Inter Arma Caritas - Magazinműsor a Mária Rádióban 2015. 106-110. adás

 

INTER ARMA CARITAS

FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET

Magazinműsor

honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról.

A Honvédelmi Minisztérium,

a Magyar Honvédség

és a Katolikus Tábori Püspökség

adása a Mária Rádióban.

106 - 110. adás

 

 

106. ADÁS

2015. április 8.

Szerkesztett változat

„A keresztény házasok a házasságkötés szentségével készségesen és tisztelettel vállalják ezt az áldást, Krisztus kegyelmével, egész életre szólóan. Az egyház pedig ünnepélyesen elkötelezi magát, hogy gondját viseli a családnak - amely belőle születik, mint Isten ajándéka az egyház élete számára - jó és balsorsban egyaránt: az egyház és a család közötti kötelék szent és sérthetetlen.” – Ferenc pápa gondolataival köszönti önöket a szerkesztő, Fodor Endre, és kíván tartalmas perceket az Inter arma caritas mai adásában. 

Ebben többek között Bíró László püspök húsvéti gondolatait hallják, amelyet a házaspároknak, családoknak szánt elsősorban, majd pedig arra a lelkigyakorlatra, házasságerősítő találkozóra hívom önöket, amelyet a Katolikus Tábori Lelkészi Szolgálat tartott Bíró László katolikus tábori püspök vezetésével.

Bár húsvét után vagyunk, úgy gondolom, hasznos gondolatokat lelünk Bíró László püspök húsvéti üdvözletéből, amelyet a családoknak írt illetve a házaspároknak, jegyeseknek, szerelmeseknek, a családokat szerető szerzetes és paptestvéreknek és mindenkinek aki a család és az élet mellett áll.

Krisztus feltámadt, alleluja!

Akik keresztre feszítették, a halálát akarták, de Ő győzött. Nem azokat győzte le, akik a halálát okozták, hanem magát a halált. Nem hadakozott hóhéraival, hanem kérte a mennyei Atyát: „Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” És az életet diadalra jutott a halál felett.

És mi hogyan próbáljuk a halál körülöttünk itt tomboló katonáit legyőzni?

Szinte naponként érkeznek hírek arról, hogy ártatlan emberek között bombát robbantottak, sokan meghaltak, megsebesültek. Sokszor maga a robbantó is meghal a helyszínen. Az ilyen esetek nyomán sok szenvedés, fájdalom támad, családok válnak csonka családdá. A szerencsétlen tettesek jutalma közmegvetés, elítélés, kitaszítás a társadalomból és az értelmetlen halál. Ha le akarjuk győzni a robbantókat, kérjük Krisztussal: „Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.”

Korunk nagy problémája, hogy egyre kevesebb gyermek születik, sokan mégis azért harcolnak – parlamentekben, kórházakban, orvosi laboratóriumokban, gyógyszergyárakban – hogy megakadályozható legyen az új élet foganása, hogy a még meg sem született gyermekeket akadálytalanul meg lehessen ölni, hogy a gyermek még kicsi korában veszítse el életadó képességét. Azok a politikusok, kutatók, orvosok és szociológusok, akik ezen fáradoznak, jutalmul pénzt kaphatnak, de a pénzen nem vásárolhatnak boldogan mosolygó gyerekeket, derűs családi otthont, reményteli jövőt. Ha le akarjuk győzni az élet ellenségeit, kérjük Krisztussal: „Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.”

Az élet megszületésének és a gyermek nevelkedésének természetes helye a család. Mégis hányan vannak – politikusok, jogászok, pszichológusok –, akik azon munkálkodnak, hogy a családokat rombolják, a családalapítást megnehezítsék és a meglévő családok életét megkeserítsék. Azt akarják bebizonyítani, hogy a család, amely évezredek óta az élet bölcsője, az ember boldogulásának biztos helye volt, mára elavult, alkalmatlan feladata betöltésére. Ezzel jóvátehetetlen károkat okoznak az egész társadalomnak, szolgálják a halál kultúráját. Ha le akarjuk győzni a család ellenségeit, kérjük Krisztussal: „Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.”

A házasság Isten csodálatos ajándéka az embernek. Mostanában egyre többen vannak, akik felesleges, az ember szabadságát gúzsba kötő intézménynek mondják, és azt hirdetik, hogy az ember csak magára gondoljon és addig éljen házasságban, ameddig ez jól esik neki. A felbomló házasságok nyomán sok szenvedés jár, a gyerekek elvesztik a biztos otthont, megrendül a családba, házasságba vetett hitük. A hamis próféták legtöbbször saját sikertelen házasságukra hivatkoznak. Azok, akik a házasság intézményét válságba juttatják, válságba sodorják a társadalmat, szolgálva a halál kultúráját. Ha le akarjuk győzni a házasság ellenségeit, kérjük Krisztussal: „Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.”

Köszönöm minden jó szándékú embernek mindazt, amit az életért, a családért, a házasságért tesz. A feltámadt Krisztus áldása legyen rajtuk, életükön, munkájukon!

Krisztus feltámadt, alleluja!

Bíró László
az MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
a Katolikus Tábori Lelkészi Szolgálat püspöke

 

Nádasi Alfonz Hadinapló, az újabb részt a kötetből Bőzsöny Ferenc olvassa föl.

Április.28.

Az első éjjel romantikusan telt el. 21 poloskát fogtam. De azért egész kiadósan aludtam az elmúlt napok fáradsága után. Csak mikor már nagyon sokat vakaróztam, gyújtottam meg a zseblámpát, és nyomtam el hívatlan vendégeimet. Ó, ha a nagyobb poloskákat is így el lehetne intézni. De hamar befejezném a háborút.
Délelőtt kisebb műtéteket végzett Kálmán. Mindegyikben segítettem. Már altatok is. Ha eljöttem a sebesültektől, figyeltem az össze-vissza parancsosztogatást. Figyeltem azt is, mi a hatása az emberekre. Látszik, hogy az eddigi nyugodt élet után hirtelen bekerülni a tüzérség karéjába, nem megy zökkenő nélkül. Nem is mehet, mert még az a biztonságérzés sincs meg az emberekben, amit a rendes védő vagy támadó fegyverek adnak. - Tulajdonképpen nyaralás az egész a bresztlitovszki kemény munka után. Mégis csupa remegés a tábor, csupa susogás. A fejek mindenütt összebújnak. De ahogy a közelükbe megy az ember, rögtön szétválnak és elhallgatnak. Csak mikor megismernek, hogy én vagyok, akkor vonnak be a beszélgetésbe. Hiszen tudják, hogy bennem aztán bízhatnak. Sőt, azt is jól tudják, hogy mindannak igazat adtam eddig is, akinél az igazság volt. Tekintet nélkül arra, hogy tábornok volt vagy zsidó munkaszolgálatos.
Hát ilyen bizalmas közlésekből látom, mennyire el vannak szánva az emberek arra, hogy megszökjenek.
Alig bírom lebeszélni őket, tudva, hogy agyonlövés lesz a vége. A nagykutyák, akik idejönnek hozzánk egy-egy pergőtűz után, nem hazaárulók, csak "idegsokkosok". De a kisember bezzeg rögtön megkapja a hadbírói végszót: hazaáruló. Ő nem lehet idegsokkos, ő nem borulhat ki magából, ő nem aggódhat úgy a családjáért, hogy félre tesz minden logikát, és bolondokat művel. Szerencse, hogy a doktoraink a legtöbb "idegsokkost" visszaküldik a vonalba. Csak a valóban beteget kezelik betegként. De azokat egyformán, tiszt vagy legénységi, mindegy.
Volt olyan is, aki át akart szökni a ruszkikhoz. Megmondtam neki, hogy még egy verebet sem lőttem a pisztolyommal, de ha ezt megteszi, és én észreveszem, én lövöm le. Mert vagy menjünk valamennyien, ennek lenne értelme, de sorokat bontani és gyengíteni, mikor nincs helyette más, az erkölcstelenség. Ha tudnám, hogy egyetlen nappal is meg tudnám rövidíteni a háborút azzal, hogy átmegyek, nem tartanám magamra érvényesnek az esküt. De csak együtt. Mindent azonos sorsközösségben.

 

Már több alkalommal beszámoltunk arról, hogy a Katolikus Tábori Püspökség összehívja a katona vagy a honvédséghez kötődő házaspárokat, családtagokat, hogy lelkigyakorlatot tartson számukra. Így történt ez két héttel ezelőtt is, amikor a család fontosságáról esett szó. Jó hangulatú, baráti körben cseréltek gondolatokat a házaspárok Bíró László katolikus tábori püspökkel, miközben a gyermekek szervezetten más programon vettek részt. Bíró László katolikus tábori püspököt hallják.

- Tudjuk azt, hogy az idei évet Ferenc pápa a szerzetesség évének hirdette meg és írt egy apostoli levelet minden megszentelt személyhez, a szerzeteseknek és az Istennek szentelt embernek. Látszólag ez nem nekünk szól, viszont olyan gondolatokat fogalmaz meg ebben levélben, ami azt hiszem mindnyájunknak szól.
A szerzetesség az micsoda, mi fán terem? Így mondja II. János Pál pápa: Szerzetes az, aki a szentlélek hívását követve arra vállalkozik, hogy megkereszteltségének tényét radikálisan élje meg szentháromságos dimenzióban. Ez katolikus távlatban a szerzetesség. Tehát arról van szó, hogy a szerzetes az, aki nem akarja megszelídíteni az evangéliumot, hanem próbálja a maga radikalitásával normálisan élni egy szentháromságos dimenzióban, közösségi dimenzióban, és a végső célra figyelve. Ez a szerzetes. Tulajdonképpen azt teszi a szerzetes, amit mindenkinek tennie kellene, komoly, elkötelezett életet élni. Ez az a közös nevező, ami miatt merem elővenni ezt a levelet, amelyet a Szentatya a szerzeteseknek írt és azt gondolom, hogy sok minden nekünk is használható gondolat található benne. 
Ennek a levélnek az első egységében azt mondja el, hogy mi a célja az Istennek szenteltek évének. A második részében azt fogalmazza meg, hogy milyen elvárásai vannak az Istennek szenteltek évében a pápának. Azt mondja, hogy a célt tekintve hármas feladatunk van, hálával tekinteni a múltra, szenvedélyesen élni a jelent és reménykedve átölelni a jövőt. Ezt a hármas tagozódást Ferenc pápa II. János Pál pápától veszi át, aki az új évezredes meghirdető levelében ugyanezt a gondolatot mondja ki: hálával a múlt felé tekinteni; szenvedélyesen élni a jelent; reménnyel átölelni a jövőt. 
Mit jelent az, hogy hálával tekinteni a múltra? Családra alkalmazva mondom, hogy hálával kell tekinteni mindenkine a saját családja múltjára. Minden családnak múltja van. Annyi a különbség, hogy van akinek van hozzá kutyabőrje, van akinek nincsen. Általában nincsen. Szegény embernek nincsen kutyabőr a családfájánál, de az is anyától született. Tehát mindegyiknek van múltja s abban hithetünk mindannyian, hogy a múltunk kezdeténél ott van az Isten. 
Mit ad az, ha a múltban keresgélünk? A múltban keresgélni az nem nosztalgiázás, nem is régészeti kutatás – mondja a pápa, hanem a múltunknak a fölidézése az identitás, a valahová tartozás. Így mondja a Szentatya: Történelmünk elmesélése elengedhetetlenül fontos annak érdekében, hogy önazonosságunk élő maradjon és a család egységét, illetve a tagok közösséghez való tartozásának érzését megerősítsük. Beszéltünk erről azt gondolom az internacionálét idézve, ahol énekeltették velünk, hogy a múltat végleg el kell törölni. Szóval a gyökértelenség az program volt, ezt nevezték internacionálénak. Kit-kit el kell szakítani a saját gyökerétől és egy nagy internacionalista tudatot kell kialakítani. Nem lett belőle persze semmi se, de a gyökértelenség, az identitásvesztés megvalósult egész Európában. Egy szétesettség, az egységnek a hiánya az megvalósult. 
Ezt is idéztem múlt alkalommal, de hadd idézzem újra, amit egyik magyar kortárs írónk mondd. Az ember három síkon épül: a múltjából, a rációból és a misztikából. Ez a három sík. A mi nemzedékünknél a múltat össze kellett törni – ezért volt a bölcsőde -, hogy elszakítsák a nemzeti, családi, vallási múlttól a gyermekeket. A misztikát nevetségessé tették ezzel a hazug szlogennel „hit és tudomány”. A ráció maradt egyedül. Ezért mondja az író, hogy a mai ember annyira racionalista lett, hogy az már irracionális. Ez az ezoterika. Erre mondja ő azt, hogy ezoterika után futó ember az olyan, mint a gazdáját kereső kutya, aki szaglászik a levegőben. Ez a mi generációnk.

Köszönöm, hogy velünk voltak, megtiszteltek figyelmükkel. Ferenc pápa gondolataival kezdtem a mai adásunkat, így azzal is zárom, amelyeket a gyermekekkel, a gyermekneveléssel kapcsolatosan fogalmazott meg. Köszönöm a figyelmüket, elköszön a szerkesztő, Fodor Endre.

„Az otthonhoz tartozás csak akkor alakul ki, ha szeretettel, gyengédséggel bánunk a gyerekekkel, ha kézen fogjuk őket, ha meghallgatjuk őket, ha játszunk velük, ha mindig megadjuk nekik – életkoruknak megfelelően – azt, ami fejlődésükhöz szükséges. Főképp, ha teret adunk nekik, hogy szabadon elmondhassák véleményüket. Ha nem játszol gyermekeiddel, megfosztod őket az ingyenesség dimenziójától. Ha nem adsz teret nekik, hogy elmondhassák, mit éreznek és gondolnak, ha nem engeded meg nekik még azt is, hogy szabadnak érezve magukat vitatkozhassanak veled, akkor nem hagyod fejlődni őket.”

 

 

107. ADÁS

2015. április 15.

Szerkesztett változat

„Szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység.” – A rómaiaknak írt levél egy részletével köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

• A mai adásban folytatjuk Bíró László katolikus tábori püspök gondolatait, amelyet azon házaspároknak mondott el, akik korábban már részt vettek a Katolikus Tábori Lelkészi Szolgálat családerősítő hétvégéjén illetve lelkigyakorlatán. 
• A Zalavári Gyermektábort ismét megrendezi ebben az esztendőben is a Katolikus Tábori Lelkészi Szolgálat, amelyre várják a honvédségi dolgozók gyermekeit. A részletekről Berta Tibor ezredest, általános helynököt hallják majd. 

Bíró László katolikus tábori püspök gondolatait hallják, amit azon a találkozón mondott el, amelyet katonacsaládoknak, házaspároknak tartott, illetve azoknak a házaspároknak, akik korábban részt vettek a családerősítő hétvégén illetve lelkigyakorlaton.

- Az idei évet Ferenc pápa a szerzetesség évének hirdette meg és írt egy apostoli levelet minden megszentelt személyhez. Ennek a levélnek az első egységében azt mondja el, hogy mi a célja az Istennek szenteltek évének. A második részében azt fogalmazza meg, hogy milyen elvárásai vannak az Istennek szenteltek évében a pápának. Azt mondja, hogy a célt tekintve hármas feladatunk van, hálával tekinteni a múltra, szenvedélyesen élni a jelent és reménykedve átölelni a jövőt. Ezt a hármas tagozódást Ferenc pápa II. János Pál pápától veszi át, aki a Novo Millennio Ineunte-ben, tehát az új évezredet meghirdető levelében ugyanezt a gondolatot mondja ki: hálával a múlt felé tekinteni; szenvedélyesen élni a jelent; reménnyel átölelni a jövőt. 
Ha még vannak öregjeitek, akkor tessék szíves beszélni róluk, tessék szíves elővenni a fényképeket, elmondani öregjeink dolgait. Egy velem korabeli hölgy elindult felkutatni az őseit, mivel nem sokat tudott róluk. Nagyon érdekesen jött vissza erről a körútról, ha jól emlékszem jegyzők voltak az ősei. Elment kutatni abba a faluba ahol éltek és rá kellett jönnie, hogy az egyik öngyilkos lett, a másik nőcsábász volt, szóval nem hallott szépeket az őseiről. Ez lehangolta a hölgyet, de ők is hozzá, a múltjához tartoztak. Akárki akármi is volt, akár a múltunkban elesett ember is arra a felelősségre hív bennünket, hogy mindegyikünk egy láncszem, de a saját identitásunkhoz a múltunk hozzátartozik. Egy párszor megadatott, hogy kint lehettem Amerikában és találkozhattam amerikai magyarokkal. Volt köztük olyan, aki már nem tudott magyarul sem, de az tudta, hogy Bácskából származik. Legalább ennyit tudott, és ezt angolul elmondta, hogy ő bácskai magyar. 
Így mondja tovább a Szentatya: Identitást és egységet ad a családnak, hogyha a saját múltját fölgöngyölíti. Szép ez a hagyomány. Nekem ritkán van ilyenre lehetőségem, de azért el tudok menni néha ünnepelni egy aranylakodalmat vagy egy születésnapot. Nemrégiben egy családnál miséztem egy születésnapon, ahol a 90 éves nagypapát ünnepelték. Fölvidékről menekítették a famíliát Magyarországra és most Budapesten élnek. Összegyűjtöttek fényképeket és levetítettek egy kisfilmet a család múltjáról. Teljes áhítattal nézte a család apraja-nagyja. Látszott, hogy a család hogyan tisztul. Nem öncélú régészeti feltárásról van szó, de nem is haszontalan nosztalgiázásról, hanem inkább a letűnt nemzedékek útjának nyomon követéséről: felfedezzük benne az ihlető szikrát, az alapítóktól és az első közösségektől kezdve az elődeinket mozgató eszményeket, terveket, értékeket. Ez a mondata tetszik nekem leginkább a Szentatyának. Azt mondja, hogy azért kell a múltba visszatekinteni, hogy identitásunk, egységünk legyen, és hogy megtaláljuk azokat az ihlető szikrákat, amelyek öregjeinket mozgatták. 
Anyai nagyapám kint volt négy évig Szibériában és egyik dédunokájához került az ő naplója, amit a fogságban írt az 1911-es háborúban. Az unokák fölfedeztek benne egy imádságot, amit öregapám minden nap elmondott négy évig kint a fogságban. Megszületett 1914-ben a kislánya, akit akkor még valószínűleg ő nem látott, mert katona volt. 1918-ban jött haza és 1920-ban eltemette kislányát. Végigimádkozta kint Szibériában ezt a négy évet. Nagyon szép imádság, éppen tegnap adta ide az unokaöcsém. Fóliába tettem már és úgy adtam oda az imaszöveget, amit mindnyájan elkezdtünk imádkozni. Továbbadjuk egymásnak ezt az ereklyét, az öcskösöm is adja majd az ő lányainak. A gyerekeknek visszatérés ez Istenhez is. Ez a múltba tekintés, megtalálni azt a szikrát, ami őt mozgatta. A gyerekek ráéreztek erre a szikrára ebben a kis relikviában, ebben a kis imaszövegben. A nagypapa úgy látszik imádkozott minden nap. Ez az értéke a múltba tekintésnek. Megtalálni az ihlető szikrát, azokat az eszméket, amelyek mozgatták őket. Tudjátok, hogy van egy szerelmes hittan csoportom és egyik alkalommal ezt a kérdést tettem föl a szerelmespároknak: Mit viszel bele a fölmenőidtől a házasságotokba? Mit szeretnél belevinni? Meglepett, hogy ezek a mostani huszonéves fiatalok miről beszéltek. A nagypapáról meg a nagymamáról, akiket kiforgattak a vagyonukból, akiket kitelepítettek, és ennek ellenére hogyan szeretik egymást a mai napig. Meg tudták tartani kettejük egységét, hűségét Istenhez és egymáshoz is ebben a kegyetlen időszakban, amit a Rákosi rendszer produkált. Olyan megható volt, mert ebből a generációból sokan már nem is találkoztak velük. Észrevenni az ihlető szikrát, a mozgató eszményeket. 
Annak tudatosítására is jó ez a visszatekintés, hogy mekkora kreativitást szabadított fel ez a múlt az emberekben. Milyen kreativitás jött elő belőlük? A Hadtörténeti Intézet és Múzeumban vannak kiállítva olyan tárgyak, amelyeket kint a háborúban, vagy fogságban faragtak a katonák. Kreativitást hozott elő ez a nyomor belőlük. Sok szépet gyártottak türelemmel ezek a katonák. Mekkora kreativitást szabadított fel, milyen nehézségekbe ütközött és ezeket a nehézségeket miként oldották meg? Felfedezhetjük azt is, amikor az emberi gyengeségből inkoherensek voltunk, mi több, talán még a karizma valamely lényegi szempontjáról is elfeledkeztünk. Ne szégyelljük, ha tudjuk, hogy öregeink inkoherensek voltak, abból is lehet tanulni. Elbeszélni saját történelmünket, nem más, mint dicséretet és köszönetet mondani Istennek minden adományáért. Ha végiggondoljuk így őseink múltját, akkor óhatatlanul fölelevenedik bennünk a hálaadás. – mondja a Szentatya. Továbbá azt mondja, ha kutakodunk eleink dolgaiban, akkor fölismerhetjük múltjukban a Szentléleknek az ihlető jelenlétét, azt, hogy a jó Isten működött az ő életükben. Az Isten mindig ugyanaz, mindig működik az életünkben. Erre is hívhat az ilyen múltba való keresés. 

A Katolikus Tábori Püspökség, a Katolikus Tábori Lelkészi Szolgálat idén is megszervezi, hosszú évek hagyományát követve a Zalavári Gyermektábort, ahol a Magyar Honvédség dolgozóinak gyermekei pihenhetnek. A tábor történetéről, az idei tervezett programról Berta Tibor ezredes, általános helynök beszél. 

- Nagyon régen szerettük volna ezt, de aztán nem volt erre lehetőség, meg talán kapacitás sem, mármint ahhoz képest régen, hogy a Katolikus Tábori Püspökség illetve a Tábori Lelkészi Szolgálat 1994-ben megalakult. Aztán az idők folyamán eljutottunk oda, hogy ezt el kell kezdeni a vakmerők bátorságával, hogy így mondjam. Három tábori lelkész kezdte el a tábor szervezését, Takács Tamás, Dr. Hankovszky Béla és jómagam, illetve próbáltunk magunk mellé állítani olyan katonákat, honvéd tisztjelölteket abban az időben, 12 évvel ezelőtt, akik úgy gondolták alkalmasak leszünk arra, hogy egy pár tucat gyermeket elvigyünk a Kis-Balaton mellé, Zalavárra.
Én azt gondolom, a táboroknak az egyik legjellemzőbb dolga az, amit meg is szoktunk írni a szülőknek, hogy a mi táborunk nem fegyelmező tábor. Nem arról szól a történet, hogy a gyerekeket állandóan rendre utasítjuk. Nem történt még olyan, amit nagy fenyegetőzve szoktunk írni, - persze nem fenyegetés valójában -, hogyha valaki nem tud beilleszkedni a tábor rendjébe, akkor megbeszéljük a szülőkkel és hazaviszik a gyereket. Ilyen nem történt még soha az életben. Megpróbáljuk őket úgy fogadni, hogy egy olyan környezetet, hangulatot teremtsünk, ahol ők jól érzik magukat. Mindebben benne van az, hogy nincsen televízió és kérjük arra a szülőket, hogyha lehet, ne adjanak mobiltelefont a gyereknek vagy, ha adnak, akkor mi azt beszedjük a tábor elején, hogy azzal ne legyen gond és probléma a tábori ideje alatt, így nincsen internet sem. Nem azt mondom, hogy nomád ez a tábor, merthogy minden fölszerelésünk megvan és lehetne televíziót is nézni minden bizonnyal, de úgy gondolom, hogy egy nyári júliusban sokkal jobb programokat tudunk összeállítani, mint a média vagy akár a számítógépen elérhető internet kínál. 
Mindig úgy hirdetjük meg ezt 12. éve, hogy 11 éves kortól várjuk a gyermekeket 16 éves korig. Egyetlen egyszer, 2 évvel ezelőtt volt egy úgynevezett retro táborunk is, amikor huszonvalahány olyan gyerek jött el, akik annak idején részt vettek a táborban. Ők már jóval túl vannak a 20. évükön, van, aki már dolgozik is közülük, de a legtöbben még tanulnak. Tervezünk majd minden harmadik, negyedik esztendőben olyan tábort amikor, visszavárjuk azokat, akik elmúltak 17 évesek, vagyis kiöregedtek ebből a táborból, de talán szeretnének visszajönni. Az első retro tábor igazolta azt, hogy van ennek értelme. Nagyon aranyosak voltak ezek a huszonvalahány éves fiatalok, akik bejöttek a táborba és azonnal leadták a mobiltelefonjukat, pedig mondtuk, hogy nem kell, maradjon nyugodtan náluk. A mobiltelefon egyébként nem azért nem lehet a gyereknél, merthogy ellenezzük a mobiltelefon használatot, hanem egyszerűen ne vesszen el és ne szenvedjen kárt mondjuk egy barlangászás, balatoni strandolás vagy bármilyen kirándulás során. 

 

MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM

1241. április 11-én volt a Muhi csata első napja, Rogerius feljegyzése alapján, míg az ellenséggel szemben a döntő csata küszöbén sem szűnt meg az egyenetlenség és a háborgás a király ellen.
1815. április 12-én született Rómer Flóris bencés szerzetes, régész, művészettörténész, nagyváradi kanonok, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Az 1848-as szabadságharc alatt, utász közlegényként, majd bátor tetteinek elismeréseképpen előrehaladva a ranglétrán, honvédtisztként majd végül századosként harcolt. Ott volt a váci ütközetben valamint Buda visszafoglalásánál is 1849. május 21-én. A szabadságharc bukása után börtönbüntetést szenvedett. Az ellene felhozott fővádpont nevének magyarosítása valamint a harcra buzdítás volt. Bécsben, Olmützben, Brünnben és Jozefstadtban raboskodott, ahol ideje nagy részét továbbképzésére szentelte, majd 1854-ben közkegyelemmel szabadult.
1849. április 14-én volt a debreceni országgyűlésben a Habsburg-ház trónfosztása, Kossuth kormányzóelnökké választása.
1881. április 10-én halt meg Ihász Dániel honvédezredes, az olaszországi magyar légió parancsnoka, az olasz hadsereg ezredese. 
1912. április 14-én született Király Béla vezérezredes, hadtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A hadiakadémia elvégzése után, 1942-től 1944-ig a keleti fronton harcolt. 1950-től alapító parancsnoka volt a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem jogelődjének. 1951-ben halálra ítélték, de 1956-ban szabadult. Csatlakozott a Nagy Imre kormányhoz. A forradalom alatt több fontos tisztséget töltött be, majd a nemzetőrség parancsnoka volt. A forradalom leverése után az Egyesült Államokba emigrált, ahol hadtörténészként tevékenykedett. 1990-től vezérezredes, 1990-1994 között országgyűlési képviselő. 
1942. április 11-én kezdődött el a II. magyar hadsereg kiszállítása a keleti frontra.
2010. április 10-én Szmolenszk mellett lezuhant a lengyel kormány repülőgépe, amely a Katinyi megemlékezésre indult. A katasztrófában életét vesztette a lengyel politikai elit számos tagja. 

A Kalendáriumot Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke állította össze. 

 

A szerkesztő, Fodor Endre köszöni meg figyelmüket, további kellemes rádiózást, tartalmas időtöltést kívánok valamennyiüknek. 

„Noha nem láttátok, mégis szeretitek; bár most sem látjátok, mégis hisztek benne. De mivel hisztek, ujjonghattok a megdicsőültek kimondhatatlan örömével, mert eléritek hitetek célját: lelketek üdvösségét.”

 

 

109. ADÁS

2015. április 29.

Szerkesztett változat

Ha próbára teszed hitemet,
és utamat sűrű ködbe futtatod,
mely kioltja a tájékozódást,
add meg, ha lábam reszket is,
hogy tekintetem nyugodt és tiszta legyen,
élő tanúsága annak, hogy Te velem vagy,
és békében élek.
Ha próbára teszed hűségemet,
és megengeded, hogy levegőm is kevesebb legyen,
és az, az érzésem,
mintha a föld kicsúszna lábam alól,
akkor is add meg, hogy tekintetem azt hirdesse:
senkinek sincs oly hatalma,
mely elszakíthatna tőled,
akiben élünk, mozgunk és vagyunk.

 

 

Helder Camara érsek gondolataival köszönti önöket a szerkesztő, Fodor Endre. Az Inter arma caritas mai adásában a következőkről hallanak:
„Interkulturális és vallási különbségek a jelenkori konfliktusokban” címmel tartottak nemzetközi konferenciát, amelyen a vallás szerepéről beszéltek a mai fegyveres konfliktusokban, a vatikáni diplomáciai konfliktuskezelésre valamint a vallási alapon szerveződő terrorszervezetek viszonyulására világítottak rá az előadók a Nemzeti Közszolgálati Egyetem konferenciáján.
Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetét folytatjuk majd, amelyet Bőzsöny Ferenctől hallanak.
Kalendárium a legfontosabb eseményekkel és hozzá köthető személyekkel.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem egy konferenciát tartott, amelynek témái között szerepelt a vallás szerepe a mai fegyveres konfliktusokban, a Vatikán diplomáciai konfliktuskezelése valamint a vallási alapon szerveződő terrorszervezetek viszonyulása más vallások gyakorlóihoz. A konferenciát többek között a magyar Katonai Ordinariátus, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa valamint a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat, a Nemzetbiztonsági Szakkollégium közösen szervezte a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel. Az előadásokon szó volt a vallási szervezetek szerepéről hadseregekben, az Iszlám Állam elleni fellépésről, a Vatikán diplomáciai konfliktuskezeléséről. A meghívottak között volt Dr. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek.

Dr. Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek, az MTA tagja

- Minden konfliktuskezelésnek különböző síkjai vannak. Az egyik lehet az, hogy egy államközi konfliktusban a két felet közelebb hozni egymáshoz. Ez annyiban lehetséges, mint jó szolgálati misszió, amennyiben a két fél vagy legalább azok valamelyike ezt kívánja. Nyilván mindig attól függ, hogy milyen a felek előzetes készsége vagy szándéka. Ebben a Szentszék tud segíteni. Egy másik problémakör, amikor az államhatalom valahol nagyon gyenge, amikor különböző fegyveres szervezetek terrorizálnak akár egy egész régiót. Ilyen helyzetekben inkább humanitárius szervezetekkel, inkább a diplomáciai képviseletekből kiindulva, de már a társadalomnak a tényezőivel lehet valamilyen szinten párbeszédet folytatni. Ennek néha etnikai csoportokhoz, vallási közösségekhez fűződő kapcsolatok is a segítői lehetnek. Tehát százféle helyzet van és különböző törekvések. Azt hiszem, hogy nekünk mindig az embert kell nézni és az embert kell segíteni abban, hogy akár a fizikai életkörülményeit, a békéjét, az életlehetőségeit megteremtse, megőrizze, akár pedig, hogy életének a célját tudja követni, tehát a vallásszabadságot, a lelkiismereti szabadságot és az e szerint való életet. Ilyen szempontból különösen súlyos a helyzet ott, ahol a keresztény vallása miatt üldöznek vagy megölnek embereket. Nyilván ilyenkor a közvetítésnek akkor van helye, ha létezik olyan hatalom a régióban, aki hajlandó fölvállalni az emberi jogok védelmének ügyét. Ebben az esetben a Szentszék természetesen mindig keresi a módot arra, hogy közvetítsen vagy közbelépjen. Nagyon sok olyan feladat is van, ahol humanitárius segítséget kell eljuttatni a helyszínre. Ez pedig nem mindig a nagyhatalmak segítsége, hanem helyi tényezők segítségével is történik. Például a Caritas Internationalis jelenleg is, de más egyházi segélyszervezetek, egyházmegyei intézmények is jelen vannak és működnek a területen. Ugyanakkor persze az Iszlám Államra túlságosan koncentrálunk, mert szinte szándékosan is a tv nyilvánossága előtt kivégzéseket folytatnak, tehát provokatív módon jelenik meg a keresztényellenesség, az embertelenség. De azért az utóbbi években azt tapasztaltuk, hogy még messze nem létezett az Iszlám Állam és már évi 150000 embert megöltek azért, mert keresztény, Indiában, Indonéziában, Afrika különböző pontjain. Tehát egy rendkívül elterjedt és veszélyes jelenségről van szó. Ennek egyik nagyon közismert és feltűnő formája az, ami ebben a szélsőséges összefüggésben történik. 

Nádasi Alfonz Hadinapló, a kötet felolvasását folytatjuk, Bőzsöny Ferencet hallják. 

- Május 3.

Reggel meghozott a futárkocsi. A géppisztolyos biztosítóm olyan gyáva kukac volt, hogy a közismert veszélyes helyeken, néhány sűrű erdőrészben, valósággal remegett a kezében a flinta. Mint valami bolondra nézett rám, hogy én közben breviáriumozok. Gyalog mentem be a műúttól, mert a futár tovább ment. Egész nap a sebesültekkel voltam, jelentést írtam a halottakról.
Még teljesen a hónap elején történt, hogy egy tényői fiút kivégeztek. Sohasem állítottam ki hivatalos jelentést. A szövegben az áll, hogy életét adta a hazáért. Mikor megkérdeztem, hogyan kell ilyen szöveget kiállítani, a rövidlátó, oktalan segítőim, áthúzatták velem ezt a szöveget. Ó, én oktalan. Nem gondoltam, mekkora fájdalmat okozok a szegény feleségének. Ma aztán megkaptam. Válaszolt a jelentésre. Nagyon fájdalmasan írta, hogy nem kell gúnyt űzni belőle. Teljesen igaza van. Szerencse, hogy nem tudta meg az igazságot, hogy az urát kivégezték. Ma utánanéztem ennek az ügynek. Ismét csak megerősödött bennem az az utálat, ami elfog az ilyen hír hallatára: kik a nagyobb hazaárulók? Ez a szerencsétlen is, ámbár haszontalan ember volt, de semmivel sem bűnösebb, mint a nagykutyák, akik mészárszékre viszik az ezreket. Gyáva volt, próbált szökni, elfogták, kivégezték. Nagyon szégyellem, hogy engedelmeskedtem az iroda embereinek, mikor tanácsért fordultam hozzájuk. Soha többé ilyen szövegjavítást nem végzek el!
Egész hadiszolgálatom egyik szégyene ez a kivégzés. Az a szabály, hogy a katolikus tábori lelkész köti be a kivégzendő szemét kendővel. Bambán álltam, mikor nekem ezt megmondták a kivégzés előtt néhány perccel. A kivégző alakulat benn állt a többi között, tehát szegény áldozat nem tudhatta, ki intézi el sorsát. Odavezették a tér közepére, a kivezényelt szakasz felé fordították. Nekem intett a kivégzést vezető tiszt; már nem emlékszem a rangjára. Annyira megrendültem, bosszankodtam, haragudtam, szégyelltem magamat. Gondoltam, botrányt keltek. Kezembe adtak egy fehér kendőt, hogy kössem be a szegény legény szemét. Letérdelt.
Mikor a közelébe kerültem, villámgyorsan magamra kötöttem a kendőt, és állva maradtam. Rettenetes felfordulás keletkezett. Páter, mit csinálsz? Őrület, szégyelld magadat, megőrültél?! Pár másodpercig tartott az egész. Letépték rólam a kendőt. Mint egy eszeveszett kiáltottam: Engem lőjetek agyon!
Látták, hogy szinte eszemen kívül vagyok, mindenki hozzám rohant. Felfordult a rend, a vezénylő tiszt kiabált: Vezessék el a lelkészt! Kitéptem magam a karjaik közül, lehajoltam a legényhez, bekötöttem a szemét, de előbb fölkeltettem a tökéletes bánatot. Magam sem tudom, hogy abban a felfordult világban hogyan tudtam mindezt megtenni.
Híre eljutott a tábornokhoz. Hivatott. Elmondatta velem, mi történt, és miért tettem ezt a soha nem hallott jelenetet. Nem tudtam más magyarázatot, mint azt, hogy egyetlen pillanat alatt feltámadt bennem az elmúlt idők végtelen aljassága, amelyben az ilyen szerencsétlent, mint megtévedtet, hazaárulónak mondunk, ugyanakkor pedig tudatos gyávák kitüntetéseket kapnak.
A vezérőrnagy némán hallgatott, mert már ismert annyira, hogy nem fogadok el katonai kibúvó magyarázatot.
Istenem, bocsáss meg nekem is, hogy így tettem. 

MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM

1326. április 24-én Károly Róbert király megalapítja a Szent György Lovagrendet. A magyarországi alapítású Szent György Lovagrend a legrégebbi világi lovagrend, a korábban alakult lovagrendek mind egyházi lovagrendek voltak. A lovagok világi és egyházi szolgálatokat egyaránt elláttak. Egyházi feladatukból fakadt a kereszténység védelme, az ünnepek fényének biztosítása, a gyöngék, szegények és elesettek védelme, támogatása. A rend alkotmányát 1990-ben régi szellemben, de a XX. század végi követelményeknek megfelelően felújították. 
1514. április 24-én Bakócz Tamás esztergomi érsek Dózsa Györgyöt nevezte ki a keresztes seregek vezetőjévé. 
1490. április 26-án hunyt el Bécsben Hunyadi Mátyás magyar király.
1711. április 30-án a kuruc hadsereg a nagymajtényi-síkon leteszi zászlóit a császári hadsereg előtt és fegyvereit megtartva hazaoszlik. Károlyi Sándor a kuruc hadsereg főparancsnoka és Pálffy János császári tábornagy, főparancsnok Szatmár városában megkötik a Rákóczi szabadságharcot lezáró békeszerződést. 
1849. április 25-én a komáromi várnál vívott csata során a hajóácsok és a magyar honvédség műszaki katonái egyetlen éjszaka alatt építettek meg egy átkelőt a Dunán és ez nagyban hozzájárult a magyar csapatok sikeréhez. Ez a nap a magyar honvédség műszaki katonáinak napja.
1870. április 30-án született Lehár Ferenc zeneszerző, katonakarmester. Az iránta való tiszteletből ezen a napon van a Magyar Katonazene Napja.
1968. április 25-én hunyt el gróf Stomm Marcel honvéd altábornagy, II. világháborús hadtestparancsnok. 
1989. április 25-én kezdődött meg a szovjet csapatok részleges kivonása Magyarországról. 
2011. április 25-én a Magyar Honvédség átvette a magyar szentkorona és a koronázási jelvények teljes körű őrzését.

Köszönöm, hogy hallgatták adásunkat, velünk tartottak, tegyék ezt majd jövő héten is. Balassi Bálint Egy könyörgés című versének gondolataival köszöni meg a figyelmet a szerkesztő, Fodor Endre.

1
Nincs már hová lennem, kegyelmes Istenem,
Mert körülvett éngem szörnyű veszedelem,
Segedelmem, légy mellettem, ne hágyj megszégyenednem!
2
Vagy ha azt akarod, hogy tűrjem ostorod,
Csak rút szégyentől ódd fejemet, ha bántod,
Halálomot inkább elhozd, hogynem rútíts orcámot!
3
Áldj meg vitézséggel, az jó hírrel, névvel,
Hogy szép tisztességgel mindent végezzek el,
Öltöztess fel fegyvereddel, jó ésszel, bátor szívvel!
4
Ne gyalázzon éngem kevély ellenségem,
Te légy, Uram, vélem, jótévő Istenem,
Nagy szégyenem ne viseljem tovább, s ne hágyj elesnem!
5
Kiért dicsérhessen lelkem mindenképpen,
Hogy mindenek ellen megtartottál épen,
Áldott Isten, hála légyen néked örökké, Ámen.

 

 

110. ADÁS

2015. május 6.

Szerkesztett változat

„A különféle versenynek nem az a haszna, hogy valaki megnyeri őket, hanem éppen az, hogy mindenki bemérheti a saját tehetségének szintjét.” – Mérő László gondolataival köszönti önöket az adás szerkesztője, Fodor Endre.

Csepp a tengerben az én naplóm. A történészek számára nem hiteles, mert csupa egyéni vélemény a látottakról és a hallottakról. Tiszti tábor, büntető tábor, munkatábor, hizlaló tábor. Végül haza. Isten megóvott, hogy dolgozhassam Rendünk és Hazánk javára. – Nádasi Alfonz Hadinaplójához írt gondolataiból idéztem. A naplót Bőzsöny Ferenc olvassa föl.

Május 5.

Érdekesen figyelem magamat. Sokszor elégedetlen vagyok, mert nem tudok olyan gyorsan dolgozni, mint otthon. Vagy csak az új munkakör ismeretlen részei lassítják ezt a folyamatot? Lehet. Otthon, a megszokott elfoglaltságban 10 éven keresztül megszakítás nélkül bírtam. Évközben az iskolát a sokféle beosztással osztályfőnökként, hitszónokként, cserkészparancsnokként, ének-zenekarvezetőként, ünnepélyrendezőként. Itt pedig lassúnak tűnik minden. Türelmetlen vagyok, mert nem jövök rá az okára.
Elmentem a hősi temetőhöz. Eleget akarok tenni a parancsnak. Nagyon szépen akarom elkészíteni, hogy szegény hősi halott bajtársaimnak legalább ezt adhassam meg a családjuk helyett. Eddig is küldtem haza földet a sírról. Aki megkapta, könnyekre indító szép sorokban köszönte meg.
Alpár Jancsi ma megírta, hogy nem vették fel bencésnek. Bár otthon lettem volna, biztosra veszem, hogy sikerül. Hiszen senki sem ismeri úgy, mint én. Senkihez sem volt olyan bizalommal, mint hozzám. Az a véleményem, hogy derék rendtárs lett volna belőle. Igaz, hogy nem vagyunk jósok. Ő pedig gyakran adott okot arra, hogy ez a vélemény alakulhatott ki róla. Senki sem tudja senkiről, kiből mikor lesz aposztata, azaz hitehagyó. Ki biztos az isteni kegyelemben, hogy az mindig egyforma erősen működik. - Vajon, nem a zsidó származása volt a fő ok? De hát eddig is voltak zsidaink.

Május 6.

Hajdú Laci megjött a vezénylésből. Mintha még nagyobb jampec lenne, még üresebb és még nagyszájúbb. Úgy sajnálom patikusunkat, Lantos Elemért, mert nagyon a hatása alatt áll. Ha Laci itthon van, Elemér sokat iszik. Addig hallgat rám, de ilyenkor mintha meg lenne babonázva. Valami nagyon nyomhatja a lelkét, mert sehogy sem jutok vele zöld ágra. Milyen kár érte! Ha nem a családjával van otthon valami baj, csak nem itt tett ostobaságot? Még a gondolatától is irtózom.
Mi lesz a két sebész között? Az egyik olyan undok módon fűrészeli Kálmánt, hogy már a zsidószázad is ezen vigyorog. Mindenki Kálmánnal akarja magát operáltatni, olyan híre van. De ezt nem tűrheti egy magyar királyi aktív százados orvos, aki buta és lelkiismeretlen.

Május 7.

Itthon nem beszéltem mise alatt, mert a sokféle parancs végrehajtása, illetve végre nem hajtása miatt kifogytunk az időből. A szobába vittem be a kis asztalt, amin miséztem. Szerencsére, csak szemerkélt a mise végéig. Az igazi zuhé utána érkezett. - Gornikiben mondtam a második misét. Ott már prédikáltam is. Aztán jött értem a teherautó, a szokásos géppisztolyos biztosításokkal. - A vonattörzsnél nagyon kíváncsian vártak. Ugyanis még szebb lett az oltár a múlt héthez képest. Buzgó tömeg állta körül. Ismét a falubeliek is részt vettek. Ég tudja, honnan, de sokkal többen voltak, mint múltkor. Mikor híre ment a környéken, hogy mise lesz, az erdőből is előjöttek az odamenekültek.
Mise előtt a rezesbanda már nem lepődött meg, amikor abszolút magasságban adtam a hangoláshoz a hangokat.
Az édesanyáról és a hitvesről beszéltem. Egész tűzbe jöttem, mikor a sok élő példáról beszéltem. Láttam, hogy a közömbös és cinikus embereim is eltörölnek egy-egy könnyet.
Érdekes volt a mise vége. Felállt az alezredes, és mindenki nevében, sőt mindenkinek a családja nevében megköszönte a gondolatokat.
A parancsnokság meghívta a szomszédos német orvosokat. Mikor ilyen szakemberekkel vagyok együtt, hajlandó vagyok elfelejteni, hogy az emberfeletti emberek fajtájából valók, mert tisztességesen viselkednek. Mintha nem is Berlin küldte volna ide őket. Ők is utálják a háborút, és második pohár bor után már meg merik vallani, hogy Hitlert is. Persze semmivel sem inkább, mint mi. Ebéd után a hangulat emelkedni kezdett. Kocsit küldtek a szabadnapos nővéreinkért. Táncoltak. Senkitől sem búcsúzva otthagytam őket és elmentem.
Ahogy keresem a sofőrt, egész tömeg van a kocsija körül. Nevetve újságolták, hogy a prédikációm hatására jöttek oda. A példáim közt szerepelt az ő kocsija is, mert reggel láttam, hogy a műszerfalon ott van a felesége fényképe. Most mindenki azt akarta látni. Mikor megtudta, hogy bencés vagyok /ezt sohasem mulasztom el megmondani az idegeneknek/, örömmel felkiáltott: Egy évig én is bencésdiák voltam, Ágoston osztályfőnök úr osztályában Budapesten. Őt Bíró Lórántnak hívják. Pesten a 12-es autóbuszon vezető. Éppen ezen a vonalon utazom a legtöbbet.
Este átmentünk a zsidószázad parancsnokához. Az egész tisztikar hivatalos volt vacsorára. Fél tizenegykor ismét búcsú nélkül eljöttem. Nem bírtam nézni, hogy a tíz perc alatt spiccessé váló őrnagy vagy milyen rangja volt, milyen lehetetlenül viselkedett a házigazdával, Kovács századossal. Az csak rágta a szája szélét. Minden bujkáló célzás, szó a zsidószázad körül forgott. Gazember! Lenne ő ilyen nyomorult állapotban, mint ők. Tudná mindazt, amit én tudok az elbeszéléseikből. Lennének hozzá annyi bizalommal, mint hozzám, akkor csak a szánalom beszélne belőle. Az ok, ami ide juttatta őket, sehogy sem menthető. Embertelen, gyilkos, pusztító, amely sajnos, a fajtájukból fakadó feledni nem tudás miatt rajtunk csattan valamikor. De ezt nem látja ez a szellemi szegénylegény, ez az aranysújtásos idióta.
Ez azért is erkölcstelenség, mert a felesége egy Rákóczi úti zsidó ékszerész leánya. - Egyébként nagyon jól tudja, hogy engem viszont hogyan becsülnek a zsidók. Nyilván az is benne van a szidalmaiban, hogy még engem is bosszantson. - Nem bírja, hogy a partizánvezető halászgazdával jóban vagyok. elmeséltem, hogy a bibliáját hogyan mutatta meg nekem az istállóban az alom alatt. Sem azt nem akarja felfogni, hogy a partizángyerekek engem nem bántanak, amikor misézni megyek. Ugyanakkor behoznak hozzánk sebesülteket, akiket éppen ezek a partizánok találtak el. Hát ezt valóban nem lehet megérteni!

Május 8.

Már unom és szégyellem leírni a lehetetlenségeket. Egész éjjel lövöldözés volt a szomszédos orosz házakban. Valakik zabráltak és fegyveresen megfélemlítették a lakosokat. A parancsnok Statáriumot, akasztást, kikötést kiabált. Hiába próbáltam csitítani. A doktorok már operáló késsel akartak nekimenni, hogy elnémítsák. Végül bennem bíztak, de nem sok eredménnyel. Mondtam neki, hogy 80 %-ot le kell venni a hírekből. Így is lett. Kiderült, hogy nem a mieink voltak. Nem hiszem ugyan el, hogy Elemér és János nem lőttek, de jól leplezik.
A vád ez volt: A pánok feljelentették az éjjeli kirándulókat a németeknél. Mint elmondták, azért a németeknél, mert fel sem tételezték, hogy magyar lehetett volna. Jó német szokás szerint erre megindult a vizsgálat, de nem náluk, hanem minálunk. Két szemtelen, nagyszájú sváb átjött. Ezekhez a vádakhoz még gyilkossági kísérlet és erőszakos nemi közösülés is járult.
Európa két elitemberét hamar küllebbítettük. Tiszti gyűlést hívtak egybe. Ketten hiányoztak, ezért nem lehetett megtartani. Régi szokás szerint a jelenlevőket kell leszidni. Most is így történt. Nagy hangon bejött a szobánkba...na, ki? Ugye nem nehéz kitalálni! A főnök. Mindenki ott volt, mert hozzám jöttek tanácsért. Mint a taknyos gyerekeket, kezdett letolni bennünket. Nem szóltam bele, mert folyton személyi vitát folytatott a többivel. De mikor általánosságban beszélt rólunk, akkor mindenki rám nézett. Erre jöttem én.
A többiek élvezték, hogy mennyire nem engedem ki a zsákutcából. Mikor látta a tehetetlenségét, ismét az volt a főválasza: „Alfonzkám, te annyira civil vagy, hogy egyszerűen nem vitatkozom veled" Még csak ez kellett. Úgy lehengereltem, hogy magam is élveztem. Mindent megmondtam neki, ami három hónap alatt szegény doktorainkban felgyülemlett. Ezer szerencse volt, hogy hozták az ebédet, és így a többitől megmenekült.
Más ember ilyenek után már régen elbújt volna szégyenében. De nem úgy ő. Ahogy tőlünk kifelé ment, azt mondta a vele együtt ebédre sietőknek: Látjátok, ilyen erélyesen kell közben veletek szemben fellépnem. - Ez aztán a relativitás. Einstein apó elbújhat mellette.

MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM

1429. május 8-án Jeanne d’Arc vezetésével a francia csapatok felszabadították Orléans városát.
1849. május 9-én I. Miklós cár kiáltványban közli, hogy fegyveres segítséget nyújt I. Ferenc József császárnak.
1843. május 10-én a Szózat megzenésített bemutatóját tartották a Nemzeti Színházban. A zenét Egressy Béni szerezte.
1881. május 11-én született Kármán Tódor gépészmérnök, az aerodinamika és az űrkutatás kiemelkedő alakja. Az I. világháborúban a monarchia hadseregében szolgált, előbb ruhatárosként majd a Bécs melletti aerodinamikai laboratóriumba került. Itt fejlesztette ki 1917-ben a világ első helikopterét a PKZ-t. Kifejlesztésében Kármán Tódor mellett Petróczi István, Zurovecz Vilmos és Asbóth Oszkár működött közre. 1933-ban véglegesen letelepedett az Egyesült Államokban. Itt részt vett a rakétakutatásban, fontos szerepet játszott az első rakéták kifejlesztésében. Őt tekintik a szuperszonikus repülés atyjának. 
1310. május 12-én, Magyarországon először írtak papírra oklevelet.
1635. május 12-én Pázmány Péter esztergomi érsek aláírta a Nagyszombati Egyetem alapító levelét, ezzel létrejött Magyarország legrégebbi felsőoktatási intézménye, a mai Eötvös Lóránd Tudományegyetem elődje.
1703. május 12-én zászlót bontott a kuruc felkelés. II. Rákóczi Ferenc és Bercsényi Miklós május 12-i keltezéssel kiadja breznai kiáltványát és elkezdődik a Rákóczi szabadságharc.
1814. május 13-án született Rónay Jácint bencés szerzetes, paptanár, a darwinizmus magyarországi megismertetője.
1917. május 14-e az isonzói csata kezdete. Az olasz hadsereg visszaszorítja az osztrák-magyar haderőt és átkel az Isonzó folyó keleti partjára.

Reményik László gondolataival köszönöm meg a figyelmüket és kívánok további tartalmas rádiózást valamennyiüknek. További szép napot kíván a szerkesztő, Fodor Endre.

„Élettapasztalatom mondatja velem: a kitűzött, távoli cél eléréséig vezető rögös úthoz feltétlenül szükség van akaraterőre. Ezért a tevékeny embert mindig is a céltudatos törekvés fogja jellemezni.”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK,

ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
csütörtök, 2020, június 25