Inter Arma Caritas - Magazinműsor a Mária Rádióban 2017. 196-200. adás

 

INTER ARMA CARITAS

FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET

Magazinműsor

honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról.

A Honvédelmi Minisztérium,

a Magyar Honvédség

és a Katolikus Tábori Püspökség

adása a Mária Rádióban.

196-200. adás

 

 

196. ADÁS

2017. február 22.

Szerkesztett változat

„Az ember a szíve mélyén örökké odavaló ahol született” – mondta Tamási Áron. Köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

Mai adásunkban szó lesz többek között a hazaszeretetről is, de hallják majd Bíró László katolikus tábori püspök gondolatait.
A Katonák-hősök sorozatban Guyon Richárdra emlékezünk.
Folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását.
Egy kiképzésre látogattunk el, amelyen hangképes riportot készítettünk.

 

Bíró László katolikus tábori püspök először személyes gondolatokat oszt meg velünk, majd beszél a házastársi kapcsolatról és a hazaszeretetről is.

- A jó Isten megadta nekem ajándékul, hogy nagyon sok ember tud nyitott lenni felém, de nagyobb öröm az, hogy azt látom, hogy az emberben alapvetően megvan az igény arra, hogy kitárulkozhasson a párja felé, hogy megoszthassa belső világát. Ami mégis elnémítja, lebénítja ezt a vágyat az emberekben, az az örökös rohanás. Nagyon oda kell figyelni ma arra, hogy teremtsünk időt egymás számára, ahol a megnyílásnak a vágya beteljesedhet, ahol ki-ki megoszthatja önmaga belső rezdüléseit. E nélkül nem működik a házasság. Én ezt nevezem Bibliai nyelven önkiüresítésnek. Tehát a házasságban szükséges, hogy ki-ki kiüresítse önmagát a párja felé. Egy másik személy olyan mélységben tud jelen lenni bennem, amilyen mélységben én kitárulkozom felé. 
Az én szekszárdi őseim, nagyanyáim, dédanyáim generációja még vasárnap úgy öltöztek föl, hogy követték a pap liturgikus színeit. Évközben zöldes tónusú sötét ruhába öltöztek, nagypénteken feketébe és lilás tónusú ruhát vettek föl adventi és nagyböjti időszakban. Követték az öregek a liturgia színeit, ennyire együtt éltek és ez nagyon fontos. Ma minden szürke lett. Echegaray bíboros mondta, hogy a sötétség kívánja a fényt, de a ködről nem tudni, hogy sötétségbe vagy világosságba fordul. Tudjátok, ez az ünnep a családban, ez a liturgia. Vannak személyes ünnepeink és vannak közösségi ünnepek. A személyes ünnepnél, például amikor a gyermek várja a születésnapi tortát, alig fér bele az idődbe, de mégis megcsinálod, hogy meglegyen, ebből mit él meg a gyerek? Az ő személyi méltóságát. Amikor megünnepeljük egymás születés vagy névnapját, akkor az ember személyi voltát ünnepeljük és a személyi önértékelés kerül helyre. Ezek nem pazarlások. Mikor pici kortól kezdve ünnepeli a szülő a gyereket, akkor az ő személyi méltóságát ünnepli, és ő maga kerül helyre, mert tudja azt, hogy értékes. Nem szabad elhanyagolni az ünneplést. Mondják az okosok, hogy az ünnep és a munka összefüggnek, korreláció van köztük. Ha nincs ünnep, akkor nem megy a munka, ha nincs munka, akkor nem lehet ünnepelni. Ez a kettő nagyon szoros kapcsolatban van.
Szeretem elmesélni, hogy 16 éves koromban, amikor még internacionalizmus volt, életemben először hallottam a hazaszeretetről. Volt egy történelemtanárunk, egy öreg bencés atya, aki nem szeretette Kossuthot, így nem is beszélt róla. Mindig Széchenyiről beszélt és egyszer csak kezdte mondani: Fiúk, fiúk, a hazaszeretet! – és könnyezett. Ott álltunk bambán mi 16 évesek, mintha kínai beszédet mondott volna. Foxi bácsi pedig csak sírt, Isten nyugtassa!

 

Picit rendhagyó lesz a most következő hangképes beszámolónk, amely a katonák alapkiképzésébe enged bepillantást. A január elején bevonult szerződéses katonák, valamint pályakezdő tisztek és altisztek kiképzése történik ezekben a napokban is a szentendrei Altiszti Akadémián. A lőgyakorlaton, valamint az alaki és a közelharc foglalkozáson jártunk, ott készítettük az interjúkat.

Batáry Tamás hadnagy, az MH Altiszti Akadémia századparancsnoka

- Ezen a lőgyakorlaton alapvetően nem az élet kioltása a cél, hanem az élet megóvása mellett az ellenség feltartóztatása, leküzdése. Tehát itt nem halálos sérüléseket kell elérnie a lövészeknek, hanem meg kell akadályozni az előttünk álló ellenséges katonák, személyek mozgását illetve a tömeg előrehaladását. Nem a missziós felkészülés a cél az alapkiképzés folyamán, hanem a lőkészség fejlesztése. Ennél a lőgyakorlatnál úgynevezett kapáslövésekkel hajtják végre a lövészetet, ami más lövészeteknél nem fordult még elő itt az alaplőgyakorlatnál, tehát ezzel egy újfajta lőkészséget tudunk kifejleszteni a katonáknál.

Berkecz Gábor közkatona

- Szentesről érkeztem, olyan megfontolásból hogy édesanyám is katona 5-6 éve. Már régi döntésem, hogy szeretnék én is katona lenni. Miután elvégeztem az iskolákat, utána jelentkeztem ide. Kecskeméten alkalmasnak találtak, hogy katona legyek és utána fogalmazódott meg bennem teljes mértékig, hogy ezt szeretném csinálni. 

Batáry Tamás hadnagy, az MH Altiszti Akadémia századparancsnoka

- A mai nap folyamán mind a három szakaszunknak közelharc foglalkozás illetve alaki foglalkozás kerül végrehajtásra. Az alaki foglalkozások nagyon fontosak a fiatal katonák életében, hiszen ezek azok a foglalkozások, ahol először megtanulják, hogy a civil életből a katonaéletbe való bevonulásnál azt a feszesebb fajta életrendet illetve azt a feszesebb fajta mozgásmódot hogyan kell végrehajtani. Itt tanulják meg a katonák a kiképzők segítségével. Itt tanulják meg, hogyan kell egyénileg illetve kötelékben mozogni, együtt tevékenykedni és mindezt a szabályzatnak megfelelően végrehajtani.

Tar Tamás törzsőrmester, az MH Altiszti Akadémia Testnevelés és Közelharc Módszertani Részlegétől

- Az alapkiképzés fontos részét képzi a katonai közelharc alapjainak elsajátítása. Harcosnak lenni egy lelki többlettartalmat jelent. Olyan képességeket fejleszt, mint a bátorság, az akaraterő és mint az egymásért való küzdés és harcolás. A közösségi szellem építésében ez elengedhetetlen fontosságú. Itt egy olyan segítséget kapnak a katonák, hogy megismerkedhetnek a saját képességeikkel, a saját jelenlegi tudásukkal és ezzel motivációt adunk számukra, hogy megjelenjen a fejlődésben való szándék és ezzel hozzájárulunk, hogy igazi harcosok és katonák legyenek. Most, hogy az alakulatoknál is fontos szerepet fog játszani a katonai közelharc elsajátítása, hogy minden katona megismerje a katona közelharcot, ez egy többlépcsős, összetett feladatrendszer. Ami az alapkiképzés első pontja, itt találkozik elsőként a katonai közelharccal. 

A felvételt a Zrínyi Katonai Filmstúdió készítette.

 

Korábbi adásainkban szó volt már katonákról, hősökről, ezt folytatjuk, Markovics Milán Mór katolikus tábori lelkészt hallják.

- Guyon Richárd az angliai Bath városában született. A város neve melegvízű forrásáról híres. Milyen érdekes, hogy Richárdot a melegvízű forrásokról híres Magyarországra viszi sorsa, majd Törökországba, ahol a meleg vizekben fürdőzés már a kultúra része. Richárd ugyan Angliában született ugyanis, de francia származású volt. Bár nem együtt, de egy időben harcolt Bemmel Portugáliában, majd csatlakozott a Habsburgok császári seregéhez. Talán így is maradt volna, ha apósa, aki egy lovassági tábornok volt, az ő halála miatt anyagi helyzete meg nem romlott volna. Le kellett szerelnie, majd felesége javaslatára magyar földön telepedtek le. A szabadságharc kitörésekor egy nemzetőr zászlóalj parancsnoka lett Richárd. Ott volt a Pákozdi csatában, sőt a Schwechati csatában övé volt az egyetlen magyar győzelem. Richárd csatáit felsorolni is sok lenne. A legismertebb branyiszkói ütközetében először hátul állt, ám később maga állt katonái élére. Tettét siker övezte. Jól lehet, ehhez hozzájárult az akkoriban egyébként nem kirívóan erőszakosnak tűnt módszere. Kijelentette ugyanis: „Vorwärts dupla lénung, rückwärts. kartács schiessen”... azaz, ha előre mentek dupla zsoldot, ha menekültök, kartácsot kaptok. Az újoncok közé valóban be is lövetett. Richárdot egyébként nem tartották jó vezérnek, inkább rendkívül bátor és merész katonának. Egy ideig Görgei Artúr alatt szolgált, ám viszonyuk már a kezdetben problémás volt, később kifejezetten ellenséges. Görgei azonban sokak véleményét összegzi, amikor így ír Guyon Richárdról: Kétségkívül igen vitéz tiszt volt, de legalább annyira tudatlan is. Tény azonban, hogy Richárd sok győztes ütközetet tud maga mögött, igaz, számos vesztest is. A szabadságharc vége felé Törökországba emigrál, miközben Magyarországon „in effigie” kivégzik, vagyis jelképesen, távollétében amolyan formális, jogi formában hajtották végre az ellene hozott ítéletet. Törökországi tartózkodása során sok sorstársához hasonlóan katonaként folytatta életét, áttért a muszlim hitre. Számos csatát vívott meg a török sereg élén az oroszok ellen. Bár a leírások szerint gyenge és rossz képességű katonákat kellett irányítson, ők azonban megkedvelték vitéz vezetőjüket. Ennek egyik távolabbi következménye lett, hogy a török sereg vezére Zerif pasa félteni kezdte pozícióját. Már a részleteket nehéz megfejteni, lehetséges, hogy Riza hadügyminiszter, akinek fogadott fia volt Zerif, a törököknél nem ismeretlen módszerrel akarta megoldani a helyzetet. Tény ugyanis, hogy Guyon Richárd halálát ételmérgezés okozta. Sírja Isztambulban, Haydarpaşa temetőjében található. Guyonra talán igaz volt, hogy nem volt jó hadvezér, ám fontos róla megjegyezni, hogy török emigrációjában az angol nagykövet nem tudta elérni és eltéríteni, hogy tovább reménykedjen a magyar ügyért, nem tért vissza Angliába. Később Hauslaub császári tábornokot korbáccsal zavarja el Törökországból, aki még így is több ezer emigránst csábított vissza a monarchiába. Richárd átlátta a helyzet ördögi mivoltát. Később be is bizonyosodott igaza, a hazatérteket nem kímélték, a Habsburgok kitöltötték rajtuk bosszújukat. 

 

Bőzsöny Ferenc folytatja Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását, annak újabb részletét hallják.

július 27.

A hadosztály kiadta a parancsot hat szarvasmarha beszerzésére. Könnyű ezt mondani, de nehéz végrehajtani. Jöttek megint az emberek: Tisztelendő úr, jöjjön velünk. Errefelé már az oroszon kívül tudnak más nyelvet is, maga majd elboldogul velük. Meg ha látják, hogy a pap is van velünk, nem gondolnak bennünket holmi betyároknak. - Hát mentem. De bár ne tettem volna!
Elindultunk Wulka-Lysowka tanyára, mely elég közel volt a faluhoz. Az istállók teljesen üresek, hiszen előttünk már ott jártak a németek. Megyünk vagy újabb tíz kilométert. Látjuk ám, hogy az Elmo emberei a szegény emberek teheneit kezdik elhajtani. A lengyelek és ukránok szívet tépően könyörögnek a magyaroknak a megmaradt egyetlen jószágukért. Itt is arról panaszkodnak, hogy tegnap a németek hosszú könyörgésre hagytak meg egy-egy tehenet. Végre rávettem az Elmo zászlósát, hogy menjen be a faluba. Ott viszonylag igazságosabban tud szerezni állatokat. Így is lett. Mivel a parancs közös volt, illetve mindketten ugyanazt a parancsot hajtottuk végre, vele mentünk a faluba. Mindenhol ugyanaz a párbeszéd alakult ki:
- Van e marha?
- Nincs.
- Egy sem?
- Egy sem.
Megmutatták a gazdák az istállót is. - Tovább mentünk az ellenkező oldalra és irányban. Elég hamar és kevés igazságtalansággal sikerült megszerezni mind a hatot. Na most gyerünk haza szegény állatkákkal.
Otthon a hentesek kifent acéllal vártak bennünket. A tágas területen megkezdték a vágást. Mindenki segített, mert mondanom sem kell, hogy a munka megkezdése után néhány perccel jött a figyelmeztetés, hogy bármelyik pillanatban indulnunk kell. Négyet sikerült is levágni, rendbe tenni, mikor valóban megjött a parancs, ha nem is fekete pecséttel.
A két élőt ott hagytuk a gazdának. Lám, ez a háború. Az egyiktől elrabolják, a másiknak visszaadják a tegnapi elrablottat.

 

Köszönöm, hogy ismét meghallgatták a honvédségi műsort, az Inter arma caritas legközelebb újabb interjúkkal, riporttal egy hét múlva jelentkezik. Megköszönöm a figyelmüket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották. Wass Albert gondolataival zárom mai adásunkat. 

„Mert az élet az valami roppant különös dolog. Az úgy odakötözi az embert a földhöz, egy völgy hajlatához, vagy egy domb oldalához, úgy odakötözi még akkor is, ha nehéz és nyomorúságos az élet, hogy az ember lassanként odanő hozzá, gyökeret ereszt belé s lassan otthonának kezdi érezni akkor is, ha idegen.”

 

 

197. ADÁS

2017. március 1.

Szerkesztett változat

„Önmagunk megtalálásának a legjobb módja, ha elveszünk mások szolgálatában” – Mahatma Gandhi gondolataival köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

• Megkezdődött a böjti időszak, nem véletlen hát, hogy Bíró László katolikus tábori püspök gondolataival kezdjük mai adásunkat.
• Szó lesz majd röviden két fontos eseményünkről, egy kötet megjelenéséről és a Gulág emlékév lezárásának egyik eseményéről.
• Folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását.
• A Kalendáriumban neves dátumokat említünk.

 

Bíró László katolikus tábori püspök gondolatait hallják.

- Jézus halála és feltámadása nem önmagáért történt, hanem mindannyiunkért. Pál apostol az mondja: Ti meghaltatok Krisztussal, és vele együtt feltámadtatok. A szeretetben szétajándékozott élet értelmes. A szeretetben szétajándékozott élet jövővel bír. Jézus, aki szeretetben önmagát adta értünk, és így átadta létét az atyának – Atyám, a kezedbe ajánlom lelkemet! –, ez a Jézus él! A szeretetben szétajándékozott élet az egyedüli értelmes élet. Tehát amikor élünk a családunkért, szeretteinkért, ne sajnáljuk önmagunkat, hisz ez az életnek az értelme, hogy szétajándékozzuk, másoknak ajándékozzuk magunkat. Nincs más értelme a létnek.

Krisztus életét feláldozta az emberekért. Ma hogyan lehetünk önfeláldozóak?

- Egyik kortársunk így fogalmaz: Ma már a szeretet is én központúvá lett. A szeretet minőségét azon mérjük le, engem mennyire tesz boldoggá, a másik pedig emiatt örök bizonytalanságban, kiszolgáltatottságban él mellettünk. Meddig vagyok képes boldoggá tenni őt? Mikor fog elejteni engem? Jézus nem én központú szeretetet hirdet, hanem te központút: „Nagyobb szeretete senkinek nincs annál, mint aki életét adja barátaiért”. Van Jézusnak egy másik mondása: „Életemet magam adom oda és nem úgy veszik el tőlem”. Boldoggá csak az a szeretet tud tenni, az az önátadás, amit én magamból fakadóan teszek. Ha úgy kell ellopkodnia életem párjának az életemet, akkor ő is boldogtalan lesz, meg én is. Én hiszem azt, hogy az ember értelmével is el tud odáig jutni, hogy az értelmes élet az te központú élet.

 

A Gulag szó jelentése, a sztálini Szovjetunió egész területét behálózó munkatábor rendszerre utal, ahol a rezsim hazai és külföldi ellenzőit, hadifoglyokat illetve más okokból elhurcoltakat tartottak fogva és kényszerítettek kemény munkára. Egyes kutatások szerint 1934 és 1953 között összesen 1 053 829 ember halt meg szovjet munkatáborokban. Más becslések szerint a sztálini rémuralom alatt 10-20 millióan haltak meg a táborokban. Mintegy 600-800 ezer magyar hadifogoly és civil járta meg a szovjet kényszermunkatáborokat és az ítéletek végrehajtására létrehozott Gulág táborokat. A magyar nyelvben a Szovjetunióban végzett kényszermunka Málenkij robot néven ismert. 

A magyar kormány a 2015-ös esztendőt a 70 évvel ezelőtt Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévé nyilvánította, amelyet 2017. február 25-ig hosszabbított meg. Ennek záróeseményét tartották a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeumában. A némaságot hivatott feloldania a Gulág emlékév, feladatunk, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk a rémtettekre – hangsúlyozta többet között a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes, Vargha Tamás.

- Több mint hetven év múltán hatalmas jelentőségűnek minősíthetjük annak a mindenki által kutatható online adatbázisnak az összeállítását, ami mintegy 60 ezer adatsorban teszi elérhetővé, elhurcolt, elhunyt honfitársaink nevét, hadifoglyokét, elhurcoltakért egyaránt. Köszönjük a múzeum és az intézet munkatársainak a sok-sok ezer magyar család nevében, akik számára lehetővé teszi ez az adattár, hogy eddig ismeretlen adatokat tudjon meg elhunyt és eltűnt családtagjairól.

A katonák közül mintegy 200 ezren soha nem tértek haza. Kovács Vilmos, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokát hallják.

- Ez egy 66280 főt tartalmazó adatbázis, amely nem csak a neveket, rendfokozatokat tartalmazza, hanem körülbelül 16-18 és néha még annál is több adatot. Így összességében azt kell mondjam, hogy körülbelül 650-700 ezer adatot fog megismerni ettől kezdve az a honlap látogató, aki meglátogatja majd a ma elindítandó online felületet vagy kezébe veszi azt a könyvet, ami erre az alkalomra készült egy cd melléklettel, ahol a lényegesebb adatok szintén megtalálhatók lesznek. Én azt gondolom, hogy így már megtettük a magunkét annak érdekében, hogy azokat a katonáinkat, akik egykor hadifogolyként a Gulag-ra kerültek és a táborokban haltak meg, méltó tisztességgel emlékezzünk róluk.

Az adatbázis a www.katonakagulagon.hu elektronikus oldalon érhető el.

 

A Hadtörténeti Intézet és Múzeumban mutatták be Máday Norbert „Borsody László: a Géniusz” című kötetét. A könyv a legendás vívómester életét, életútját mutatja be és az általa világhírűvé vált vívórendszert. Borsody László 1873-ban született a Pest megyei Farmoson kiskereskedők gyermekeként. Eredeti neve Pfeffer Lászó. 1898-99-ben bécsújhelyi akadémiára vezényelték, ott tanulta meg a kardvívást, amely döntően befolyásolta későbbi pályafutását. 1900-1925 között a Ludovika Akadémián teljesített szolgálatot. 1926-1936 között a Magyar Királyi Toldi Miklós Honvéd Sporttanár-és Vívómesterképző Intézet fővívómestere. Megalkotta a modern kardvívást, az úgynevezett Borsody rendszert hozta létre.

- Egész életét a katonai pályafutásra illetve a vívással való foglalkozással egyrészt a versenyzésre, másrészt a vívók pallérozására tette fel. Ebben a környezetben a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémián egy nagyon jó környezetet talál a maga számára, el is ismerik őt. Ahogy böngészi az ember a visszaelmélkedéseket illetve az ő iratanyagában megtalálható elöljárói jellemzéseket, nagyon-nagyon érdekes jellemzéseket kap, de egyben összecsengnek ezek a jellemzések: mindegyik alátámasztja, hogy szakmailag kifogástalan, amit nyújt, tehát amit katonailag és a vívó sportban tudni kell, azt ő tudja és nagyon fontos, hogy át is tudja adni. A katonasportban is új alapokat helyeznek le és létrehozzák a sportoktatói tanfolyamot, amelyre őt is meghívják. A továbbiakban már nem a Ludovika Akadémián szolgál, hanem 1920-as évek közepén átkerül ennek a tanfolyamnak méghozzá egy elég jelentős beosztására, ahol később majd aligazgatóként folytatja pályafutását. Ez már egy őrnagyi rendfokozatnak felel meg. Természetesen a továbbiakban, ugyanúgy ahogy eddig, katonai körökben folytatja a vívás oktatását.

- Borsody amellett, hogy a legprecízebb, pontosabb technikai végrehajtásokra törekedett, amellett megfelelően adagolta tanítványai részére azokat a kiegészítő gyakorlatcsoportokat, amik segítették az ő szakmai fejlődését és eltolták, teljesen elirányították a taktikai irányba is, ha megvolt az a technikai repertoár, amire lehetett építeni. Ezért határozta ő meg az általa képzett vívómesterek számára, hogy nagyon magas elméleti és gyakorlati tudásszintet követelt meg az edzőitől. Nem volt olyan élversenyző, aki ne kért volna Borsodytól iskolát. Borsody, aki egész életét a vívásoktatás módszertanfejlesztésével töltötte el, csinált egy olyan rendszert, ami gyakorlatilag minden gyakorlatot tartalmaz, ami a kardvívásban létezik. Ő, mint edző, elvárásként határozta meg a fiatal vívómester nemzedék számára, hogy mi az, amit gyakorlatban és elméletben tudni kell, hogy felelősségteljesen tudjon oktatni egy olyan embert, aki most belép a vívóterembe és valószínűleg, ha én jól dolgozom, mint vívómester, akkor, mint olimpiai bajnok fogja abbahagyni ezt a sportágat. 

Dr. Simicskó István honvédelmi miniszter

- Az embert mindig egyedül az idő mutatja meg. Egy életmű bemutatása kiválóan alkalmas arra, hogy azt az életművet, azt az élettartamot, amelyet Borsody László életével tudunk prezentálni és bemutatni, az idő távlatából kellő bölcsességgel tekintsünk az ő életére és ebből leszűrjük napjainkhoz is különböző tudást és tapasztalatot. Ez a helyes út, hogy igenis értékes könyveket hozunk létre, életműveket mutatunk be, példaképeket mutatunk föl s ezen keresztül a tudásunkat gyarapítjuk. 

Pézsa Tibor nyugállományú ezredes, olimpiai és világbajnok vívómester

- Nekünk katonáknak, büszkeségünk, hogy Borsody László katonaemberként, vezető beosztásban, halhatatlant alkotott.

Máday Norbert, a kötet szerzője

- Magyar kardiskola egy magyar honvédtiszttől, aki olyan géniusza volt a vívásnak, mint Kodály a zenének, mint Munkácsy a festészetnek, mint Stróbl a szobrászatnak, mint Ady a költészetnek, mint szegény Latinovts a színészetnek és tudják, mint Markó a legszebb pillanatában, mikor Istenhez emelkedik a táncban, és mint a mi Makoveczünk az építészetnek. Tudják, azt gondoljuk, hogy a zsenik maguk vannak, de ez nem így van. A zsenik mindig ketten vannak: ők és a jó Isten.

Az összeállításban részletet hallottak a Géniusz című filmből.

 

MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM

1326. március 5-én született Nagy Lajos magyar király.
1848. március 4-én, Ferencz József Olmützben új birodalmi alkotmányt ad ki, amely megszünteti Magyarország önállóságát.
1849. március 3-án Szemere Bertalan engedve a tiszti kar kérésének, leváltja Dembinszkyt, a Magyar Honvédség új fővezére Görgei Artúr lesz. 
1918. március 3-án jön létre a Breszt-litovszki békeszerződés Oroszország és a központi hatalmak, Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia között.
1946. március 5-én, Churchill brit miniszterelnök először említi a vasfüggöny kifejezést fultoni beszédében. Sokan, innen számítják a hidegháború kezdetét. 

 

Folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását, amelyet ezúttal is Bőzsöny Ferenctől hallanak.

július 27.

Igen gyorsan összeszedelőzködtünk. Sebesültjeink nincsenek. Nem tudjuk, mi van a vonalban, mert állandóan mindenfajta lövöldözést hallunk, de sebesültünk nincs. Csak a környékből hoznak embereket. De ezek a szerencsétlenek inkább a zsúfolt forgalom áldozatai. A legkülönbözőbb összeütközés, lórúgás, ágyú alá kerülés, ostorcsapás a szembe, és ilyesfélék szerepelnek a panaszok során. A vonalból nem is találnának meg bennünket ebben a zűrzavarban. Még szerencse, hogy innen mindig találunk valahogy valami kibúvót, hogy tovább adhassuk őket vagy a vonatnak, vagy a kórháznak.
Állandóan rettegek légitámadástól. Felderítők mindig jönnek, de nem dobálják a Pripety partjáról annyira ismert teniszlabdáikat. No, nem a kíméletnek vagy az emberszeretetnek gondolom ezt az irgalmas cselekedetet, csak a parancs hiányának. Hogy miért nem kapták még meg, azt velem nem közölte Zsukov barátom.
Elindulunk a hadosztállyal. Harminc kilométert mentünk, mikor hirtelen megálltunk.
Most még bonyolultabb lett a beszállásolás, hiszen a nagygazdáék a világ legtermészetesebb hangján maguknak tartanak fenn mindent. Míg az utolsó csicskás is nincs rendben, addig kuss paraszt. Mondtam is, lehetőleg minden koffernek és írógépnek külön szobát vagy külön házat kellene biztosítani. Aztán jöhetnek az orvosok és az ápolók, és talán még a sebesültek is. A papokról nem is beszélek.
Hogy egy kicsit elfelejtsem az egész napot, bementem a sebesültekhez. Kettős cél vitt közéjük: részint minden nap többször meglátogatom őket, tehát ma is találok elintézni valót köztük, esetleg valami segítséget. Ilyen mindig akad. Részint pedig ellenőrizni akarom magamat, illetve a szokásos hatodik érzékemet. Ma egész délután éreztem, hogy közeli légitámadás előtt állunk. Azt tapasztaltam, hogy a sebesültek mindig érzékenyebben veszik át a levegőnek ezt a láthatatlan izgalmát. Most is éppen így volt. Veszekedés, vitatkozás töltötte be a szobát.
Hé, emberek, csendben legyenek! Kiáltottam közéjük, ahogy beléptem. Volt, aki remegett az izgalomtól. Mikor megkérdeztem, mi váltotta ki ezt a zenebonát, miért ilyenek, senki sem emlékezett rá, hogy miből is indult ki az egész vita. Vihar a pohárban.
A végén még együtt tréfálkoztunk is. Köszönöm, Istenem, legalább valami jótett a mai napon is.

 

A mai adás elkészítésében segítségemre volt a Zrínyi Katonai Filmstúdió. Köszönöm a figyelmüket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották. Tartsanak velünk egy hát múlva is, Pilinszky János gondolataival búcsúzom.

„A dolgok nem hagyják nyomon követni magukat. S ez nem a sors szeszélye, nekem gyakori érzésem, hogy legtöbbször Isten maga az, ki tetteink, s kivált jótetteink és azok következményei közé áll. S talán éppen azért, hogy mi magunk – ha valóban jót tettünk – árnyékban maradhassunk, egyfajta személytelenségben, se ne veszítsük el jótetteink értékét a nyilvánosság színpadias tündöklésében. Ha van rá erőnk, ne panaszoljuk hát, hogy ez vagy az az erőfeszítésünk hiábavaló volt!”

 

 

198. ADÁS

2017. március 8.

Szerkesztett változat

„Szeretni valakit azt jelenti, 
hogy mindig reménykedem benne.
Attól a pillanattól kezdve, amikor megítéltük,
korlátoztuk iránta bizalmunkat,
egyenlővé tettük és azonosítottuk azzal,
amit tudunk róla,
és felhagytunk azzal, hogy szeressük.
Éppen emiatt aztán már nem is lesz képes
jobbá és nagyobbá válni,
hiszen bezártuk őt.
Minden jót fel kell tételeznünk a másikról,
és mernünk kell
a szeretetnek lenni ebben a világban,
amely már képtelen szeretni.”

Charles de Foucauld gondolataival köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják. Tartalmas perceket kívánok a következőkben!

Mai adásunkban megemlékezünk majd Perczel Mórról, beszélünk a robbanószerkezeteket kereső kutyákról, a Kalendáriumban neves dátumokat említünk és folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását.

Híradásokban gyakran hallani arról, hogy I. és II. világháborús bombát hatástalanítottak a Magyar Honvédség tűzszerész katonái. Társaik is vannak ebben a nem könnyű munkában, ők a robbanószerkezetet kereső kutyák. Róluk lesz szó a következő összeállításban.

 

A Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred katonáinak munkáját az állampolgárok leginkább onnan ismerhetik, amikor egy-egy megtalált világháborús robbanószerkezetet kell hatástalanítaniuk vagy elszállítaniuk. Az alakulatnak azonban van egy a kívülállók számára kevésbé ismert alegysége is, ez a Robbanóanyag Kereső Kutyás Műveleti Század. A kiképzett kutyák legfontosabb feladata a felderítés valamint a robbanóanyagok felkutatása. A négylábúak felkészítése évekig tart és folyamatos. Az alakulatnál jelenleg több mint tíz minősített, vizsgázott kutya segíti a munkát. Elsődleges feladatuk a katonai objektumok átvizsgálása, a kutyavezetők pedig legalább harmadosztályú tűzszerészek, ők végzik az állatok gondozását és vezetik kiképzésüket.

Pásztor Antal százados, az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred századparancsnoka

- A kutyáink alapvető feladata elsősorban gépjárművek átvizsgálása. Ezalatt értem a különböző méretű, mennyiségű gépjárműveket, teherautókat, repülőket,vonatokat, hajókat, tehát bármilyen olyan úszó, repülő alkalmatosságot, ami járműnek minősül. E mellett feladatunk különböző anyagok, logisztikai csomagok és reptéri csomagok átvizsgálása, valamint területek és épületek átvizsgálása. Épületeknél átvizsgáljuk a szobákat valamint a csomagokat és minden olyan lehetőséget, ahova esetlegesen robbanóeszközt tudnak telepíteni. Alapvetően labdás kiképzést hajtunk végre. Itt a legfontosabb az, hogy a kutyák elsősorban a labdáért megtegyenek mindent, természetesen a gazdájuk mellett. A kutyákat megtanítjuk arra, hogy ha a különböző helyekre elrejtjük a labdát, akkor ezt nekik jelezniük kell. Ezt passzív jelzésként értékeljük. A passzív jelzés kialakítására törekszünk, hogy a kutyák ne kaparjanak, harapjanak rá az anyagra, hanem üléssel vagy fekvéssel stabilan mutassák meg a lehető legközelebb a gazdának, hogy hol van a labda. Amikor a kutyák képesek a labdát már ilyen szinten jelezni és hozni a gazdának, akkor a későbbiek folyamán a labda mellé rejtünk különböző robbanóanyag szagmintákat és a végén pedig elvesszük a labdát mellőle. Amikor a kutya jelzi nekünk a robbanóanyagot, azt általában labdával jutalmazzuk. 

A kutyavezetők a képzés során olyan fegyelmező gyakorlatokat végeztetnek az állatokkal, amelyek kialakítják bennük az engedelmes viselkedést. Ilyen gyakorlat például a pórázon vezetés, a szabadon követés vagy a menetközbeni ültetés. 

Giber Tamás törzsőrmester, MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred 

- A háttérben éppen az egyik végzett vizsgázott kutyavezetőnk és Léni nevezetű németjuhász jellegű szolgálati kutyája látható, akik egy robbanóanyag keresést hajtanak végre egy téglába rejtett robbanóanyag segítségével. Ez az első lépcsőfoka annak, hogy egy kiképzett vagy képzés alatt lévő kutyánál a szagismeretet elmélyítsük. Nagyon fontos, hogy a feladat végrehajtás során a kutya mindig koncentrált, összpontosított, motivált legyen, a kutyavezető pedig képes legyen ráhangolódni a kutya jelzéseire, jelzésrendszerét ismerje, és ami a legfontosabb, hogy a kutya passzívan jelezze a kutyavezetőnek, hogy ott robbanóanyagot talált és azt üléssel, állással vagy fekvőhelyzettel mutassa a kutyavezető számára, hogy ott egy robbanótest jelenléte van. Van egy szocializációs korszak, amikor úgymond a kutya bekerül a rendszerbe, az itteni alapszabályokkal engedelmességi gyakorlatok révén illetve a kutyával való együttműködés, együttélés révén tudja elsajátítani azt, hogy a későbbiekben eredményes robbanóanyag kereső kutya váljon belőle. A következő lépcsőfok a már említett négy hónapos alaptanfolyam, amely során a robbanóanyag szagának megismertetése, amely többfajta társításos módszer segítségével kerül végrehajtásra és megismertetésre a kutyával. Régebben a német juhászkutyák voltak a dominánsabbak, mára a belga juhászok, német juhászok, terrierek és border collie-k is jelen vannak. Igazából a kutyáknak ma ismert adatok szerint négy százaléka alkalmas robbanókereső kutyának. 

A kutyák beszerzéséről az alakulat egészségügyi központja gondoskodik, nem egy jószágot menhelyről hoznak ki és állítanak szolgálatba. Persze olyan eset is előfordul, hogy az állatokat az alegység katonái kölyök koruktól fogva nevelik, és ezután ajánlják fel őket a honvédség részére. Az állatok szállása a Magyar Honvédség hadikikötőjében található, névre szóló keneljeikhez szabadtéri rész is tartozik. A kutyavezetők közül sokan a munkaidő után, hétvégéken illetve ünnepnapokon hazaviszik négylábú társaikat.

A felvételt a Zrínyi Katonai Filmstúdió készítette.

 

Rendszeres hallgatóink hallhatták már Markovics Milán Mór katonákról, hősökről szóló sorozatát. A következőkben Perczel Mórra emlékezik.

- Legyen szikla, erős, buzgó, hitben s akaratban - írja Perczel verses epikájában. Szülővárásom főterének szegletében, mintha minden lépésemet egy szobor figyelné. Ez a szobor, ha ránézek, mintha a messzibe merengene, közben mintha mosolyogna is valamin. Meghatározó élmény számomra, hogy az ábrázolt személy leszármazottja hús-vér valóság volt. Hiszen szinte felnőtt koromig a város katolikus templomának kántora volt Perczel Berti bácsi. Március 15. a Perczel család bonyhádi találkozója is lett később, és nem múlik el ezen ünnep a város nagy volumenű rendezvénye nélkül. Perczel Mór nem csak nekem volt talány. Ahogy Görgei emléke egyre inkább visszatér a hős és becsületes elképzeléshez, úgy kerül egyre inkább előtérbe Perczel sokszor túlságosan is határozottnak nevezhető hozzáállása. Sokan beszámoltak arról, hogy Perczel modora nem ritkán volt nyers. Mór másik arca a bátorság. Rendkívül jó szónok volt, nagy tudású és haladó radikális. Hadvezéri tehetségét ugyan többféle módon ítélik meg, ám nem egy nagy győzelem fűződik a nevéhez. Mint mindenki életét, az övét is a családi körülmények és a gyerekkor határozza meg alapvetően. Ősei között volt lovag, s ő már egy több mint száz éve nemes családba jön világra. Perczel édesapja jó katona hírében állt, s minden gyermeke katonáskodott és politizált. A család tanítója mindenki számára ismerős név lehet, Vörösmarty Mihály, a Szózat megteremtője. Perczel így emlékezik róla: „Ami nemes érzéseket, fogékonyságot a jó és szép iránt, s kivált hazaszeretetet, s szabadelvű hajlamokat belénk a természet ültetett, azokat gondosan ő fejtette, emelte és erősítette.” Lehet, hogy Perczel, valami fenséges dolognak képzelte a hazaszeretet, de bizonyos, hogy praktikus szemmel is tudta nézni, ha kellett. Manapság hazaszeretet alatt még mindig valami geopolitikai formát értünk. Pedig a hazához hűnek lenni nem csak ez. Azt sokan látják, hogy a mai világban nem szűnt meg a háború, nem csak azért, mert főleg a harmadik világban ropognak a fegyverek, hanem mert a fejlett világban ma a háborúkat elsősorban gazdasági eszközökkel vívják. Mindez azonban nem ma kezdődött. Már Perczel is felismerte, hogy a haza nem csupán fegyverekkel védhető. Perczel, kevesen tudják, nagy közgazdász is volt. Ő maga leírta, milyen fontosak a védvámok s Perczel Mór volt az, aki az első hazai védegyletet létrehozta. Perczel Mór túlélte a császár és Haynau vérengzését, ehhez azonban az kellett, hogy elhagyja ezt az országot, amelyet annyira szeretett. Törökországba, majd Angliába menekült. Sokáig élt a francia földhöz közeli, de angol fennhatóság alá tartozó Jersey-szigetén. Öccsével, Miklóssal együtt, Magyarországon halálra ítélték közben. Bitóra azonban nem kerültek, hiszen a Kiegyezés 1867-ben sok emigránst vonzott vissza az országba. Sőt, Perczel egy picit még képviselő is lehetett. Perczel azonban nem vált szűk látókörűvé, éppen saját verse, amiben megfogalmazza azt a nyitottságot, mely okozója volt jó és rossz tulajdonságainak is, mely által képes volt a kellő időben a kellő választ megtalálni. Éppen úgy, ahogy a hősök és szentek tették. 

 

MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM

• 1693. március 9-én fagyhalálra ítéltek negyven katonát, a híres 12. légió tagjait, Kis-Arménia fővárosában.
• 1790. március 12-én hunyt el a XVIII. század legsikeresebb magyar katonája, gróf Hadik András császári és királyi tábornok. Szolgálatát 1732-ben kezdte, egy magyarokból szervezett huszárezredben, ahol nagyon gyorsan haladt előre a ranglétrán. 1744-ben ezredes, 1747-ben tábornok lett. Mária Terézia szolgálatában részt vett az osztrák örökösödési háborúban, majd a hétéves háborúban. 1759-ben már lovassági tábornokká léptették elő. Berlin 1757. évi megsarcolása a történelem leghíresebb huszárcsínjaként ismert. E tettéért, a Mária Terézia rend nagykeresztjével tüntették ki. A háború befejezése után hatalmas birtokokat, valamint grófi rangot kapott. 1763-ban, egy ideig budai katonai kormányzó, majd 1764-1768-ig Erdély katonai főparancsnoka és királyi biztosa, az erdélyi kormányszék vezetője. Ebben a minőségében Magyarországon elsőként ő indítványozta a jobbágyrendszer fölszámolását. 1772-ben a Habsburg csapatok fővezére, 1774-től tábornagy és a bécsi udvari haditanács elnöke volt. Élete utolsó évtizedére mind a Habsburg birodalomban, mind Magyarországon, a legkiválóbb hadvezérnek tartották és az övéhez hasonló fényes karrier példátlan maradt. Ő eszközölt ki kegyelmet II. Józsefnél a moldvai határőrvidék kóbor katonaszökevényeinek. Ennek nyomán jöttek létre az 1770-es években a bukovinai székely telepek: Hadikfalva, Andrásfalva, Józseffalva, Istensegíts és Fogadjisten. Lovas szobrát 1937-ben állították fel a Budai Várban.
• 1849. március 11-én Bem tábornok legyőzi Puchner osztrák csapatait és elfoglalja Nagyszebent.
• 1921. március 6-án hunyt el Nádasi Tersztyánszki Károly, magyar katonatiszt, császári és királyi vezérezredes, I. világháborús parancsnok.
• 1938. március 12-én a német csapatok bevonulnak Ausztriába. Ezzel megszűnt Ausztria független államként való léte, amely 1945. április 27-ig tartott. 
• 1990-ben, Moszkvában aláírják a szovjet csapatok teljes kivonulásáról szóló egyezményt. Az utolsó szovjet katona 1991. június 19-én távozik Magyarországról. 
• 1992. március 12-én, a hazai népszavazás meggyőző erejét követően, amelyen a szavazáson résztvevők 85%-a voksolt a tagság mellett, Magyarország hivatalosan is a NATO teljes jogú tagjává vált.

 

Folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását, Bőzsöny Ferencet hallják.

július 28.

Annyiban valósult meg az előérzetem, hogy ahányszor felébredtem a pajtában, illetve a pajta mellett /mert olyan zsúfolt minden, hogy többet ért estére kiköltözni belőle/, mindannyiszor alacsonyan repülő gépek hangja hallatszott. Egyszer légicsatát is láttam, de nem felettünk. Olyan 55-60 fokos szögben, délre. A nyomjelzős lövedékek egész közelre is eljutottak. A pajtánk fala is kapott. De senkinek sem lett baja. Vajon ki győzött? Az egyik füstölögve lezuhant. A többi elment, keletre és észak-nyugatra is.
Újra parancsot kaptunk a továbbvonulásra. Kilenc körül el is indultunk. Addig rendbe tettük a sebesültjeinket.
Naponta tudok misézni. Bármilyen körülmények közt is vagyunk, nem hagyom el. Mindig találok a mieinken kívül olyan civileket is, akik örömmel jönnek hozzám, ha meghallják, hogy pap van az átvonulókkal. Ha lehet, megismerkedem a helybeli plébánossal. Mindenütt rendkívül szívesen fogadnak. Persze, először csak a katonát nézik bennem. De aztán, ha megmondom, ki vagyok, azonnal felmelegednek. Aztán mindenütt külön öröm, amikor megmondom azt is, hogy bencés vagyok. Milyen érdekes! Az orosz lakosság között a bencés varázsszó volt. Nem is gondoltam, hogy mindenhol ismerik itt keleten szentatyánk nevét és művét. Minél nyugatabbra jövünk, annál inkább kevert a lakosság. De annál inkább ismert a működésünk. Így a bencés szó mindent leszerel.

 

Köszönöm figyelmüket, egy hét múlva jelentkezünk újabb adással, akkor is tartsanak majd velünk. További szép napot kíván a szerkesztő, Fodor Endre. Egy katonai imával búcsúzom.

„Istenem, Te azt akarod, hogy akinek fegyver van a kezében, az fegyelmezett legyen. Ismerje, hogy „milyen lélek lakik benne”, és minden tekintetben erkölcsös legyen, a lelkiismeretét soha el ne fojtsa, el ne árulja. Kérlek, tégy engem becsületessé, hogy se Veled, se önmagammal soha szembe ne kerüljek, hanem hűséges maradhassak katonai eskümhöz, amit a Te színed előtt tettem, a Hazám, a kiszolgáltatottak és az Igazság szolgálatához. Ámen.”

 

 

199. ADÁS

2017. március 15.

Szerkesztett változat

„Ki hegyre megy, annak kardok közt kell járni,
S odafönt a csúcson keresztnek kell állni.

Az jut csak oda, kit Isten keresztel;
De nem babérággal: tövissel, kereszttel.

Százezer kard éle fog szívébe vágni...
Mégse engedj, Uram, félúton megállni!”

Petőfi Sándor  "Ki hegyre megy" című versének gondolataival köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

• Mai adásunk egy picit rendhagyó, legalábbis abból a szempontból, hogy a történelem kulcsszerepet kap. Egy olyan konferenciára látogatunk el, amely a pártállam és a fegyveres testület közötti kapcsolatot boncolgatja. Ott készítettem összeállításomat.
• Kalendáriumban nevezetes dátumokat említünk.
• Folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását.

 

A Nemzeti Emlékezet Bizottsága „A dolgozó népet szolgálták? Fegyveres testületek és pártirányításuk a szocializmusban” címmel nemzetközi konferenciát rendezett a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Zrínyi termében, március 13-án, hétfőn. Román és lengyel előadók ismertették kutatási eredményeiket. A köszöntőt hallják Dr. Ötvös Istvántól, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tagjától, majd pedig kérdéseimre válaszol.

- 2014-ben, amikor elkezdődött a NEB élete, akkor elkezdtünk azon gondolkodni, hogy a törvényi kötelezettségeinknek hogyan is felelhetünk meg leginkább. Törvényünk sajnos előír egy olyan fogalmat, amelyet előttünk nem definiált senki. Az nem baj, hogy előírja a törvény, csak senki nem definiálta, ez pedig a hatalombirtokosnak a fogalma. Fölmerül a kérdés, hogyan is tudjuk ezt a fogalmat körüljárni, megragadni? Ennek kapcsán felmerült annak a lehetősége, hogy olyan témákat dolgozzunk föl, amelyben maga a kérdés egyáltalán körüljárhatóvá válik. Adódott az 1956-os forradalom utáni Kádári restauráció időszakának vizsgálata, ezen belül a hadsereg újjászervezése, a párt fegyveres erejének, megteremtésének időszaka, hiszen az ilyen átmeneti időszakokban a formális és informális hatalmak egymástól elválnak. Nem biztos, hogy a legmagasabb pozíciót betöltő a legfontosabb politikai döntéshozó. Ennek a kutatásnak több eredménye lett, már eddig is publikálásra került a karhatalmista vezetők életrajzainak egy gyűjteménye. Viszonylag nagy érdeklődés kísérte ezt a publikációt. Úgy tűnik, hogyha olyan módon tudjuk megragadni a kérdéseket, olyan módon tudunk reflektálni a múltunkra, akkor annak mégiscsak van valami társadalmi közege, mégiscsak fel tudjuk kelteni az érdeklődést. Ezen kívül más publikációkat is gondoltunk, részben a hadsereg újjászervezésével kapcsolatban, részben pedig azzal a kérdéssel szeretnénk foglalkozni, amely a mai konferenciánknak is a tárgya és legfontosabb problémája: a párt irányítása a hadseregben, a párt és a fegyveres erő egymáshoz való viszonyának kérdése. 1917-ben, amikor a bolsevikok átvették a hatalmat a Szovjetunióban, egy polgárháborús helyzetben kezdődött meg a bolsevik hatalom kiépülése. Sok szerző számos ponton megfogalmazta már, a bolsevik hatalomgyakorlás egésze alapvetően meghatározta a gondolkodást, a politikai szerkezetet a polgárháborús időszakban. Ebben a polgárháborús időszakban kristályosodtak ki a kommunista hatalomgyakorlásnak a metódusai és 1945-ben, amikor Magyarországra is megérkezett ez az eszme és szépen, fokozatosan, erőszakkal, de felépítette a saját uralmát, akkor már importálta Szovjetunióból a kész modellt. Tekintettel arra, hogy egy polgárháborúban született ez a politikai gondolkodás, egy polgárháborúban született meg az az állam, amelyik ezt képviselte, ennek következtében a polgárháború alapélménye volt nem csak a politikai elitnek, de magának a társadalomnak is. Vélhetően ez a polgárháborús élmény hozzájárult ahhoz, hogy a politika egészét háborúként, küzdelemként, legyőzendő, elpusztítandó ellenségről beszéltek a bolsevikok és ennek következtében a politikájuk egészét tulajdonképpen majd egy évszázadon keresztül meghatározta ez a fajta gondolkodás. Én azt gondolom, azért nagyon fontos, hogy a fegyveres testületekkel és a hadsereg kérdésével foglalkozzunk a mai konferenciánkon, mert a polgárháborús gondolkodás, a politikában a fegyver használata, a politikának, mint fegyvernek a használata az ebben a bolsevik hatalmi struktúrában meghatározó, és ezért kiemelt fontosságúvá válnak nem csak a rendőri, belügyi, de a hivatalosan katonai szervek is. Ráadásul van nekünk egy köztes elem ebben a történetben, ez pedig a párt irányítása illetve a párt által irányított fegyveres testületek. Mit csináljunk egy munkásőrséggel? Mit csináljunk egy csehszlovákiai munkásőrséggel? (A magyar munkásőrségnek az ős mintaképe, az a Csehszlovák.) Mit csináljunk a szovjet belügyi szervekkel? Mit kezdjünk a romániai helyzettel? A szekuritáte nem csak egyszerűen egy politikai rendőrség, mint amit Magyarországon megszoktunk, ismerünk a Belügyminisztérium hármas főcsoportfőnökségéből, hanem egy kifejezetten karhatalmi rendfenntartással foglalkozó erő. Mit tegyünk ezekkel? Nem akarom most megelőlegezni az előadásomat, de az a helyzet, hogy az európai gondolkodás és az európai politikatörténetnek egy meghatározó eleme, meghatározó tradíciója, hogy az erőszak monopóliumát mindenkor az állam birtokolja. A középkortól kezdve ez egy előrelépés volt. Mit tegyünk ma azzal a kérdéssel, amit a párt, az ÁVH, a határőrség, a munkásőrség elénk tár? Hogy állunk ezzel az erőszak monopóliummal? Átlépte-e tulajdonképpen a kommunista hatalomgyakorlás metódusa azt az európai hagyományt, azt az európai tradíciót, mely szerint az állam jogosult az erőszak-szervek működtetésére? De itt egy párt működteti ezeket és innentől kezdve felmerül az a kérdés, hogy hogyan viszonyul ez a két szervezet egymáshoz? Hogyan viszonyul az állam a párthoz? Valójában a párt politikája mennyire szolgálja - ahogy a címben is megfogalmaztuk -, a dolgozó népet, amely bár állandó hivatkozási pontja ennek a rendszernek, de azért ma már azt hiszem, hogy nem kell különösebben hosszan igazolnom azt, hogy nem feltétlen a dolgozó nép szolgálata vezérelte ezt a pártot.

Az ismeretanyagunk hány százaléka annak, ami megállapítható, hogy a pártállam és a fegyveres erők közötti viszony feltérképezésében tisztán láthassunk?

- A Honvédelmi Minisztérium legfelsőbb vezetése, a legfelsőbb pártvezetés és a legfelsőbb katonai vezetés viszonyrendszeréről rendelkezünk megfelelő mennyiségű információkkal. Hogyha viszont a mélyére ásunk a dolognak, akkor már egy megyei szinten, abszolút nem jelentős az ismert iratanyag. Ennek ellenére kellene vele foglalkozni. Másrészről, én azt hiszem, hogy a felsővezetés problémáit tükröző iratanyag is rejteget még meglepetéseket. Gyakorlatilag az 1956 utáni hadsereg kutatása már elkezdődött, nagyon komoly kutatók foglalkoztak ezzel a kérdéssel, de az anyagnak egy jelentős része szerintem még ismeretlen.

Biztosan vannak olyan adatok, amelyek egyelőre talán még minősítettek. 

- Alapvetően ebben a szegmensben nem. Az elhárításra vonatkozóan, tehát a katonai elhárító szervek működésére vonatkozóan valóban vannak még nagyon súlyosan minősített anyagok. Sőt vannak olyanok, amelyek minősítéséről én magam is egyetértek. Ugyanakkor a Honvédelmi Minisztériumra, az alakulatokra vonatkozó iratanyag, az már régen nem minősített, tehát ilyen értelemben kutatható. Hasonlóan, ugyanez vonatkozik a pártszervekre, párton belül is működnek olyan szervek a központi bizottság alárendeltségében, amelyek kifejezetten katonai karhatalmi kérdésekkel foglalkoznak. Ezek a pártanyagok elérhetőek.

Tud-e esetleg mondani egy olyan személyt, akinek a karriertörténete esetleg említésre méltó, vagy éppen a szerepe a pártállam, fegyveres testületek közötti viszonyban?

- Én azt hiszem, hogy akit említettem, Révész Géza mindenképpen meghatározó az 1945 utáni első időszakban. Az első időszak alatt nem csak a forradalmig tartó időszakot értem, hanem Révész Géza egészen a hatvanas évekig meghatározó szerepet töltött be. A következő időszakban is van egy-két ember, például Huszta Gyula, akiről ma még sokat fogunk hallani. Huszta Gyula egy meghatározó, átkötő szereplő a politika, az MSZMP és a hadsereg vezetése között. Huszta kezében rengeteg hatalom összpontosult, ezt lehet látni. Ez részben formális, de nagyon sok esetben informális hatalom. Egész egyszerűen őt kérdezték meg adott esetben egy kinevezésnél. Hasonló a helyzet Révész Gézával. Nyilván komplikáltabb szereplő, hogy vélhetően szovjet kapcsolata és szovjet beágyazottsága sokkal mélyebb, csak azt nem tudjuk mennyire. Elképzeléseink természetesen vannak, de hogy ki melyik szovjet szervvel áll kapcsolatban, az nem mindig definiálható pontosan. 

 

MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM

1794. március 14-én született Bem József lengyel katonatiszt, az 1848-49-es szabadságharc egyik legkiválóbb tábornoka. 
1848. március 13-án, Bécsben forradalom tört ki, egy Metternich kancellár menesztését követelő tüntetés következményeként. A bécsi népnek sikerült elérnie, hogy új kormány álljon fel, s hogy a császár alkotmányt adjon ki. 
1848. március 17-én V. Ferdinánd király kinevezi Batthyány Lajost miniszterelnökké. Megalakul az első felelős magyar kormány, amelynek névsorát március 23-án hirdették ki. 
1876. március 15-én született Romanelli olasz alezredes, aki szembeszállt a magyar Tanácsköztársasággal és megvédte a Ludovikás tiszteket. 1919. május 6-án, Bécsbe, a szövetséges olasz fegyverszüneti misszióba vezényelték, majd néhány nap múlva Budapestre delegálták az olasz misszió budapesti parancsnokaként. Romanelli gyorsan népszerű lett Budapesten. Szenvedő, üldözött, veszélybe került embereket mentett, katonákat, arisztokratákat, egyházi személyeket ellenzéki vagy egyszerűen csak éhező embereket. Humanitárius tevékenysége csúcsának az 1919. június 24-én kitört, a magyar proletárdiktatúra ellen szervezett, gyorsan elfojtott felkelés résztvevőinek, köztük a Ludovika Akadémia növendékeinek és parancsnokainak a megmentését tekintik. 1945 után neve, és a Tanácsköztársaság időszakában folytatott humanitárius tevékenysége fokozatosan feledésbe merült. Utolsó útja is magyar barátsága megható bizonysága, koporsóját a temetési szertartás alatt a Ludovika zászlója fedte. 2000-ben domborművet avattak tiszteletére a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen, majd néhány évvel később szobrát is felállították. 
1937. március 14-én adta ki XI. Pius pápa „Égető aggodalommal” kezdetű enciklikáját a fasizmus ellen, amelyben elítéli a faji törvényeket. A náci Németországgal való tárgyalások eredménytelenségét belátva, a pápa enciklikájában elítélte a német kormány katolikus ellenességét, a konkordátum megszegését, a nemzet-szocialista náci új pogányságot, a fajelméletet, a faj, egyház és vallásüldözést, a korlátlan hatalmú államot. Válaszul, a nácik a papok ellen valutacsempészési, szexuális és egyéb perekkel, erkölcsi botrányhírekkel próbálták eljárásukat igazolni. Válaszjegyzékükben visszautasították a pápa német belügyekbe való beavatkozását.
1948. március 15-én, az 1848-as forradalom századik évfordulóján, első alkalommal adták át a Kossuth-díjat. 

 

Bőzsöny Ferenc ezúttal is Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetéből olvas föl egy részt.

július 28.

Ezen a vidéken nem jártak az alakulataink. Tehát a lakosság nem ismeri a magyar katonákat úgy, mint az eddigi helyeinken. Emiatt nem is fogadnak bennünket valami nagy örömujjongással. De meg azért is, mert ez a visszavonulás egyszerűen nem engedi, hogy a helybeliek tárgyilagosan megismerjenek bárkit is. Csak elvadultságot, rendetlenséget, könyörtelen élelembeszerzést, ordítozást láthatnak. És csak helyenként valami rendezett, emberi viselkedést.
Ahogy nézem a térképen, még ha a szokásos huzavona meg is lesz, 3-4 óra alatt elérjük újabb célunkat, illetve feltételezett célunkat. Most már vagyok annyira régi katona, hogy ezt merjem írni: feltételezett célunkat. Nem véletlen kifejezés került a tollam alá. Az eddigi tapasztalat az, hogy az ilyen számítás csak elméleti. A valóság mindig hat-hét órára duzzasztja fel a célbajutást. A kép mindig ugyanaz: kimerült emberek /nem merek alakulatot mondani/. Ha találkozunk is ilyennel, elég ritka. A magasabb parancsnokság ugyan tiltja a csellengést, és ebben igaza is van. De megakadályozni nem tudja. Felveszünk magunk közé 80-100 embert. De kinek van ideje ellenőrizni, hogy menet közben valóban csak szükségét végzi el, esetleg kimerültségre hivatkozik vagy egyszerűen ellóg. Ha kimerültnek mondja magát, akkor ki vállalja a felelősséget, hogy felkelti jogos pihenéséből. Több haláleset lett már ebből. A riadt, valóban ereje vesztett emberek arcáról lerí a halálfélelem, a magatehetetlenség. Ha elvisszük, csak egynéhányat mentünk meg, illetve viszünk a további bizonytalanságba. Ha itt hagyjuk, talán erőre kapva, később önerejükből is utánunk jönnek. Mindenesetre gyors vizsgálat kiemeli az arra rászorulókat. Aztán Isten neki, minél hamarabb kerüljenek haza emberink.
Tudjuk, hogy a gazemberek legelőször lesznek otthon, de az ilyet úgysem tudjuk megakadályozni. A beteg, a sebesült, a meggyötört, csak menjen. De már látom, mikor otthon leszek, mennyi hazaáruló csirkefogó fog legendákat mesélni önmaga dicsőségéről.

 

Köszönöm, hogy megtiszteltek figyelmükkel, kívánok további tartalmas rádiózást! A hivatásért mondott imával köszönöm meg figyelmüket, Fodor Endrét hallották.

„Mennyei Atyám! Te teremtettél engem és jóságodban kijelölted életem útját is, hogy azon járva érjem el örök üdvösségemet. Engedd felismernem, hogy milyen terveid vannak velem, mutasd meg nekem hivatásomat. Mutasd meg, hol tudnám a legjobban felhasználni erőimet, s hol tudnálak téged a legjobban szolgálni. Engedd, hogy jól válasszam meg hivatásomat, alaposan elsajátítsam és megfelelően teljesítsem abban feladatomat. Engedd, hogy egész életem téged dicsőítsen. Ámen.”

 

 

200. ADÁS

2017. március 22.

Szerkesztett változat

„Világok nagy építőmestere,
hálát adok Neked, hogy láthattam,
milyen egyedülállóan szép
és rendezett a Te világod.
Megfogadom, hogy ezentúl
a hazaszeretet és az emberszeretet művein munkálkodom,
és életemet csendesen a Te teremtő kezedbe helyezem.
Te uralkodsz örökkön örökké,
Te vagy minden igazság és igazságosság foglalata!”

Edwin Aldrin imádságának gondolataival köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják. Az ismétlésekkel ugyan régen elhagytuk már a 200. adást, mégis azonban az új tartalmakat közlő műsorainkat tekintve, a 200. adással jelentkezünk. 

• Mai adásunkban Kálinger Roland őrnagy, tábori lelkésszel a szentekről, védőszentekről, katonák védőszentjéről beszélgetünk.
- A szentek életének a tanítása nagyon aktuális lehet a mai ember, akár hívő, akár nem hívő számára.
• Neves dátumokra emlékezünk a Kalendáriumban.
• Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetét folytatjuk, amelyet Bőzsöny Ferenc tolmácsol majd a hallgatóknak.
- A tanító mondja, hogy egész nap csak csitították a nőket. Annyira nem bírják már az idegeik a háborút. A gyermekek jobban bírják. Hiába, ők ezt még nem értik.

 

Részletet olvasok a Honvédelmi Minisztérium Tábori Lelkészi Szolgálat, Katolikus Tábori Püspökség Ima és olvasókönyvéből: A szentek példaképeink, s ugyanakkor közbenjáróink Istennél, könyörögnek értünk. Ebből a meggyőződésből alakult ki a kereszténység védőszentekbe vetett hite. A fegyvernemi védőszentek tisztelete is azért alakult ki, hogy a keresztény katona bizalmat meríthessen abból a tudatból, hogy gondjai közt nincs egyedül, hanem van közbenjárója Istennél. Ugyanakkor a tiszteletükkel az egyház elismeri, hogy meg lehet szentelni a katonai hivatást, mint mások és a haza védelmét. Kálinger Roland őrnagy, tábori lelkésszel a szentekről, védőszentekről, a katonák védőszentjeiről beszélgettem.

Kálinger Roland őrnaggyal, Rozsé atyával a Katolikus Tábori Püspökség kápolnájában ülünk. Előttünk egy laptop, amin éppen annak az előadásnak az anyaga látható, amellyel a honvédségi alakulatokhoz látogat el. A szentekről, védőszentekről, a katonák védőszentjeiről tartasz egy átfogó előadást. 

- A Tábori Püspökség minden évben kiad egy falinaptárat, s ezen a naptáron ott vannak a névnapok. Ugyanúgy, ahogy egy civil naptárban is, csak valamiért a Tábori Püspökség falinaptárán nem az van írva, hogy Péter, Pál napja, hanem Szent Péter és Szent Pál apostol napja, ünnepe. A szent az nem egy távoli és megfoghatatlan valaki, hanem egy olyan ember, aki itt élt a földön, köztünk élt, ő is ember volt, ő is hívő volt, ő is küzdött a földi élet problémáival és nehézségeivel, de úgy és olyan formában, hogy az ő élete példa lehet számunkra és az egyház az ő életét példaként emeli fel. Éppen ezért, amikor valaki nézi a naptárban, hogy mikor lesz a barátja névnapja, akit teszem fel Lászlónak hívnak, gondolkodjon el azon, hogy az egyházi naptárban ezen a napon Szent László ünnepe szerepel. Tegye fel a kérdést, hogy vajon ki volt ez a Szent László, hogy élt ő? Vajon ebből a lovagkirályból miért, miként és hogyan lett szent? Azt hiszem, hogy a szentek életének a tanítása nagyon aktuális lehet a mai ember, akár hívő, akár nem hívő számára. Egy régi laton mondás szerint „Nomen est omen”, azaz „A név kötelez”. Én azt hiszem, hogyha valaki tudatosan megpróbál arra figyelni, milyen nevet visel, kit kapott a keresztségben védőszentjéül, akkor igenis hasonlíthat rá, igenis formálhatja az életét úgy, hogy az ő erényeit próbálja követni. Alkalom adtán ez segítheti is az életben, hogyha már egy ilyen szent nevét viseli, akkor legyen bátrabb, hősiesebb, önfeláldozóbb, hogy valóban méltó legyen a név viselésére. A szentté válás folyamata elsősorban nem az ember saját munkája, hanem Isten munkája. Ha egy ember hagyja azt, hogy az életében dolgozzon Isten és ő testét, szívét, lelkét, értelmét az Isten munkájához adja kölcsön vagy adja oda örökbe, akkor ez a szentté válás folyamata. Hogyha korunk szentjeit vesszük, akár Szent II. János Pál pápát, akár Boldog IV. Károlyt vagy Teréz anyát, akkor láthatjuk, hogy mind olyan emberek voltak, akik ebben a történelemben hagyták azt, hogy az Isten dolgozzon általuk. Még akkor is, hogyha sokszor falakba ütköztek, ha sokszor kinevették őket, ha sokszor az emberek, a politika és a világ rossz szemmel nézett rájuk. Ők akkor is az Isten munkáját akarták végezni. Szentté nem úgy lesz valaki, hogy az egyház szentté avatja. Sok olyan embertől búcsúzunk el ezen a földön, akik szentként éltek, csak éppen nem lesznek oltárra emelve, nem lesznek kanonizálva, de valójában szentek voltak. Azok a szerencsés kivételek, akik élete reflektorfényben volt, azokról kimondja az egyház, hogy szentként éltek, az ő életük tiszteletre méltó és kedves volt Isten előtt. 

Az egyes ember számára tetten érhető az, hogy – ne nevezzük annak, hogy én most szentként élek –, valami olyasvalamit tesz az ember, ami az embertársainál valamivel több?

- Ha megkérdezünk egy olimpikont, hogy ő milyen céllal megy le minden reggel az uszodába edzeni, hogy lebeg-e előtte az a cél, hogy ő valaha olimpiai bajnok lesz, akkor biztosan azt mondja, hogy igen. De az első ötven méter után a medencében elfelejti azt, hogy milyen célért küzd, ő csak úszik. Az ember előtt is ott lebeg, hogy úgy kell élni, hogy szentek legyen, de amikor elkezdi az imádságot, a jó cselekedeteket, az istenes életet élni, akkor eltűnik az, hogy ezt azért csinálom, hogy szent legyek. Ezt azért kell csinálnom, mert ez a helyes és ezt várja tőlem Isten. Nagyon érdekes, hogy azok az emberek, akik szentség hírében járnak és életükben megkérdezik őket, hogy mit szólnak arról, hogy már élőként szentként tisztelik, akkor elutasították ezt a kérdést és azt mondták: ugyan már, én csak teszem a kötelességemet, teszem a dolgomat, élem a hétköznapi életem. Igen, valóban nem a nagy dolgokban, hanem a dolgos hétköznapokban mutatkozik meg az, hogy valaki hogy él, tudja-e követni a szentek példáját és végső soron maga is beáll-e a sorba? 

Katonák védőszentjéről mit kell tudnunk és miért éppen ő lett a katonák védőszentje?

- Az előadásom egy nagyon képlékeny előadás, hiszen akárhány alakulathoz megyek, mindig egy kicsit változtatnom kell rajta, mert a különböző alakulatoknak különböző védőszentjeik vannak. Igazából, először megszületik az alakulat, megfogalmazzák, hogy ezeknek a katonáknak mi lesz a feladata, például logisztikusok lesznek. Régen, amikor ez a védőszent struktúra kialakult, körülnéztek, hogy ki volt az a szent, akinek valamilyen köze lehetett a logisztikához. S akkor azt mondták, hogy itt van ez a remek Szent Máté, aki vámos volt, pénzzel foglalkozott, aki adópénzeket szedett és számlákat, nyugtákat állított ki, de ez az ember a pénzes asztaltól el tudott vonatkoztatni, fel tudott állni és az ő tehetségét, szolgálatát a jó ügy érdekében, mint apostol, mint Krisztus követője és tanítványa tudta kamatoztatni tovább. Az, hogy egy alakulatnak van egy védőszentje, az azt jelenti, hogy az ő szolgálataikat az Isten szolgálatába állítva még precízebben, még pontosabban, még jobban odafigyelve az emberekre, még jobban odafigyelve a katonákra végezzék, és ebbe bátorítsa őket az, hogy van nekik védőszentjük. Borbála napon, amikor Szent Borbálára emlékezünk, akkor bizony a tüzérek büszkén kihúzzák magukat és tudják, hogy róluk van szó, az ő ünnepük, az ő napjuk lesz. Napi szinten ez annyira nem jelenik meg egy alakulat életében, de a szent ünnepe közeledtével bizony minden alakulat felkészül, minden alakulat fontosnak tartja, hogy megünnepelje a szentet és saját magát is azáltal, hogy megemlékezik és valami különöset tesz ezen a napon.

Kálinger Roland őrnagy, tábori lelkész beszélt a szentekről, amelyet folytatunk majd következő adásunkban.

 

MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM

1849. március 21-én Bem József csapatai befejezik Erdély megtisztítását a császáriaktól és a román felkelőktől. 
1894. március 20-án, 92 éves korában hunyt el Kossuth Lajos államférfi, a Batthyány-kormány pénzügyminisztere, a Honvédelmi Bizottmány elnöke, Magyarország kormányzó-elnöke.
1909. március 21-én született Nádasi Alfonz bencés szerzetes, tartalékos tábori lelkész, paptanár, Kodály Zoltán lelkivezetője.
1990. március 25-én volt az első szabad választás Magyarországon.
2011. március 23-án a Fővárosi Közgyűlés törölte Budapest díszpolgárai közül Sztálint valamint Julius Jacob von Haynau osztrák hadvezért, Jellasics horvát bánt, Windischgrätz osztrák császárt és királyi tábornagyot, Paskievics orosz tábornagyot. 

 

Bőzsöny Ferenc folytatja Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását. 

július 29.

Lochov faluba érünk. Olyan ezer körüli lélek lakhatik benne. Parancsot kaptunk a megállásra. Sőt, micsoda keleti kényelem, még arra is, hogy keressünk szállást.
Ahol megáll a kocsink, bemegyek a legközelebbi házba. Kölcsönös üdvözlés után kiderül, hogy az egyik tanítóhoz kerültem. Nagyon szívesen fogadtak. A tanító töri a németet, a többiek, mármint a feleség, másodikos gimnazista leánya és a nagymama nem. Illetve, nem derül ki, mert olyan rémület látszik szegénykéken, hogy alig tudom a házigazdán át megvigasztalni őket. Oroszul értenek. Így, meg lengyelül próbálom, de alig engednek. Amikor pár perc múlva mondom, hogy katolikus pap vagyok, és mutatom a keresztet a zubbonyomon, egy pillanat alatt megnyugszanak. Már amennyire ilyen állandó halálfélelemben meg lehet nyugodni. Mégis azonnal más lesz a viselkedésük. A nagymama előjön a sarokból. Azonnal gyors mondatokban, kedves mosollyal, tessékelő gesztusokkal mondja, hogy én majd itt lakom ebben a szobában /közben itt írom a naplómat is/, ők pedig bemennek a másikba. Benézünk oda is. Csak egy priccs szalmával az egész bútorzata. Négyen kapunk szállást. Jóska legényem azt mondja a szokott bölcsességével: Tisztelendő úr, hagyjon rájuk mindent. Majd mi megalszunk a pajtában. Maguk meg a Doktor úrral csak elférnek valahogyan. Majd lesz itt még vacsora is, ahogy látom.
A doktor csicskása elment gazdájának más helyet keresni. Maradtunk Jóskával. Hát ahogy ránézek a díványra, látom, hogy vagy a fejem, vagy a lábam nem lesz rajta. De olyan aranyosak ezek a tanítóék, hogy Jóskával úgy határoztunk, itt maradunk. Majd ő fekszik a díványra, mert ráfér, de nekem a földön terít le egy pokrócot. Így felséges helyünk lesz. 
Megkínáltak tejjel, tojással. Szép kenyerük van. Ahogy elkezdünk beszélgetni a tanítóval, rögtön a tegnap esti varsói bombázást említi. Az asszonyok, sőt a kisleány is azonnal keserves sírásba tör ki. Látszik, milyen hatása alatt vannak még most is. A tanító mondja, hogy egész nap csak csitították a nőket. Annyira nem bírják már az idegeik a háborút. Az egész faluban hasonló a hangulat és állapot minden nőnél. Sőt néhány férfinál is. A gyermekek jobban bírják. Hiába, ők még ezt nem értik.

 

Egy hallgatói levélből idézek, amelyet Kardos Tamás küldött: Tisztelt Fodor Endre Szerkesztő Úr! Hallgattam a műsort a Mária Rádióban, amely nagyon tetszett. Nagyra becsülöm a zenét, ezért javaslom, az egyházi énekeket markáns férfi kórus énekelje, ilyen manapság már nagy érték és ritka élmény lehet. A régi katonadalokat eredetiben és felújítva is nagy élmény és lelkesítő volna hallgatni. Hagyományőrzés egy kis ismertetővel, mikori, milyen alkalomra szól, akár egy műsorsorozat is lehetne. Nagyon köszönöm ezeket a gondolatokat Kardos Tamásnak Esztergomból, javaslatait megfogadva továbbítottam gondolatait Katona Jánosnak, a Veszprém Légierő Zenekar karvezetőnek, amely zenekar rendszeres résztvevője adásainknak. Egyes gondolatokat, riportokat, interjúkat megszakítva hallják zenéjüket, egyes adásokban pedig a Honvéd Férfikart is hallhatták. Ígérem esztergomi hallgatónknak, hogy a jövőben megfontoljuk a katonadalok lejátszásának lehetőségét. Véleményüket, észrevételüket a műsorral kapcsolatban megköszönöm, amelyet az interarma@mariaradio.hu elektronikus postacímre várjuk. 

Búcsúzom, hiszen adásunk véget ért. Nemrég a Józsefek ünnepelték névnapjukat, talán ezért is és persze azért is, mert mai adásunkban a védőszentekről beszéltünk, mai adásunkat Szent József oltalmáért mondott imával zárom.

„Jóságos Szent József!
Oltalmazd családunkat, közösségünket:
segíts, hogy Istennek mindenkor tetszésére legyünk.
Te mindent kérhetsz számunkra, hiszen Jézusnak nevelőatyja vagy.
Esdj ki mindnyájunknak igazi istenfélelmet, élő hitet,
hűséget, világos és tiszta lelkiismeretet,
természetes alázatosságot,
nagy szeretetet Isten és minden felebarátunk iránt.
Könyörögj érettünk, hogy egyre tökéletesebben éljünk,
a bizalom útján haladjunk és soha el ne lanyhuljunk.
Járj közben értünk, hogy Isten minket is szentekké tehessen!
Védelmezz bennünket, hordozd testi-lelki ügyeinket,
ajánlj mindnyájunkat Jézus és Mária Szívének.
Ámen.”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK,

ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség, 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail: berta.tibor@hm.gov.hu 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
kedd, 2020, június 23