Inter Arma Caritas - Magazinműsor a Mária Rádióban 2016. 156-160. adás

 

INTER ARMA CARITAS

EGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET

Magazinműsor

honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról.

A Honvédelmi Minisztérium,

a Magyar Honvédség

és a Katolikus Tábori Püspökség

adása a Mária Rádióban.

156 - 160. adás

 

 

156. ADÁS

2016. április 27.

Szerkesztett változat

„... sokféle erő van az emberek között, sokféleképpen ölik egymást az emberek. Nem elég szeretni. A szeretet tud nagy önzés is lenni. Alázatosan kell szeretni, hittel. Az egész életnek akkor van csak értelme, ha igazi hit van benne. Isten a szeretetet adta az embereknek, hogy elbírják egymást és a világot. De aki alázat nélkül szeret, nagy terhet tesz a másik vállára.” – Márai Sándor gondolataival köszönti önöket a szerkesztő, Fodor Endre. 

 

Bíró László katolikus tábori püspököt hallják

- Sokan idegenkednek ettől a valóságtól, hogy van tábori püspök, tábori lelkész. A táborhoz, a katonasághoz a fegyver asszociálódik. Egy püspök, egy pap hogyan szolgálhatja a fegyvereket? Valójában a tábori püspök, a tábori pap nem a fegyvereket szolgálja, hanem az embert szolgálja. Az egyháznak azon ősi elvét valósítja, hogy az egyháznak ott kell lennie, ahol az emberek vannak. Nagyon sokat idézem azt az igazságot, hogy a tábori lelkész a katonák világában a lét egy másik dimenziójának a jele. A katona másokért élő ember, arra vállalkozik, hogy életét adja, ha kell övéiért. Másokért élni tudó ember csak úgy tud lenni valaki, ha tovább lát a fizikai valóságnál. Vannak olyan értékek, amiért érdemes élni és ezek az értékek túl vannak a megtapasztalhatón, a kézzel foghatón. A tábori lelkész ennek a megfoghatatlannak, ennek a tapasztalaton túlinak a jele egy sajátos társadalomban.

 

Katonák-hősök, Markovics Milán Mór tábori lelkészt hallják

- Király Béla nevét elsősorban 1956-os szerepvállalása miatt ismerjük. Ám, ha megismerjük kicsit jobban az életét, meglepődhetünk azon, mennyi mindenben volt része. Élete azért is érdekes, mert sokféle nézetű ember tud felnézni rá, hiszen egyszerre volt emberséges és határozott, a szélsőségeket kerülő természetű.
Király Béla Kaposváron született 1912. április 14-én. A somogyi városban lett érettségi után karpaszományos gyalogos 1930-ban. A karpaszományos röviden azt jelentette, hogy tiszt szeretett volna lenni. Öt évvel később el is végezte a Ludovika Akadémiát. Néhány évvel később a világra telepedő háborúnak derekán frontszolgálatra küldték. Király a beszámolók szerint nem csak jó vezető volt, hanem egyszerre emberséges is katonáival, mely két dolgot egyeztetni nagy tehetségre, sőt adottságra utal. Még a zsidó munkaszolgálatosokra is kiemelt figyelmet fordított, melyre sok vezetőnek akkoriban már alig maradt lehetősége a katonák mellett. A Jad Vasem bizottság a Világ Igaza címmel ki is tüntette ebbéli szolgálataiért. A háborúban végig, de a végén különösen nehéz döntéseket kellett meghozzon minden katonai vezető, melyeket manapság csak nagy körültekintéssel szabad elemezni, megítélni még inkább. Amikor már úgy látta, hogy nincs más lehetősége, a fegyvert Kőszegen, a szovjetek előtt letette. 1945-1950 között még nem telepedett az országra a szovjet kommunista befolyás és bár Király belépett a kommunista pártba, politikai elvektől függetlenül katonáskodott. 1950-re már vezérőrnagy lett és a Honvéd Akadémia parancsnoka is egyben. 1951-ben múltja már nem kívánatos lett. Az AVH letartóztatta, majd kötél általi halálra ítélték, melyet azonban életfogytiglani börtönbüntetésre módosítottak. 1956-ban szabadul, az akkor szerveződő Nemzetőrség parancsnoka lett. Budapesti városparancsnokként nagy felelősség került rá, miközben 100.000 szovjet katona és 2000 harckocsival kellett szembenézzen nemzetőreivel. A forradalom leverése után, rövid európai emigrálása után, az USA-ban telepedett le. A legmagasabb katonai iskolákban lett az óceánon túl tanár, hadtörténész a Columbiai Egyetemen, New Yorkban Kentucky állam ezredese lett. Mindez csupán példa a sok amerikai elismerésből és feladatából. Számos, nem csak amerikai előadása járult ahhoz, hogy a cserbenhagyott Magyarország 56-ját megértse, és átértékelje, s egyáltalán megismerje a nyugati világ.
Király Béla az utolsó leheletéig tanított és írt. Ápolta 56 szellemiségét, melynek következménye, hogy a Magyar Nemzetőrök Országos Szövetségét fogadta el a Nemzetőrség méltó utódjának, s amely társadalmi szervezet Tolna megyei szervezete a 16/100-as jelzéssel tagjává fogadta, és máig tagként is tekintenek rá. Életrajzi kötetének utolsó két sora így hangzik: Úgy hiszem megtettem, amit a hazámért megteendőnek és megtehetőnek éreztem. A gondviselés és embertársaim mindenért bőkezűen megjutalmaztak.

 

MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM

1326. április 24-én Károly Róbert király megalapítja a Szent György Lovagrendet. A magyarországi alapítású Szent György Lovagrend a legrégebbi világi lovagrend, a korábban alakult lovagrendek mind egyházi lovagrendek voltak. A lovagok világi és egyházi szolgálatokat egyaránt elláttak. Egyházi feladatukból fakadt a kereszténység védelme, az ünnepek fényének biztosítása, a gyöngék, szegények és elesettek védelme, támogatása. A rend alkotmányát 1990-ben régi szellemben, de a XX. század végi követelményeknek megfelelően felújították.
1514. április 24-én Bakócz Tamás esztergomi érsek Dózsa Györgyöt nevezte ki a keresztes seregek vezérévé.
1490. április 26-án hunyt el Bécsben Hunyadi Mátyás magyar király.
1711. április 30-án a kuruc hadsereg a nagymajtényi-síkon leteszi zászlóit a császári hadsereg előtt és fegyvereit megtartva hazaoszlik. Károlyi Sándor a kuruc hadsereg főparancsnoka és Pálffy János császári tábornagy, főparancsnok Szatmár városában megkötik a Rákóczi szabadságharcot lezáró békeszerződést.
1849. április 25-én a komáromi várnál vívott csata során a hajóácsok és a magyar honvédség műszaki katonái egyetlen éjszaka alatt építettek meg egy átkelőt a Dunán és ez nagyban hozzájárult a magyar csapatok sikeréhez. Ez a nap a magyar honvédség műszaki katonáinak napja.
1857. április 30-án hunyt el Mednyánszky Sándor Cézár római katolikus pap, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tábori főlelkésze. 
1870. április 30-án született Lehár Ferenc zeneszerző, katonakarmester. Az iránta való tiszteletből ezen a napon van a Magyar Katonazene Napja.
1968. április 25-én hunyt el gróf Stomm Marcel honvéd altábornagy, II. világháborús hadtestparancsnok.
1945. április 29-én az amerikai csapatok felszabadították a dachaui koncentrációs tábort. 
1989. április 25-én kezdődött meg a szovjet csapatok részleges kivonása Magyarországról.
2011. április 25-én a Magyar Honvédség átvette a magyar szentkorona és a koronázási jelvények teljes körű őrzését.

 

Nádasi Alfonz Hadinapló, a kötet felolvasását folytatjuk, Bőzsöny Ferencet hallják.

Június 28. szerda

Csendes nap volt. A mindennapi elfoglaltság ilyenkor olyan, mintha valami erdei szanatóriumban lennénk. Szinte félek az ilyen megállapítástól, mert ugyanakkor tőlünk néhány kilométerre ott áll a kiismerhetetlen orosz tömeg. Most már egész biztosan tudjuk, hogy a Keleti tengertől Dobrudzsáig csak a parancsra várnak az istenített, a propagandával polihisztor zseninek kikiáltott Sztálintól, hogy kiegyenesítsék az arcvonalat. És ez a szadista tömeggyilkos nem is fog visszariadni attól, hogy ezt a parancsot kiadja, mihelyt a vezérkar kiváló szakértői szükségesnek tartják. A katonáknak persze jól jön egy ilyen világgyilkos, hiszen csak a kedvét leli a pusztításban.
Kialakul az istentelenek és az istenhívők világa. Két hatalom marad. De meddig uralkodik majd a sátán, magam is kíváncsi vagyok. Ez a parancskiadás sokáig már nem várathat magára. Mutatják a vezérkari tisztjeink, hogyan nyomul előre az orosz sereg több helyen. Ezt már semmiféle másik istentelen meg nem állíthatja. Két azonos istentelen, Belzebub-fajzat nem lehet meg egymás mellett, egy időben.
Míg innen meg kell indulnunk, még rengeteg vérbe kerül. Azért rettegek nyugodt lélekkel megállapítani, hogy jól érzem magamat, a legveszedelmesebb helyzetek ellenére is.
Estefelé kilovagoltam Szeniszczére. Marticsek Károly főhadnagy nagyon kedvesen fogadott, mint mindig. Marasztaltak a "tavi emberek", de tréfásan mondtam nekik, hogy jobb vacsorát kapok otthon, mert délelőtt halásztunk, és pár perc alatt gyönyörű zsákmányra tettünk szert. Vacsorára hazavárnak a szakácsok rántott halra. Erre udvariasan küldtek a bunkerunknak egy üveg bort.
De azért eljutottam minden körletbe. Az eső nehézkessé tette az átjárókon a közlekedést. A gázlók is eltűntek hellyel-közzel. Csak Manci lovam kitűnő érzékére bíztam magamat.
Valami ismeretlen partizán megint rám lőtt, mikor teljesen egyedül voltam az erdőben. Rákiáltottam oroszul, Te szerencsétlen, magyar vagyok. Római katolikus pap, aki járom a táborokat. - Manci felhorkant a lövésre. Mellettem az egyik fába vágódott a golyó...
Manci ma dupla adag cukrot kapott jutalmul, a nehéz munkája végeztével.

Június 29. csütörtök

Nagyon féltem a mai beszédtől. Mikor készültem rá, valahogy úgy éreztem, hogy Pált háttérbe szorítjuk. Azért elhatároztam, hogy Péter főségét csak röviden érintem. Pálról beszélek inkább. De ahogy elgondoltam, csak az életét ismertetem. Hiszen olyan színes volt, hogy regénytémának is beillenék. Nem is tudom, miért nem dolgozta fel valami jótollú író regénynek.
Hála Istennek, nagyon jól sikerült mindenütt a tanítás. Több helyen olyan csillogó szemekkel találkoztam, hogy na! Látom, hogy jó nyomon járok.
Ma újra hoztak hozzánk olyan sebesülteket, akik a múlt heti áttörésnél kaptak sebet. Szegények, olyan riadtan néztek. Féltek. Mindegyikhez odamentem. Megnéztem a pulzust, szeretettel megsimogattam az arcukat. Amit eddig oroszul tanultam, mind elmondtam nekik. Láttam, hogy megnyugodtak a szeretet láttán. Még meg is nevettettem őket, mert a beszédgyakorlatokban éppen a posta tárgyköre volt soron. Elmondtam nekik, hogy odamegyek az ablakokhoz. Mindegyik felett mi a kiírás. Küldök csomagot és ajánlott levelet, veszek bélyeget légi postára és egyszerű levélre. Mondtam nekik, hogy fogadják el tőlem a szeretetem jeléül. Jót mulattak. Hát azt hiszem, katolikus pap még nem vigasztalt meg ellenség földjén sebesült ellenséget ilyen postai szókinccsel.
De azért megértették a célomat, mert kettő is elsírta magát, mikor mondtam, hogy azért mondtam el, mert többet nem tudok.

 

Köszönöm, hogy megtiszteltek figyelmükkel, tegyék ezt majd jövő héten is. Weöres Sándor gondolataival köszönöm meg figyelmüket. További szép napot kívánok, Fodor Endrét hallották.

„Ha elvonatkoztatod magadat mindattól, amit lényednek ismersz: tulajdonképpen lényed ott kezdődik: Testedet, értelmedet, személyedet ne cseréld össze lényeddel, önmagaddal. Ahol megszűnik az érzés, érzéketlenség, gondolat, gondolattalanság, változás, változatlanság; ahol azt hinnéd, hogy semmi sincsen: tulajdonképpeni lényed ott kezdődik.”

 

 

157. ADÁS

2016. május 4.

Szerkesztett változat

„Nézd ezt a fát. Látod a sok falevelet rajta? Mindegyiknek, még a legkisebbiknek is van mélyen lent a földben egy kis hajszálgyökerecskéje, mely élettel látja el. Ősszel lehull a levél, igaz. Minden ősszel lehull. De annak a kis hajszálgyökerecskének a jóvoltából visszatér újra minden tavasszal. Ha azonban a gyökérszál pusztul el ott a föld alatt, a levelecske nem tér vissza többé, s idő múltával elpusztul a fa is. Mert a gyökérben van az élet, érted? Aki pedig elmegy, nem viheti magával a gyökereket. S akinek nincs gyökere, az elvész.” – Wass Albert soraival üdvözlöm hallgatóimat, Isten hozta önöket a készülékek elé. Műsorunk katonákról, de nem csak katonáknak szól, az emberi értékeket fölmutatva, bepillantást engedve a honvédség, a tábori püspökség életébe. A mikrofonnál a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják. 

Adásunk tartalma:
Önfeledt nyári táborozás, vidám gyermekarcok. Ismét Zalavárra hívja a honvédségben dolgozók gyermekeit a Katolikus Tábori Püspökség. 
A megpróbáltatások nehezítik ugyan a hétköznapokat, de a lelket erősíti, megedzi a háború viszontagsága. Nádasi Alfonz háborús élményeit, gondolatait osztjuk meg ma is hallgatóinkkal.
A római légióban a legenda szerint az egyik erődben hatalmas tűzvész pusztított, amit Flórián szinte kilátástalan helyzetből megfékezett. Katonái, kiket a legszörnyűbb tűzhaláltól mentett meg, Flórián emberfeletti, isteni erejének tulajdonították a tűzvész elmúltát. Május 4-e Szent Flórián, a tűzoltók védőszentjének napja. A kalendáriumban neves dátumokat említek.

 

Ebben az esztendőben, immár 12. alkalommal, július 9-15. között lesz a Kis-Balaton melletti Zalaváron az a környezet és természetvédelmi tábor, amelyet a Magyar Honvédségben, a Honvédelmi Minisztériumban szolgálatot teljesítők 11-16 éves korú gyermekeinek tart a Katolikus Tábori Püspökség. A részletekről Berta Tibor ezredest, általános helynököt hallják.

- 2004-ben szerveztük meg a legelső tábort, akkor nagyon bátrak voltunk. Több éves előkészület volt ez valójában, mert tudtuk azt, hogy úgy toborzunk oda gyerekeket, hogy nem ismerjük őket. Tehát ehhez azért egy pici bátorság kellett. Ez a pici, most idézőjelben van, merthogy ismeretlenekkel táborozunk, ők is ismeretlenek és mi is ismeretlenek vagyunk nekik. Szerintem a szülőknek is nagy bátorság kellett, hogy elengedték a gyerekeket ebbe az első táborba. 2004-ben 53 gyerek volt. A Kis-Balaton mellett vagyunk Zalaváron. Ez egy nagyon szép környék, adta magát a környezet, hogy a tábor egyfajta természetvédelmi tábor legyen, ha már ott vagyunk a Kis-Balaton mellett, a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban. Így alakult ki az egész, ez már a 12. tábor lesz idén. Van egy megszokott menetrendje a tábornak, és minden évben van valami más, van valami kis újdonság, de ugyanakkor az alapjellege az mindig a környezet- és természetvédelem, van benne honismeret, néprajz, kulturális program. Azt gondolom, hogy az elmúlt 11 tábor mindig jól sikerült, merthogy nem volt semmi rendkívüli esemény, nem volt semmilyen probléma. Bár mindig megírjuk, minden esztendőben, hogy nem szeretnénk fegyelmi problémákkal foglalkozni a táborban, ha valaki nem tud beilleszkedni, felhívjuk a szülőket, hogy mi legyen a gyerekkel a teendő, de ilyenre még soha nem került sor például.  Az, hogy a gyerekek jól érezték magukat, az szerintem egy alapkövetelmény. Tavaly 60 fiú és 29 leány volt táborban, szerintem ez is jól sikerült, mint az eddigiek. A programokat a táborvezető állította össze, aki ebben az évben Markovics Milán Mór főhadnagy, tábori lelkészünk lesz. Programok között szerepel kalandpark, hogy ez a kalandpark hol lesz, nem tudom, és azt sem tudom, mit jelent az, hogy ismerkedés a földalatti világgal. A következőről abszolút nem tudnám megmondani, hogy milyen tábor program lesz, az utazás az őskorba és a középkorba, gondolom ez is érdekes lesz. További programok között szerepel a vasút világa fölülről és belülről, aztán környezetünk védelme izgalmasan és játékosan, költők és festők nem csak tankönyvekből, interaktívan, csapatépítő játék, hagyományos versmondó, ének verseny, hajnali-nappali túra, strandolás és különböző versenyek. Mindig izgulok, hogy ez a sok program beleférjen ebbe a hét napba, ami nem is olyan egyszerű. Ez évi táborunk július 9-15-ig tart, és május 23-ig lehet rá jelentkezni. Bízunk benne, hogy egy következő évforduló alkalmából újra megrendezzük a retro tábort. Az első retro tábort azoknak szerveztük meg, akik régebben legalább három alkalommal voltak nálunk és "kiöregedtek", vagyis amikor elérték a 18 éves korhatárt. Nekik szerveztük meg, akik már főiskolások, egyetemisták, illetve volt olyan is, aki már dolgozott közülük. Hogy a következő alkalommal mikor lesz retro tábor, azt hiszem, adja magát az időpont. A 15. tábor lesz talán, amikor egy retro tábort szintén megszervezünk. Kíváncsi vagyok, hogy mennyien jelentkeznek majd rá. Ez egy katonai tábor, abból a szempontból is, hogy a tábor fölépítése is nagyon sokat köszönhet a Magyar Honvédségnek, hiszen tőlük kapjuk a különböző felszereléseket, például a katonai sátrakat, amelyekben a fiúk vannak elszállásolva és nagyon sok mindent az MH 64. Boconádi Szabó József Logisztikai Ezredtől kapunk. A táborba mindig vannak új jelentkezők és vannak visszatérők. Mindig vannak olyan gyerekek, akik már sokszor voltak táborban. Hogyha statisztikát kellene összeállítani, akkor látszik, hogy egy-egy gyerek három, négy, öt alkalommal is részt vesz a táborban, aztán sajnos következik az a korszak, amikor betöltik a 17. évet és nem tudnak jelentkezni. Azok a tapasztalatok, hogy van egy pici gond abból, hogy miért csak 17 éves korig fogadunk gyerekeket. Ebből vannak néha kisebb sértődések is, de ezt így állítottuk össze. Azt hiszem, hogy szívesen jönnek a gyerekek. A katonalelkészségnek az a feladata, hogy gondoskodjon a katonákról és ebbe beletartozik az, hogy gondoskodjon a katonák családjairól is. Az egyik ilyen programunk a zalavári tábor, ami bővül mindig azzal, hogy a táborban résztvevő gyerekek szüleit várjuk a Nemzeti Katonai Zarándoklatra, de várjuk őket a gyerekekkel együtt a szavalóversenyre is. Mindig vannak összekapcsolódások a különböző programjaink között. Van a család és házasságerősítő hétvége, amire a gyerekek révén jönnek el a szülők. A zalavári táborunk egy alapprogram, amihez aztán érdekes módon kapcsolódnak, ráépítődnek különböző más programjaink.

 

Bőzsöny Ferenc, Nádasi Alfonz Hadinapló című regényéből olvas fel részletet. 
Június 30.

Ma jöttem meg Dobrosovóból. Az éjjel hol egy varrógép, hol egy traktor keringett fölöttünk. Pontosan tudják, hol van a körletünk, mégsem fölénk dobtak bombákat, hanem az erdőbe. Úgy látszik, csak a németeket szórják. Nem győztem kivárni, hogy elszálljanak tőlünk, mert közben elaludtam.
Ismét nagyon megszaporodott a borúlátó hírközlés. Nem is csodálom, mert mind jobban látja mindenki a vezérkarunktól kiszivárgó hírek realitását, mely szerint itt már pár hét múlva tarthatatlan lesz számunkra a helyzet.
Szaporodik a bombázás, az aknázás a Breszt-koveli úton. Nagyon vigyázok magamra, hogy elővigyázat hiánya miatt ne vesszem itt.
Ahogy jövök, egy varrógép kerül fölénk. Beszaladtunk a fák alá az autóból, mert feltűnően lejött az út fölé. Géppuskázott, elszállt fölöttünk, majd vissza, és újra dobálta a teniszlabda nagyságú bombáit. Sofőröm elkezdett remegni, azért mint máskor is, átvettem tőle a kormányt. Titkolni akarta félelmét, remegését. De nyíltan megmondtam neki: Ne szégyellje magát. Ez nem férfiatlanság. Ez idegmunka. Ki eddig, ki addig bírja. Én hála Isten, bírom. Erre megkönnyebbült, és átadta a helyét. Sápadozott, törülgette az arcát. Remegett a keze. Alig indulunk el, észreveszem a távolban, hogy valami baj van az úton.
Ahogy közel jutok, látom, hogy az egyik zsidószázadunk vonul. Illetve vonulna, ha a ruszki repülő szét nem szórta volna őket. Közéjük géppuskázott. Éppen kötözték egymást. Tépett rongyaikat szaggatták tovább, hogy valami folt, valami géz, valami pólya kerüljön a sebekre. Ahol eret ért a lövés vagy a szilánk, ott lekötötték a tagot. Magam is kiszálltam azonnal, segítettem nekik. Csak a zsebkendőmet ajánlhattam föl. Hát ez is valami. Aztán még talált a vezetőm a kocsiban rongyokat. Leszorítónak azt is felhasználhattuk.
Kérdeztem, hogy halálosan súlyos van-e köztük, mert azt azonnal beviszem a segélyhelyre. Hála Isten, nem volt. Megígértem, hogy azonnal hozok segítséget hazulról.
Ők elindultak Breszt felé. Cammogva, lassan, düledezve, összerendeződve majd ismét egyenetlen sorokba válva. Magam lóhalálában mentem haza. Szerencse, hogy a kis bombák nem tettek nagyobb károkat az útban. Így kb. 30-40 km-rel is tudtam menni. Egyszer megugrottam ötvenre. Ott sima volt az út.
Így cammogtunk, ballagtunk erővesztetten mi is egy év múlva Oroszország kellős közepén. Lélekben újra bocsánatot kértem azoktól a zsidóktól, akiket hasonlóan láttam a körletünk körül. És azt gondoltam, hogy gyorsabban is szedhetnék a lábukat.

 

MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM

Május 4. Szent Flórián, a tűzoltók védőszentjének napja. A római légióban, a Caecia erőd parancsnoka volt. A legenda szerint az erődben hatalmas tűzvész pusztított, amit Flórián szinte kilátástalan helyzetből megfékezett. Katonái, kiket a legszörnyűbb tűzhaláltól mentett meg, Flórián emberfeletti, isteni erejének tulajdonították a tűzvész elmúltát. Sorsa azonban mégis hamar rosszra fordult. A keresztényüldözések idején, a lelkiismeretére hallgatva fellázadt a hatalom kegyetlenkedései ellen és felvette kereszténységet, vállalva ezzel a büntetést. Megkorbácsolták, követ kötöttek a nyakára majd folyóba vetették. Mindez 1712 évvel ezelőtt, 304. május 4-én történt. Flóriánt a katolikus egyház, szentjei sorába emelte.
475 évvel ezelőtt, 1541. május 4-én megkezdték Buda ostromát a Habsburg csapatok, von Roggendorf tábornok vezette a támadókat, a Szapoyai párti Fráter György vezette várőrség ellenében. 
381 évvel ezelőtt, 1635. május 6-án Pázmány Péter bíboros, esztergomi érsek megalapította az első tartósan működő magyar egyetemet, annak irányítását a jezsuita rendre bízta. A korábbi több egyetemalapítási próbálkozása után ez volt az első, valóban tartósan működő egyetem Magyarországon. Pázmány a saját vagyonából százezer forintot adott létrehozására. Mivel Pázmány Péter a hazai katolikus papképzést tartotta elsődleges feladatának, a királyi jóváhagyás szerint ekkor még csak két karral, bölcsészeti és teológiai karral indult. Dobronoki György jezsuita tanár, az egyetem első rektora nyitotta meg. Az iskola 1667-ben bővült a jogi fakultással, majd 1769-ben Mária Terézia királynő a királyi egyetem cím megadása mellett orvosi fakultást is létesített. Ettől kezdve volt tekinthető valóban teljes egyetemnek. 
1975. május 6-án meghalt Mindszenty József esztergomi érsek, bíboros, Magyarország hercegprímása. Eredeti nevén, Bem József 1948 tavaszán, a magyar kommunista kormánnyal konfliktusba keveredett a felekezeti iskolák államosítása miatt. 1949-ben hazaárulás vádjával életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1956-os forradalom idején Mindszentyt kiszabadították háziőrizetéből. A forradalom leverése után, az Amerikai Nagykövetségen talált menedéket. 1971. szeptember 28-án a magyar kormány által adott amnesztia alapján elhagyta a követség épületét, majd az országot és a pápa sürgetésére Rómába utazott. Mivel a Vatikán kereste a megegyezést Magyarországgal, Mindszentyt 1974-ben felmentették hivatalából. Bécsben, 83 éves korában halt meg, hamvait hazahozták Mariazellből 
Május 8. a győzelem napja Európában, az ünnepnap Oroszországban és a volt Szovjetunió országaiban május 9-e, a fasizmus felett aratott győzelem napja. 1945. május 7-én Jodl tábornok reimsi-ben aláírta az általános megadásról szóló okmányt. Május 8-án Keitel tábornok megismételte az aláírást a szovjet főhadiszálláson. Május 9-én 0.01 perckor Európában véget ért a II. világháború, ennek emlékére ez a győzelem napja. A II. világháború valójában még ekkor nem ért véget. 

 

Eddig tartott műsorunk, remélem elnyerte tetszésüket, akkor is várom önöket a készülékek elé. A mai adás elkészítésében segítségemre volt a Zrínyi Katonai Filmstúdió. A munkatársak nevében is megköszönöm azt, hogy megtiszteltek figyelmükkel. Wass Albert idézettel kezdtem a mai műsort, azzal zárom: „Legyetek egy szándék, egy közös akarat, egy közös cselekedet, akárcsak a régi időkben. Mert amiképpen ti cselekedtek egymással, azonképpen cselekszik az Úr is tiveletek.”

 

 

158. ADÁS

2016. május 11.

Szerkesztett változat

„A hajszálgyökér nem húzódik vissza, ha sziklára tapint, hanem rést keres és repeszt; a földbe vetett mag áttöri a rögöt; az akadály elé jutott hangya megkísérli a százszoros súlyt félretenni, s ha nem sikerül, kerülővel folytatja az útját célja felé. S ha élni akarunk, mi is csak ezt a példát követhetjük.”

Márton Áron, erdélyi magyar katolikus püspök és író gondolataival köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

Mai adásunkban Bíró László katolikus tábori püspök gondolatait hallják majd pünkösdről. Ünnepélyes honvéd esküt tettek a szerződéses állományú katonák Szentendrén, az Altiszti Akadémián. Az ünnepélyes eskütételre kalauzoljuk majd el önöket. Lesz neves dátumokra emlékezve Kalendárium és hallják majd Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének újabb részét.

 

A pünkösdről Bíró László katolikus tábori püspököt hallják.

- Pünkösdben ünnepeljük a megváltás beteljesedését, ünnepeljük a törvény beteljesedését a lélek szabadságában, ünnepeljük a gyülekezést (ecclesia gyülekezetet jelent), az egyház születésnapját. A Szentlélek az Újszövetségben képekben jelenik meg, lángnyelv, szélzúgás, galamb formájában. Különösen az első két szimbólumra és a víz szimbólumára szeretném felhívni a figyelmet. Tehát a Szentlélek az a tűz és a víz, innen induljunk talán el. Érezzük a képnek ezt az ellentmondásosságát, a kettő mintha összeférhetetlen lenne. Jézus azt mondja, aki hisz bennem, abból élő vizek forrásai fakadnak. János hozzáteszi evangéliumában, hogy ezt a Szentlélekről mondta. A víz az az éltető elem, ahol nincs víz, ott nincs élet. A víz a tisztulásnak az eleme, nem tudunk tisztulni víz nélkül. A tűz az megint a tisztulásnak az eszköze, az aranyat, az ezüstöt kiégették a salakjától, hogy tiszta legyen. Szóval a tűz és a víz egyik sem a Szentlélek, de mindegyik elmond valamit a Szentlélekről. Még hozzátenném a levegőt, a szelet. Tűz, víz, levegő, ezeknek az ősi elemeknek a szimbolikája hordozza azt az üzenetet, hogy ki a Szentlélek. A galamb pedig a Szentlélek szelídségének, a békének a szimbóluma ősidőktől fogva. Ezek a szimbólumok valamit elmondanak a Szentlélekről. Az a megtévesztő, hogy a Szentírásban sosincs meghatározás, nem definiálja a Szentírás a Szentlelket, egyszerűen beszél a cselekvéséről. A Szentlélek cselekszik a Szentírásban. Azt mondja az Ószövetség az első oldalon, hogy Isten lelke lebegett a vizek fölött. A víz amorf, formátlan anyag. Isten lelke lebeg a vizek fölött, a céltalan, formátlan anyag fölött és a céltalan célt nyer, a formátlan formát nyer. Ez nekünk a Szentlélek, aki irányt ad a létnek, aki megformálja létünket, ha engedjük, befogadjuk őt. Tehát a Szentlélek valamiképpen az Istennek leginkább kifejezi a természetét, a láthatatlanságát, de mégis hatékony cselekvését. Így imádkozunk a Hiszekegyben: Fogantatott a Szentlélektől. Hogyan lehetek én édesanyává? A Szentlélek fog megajándékozni téged - mondja az édesanyának az angyali jelenés. Vagyis a lélek az, aki által megelevenedik az örök ige közöttünk testet öltve. A lélek az, aki által megelevenedik számunkra Isten igéje, megelevenedik a szívünkben Jézus Krisztus. Nagyon nagy baj az sokszor, hogy egy kétezer évvel ezelőtt élt Krisztusról beszélünk csak és nem az élő Krisztusról. A lélek az, aki elevenít, ő az éltető lélek. Amilyen mélységben képesek vagyunk a lélek indítására figyelve dönteni, cselekedni, szólni, olyan mértékben tudunk egyek lenni láthatóan. Az egység mindig a léleknek a műve. A Szentlélek a Szentháromság személye között az egység lelke, Isten és ember, ember és ember között az egységnek a lelke. Abban vagyunk gyengék, hogy ebben a lármás világunkban meghalljuk a lélek szavát, a lélek indítását. Az senkit nem taszigál, ahhoz egy belső csend kell, hogy tényleg a lélek szerint éljünk. Rengeteg szép mondat világítja meg a Szentírásban azt, hogy mit jelent a lélek szerint élni, hogy mit cselekszik a lélek bennünk. Az egységnek az alapja tulajdonképpen Jézus Krisztus. Azt mondja a Szentírás, hogy senki se mondhatja, Jézus az Úr, csak a lélek által. Szeretném idézni Benedek pápát, aki azt mondja, hogy lélek ajándék. A lelket nem kell megszereznünk, kiérdemelnünk, a lelket befogadni kell, egy ajándékot csak elfogadni kell. A pünkösd erre hív bennünket, nyitott szívre. Ahogyan a másik emberhez úgy tudok közel kerülni, ha kiüresítem magamat számára és befogadom őt, ugyanígy működik a lélek ajándéka is bennünk. Ha nem veszem be az orvosságot, hiába van ott az asztalon, nem fog használni. Ha nem fogadom be lelket, nem fog tudni segíteni. A lélek az belülről hat, egy ajándék. Mindent meg akarunk szerezni, görcsberándultan élünk, de a lélek nyitottságot vár tőlünk és így leszünk az ő ajándékainak részesei, így lesz fölismerhető rajtunk a léleknek az ajándéka. 

 

Ünnepélyes honvéd esküt tettek az alapkiképzést befejezve a szerződéses állományú katonák Szentendrén, az Altiszti Akadémián. Felemelő pillanat lesz majd az ünnepélyes esküt hallani, majd pedig az eskü szövegét felolvasó Degi Tamás közkatonát hallják és egy hölgyet, Kóczián Brigittát.

„Én, Degi Tamás közkatona esküszöm, hogy Magyarországot híven szolgálom, hűséges honvédje leszek. Magyarország függetlenségét, az állampolgárok jogait és szabadságát bátran, az Alaptörvény és a törvények betartásával és betartatásával, a rám bízott honvédek és fegyverek erejével, életem árán is megvédem. Elöljáróim parancsainak engedelmeskedem, alárendeltjeimet jogaik tiszteletben tartásával vezetem, róluk emberséggel és felelősséggel gondoskodom. Isten engem úgy segéljen!”

- Nemcsak magamat, hanem az alakulatot is képviseltem, jelenleg itt a tatai állományt. Egyébként szerintem borzasztó nagy megtiszteltetés. Ment a harc egész héten egy másik kollegával, de tegnap a tábornok úr engem választott. Ennek nagyon örülök, és úgy gondolom, hogy amit tudtam, megtettem, hogy színvonalas legyen. 

- Igazából nekem ez egy nagyon nagy kihívás volt, hogy ezt meg tudom csinálni. Ez a három hónap rengeteg élményt nyújtott számomra. A kiképzés alatt nagyon jó embereket ismerhettem meg, rengeteget fejlődtünk, sok barátság alakult ki és rettenetesen sok élményben volt részem. Kicsit furcsállták eleinte, hogy katona szeretnék lenni, de elfogadták. Tudták, hogy kemény vagyok és megcsinálom. 

A felvételt a Zrínyi Katonai Filmstúdió készítette. 

 

MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM

1429. május 8-án Jeanne d’Arc vezetésével a francia csapatok felszabadították Orléans városát. 
1849. május 9-én I. Miklós cár kiáltványban közli, hogy fegyveres segítséget nyújt I. Ferenc József császárnak.
1843. május 10-én a Szózat megzenésített bemutatóját tartották a Nemzeti Színházban. A zenét Egressy Béni szerezte. 
1881. május 11-én született Kármán Tódor gépészmérnök, az aerodinamika és az űrkutatás kiemelkedő alakja. Az I. világháborúban a monarchia hadseregében szolgált előbb ruhatárosként, majd a Bécs melletti aerodinamikai laboratóriumba került. Itt fejlesztette ki 1917-ben a világ első helikopterét a PKZ-t, kifejlesztésében Kármán Tódor mellett Petróczy István, Zurovecz Vilmos és Asboth Oszkár működött közre. 1933-ban véglegesen letelepedett az Egyesült Államokban. Itt részt vett a rakéta kutatásban, fontos szerepet játszott az első rakéták kifejlesztésében. Őt tekintik a szuperszonikus repülés atyjának.
1310. május 12-én Magyarországon először írtak papírra oklevelet. 
1635. május 12-én Pázmány Péter esztergomi érsek aláírta a Nagyszombati Egyetem alapító levelét, ezzel létrejött Magyarország legrégebbi felsőoktatási intézménye, a mai Eötvös Lóránd Tudományegyetem elődje. 
1703. május 12-én zászlót bontott a kuruc felkelés. II. Rákóczi Ferenc és Bercsényi Miklós május 12-i keltezéssel kiadja breznai kiáltványát és elkezdődik a Rákóczi szabadságharc. 
1814. május 13-án született Rónay Jácint bencés szerzetes, paptanár, a darwinizmus magyarországi megismertetője.
1917. május 14. az isonzói csata kezdete. Az olasz hadsereg visszaszorítja az osztrák-magyar haderőt és átkel az Isonzó folyó keleti partjára. 

 

Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását folytatjuk, Bőzsöny Ferencet hallják. 

Július 1.

Minden hónap legszomorúbb munkáját végzem ma. Meg kell csinálni a havi jelentést. Ilyenkor magam előtt látom újra mindegyik hősi halottat. Akit holtan hoztak be, azt is megjegyzem. Azt hiszem évek múlva is jól felismerném. Aki pedig itt halt meg műtét után vagy műtét nélkül, annak az élete is előttem áll. Hiszen a legtöbbje, ha volt ereje, elmesélte mintegy emlékül. Üzent haza vagy lapot diktált, érezve a közeli halálát. Hát ilyen érzések között írom ezt a jelentést. Ezért tart soká. Nem szeretem, de tudom, hogy szükséges rossz. Tudom, hogy a püspökségen rendszerbe foglalják, nyilvántartják. Ez az egyetlen szempont, amiért mégis megteszem.
Kilovagoltam a temetőmbe. Azért írom, hogy az enyémbe, mert tervezése, kivitelezése teljesen az enyém. Így a szívemhez nőtt. Ahányszor kimegyek a breszt-koveli útra, mindig megállok egy pillanatra mellette. Legalább ennyit tudok tenni azok helyett a családok helyett, akiknek szerettei itt nyugosznak. A sír porát mindig elküldöm a hozzátartozóknak. Be is kerítettük a temetőt vékony karókkal és dróttal, hogy valami templum legyen, mutatva a temno szó értelmét. Mikor megszenteltem a temetőt, arra gondoltam, meddig marad meg, ha mi már nem leszünk ott? Megbecsülik-e a kommunisták a mi hőseinket úgy, ahogy mi magyarok ősidő óta tiszteletben tartjuk minden nép hőseit?
Mikor a lovamat odakötöttem a temető melletti hatalmas fához, valami olyasféle hangulat vett erőt rajtam, ahogy láttam Mancit lehajtott fejjel, mint azokon a képeken, mikor a negyvennyolcas hős mellett szuszogva, szaglászva áll az árván maradt huszárló. Manci is, mintha megérezte volna, hogy hősök között jár, olyan csendes volt. Puha mozdulatokkal nyújtotta szépívű nyakát a legközelebbi sírok felé. Prüszkölt, felnyihogott, kapált, majd újra lecsendesedve földig hajtott fejjel állt. Egész szokatlan és megdöbbentő volt tőle. Sehol és soha nem volt ilyen nyugodt. Ha meg is állt, nyugtalan maradt. Aki nem ismerte, azt gondolta, mindjárt elszakítja a szárát. Itt pedig valósággal érzékeltette a temető hangulatát.
Hazafelé hiába noszogattam gyorsabb ügetésre, csak poroszkált, és rögtön lépésre váltott. Próbáltam a vékonyába kapni a csizmámmal, hogy vágtába kapjam, ahogy máskor könnyen megtettem, de sehogy sem sikerült. Mintha puha mohán járt volna, olyan lépésekkel vitt haza. Nem erőltettem, hagytam hazáig. Teljesen érthetetlen volt a viselkedése.

 

Remélem, hogy tartalmasnak ítélték az Inter arma caritas mai adását is, ebben bízva köszönöm meg figyelmüket és kérem önöket, hogy egy hét múlva is tartsanak velünk, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották. Egy Márton Áron idézettel zárom mai adásunkat: „A baj és az aggódás megoszlik, viszont az öröm megsokszorozódik a népes család tagjai között.”

 

 

159. ADÁS

2016. május 18.

Szerkesztett változat

„Egy gyermek csupa fül és csupa szem. Feltétel nélkül meri elveszíteni önmagát, ami a valódi birtoklás egyedüli formája. Egy gyermek mellett minden felnőtt görcsös és fukar szegény. Gyermekkorunkban minden a miénk, amit megpillantunk, s a felnőttség talán nem is más, mint a világ lassú és fokozatos elvesztése.” – Pilinszky János költő gondolataival köszöntöm önöket, a szerkesztő, Fodor Endre vagyok.

Mai adásunkban többek között majd hallanak egy Irak Kurdisztáni miniszteri látogatásról, de beszámolunk a Veszprém Légierő Zenekar stúdiófelvételéről illetve folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását. 

 

Delegáció élén Simicskó István honvédelmi miniszter, meglátogatta a Magyar Honvédség Iraki Kiképzés-biztosító Kontingensét. A felvételt a Zrínyi Katonai Filmstúdió készítette.

Dr. Simicskó István, honvédelmi miniszter

- Azok a fiúk, akik ide eljöttek és ezt a szolgálatot vállalták, ezt az áldozatot meghozták egyéni életükben, a családjuk vonatkozásában és a katona szakmai előmenetelük érdekében is, ráadásul az ügy amit képviselnek az egy jó ügy, hiszen egy nagyon komoly fenyegetettséggel és veszéllyel szemben képezik a pesmerga erőket az Iszlám Állam nevű terrorszervezet harcosaival szemben, amely hihetetlenül nagy kockázattal jár, azt hiszem, hogy csak elismeréssel lehet szólni a magyar katonák helytállásáról és áldozatvállalásáról. Mindenhol és mindenkivel, akivel találkoztunk és beszéltünk, az elnöktől a védelmi miniszterig, a német parancsnokon át a pesmerga erők tábornokáig, mindenki pozitív, egyöntetű és elismerő véleményt fogalmazott meg a magyar katonák itt végzett szolgálatáról.

Bernd Prill ezredes, Kurdisztáni Kiképzési Koordinációs Központ parancsnok

- A magyar kiképző csoport egy lövészszázad kiképzéséért felel. Nagyon jól végzik a munkájukat, professzionális katonák, akik nagyon jól felkészültek erre a misszióra és személyesen is nagyon elégedett vagyok velük. A magyar kiképző csoport egy igazán jó csoport. 

Karim Sinjari belügyi és védelmi miniszter, Iraki Kurdisztán

- Szeretnék köszönetet mondani a magyar népnek és a magyar országgyűlésnek, továbbá Magyarország kormányának azért a támogatásért, amit az Iszlám Állam ellen harcoló pesmerga erőknek nyújtanak. Az együttműködésünk nagyon jó, a magyar katonák kiképzik a pesmerga erőinket, ami nagy segítség számunkra az Iszlám Állam legyőzéséhez. 

Falah Mustafa Bakir külügyminiszter, Iraki Kurdisztán

- Nagyon örülünk a magyarországi és a kurdisztáni régió közötti színvonalas együttműködésnek. Hálásak vagyunk a magyar népnek és Magyarország kormányának azért a támogatásért, amit számunkra nyújtanak. Nagyon eredményes politikai konzultációkra került sor eddig, a katonai és gazdasági együttműködésünk is kitűnő. Elköteleztük magunkat a Magyarországgal való hosszú távú stratégiai partnerség mellett, mert a magyarok valóban bizonyították, hogy nagyszerű barátaink.

Dr. Benkő Tibor vezérezredes, Honvéd Vezérkar főnök

- Rájuk bárhol, bármikor, bármilyen feladatban számíthatunk. Látszik rajtuk, hogy felkészültek, tudják pontosan, hogy mit miért tesznek. Számomra nagyon megnyugtató volt az, amikor a parancsok azt mondja, aki a kurd katonák kiképzését, felkészítését végzi, hogy az „enyéim”. Tehát, sajátjának érzi nem csak a magyar katonát, hanem azokat a katonákat is, akiknek a felkészítéséért felel. Bármelyik helyszínen jelentünk meg és mindegy, hogy milyen nemzetiségiekkel dolgoznak együtt a katonák, mindenkitől a legnagyobb elismerést hallhattuk. 

Dr. Simicskó István, honvédelmi miniszter

- Kiváló katonáink vannak, találkoztunk az amerikai parancsnokkal is, ő is nagyon jó véleménnyel volt a magyar katonáink szolgálatáról. Úgyhogy sokkal jobban meg tudjuk érteni ezeket a problémákat és talán helyes döntéseket is ez alapján érdemes hoznunk, mint ahogyan ezt igyekeztünk az elmúlt időszakban is tenni. Magyarország nagyon komolyan kiveszi a részét ebből a küldetésből, fontos, hogy a terrorizmus ellen harcoljunk, ebben a koalícióban Magyarország ott van, szeretnénk a magyar emberek biztonságát ilyen módon is szolgálni itt is és szerte a világon ahol magyar emberek élnek, védelmezni, óvni őket és a katonáink ezt teszik, ezért jöttek.

 

A Zrínyi Katonai Filmstúdióba kalauzolom el önöket, ahol hallgatóink által igen jól ismert Veszprém Légierő Zenekar stúdiófelvételt készített.

A katonai filmstúdió hangstúdiójában vagyunk most. Milyen felvétel készül?

Katona János alezredes, a Veszprém Légierő Zenekar karnagya

- Egy komplex munka van most folyamatban. Egyfelől felvesszük a Magyar Királyi Honvédség repülődalait, ez egy nagy hiánypótlás, hiszen ezekről a dalokról annak idején nem készült felvétel, csak zongorakivonatok voltak. Ezek saját hangszerelésben föl lesznek játszva, a honvéd kórus tagjai fogják énekelni. Ez egy önálló album lesz, amelyen 17 repülődal szerepel. Másik munkánk pedig az, hogy az 56-os nagykönyvhöz készítjük a cd-nket, amelyben olyan különleges énekek lesznek, melyek a kornak voltak a dalai, úgy tánczenei jellegű vagy akár egyházi zene is. Van talán három-négy dal, ami megjelent félzenékben, ezeket az anyagokat egy Széchenyi könyvtár kutatás alapján találtam. Több tíz éves anyagokról van szó. Úgy gondoltuk, hogy a repülő haderőnemnek, fegyvernemnek legyenek dalai. Ezek tulajdonképpen induló dalok, mindegyiknek szövege van, tehát nem istrumentálisak. Ezeket arra szánjuk, hogy majd amikor kikerülnek csapatokhoz, akkor a repülő szerelőknek is meg lesz az indulója, meg ugye a különböző alakulatoknak. Az a célunk, hogy ezt a kultúrát fölelevenítsük, megőrizzük és továbbadjuk.

Ferenczi János a Zrínyi Katonai Filmstúdió hangmérnöke

- Ez egy vadonatúj kiadvány lesz, amely hamarosan megjelenik majd, egy légierő indulókat tartalmazó cd lemez. A katonai filmstúdióban működő hangstúdió az elmúlt két-három évben egy jelentős fejlesztésen és fejlődésen ment keresztül. Mára eljutottunk odáig, hogy tulajdonképpen a többsávos hangfelvételek minden igényt kielégítő megvalósítására is lehetőség van. Nem nagyon lehet mostanában olyan feladatot adni a hangstúdió számára, amelyet ne tudna a legmagasabb színvonalon a lehető legmagasabb elvárásoknak megfelelően teljesíteni.

 

MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM

1817. május 17-én született Irinyi János magyar vegyész, a gyufa feltalálója. Az 1848-49-es szabadságharcban jelentős politikai szerepet játszott. Kossuth őt bízta meg az ágyúöntés és a puskapor gyártás irányításával és az állami gyárak felügyeletével. A szabadságharc bukása után börtönbüntetésre ítélték. A mai köztudatban csak a gyufával kapcsolatos tevékenysége ismert, pedig az új szemléletű képmia egyik legelső hazai terjesztője volt valamint jelentős szerepet játszott a magyar kémia szaknyelv kialakításában.
1884. május 17-én hunyt el Kosztolányi Mór a szabadságharc honvéd ezredese. 
1892. május 17-én hunyt el Klapka György honvéd tábornok, a komáromi vár parancsnoka. 
1849. május 21-én az 1848-49-es forradalom és szabadságharc során a Görgei Artúr által vezetett honvédcsapatok három hetes ostrom után visszafoglalták Buda várát. Ennek emlékére 1992-től a kormány határozata alapján, e napon ünnepeljük a Magyar Honvédelem Napját. 
1916. május 21-én hunyt el Görgey Artúr honvéd tábornok, az 1848-49-es honvéd haderő főparancsnoka. 
1967. május 21-én hunyt el Lakatos Géza honvéd vezérezredes, politikus, akit 1944. augusztus 29-én Horthy Miklós nevezett ki miniszterelnökké és titokban megbízta a háborúból való kilépés és a fegyverszünet előkészítésével. Eltávolították a szélső jobboldali politikusokat és leváltották a zsidó deportálásért felelős államtitkárokat. Október 15-i sikertelen kiugrási kísérlet után a németek fogságába esett. 1945. január 2-án letartóztatták és a sopronkőhidai börtönbe zárták, ahonnan január 28-án szabadon engedték, de Sopronba internálták. 1945 áprilisában a szovjet csapatok bevonulása után Kiskőrösre vitték és folyamatos kihallgatásoknak vetették alá. 1946 januárjában helyezték szabadlábra, számos népbírósági perben hallgatták ki tanúként, 1949-ben pedig megvonták a nyugdíját, elvették a földreform után megmaradt birtokát is. 

 

Nádasi Alfonz Hadinapló, Bőzsöny Ferenc folytatja újabb résszel a kötet felolvasását. 

Július 2. vasárnap

Oláh Ferkó orvos is eljött velem Dobrosovoba. Kojó a sok munkája ellenére is jókedvű volt. Ennek azért örülök, mert sohasem ismerem ki magamat teljesen ezen az emberen. Szerb, többször elárulja vad szerb érzelmeit. Nagyon művelt, jó orvos. De mindig az az érzésem, hogy a bicska ott van a zsebében, mely pillanat alatt kinyílik, ha délszláv érzéseiben valaki megsérti. Illetve amikor túlzott érzékenységében ő gondolja, hogy a másik meg akarja sérteni.
Ugyanakkor újabban így kapja a leveleit: Brankovics Szilárd. Meg is mondtam neki, miért kellett a Konstantint most egyszerre megmagyarosítani. Sokkal szimpatikusabb számomra, ha keményen kitart az előző mellett. Igen tetszett neki a mondatom.
Jól éreztük magunkat hármasban. Szeretek ilyen okos, művelt emberek között lenni. Még a legkönnyebb fajsúlyú, tréfás gondolataik is szellemesek. Egészen új emberek vannak körülöttem a misén. Ahogy végignézek rajtuk és köztük, az első gondolatom beszéd közben: vajon ezek hogyan fogadnak engem, a papot. Mikor már kissé megértenénk egymást ebben a feszült, idegen világban, máris más beosztást kapnak, vagy hazamennek vagy átrendeznek bennünket. Itt mindenki fél a másiktól.
Nagyon élesednek a politikai viták. A tisztességes magyarok mindig nagyobb rezignációval beszélnek a jövőről. Bezzeg az a néhány nyilas, aki kukac módjára megbúvik a tömegben, alig várja, hogy teljesen átvegyék az irányítást, és kinyalhassák imádott főtestvérüknek, Szálasinak, és a még inkább imádott főfőtestvérüknek, Hitlernek, a fenekét. Közben észre sem veszik, hogy hazaárulók lesznek.
A fiatal tisztek közt mind jobban látom elharapózni ezt a nyálas, megfoghatatlan, agyrém elméletű elképzelést. Sajnos, tőlem annyira tartanak ezek a tisztek, hogy józan állapotukban nem is merik előhozni véleményüket. De ha jelenlétemben spicces, boros vagy részeg tiszt megszólal, felszabadul a gátlás alól, és hőzöng a soha nem látott jövő, csak megrajzolni akarásával. Mert vagy belefojtom a harmadik mondatába a szót, vagy maga nem tudja folytatni a zagyvasága, műveletlensége, vagy részegsége miatt.
Aztán itt vannak a kommunisták. Látszik, hogy meghúzzák magukat. De folyton szaglásznak, találnak-e magukhoz hasonló lázító valakit. Jaj, csak ilyenekkel ne találkoznám. Gyávák, hazugok, a múltat teljesen megtagadók. Néhány moszkvai zsidót hősnek kiáltanak ki. Ugyanakkor az egész magyar történelem hősei az ő számukra nem léteznek. Akkorákat hazudnak társaikról, hogyan játszották ki a pesti rendőrök éberségét, figyelmét. Éppen olyan hazaárulók, ha nem nagyobbak, mint a nyilasok. Azok Berlinben akarják eladni a hazánkat, ezek pedig Moszkvában. Isten mentsen meg bennünket, ha akármelyik vezetéshez jut. Sajnos, inkább a kommunisták, mert orosz győzelem esetén ezek bújnak elő odúikból.
Mise után kezdtem megismerkedni az új emberekkel. Azt a néhány kötelező trógert leszámítva, aki minden alakulatban akad, igen szívesen vettek körül, és feleltek érdeklődő kérdéseimre. Azt mondja az egyik régebbi magyar: Tisztelendő úr, csak minél több példabeszédet mondjon /példát értett/, elhagyatnánk akármeddig. Hát ennek örültem.
Azért került elő ez a mondat, mert megkérdeztem, megértenek e mindent a prédikációban. Nem hosszú-e, mert kb. 20 percig szoktam beszélni, nem kell e más témákat vennem?
Szeniszcsén az első misét éppen befejeztem, mikor a Himnusz első hangjai közben pillanatok alatt olyan légi harc keletkezett a fejünk felett, hogy remegett körülöttünk minden. Az a két orosz Stormovik, amelyik már reggel itt volt a szomszédba, most újra meg újra kereste a németek állásait, úgy látszik, újabb parancsot kapott a támadásra. Most, 11 órakor végre is hajtották. A légfúrósok nyomjelzős lövedékei a derült égben is kitűnően láthatók voltak. Tovább folytattuk a Himnuszt. Közben a fákról potyogtak a repülők nehézpuskájából a hüvelyek és a golyók. Hirtelen éles csattanás és vijjogó géppisztoly sorozat hangzott közvetlen közelből. Hát ez mi? Kiderült, hogy Kárpáti János bácsi, a híres Nimród, nem bírt magával, és mikor az egyik Stormovik előttünk nem ismert ok miatt, hirtelen mélyre szállt, János bácsit elfogta a vadászszenvedély és a ruszkik iránt érzett őszinte szeretet, hát néhány tárat beléjük eresztett. Azt mondják a szemtanúk, határozottan látták, mikor a gép oldalát eltalálták a golyók.
Az egyik légfúrós jól célzott, mert mikor visszajött a másik gép, kigyulladt. De úgy látszik, ügyes orosz ült benne, mert hirtelen Keletnek fordult, és sikerült átmennie saját területére.
Miközben tovább énekeltünk, a nagy dörejben még a saját hangomat sem értettem. A német állásokban sokan megsebesültek.
A többi misét csendesen tudtam befejezni. Az emberek mindenütt nyugodtan hallgatták a tanításomat.
A mokrányi németek kiheverték a déli támadást. Öt órára "vareitére" hívtak bennünket. Mikor megkérdeztük, hogy megtartják-e, azt a választ kaptuk: mi lenne, ha minden támadás kizökkentené őket az eltervezett szórakozásukból. Volt ebben nagyképűség is, de azért tetszett ez a helytállás. Néhány gyenge számot leszámítva jó volt a műsor. Különösen az énekkaruk volt jó. Egy bűvész nagyszerűen tüntetett és varázsolt el, majd kerített elő mindenféle tárgyat.

„A zene ott kezdődik, ahol a szó hatalma véget ér.” Azt hiszem, méltán igazat adhatunk Claude Debussy gondolatainak, amelyet talán a mai műsorunkat hallgatva is bizonyítva látnak. Megköszönöm az önök figyelmét, abban bízva, hogy tartalmasnak ítélték mai műsorunkat is. Elköszön önöktől a szerkesztő, Fodor Endrét hallották.

 

 

160. ADÁS

2016. május 25.

Szerkesztett változat

„Minden ember és minden nemzet életében felvirrad a nap, mikor meg kell érteni, hogy semmire és senki nem számíthatunk e világon: egyedül vagyunk. Ez a pillanat, mikor minden ember – néha fogcsikorgatva, akarata ellenére – hős lesz.” – Márai Sándor gondolataival köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

Mai adásunkban a Magyar Honvédelem Napjára emlékezünk, mint ahogyan ezt tette a Magyar Honvédség is. Hősökről beszélünk majd, hiszen a Városligetbe hívjuk önöket egy kiállításra, amely a napokban is látogatható. Folytatjuk Katonák, hősök sorozatunkat, mint ahogyan Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását is. 

 

Május 21-én ünnepeljük a Honvédelem Napját, a világ szinte minden országa megemlékezik a nemzet szuverenitását, önvédelmi készségét kifejező fegyveres erőiről. Az elmúlt évtizedekben, hazánkban többféle módon is megemlékeztek a fegyveres erők tagjairól. 1940-ben kormányzói rendelet június 28-át jelölte ki Honvéd Nappá. A rendelet szerint a Honvéd Nap a fegyveres erők ünnepe, a katonai szellem és hadsereg belső erejének ünnepélyes megnyilatkozása a nemzet színe előtt. Az 50-es évektől 1991-ig, szeptember 29-e volt a fegyveres erők illetve a Magyar Honvédség Napja. 1992-es kormányrendelet értelmében a Magyar Honvédelem Napja május 21-e. Ezen a napon foglalta vissza az ország fővárosát a Görgey Artúr tábornok által vezetett honvédség, Hentzi osztrák császári tábornok csapatától 1849-ben. A központi rendezvények között meg kell, hogy említsük a Városligetben a honvédség nyílt napját, a Budai várban lévő honvéd emlékmű és visszaállított Görgey szobor illetve a Fiumei úti temetőben Görgey Artúr sírjának megkoszorúzását. 

A Magyar Honvédelem Napja alkalmából központi ünnepséget tartottak Budapesten, Dr. Simicskó István honvédelmi minisztert hallják.

- Talán egy olyan ügy létezik ma Magyarországon – ebben én hiszek –, amely megadja a közös nevező képességét mindannyiunk számára, ez pedig nem más, mint a haza védelmének ügye. Sokféleképpen láthatjuk a mai világunkat, de szerintem sosem szabad engedni, hogy vitáink egymás között odáig fajuljanak, hogy a haza védelmének ügyét pártpolitikai vagy személyeskedő vitákká tegyük. A legfontosabb, hogy a magyar emberek, gyermekeink jövőjét, biztonságát szolgáljuk. Az a hivatástudat, amivel önök rendelkeznek, az példaértékű, elismerésre méltó. A katonai hivatás és minden olyan hivatás, amely egyébként a közösségünket, a nemzeti családunkat szolgálja, az a tisztelet kultúráját jelenti mindannyiunk számára. Ebben a mai világban láthatunk sok olyan jelenséget, főleg a nyugati civilizációban, amely egyben gyengesége is a mi civilizációnknak, amely a tiszteletlenség kultúráját mutatja. A Magyar Honvédség a tisztelet kultúráját ápolja és felmutatja a civil világ számára. Amikor a haza védelméről és honvédelemről beszélünk, akkor azt is tudjuk mindannyian, hogy ez nem pusztán katonai kihívás mindannyiunk számára, hanem, igen, a civil társadalmunkat is fel kell vérteznünk egy olyan honvédelmi tudással, amely nem feltétlenül csak katonai tudást jelent, hanem lélekben is, szellemiségben is, értékrendben is, gondolkodásmódban is el kell érnünk azt, hogy minél többen úgy érezzék, hogy fontos a haza védelme. Azt mondjuk, hogy Honvédelem Napja, de szerintem a hazaszeretetünk napja, a legékesebbek egyike, amely méltó arra, hogy ilyenkor összejöjjünk, és egymást erősítve haladjunk tovább a célok felé.

Hősök, honvédek címmel egy kiállítás látható Budapesten, a Városligetben, amely az I. és II. világháború, az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseit valamint a honvédség mai hőseinek állít emléket. A megnyitó május 20-án volt. Dr. Benkő Tibor vezérezredest, honvéd vezérkar főnököt hallják.

- Vannak olyan emberek közöttünk, akik most is példát mutatnak, akikre most is felnézhetünk, akiket most is követhetünk. Akiket követnünk kell, mert egy országnak, egy nemzetnek mindig szüksége van hősökre. A hon védelme az nemzeti ügy. Nemzeti ügy, amelynek élén ott áll a katona, de nemzeti ügy, minden állampolgár ügye. Azért, hogy valóban tudjuk tovább építeni azt a hagyatékot, amelyet elődeink, őseink hagytak ránk, hogy valóban tudjunk arra építkezni és tudjunk egy olyan jövő nemzedéket biztosítani majd utódainknak, gyermekeinknek, unokáinknak, akik valóban békében élhetnek, akik között mindig ott lesznek majd a hősök. 

 

Katonák, hősök sorozatunk következik, Markovics Milán Mór tábori lelkészt hallják.

- AAB CCB DDB, szól a rímképlet. Ki ért ehhez, már sejti, hogy kiről is fogok beszélni ma, Balassi Bálintról. Balassiról sokaknak eszébe juthat az iskolai irodalom óra és ez a rímképlet, esetleg katonás versei. Le kell azonban mindjárt az elején szögeznem, Balassinak csak egy katonaverse, az „Egy katonaének” született tollából. Élete azonban sok szállal kötődik a katonáskodáshoz. Balassi 1554-ben született Zólyomban. Egy ideig Bornemissza Péter evangélikus lelkész és író volt a nevelője, ami sokak szerint meghatározta Bálint életét. Tőle protestáns hitet, vitézséget és írói vénájához segítséget kaphatott. Több évet töltött Lengyelországban, miközben a törökök már magyar birtokain jártak. Édesapja bebörtönzése, édesanyja halála s a történelem rárótt terhei, egészen kusza, rengeteg történéssel teli életet adtak Bálintnak. Ebben a nehezen átlátható életben nehéz kiigazodni, hát még ítélkezni! Mindenesetre Bálint élete ma inkább bulvárosnak lenne nevezhető. Sok szerelme közül az irodalomtörténet által jól ismertje, Losonczy Anna volt, aki azonban férjes volt, hiszen az egri várkapitány felesége volt. Bálint nevelőjétől, majd Báthory-ellenes felkelés tagjaként is szerezhetett, ha nem is harci, de vitézi benyomásokat. Talán ki akarta próbálni magát? Talán Annához szeretett volna közel kerülni? Mindenesetre jelentkezett egri katonai várszolgálatra. Anna azonban, a közben áthelyezett férje után ment. Bálint, jóllehet, nem nagyon akart, maradt az egri csatákban. Különös, hogy sokan voltak ellenségei. Ám az is bizonyos, hogy a Bálint ellen szóló vádak egy része koholt volt. Ennek ellenére életének legnagyobb részét perekkel töltötte. Tény, hogy elvette elsőfokú unokatestvérét feleségül, Dobó Krisztinát, ahogy az is, hogy bár fiút szült neki, elhagyta Bálintot. Tény az is, hogy ezt a jogilag vérfertőzőnek kiáltott kapcsolatot, Losonczy Annával való házassági szándék követte, ám nem sokkal később Bálint beperelte Annát becsületsértés miatt. Szinte érthetetlen. Vagy épp magyarázat is lehet? Bálint ezekben az időkben áttért katolikusnak, azon belül is különösen közel került a jezsuitákhoz. Társat azonban olyan helyen keres, ahol nem lehetne, így a befolyásos, féltékeny férfiak akarata szerint Bálintnak nem lehet sehol sem maradása. Ki tudja, talán Bálint azon gondolkodott, hogy belépjen a jezsuiták közé, talán a szerelem erősebbnek bizonyult, talán más miatt, de először Lengyelországba ment vissza, majd hazajőve végül is katonáskodott. Például a 15 éves háborúban, melynek során meg is sebesült. Combjait egy ágyú lövedékének hatása olyan mértékben sértette meg, hogy mivel levágatni nem engedte, mondván „Mit ér egy vitéz lábak nélkül?”, néhány napon belül meghalt. Balassi negyven évesen, kilenc nyelv ismeretének birtokában, igazi tudós, költőóriás, ám kusza élettel a háta mögött hagyta itt az anyagi világot. Hogy negatív vagy pozitív példa, nem könnyű megítélni. Mindenesetre Dobókai Sándor jezsuita gyóntató atyja, a teljes igazságot magával vihette a sírba. Nekünk maradt azonban az ő zsenialitása, katonatettei, szerelemmel teli versei, az „Egy katonaéneke”, és számos Istent kereső verse.

 

Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását folytatjuk, Bőzsöny Ferencet hallják. 

Július 3.

Ma reggel jöttem haza a körútról. Már megszoktam, hogy a hétköznapi minden zegzugot bejáró lovaglás, gyaloglás, teherautón utazás mellett a vasárnapi munka a legnagyobb alakulatokhoz vezet. A vonatparancsnokságon elintéztem az embereink szabadságát. Lajkó elkísért, bejött és Kálmánnal közölte, mit döntöttünk. Kálmán olyan műveletlenül, esztelenül szólt közbe jónéhányszor, hogy nem bírtam magammal, és azt mondtam: Kálmán, ezért nem lesz belőled sohasem jó orvos, mert ilyen műveletlen vagy. Lajkó sürgősen otthagyott bennünket, a méregtől alig találta meg az önindítót. És elment a többi alakulathoz.
Utána összeültünk Kálmánnal. Dühös volt, de legalább meghallgatott, mikor elmondtam, hogy milyen lehetetlenül viselkedik mindenkivel, mint helyettes parancsnok. Lassan különb lett volna - negatív értelemben - mint a főnöke. Bármennyire is tiltakozott ellene és kikérte magának, annyi bizonyítékot tártam eléje, hogy valósággal beleizzadt. Például a tiszteket szinte szemlére kész állapotban akarja látni, mikor vele beszélnek. Állandóan hivatalos hangot használ még olyan mondatnál is, hogy jó reggelt.
Lantos Elemér, a gyógyszerész, őrmester lévén, a legtöbbet szenved Kálmántól. De Kálmán a legtöbb pofont tőle kapja. Ha egy pohár bor van Elemérben, azonnal alkalmat keres, és kiönti a panaszát a parancsnokhelyettes úrnak. Elmondja mindennek, csak jónak nem. De minden szava igaz. Elemér csak azt kapja cserébe: Te hálátlan és szemtelen vagy.
Naponta próbáltam szépen vagy energikusan visszatartani, mert magam szégyelltem, hogy mit mondanak róla még azok a sebesültek is, akiknek pedig éppen ő mentette meg az életét az operációval. Borzalmas elmaradottság, önbírálat hiánya, nagyképűség. Röviden ez lett belőle.
Este negyed 10-kor bejött hozzánk Lajkó, mikor visszafelé ment a csapatoktól. Igen jól érzi itt magát. Csak meg akarta mutatni, hogy állja a szavát, és akármilyen késő lesz is, bejön. Valóban, néhány perc múlva már ment is.
Lelkére kötöttük, hogy állandóan lövésre kész legyen a géppisztolya, még a sofőré is, mert nagyon sokat támadnak az utolsó napokban a partizánok. Most már nincs kímélet velünk szemben sem. Látszik, hogy az utolsó időket éljük itt. Eddig teljesen különbséget tettek a németek és köztünk. Folyton arról beszéltek, és így is cselekedtek, hogy minket barátaiknak tekintenek. De vagy a politikai megbízottak a kommunisták részéről, vagy csak a nem is távoli győzelem részegíti őket, nem tudom. De az bizonyos, hogy egészen más a viselkedésük. Magam is csodálkozom, hogy engem még tűrnek, ebben a szál egyedüli járkálásomban. Pedig már úgy ismerem az erdőt, annak minden rejtett útját a különböző égtájak felé, hogy nem egyszer megyek el partizántanya mellett. Köszöntjük egymást, visszakerülnek a puskák a földre az emberek mellé, mikor felismernek.
Pedig használnom kell ezeket az utakat, mert nem mindegy, hogy 16 km-t lovagolok vagy gyalogolok, vagy 58 km-t teszek kanyarogva, hogy megkerüljem a mocsarakat. De hát eddig is vigyázott rám a Jóisten.
A doktorok tréfásan azt mondják, azért nem bántanak engem még a legnagyobb lövöldözésben sem, mert minden ruszki civilnek én viselem a gondját, ha sarlóval megsebesíti magát vagy elgennyed valamelyik furunkulusa. Ezek egymásnak adják, hogy a Pán Bátyuskának hajszála se görbüljön. Mert akkor ki lesz, aki felvágja a sebeiket, bekösse őket és injekciózza a gyengéket.

 

A mai adás elkészítésében segítségemre volt a Zrínyi Katonai Filmstúdió. Köszönöm, hogy megtiszteltek a figyelmükkel, jövő héten is tartsanak velünk, hiszen újabb hírekkel, tudósításokkal, riportokkal mutatjuk be a Magyar Honvédség mindennapjait. Márai Sándor gondolataival köszönöm meg figyelmüket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották.

„Csak az a hős, aki jelleme szerint cselekszik, akkor is, ha sorsa mást követel tőle.”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK,

ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség, 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu  

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
kedd, 2020, június 23