Inter Arma Caritas - Magazinműsor a Mária Rádióban 2016. 146-150. adás

 

INTER ARMA CARITAS

FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET

Magazinműsor

honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról.

A Honvédelmi Minisztérium,

a Magyar Honvédség

és a Katolikus Tábori Püspökség

adása a Mária Rádióban.

 

146 - 150. adás

 

 

146. ADÁS

2016. február 10.

Szerkesztett változat

„Ha Isten bezár egy ajtót, helyette mindig kinyit egy másikat.” – Christian Pesch gondolataival köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

• Kezdődik a böjti időszak, elég korán, hiszen még február eleje van, a zenénk már ehhez illeszkedik. 
• Mai adásunkban a Lourdes-i Boldogságos Szűz Máriára is emlékezünk, méghozzá a katonai zarándoklat egy-egy pillanatának felelevenítésével. 
• Folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását, és adásunk befejező részében neves dátumokra emlékezünk.

 

Minden évben, így 2016-ban is a Magyar Honvédség katonái elzarándokolnak Lourdes-ba a Szűzanyához imádkozva a békéért, a bajtársiasságért, egységért, kérve Szűz Mária oltalmát. Mai adásunkban a zarándoklat egy-egy pillanatát elevenítjük ismét föl.

Jelen Gábor ezredes itt a magyar katonákat, a magyar zarándokokat irányítja.

- Nem tartozunk az alacsony létszámú résztvevő nemzetek közé.

Milyen alakulatoktól érkeztek a katonák?

- Gyakorlatilag az ország minden alakulatától, Pestről, Szentendréről, Fehérvárról, Pápáról. Igazából a társaság reprezentálja szinte az egész Magyar Honvédséget.

Tábori körülmények között, sátrakban laknak, és busszal érkeztek.

- Igen, egy kétnapos buszút után érkeztünk meg, kétezer kilométert tettünk meg. 

Jövök a hölgyekhez máris.

- Kriszti második, én ötödik alkalommal vagyok itt.

Már ötödik alkalommal?

- Igen, hat éve voltunk először, de egy évet kihagytunk, mert későn jelentkeztünk.

Évről-évre mi az, ami visszavárja, milyen indíttatásból van itt?

- Az egész rendezvény hangulata nagyon tetszik.

Fontos az, hogy valaki vallásos legyen ahhoz, hogy ezen részt vegyen?

- Szerintem nem, hiszen mindenki jól érezheti magát és az is lehet, hogy itt érzi meg azt a hívást, ami után esetleg el kezd érdeklődni a vallás iránt, vagy komolyabban fordulni a vallás felé.

Nehéz dolog ez, mert itt egy közösséget alkotnak, nagyon sokan vannak. De ahhoz, hogy egy picit az ember elmélyüljön, lehet jobb, ha az ember magában van egy kicsit a gondolataival.

- Természetesen. Erre lehetőség van a merítkező medencéknél, hiszen ott is hagynak időt arra, hogy felkészüljön az ember, hogy imádkozzon, hogy elmélyüljön a gondolataiban illetve természetesen a szentmisék alkalmával mindez megvalósítható. A magyar mise és a keresztút is lehetőséget ad erre. 

- Örülök, hogy magyar vagyok és örülök, ha már ilyen megtiszteltetés ért, akkor tovább lengetem ezt a magyar zászlót, hogy még fényesebben ragyogjon, mint tavaly. Minden évben újabb és újabb barátságokat kötünk. A régiekkel találkozunk, az újabbakat pedig felfedezzük, és együtt ünneplünk, amíg itt vagyunk. Itt eggyé válunk mi magyarok. Más alakulattól jövünk, sok élményben van részünk, a nemzetköziekkel pedig átbeszéljük azokat a dolgokat, amik történtek régebben és az elkövetkezendőkben fognak történni.

Itt úgy gondolom nincs politika, nincs hétköznapi katonapolitika, itt barátja egymásnak valamennyi nemzet katonája.

- Igen ez így van, és szerintem ez így van jól.

MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM

- Tegnap, február 9-én volt húshagyó kedd, farsang utolsó napja. Elterjedt szokás a telet jelképező szalmabábu elpusztítása, elégetése vagy vízbe fojtása. Nálunk egyes vidékeken a bábu neve kisze vagy kice. A mulatságok és a böjti időszak találkozásának jellegzetes népi játéka a Konc vajda és Cibere vajda, a farsang és a böjt tréfás háborúsága volt. A húshagyókeddi játék szereplői szalmabábok. A legyőzött Ciberét végigvitték a falun, elégették, vízbe vetették vagy keresztül dobták a templom kerítésén, hogy elűzzék a betegséget, az éhséget. A farsang a vidámság, gyermekek jelmezes felvonulása, bulik, elegáns hagyományőrző bálok ideje, ami a megtisztulást, a böjtöt előzi meg. A bálok, ősi szokások leképezései: a télűző, tavaszköszöntő népi mulatságoké, alakoskodásoké, amelyek gyökere a pogány termékenységvarázsló szokásokból táplálkozik. Ma pedig, hamvazószerdán elkezdődik a húsvétot megelőző negyven napos böjt.
- 163 évvel ezelőtt, február 10-én megkezdték a Budai-alagút építését, amelynek gondolatát gróf Széchenyi István vetette fel. Az alagút megépítése fontos az itteni forgalom szempontjából. 
- Február 11-e a betegek világnapja, II. János Pál kezdeményezésére tartják ezen a napon.
- 184 évvel ezelőtt, 1832. február 12-én született Vaszary Kolos bíboros, hercegprímás, aki 1867-ben megkoronázta Ferenc Józsefet. 
- 1945. február 13-ra emlékezünk, amikor a II. ukrán front katonái elfoglalták Budapestet a német hadseregtől. 49 napos küzdelemben a német csapatokat elűzték a városból. A szovjet erők hivatalosan Budapestet nem felszabadították, hanem ellenséges városként bevették. Magyarországon sokáig Budapest felszabadításának napjaként ünnepelték ezt a napot.
- 648 évvel ezelőtt, 1368. február 14-én Nürnbergben megszületett Zsigmond magyar király, egyidejűleg német és cseh király, német-római császár. Uralkodása legvégén tört ki a Budai Nagy Antal vezette parasztfelkelés. 1385-ben vette feleségül Máriát, I. Lajos magyar király leányát. Az új uralom ellen lázadó délvidéki főurak II. Károlynak, az Anjou család utolsó férfi tagjának ajánlották föl a koronát, amelyet elfogadott. 
- Február 14-én, Bálint napján kezdődik a tavaszi munka a ház körül és a gyümölcsösben. Erről sem árt, hogyha nem feledkezünk el.

A Hadinapló című kötet felolvasását folytatjuk, Nádasi Alfonz műve nyomán Bőzsöny Ferencet hallják.

Május 24.

Többször megtörtént, hogy akinek a tettét helytelenítettem, ebben a feldúlt állapotában átkozni kezdett. Ha ortodox volt, ószövetségi szöveggel mondta átkait. - Az egyik a 136. zsoltár egyik versét kívánta: szakadjon ki a nyelvem, tapadjon az ínyemhez. Nem haragudtam érte.
Az biztos, hogy eddig velem szemben nagyon rendesek és tisztelettudók voltak. Nem is adtam rá alkalmat, hogy másként legyen.
Megoldhatatlanok a nehézségeik. Azt semmivel sem lehet védeni, hogy idehoznak ennyi embert csak azért, mert zsidónak született. Ugyanakkor tudjuk, hogy egyeseket felmentettek. Ez még nem lenne baj, bár valamennyit fel lehetne menteni, de a felmentés alapja a lepénzelés, az összeköttetés. Ezt valamennyien tudják. A veszekedés alapja nagyon sokszor éppen az a tény, hogy valamelyiknek a sógora, rokona, pereputtya ilyen módon maradt otthon. Ő pedig, aki ugyanazon körülmények között élt otthon, itt poshad, rothad, megy tönkre. Olyan bizonyítékokat hoznak elém, hogy a hajam az égnek áll. És a tehetetlenség az, hogy nem tudunk segíteni, néha a legkisebb mértékben sem.
Aztán folyton visszatér az én egyéni argumentumom: hány főnemes erkölcstelenkedett zsidó lánnyal. Megszületett a gyerek. De a kedves papa szülei valamilyen módon el akarták tussolni, ezért lelencházba adták, a faluban valakivel elfogadtatták anélkül, hogy persze a szülőanya származásáról egyetlen szót szóltak volna, valami pénzt adva az örökbefogadónak. Sőt tudjuk, hogy zsidótól születettet úgy könyvelt el a család, mintha emberségesen ők fogadták volna örökbe. És a kicsiből méltóságos gróf úr lett, akit most én tiszteljek, mint magasrendű emberi lényt. Hát tisztelje a mendergős menkű.
Egyetlen sóval sem akarom megbántani mindazokat a nagyon derék főúri családokat, akik tisztességesen éltek és élnek. Akik éppen olyan derék magyarok, nemesen gondolkodók, mint bárki más. De nem azért becsülöm, mert a kedves nagypapa pénzen báróságot vett. Vagy a kedves ükpapa a császár melletti nyaloncságával grófságot szerzett. Pfuj! Remélem, hogy a háború a sok cafranggal együtt ezt az őrültséget is elsöpri.
Naponta rosszabbodik a helyzet a zsidaink között. Ég tudja, milyen úton-módon, de több és több hír jön a németországi embertelen és hajmeresztő kínzásokról, zsidóüldözésekről, gázkamrákról, koncentrációs táborokról. A félelem mindig nagyobb lesz köztük, hogy hamarosan hozzánk is eljut ez az őrület. Ezért egyre nagyobb az idegesség köztük. Letargikus állapot kezd eluralkodni olyanok között is, akik eddig egészen jól bírták ezt az életet. Utat építenek, jó levegőn vannak, tisztességes ellátásuk van. Mindenki részvéttel van velük. Igazán nem szólhatnak a környezetre egyetlen rossz szót sem.
Csak egy dolog nagyon aggasztó. Folyton gyakrabban hallom a bosszúállás gondolatának a legkülönbözőbb variációban történő kifejezését. "Majd ha hazakerülünk", "majd a háború után", "majd ha sikerül átszöknünk az oroszokhoz". Ez a sok "majd" valósággal diadalmasan hangzik nagyon soknak a szájában.
Sokat beszéltünk erről egymás között a józan zsidókkal. Ők is félnek. Ismerik a saját fajtájukat. Ha elvesztik a fejüket, nem nézik a józan ítéletet. Akkor nem kímélik a másik zsidót sem. Érdekes, eddig azt gondoltam, hogy egymás között megférnek, támogatják egymást. Otthon mindig ezt tapasztaltam, és ezt is lehetett róluk mindenütt hallani. Most azonban új oldalról ismertem meg őket. Nem a körülmények különbözősége miatt, hanem mert a hitsorsosaik másik oldalt tárnak fel előttem. Kifelé összetartanak és ez várható a háború után is, ahogy a Klein-féle józanok mondják, de ha az egyéni érdeke valakinek azt kívánja, nem nézi, hogy zsidó vagy nem zsidó a másik. Akkor fogat fogért!

Május 25.

Nem tetszik Szabó Kálmán szabadsága. Olyan zavaros volt az eltávozásakor, mint azelőtt soha. Ahogy kivettem a szavaiból, attól fél, hogy a Borókával való tervezett házasságáról otthon lebeszélik. Sajnos, magamnak is az a véleményem, hogy nem lesz belőle semmi. Drohicsinbe akar elmenni az ottani egészségiekhez, mert ott van a menyasszonya. Ez sem lesz jó, ismerve kapkodó és meggondolatlan természetét. Neki mindig kell valaki, hogy időnként fejbekólintsa. Ha elveszti a józanságát, kibírhatatlan bosszúálló. Erre felhívtam Borika figyelmét is. Kálmánt pedig sokszor lekaptam emiatt. No, nemcsak én, hanem a kollégái is még többször.

Május 26.

Ilyen mozgalmas nap még nem volt Gornikiben. Este fél 12-ig dolgoztunk. Sok sebesültünk volt, sok műtét, hosszú kezelés.
Már megszoktam, hogy a vér látása nem riaszt meg, és nem hozom összefüggésbe a súlyossággal. Behoztak valakit olyan szörnyű külsővel, hogy először kétségbe estem, hogy perceken belül meghal. Aztán kimosdattuk, és egy óra múlva már vidáman mesélte a partizánokkal való harcukat. Máskor pedig alig valamicske látható a testén. És kiderül a megnyitáskor, hogy egy szilánk belül agyon roncsolt mindent.
Ma is ilyesféle variációink voltak. Igazán nagyszerűen dolgozott mindenki. Minden műszerünk elfogyott. Alig győztük a főzésüket, máris jöttek újabb sebesültek.
Telefonáltam a kórháznak, hogy minél előbb fogadjanak minél többet, mert a mi szutyorék helyiségeink dugig vannak.

 

Köszönöm figyelmüket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották. Adásunk végén Baylon Szent Paszkál gondolataival búcsúzom: Istennel szemben olyan legyen a szíved, mint egy gyermeké. Embertársaddal szemben, mint egy apáé. Önmagaddal szemben, mint egy bíróé.”

 

 

147. ADÁS

2016. február 17.

Szerkesztett változat

„A természet álnok, sokakat magához csalogat, behálóz és becsap, és mindenben magát állítja célnak. A kegyelem viszont nyíltan jár-kel, a rossznak színétől is elfordul, csalárdságokat nem forgat, és mindent egészen Istenért végez, őbenne keresi végső megnyugvását is. A természet kelletlenül fogadja a halált, hasonlóképpen a szorongattatást és a legyőzetést is; a kegyelem viszont igyekszik önmagunk megtagadásán, ellenáll az érzéki vágyaknak, törekszik arra, hogy az alattvaló szerepét tölthesse be, vágyódik az után, hogy legyőzzék, és nem kívánja élvezni saját szabadságát, hanem csak arra vágyakozik, hogy mindig Isten keze alatt éljen, álljon és legyen, és készen arra, hogy Istenért minden emberi teremtmény előtt meghajoljon.” – Kepmis Tamás gondolataival köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják. 

Az Inter arma caritas mai adásában Bíró László katolikus tábori püspököt hallják majd. Mai aktuális problémáról elmélkedik, s tette ezt azon a találkozón, amelyet a Katolikus Tábori Püspökség Baráti Kör összejövetelén mondott. Lesz Kalendárium neves dátumokkal és Nádasi Alfonz Hadinaplója, amelyből ismét egy részlet hangzik el a mai adásban.

 

Bíró László katolikus tábori püspök:

Talán olvastátok a sajtóban is, amit az előbb fölvetettem, Boulad atya kétszer is járt itt egy éven belül, tavaly tavasszal és most januárban. Boulad atya Alexandriában él, Egyiptomban a Földközi-tenger partján, nagyon közel van a muszlimokhoz és nagyon ismeri őket. Nagyon keményen szól erről a kérdésről. Érdekes olvasni, hogy hogyan szemléli ő papként a migrációt. Az Irgalmasság évében szeretnék beszélni egy kicsit a migráció kérdéséről. Azt mondja ez a jezsuita atya, hogy kétféle iszlám létezik. Van az irányítani akaró, erőszakos iszlám valamint a liberális, nyitott, toleráns iszlám. Ez a kettősség Mohamed óta létezik a mohamedizmusban és a Koránban is jelen van. A két irányzat között teljes az ellentmondás. Ma síita és szunnita irányzatnak nevezzük, a síita a radikális a szunnita a lazább. Persze nagyon nehéz szétválogatni ezt. Az Iszlám Állam ezt a radikálisabb irányzatot szeretné megtestesíteni. A legfőbb próféta, Mohamed, sokszor maga is részt vett azokban a karaván-fosztogatásokban, amelyeket híveinek is megengedett. Vagyis, amikor az iszlám világ azt mondja, hogy Mohamed a példa, akkor a minta a radikalizmus és a terrorizmus. Ugyanakkor fontos hangsúlyoznunk, hogy különbséget kell tenni, az iszlám, mint vallás és a muzulmán emberek között. A muzulmánok többsége kedves, szimpatikus ember, békeszerető, együttélésre törekvő, azonban egy őket irányító kisebbség nem az. Történelmük során, ha valaki elkezdte azt, hogy nem az erőszak által, hanem a szeretet által tudunk erősnek lenni, kivégezték. Ferenc pápa január második vasárnapján, a migránsok vasárnapján adott ki egy körlevelet. Abban azt mondja, hogy elmúlt a régi Európa, már nincsen, annak vége. Apáinknak ez a békés világa elmúlt. Szomorú tény. Ferenc pápa azt hangsúlyozza, hogy két identitásnak kell együtt élnie. Mindenképp a párbeszédre kell törekedni, persze ez nem olyan könnyű, mert ez a merevség, ez megvan. Látjuk, hogy a mohamedán vallás és a mohamedán ember az két különböző dolog. Az emberekkel lehet tárgyalni, csak ha fanatizálja őket valaki, akkor baj van. A nyugat az iszlamizmus cinkosa. Politikai, gazdasági, stratégiai okokból flörtöl az iszlámmal. – mondja Boulad. Miközben nyugat elvesztette vallási gyökereit, morális tartását, az iszlám válik sok fiatalnak igazodási pontjává. A saját házunk népére fordítva, nem arról van szó, hogy mi magunk erősödjünk, hanem hogy az ember ne veszítse el gyökereit, etikai tartását. Nem lehet játékszabályok nélkül futballozni, egy társasjátékot nem lehet szabályok nélkül játszani. Tehát, ha elveszítjük az erkölcsöt, akkor minden fel fog dőlni. Két identitás akkor tud együtt élni, ha van. Ha már nem őrizzük az identitásunkat, akkor végünk van. Nem a muszlimmal van bajunk tulajdonképpen, hanem saját magunkkal, de erről lesz még később szó. Azért lenne fontos a mi személyes jelenlétünk a mi gondolkodásunkkal, hogy ne csak distinctnek éljük meg magunkat, hanem valóságosan, mert akkor két identitás fog együtt élni és nem csak egy marad. Ha normális lesz mind a kettő, akkor tudunk egymás mellett élni két identitásként. Az a kérdés, hogy leszünk-e igazodási pont valakinek? Leszünk-e annyira jelenlét itt a honvédségben, hogy igazodási pontnak tudunk számítani? Ez a mi felelősségünk. Európa, a nyugat, már nem szabad sem politikailag, sem erkölcsileg. Boulad atya szerint Európának vissza kell nyernie erkölcsiségét és hitét. 

 

MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM

1790. február 20-án, 226 évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el II. József, a „kalapos király”. A „kalapos király” nevet azért kapta, mert tíz éves uralkodása alatt nem koronázták meg a magyar koronával, ő, mint a német-római birodalom császára uralkodott Magyarországon.
Február 21. az anyanyelv, a nemzetközi anyanyelv napja. 1999. február 1-ét Banglades javaslatára nemzetközi anyanyelvi nappá nyilvánította az ENSZ, 2000-ben ünnepelték először. A világnapot annak emlékére tartják, hogy 1952-ben, Bangladesben, az urdut nyilvánították az egyetlen hivatalos nyelvvé, noha a bangladesiek anyanyelve a bengáli. Február 21-én Dakkában a diákok fellázadtak az anyanyelv elnyomása ellen. Ekkor a rendőrség összetűzött a tüntetőkkel és öt diákot megöltek. 
1711. február 21-én, 305 évvel ezelőtt II. Rákóczi Ferenc örökre elhagyta Magyarországot. 1718. július 21-én ugyan megkötötték a pozsareváci békét, amelyben a porta megtagadta a bujdosók kiadatását a Habsburgoknak. A szultán becsületére és a Koránra hivatkozva kijelentette, hogy ilyen becstelenségre nem vetemedik. Csak annyit tett, hogy a bujdosókat a fővárostól kissé távolabb fekvő Rodostóba telepítette. A fejedelem ebben a Márvány-tenger melletti városban rendezte be új otthonát. Egész kis magyar kolónia alakult a nagyságos fejedelem körül. 1733-ban a lengyel örökösödési háború során felcsillant annak a reménye, hogy Rákóczi visszatérhet Magyarországra, de ez nem teljesedett be. Két év múlva, 1735. április 8-án hunyt el. 
1990. február 22-én tette közzé az Európa Tanács a bűncselekmények áldozatainak chartáját, azóta tartják számos országban az áldozatok napját. 
Február 22-e a cserkészet világnapja is, annak megalapításának emlékére. 
1443. február 23-án, Kolozsváron született meg Hunyadi Mátyás magyar király, aki 1458-tól 1490-ig uralkodott.

 

Nádasi Alfonz: Hadinapló című kötetének felolvasását folytatjuk, Bőzsöny Ferencet hallják.

Június 1.

Én is beszéltem a foglyokkal. Tiltakoznak a partizán elnevezés ellen. Ezért is kapták azt a parancsot, hogy csendben vonuljanak el a magyar alakulatok mellett. Ők nem oroszok, hanem lengyelek. Az ő hivatalos nevük: lengyel felkelők. Nem is viselnek vörös csillagot, hanem piros-fehér szalagot.
Ők magyart sohasem támadnak, mondták, de németet annál inkább. Ez teljesen megfelel az addig tapasztaltaknak. Csak valamelyik nyaló németbarát magyar parancsnok nem vette figyelembe ezt az íratlan, titkos szabályt ezen a területen és gondolom, hogy másutt se: magyar-lengyel jóbarát. „Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki. Magyar lengyel két jó barát, együtt harcol, issza borát.” Ezt minden lengyel tudja.
Kovelből jöttek. Valamennyien nyakig sárosak voltak. A koveli gimnázium utolsó éves növendékei voltak. Mikor megtudták, hogy bencés vagyok, örvendező Laudeturral köszöntöttek. Nagyon sajnálták a történteket, és szidták azt a magyar parancsnokot, aki lövést parancsolt ellenük. Ekkora szeretetet irántunk, és egyszerre ekkora gyűlöletet a németek ellen, alig láttam valaha.
Rögtön szóltam a parancsnokunknak, hogy nagyon vigyázzanak rájuk. De elkéstem, mert mindenki amúgy is dédelgeti őket. Már félnek előre, amikor "le kell adni" őket. Ők is megszerették ezeket a derék gyerekeket. Mondtam az őrnek, hogy úgy vigyázzon rájuk, mint a mieinkre, ha rossz fát tettek a tűzre. "Ne féljen, tisztelendő Úr, meghízlaljuk itt őket." Jómagam megkértem őket, ha visszakerülnek a saját alakulataikhoz, mondják meg nekik, hogy itt egyedül járom ezt a hatalmas határt. Ahogy eddig is nyugodtan mentem, ezentúl is így szeretnék. Megáldottam őket, és baráti parolázás közben váltunk el.
Na, Klausewitz és más nagy haditudorok, mit szólnátok az ilyen esetekhez? Milyen paragrafus alapján ítélnétek el engem az ellenséggel paktálás címén?
Benn a faluban megkerestem a sztarosztát, ő az elöljáró. Kézzel-lábbal és folyton növekvő orosz tudásommal /szótár egyébként mindig van nálam/ megmondtam neki, hogy értesítse a négy fiú alakulatát. Legyenek nyugodtak, jó dolguk van. Az első lehetőségnél vissza fognak kerülni. Kosztjuk kitűnő magyar legénységi étel. Szintén összeparoláztunk, hiszen régi ismerősök vagyunk.
Persze, annyi eszem volt, hogy ennek a vén orosznak nem mondtam meg, mennyire tiltakoztak az ellen, hogy partizánoknak nevezzék őket. Remélem, annyi becsület maradt ezekben a ruszkikban, hogy értesítik a kovelieket. Ha egyszer a háború után elkerülnék ide, milyen érdekes lenne találkozni valamelyikkel a négy közül. Vajon megmaradtak-e olyan derék lengyelnek, mint most? Nem görnyedtek-e hétrét a megszállók előtt?
Alig hagytam abba a beszélgetést jön egy futár, és kéri, hogy ne lőjön az őr a mögötte levő 120 emberre. - Ez is a már említett esethez hasonló. Az állítólagos ellenség őréhez odamegy valaki, jelen esetben egy diák szutykosan. Tört németséggel, magyar szavak kíséretében az elméleti ellenségnek biztosan mondhatja: tudom, hogy kérésemre nem a háborús szabálynak engedelmeskedsz, hanem a magyar szívednek. Így is történt! Mezítláb jöttek, csupa magyar és német katonaruhában. Elcsigázottan, fáradtan, de olyan lelkesen, mintha ők maguk azonnal megdönthetnék az egész hitleri és sztálini vérengzés uralmát. Vállra vetett puskájuk bizony néha madzaggal volt ékes. Borotválatlanok, látszólag rendetlenek, de valójában életüket is készek feláldozni hazájukért. Kiderült, ahogy beszélgettem velük, eddig a mocsarak közt rejtőzködtek. A szomszédos falvak népe táplálta őket éjjelente. Magyar alakulatoktól is sokat kaptak. Előreküldött embereik /milyen furcsán hangzik ez a szó a mi hetedikes, nyolcadikosainknak megfelelő gyerekekre/ jelentették, hogy a németek már elvonultak. Tehát a magyarokban továbbra is teljes mértékben lehet bízni.
Nagyon boldog napom volt, mert éreztem a lelkek közelségét.

 

Köszönöm, hogy velünk tartottak, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották. Kempis Tamás gondolataival kezdtem mai adásunkat, azzal zárom is.  „Vesd minden bizodalmadat Istenbe, félelmednek, szeretetednek egyetlen tárgya ő legyen. Ő majd megfelel érted, és jóra igazítja lépéseidet. Nincs itt maradandó városod, akárhol vagy, vendég vagy, zarándokszállást keresel, nyugalmad nem is lesz soha, hacsak bensődben Krisztussal nem egyesülsz.”

 

 

148. ADÁS

2016. február 24.

Szerkesztett változat

„A lovak szájába zablát teszünk, hogy engedelmeskedjenek nekünk, így irányítjuk egész testüket. A hajók, bármily nagyok és bármekkora viharban sodródnak, kis kormánylapáttal irányíthatók a kormányos akarata szerint. Ugyanígy a nyelv sem nagy, mégis sokat tesz. Nézd az apró tüzet, milyen sok anyagot felgyújt; és a nyelv tűz: kiszínezi a valótlanságot.” – E biblia idézettel köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

Mai adásunkban folytatjuk majd a Katolikus Tábori Püspökség Baráti Körének találkozóján elhangzott püspöki gondolatokat Bíró László püspök atyától. 
Folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását és a Kalendáriumban neves dátumokat említünk.

Bíró László katolikus tábori püspök: 

Európának vissza kéne nyernie a hitét és az erkölcsét. A nyitottság, a tolerancia, az emberi jogok nevében eladjuk házainkat, eladjuk országainkat, kultúránkat, eladjuk identitásunkat. Sokan elmondják ezt, csak Európa nem akarja meghallani. Majd mire meghallja, addigra már késő lesz. Nem hobbi, amit csinálunk, hanem felelősség. Az az alapkérdése Boulad atyának, hogy hány civilizáció van a világon? Sok vagy csak egy? Hajdanában Európa úgy gondolta, hogy ő a civilizáció csúcsa, ám 50-60 éve elkezdett ebben kételkedni. Arra jutott, hogy végül is minden kultúra egyenlő, hiszen mindegyik ugyanazon emberiségnek az arca, a kontinens arca. Az európaiaknak ez az önmagukban és értékeikben való kételkedés törékenyebbé tette a kontinenst. Tehát ezzel a toleranciával, pluralizmussal szétmorzsáltuk önmagunkat. Az a veszély származik ezután mindebből, hogy elveszíti képességét, hogy szembenézzen önmagával. Azzal a tapasztalattal párhuzamosan, hogy Európa nem hisz önmagában azt láthatjuk, hogy a keresztény hit nagymértékben elvész, összeomlik az egyház, mint Európa cementje. Tehát ez egyház lenne Európa cementje, de az egyház is kikezdte önmagát. A mai relativizmus egy töredezett világ tükörképe, amelyben az irány és az értelem elveszett. Éppen az irány elvesztése, a kapaszkodók megszűnése a nyugati világ legnagyobb válsága. Európa krízise a politikai, gazdasági, a migrációs válságnál sokkal mélyebb és belülről őrli fel a földrészt. Tulajdonképpen számunkra, a kis baráti kör identitása az, hogy asszisztálunk-e ehhez az erodálódáshoz a katonaságon belül is, vagy segítjük a társainkat, hogy legyen identitásunk? Nem kívülről omlik össze Európa a migráció által, hanem mi vagyunk a főcsaposok ebben, benne a keresztények is. Mert az egyháznak Európa cementjének kellene lenni. Mivel elég negatív kép rajzolódik ki önmagunkról, ha komolyan gondolkodunk, könnyen lehetünk pesszimisták. Ugyanakkor nem lehetünk azok, de ostobák se – mondja ezt Boulad atya. Így fogalmazza meg: „Világunknak van vezércsillaga. A napkeleti bölcsek csillaga annak a jelképe, hogy a világ megy valamerre, s ahogy a bölcseknek el kellett köteleződniük annak követése mellett, úgy nekünk is el kell.” Tehát a valóságunk ramaty. Nem lehetünk optimisták, de reménykedők lehetünk, mert van vezércsillagunk. Csak az a kérdés, hogy merünk-e elköteleződni a vezércsillag mellett? Gondoljátok el, hogy a három királyok elbeszélése is arról szól, hogy ők a maguk logikája szerint elindulnak Jeruzsálembe megváltót keresni és a periférián van a megváltó, Betlehemben. Ekkor váltaniuk kell, és Jeruzsálemből el kell menniük Betlehembe, s ott a nyomorban találják meg az újszülött királyt. Azt mondja Boulad atya, hogy valamikor voltak kész válaszaink arra, hogy mi az igaz és mi a nem, mi a valós és mi a téves. Európában, ahol nincs iránytű, a dolgok nem ilyen nyilvánvalóak. Benedek pápa idézi az egyik fizikust, aki azt mondja, ma Európa olyan, mint egy szépen megépített luxushajó. Nagyon kényelmes minden kabin, minden kényelmet szolgál, finom az étel, vígan vannak az utasok. Mindössze egy valami hiányzik a hajóról, amit senki nem vesz észre az utasok közül, ez pedig az iránytű. Senki nem veszi észre, hogy a hajó önmaga körül kering az óceánon s nem halad sehova. Ez ma Európa. Ugyanakkor nekünk van iránytűnk, ez a mi felelősségünk. Ma nem szeretjük, hogy megmondják, miben higgyünk. A mai európai keresztény válogatós keresztény, valaki eldönti, hogy a keresztény művészet tetszik neki, valaki az ezoterikából átvesz dolgokat. Nem szereti, ha megmondják, merre menjen, hogy van csillag. Ezt jelenti a válogatós keresztény kifejezés. A Szentírási olvasmányok a böjtről, örömről beszélnek, viszont az ószövetség nagyon drasztikusan mondja, hogy az Isten nem tud veletek semmit se kezdeni hiába böjtöltök, mert nem fordultok oda a másik emberhez. Én azt gondolom, első fokon a jelenlétünk azt jelenti, hogy ott vagyunk. Papok nincsenek, tudniillik vagyunk csak nagyon kevesen. Nagyon sokat dolgozunk, csak nagyon kevesen vagyunk. Tehát amit tudunk tenni, az az emberként való jelenlét. Az apostolok cselekedeteiben ott van Szent István megkövezésének jelenete. Szent István körül két körben ott vannak az emberek, az egyik körben lévők a fogukat vicsorgatják rá, a másikban pedig követ ragadnak rá. Miért dühösek? Mert azt mondja, látom a megnyílt eget, s Krisztust fönn az Atya jobbján. Azért dühösek rá, mert tudják, mit mondd. Picikét más mértékben, azt gondolom a mi jelenlétünk is ilyen. Nem tudom ti így látjátok-e? Tehát miközben látszólag látatlanba veszik, hogy összejövünk például, közben mégis azt gondolom, hogy fontos, hogy jelen vagytok. A misében is kérdeztem, hogy arról teszünk-e tanúságot, hogy beszűkít a kereszténység vagy arról, hogy kitágít? Ez a kérdés. A három nagyon szigorú szabálya a nagyböjtnek, a böjt, az alamizsna és az imádság az beszűkít vagy kitágít? Nem gondolnám, hogy most itt zászlót kell bontanunk és ez a házi feladatunk, de az, hogy hitelesen legyünk jelen, az igen. Koherens módon legyünk jelen, ahogyan a pápa is ezt a szót használja.

 

MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM

1645. február 24-én, 371 évvel ezelőtt született meg I. Rákóczi Ferenc választott erdélyi fejedelem. 
431 évvel ezelőtt, 1585. február 24-én, Rómában i.e. 46-ban, Gaius Julius Caesar megreformálta a római naptárt és helyette bevezette a róla elnevezett, részben még a XX. században is érvényes időszámítást. 1582. február 24-én XIII. Gergely pápa bevezette a róla elnevezett Gergely naptárt, amely október 4-én átlépett tíz napot. Az idő múlásának kiszámítására különböző módszereket dolgoztak ki. Néhány nép a világ teremtésétől számította történelmét. A naptárreform a Julianus naptár bevezetése óta a napév és a naptári év eltolódásából adódó 10 napos időeltolódást szüntette meg. Megtartották azt a szabályt, hogy minden olyan év, amelynek utolsó két számjegye néggyel osztható, szökőév legyen. 
Február 25-e a kommunizmus áldozatainak emléknapja. Az országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata értelmében minden év február 25-én tartjuk a kommunizmus áldozatainak emléknapját, annak emlékére, hogy Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a megszálló szovjet katonai hatóságok 1947. február 25-én jogtalanul letartóztatták és Szovjetunióba hurcolták, ahol nyolc évet töltött fogságban. 
1815. február 26-án Napóleon 1200 emberével elhagyta Elba-szigetét, hogy újra meghódítsa Franciaországot. Egyetlen lövés sem dördült el. Napóleon igaz, hogy csak száz napra, de ismét császár lett. 
1744 évvel ezelőtt, 272. február 27-én megszületett Nagy Konstantin római császár, aki államvallássá tette a kereszténységet. Az első keresztény római császár 306-tól 337-ig uralkodott. Saját gyermekét megölette, feleségével pedig ő maga végzett. A napkultusz híveként a hét egy napját a nap napjává nyilvánította, ez a mi vasárnapunk. 
124 évvel ezelőtt, 1892. február 29-én született Boldog Apor Vilmos vértanú, győri püspök. 

 

Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását folytatjuk, Bőzsöny Ferencet hallják.

Június 3.

Néhány napja itt lakik velem Oláh Ferenc. Kornél helyett jött belgyógyásznak. Szegeden végzett. Azt gondoltam, hogy egy ideig nyugalmam lesz a főnök ügyében. De neki is elég volt három nap, hogy tisztán lásson. Most őt kell türelemmel végighallgatnom, amint szidja a főnököt. De ez a Feri sokkal energikusabban, mint a régiek. Máris megmondta a magáét, de olyan alaposan, hogy nekem a bőröm lesülne. Nem tud idejönni egy normális ember, aki azonnal észre ne venné ezt a lehetetlen helyzetet.
Egyébként nagyon kitüntető feladatom van. A főnök folyton hozzám jön. A református lelkész ugyanis elment szabadságra. Eddig őt boldogítottam. De ő okosabb, mint én. Mindenre bólogatott, hallgatott. Igen, nem. És ez volt az egész véleménye. De az igent akkor mondta, mikor a főnök kívánta, a nemet is ugyanígy. Bezzeg, én szamár! Öt perc múlva már megmondom a véleményemet. Elrohan, de másnap ugyanígy visszajön.
Ma jött a legmegbízhatóbb magyarázat erre a csendre, mely hetek óta körülvesz bennünket. Az itteni partizánvezér, a halasgazda, amolyan összekötő az igazi partizánok és a falu között. Nagyon jóba lettünk egymással. Már akkor megnyertem a bizalmát, mikor megmondtam, hogy katolikus pap vagyok. Erre szétnyitotta a nyűtt kabátját, és kócmadzagon ott függött egy nagy kereszt. - Mikor kijártam neki, hogy a főnök megengedje, hogy a lovát is itt tarthassa, mintegy jutalomképpen behívott az istállóba. Óvatosan körülnézett, ezt már megszoktuk itt kinn. Bárki bármit akar mondani bizalmasan, először óvatosan körülnéz, még a legbiztonságosabb helyzetben is. Rápaskolt a lóra, hogy odébb álljon. Akkor letérdelt, félre kotorta az almot, és nyolc-tíz centi mélységre feltúrta a földet. Ott egy deszka volt, azt megdöngette, óvatosan felemelte a tetejét, kivett egy ócska papírba bugyolált könyvet. Kisilabizáltam, hát a forradalom előtti Szentírás, és a zsoltárok. Beleimádkozott egy keveset, megcsókolta, háromszor keresztet vetett magára, és visszatette. Rá a fedél, az alom, és a paci újra visszaállhatott a helyére.
Mondom, ezzel az öreggel jól összebarátkoztam (öreg: hát megvan vagy 45 éves). De megtört, göthös, mégis egész nap tevékenykedik. Valami viszi, hajtja, űzi a többiek javára. Bárcsak jobban tudnék oroszul, azt hiszem, amolyan falusi zseninek, népvezérnek, szentembernek valamilyen keverékét ismerném meg benne. Megígértettem vele már hetek óta, hogy ha valamit tud, mondja el nekünk. Most azzal állít elém, hogy hívjam a tolmácsot. Jön is a ruszinunk a hívásomra. Ámulva hallgatom a barátunk híradását, ugyanis nagy támadásra készül a muszka. Koveltől délre lesz a főirány az elgondolás szerint, de mi is kapunk belőle. - Rögtön hozzátette, kezét illetve ujját a szájára téve: Pssz, én nem mondtam semmit. Ha megtudják, felakasztanak, vagy agyon lőnek. Megnyugtattuk, hogy eddig sem árultunk el egyetlen szavát sem.
Jóban vagyok vele. Mikor halászni megy a szomszédos tóra, bead a szakácsunknak szép halakat. Egyik nap azt mondja nekem: Pán bátyuska, biztosan szereti a szépet. Mutatok valami nagyon szépet. Jöjjön velem csónakázni. Bementünk vagy kétszáz métert. Akkor láttam, milyen gyönyörű ez a tó. Kristálytiszta a vize. Fenékig le lehet látni. A legkülönbözőbb színű halak csapatosan kisérték csónakunkat, melyet csobbanás nélküli puha mozgással vitt tovább a gazda. Azt mondja: Tegye a kezét a vízbe. Leengedtem a tenyeremet. Erre a kísérő halak puha mozdulatokkal csipegették az ujjaimat. Ha nagyobb jött hozzám, valami önkéntelen mozdulattal óvatosan megsimogattam őket. Engedték. Ilyet még nem láttam!
Szinte nem ismertem magamra, mikor ezt láttam, mert olyan egyedülálló kategóriája a szépségnek, a természet életének azonossága az emberrel, hogy megfeledkeztem a napi borzalmakról. - Mikor kievezett, talán jobban örült, mint én, hogy ilyent tudott mutatni ebben az embertelen állapotban. De gondoltam, hátha csak vele tesznek ilyent. Néhány nap múlva, mikor korán visszaérkeztem, fogtam a csónakot, mely mindig ott volt a parton, és egyedül kimentem a tóra. Bizony új ismerőseim ugyanúgy jöttek. Szinte nem teltem be velük.
Ó, Istenem, köszönöm, hogy ilyennel is megkönnyíted itteni életemet. Annyira megértettem, hogy ez is a te szépséged. Köszönöm.

 

Köszönöm figyelmüket, remélem tartalmasnak ítélték mai adásunkat. Egy hét múlva találkozunk ismét, akkor is tartsanak velünk. Köszöni a figyelmet a szerkesztő, Fodor Endre. Bibliai idézettel búcsúzom és kívánok további tartalmas rádiózást!

„A keresztről szóló tanítás azoknak, akik elvesznek, balgaság ugyan, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje.”

 

 

149. ADÁS

2016. március 2.

Szerkesztett változat

„Rosszat nem szabad tenni semmiért a világon, senki emberfia kedvéért sem. De ha valaki segítségünkre szorul, szabad némelykor valami jót elhagynunk, vagy jobbra váltanunk. Ha ezt tesszük, a jó cselekedetet nem szalajtjuk el, hanem inkább jobbra cseréljük.” – Köszöntöm a hallgatókat, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

A mai adásunkban majd hallanak egy sok évet együtt megélt házaspárt és olyanokat, akik most kezdték az életet, fiatalok. Mindketten, mindkét pár a családról, a család fontosságáról elmélkedik majd. Azután egy imádságot mondunk a családokért és folytatjuk adásunk végén Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását.

 

A következőkben két házaspárt hallanak majd, még a Családerősítő Hétvégén beszélgettem velük. Az egyik házaspár tagjai igen fiatalok, most kezdték közös életüket nemrégiben, a másik házaspár azonban a már sok éves tapasztalatot osztják meg hallgatóinkkal.

Albert Dezső és Albert Dezsőné Zsuzsa

- A Veszprém megyei családpasztoráción belül működik egy nagyon jó rendszer, amivel családtáborokban, lelki napokon, egyéb ilyen rendezvényeken részt szoktunk venni.

- Mindig szükséges, hogy a házasságot építsük. Naponta meg kell erősödnünk, egymásra kell figyelni és folyamatosan mélyíteni kell a házasságot.

- Mint ahogyan a feleségem is mondta, a sátán nagyon erősen tud támadni és az embereket egy ilyen fogyasztói társadalomban nagyon el tudja vinni, lila ködöt varázsol az emberekbe. Az ember nagyon befolyásolható lesz a reklámok, újságok és a média által. 

Mi jelenti önök számára azt, hogy a családi kötelék az erős maradjon?

- Én úgy érzem, hogy a kettőnk kapcsolata. Ez alapoz meg a mi családunkban mindent. 

Nagymamám mondta mindig, azt hogy egy család milyen erős, tulajdonképpen nagyobb százalékban mindig az anyától, feleségtől függ, mert fontos, hogy hogyan rendezi maga köré a családot, milyen családi események, közös programok vannak. Ennek a felelősségét érzi?

- Igen, természetesen.

Már csak azért is gondolok itt arra, mert meg kell felelni, mint feleség, mint családanya, mint egy dolgozó nő. Hogyan lehet ezt egyensúlyban tartani?

- Nagyon nehéz ez a feladat a mai világban és szerintem nagyon fontos, hogy a feleségnek az Isten-kapcsolata meglegyen, a személyes Isten-kapcsolatból táplálkozzon. Fontos, hogy tudjon önzetlen lenni és a családjáért éljen. 

- Próbálunk minél többet besegíteni a házimunkában, a ház körüli munkákban, mivel családi házban lakunk és mindenféle dolgot elosztunk magunk között. Mindenkinek megvan a saját szerepe, hogy a feleségemet minél jobban kíméljük ezektől a dolgoktól.

Jut-e elég idő a családra akkor, amikor a hivatásában is száz százalékosan kell teljesítenie az embernek? Ez sem egy egyszerű dolog...

- Valóban nem egyszerű dolgok ez sem. Nálam az játszik szerepet, hogy felállítok magamban mindig egy lényegi sorrendet. Naponta mindig megtervezem, beosztom a saját időmet, és az az napi legfontosabb feladatokat mindig próbálom végrehajtani.

Milyen pluszt adott esetleg a mostani hétvége?

- Azon kívül, hogy nagyon jó előadásokat hallottunk püspök atyától, a mostani hétvégén több katonát és kollégát ismerhettem meg. Megismertük az ő problémáikat is és ez a mi problémánkkal összehasonlítva egy bizonyos fokú erősödést is ad, hiszen más családoknál is ugyanúgy megvannak a problémák a tinédzser fiatalokkal, gyermekekkel.

- Eddig is sok hasonló dolgot hallottunk, de nem árt újra megerősödni ezekben, hogy tudjuk tovább a házasságunkat építeni.

Varga Krisztián és Varga Veronika

- Mindennapi rohanó világunkban nincsen elég idő arra, hogy elcsendesedjünk akár egyénileg, akár a házastársunkkal és közösen vezetve egy püspök atyával, egy témakörben átbeszélni például a családon belüli kommunikáció szükségességét. Azt gondolom, hogy ez a másfél nap, amit itt tölthettünk Balatonkenesén, ez pont erre volt jó, hogy egy kicsit elcsendesedhettünk, egy kicsit magunk lehettünk mind a házastársunkkal, mind a közösséggel, akik itt ma részt vettek.

- Folyamatosan alakul a kapcsolatunk és mindig megbeszéljük a következő kérdéseket, teendőket. Rendszeresen beszélgetünk nap mint nap, tehát erre próbálunk azért odafigyelni. Végül is ez volt ennek a hétvégének a mondanivalója, hogy beszéljük meg a dolgokat. Mi próbáljuk is ezt tenni.

A fiatalok körében nem annyira „divatos” a házasság, az hogy házasságot kössenek az nem annyira követendő példa. Talán az élettársi viszony az, ami a vezető szerepet átvette a fiatalok körében. 

- Én azt gondolom, hogy a házasság egy döntés, egy tudatosság. Nagyon sokan a korosztályunkból megpróbálják elodázni a döntést, hiszen nap-nap után élnek, a fontos, hogy jól érezzék magukat, és kvázi ha nem hozzák meg azt a döntést, amit szüleink, nagyszüleink meghoztak, akkor lehet, hogy sokkal könnyebben tudnak alakítani azon a helyzeten, hogyha valami nem tetszik számukra. Nagyon nehéz meghozni a döntést én azt gondolom, de ha meghozza az ember azt a döntést, hogy igen, ő az a személy, akivel neki indul a közös életnek, a családalapításnak, akkor utána sokkal könnyebb, bizonyos mederben zajlik az élet, meg vannak határozva azok a keretek, amiket közösen határoznak meg. Azt gondolom, hogy ez könnyebben viszi az embert az élete útján.

Felelősség kérdése vagy a bizonytalanságé?

- Az hogy élettársi kapcsolat? Szerintem felelősség hiány, mert a mai életben nem vállalunk felelősséget és félünk. Valahol tényleg bizonytalanság is, mert csak a szüleink házasságát ismerjük, és amibe belépünk, az a saját házasságunk. Nyilván saját magunk alakítjuk az életet közösen és ez egy teljesen új dolog számunkra. Nehéz meghozni ténylegesen ezt a döntést, tehát csatlakoznék ehhez, de az elköteleződés valahol egy biztonságot is nyújt, ezt ne felejtsük el. 

Önök számára mit jelent a jó kapcsolat fogalma?

- A jó kapcsolat fogalma azt jelenti számunkra, hogy mi egy család vagyunk, ahol én számíthatok a feleségemre, a feleségem számíthat rám, közösen hozzuk a döntéseket és közösen haladunk az úton, ami az életünk. 

- Ugyanezt gondolom, tehát fontos, hogy számíthatok a másikra, mellettem áll jóban és rosszban egyaránt. 

Másik olyan sarkalatos ponthoz érkeztünk, hogy a kapcsolatok még ha létre is jönnek, ott a másik kulcsfontosságú dolog, hogy a gyerekvállalást tekintve hogyan és miképpen tekintenek a jövőbe a fiatalok?

- Gyermekeket szeretnénk és ez a hétvége arra is alkalmas, hogy jobban megszilárdítsuk a kapcsolatunkat, mert azért azt látjuk, hogy a gyermekek érkezése megváltoztatja a család szerkezetét. Próbálunk felkészülni a gyermekek érkezésére.

- A család abból is áll, hogy gyermekek vannak benne és azt gondolom, ahhoz, hogy egy ember, egy család kiteljesedjen, mindenképpen gyermekvállalásra, gyermekekre van szükség. Visszatérve ahhoz a gondolathoz, hogy vállalnak-e a fiatalok ma döntéseket? Én azt gondolom, úgy állnak hozzá nagyon sokan az én baráti körömben, hogy együtt vannak az élettársukkal, és majd ha jön a gyerek, akkor elveszi a gyermeke anyját feleségül. Kvázi úgy születnek házasságok, hogy már jön a közös gyermek, így terelik egy közös mederbe ezt az egészet. Nem előbb születik meg a döntés, hogy szeretnék valakivel házasságot kötni és utána vállalunk gyermeket, hanem ez fordítva történik.

„Mennyei Atyám, tégy engem jobb szülővé! Segít, hogy értsem a gyerekeimet, türelmesen hallgassam a mondanivalójukat és szeretettel válaszoljak minden kérdésükre! Óvjál engem attól, hogy félbeszakítsam őket vagy ellentmondjak nekik. Add, hogy olyan kedves legyek velük, amilyennek nekik kellene lenniük velem. Ne engedd, hogy nevessek a hibáikon vagy megszégyenítsem, netán kinevessem őket, ha nem tetszik, amit csinálnak. Soha ne büntessem őket a saját önző indítékaim miatt vagy azért, hogy hatalmamat fitogtassam. Soha ne vigyem őket a hazugság, vagy a lopás kísértésébe. Mindig irányíts, hogy minden szavammal és tettemmel azt mutassam, hogy a becsület boldogságot ad. Kérlek, gyógyíts ki az irigységből. És amikor nem tudok higgadt lenni, segíts Uram inkább csöndben maradnom. Mindig tudatában legyek annak, hogy ők gyerekek, tehát nem várhatok tőlük felnőttes nézeteket. Add, hogy ne vegyem el tőlük azt a lehetőséget, hogy önmaguk érdekében ők döntsenek. Ajándékozz nekem bölcsességet, hogy az összes értelmes kérésüket teljesítsem, és bátorságot, hogy megtagadjam tőlük azokat a kívánságokat, amelyek ártanának nekik. Tégy engem igazságossá, igazzá és béketűrővé. Ó, Uram, add, hogy a gyerekeim becsüljenek engem, szeressenek és a jóban utánozzanak. Ámen.”

 

Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének bemutatását folytatva Bőzsöny Ferencet hallják.

Június 3.

Most jött a nagy elmélkedés. A barátunk feladta a leckét. Légy okos, te Alfonz! Szóljak ennek az őslénynek a támadásról vagy ne. Ha kihagyom, még nagyobb őrültségeket tesz. Ha megmondom, kapkod és még inkább lehetetlen lesz a helyzet. Mégis úgy döntöttem, hogy megmondom.
Először nagyon megijedt. Szavát vettem mint a tolmácsnak is, hogy senkinek nem szól. Aztán pár perc múlva felülkerekedett benne a hülyeség, és teljesen közömbös locsogásnak vette az egészet. Természetesen, azonnal tovább jelentem Haromynak. Hátha valamit tudunk segíteni, hogy kiküldött kémeink más irányban is tudakozódjanak.
Ha itt hagynak bennünket a támadásig, mennyi bátorítás, segítés kellene ezeknek az embereknek, ennek a szegény tömegnek. Megbeszéltük néhányan: ha a főnök elveszti a fejét, fegyverrel kényszerítjük a félreállásra, és azonnal átveszem a parancsnokságot. De menekülés itt parancs nélkül nem lesz, hogy a többiek itt maradjanak a leglehetetlenebb helyzetben. Vagy valamennyien elmegyünk, vagy valamennyien itt maradunk. Felhatalmazott ez a titkos szervezet, hogy ha valaki áruló lesz, azonnal lelőjük. Ma kaptam is egy automata puskát. Persze, azonnal megmondtam, hogy sajátunkra semmi esetre sem használom. Az ellenségre pedig csak akkor, ha védekeznem kell.
A főnök nem tudta elképzelni, mi a fenének adnak nekem ilyen fegyvert. Viccel elütöttük.
Ahogy elkezdtem a misét a vonattörzsnél, elkezdett szemerkélni az eső. Evangélium után odaszólok az alezredesnek: beszéljek? Igen, felelte rá. Három perc múlva hirtelen nagyon elkezdett esni. Erre rögtön befejeztem. Offertorium után mikor láttuk, hogy nem akar elállni, Haromy felkelt és kiadta a parancsot: Mindenki tető alá! Ő maga odajött az oltárhoz. Én megszakítottam a misét, figyeltem az embereket. Senki sem ment el. Mindenki a körülöttünk levő fák alá húzódott.
Tovább folytattam a misét, noha végig esett. Befejeztük. Sokan áldoztak. Mise után 5 perccel pedig gyönyörűen kiderült.

 

Köszönöm, hogy velünk voltak, egy hét múlva is tegyék ezt. 150. adásunkkal jelentkezünk majd, amelyben visszatekintünk az eddigiekre és igyekszünk a legjobb riportjainkat, interjúinkat megosztani önökkel. Akkor is várom önöket a készülékek elé, elköszön a szerkesztő, Fodor Endre egy idézettel, amely Kempis Tamás gondolata. 

Szeretet nélkül a külső cselekedet semmit sem ér, viszont mindaz, ami szeretetből történik, bármilyen csekélység, bármily jelentéktelen dolog: mindenestől termékenynek fog bizonyulni. Isten ugyanis elsősorban azt veti latra, ki milyen indulattal cselekszik, nem azt, hogy mekkora tettet visz végbe. Sokat tesz, akiben nagy szeretet lakik. Sokat tesz, aki, amit tesz, jól teszi. Jól pedig az tesz valamit, aki inkább a közösség javát keresi, nem a magáét.”

 

 

150. ADÁS

2016. március 9.

Szerkesztett változat

„A szeretet olyan gyümölcs, amely minden évszakban egyformán érik és érlelhető. Ez a gyümölcs mindenkinek érik, bármiféle megkülönböztetés nélkül. A szeretet rendszeres meditáció, intenzív belső élet, valamint kellő alázat és áldozatvállalás útján mindenki számára elérhető és megvalósítható.” – Teréz anya gondolataival köszönti kedves hallgatóit műsor szerkesztője, Fodor Endre.

Ajánlom figyelmükbe a most kezdődő adássorozatot, amely egy olyan római konferencián elhangzott szavakkal indul, amely a Tábori Lelkészi Szolgálat lényegét ekképpen fogalmazza meg: „Inter arma caritas - Fegyverek között a szeretet”. Új műsor, amely szándékaink szerint hétről hétre lelkiismeretességről, alázatról, hivatástudatról, következetességről, szorgalomról, bajtársiasságról, szeretetről szól a fegyverek között, amely értékek mindenekelőtt valóak a honvédségben is. Egy műsor, amely katonákról szól ám nem csak katonáknak. Legyen szó a példás családi életet élő sokgyermekes családapáról, a misszióban bajtársuknak lelki támaszt nyújtó tábori lelkészről vagy az árvízi védekezésben fáradságot nem ismerő, homokzsákot cipelő katonáról. Katonasorsok, értékes gondolatok, a szeretet egy-egy gyümölcse - hogy ismét Teréz anyát idézzem -, amelyet jelképesen leszakítva műsorunk fájáról talán lélekben gazdagabbá teszi önt is kedves hallgató.

 

Az első adásunk beköszönő gondolatait hallották még 2012-ből. Immáron 150. alkalommal jelentkezünk, köszönti önöket a szerkesztő, Fodor Endre és kívánok tartalmas perceket a következőkben. Adásunk válogatás, nem teljes ugyan, de talán átfogó képet nyújt a honvédség életéről. Bíró László katolikus tábori püspök gondolatai még az első adásból.

- Amikor először szóba került, hogy a Mária Rádióban egy honvédségi adás jelenik meg, akkor azokra az idős hallgatókra gondoltam, akik együtt imádkozzák a rózsafüzért a rádióval, akik szentmisét hallgatnak. Felmerült bennem a kérdés, hogy hogy jön ide egy honvédelmi adás? A katona is ember, a katona is családban él, a hívő katona is imádkozik és majd a műsor során ki fog derülni, hogy mennyi katonaságtól érintett szent van, mennyi emelkedett gondolat van abban a világban, amit így nevezünk, hogy katonaság. Én örülök annak, hogy az idegensége, ahogyan szoktunk nézni a honvédségre egy kicsit szűnik majd, és megtapasztaljuk, hogy mennyire ember az ember mundérban is, mennyire keresztény a keresztény mundérban is és mennyire sok igyekezet, jó szándék van tulajdonképpen az ilyenfajta elkötelezettségű emberek világában. 

 

Vajon valamennyi hallgatónk tudja-e azt, hogy a Katolikus Tábori Püspökség hogyan jött létre, mi a feladata, hogyan vesz részt a honvédelemben, a katonai szolgálatban? A püspökség történetéről beszélgettem Berta Tibor ezredessel, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynökével. 

- Internetes honlapunkon látható a cím, hogy Katolikus Tábori Püspökség és alatta olvasható, hogy Katonai Ordinariátus. Hogyha az a kérdés, hogy honvédségi vagy egyházi intézmény, akkor ez a kettő mindjárt nagyon jól megvilágítja ezt. Honvédségi intézmény abban a tekintetben, hogy Honvédelmi Minisztérium, Tábori Lelkészi Szolgálat, Katolikus Szolgálati Ág, Katolikus Tábori Püspökség. Ez egy honvédségi intézmény, hiszen a Tábori Püspökség, a Katolikus Szolgálati Ág a Honvédelmi Minisztérium egyik háttérintézménye. A Katonai Ordinariátus pedig egyházi intézmény, az egyházmegyékkel azonos jogállású szervezet tulajdonképpen. Talán így lehetne megvilágítani ezt a fajta jogállást akár honvédségi akár pedig egyházi részről. Valójában ugyanúgy épül föl a Katonai Ordinariátus, mint egy egyházmegye csak nem területhez kötődően vannak a különböző szervezetei, lelkészei, papjai, hanem személyekhez kötődően, nevezetesen a katonákhoz.

 

A következő riport a makkosmáriai zarándoklaton készült.

Püspök atya a szentbeszédében említette a család fontosságát, ha valamikor, akkor azt hiszem, hogy most 2012-ben ez igencsak fontos.

- Észre se vesszük, hogy a család mennyire epizód szereplőjévé vált a társadalomnak. Azt gondolom, az ilyenfajta keresztény alkalmak jók arra, hogy tudatosítsuk, hogy a család milyen fontos a társadalom számára.

Druzsin József százados és felesége Druzsin Zsóka

Akkor a család jött el erre a zarándokútra, a gyerekek is. Hány gyerek van?

- Hivatalosan kettő, de most hármat hoztunk.

Akkor ezt most meg kell magyarázni.

- Egy baráti házaspár nagyobbik kislányát hoztuk el magunkkal.

Ez a lelki viszonyulás teljesen ellentétes egy fegyveres testületben betöltött hivatással szemben?

- Egyáltalán nem, sőt pont a tegnapi napon voltunk kihelyezett parancsnoki értekezleten, Kalocsán az alakulatommal, ahol misével kezdtük a parancsnoki értekezletet. A helyőrségi lelkész tartotta a szentmisét és az egész állomány, aki a parancsnoki értekezletre hivatalos volt, részt vett ezen a szentmisén. 

Püspök úr is említette a szentbeszédében a család fontosságát. Ha valami, akkor azt hiszem ez tetten érhető az önök példáján is, hogy az önök esetében fontos a család. 

- Természetesen, egy katona életében mindenképpen fontos, hiszen ez a hátország. Ez az a biztos pont, amihez mindig vissza lehet nyúlni, ami mindig alapot ad a mindennapos küzdelmekhez. Ez egyértelmű. Nem beszélve a teológiai vonatkozásról, ecclesiola azt jelenti család, kis egyház. Tehát mi vagyunk annak az ős mintának az életre váltása, amit Krisztus elénk élt.

 

Legyetek éberek, virrasszatok! - adventi gondolatait osztja meg velünk Takács Tamás katolikus tábori lelkész, amelyet Afganisztánban rögzítettünk.

- Vannak pillanatai az életnek, amikor az ember megtanulja értékelni azt, amiről addig úgy gondolta, hogy természetes tartozéka az életének. Több ezer kilométer távolságban az otthontól, karácsony tájékán talán még inkább igaz ez.
Aki az ünnepet jelenti itt az otthontól távol is, a Gyermek nem ír hivatalos meghívólevelet, nem szólítgat protokoll szerint, sőt egyáltalán nem beszél, mégis mindenkihez eljut üzenete. Van, aki meghallja, van, aki megérti...
Az ünnepre méltóvá kell válnunk, hogy le ne késsük azt. El ne suhanjon felettünk észrevétlenül. Ezért is van az adventi készületi időszak. A várakozás, a virrasztás, az „őrszolgálat", mert meg kell „dolgozni" az ünnepért. 
Legyetek éberek, virrasszatok! A katonák számára sokkal természetesebb ez a parancs, mint a civil világnak, hiszen nekik az alapvető feladataik közé tartozik, hogy őrizzék a többieket. Nem dermedten, és tanácstalanul, mint az evangéliumi utolsó időket váró tömeg, hanem tettekre készen, hiszen nem csak önmagukért felelősek, virrasztásuk a társaikat is védelmezi. A virrasztó az éjszakában virraszt, az éjfélen már túl, de a hajnalon még innen. Ő az alvók között éber. Értéket őriz, olyan kincset, amiről a többiek csak álmodni mernek. És az álomból felriadva talán arra is rádöbbennek egyszer, hogy nem ők tartják meg az ünnepet, hanem az ünnep tartja meg őket emberségükben.

 

Kálinger Roland, Rozsé atya is bemutatkozott a hallgatóknak.

- A tábori lelkész legfontosabb feladata, hogy mindig ott legyen a katonával. Ott legyen akkor, amikor a katona sportol, ott legyen akkor, amikor a katona gyakorlatozik, ott legyen, mert bármikor szükség lehet a tábori lelkészre. Ez nem feltétlenül egyházi szolgálat vagy szentségek felvétele. Egy beszélgetés. Egy mély lelki beszélgetés a katona problémájáról. 
Zalában kezdtem meg a papi pályámat, itt voltam káplán több helyen, itt voltam plébános is és innen kerültem át a tábori püspökségre. Minden helyen voltak új lehetőségek, új kihívások és nem mondanám azt, hogy az egyik helyem jobb volt, mint a másik. Mindegyik más volt. Mindenhol meg kell találni azt, ami az embernek az igazi helye, igazi öröme, igazi boldogsága, ahol a legjobban tudja szolgálni Istent és az embertársait is és úgy érzem, úgy tapasztalom, hogy ez a tábori lelkészi kör, a katonák, a hittanos gyerekek, a katonagyerekek. Most ezen a helyen tudom a legjobban szolgálni a jó Istent és a katonákat is. Remélem, hogy továbbra is tudom szolgálni őket. 

 

A lourdesi zarándoklat igazi lelki élményt nyújtott azoknak a honvédeknek, akik eljutottak oda. 

Kónyáné Valéria, Honvédkórház

- Második alkalommal veszek részt a zarándoklaton. Én gyermekkoromban megvettem a Szent Bernadett élete című könyvet és engem is Bernadettnek hívnak. Már akkor gondoltam, hogy valami közös lehet bennünk. Gyermekkoromban úgy gondoltam, hogy talán egyszer, majd ha lesz rá lehetőségem, akkor én el szeretnék jönni ide Lourdesba. Most megadatott már másodjára is. Ami nekem itt nagyon sokat adott, az a maga a hit. Egy számvetést hoz az ember ide, hogy mi az, amit megtudtam valósítani és mi az, amit esetleg nem. Kérem az Urat, hogy adjon erre nekem erőt és lehetőséget. Azért is jöttem ide, hogy hálát adjak azért, amit eddig elértem mind lelkiekben, mind anyagiakban, a munkám során illetve a hivatásom által. Ami lehetőségeket kaptam mindeddig, azokat úgy érzem, hogy abszolút maradéktalanul meg tudtam valósítani, betartani a szabályokat, dolgozni más országokban, missziókban. Ezt jöttem megköszönni.

Monzáre Judit zászlós, Honvédkórház

- Az ikrem adott nagy erőt ahhoz, hogy bevállaljam ezt az utat, mert köszönetet szeretettem volna mondani az Úrnak, hogy segített felnevelni a gyerekeket. Adott erőt ahhoz, hogy fel tudjam nevelni a két gyermekemet. Sokszor nem tudtam, hogy holnap hogy lesz, de a hitem soha nem hagyott el. A testvéreim, a nagycsalád mindig mellettem volt és ott volt az a két gyermek, akinek én voltam egy személyben az apja, meg az anyja. A biztonságot én jelentettem nekik.

 

A redpugliai zarándoklaton a honvédek Ferenc pápával találkozhattak.

„A háború őrültség. Mialatt Isten folytatja teremtését és nekünk, embereknek, az a hivatásunk, hogy együttműködjünk művével, a háború pusztít. Lerombolja Isten legszebb teremtményét is, az emberi lényt. A háború mindent felborít, a testvérek közötti köteléket is. A háború őrültség, fejlődési terve a pusztítás. A pusztításon keresztül akarja kifejleszteni önmagát.” – Ezek Ferenc pápa gondolatai, aki szentmisét mutatott be a világ minden háborújában elesett összes áldozatért, az Észak-Olaszországban található Fogliano di Redipugliában. 

Kótai Róbert főhadnagy, tábori lelkész

- Ebben az esztendőben én másodszor vagyok itt. Először Bíró László püspök úrral augusztus 1-2-3-án, az I. világháború kitörését követő első napokban látogattunk el a Katolikus Tábori Püspökség szervezésében ide egy 120 fős zarándokcsoporttal. Akkor hármas küldetést határoztunk meg magunknak; kegyeleti, történelmi zarándokút. A Honvédelmi Minisztérium vezetése úgy döntött, hogy két autóbusszal, katonák, együtt, közösen ellátogatunk ide Ferenc pápa szentmiséjére, s utána megemlékezünk mind az osztrák-magyar katonai temetőben, mind itt a Visintini magyar kápolnában, hősi halottainkról. Zarándokút, mert vállaltuk az út fáradalmait, és mint ahogy a mesékben a legkisebb elindul, kiállja a próbát és többként tér haza. Én is többként szeretnék hazatérni.

 

Több alkalommal a Veszprém Légierő Zenekar felvételeit hallhatják. Visszaemlékezünk a zenekar tihanyi hangfelvételére. 

1985 óta létezik a Magyar Honvédség Légierő Zenekar Veszprém, a karmester Katona János alezredes. Az együttesben a tradicionális fúvószenekari hangszereket találhatjuk meg. Évente közel kétszáz alkalommal lépnek fel és nem csak katonai eseményeken. 

Katona János alezredes

A hely ad egyfajta varázst ennek a felvételnek?

- Köszönhetjük elsősorban az Úristennek, másodsorban a Magyar Honvédségnek, hogy ez a dolog így összejön. Nekünk nagyon fontos, hogy szakrális hely legyen, hiszen ez adja meg az ilyeneknek pontosan a bensőségét és fölmutatja az Isten iránti szeretetet. Mi körülbelül 22-23 éve szolgálunk egyházi ünnepeken illetve istentiszteleteken, szentmiséken. Nehezebben kezdtük olyan téren, hogy ennek nem volt még kellő befogadó képessége. A kérdés az volt, hogyan tudnánk ezt úgy fölmutatni a fiatalok körében, hogy ezek az énekek a mai fülnek megfelelően a mai hangszerelésben is megjelenjenek? 1992-1993 között jött az ötlet, hogy az alapvető egyházi énekeket úgy katolikus, mint református énekeket, kicsit modernebb hangszerelésben, talán a mai fülnek megfelelő kíséretben, ha szabad azt a szót használnom, populárisabban kellene meghangszerelni. Ennek az eredménye az, hogy nem szakrális helyen, hanem mondjuk Big Band koncerten második, harmadik vagy az ötödik, hatodik szám egy-egy ilyen egyházi ének. Ennek látom most az eredményét. Én abban bízom, hogyha ezek a fiatalok, akik az énekeket hallják, és ha majd úgy gondolják, hogy Isten közelségét igénylik, akkor, ha bemennek a templomba már ismerős lesz nekik például a Boldogasszonynak vagy az Ahol vagy magyarok tündöklő csillagának a worldös változata.

 

Nem tudtunk teljes képet nyújtani az eddigi 150 adásról ugyan, de remélem tartalmas volt műsorunk. Köszönöm figyelmüket, a következőkben is legyenek rendszeres hallgatóink. A szerkesztőt, Fodor Endrét hallották.

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK,

ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség, 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail: berta.tibor@hm.gov.hu  

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
kedd, 2020, június 23