nézzük ezt a történelmi eseményt, vagy pedig azért van, mert letisztultak azok a kérdések, amelyek még fönnálltak?

- A kettő összefügg egymással. Tehát mondjuk 1867 után azért lelkesen össze tudtak kapni egymással a 48-asok, a 67-esek, meg a 49-esek, és ugye egészen 1918-ig a közjogi kérdés az mondjuk egy meghatározó eleme volt a magyar politikai közéletnek. Viszont a fontos kérdések, tehát mondjuk a jobbágy felszabadítás, törvény előtti egyenlőség, sajtószabadság, közteherviselés és egyebek, ezek voltaképpen átmentek. 1848-49-nek egyetlen olyan történeti öröksége van, amivel máig nem tudunk igazán mit kezdeni, de egész Európa nem tud vele mit kezdeni, ez ugye a nemzeti ébredés, a nemzeti egyenjogúsítás, a nemzetiségi egyenjogúsítás. 67 után mi álltunk a kormányrúdnál, 1918 után meg hát jóval kevesebb befolyásunk volt erre a dologra. Tehát van élő öröksége máig is 48-nak, megoldatlan politikai kérdés, de alapvetően azért a kérdések többsége az tisztázódott. A másik, hogy a magyar politizáló közvéleményben 1867 után mondjuk a fő események megítélésében alapvető eltérések nem voltak. Tehát arról folyt vita, hogy mennyire volt célszerű a Kossuth politikája 1848 szeptemberétől mondjuk 1849 augusztusáig, vagy, hogy milyen Görgey szerepének a megítélése, de az hogy ez egy fontos eseménysor, hogy alapvetően egy nagy nemzeti, pozitív értelemben vett vállalkozás, erről nem nagyon volt vita. Viszont ha a 20. századot nézzük, gyökeresen eltérő, az eltérő politikai oldalak mondjuk 1918-1919 megítélése. Gyökeresen eltérő a két világháború közötti Horthy korszaknak a megítélése, 1944-1945, 1947, az ötvenes évek talán nem annyira, de az 1956-os forradalommal és szabadságharccal kapcsolatban máig is homlokegyenest eltérő értelmezések vannak. Még a forradalmi, vagy szabadságharcos táboron belül is. Hát még ugye azon kívül. Ugye gondoljunk bele, hogy hosszú időn keresztül a magyar parlament tagja lehetett egy olyan képviselő, aki ellenforradalomnak nevezte folyamatosan 1956-ot. Azért 1867 után, ha nem is volt elképzelhetetlen, hogy mondjuk egy  muszka vezető beüljön a magyar parlamentbe, akár képviselőként, akár mondjuk a felső ház tagjaként – hogy is mondjam -, soha nem nevezték ellenforradalomnak 1848-at. Tudták, hogy az ellenforradalom a másik oldalon volt, tehát mondjuk az a fajta politikai szerepjáték, kamuflázs, ami a 20. századi történelmünket átjárja, hogy mindenki minden akar lenni forradalmár is, meg győztes is, meg egyáltalán. Ez gyakorlatilag a 19. században nem volt jellemző, sokkal egyértelműbbek voltak ebből a szempontból az értékítéletek, és a politikai frontvonalak is.

Egész Szlovákiát lesújtó tragédia történt akkor, amikor a Koszovóban szolgálati idejüket letöltött katonák hazautaztak két AN24-es szállító repülőgéppel.  Az élen haladó gép pilótája máig ismeretlen okból, mintegy 3 km-rel eltért a kijelölt útiránytól, és az előírt magasságot sem tartotta be. Így történhetett meg, hogy nekiütközött a 800 m magas Borsó-hegynek. Hejcén a hét évvel ezelőtti 42 halálos áldozatot követelő repülőgép szerencsétlenségben tragikusan elhunytakra emlékeztek a hozzátartozók, barátok, magyar és szlovák katonai vezetők a felállított emlékműnél. Hende Csaba emlékező gondolatit hallják.

Martin Glváč úr, a szlovák honvédelmi miniszter.

- Innét szeretnék köszönetet mondani a térség lakosainak, a Magyar Honvédség minden tagjának, a mentőalakulatok tagjainak, akik hét évvel ezelőtt segítettek. Az ő segítő kezük által világosan megnyilvánult az együttérzés és az emberség akkor, amikor a legnagyobb szükség volt rá. Köszönet minden katonának, mindannyiuk munkájáért. Nagyra tartjuk azt. Ezt a napot pedig szívünkben sokáig megőrizzük. Tisztelettel emlékezünk mindazokra, akik e helyen életüket vesztették.

Magyarország honvédelmi minisztere, Hende Csaba.

- Emlékezni jöttünk 42 bajtársunkra. 42 olyan katonára, akik a magyar honvédség katonáival együtt a távoli Koszovóban, a békéért dolgoztak. Ezek a katonák közös dolgunkban, közös küldetésünkben jártak. Ezért a mi halottaink is. Emlékezni jöttünk, hogy azon az éjszakán a magyar hatóságok, és különösen Hejce község polgárai milyen hihetetlen erőfeszítéseket tettek azért, hogy mentsék a menthetőt. A hatósági emberek, katonák, katasztrófavédők, mindezt azért tették, mert ez a kötelességük. Azonban itt és most szeretném ismét megköszönni Hejce község lakóinak azt, hogy egy pohár teával, azzal hogy megnyitották otthonaikat, hogy talpra ugrottak egy emberként, igyekeztek segíteni a bajba jutott testvéreinken. Emlékeztessen minket ez az emlékmű és ez az esemény arra, hogy a mi biztonságunk közös, a szövetségünkön belül, a NATO-n és az Európai Unión belül együtt küzdünk a békéért és a biztonságért, és emlékeztessen arra is, hogy bajban ismerszik meg az igazi jóbarát. Biztos vagyok abban, hogy ne adja Isten bármi hasonló történne magyar katonákkal Szlovákia fölött, ugyanezzel az önfeláldozó odaadással mentenék a mi katonáinkat is. Az elhunyt hősöknek pedig mi mást kívánhatnánk keresztény európai örökségünk alapján, mint azt, hogy requiescat in pace et lux perpetua luceat ei, nyugodjanak békében és az örök világosság fényeskedjék nekik. Isten nyugosztalja őket.

MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM

1221 éve 792 január 30.-án halt vértanú halált Szent Teofil tengerész parancsnok. A keresztény hajóhad parancsnoka volt, amikor Ciprus közelében az arabok elfogták és hittagadásra akarták kényszeríteni, amit megtagadott. Kardal végezték ki.

771 éve 1242. január 27.-én született Árpád-házi Szent Margit, IV. Béla királyunk leánya.

555 éve 1458. január 24. Hunyadi Mátyást Budán I. Mátyás néven magyar királlyá választják.

392 éve 1621. január 30.-án született felsővadászi II. Rákóczi György erdélyi fejedelem.

314 éve 1699. január 26.-án kötötték meg a karlócai békét, amely az 1683–1697-es, a törököket a Magyar Királyság területéről kiűző osztrák-oszmán háborút zárta le. A békeszerződés Thököly Imrét száműzetésbe kényszeríti.

200 éve 1813. január 27.-én született Giovanni Biagio Luppis von Rammer magyarosan Luppis János, az osztrák-magyar haditengerészet tisztje, fregattkapitány, az önálló hajtással rendelkező torpedó föltalálója

137 éve 1876. január 28.-án hunyt el Deák Ferenc magyar politikus, államférfi, a „Haza Bölcse”

164 éve 1849. január 29.-én az Országos Honvédelmi Bizottmány Dembinsky Henriket altábornagyot nevezi ki a honvéd fősereg élére.

195 éve 1818. január 30.-án született Görgey Artúr honvéd tábornok, 1848-49-es hadvezér.

94 éve 1919. január 29.-én Balassagyarmat megvédi határait a csehszlovák csapatokkal szemben, ezzel elnyeri a Civitas Fortissima címet.

68 éve 1945. január 27.-én a szovjet Vörös Hadsereg 322. lövészegysége felszabadítja a birkenaui és auschwitzi koncentrációs táborokat, több mint hétezer foglyot, többségében végsőkig legyengült nőket és gyerekeket találtak.

68 éve 1945. január 30.-án a Kelet-Poroszországi menekülteket szállító Wilhelm Gustloff német személyhajót a Balti-tengeren torpedóval elsüllyeszti az S-13 szovjet tengeralattjáró. A 9300 halálos áldozat nagy része gyermek, nő és sebesült katona. Ez a tengerhajózás történetének mindmáig ez a legsúlyosabb katasztrófája.

23 éve 1990. január 24.-én az országgyűlés elfogadja az 1990. évi IV. törvényt a lelkiismereti- és vallásszabadságról, valamint az egyházakról.

5 évvel ezelőtt 2008. január 31.-én hunyt el Lükő Zsolt posztumusz hadnagy, a Honvédelmi Minisztérium hősi halottja, amikor a MH 86. Szolnok Helikopterbázis állományába tartozó Mi–8T típusú közepes szállító helikopter – Törökszentmiklóstól nyolc kilométerre – lezuhant, miközben leszállási feladatot hajtott végre.

11 éve 2002. január 29.-én hunyt el Vágó Péter (Pierre Vago) magyar születésű francia építész, akinek egyik fő műve a Lourdes-i X. Szent Pius Földalatti Bazilika.

A kalendáriumot hallották Berta Tibor ezredesnek, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynökének összeállításában.

Kedves hallgatóink! Adásunkat meghallgathatják a honvedelem.hu elektronikus oldalon, de várjuk észrevételeiket, gondolataikat az interarma@mariaradio.hu elektronikus postacímen.

Egy idézettel köszönöm meg figyelmüket, ismét Jókai Mórt idézve: „ A gyermekévek benyomásait tartsd emlékedben, mert azok tiszteletre méltók. Egyenes úton járj, igaz légy, mert az a legkönnyebb és a legboldogítóbb szerep. Érzéseiddel ne légy pazar, de akinek odaadtad, ahhoz légy hű! S hogyha olykor keresztutakra vezet az élet, kérj tanácsot tenszívedtől, gondolj azokra, kik odafentről néznek le rád, atyád és anyád szellemére, s úgy cselekedjél, hogy ők boldognak lássanak téged.”

 

 

12. ADÁS

 2013. január 30.

Szerkesztett változat

"A különféle versenynek nem az a haszna, hogy valaki megnyeri őket, hanem éppen az, hogy mindenki bemérheti a saját tehetségének szintjét." - Mérő László gondolataival köszöntöm önöket!

Jó napot kívánok, köszönti önöket az adás szerkesztője, Fodor Endre.
Folytatva sorozatunkat, ma ismét egy katolikus tábori lelkészt mutatok be önöknek.

- Kálinger Roland százados, tábori lelkész vagyok.

Miben látja leginkább a tábori lelkészek szerepét?

- Legfontosabb feladatom mindig ott legyen a katonával. Ott legyen, amikor a katona sportol, ott legyen akkor, amikor a katona gyakorlatozik. Ott legyen, mert bármikor szükség lehet a tábori lelkészre. Ez nem feltétlenül egyházi szolgálat, vagy szentségek felvétele. Egy beszélgetés. Egy mély lelki beszélgetés a katona problémájáról.

Ön a hivatásában találkozott nagy kihívásokkal?

- Három éve vagyok tábori lelkész. Előtte egyházmegyében plébános voltam, és azt kell, hogy mondjam, hogy a három év alatt a kihívások száma, a nagy feladatok száma sokkal sűrűbb volt, mint kint a civil életben. Talán azért, mert a feladatok, amit ezek a katonák elvégeztek, illetve amilyen környezetben elvégezték a feladatokat, az is nagyobb kihívás volt, mint mondjuk egy civil életben egy általános munkahelyre, gyárban vagy a mezőgazdaságban dolgozni. Voltak kihívások és hála Istennek eddig ezek a kihívások mindig úgy oldódtak meg, hogy nagyobb sérülés, lelki törés nem származott belőle.

Miért vágyódik valaki „kintről”, a civil életből a honvédségbe, mondjuk akár éppen azért, hogy a katonák lelki életét táplálja?

- Nem is olyan könnyű kérdés ez. A katonaság egy zárt közösség, és egy nagy család. Egy zárt közösségbe tartozni, és egy zárt közösséggel elérni azt, hogy engem befogadjanak, ez egy komoly feladat. Ebben részben segít az egyenruha, mert rajtad is az, az egyenruha van, ami rajtam, és így már egy kapocs megvan. A kihívás pedig, annak ellenére, hogy az én hivatásom a papság, és nem lövész szakon, vagy tüzér szakon végeztem, ennek ellenére elfogadtatni a katonával azt, aki én vagyok. Elfogadtatni azt, amit képviselek, és hogyha a katona elfogadja az én személyemet, akkor könnyebben elfogadja azt, akit én képviselek a jó Istent, a hitet, az egyházat. Azt hiszem, hogy ez a célja és ez volt az a kihívás amire, amikor beléptem a seregbe akkor vállalkoztam.

És kit kell, hogy lásson egy katona az ön személyében? Az embert, a katonát, vagy a lelkipásztort?

- A sorrend, az, az ember, a pap, és végül a katona. Ugyan a Magyar Honvédség egyenruháját hordjuk, de bajtársaink, katonatársaink is tudják, hogy mi nem katonának születtünk. Éppen ezért ezt a sorrendet állítottam föl, hogy először embernek kell lenni. És hogyha emberi hangon tudunk beszélni, meg tudjuk szólítani  a katonát, emberségesen tudunk vele viselkedni, akkor kíváncsi arra, hogy te pap vagy. Milyen papnak lenni? Milyen az Istent szolgálni? Milyen a te Istened? Beszéljél róla! Hogyha ez a kettő megvan, emberséges vagyok, és elfogadta azt, hogy pap vagyok, akkor elfogadják azt is, hogy a tábori lelkészek ugyan katonák, de talán mégse annyira értenek a lövészethez, mégse annyira értenek a fegyverekhez, a különböző katonás dolgokhoz, de ebben ők segítenek és kölcsönösen segítjük egymást. Én abban, amiben a pap tud egy katonának, ő abban, amiben egy katona tud egy papnak segíteni.

Talán azért nem is lehet egyszerű, mert ez egy nyíltságot feltételez, egy nyitottságot feltételez, az ön szavaival élve egy zárt közösségben.

- Igen, és ez a nyíltság, ez a nyitottság, ezek leginkább a katona kérdéseiben nyilvánulnak meg. Ők nem kertelnek. Nem olyan tisztelettel fordulnak az emberhez, ahogy egy falusi vallásos közösség, egy templomba járó közösség fordul az emberhez. Ők nyíltan nekiszegezik az embernek a kérdéseit, legtöbbször nem kertelve a kényes kérdésekre is rákérdeznek. És hogyha a tábor lelkész nem nyitott ezekre a kérdésekre, vagy megpróbál kibújni a kérdések alól, azt megérzik a katonák, és úgy katonásan esetleg az lesz az eredménye, hogy hát akkor a lelkész úr nem egyenes, nem nyitott, nem őszinte, nem hallgatjuk meg, hogy mit mond.

Végezetül az ön életében, az ön hivatásában a jelenlegi az milyen szerepet tölt be, milyen helyet tölt be?

- 15 éves pap vagyok. Most nyáron emlékeztem meg a 15 éves pappá szentelésemről. A 15 év alatt nagyon sok helyen voltam. Zalában kezdtem meg a papi pályámat, itt voltam káplán több helyen, itt voltam plébános is, és innen kerültem át a tábori püspökségre. Minden helyen voltak új lehetőségek, új kihívások, és nem mondanám azt, hogy az egyik helyem jobb volt, mint a másik. Mindegyik más volt. Mindenhol meg kell találni azt, ami az embernek az igazi helye, az igazi öröme, az igazi boldogsága, ahol a legjobban tudja szolgálni az Istent és az embertársait. Úgy érzem, úgy tapasztalom, hogy ez a tábori lelkészi kör, a katonák, a hittanos gyerekek, a katona gyerekek, most ezen a helyen tudom a legjobban szolgálni a jó Istent, és a katonákat is remélem, hogy továbbra is tudom szolgálni.

Prof. dr. Hideg János nyugállományú orvos vezérőrnagyot köszöntötte 80. születésnapja alkalmából, dr. Benkő Tibor vezérezredes, a honvéd vezérkar főnöke. Dr. Hideg János nyugállományú orvos vezérőrnagy repülő főszakorvos és űrorvos, az orvostudomány doktora, a Nemzetközi Űrkutatási Akadémia tagja. 1959-ben végezte el a Budapesti Orvostudományi Egyetem általános orvosi karát. Címzetes egyetemi tanár, a Honvédorvos folyóirat főszerkesztője, illetve tiszteletbeli főszerkesztője. A köszöntését követően beszélgettem a professzorral.

Vezérőrnagy Úr! Szívből gratulálok születésnapja alkalmából, Isten éltesse! Ha visszagondol a pályafutására, akkor milyen emlékezetes pillanat maradt meg önben?

- Nagyon nehéz erre válaszolni, hiszen már húsz éve nyugdíjba vagyok, és a hosszú katonaorvosi pályafutásomnak ugye a csúcsán, ez EÜ szolgálat főnöke voltam. 10 évig töltöttem be ezt a funkciót. Na most más a mai helyzet, és más az akkori helyzet. Tehát ahhoz képest én arra büszke voltam, hogy a katona egészségügy az kiemelt szerepet játszott a magyar egészségügyben, és ránk számítottak. Bizonyos funkciókat mi töltöttünk be. Ilyen például az égési betegeknek az ellátása. Az csak a mi kórházainkban volt, a vidéki és a pesti kórházakban, tehát Győrben, Pécsett, Kecskeméten, és a Központi Katonai Kórházban. Büszke vagyok arra, hogy ezek a szolgáltatások elismerték a polgári egészségügy részéről is a tevékenységünket.

Ön a repülő orvostan szószólója, hiszen az ön révén ezt oktatták is, vagy oktatják is.

- A repülő orvostan tulajdonképpen egy diszciplína, az orvostudomány egy ága. Ahol tulajdonképpen képzést kapnak azok az orvosok, akik a pilóták és a hozzá tartozó személyzet egészségügyi ellátását, speciális követelmény rendszerét kidolgozták, és a mindennapi vizsgálatok során ezeket megvalósítják. Arra vagyok büszke, hogy sikerült ennek egy tanszéket kapni. A tanszék a Szegedi Orvostudományi Egyetemhez tartozik, és koordinálja, és ez a mai napig ezt a szerepet betölti. A szakorvos képzést, a szakorvos továbbképzést, és az orvostudomány kutatásoknak a repülő orvosi vonatkozásait koordinálja.

Ennek azért volt egy közismert pillanata, hiszen ön tagja volt annak a teamnek, amely felkészítését végezte, ha jó tudom, az első orosz-magyar űrhajós expedíciónak. Jól tudom?

- Jól.

Ott mi volt az ön feladata?

- Az én feladatom volt annak az orvosi bizottságnak a vezetése, amelyik ezeket az előzetes alkalmassági vizsgálatokat elvégezte. Fölkészítette a kinti orvosi vizsgálatokra, ami a Szovjetunióban zajlott le Csillagvárosban, és magát az egész űrrepülést végig kísérte.

Akkor önnek is köszönhető az, hogy épp mondjuk Farkas Bertalan és ugye Magyari Béla volt azt hiszem, tehát hogy ők ketten lehettek..

- Így van, ketten. Farkas Bertalan volt az egyes számú, és Magyari Béla a dublőr. Ma is megvan a kapcsolatom velük.

Professzor Úr! Miért jó a katonaorvoslás? Miért jók a katonaorvosok? Hogyan látja ezt?

- A katonaorvoslásnak a feladata tulajdonképpen azon speciális feladatoknak a végrehajtása, ami a katonai szolgálattal függ össze. Tehát az alkalmasság elbírálása, a kiválogatás, a karbantartás, az egészségügyi karbantartás, és hát ugye különleges vizsgálatok alapján a repülő alkalmasság végső soron elbírálása. Legmagasabb szintű orvosi követelményrendszernek a kidolgozása a részünkről. Úgyhogy ezeket megvalósítottuk, és ez a mai napig is működik.

Borzasztóan változik az orvostudomány, a technika. Figyelemmel kíséri a mostani eredményeket? Sokkal fejlettebb, sokkal másabb ma az orvoslás, mint volt mondjuk az ön praktizálása idejében?

- Hát sajnos.

Sajnos? Miért mondja, hogy sajnos?

- Csökkentek a követelmények. Jelentősen lecsökkentek a létszámok is, tehát akikkel szemben ezeket a vizsgálatokat el kellett végezni – hát csak a pilóta állomány ugye. Az én időmben még több száz pilótával számoltunk, ma pedig több tíz. Úgyhogy ennek megfelelően a mai követelmények másabbak, mint az akkoriak. Mert ez a hadsereg fejlődésével, tulajdonképpen a hadsereg szerepének a csökkenésével jár.

Végezetül, hogyan telnek a mindennapjai?

- Még bejárok dolgozgatni a Honvédorvos szerkesztőségébe, részt veszek a szerkesztői munkába. Biztosított lehetőségek szerint, ugye kiválogatni azokat a cikkeket, amelyek a Honvédorvosba publikálni tudunk, és támogatni az ilyen irányú kutató tudományos tevékenységeket.

Sok tehetséges fiatal van.

- Igen.

További jó egészséget kívánok!

- Nagyon köszönöm.

 

MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM

490 éve 1523. január 4.-én, VI. Adorján pápa megerősíti Tomori Pál kalocsai érseki kinevezését, aki három év múlva a mohácsi csatában a magyar sereg egyik fővezére volt.

440 éve 1573. február 4.-én született Káldi György jezsuita szerzetespap, az első magyar katolikus bibliafordítás készítője.

302 évvel ezelőtt 1711. február 6.-án hunyt el Béri Balogh Ádám kuruc brigadéros.

Fiatalon Csobánc várában szolgált a gyalogság vajdájaként, és részt vett a török elleni hadjáratokban. 1705-től az egyik legvitézebb kuruc csapattisztként tartották számon. Híres volt portyáiról, kétszer is eljutott Bécs határáig. 1710. október 28-án a Szekszárd környéki harcokban a rácok bekerítették és elfogták. Rákóczi mindent megtett kiváltása érdekében, de a császáriak mivel dezertőrnek és „megátalkodott esküszegőnek”, tartották és hallani sem akartak a kicseréléséről. A hadbíróság végül halálra ítélte, és kivégezték.

164 éve 1849. február 5.-én volt az 1848–49-es szabadságharc téli hadjáratának egyik jelentős következményekkel járó csatája a branyiszkói ütközet.

A Branyiszkói-hágónál Guyon Richárd honvéd ezredes csapatai vereséget mértek Franz Deym tábornok csapataira, és ezzel kierőszakolták a feldunai hadsereg áttörését a Tiszánál összpontosított magyar főerő felé.

94 éve 1919. február 4.-én a magyar hadseregen belül megalakul az első önálló térképészeti szervezet, a Magyar Katonai Térképészeti Csoport, melynek emlékére ez a nap a Magyar Katonai Térképészet Napja.

24 évvel ezelőtt 1989. február 5.-én az utolsó szovjet alakulat is elhagyta Afganisztán terültetét, az afganisztáni háború és tízévi megszállás után.

23 éve 1990. február 1-én kezdődtek meg a magyar–szovjet tárgyalások a szovjet hadsereg a teljes kivonásról hazánk területéről

A múltidéző kalendáriumot Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke állította össze.

Kedves hallgatóink! Adásunk teljes egészében letölthető a honvédelm.hu elektronikus oldalon.  Köszönöm, hogy meghallgattak, megtiszteltek a figyelmükkel. Szokásomtól nem térek el, ismét egy idézettel zárom mai műsorunkat.

„Ha az emberre valaki szeretettel néz, az olyan, mint a nap fénye, amely az alvó magot kihozza a földből. Télen miért nem virágzik a cseresznyefa? Mert nem látja értelmét a kibontakozásnak, tudja, hogy a fagy elpusztítaná a szirmait. Nem bízik a környezetében, érzi, hogy veszélyben van. Az ember szívében is megbújik egy kis bimbó, de ha nincs, aki kedvesen rámosolyogjon, hozzászóljon, akkor inkább bezárva marad.”  - mondta Böjte Csaba. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. További kellemes rádiózást, szép napot kíván a szerkesztő, Fodor Endre.

 

 

13. ADÁS

 2013. február 06.

Szerkesztett változat

"Azt hiszed házat építettél, s pályád büszke ormairól elégedetten szemlélheted a világot? Nem tudod, hogy örökké vándor maradsz, s minden, amit csinálsz az úton haladó vándor mozdulata? Örökké városok, célok, életkorok és változások között haladsz, s ha megpihensz, nem pihensz biztosabban, sem tartósabban, mint a vándor, aki megtöttyed az útszéli almafa árnyékában egy fél órára útközben. Tudjad ezt, amikor terveket szövögetsz. Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás. Nem helyzetekben élsz, hanem ütközetben." - Márai Sándor gondolataival köszönti önöket a szerkesztő Fodor Endre, s kíván tartalmas időtöltést az Inter Arma Caritas mai adását hallgatva.

Kedves hallgatóink! Mai műsorunkban többek között majd Szolnokra kalauzoljuk el önöket, ahol Afganisztánból visszatérő katonákat köszöntöttek.

- Amit érez az ember, az először is a megkönnyebbülés és az öröm. Megkönnyebbülés azért, hogy épségben, egészségben ahányan kimentek, annyian hazajöttek és az öröm pedig az, hogy látom, ahogy a hozzátartozókkal találkoznak és üdvözlik egymást.

Új sorozatot indítunk, amely a hősökről szól.

- Sokszor és sokan könnyendén használják, használjuk ezt a szót: hős. Hős az, aki tudva, akarva, beleegyezve vagy belenyugodva, egy a helyzet adta átlagosnál jóval nagyobb áldozatot vállal, egy önmagánál nagyobb cél érdekében.

És természetesen a mai műsorban sem maradhat el történelmi visszatekintőnk, a kalendárium.

Következzenek a részletek:
Február elsején, családtagok, barátok, munkatársak köszöntötték, azokat az Afganisztánból visszatérő katonákat, a Magyar Honvédség 86. Szolnok Helikopter Bázis repülőterén, akiknek feladata az afgán légierő pilótáinak, műszaki szakembereinek képzése. A katonákat Lamos Imre dandártábornok, a bázis parancsnoka fogadta.

- Nem tudom, hogy el lehet-e mondani ezt szavakkal. Amit érez az ember, az először is a megkönnyebbülés és az öröm. Megkönnyebbülés azért, hogy épségben, egészségben ahányan kimentek, annyian hazajöttek, és az öröm pedig az, hogy látom, ahogy a hozzátartozókkal találkoznak, és ahogy üdvözlik egymást.

Mennyire nehéz az ő életüket Magyarországról követni?

- A 21. század vívmányainak köszönhetően egyszerű ma már, mert rendelkezésünkre állnak azok az informatikai sztrádák, eszközök, amivel könnyen tudunk kapcsolatot tartani, mind hivatalos, mind nem hivatalos oldalról egyaránt.

- Suszter Attila alezredes vagyok, a Magyar Honvédség Légi Kiképzés Támogató Csoport 8. váltásának parancsnoka. Szeptember 16-án kezdtük meg a kiutazást műveleti területre, és a mai nappal érkeztünk haza.

Mi volt a csoport fő feladata?

- Fő feladata, az afgán légierő helikopter erőinek a kiképzése, a kiképzett tapasztalatok megszilárdítása. Ennek a csoportnak a fő feladata, a hosszan tartó repülésből történő kiesés utáni visszaállítás volt. Nagyjából egy ilyen csoport a kiutazás előtt hat hónappal már megkezdi a felkészülést, és miután elég sokrétű, összetett, és ahhoz, hogy ezen keresztül menjen mindenki, és nyugodt szívvel mondhassuk azt, hogy felkészült csapatot bocsátunk a missziós területre, ehhez az idő feltétlenül szükséges, és nyilván az időből következik az is, hogy megfelelő tartalommal és nehézséggel kell megküzdeni a fiúknak a felkészülésen.

Mennyire volt veszélyes a kinti munka?

- Műveleti területen mindig számolni kell az esetleges kockázattal. Nem jelentett külön pszichikai megterhelést a csapatnak, ugyanúgy végeztük a munkánkat, ahogy itthon végeztük volna. A kiképzés tapasztalatban, a nagy magasságban történő repülések, Kabul légterében a hatalmas nagy nemzetközi forgalomban történő repülés, ami új tapasztalat volt, illetve a hegyvidékes terep adta sajátosságok szintén egy újabb tapasztalatot adott a magyar állománynak. Az, hogy odakint több nemzeti környezetben dolgoznak, ez már eleve ad egy olyan rutint, ami egy NATO szövetségesnek feltétlenül szükséges és elengedhetetlen, hogy sikeres legyen akkor, amikor együtt kell dolgozni a szövetségeseivel. A magyar feltételrendszerekbe pedig, azért kell beépítenünk ezt, hiszen ez a küldetés, amit Afganisztánban ez a csapat teljesített, ez a 2. világháború óta az első olyan küldetése a légierőnek, ahol olyan területen vagyunk jelen, ahol lőnek, ahol valóságos veszélyekkel kell számolni egy-egy repülési feladatra történő felkészülés, végrehajtástól egyaránt.

A magyar szakmai büszkeségen kívül, a nemzetközi katonai repülésben milyen rang jut a magyar légierőnek, magyar honvédségnek?

- Mindenféle önteltség nélkül úgy gondolnám, hogy minden nemzet, aki még ilyet nem csinált, az egy kicsit irigykedve néz azokra a nemzetekre, akik csinálnak. Így voltunk ezzel mi is, amíg ezt a feladatot nem kaptuk meg, nem készültünk föl rá, és tudtuk, láttuk azt, hogy más nemzeteknek már van ilyen missziós feladata. Egy picit irigykedtünk, de aztán láttuk azt, hogy alapos felkészüléssel, feltételrendszerek megteremtésével végrehajtható, és biztonságosan végrehajtható.

A magyar szakemberek kiváló szaktudásukkal segítik az afgán légierő kiképzését. A hazaérkezést követően készítettük interjúinkat Lamos Imre dandártábornokkal, bázisparancsnokkal, és Suszter Attila alezredessel, parancsnokkal.

 

Markovics Milán Mór tábori lelkész a mai adásunktól kezdődően egy sorozatot kezd, amely a hősökről szól.

- Hősök és katonák sorozat kezdetén, első részben azt szeretném tisztázni, hogy egyáltalán mi is a hős. Mi is annak kapcsolata hívőkkel, és nem hívőkkel, vagy talán még egyszerűbben, hogy a hősök és a katonák alatt mit értek.

A hős egy személy, aki valami nagyobb egészért hoz áldozatot. Ugyanakkor a hős valakinek ellenség - manapság akár terrorista -, másnak viszont szabadságharcos a jó ügy vitéze. Ráadásul nem csak a tér, vagyis az országok, nemzetek, hanem az idő is sok esetben ellentmondásossá teszi a hős képét. Aki egyszer áruló volt, mint például Jeanne d’Arc, hogyan válhatott szentté. A hős tehát relatív. Van-e egyáltalán abszolút hős? A kereszténység szentjei, például Isten hősei. Hősi fokon gyakorolták az erényeket. Ők lennének az abszolút hősök? A szentek mindig egy adott korra adtak hősies választ, így időtlenségük hősiessége itt sem abszolút. Szent király például, kinek kezéhez vér tapadt, nem valószínű, hogy mai világunkban megfelelő választ jelentene. Saját korukban és kultúrájukban azonban azt tették, amit akkor meg lehetett tenniük. Egy valaki volt, aki időtlen hősiességről tett tanúbizonyságot, Jézus Krisztus. Ám ő is a mi nyelvünkön szólt, és ebben az értelemben ő sem függetlenítette üzenetét az időtől. Nem véletlen, hogy az emberi közösséget, a keresztény közösséget elsősorban nem angyalok irányítják, vezetik, hanem hús-vér emberek, papok. Ők azon idő és kultúra részei, amiben mások is élnek. A szentek és bűnösök között, ők is szentek és ők is bűnösök. Ugyanúgy emberek, ahogy Isten fia, Jézus Krisztus is emberré lett érettünk.

Sokszor és sokan könnyen használják, használjuk ezt a szót: hős. Hős az, aki tudva, akarva, beleegyezve vagy belenyugodva egy a helyzet adta átlagosnál jóval nagyobb áldozatot vállal, egy önmagánál nagyobb cél érdekében. Miért nevezzük például hősnek azt a katonát, aki valami nagyobb cél érdekében sérült meg? Talán nem is akarta a harcot, és aki szolgálata után egyszerűen haza akart térni. Miért hős, és miért nem csak áldozat? Véleményem szerint azért, mert a hős nem magát a hősiességet akarja, vagy nem csak abba nyugszik bele, hogy ő hős lesz, hanem a körülményekbe, amelyekbe sodródott. Sőt, ha magáért cselekszik is csupán, de ezzel egy nagyobb egészért teszi, akkor is hős. A katonák hősiességét a történelem sem kímélte. A múlt messzeségébe veszőket legendák övezik. A valóság ma már nehezen bogozható ki belőlük. A nagyon közeliket a mindenkori politika, és a közélet nyesegeti a maga formája szerint.

 

MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM

163 éve 1850. február 9.-én hunyt el Lenkey János honvédtábornok.

Ő is az aradi per vádlottja volt.Mivel pszichés betegsége elhatalmasodott rajta nem végezték ki, a kazamatákban halt meg. Petőfi Sándora „Lenkei százada” c. versében örökítette meg, hogy 1848 tavaszán századával hazaszökött Galíciából.

123 éve 1890. február 9.-én hunyt el Erdősi Imre, piarista szerzetes, pedagógus, az 1848–49-es szabadságharc tábori lelkésze.

A február 5-ei branyiszkói ütközet Guyon Richárd mellett Erdősi Imre nevét is országosan ismertté tette. A 33. zászlóalj élén több rohamot vezetett a hágót védő császári csapatok ellen és a siker jelentős részben az ő érdeme is volt. Kortársai az ütközet után a „branyiszkói hős pap”, vagy a „magyar Kapisztrán” néven is emlegették.

86 éve 1927. február 10.-én hunyt el Nagy Pál honvéd tábornok, első világháborús hadosztályparancsnok, 1922–25 között a Magyar Királyi Honvédség főparancsnoka

71 éve 1942. február 10.-én hunyt el Hazai Samu honvéd vezérezredes, aki 1910-1917 között volt honvédelmi miniszter.

68 éve 1945 február 11-én este 8 órakor kezdődött meg a magyar és német katonák kitörési kísérlete a körülzárt Budáról.

A Budapestet védőket ekkor mintegy 24 ezer német és 20 ezer magyar katona alkotta. Ebből több mint 10 ezer fő tudott áttörni a szovjet állásokon, ám 785 főnek sikerült csupán átjutnia a saját csapatokhoz.

66 éve 1947. február 10.-én Magyarország aláírja a párizsi békeszerződést, amely visszaállítja az ország trianoni határait.

64 éve 1949. február 8.-án a magyar népbíróság életfogytiglani börtönre ítéli Mindszenty József hercegprímást.

19 éve 1994. február 8.-án Magyarország csatlakozik a Partnerség a Békéért Programhoz.

A Partnerség a Békéért (Partnership for Peace) programot amerikai kezdeményezésre az 1994 januárjában megrendezett brüsszeli csúcsértekezleten hirdette meg a NATO. A békepartnerségben részt venni szándékozó államoknak először is egy keretegyezményt kell aláírniuk. Ennek értelmében a csatlakozó ország vezetésének garantálni kell, hogy megőrzi a demokráciát, betartja a nemzetközi jog alapelveit, tartózkodik attól, hogy megsértse bármely más állam területi integritását, tiszteletben tartja az államhatárokat és a felmerülő vitákat békés eszközök bevonásával rendezi. Az új tag egyben azt is kinyilvánítja, hogy készen áll részt venni az ENSZ és az EBESZ hatáskörébe tartozó műveletekben, illetve, hogy katonai vonatkozásokban is együttműködik a NATO-val, elsősorban a kiképzés és a hadgyakorlatok terén.

A múltidéző kalendáriumot Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke állította össze.

 

A mai adásunkban is, ahogyan az előzőekben a Honvéd Férfikart, és a Veszprémi Magyar Honvédség Légierő Zenekart hallották. Kedves hallgatóink! Adásunk letölthető a honvedelem.hu elektronikus oldalon. Továbbra is várjuk véleményüket, gondolataikat, adásunkkal, elhangzott anyagainkkal kapcsolatban.

Márai idézettel kezdtem a mai műsort, ezzel is zárom, s kívánok szép, további tartalmas napot valamennyiüknek! Az idézet pedig így hangzik: „ Egy értelmes ember különös tehetség nélkül többet használhat a világnak, mint egy tehetséges ember értelem nélkül.”

Az Inter Arma Caritas újabb adásával jövő héten jelentkezünk majd, addig is elköszön a műsor szerkesztője, Fodor Endre.

 

 

14. ADÁS

 2013. február 13.

Szerkesztett változat

Köszöntöm a hallgatóinkat! A mai adásunkban a Zalavári gyermektáborozás helyszínére látogatunk el. Bár még javában a télben járunk, erre a negyed órára a nyárba kalauzoljuk el önöket. A Zalavári gyermektábort a Katolikus Tábori Püspökség szervezi minden nyáron, de a részletekről már beszéljenek a szervezők és legfőképpen a gyerekek.

- Az a helyzet, hogy itt a végén a hurok, ha ez megvan, az körülbelül akkora legyen, mint ennek a csomónak az átmérője. Ha ez megvan, akkor a két végét levágjuk a zsinórnak, visszaégetjük, és így lezárjuk az egészet. Innentől kezdve akkor a karkötőnk kész is van, utána már föl lehet venni.

- Ez így neked nem lesz rossz, csak középen ez a középső szál így elég hosszúra sikerült.

- Hát igen.

- Most vagy azt csináljuk, hogy rövidebbre vesszük, és majd itt elvágod, vagy idekötünk egy csomót, és a csomó mögött fogod átbújtatni.

Jól tudom, hogy ez túlélő karkötő?

- Igen ezt túlélő karkötőnek nevezik, ezt külföldön is ugyanígy hívják végül is, csak angol szóval. Ennek az a lényege, hogy egy állandó használatos úgymond karkötőben, vagy egy sima egyszerű kézi díszítő eszközben annyi zsinórt vigyünk magunkkal, amennyit csak lehet. Illetve ennek az lesz az eredménye, hogy egy díszes, kicsit divatos karkötőként van nálunk egy körülbelül 3-4 méter hosszú zsinór. Bármire lehet használni, olyan esetben, ha erre szükségünk lenne, akkor természetesen ezt ki tudjuk bontani, és utána máris rendelkezésünkre áll egy ilyen hosszú kötél, amit vészhelyzetben nagyon sok mindenre lehet használni.

Juhász Máté törzsőrmester vagyok, a Magyar Honvédség tűzszerész ezredétől.

Egyszerű elkészíteni?

- Én most csinálok ilyet életemben először.

És ma sikerült?

- Hát nem.

Még hol jársz? Nagyon az elején úgy látom.

- Nagyon az elején, még most kezdtem.

Még mindenki az elején van. Ott a fiúk készen vannak.

- Én is kész vagyok.

Kész vagy? Hogy sikerült? Nagyon szépen sikerült! Nehéz volt? Hogy készült, hogy készítetted?

- Kellett egy csomót csinálni a végére, utána mindig hurkokat kellett csinálni, és előröl át kellett fűzni, és aztán hátul ezen a kis lukon be kellett dugni.

Nagyon szép. Mennyi idő alatt készül ez el?

- Olyan 10-15 perc körülbelül.

Bemutatkozást kérek!

- Szabó Orsolya vagyok.

Srácok jövök ide is, hát nem tudom, hogy a fiúktól mennyire esik távol az, hogy karkötőt készítsenek?

- Igen, azt hiszem eléggé. Ez ilyen unaloműzőnek azért jó, csak nagyon nehéz.

- Az eleje az nagyon nehéz, de ha utána rájön az ember, utána már könnyű. – Kiss Richárd vagyok.

- Kucsi Norbert.

Nagyon nem unatkoztok?

- Nem, nem. Megyünk a kovácshoz, ott meg megkapjuk majd a bicskáinkat, az is jó.

Bicskát készítetek?

- Igen. A fanyél az már megvan, már csak bele kell szerelni a többit.

Berta Tibor ezredes, általános helynök. Úgy gondolom, elégedett lehet arra visszatekintve, amikor felötlött önökben, vagy önben az a gondolat, hogy egy ilyen tábort létre kellene hozni 9 évvel ezelőtt.

- Azért az egy nagyon megnyugtató dolog, hogy valamit, amit nagyon szerényen próbáltunk elkezdeni, és igazából soha nem is vertünk nagydobra, 9 esztendőn keresztül működik, és úgy néz ki, hogy működőképes, és talán továbbra is meg tudjuk valósítani. Igaz, hogy ebben a táborban nincs se televízió, se internet, se semmi, ami igazából a mai úgymond technicizált világban elvárható lenne. Ez benne az egyik lényeges elem; érdekes módon senkinek nem hiányzik a mobiltelefon, nem hiányzik az, hogy e-mailezzen. Lehet, hogy egyfajta olyan közösség is épül, ami nem megszokott, mert ugye itt a gyerekek az életben soha nem eddig találkoztak egymással. A varázs talán pontosan abban van, abban a környezetben ahol vagyunk, és úgy gondolom, hogy a szülők is ezt adják tovább egymásnak a honvédségen és a minisztériumon belül.

Milyen műveletet folytatsz itt?

- Ez egy elég kemény művelet. Nagyon-nagyon sok munka kell hozzá és erő. – Oláh Enikő vagyok.

Festetted ugye? Itt van egy vasaló is?

- Vasalóval festettem.

Magyarázd el akkor arra kérlek, hogy mit készítettél.

- Elmagyarázom. Bele kell rakni a vasalóba, vagyis hát oda kell rakni hozzá a zsírkrétát, és a zsírkrétával kell vasalni.

A vasalóval rányomatod ezt a zsírkrétát, ami megolvad egy picit, és ezeket az alakzatokat alakítja ki?

- Igen, pontosan.

Látom nagyon színes, nagyon sokszínű.

- Ez egy maci, nagyon szép maci.

- Szabó Boglárka.

- Csiha Gyopár.

Mit csináltok?

- Nemezből golyót készítünk.

Milyenek ezek a foglalkozások?

- Nagyon érdekesek és hasznosak. Például a birkának a gyapjúját meg lehet dolgozni és ez nagyon jó. Jó érzés, hogy látjuk, milyen szépet csináltunk.

- Legjobban a tegnapi kirándulás tetszett, amikor agyagból készítettünk poharakat meg ilyen edényeket.

És hová mentetek kirándulni?

Segíts neki!

- Lentibe mentünk kirándulni.

Lentibe. Jó hát annyi program van, persze hogy elfelejti az ember azt hol is volt előző nap.

- Kótai Róbert főhadnagy vagyok, tábori lelkész, a táborvezető műveleti helyettese. A Tábori Püspökség 9. alkalommal szervezte meg a tábort. Ez a mostani tábor már az elmélyítés időszaka. Itt találkozunk velük konkrétan, itt vagyunk együtt velük egy hétig. Valahol összegez is ez a tábor, mert mindazt, amit az iskolában tanulnak, azt itt a szolgálati személyek a legjobb tudásuk, tapasztalatuk szerint elmélyíteni kívánják. Szeretnénk egy helyes önismerettel rendelkező ember kibontakozását szolgálni, aki hazájának, nemzetének, lakóhelyének, munkatársi közösségének egy elkötelezett értékes tagja lesz. Azok a gyerekek, akik itt vannak, vagy az édesapjuk vagy az édesanyjuk katona a Magyar Honvédség állományában. Elhoztuk őket, és egy picit próbálunk katonásak lenni, ehhez segítség és egy vezérgondolat a KatonaSuli Program. Ebből szeretnénk játékosan megvalósítani dolgokat, hogy lássák ők is, apa és anya mit csinál nap, mint nap. Ilyen gyakorlatok vannak. Mindemellett kézműves foglalkozások, természetjárás, valami kis ízelítő abból, mi is az, „balatoni gyereknek” lenni. Valami kis ízelítő abból, hogy milyen a természetet nyitott szemmel, nyitott füllel járni.

Jól látom akkor, hogy talán úgy lehet megfogalmazni, hogy valóban közelebb hozza a szülőket a gyermekekhez, a gyermekeket a természethez, a gyermekeket a hagyományokhoz, a hagyományok tiszteletére és egyáltalán az értékhez? Hát akkor én ezt fölvetem, hogy ennek bizony híján vagyunk a társadalomban, hogyha egy kicsit tágabb értelemben kitekintünk.

- A Tábori Püspökségnek a honvédségben, a honvédelem keretein belül feladata, küldetésbeli kötelessége, hogy értékteremtő legyen. Azt gondolom, hogy ebbe az életmód, a keresztény életmód, a természetvédelem, a hagyományok tisztelete, és a hagyomány őrzése szorosan belekapcsolódik, mint szolgálat. Mert az embert szolgálják, és az embert akarjuk többé tenni a magyar társadalomnak, és a honvédségnek értékesebb tagjává tenni.

Ez kétszeresen is előnyös, és erősítsen meg, hogyha jól látom. Egyrészt azért, mert valóban közelebb viszi a szülőket a gyermekekhez, egymáshoz. Az Ön által elmondottak alapján, hogy megismerik azt, hogy anyu, apu mit végez, milyen munkát, tevékenységet végez a hadseregen belül. Másrészről pedig lehet, hogy ez egy nagyszerű útja annak, hogy hagyományozódjék ez a hivatás, és mondjuk a gyerekekből később katona válhassék.

- A hallgatók között is, akik most már itt vannak, mint szolgálati személyek, sokan vannak olyanok, akik éveken keresztül voltak a tábornak lakói. Megerősítettük abban a hivatásban, hogy jó katonának lenni, jó egyenruhát viselni. Most visszajöttek, és ők is szeretnének valamit visszaadni, most már, mint a Magyar Honvédség Ludovika Zászlóalj tagjai, és mint szolgálati személyek, mint műveleti segítők, mint csoportvezetők. Valami jót alkotni, valami jót átadni a gyermekeknek, akik ugyanolyan családból jöttek, mint ők is. Szoros napirendünk van. Hétkor van ébresztő, egy kis frissítő testneveléssel kezdjük, amit a Ludovika Zászlóalj tagjai, mint szolgálati személyek vezetnek. Utána reggeli, és beindulnak a napi programok, mint ezen a mai napon is 9 órától egészen ebédig több csoportfoglalkozásban, csoportbontásban kézműves foglalkozások vannak. Azon kívül van benne várlátogatás, voltunk Szigligeten, voltunk a Kis-Balatonnál, a Kányavári-szigeten. Rozsé atyával, a táborvezetővel Szentgyörgyvölgyre elmentek fazekaskodni a nagyobbak. Megtekintettük a Kis-Balaton bemutató házat, és a holnapi napon pedig tánctanár jön, aki a záró estre felkészíti a gyermekeket. Dunántúli táncot, és más  egyéb társastáncot fog nekik oktatni. Holnap lesz a bemutatója a csoportoknak, amire külön-külön készültek. Az elhelyezés egy részét a zalavári plébánia, mint egy hatalmas ősi plébánia biztosítja kőházával. Illetve a Magyar Honvédség sátrai, amit a Kaposvári Logisztikai Ezred biztosított a részünkre, és állított fel.

Mi lesz ez Martin?

- Ez egy ilyen angyal, kis katona angyal.

Miből készítetted?

- A fegyvert azt papírból.

Papír, igen.

- Másik keze hol van? Mindegy, csak az egyik keze kell. Így néz ki.

Jó ez, nekem tetszik.

- Nekem is tetszik.

Sok időbe telt míg elkészült?

- Nem, nem tart olyan sokáig.

Mi tetszett eddig, vagy mi tetszik itt a táborozásban?

- A táborozásban nekem minden tetszik. Leginkább a kaja, az nagyon finom. Meg tetszik nekem, amikor kimegyünk a Balatonra, meg hogy sátorban alszunk, meg ezek a kézművesek.

Barátokat szereztél már?

- Igen, vannak.

Aha, itt az egyik barátod, itt szembe veled.

- A nevem Rajz Martin, 11 éves vagyok, és Szolnokról jöttem.

Köszönöm szépen Martin.

- Úgy mutat jobban, hogyha ilyen felemás hosszúságúra hagyod, és erre is egy csomót kell raknod.

Itt mi készül?

- Virágkötészeti foglalkozás lesz.

Igen?

- Igen. Szárazvirágokkal dolgozunk, úgymond erdőn-mezőn ami megtalálható mindent felhasználunk. – Niklainé Szencz Virág.

Mit teszel még rá? Vagy mivel díszíted még?

- Azt még nem tudom, ilyen virágokkal.

Szárazvirágokkal.

- Leginkább sóvirágot használunk különböző színekben, szalmavirágot, apró tobozokat, rózsatobozt, ánizscsillagot, pisztáciát.

Jó, mert egy picikét a gyerekek talán szabadjára engedhetik a fantáziájukat.

- Igen, kérdeztem is tőlük, hogy felismerik-e?

Fogékonyak a gyerekek ezekre a foglalkozásokra?

- Fogékonyak, és egyre inkább igénylik azt, hogy foglalkozzanak velük. Le tudnak ülni, ki tudják fejleszteni, és fejezni magukat ezekben a kis munkákban.

Jó hasznos időtöltés ez gondolom, hogy a kézügyességet javítja.

- Természetesen ez nagyon jó a finommotorikára, ugye sok pici, apró mozdulatot kell végezniük, csomókat kötni, lefogni az apró, pici alkatrészeket, odaragasztani. Megtanulnak bánni a ragasztópisztollyal, az ollóval. Több mindent fejlesztünk ezzel a foglalkozással náluk.

- Szakmai tanácsot kérhetek?

- Még akkor fehéret kellene hozzá.

- Fehéret?

- Igen, fehér sóvirágot és az ánizscsillagot csoportosan rakjuk. Nyugodtan ki lehet gurítani.

- És akkor még fehéret?

- Még fehér sóvirágot ragassz hozzá.

- Rendben, köszönöm szépen. Mindjárt hozok is.

Kinek készíti?

- Ez egyelőre még csak az érdeklődés szintjén van. Kipróbálom magamat, még nem tudom kinek fogom adni. – Jáki Richárd hadnagy.

Talán idecsábítja a gyermekeket is nem?

- Így van, szeretném őket ösztönözni. Máris több fiú jött ide, eddig csak lányok voltak itt.

Falidísz lesz ebből?

- Így van, falidísz.

De azért gondolom jó önnek is itt, mint katonaként részt vesz ebben a táborozásban, és akkor bekapcsolódik ezekbe a foglalkozásokba. Jó szemmel nézik a diákok gondolom.

- Igen, szerintem a gyerekeknek ez egy nagyon ösztönző tényező, hogy látják a katonák is ugyanúgy azt csinálják, amit ők, és máris sokkal lelkesebben állnak a feladathoz.

- Kálinger Roland százados, tábori lelkész vagyok. Én vagyok a tábor helyi vezetője. A gyerektábor varázsa szerintem, a barátságok, amik a gyerektábornak kialakulnak. Nagyon sokan jönnek úgy, hogy előtte egymást felhívják telefonon: - Ugye te is jössz? – Én is megyek. Ott találkozunk, ott folytatjuk, ahol tavaly nyáron abbahagytunk. A további varázsa szerintem az, hogy egy kicsit a megszokott, hazai légkörből a gyerek kikerülhet. Nem szabad elfelejteni, hogy bizony itt sátorban laknak, és a sátrazásnak mindig van egy vonzó ereje a gyerekek felé. A Balaton és nem utolsó sorban, hanem talán elsők között kellett volna megemlítenem, azok a programok, azok a színvonalas programok, amik az eddigi táborban, és ebben is jellemzik a tábor napirendjét. A tábornak nagyon komoly pedagógiai programja van, és a táborban egy küldetés nyilatkozatot is tettek a vezetők. Egy értékrendet átadni a gyermekeknek, amit a tábori lelkészek, a tábor vezetői, a csoportvezetők helyesnek tartanak, követendőnek tartanak. Otthon is egy kicsit próbálják talán a szülőkre is a gyerekek átragasztani a jó példát, a jó szokásokat, és értékeket, amiket itt megtanultak és felvettek.

 

MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM

310 éve 1703. február 18.-án hunyt el Zrínyi Ilona Munkács várának hős védője, II. Rákóczy Ferenc fejedelem édesanyja

196 éve 1817. február 19.-én született Kossuth Zsuzsanna, az 1848–49-es szabadságharc tábori kórházainak főápolónője, Kossuth Lajos húga. Flór Ferenc vezetésével 1849 elején szervezték újjá a honvédség egészségügyi osztályát. Munkájának eredményeként három hónap alatt több mint hetven tábori kórház létesült, melyekben a korban megszokottnál korszerűbb módszereket alkalmaztak. Fölszólította a magyar nőket, hogy önkéntesként vegyenek részt a sebesültek ápolásában. A szabadságharc bukásáig fáradhatatlanul járta az országot, próbálva a betegellátás egyre rosszabbodó feltételein javítani.

164 éve 1849. február 14.-én volt az eszéki vár kapitulációja, mely után a császári csapatok bevonulnak a várba. A szabadságharc egyik legsúlyosabb veresége, melynek során az erőddel három zászlóaljnyi (kb. 4500 főnyi) gyalogságot és számos löveget vesztett.

145 éve 1866. február 17.-én halt meg Kiss Károly katonatiszt, hadtörténész, költő, író, az MTA tagja. Katonatisztként részt vett a napóleoni háborúk több ütközetében, majd az 1848–1849-es szabadságharcban is fontos szerepet vállalt, mint a nemzetőrség szervezésével megbízott főtiszt. Nevéhez fűződik az első magyar nyelvű hadászati műszótár megírása.

146 éve 1867. február 17.-én megszületik a Kiegyezés. I. Ferenc József osztrák császár, magyar király – Deák Ferenc javaslatára – Gróf Andrássy Gyulát nevezi ki magyar miniszterelnöknek. Létrejön a dualisztikus államszerkezetű Osztrák–Magyar Monarchia.

68 éve 1945. február 11.-én megkezdődik a magyar és német katonák kitörési kísérlete a körülzárt Budáról. A mintegy 40000 főből 780 német és 45 magyar katona éri el Zsámbéknál a saját vonalaikat.

68 éve 1945. február 13.-án elesett Budapest, amit a szovjet csapatok ellenséges városként „vettek be”, ahogy saját jelentésükben írták.

12 éve 2001. február 15.-én a koszovói Pristinában megkezdte munkáját  a Magyar Honvédség részről felajánlott Megelőző Egészségügyi Laboratórium, amelynek feladata a missziós erők közegészségügyi és járványügyi biztosítása volt 2010. február 28-ig, a laboratórium hadműveleti területről történő kivonásáig.

A múltidéző kalendáriumot Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke állította össze.

Megköszöni a figyelmüket, és további kellemes rádiózást, szép napot kíván önöknek, a szerkesztő, Fodor Endre.

 

15. ADÁS

2013. február 20.

Szerkesztett változat

A szerkesztő, Fodor Endre köszönti a hallgatókat. A mai műsorban egy imaterem szentelésre hívjuk önöket, amelyet Szentendrén tartottak. Ezzel kapcsolatban hallják majd az ott készített riportunkat. Imatermet szenteltek föl a Tábori Lelkészi Szolgálat vezetői Szentendrén, az Altiszti Akadémián, február 13-án. A korábbi tantermet a közösség kezdeményezésére, illetve a katonák részvételével átalakították imateremmé, amelyet a történelmi egyházak tagjai a jövőben közösen használnak majd.

A riportban először Bíró László katolikus tábori püspököt hallják.

- Áldó imádsággal áldom meg ezt a szent helyet. Az imádság érzékelteti Istennek a végtelenségét, titokjellegét, egészen más voltát, és közelségét. Könyörögjünk! Urunk és Istenünk, bár téged sem az ég, sem pedig a föld nem képes befogadni mégis olyan hajlékot készítesz magadnak itt a földön, ahol állandóan segítségül hívhatjuk szent nevedet. Kérünk, áldd meg ezt a szent helyet, fiad érdemeire való tekintettel és sugározd rá kegyelmed erejét. Az, hogy imádságunk, mint az áldozati tömjén illata szálljon föl színed elé. Hívő népedet halmozd el bőséges jótéteményeiddel, hogy mindazok, akik munkájukkal és áldozatos adományaikkal hozzájárultak a kápolna kialakításához, nyerjék el a jelen életben segítő oltalmadat, bűneik bocsánatát, és részesüljenek a megváltás kegyelmeiben, Krisztus a mi Urunk által. Amen.

Nem is tudom, hogyan fogalmazzam meg. Mindennapos, szokványos, vagy azért ez egy egyedi alkalom, hogy egy laktanyában egy imaterem szentelése történik?

- Most látogatjuk a helyőrségeket. Eddig minden helyőrségben találtunk kápolnát, és ez szép. A kápolna megáldás azért nem mindennapi esemény, de maga ez a vizitáció, amelynek keretében megáldottuk a kápolnát, ez most eléggé általánossá vált számunkra. A szolgálati ágnak a három vezető lelkésze elhatározta, hogy elindulunk és együttesen, közösen látogatjuk meg a különböző alakulatokat ezzel a mottóval, hogy „Egymással-egymásért a szolgálatban”. Igazából szeretnénk a dialógust kezdeményezni, folytatni, mélyíteni az alakulatok és a különböző lelkészi szolgálati ágak között. El kell mondanunk, hogy a helyőrségek parancsnoksága mindig nagyon barátságosan és nyitott szívvel fogadják a lelkészi szolgálatnak a vezető ágait. Ez is egy nagyon szép esemény ez a mai kápolna szentelés itt Szentendrén. Igazából itt kápolna áthelyezésről van szó. Itt is volt kápolna, csak hogy centrálisabb helyen legyen a kápolna, és mindenféle külön beléptetési rendszer nélkül bárki bejöhessen, aki elcsendesedésre vágyik, ezért helyeződött ez a kápolna át. Sokszor idézem Thomas Mertonnak a szavát, aki azt mondja, hogy a zene szépségét nem a hangok, hanem a csend adja. Azt gondolom, hogy az élet szépségét is elsődlegesen a csend adja, és ez a kápolna itt az Akadémiának a szívében az elcsendesedésnek a helye. Akik fölismerik azt, hogy mennyire kell a csend, ahhoz hogy az életünk szép legyen, azok ide betérhetnek. A katonai lelkipásztorkodáshoz nélkülözhetetlen a vallásos ember együtt gondolkodása. Másként nem hiteles a szolgálatunk. Így, hogy együtt vagyunk más felekezet lelkészei, a rabbi kollegával együtt, ez egy tanulságtétel arról, hogy tulajdonképpen mindegyikünk lényegében, egy transzcendes világra, egy embert meghaladó világra hívja föl a figyelmet létével. Ugyanakkor az ember szolgálatára vagyunk rendelve és erre szeretnénk itt közösen tanulságot tenni.

- Bukovinszkiné Apáti Nagy Éva őrmester vagyok. Én úgy gondolom, hogy fontos az én életemben mindenféleképpen. Úgy gondolom, hogy a katonatársaim életében is fontos a lelki fejlődésük és a lelki életük szempontjából, hogy legyen egy ilyen imatermünk.

Lelki értelemben mennyire alkotnak közösséget egy laktanyán belül a katonák?

- Remélem, hogy nagyon azt fogunk alkotni és azt alkotunk. Egy nagyon nagy közösséget, ami talán most elindul itt ezzel az imaterem szentelésével, vagy az imaterem átköltöztetésével.

Ebből adódik, mert itt azért egy picit megnyugszik az ember, egy kicsit elgondolkodásra lehetőség van. Mondja egymás között azért a mindennapi dolgokról esik szó önök között?

- Hát elsődlegesen ugye a mindennapi problémák, a mindennapi életről esik szó, de ahogy elkezdtük ezt az imaterem átköltöztetését, felszentelését, azért egyre jobban előjöttek a lelki dolgok, és akár az imádság, vagy akár az, hogy hogyan lehetne itt egy közösséget kiépíteni. Egyéb problémák, hogy hogyan tudnánk annak megoldásában egymást segíteni, hogy egymáshoz fordulunk.

- Tudjuk jól, hogy a Mennyek Ura, a mi teremtő Istenünk az egekbe lakozik. Ezt valljuk és ezt hirdetjük. Azonban azt is hirdetjük, hogy Isten mindenható és mindenütt jelen van. Bárhol is imádkozunk, mindig csak egy imádságnyi távolságra van tőlünk, legyünk a föld bármely távoli pontján, és ezért ha ez így van, akkor feltehetné az ember a kérdést, hogy mi szükség van akkor a templomra? Azért van szükség templomra, és olyan helyekre, mert valahol az ember érzi azt, hogy ez a világ túlságosan is más, mint aminek Isten teremtette. Szeretné elkülöníteni azt a helyet, ahol az ő Mennyei Atyjával találkozik, ami szent hely, ezt is jelenti a szent dolog, hogy egy elkülönített, Isten számára elkülönített helyiségről, területről beszélünk. Így van ez az istentisztelet helyszínével is. Egy találkozóhely lenne Istennel, az ég kapuja itt a földön, ahova minden előítélet, minden feltétel nélkül az ember odaállhat, megállhat, elcsendesedhet, és sokszor szavak nélkül is csak könnyekkel és sóhajokkal odaviheti súlyos önmagát minden problémájával együtt az Isten elé.

Talán a mostani imaterem szentelésnek egyik különlegessége az volt, hogy ökumenikus volt, mindannyian itt voltak.

- Amikor nekiálltunk a csapatlátogatásoknak, és ez a mai kápolna szentelés és megáldás, ez tulajdonképpen belekapcsolódik ebbe a rendbe, illeszkedik bele.

Jákob János dandártábornok, protestáns tábori püspök.

- Együtt mutatkozunk meg a katonák felé, hogy a szolgálatunk nyitott, ökumenikus szellemiséggel folyik mindenki felé. Szeretnénk mindenkit megérinteni. A célkitűzésünk és a mottónk is ez, hogy „Együtt-egymással”. Azok a régi nyomok, amelyeket a világháborúk lenyomatként meghagytak ránk, a Hadtörténeti Múzeumban, és azok az írások, amelyek megjelentek, mind-mind arról tudósítanak, hogy a halál közelében megszűnnek a felekezeti különbségek. Egyetlen egy Istent imádunk, akitől származtatjuk az egész életünket, az egész teremtett világot. Ebben közösek vagyunk, és ez egy olyan kapcsolódó pont, amit hiba lenne letagadni, és csak kicsinyesen elfalazni egymás elől. Ez az alkalom is lehetőség volt számunkra, hogy megmutassuk mindazoknak a katonáknak, akik itt szolgálnak, vagy éppen ide vannak vezényelve valamilyen szempont alapján, hogy azt az Istent akit mi szeretünk, azt együtt szeretjük. S ez egy alapérték számunkra.

Nagyon sokszor elhangzik ebben a műsorban is az, hogy mennyire fontos egy katonánál az, hogy a lelki egyensúlya, a lelki békéje meglegyen.

- Én úgy látom, hogy az az ember - katonaságtól függetlenül -, akinek nincs meg a legbelső lelki békéje, az egy zűrzavart teremt önmagában is és maga körül is. Ha a békességet nélkülözi az emberi élet, márpedig nem tudja nélkülözni, akkor nem tud ép emberként betölteni egy hivatást, ellátni egy szolgálatot. A katonáknál ez fokozottabban így van. Megterheli őket ennek a hivatásnak és szép szolgálatnak minden nyomorúsága. Még fokozottabban előtérbe kerül a belső békességnek a birtoklása, és mi annak a Krisztusnak a követségével járunk, aki azt mondta, hogy az én békességemet adom nektek, amely minden értelmet felülölelt. Azt a békességet, amit világ nem adhat. Ebből szeretnénk a háborúk között is, a dúló fegyverek között is, a dörgő fegyverek között is a katonáinknak adni, hogy ez a békesség mindig bennük legyen. Tudják azt, hogy az az örökkévaló Isten, aki őket megajándékozta az élettel, ezzel a szép hivatással, amit felvállaltak a társadalom állampolgáraiért, hogy megvédjék őket, hogy a küldetésüket ellássák, az bármilyen helyzetbe is sodorja őket, a békesség az megáll, mert azt ajándékként megkapják.

Borzasztóan fontos az, hogy egy katona életében a lelki nyugalom, és egyrészt az összetartozás az meglegyen. Nem tudom, hogy ön parancsnokként ezt mennyire tartja egyfajta vezérelvnek itt az alakulatánál?

- Én úgy gondolom, hogy ez az összetartozás érzés, ez abból kell, hogy fakadjon, hogy ki-ki önmagában talál elég önbizalmat és hitet.

Horváth Gábor dandártábornok, parancsnok.

- Amikor arról van szó, hogy meg kell találnunk magunkban a megfelelő hitet, mert azért az Altiszti Akadémiának az a jelszava „ Erős hit, erős akarat”, akkor meg kell találni azokat a támaszokat, amikre ez a hit épülhet. Nem vagyunk egyformák katonák, és hogyha az összetartozást próbáljuk erősíteni, akkor erősíteni kell kiben-kiben saját magának a hitet. Én úgy gondolom, hogy ennek a hitnek az erősítése lehet, de nem kötelező az adott esetben a vallási élet, a vallási meggyőződés, az annak való megfelelés is.

Biztos vagyok abban, hogy legalább annyira nem csak a katonát, hanem az embert is nézni kell akkor, amikor parancsot ad.

- Ez így van. Gyakorlatilag manapság már a Magyar Honvédségben nagyon nagy hiba lenne tömegként tekinteni a katonákra. Mint valamikor 20 vagy 30 évvel ezelőtt, amikor százezrekről volt szó, akiket hónapokig láttunk csak, hónapokig képeztünk ki. Manapság már mindenkibe annyi időt, energiát, pénzt, kiképzést fektetünk, annyi bizalmat adunk nekik, annyi mindent rájuk bízunk, hiszen úgy várjuk, hogy évtizedekig szolgálnak, még akár a szerződéses katonák is. Ugye elkerülhetetlen az, hogy az embert, mint a teljességét vegyük figyelembe. Hogy most ezt hogyan mérlegeli, milyen szintű parancsnok, az természetesen parancsnok stílus kérdése is, az természetesen szituáció kérdése is, és természetesen a szervezeti érdek kérdése is. De nagy hiba lenne az embertől elvonatkoztatni, akkor amikor az ember parancsnokként vezetni kívánja őket.

- Hiszem, hogy ez az ökumenikus templom minden imádkozó léleknek segít a mindennapokban, segít a gyógyulásban, a terhek és a fájdalmak viselésében és elviselésében. Egy régi legenda azt a kérdést veti föl, hogy milyen szavakkal lehet imádkozni. Bölcseink válasza szerint minden szó, mondat, amely a szívből jön megfelelő, hiszen Isten minden nyelven ért. A mindenható nemcsak a szavak nyelvét érti, hanem a gondolatokét, az érzelmekét is. Imába öntött gondolatainkkal fordulunk a Mindenhatóhoz, hogy a következő idő legyen a megértésé, legyen a szereteté és legyen a szorgalomé. Áldd meg ezt az imatermet, hogy akik idejönnek és imádkoznak, hallgasd meg őket mennyből, a te lakóhelyedről, és add meg mindenkinek szíve kérését, szíve kívánságát. Amen.

Totha Péter Joel, vezető tábori rabbi.

- Az, hogy mind a hárman itt vagyunk, tehát a két püspök úr és én, az nekem azért jelentős minden egyes ilyen alkalom és találkozó, mert ez mutatja a többségi társadalomnak, hogy igen a kereszténység és a zsidóság az össze van kapcsolva. Össze van kapcsolva a szövetség által, tehát a Mózesi könyvek azok mind a két vallásnak az alappillérei, alapkövei, és emellett nem lehet elmenni. Ugyanakkor azt is erősíti, hogy azok a személyek, akik meghatározzák mind a két vallásnak a jellegét vagy tanításait, azokról beszélünk a szószékről. Mind a két püspök úrtól nagyon nagy erősítést kapok arra nézve, hogy a szolgálati ág az nem csak mint a honvédségen belül egységes, hanem a hitében is egységes. Mindamellett, hogy nyilván a történelem egy bizonyos részében szétválik, de az alapok, az alappillérek, az Ábrahámita vallásnak az alapjai, azok mindannyiunk számára egyformán fontosak.

- Papp Endre alezredes vagyok, az Altiszti Akadémián szolgálok. A szerepem maximum annyira korlátozódhat, mint amikor a palackból kiengednek egy szellemet. Tehát én csak kihúztam a dugót, és az a közösség, amelyik hívő emberekből áll, az aktivizálódott és hozzájárult ahhoz kétkezi munkájával illetve szervezésével, hogy ez az imaterem így megvalósuljon jelenlegi formájában. Az, hogy ilyen központi helyre tudott kerülni ez a helyiség, ez még jobban elmélyítheti ezeket az emberi kapcsolatokat, még jobban hozzájárul ahhoz, hogy megismerjük egymást, hiszen nem mindannyian egy vallási felekezethez tartozunk. Illetve megismerjük a másik hitét, ezáltal a tolerancia jobban elmélyül. Illetve ezzel párhuzamosan, hogy még több ember érezze úgy, hogy ehhez a közösséghez neki tartoznia kell. A hadsereg egy nagycsalád, de a családon belül is az a közösség, amit a hívő emberek közössége jelent, az nem csak a katonai feladatok végrehajtásához nyújthat segítséget, hanem a parancsnokoknak is nagyon nagy támasza lehet. Pontosan azért, mert egy katona csak akkor tudja 100 százalékosan végrehajtani a feladatát, ha testben-lélekben is ott van. A léleknek az ápolása ennek a közösségnek, illetve az egyháznak a feladata itt jelen pillanatban. Nekem az a tapasztalatom, hogy a mindennapokban jelen van, ez abszolút elfogadottá vált a Magyar Honvédségen belül. Tehát nem érhet senkit diszkrimináció amiatt, hogy a hitét gyakorolja, akármelyik vallási felekezethez tartozik, hiszen ez a hadsereg már nem a 20-25 évvel ezelőtti hadsereg. Bár azt tudom mondani, hogy akkor is nagyon sokan jártak templomba, maximum nem vállalták föl. Most fel lehet vállalni, és ez még több embert tud emellé az ügy mellé sorakoztatni.

 

MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM

570 éve 1443. február 23.-án Kolozsváron megszületett I. (Hunyadi) Mátyás magyar király.

558 éve 1455. február 23.-án Johannes Gutenberg nyomtatni kezdi a Bibliát. Az un. 42 soros Biblia 641 lapot tartalmaz, és minden oldal kéthasábosan van szedve. A 42 soros Bibliából mindössze 31 példány maradt fenn (valószínű, hogy 100 példánynál többet nem is nyomtak belőle).

217 éve 1796. február 20. született Mészáros Lázár honvéd altábornagy, az első felelős magyar kormány hadügyminisztere.

188 éve 1825. február 21.-én Görgey István honvéd százados, történetíró, Görgei Artúr honvéd tábornok öccse. Honvéd századosként bátyja segédtisztje volt, részt vett a szabadságharc szinte valamennyi, Görgei tábornok parancsnoksága alatt vívott csatájában.

97 éve 1916. február 21.-én kezdődik el Verdunnél az I. világháború legvéresebb csatája, mely mintegy 10 hónapig tartott. Ez volt az I. világháború leghosszabb és második legvéresebb csatája: több mint negyedmillió halottja és körülbelül félmillió sebesültje volt.

66 éve 1947. február 25.-én Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárát a szovjet megszálló hatóságok Budapesten jogellenesen elfogják, és a Szovjetunióba szállítják, ahol nyolc évig raboskodik. 2000. június 13-án dönt a Parlament arról, hogy ezt a napot a kommunizmus áldozatainak szentelik

22 éve 1991. február 25.-én a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének budapesti, soron kívüli ülésén a külügy- és védelmi miniszterek aláírják a Varsói Szerződés 1991. április 1-jei megszüntetéséről szóló megállapodást.

A múltidéző kalendáriumot Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke állította össze.

Állasz még küszöbén ifjú életednek; Előtted a küzdés, előtted a pálya, Az erőtlen csügged, az erős megállja. És tudod: az erő micsoda? - Akarat, Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat.
Arany János gondolataival kívánok további szép napot, és köszönöm meg a figyelmét. A szerkesztőt, Fodor Endrét hallották.

 

 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
hétfő, 2020, június 22