Inter Arma Caritas - Magazinműsor a Mária Rádióban 2017. 206-210. adás

 

INTER ARMA CARITAS

FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET

Magazinműsor

honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról.

A Honvédelmi Minisztérium,

a Magyar Honvédség

és a Katolikus Tábori Püspökség

adása a Mária Rádióban.

206-210. adás

 

206. ADÁS

2017. május 3.

Szerkesztett változat

„Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szívemnek már a gyász is röpke álom
S az élet: győzelem az elmuláson.”

Juhász Gyula Húsvétra című versének egy részletével köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

• Mai adásunkban Bíró László katolikus tábori püspök és Jákob János dandártábornok, református tábori püspök mondja el gondolatait a húsvétról.
• Ezt követően egy korábbi felvételen Szolnokra látogatunk elsőáldozásra, bérmálkozásra.
• Folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetét.
• A Kalendáriumban neves dátumokra emlékezünk.

Bíró László katolikus és Jákob János dandártábornok, református tábori püspök gondolatait hallják.

Bíró László katolikus tábori püspök

- Jézus újra meg újra beszél arról, hogy a búzaszemnek földbe kell kerülnie és el kell halnia. Ott vannak a csodák, a jelek, a tanítás. Nem úgy tanít, mint az írástudók, hanem mint akinek hatalma van. Ott lappang már a feltámadott új dimenziója az ő földi életében. Ehhez a mélységes titokhoz úgy jutunk közel, hogy picikét próbáljuk megismerni Jézusnak az életét, akiről valljuk, hogy feltámadt. Az írásokból megértették az emmauszi tanítványok is. Ugyanakkor a Feltámadottat nem csak teoretikusan kell megérteni, hanem találkozhatunk vele. Az első tette a Feltámadottnak: „Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.” (Jn 20, 22-23) Ha kész vagyok a megújulásra, az újrakezdésre, közben a Feltámadottal találkozhatom. Ha kész vagyok megnyílni feléje, akkor mindannyiunknak személyes tapasztalata lehet: Én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig. Ez a velünk léte a Feltámadottnak, - amire ki-ki vágyik tulajdonképpen, ha megfogalmazza, ha nem - ez nem pusztán Jézusnak a tette. A mi tettünknek is kell, hogy legyen. Az tud megjelenni bennem, aki fele megnyílottam. Azt mondja a bölcsesség, hogy valaki olyan mélységben tud jelen lenni bennem, amilyen mélységben én kitárulkozom feléje. Ez a húsvét titka. A Feltámadott szeretne velünk lenni, ha engedjük, hogy velünk lehessen minden nap.

Jákob János dandártábornok, protestáns tábori püspök

- A kereszténységnek három nagy ünnepköre van, a karácsony, a húsvét és a pünkösd. Úgy érzem, hogy a húsvéti ünnepkör egy kicsit háttérbe szorul, pedig soha ilyen jelentősége nem volt, mint a mostani években. Vegyük nyugodtan az idei évet alapul, hiszen az a mondás járja nyugat Európában, hogy az iszlám a kereszténység romjain építi fel önmagát, és sajnos egy picit arra felé is mutatnak a jelek. A kereszt megkerülhetetlen. Ha az ember ott áll előtte, mellette, a közelében, úgy végigvonul előttem a nagyon gazdag történetisége ennek az ünnepkörnek. Ha csak azt a történetet nézzük, ahogy Jézus a via dolorosán megy végig, aztán majd átveszi tőle a keresztet Cirinei Simon... az a tömeg, amely néhány nappal előtt ott éljenzett, az mit gondolhatott a szívében? Valószínű ott állhatott a tömegben a vak Bartimeus, aki meggyógyult. Mennyi hála lehetett a szívében. Ott állhatott Mária, Jézus anyja, aki összeszorult szívével nézte fia halálra menetelét. Ott állhattak azok az emberek, akik megélői voltak az ő csodáinak. Akár Lázár, a barát, aki közelről szemlélhette azt, hogy aki feltámasztotta, életet adott neki, az most a halálra megy. Mennyiféle érzés kevereghetett ott az emberekben. A via dolorosán is volt, aki távol állt. Mi hova állunk? Ezt a kérdést mindenkinek fel kellett tennie magában. Nem sajnálkozni kell, hogy mi lesz Európával, mi lesz Magyarországgal, a kereszténységgel, hanem hol az én helyem? Hova helyezkedek el? Távolról szemlélője vagyok, vagy odaállok a kereszt alá és azt mondom: Én Uram és én Istenem! Vagy, ahogy a százados mondta: Ez bizony Isten fia volt. Felismerte Isteni voltát Jézusnak. Ha ezt a bizottságtételt el tudom mondani és a szívemben ott van az, hogy nekem fontos nagypéntek és az egész eseménysor mögött húsvét, a Feltámadott Jézus, akkor boldog ember vagyok, mert élő reménységem van. Hiszen három dolgot mindenképpen hozott ez az ünnepkör számunkra: ha meg tudok állni a kereszt alatt, akkor van bűnbocsánat, bocsánatot nyerek a bűneimről, Jézus vére által megszabadít alóla, a kegyelem nyerteseként új életet kezdhetek és az új élet megélőjeként örök életem van, mert van feltámadás. A húsvét legfőbb üzenete ez, és ez a mi legfőbb örömünk. Hiszünk a Feltámadott Jézusban, ez az örömhír zengte be akkor a világot és azóta is minden húsvétkor megelevenedik bennünk, hogy nem az örök halálra vagyunk kárhoztatva, hanem Jézus elhozta számunkra a feltámadást.

A felvételt a Zrínyi Katonai Filmstúdió készítette.

Egy korábbi felvételt hallanak, amelyet még Szolnokon rögzítettünk. Ide kívánkozik Sík Sándor Hiszek című versének egy részlete, amely így szól: „Hiszek, és hitem súlyos és kemény. Nem tünde tan, nem pille vélemény. Nincs benne így-úgy, bárcsak és talán: Igen és nem, kereken, magyarán. Semmi csűrés és semmi csavarás, Ínyeskedés és köntörfalazás: Hiszem és vallom, szeretem és élem, Amit az Egyház hinni ád elébem. Ebben a hitben élek és halok: Katolikus vagyok.”

Kovácsné Juhász Rita

- A mai világban nagyon fontosnak tartom, hogy meg legyünk keresztelve, elsőáldozók, és bérmálkozók legyünk. Pont azért, amit püspök atya is mondott a szertartáson. Nagyon-nagyon tetszett nekem, teljesen átszellemültem. Ez most is látszik rajtam, mennyire hatott rám. Nagyon hiányzik a mai világból az, amit mondott. A kislányom katolikus óvodába jár, és azt szeretném, hogy utána katolikus iskolába kerüljön. A mai világban elengedhetetlen, hogy ezt felvegyük. 

Bíró László katolikus tábori püspök

- Valamikor a katonasághoz nem asszociált az, hogy keresztelünk és bérmálunk a laktanyában, a helyőrség területén, hanem bujkálva, katonaruha viselése nélkül kellett tenni, mert nem lehetett azt megszentségteleníteni. Az ember újra rátalál valamire, valakire, ami kell az ő teljességéhez. Ők itt voltak ezen a szentmisén, vállalták katonatársaik előtt is, hogy megkeresztelkednek, megbérmálkoznak. Nem valami polgári automatizmusból voltak itt, hanem a keresés gyümölcseként. A tudatos döntés bátorságával kérték a keresztséget, kérték a bérmálás szentségét.
Valaki így fogalmazott, hogy a katona-lelkipásztorkodás, az egyetemes lelkipásztorkodásnak a laboratóriuma, minta területe. Én azt gondolom, hogy valahol a jövő kereszténysége sejlik az ilyen alkalmakon, tudatosan csatlakoznak Krisztushoz. Vannak olyan helyzetek, amikor az ember tisztábban lát, és tisztábban sejti meg egy másik létnek a dimenzióját. Igazából az egész katona-lelkipásztorkodás erről szól: jelen lenni, a létnek egy másik dimenziójára fölhívni a figyelmet. Aki ezt észreveszi, az csatlakozik ehhez a másik dimenzióhoz.

Zsigri Katalin őrnagy

- A teológia iránti érdeklődésem visszavezethető egészen addig, hogy Rozsé atya megkeresztelt, körülbelül két évvel ez előtt. Sokat beszélgettünk a hitről, és a vallásról. Azt hiszem ő indított el ezen az úton, ami a bérmálkozásba csúcsozódott ki a mai napon. Elsőáldozó két évvel ez előtt lettem Kabulban, Afganisztánban, ami szintén egy érdekesség. Jelenleg teológiai tanulmányokat folytatok a Pécsi Hittudományi Főiskolán. Számomra különösen nagy élmény volt a bérmálkozás a mai napon. Igazából ezt Isten meghívásának érzem. Hogy ez később az öt éves tanulmány után miben fog kicsúcsosodni, azt még nem tudom megmondani, de mivel hivatásos katona vagyok, úgy gondolom, hogy ez a katonai élettel valamilyen módon össze fog kapcsolódni. 

Kálinger Roland őrnagy, tábori lelkész

- Itt a katonáknak először át kell törni a páncélját. Nem a golyóálló mellényre gondolok, hanem arra a lelki páncélra, ami egy kicsit abból a hitetlenségből, félénkségből fakad, hogy egy katona nem érzelgősködik, a lelki életéről nem beszél. Hogyha ezt áttörte az ember, akkor ugyanolyan emberrel állunk szemben, mint a világban az emberek, akik ugyanannyira vágynak a hitre, vágynak egy jó szóra, vágynak a megnyugvásra.

- A férjem katona, így kézenfekvő volt a dolog, hogy ez így történjen. És nagyon-nagyon örülök, mert Rozsé atya egy kiváló lelkész és pap, aki tényleg azon van, hogy minél többen az egyház tagjaivá váljunk. 

- Azt gondolom, hogy nincs különbség abban, hogy az ember katona vagy sem. A hit mindenképpen fontos mindannyiunk számára a mindennapjainkban. Amit a szentmisén püspök atya, és Rozsé atya is kihangsúlyozott, nagy fontos az, hogy embertársainkkal egy olyan szeretetben és közösségben éljünk, ami átsegít az egyre gyakoribb problémákon. Az egyre gyakoribb konfliktusokba ne tudjunk belemenni, hanem megerősítsen az emberi kapcsolatainkban, mind a családunk, mind a kollégáink felé. Itt a honvédségnél, talán az egy speciális dolog, hogy egy nagyon zárt közösség vagyunk. Rengeteg a stressz helyzet, és ezeknek a kezelésében azt gondolom, hogy ez a hit át tud segíteni itthon is, de különösen a missziókban.

 

MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM

1270. május 3-án hunyt el IV. Béla király.
1338. május 5-én Svájcban meghalt Boldog Erzsébet, III. András és Fenenna királyné leánya, s vele nőágon is kihalt az Árpád-ház.
1619. május 5-én intézkedést hoztak Erdélyben a káromkodók ellen: „Isten ellen való káromkodó és hallani is irtózásra való szitkozódások kezdettenek bészármazni csak nem régen hazánkba, melyért is, hogy annak neme és mivolta szerént való kemény büntetésekkel, és ha érdeme úgy mutatja, halállal is megbüntettessenek affélét cselekedők, végeztetik.” - határozta el az erdélyi országgyűlés, de mivel e rendelkezéseket sűrűn, még a 18. században is megismételték, nyilvánvalóan nem riasztottak vissza a káromkodástól.
1620. május 1-én született Zrínyi Miklós gróf, költő, hadvezér.
1849. május 4-én a Görgei Artúr által vezetett honvéd haderő megkezdte Buda várának ostromát.
1764. május 5-én Mária Terézia megalapította a Szent István rendet, amely a Habsburg birodalom egyik legjelentősebb kitüntetése volt.
1944. május 1-én alakult meg a Magyar Királyi Honvéd Légierő 101. „Puma” Vadászrepülő Osztálya. Jelképüket, a vörös, üvöltő puma jelet Heppes Aladár tervezte, a „vezérünk a bátorság, kísérőnk a szerencse” jelmondat a Vadászrepülő Század parancsnokától, Nagy Mihálytól származik.
1945. május 5-én Pajtás Ernő ezredes parancsnoksága alatt Salzburgtól mintegy húsz kilométerre ásták el a koronát, a jogart és az országalmát. A koronaőrség egyik tagjának visszaemlékezése szerint: „Egy üres, elhagyott benzineshordót kettéfűrészeltünk, ebben a kétfenekű hordóban akartuk biztonságba helyezni a koronát. A hordó két darabját egybetoltuk, a koronát, a jogart, az országalmát, a koronázási kardot és palástot lepedőkbe csavarva beletettük, és május 5-én este elástuk a tóparton”. A tóparti mocsaras részben eltüntették az ásás nyomait, a koronaőrző ládát pedig tovább vitték, mintha az ékszerek benne volnának. A szent jobbot a helyi plébános rejtette el, később a salzburgi érseknél talált menedéket. A koronázási kardot és palástot továbbvitték nyugatra.

Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását folytatja Bőzsöny Ferenc.

július 31.

Miséztem, a közelben levők valahogy részt is vettek rajta. Olyan helyre mentem a kis oltárommal, ahol a legtöbben voltak. Előre mondtam nekik, hogy folytassák csak a megkezdett munkájukat, mert különben jön a feddés egyes urak részéről, akik a misének tulajdonítanák, ha valami elmaradna. Persze, ez nem igaz, de jó ürügy lenne. Hát ahogy utána elmesélte Jóska is, meg a közelben imádkozók némelyike, még a protestánsok is megálltak az oltár közelében. Mikor pedig a Miatyánkot imádkoztunk, lekerültek a sapkák a harmadik udvarban is.
Járom az alakulatokat. Halottunk nincs, de betegünk annál több. A naponta váltakozó víz, a nedves fekhely, a rendetlen életmód még a frontnál is károsabb az egészségre. Állandóan szállítunk a kórháznak, illetve a vonatnak. Jó fáradtan értem vissza estefelé. Akkor rögtön azzal fogadnak, hogy a tábori posta utolért bennünket az elmúlt napok lapjaival. Rögtön írtam jó Anyámnak. Hiszen két hete már nem tud rólam. Pedig eddig a legnagyobb tűzben is módot ejtettem rá, hogy írjak haza.
Hozzák a postámat. Érdekes, engem is elfogott, amit még eddig egyáltalán nem éreztem. Annyira örültem a lapoknak, hogy észre sem vettem a bejövő, hasonlóan örvendezőket. Eddig ugyanis azt tettük, hogy egymásnak felolvastuk az érdekesebb híreket, eseményeket. Magam is örültem ennek. De nem kavart fel. Most azonban azon kaptam magamat, hogy hárman is ott állnak az asztal mellett, kezükben egy csomó lappal, és néznek rám. Sőt nevetnek. Akkor ocsúdtam fel az elmerült olvasásból. Versengve olvastunk részleteket egymásnak. Józsi is behozta a felesége lapját. – Én pedig egész éjjel a postabontásról álmodtam. Jóska meséli reggel, hogy hol nevettem, hol jajgattam, hol egész mondatot mondtam. Lám, mit tesz a magyar királyi posta!

Köszönöm, hogy megtiszteltek figyelmükkel, elköszönök önöktől, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották. Dsida Jenő Húsvéti ének az üres sziklafal mellett című versének egy részletével búcsúzom.

„Mert az égi útnak elve:
kúszva, vérzőn, énekelve,
portól, sártól piszkosan
menni mindig, biztosan...
S kopjék térdig bár a lábam,
tudom, az ég kapujában
utolérlek, Krisztusom!”

 

 

207. ADÁS

2017. május 10.

Szerkesztett változat

„A keresztény ember két világ polgára. Igazi hazája az égben van, de oda az út a földön át vezet. Ezért a világban nem turista, nem is műkedvelő. Feladatot kell teljesítenie. Feladatot és szolgálatot szeretetből. Útközben építenie kell Isten országát. Az igazság és az élet, a szentség és a kegyelem, az igazságosság, a szeretet és a béke országát.” - Márton Áron püspök gondolataival köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

• Mai adásunkban beszámolunk majd a Katolikus Tábori Püspökség által szervezett Baráti Kör találkozójáról.
• Összeállítást hallanak a debreceni Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium ballagási ünnepségéről.

A Katolikus Tábori Püspökség Baráti Kör tagjai olyan Magyar Honvédségben dolgozó katonák és civil alkalmazottak, valamint családtagjaik, akik rendszeresen találkoznak a püspökség szervezésében és közös beszélgetéséken vesznek részt, nevezetes helyszíneket látogatnak meg, együtt vannak, megismerik egymást, jól érzik magukat e közösségben. Legutóbb múlt héten volt a találkozó, amelynek egyik programja a Szent István Bazilika meglátogatása volt.

Püspök atya, itt a Katolikus Tábori Püspökség Baráti Körével egy nagyon szép eseményt állítottatok össze, amikor katonacsaládokat láttok vendégül és ezúttal a Szent István Bazilikába hoztátok el őket.

- A papjaink ott vannak a különböző helyőrségekben, ahol munkaidőben vannak együtt a katonákkal és munkaidőben mindenkinek az a dolga, hogy dolgozzon. Azt szerettük volna, ha a tábori lelkész kint a helyőrségben sem mozogna vákuumban. Így találtuk ki, hogy a püspökség ne csak a hivatalos ügyek intézésének a helye legyen, hanem kerüljenek emberközelségbe a katonákkal. A Baráti Körrel egy kicsit az az álmunk, hogy legyen egy kristályosodási pont minden egyes laktanyában. Legyen egy olyan bizalmi embere a tábori lelkésznek, aki helyettesíti őt, amíg például misszióban van. Addig az ott dolgozók odafordulhatnak ahhoz a katonához, aki ide tartozik a püspökséghez szorosabban, és tud segíteni dolgainak intézésében. Negyed évenként szoktunk találkozni a Baráti Körrel. A májusi találkozón mindig valami kirándulást szervezünk, vagy ellátogatunk egy nevezetességhez, amit persze a Tábori Püspökség közvetítésével mélyebben tudunk megnézni, mintha csak például betévednénk ide a Bazilikába. A közbeeső találkozón mindig valami külső információt adunk egyházunkról illetve lelki erősítést. Legtöbbször szentmisével kezdjük ezeket a találkozókat és szeretnénk egy lelkiséget összehozni a Tábori Püspökség körül a katonák között.

Püspök atya, ezúttal a Szent István Bazilikába látogattatok el.

- Én vagyok az út, az igazság, az élet – tehát számomra Jézus megjelenítője a magyar nemzet számára, és annak az értékvilágnak a megjelenítője, amit a magyarság egy része sajnos elfelejt. Ha valaki hozzáértéssel végigjárja a Bazilikát, megnézi a képeit, szobrait, mozaikképeit, akkor a magyarsághoz kerül közel és Szent István alakján keresztül magához Jézushoz, akire mutatva Szent István létrehozta nemzetünket és megszilárdította.

Lefelé haladva a bazilika lépcsőjéről kérdezem az egyik résztvevőt, hogy hogy tetszett a mostani program?

- Számunkra nagyon érdekes és élménydús volt, ugyanis jártunk már a Bazilikában többször a családdal, barátokkal, ismerősökkel, rokonokkal, de teljesen más így, hogy püspök atya illetve egy nagyon kedves idegenvezető tolmácsolásában olyan információkat is meghallhattunk, amit eddig nem tudtunk. Ez számunkra sok érdekességet és újdonságot is hozott. Hiába olvasunk vagy nézünk utána, azért a személyes élmény az mindig más. A Baráti Kör legnagyobb jelentőségét abban látom, hogy most már egymást ismerve, évente összejövünk egyszer a családokkal, így nyomon tudjuk egymás gondját, problémáját is követni.

Jövök az anyukához is. Kisgyerekkel jöttek el, neki is élmény lehet ez.

- Biztos nagy élmény volt neki, nagyon szépen is viselkedett. Büszkék vagyunk rá és nekünk is nagyon tetszett ez a program.

A középiskolások már elkezdték a nagy megmérettetést, az érettségi vizsgát. Ezt megelőzően azonban elballagtak az iskolájukból. A debreceni Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium ballagási ünnepségén jártunk. Az összeállításban Vargha Tamást, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkárát, Berkecz Gábor iskolaigazgatót, Schmidtné Makray Katalint, a Magyar Honvédség Ludovika Zászlóalj zászlóanyját illetve Berta Tibor ezredest, a Honvédelmi Minisztérium Katolikus Tábori Püspökség általános helynökét hallják. Az összeállítást Szűcs László készítette.

Berkecz Gábor, a debreceni Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium igazgatója

„Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok a pengő cimbalom. Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt, legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.”

- Furán hangozhatnak Pál apostol korintusiakhoz írt levelének első szavai egy honvéd középiskola ballagási ünnepségén. De akárhonnan is nézzük a világot, jelent és jövőt, a szeretet az, amely mércéül szolgál tetteink, cselekedeteink, tanítványaink, növendékeink és gyermekeink jövőjét illetően. A jövőbe vetett hit, a honvédelem ügye iránti mérhetetlen elkötelezettség és szeretet hozta létre iskolánkat négy évvel ezelőtt. A most ballagó diákok, fiatalok, a fenntartóváltást követő első osztályok tanulói voltak. Nem volt egyszerű dolguk, ahogy nekünk, tanároknak és a fenntartó Honvédelmi Minisztériumnak sem. Közel tíz év után lett újra honvéd középiskolája a Magyar Honvédségnek. Gondoljuk el, mit jelent tíz évet kihagyni az életünkből és mit jelent mindent újrakezdeni. 2013. augusztus végén az újjászülető honvéd középiskolával az újrakezdés mellett tettünk hitet. Négy év és négy tanév telt el. Gábor Dénesből Kratochvil lett, s az otthonról félve elengedett növendékekből életerős fiatalemberek váltak. A kitartás és munka meghozta gyümölcsét. Az itt jelenlévő növendékek civil és honvédelmi tanulmányi sportversenyeken elért országos szintű kimagasló eredményei bebizonyította, hogy van értelme a munkának. Ballagáskor a legtöbbünkön megindultság vesz erőt. Nem nagyon akarjuk mutatni, küzdünk ellene, de mégis mindannyian érezzük, hogy valami nagy történt velünk. Minek szól ez a szolid megrendültség? Annak, hogy a tanáraik és jómagam nagyon jól tudjuk, hogy milyen nagy ajándék ebben a zord világban tiszta tekintetű, értelmes, hazájuk s a Magyar Honvédség iránt elkötelezett ifjú emberek környezetében lenni.

Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára

- Egykori középiskolai tanárként nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek ma önökkel. Dsida Jenő írja: „Be kell látnunk: Ha kérdeznek, becsületesen felelni kell. A harcot becsületesen fel kell venni, az úton becsületesen végig kell menni, a szerepet becsületesen el kell játszani, keményen és tekintet nélkül.” Ez a feladat a múlt és a jövő határán ballagó diáknak, emberként, magyarként megoldandó és megoldható feladat. Becsülni hazánk történelmi múltját és felelősségtudattal, elkötelezetten építeni a jelent, a jövőt, és a jövőért, ha kell, áldozatot is hozni. Kívánom minden ballagó diáknak, hogy ma, a változások korában, emberként és magyarként ne csak passzív szemlélője, hanem alakítója, jobbá, igazságosabbá és szebbé formálója legyen a világnak. Azt kívánom, hogy Isten áldása kísérjen utatokon a jövőben!

Schmidtné Makray Katalin, a Magyar Honvédség Ludovika Zászlóalj zászlóanyja

- Bár az itt lévő diákok nem az én tanítványaim, legalább olyan büszke vagyok önökre, mint szüleik és tanáraik. Ez az érzés sok forrásból ered. Első sorban az önök hatalmas teljesítményéből, amit iskolájuk keretében felmutattak. Egy honvéd középiskola mindig jóval többet követel a hallgatóitól, mint egy átlagos oktatási intézmény. Úgy vélem, ez messzemenőig így helyes. Az itt végzők jelentős része a katonatiszti szolgálatot fogja választani élethivatásának. Tehát embereket fognak vezetni egy olyan szigorú hierarchikus rendszerben, ahol minden nap dönteni kell és ezek a döntések emberi sorsokat és fontos ügyeket fognak meghatározni. A magas képzettség, kitartás, szorgalom, elszántság valamint bátorság, s végül nem utolsó sorban az önfeláldozásig menő bajtársiasság, mind elengedhetetlen egy tiszt számára. Természetesen ide tartozik a nagyon erős nemzettudat és a hazaszeretet is. Ezeknek az örök katonai erényeknek a tiszteletére és gyakorlására tanította meg önöket az alma mater. Ez látszik a tanulmányi eredményeiken, sporteredményeiken egyaránt, amely országos viszonylatban is elsők között volt. Én, mint a Ludovika Zászlóalj büszke zászlóanyája, természetesen azt szeretném, hogy minél többükkel találkozhassam honvéd tisztjelöltként az egyetemi campuson és ünnepségeinken. Ugyanakkor hiszem és remélem, hogy az itt szerzett tudás és erkölcsi tartás segítőjük és útmutatójuk lesz bárhová is kerülnek az életben.

Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke

- Örökkévaló Urunk! A most ballagó diákokért imádkozunk hozzád, akik életük egy szakaszát lezárják, hogy nekifeszüljenek egy újabbnak. Köszönjük, hogy megtartottad őket eddig a napig, hogy gyarapodhattak értelmükben a tanulás nagy kincse által, hogy erősödhettek akaratukban a közösség és iskolájuk, de különösen eljövendő életük számára. Ebben az órában utoljára vannak most így együtt ünnepélyesen tanáraikkal, iskolatársaikkal, osztályközösségeikkel. Fogadd el köszönetüket mindazokért a szép dolgokért, amelyeket az itt eltöltött évek alatt kaptak: a tudásért, a jó és nevelő szavakért, a fegyelemért, a bíztatásokért, a közösségi élményekért, a barátságokért, tanáraikért, nevelőikért és különösen szüleikért.
Gondviselő Urunk! A te szent Fiad, Jézus Krisztus harminc esztendőn át készült arra, hogy az emberek között taníthasson. Tizenkét éves korában azt írja róla a Szentírás, hogy növekedett korban, bölcsességben és kedvességben Isten és az emberek előtt. Segítsd Urunk a most ballagó diákokat, hogy a te tetszésed szerint tudjanak élni további életükben, hogy örömmé tudjanak válni embertársaik életében, hogy számos jót tudjanak tenni másokkal, hogy tanulmányaikat felhasználva legyenek áldozatkész segítői és támaszai családjaiknak, szüleiknek, mindazoknak a közösségeknek, ahol a jövőben élnek, tanulnak és dolgozni fognak! Segítő oltalmad által legyenek nemes lelkű, vidám, építő, hűséges, becsületes tagjai szeretett hazánknak, Magyarországnak! Ámen.

 

Köszönöm figyelmüket, egy hét múlva jelentkezünk majd újabb összeállítással. Elköszönök, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották. A búcsúzó gondolatok Pázmány Pétertől valók, egy imájának részlete, amelyet a szeretetért mondott.

„Adjad, Uram Isten, hogy nemcsak jóakaróimat, de teéretted, ellenségimet is szeressem, és a te szent Fiad példáját követvén, imádkozzam tiszta szűvel gonoszakaróimért. Végy ki, Uram, énbelőlem minden gyűlölséget, irigységet és felebarátom ellen való nehézséget, hogy a tekéletességnek kötele, az igaz szeretet lakozzék bennem: és miképpen te megbocsátod vétkeinket, úgy mi is igazán megbocsássunk ellenünk vétetteknek.”

 

 

208. ADÁS

2017. május 17.

Szerkesztett változat

„Szerénység alatt olyan külső magatartást, önuralmat, koncentráltságot értünk, ami észrevehetően jó hatással van mindenkire. Ez természetes következménye a lélek rendezett indulatainak, ugyanis az emberek érzik a fegyelmezett külső viselkedésről a rendezett belső önuralmat. Nem az elismerést vadászó, mesterkélt, külső alakiságban nyilvánuló szerénységet követel a keresztény szellem, hanem Isten parancsainak teljesítésén gyakorlott, szilárd erényeken alapulót.” – E gondolatokat a kapucinusok által összeállított könyvből idéztem, mely elmélkedéseket, imákat tartalmaz. Köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

Mai adásunk egy kicsit érdekes lesz, hiszen egy aktuális témán elmélkedünk majd, az internet használatról beszélgettem István atyával. Korábbi adásainkban beszámoltam már arról, hogy a Katolikus Tábori Püspökség lelkészei a katonai helyőrségekben tartanak előadásokat más-más témában, többek között ebben is. Az István atyával készült beszélgetésünk első részét hallják majd.
Folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását.
A Kalendáriumban neves dátumokra emlékezünk.

 

Egy élményemet osztom meg önökkel akkor, amikor is egy metrókocsiban utaztam, amelyben rosszabb, gyérebb volt a világítás a többihez képest. A mobiltelefonozó emberek, mint kis szentjános bogarak világítottak az utazófülkében. Hol egy tekintet, hol egy baráti szó? Utazásaim tapasztalata az, hogy sokan a mobiltelefonjukba bújnak, megszűnik körülöttük a világ. Egy virtuális térben, talán virtuális személyként élik mindennapjaikat. Az internethasználatról lesz szó István atyával folytatott beszélgetésemben.

Beszámoltunk már korábbi adásainkban arról, hogy a Katolikus Tábori Püspökség szervezésében tábori lelkészek előadásokat tartanak a helyőrségekben és katonáknak beszélnek olyan témákról, amelyek részben érintik a püspökség működését, a katonaéletet, részben pedig aktualitásokról van szó. Egy ilyen témáról lesz szó a következő percekben is, hiszen István atya a facebook használatról, a közösségi oldalakról, a virtuális térben eltöltött időről, digitális levelezésről tart előadást a katonáknak. Azt gondolom, hogy ez hálás téma is, ugyanakkor eléggé kényes is, hiszen megoszlanak a vélemények arról, hogy ez a digitális élettér, az online világ mennyiben szolgálja az emberek mindennapjait és mennyiben hátráltatják, jelentenek veszélyt a következő napjaikra vagy éppen az életükre. A mérleg nyelve melyik oldalra billen?

- Igazából egyik felé sem. Inkább mondhatjuk úgy, hogy az ügyeletes lelkiismeret szerepét próbálom betölteni, hisz elmondom a veszélyeit, előnyeit is. Az emberek lelkére, belátására bízom, hogy ezzel gyakorlatilag mit kezdenek, illetve ezt hogyan használják. Tényleg jóra, avagy fölismerik esetleg magukban az első jeleket, amelyek már nem a jó irányba visznek. Az előadásom címe: „Egy arctalan társadalom felé”. Be kell vallanom őszintén, hogy az egyik kedves barátom gondolata kapcsán akadt meg a fejemben ez a cím. Ő is elmondta, hogy valahogy sokkal könnyebben írja le véleményét facebookon, minthogy azt közölné telefonon vagy akár személyesen. Alapjába véve a facebook segítségével, sokkal könnyebben és őszintébben írjuk le véleményünket, könnyebben vesszük a bátorságot, hogy elmondjuk, ami a szívünkben van. Ezt mi is tapasztaljuk, hisz ha megnyitjuk a facebook oldalunkat, akkor automatikusan végiggördítjük az idővonalat, ahol találkozunk olyan megosztásokkal, amelyekkel egyetértünk, de olyanokkal is, amelyekkel nem. Utóbbi esetben szinte automatikusan viszket az ujjunk, hogy rögtön pötyögjünk és leírjuk, nekünk mi a véleményünk az adott megosztással kapcsolatosan. Nemtetszésünknek durván is hangot tudunk adni.

Most nagyon egyszerű lesz a feladat, hiszen téged kérdezlek, hogy te hogyan használod a facebookot, a közösségi oldalt?

- Megint csak egy őszinte vallomással tartozom, hisz annak idején a zalavári gyerektáborosok voltak azok, akik miatt mi beléptünk először az iwiw-be. Ott találkoztam tábori lelkészként először a közösségi médiával. Mivel kapcsolattartásra alkalmas, rögtön kérdezték fölvehetnek-e vagy megjelölhetnek-e esetleg barátként? Később ugyanígy a gyerekek kapcsán kerültem a facebookra is, aztán egyre jobban szélesedett a baráti kör. Nem is kimondottan tájékozódásra, hanem inkább kapcsolattartásra szolgál számomra a facebook. Nem egyszer jártam úgy, hogy valakit megkeresni és ráírni sokkal egyszerűbb volt a facebookon, mint például nem elmentve a számát végigpörgetni az egész híváslistát.

Akkor egy kicsit bontsuk ezt ki, mert hiszen az egyszerű kapcsolattartásnak is megvannak a veszélyei. Gondolok itt arra, hogyha téged gyerekek, fiatalok, katonák keresnek meg, akkor lehet, más hangot ütnek meg, más hangot merészelnek meg alkalmazni a közösségi oldalon, mint személyesen vagy olyan tartalmakat próbálnak megosztani veled, ami talán neked nem tetsző, vagy éppen magukról osztanak meg olyan tartalmakat, amik benned ellenérzéseket váltanak ki és te magad sem tudsz mit kezdeni azzal, hogy hogyan viszonyulj ehhez.

- A közösségi médiához hozzátartozik sajnos, hogy olyanok jelölnek ismerősnek, akikhez semmi közünk nincs. Én az ilyeneket „várakoztatni” szoktam addig, amíg rá nem jövök, hogy esetleg talán én tévedtem vagy addig, míg meg nem unja. Amikor ilyen tartalmakkal találkozik az ember, akkor azért a keresztényi gondolat az, ami megfogalmazódik bennem. Ha jól emlékszem Szent Pálnál találkozhatunk a Szentírásban: Először figyelmeztesd magad, utána figyelmeztesd tanúk előtt és a legvégén vidd őt a főtanács elé! Ez az elv itt is természetesen, hogy először megpróbálom barátságosan figyelmeztetni, ha ez sem használ, akkor letiltom vagy letörlöm a személyes ismerőseim közül. Bár erre még nem volt példa, idáig még nem jutott el senki. Természetesen szorítkozni kell arra, hogy ne a személyt lássam, és itt most tessék jól érteni, ne a személlyel azonosítsam az ő véleményét, hanem konkrétan korlátozódjak arra a megszólalásra, vagy a megszólalás mögötti objektív tényre és azzal kapcsolatban fejtsem ki a véleményemet, ne menjek át személyeskedésbe.

 

MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM

1917. május 15-én volt a harmadik otrantói csata. Ez a Császári és Király Haditengerészet és az antant hadiflottája között történt. Az Osztrák-Magyar Monarchia hadiflottája, amely szerepet játszott a központi hatalmak balkáni sikereiben, 1916-tól tétlenségre volt kárhoztatva, mivel az antant lezárta a Földközi-tengerhez vezető Otrantói-szorost. A csata a Földközi-tenger legnagyobb ütközete lett, amely egyben a Császári és Királyi Haditengerészet legkiemelkedőbb sikere volt az első világháború során.
1611. május 16-án született XI. Boldog Ince pápa, a különleges erők védőszentje. XIV. Lajos politikája és háborúi keresztezték a pápa egyik legfontosabb célját, a törökök kiűzését Európából. Végül XI. Ince fáradozásait és hatalmas pénzadományait siker koronázta. Bécs 1683-as sikertelen ostroma után indított ellentámadás Buda visszafoglalásához vezetett 1686. szeptember 2-án és a XVI. század végére sikerült a magyar területeket felszabadítani. XI. Ince pápa egyszerűsége és szent jelleme miatt nagy népszerűségnek örvendett, elítélte a korrupciót és a nepotizmust.
1871. május 17-én bocsátották vízre a Lajta Monitort. A kiegyezés után születő magyar ipari termék, az akkori nagyon korszerűnek számító Monitor átvészelte a háborúkat és az 1990-es évekre már a világ legöregebb páncélos hadihajójának számított. A Lajta lelkes haditörténészeknek köszönhetően 1992. november 1-én védetté vált és a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum tulajdonába került. A széleskörű összefogásnak köszönhetően 2009-től a komáromi hajógyárban az 1887-es állapota szerint felújították, majd 2010. augusztus 20-án Lajta Monitor Múzeumhajó néven újrakeresztelték. A honvédelmi miniszter utasításában intézkedett a Lajta Monitor Múzeumhajó fenntartásáról és a Magyar Honvédség I. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred kapta feladatául azt, hogy a hajó továbbra is látogatható állapotban maradjon.
2011. május 17-én életét veszítette két magyar katona, Róth Orsolya őrmester és Dálnoki András szakaszvezető, az afganisztáni Baglan tartományban Mazari-Sariftól 11 kilométerre egy közúti balesetben. Négy másik társuk megsérült.
1884. május 17-én hunyt el Kosztolányi Mór a szabadságharc honvéd ezredese.
1892. május 17-én hunyt el Klapka György honvéd tábornok, a komáromi vár parancsnoka. 
1849. május 21-én, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc során a Görgei Artúr által vezetett honvédcsapatok háromhetes ostrom után visszafoglalták Buda várát. Ennek emlékére 1992-től a kormány határozata alapján, e napon ünnepeljük a Magyar Honvédelem Napját.

Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását folytatjuk, Bőzsöny Ferencet hallják.

augusztus 1.

Megint szaporodnak az idegösszeomlások. De csodálatos módon nem a legénység között, sem a tiszteknél, hanem a törzstisztek között. Érzik, hogy teljesen tisztázatlan a helyzetünk. Senki semmi biztosat nem tud. Elől ellenség, hátul ellenség. A németekkel szemben állandóan fokozódik, élesedik az ellentét. A legvadabb felsőbbrendű emberimádó is látja, hogy elvesztettük a háborút. Most már patkány módjára menekülnie kell a süllyedő hajóról. Majd a jóbolond magyarok helyt állnak még életük árán is. Ők pedig majd otthon ünnepeltetik magukat, mint a harctér babérkoszorús hősei.
Szakad az eső vigasztalanul. Ellátjuk sebesültjeinket. Meglátogatom az alakulatokat. Nem jól írom, a társaságokat. Hiszen alakulat már csak papíron van. A valóságban mindenki odacsatlakozik, ahol embert talál. Aztán a tisztektől vagy a parancsnoktól függ, befogadja-e a jóindulatú csellengőt. Az a megállapodás, hogy be kell fogadni őket. Hiszen ez már jóindulat, hogy nem játszik kámfort itt, ahol senki egyetlen lépést sem tenne utána.
Délben hirtelen parancsot kapunk, hogy menjünk Karnievek faluba. Tehát vissza egy darabon és utána északra. Itt hagyjuk a kis házat, amelyben szállást kaptunk valamennyien. Mindenütt ugyanaz a fogadtatás: mihelyt megtudják, hogy magyarok vagyunk, mindenki felenged a merevségből. Ezt persze nem úgy kell érteni, hogy a nyakunkba ugranak a boldogságtól. De nem érezzük a zsebükben a bicskát, hogy belénk döfnék. Aztán az is ismétlődik, hogy a családok nőtagjai közül jónéhányan mindenkiben könnyű prédát sejtenek. Ha az ördögnél csak egy fokkal különb szépségű valamelyikünk, már prédalehetőséget látnak bennünk. Bizony már az első pillanatban sarkunkra kell állnunk. Még sohasem láttam annyira bizonyítottnak a Principiis obsta (Kezdetben állj ellen) elméletét, mint itt kint. Hála Isten, valami hatodik érzék mindig biztosan megismertette velem ezt az első pillanatot. Annál szomorúbb bukásokat láttam itt körülöttem. Ennyi szexuálisan éhes nőt sohasem láttam. Szörnyű hallani a hangos lihegésüket, amely a kéjes vágyaik fokát mutatja minden visszafogtottság ellenére.
Az ilyennél megfigyeltem, hogy búcsúzásnál mindenképpen meg akar csókolni. Addig a határozott viselkedésem lehűtötte, de ebbe nem nyugszik bele. És legalább akkor akar valami morzsányi sikert elérni, mikor egy perc múlva már a falu határán túl vagyok. Eddig még sohasem sikerült nekik. Remélem ezután sem.

Köszönöm figyelmüket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották. Adásunk elején a szerénységről beszéltem, ehhez kapcsolódó gondolatokkal zárom mai műsorunkat. 

„A szerénység egyik alaposzlopa a hallgatagság. Minden vigasz nélkül nemigen lehet el az ember, ezért ha Istennel nincs belső kapcsolata, külső dolgokban fogja keresni vigasztalását, elsősorban a beszélgetésben. Tévedés ne essék, nem a szellemes, üdítő társalgásról van szó, hanem a meggondolatlan, felesleges fecsegésről, amely közömbös témáról átsiklik a szeretetlenségre, megszólásra vagy még súlyosabb dolgokra. Ne feledjük, boldogok szájában a szívük, bölcsek szívében a szájuk.”

 

 

209. ADÁS

2017. május 24.

Szerkesztett változat

„Kelj Nagyasszonyunk néped védelmére, és eszközöld ki nekünk szent fiadnál a hűség kegyelmét. Hűséget az ősi hithez, amelyért ha kellett az életüket is feláldozták apáink. Hűséget szent fiadhoz és az anyaszentegyházhoz, amely mint őseinket, minket is elkísér a bölcsőtől a sírig. Végül hűséget hozzád is, áldott Nagyasszonyunk, akinek erős hite, szelíd jósága és szeplőtelen tisztasága minden idők magyarjának örök eszményképe.” – A Magyarok Nagyasszonyához szóló imádság egy részletével köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

Mai adásunkban beszámolunk majd az 59. Nemzetközi Katonai Zarándoklatról, amelyet Lourdes-ban tartottak idén is és amelyen a magyar katonák is népes csoporttal vettek részt.

Tomori Pál, az MH Ludovika Zászlóalj honvéd tisztjelöltje

- Első alkalommal vagyok itt ezen a zarándoklaton. Nekem nagy élményt jelent, hogy találkozhatok más nemzetek katonáival. Például szereztem barátokat a Bundeswehrből és a lengyel katonákkal is új barátságaim szövődtek. Nekem a mai keresztút tetszett legjobban. A keresztúton, ahogy végigmentünk az út szélén, szobrokkal voltak ábrázolva az egyes stációk. Úgy mehettem rajta végig, mintha én is Jézus mellett haladtam volna a tömegben. Ez engem nagyon megérintett.

Berkecz Gábor, a Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium igazgatója

- 2017-ben a Katolikus Tábori Püspökség az előző évi nagysikerű Lourdes-i zarándoklatot követően ismét megkereste iskolánkat és kérte, hogy tíz növendék vegyen részt ezen a zarándoklaton. Mi ennek a megkeresésnek nagyon örültünk, hiszen az előző évi Lourdes-i zarándokaltról is rendkívüli élményekkel feltöltődve tértek vissza diákjaink. Idén ismét a tízedikes évfolyamból kerültek kiválasztásra a tanulók, önként jelentkezés, érdem és lehetőség alapján választottuk ki őket. Mindenféleképpen olyan diákokat szerettünk volna kiválasztani, akik sokat tanultak, jól dolgoztak, megfelelő eredményeik voltak és egyrészről jutalmazásként vehettek részt a zarándoklaton valamint kiválasztottunk olyan növendékeket is, akik még nem jártak külföldön, nem lett volna lehetőségük önállóan eljutni erre a zarándoklatra. Számomra egy hatalmas, felemelő élmény itt lenni, hiszen a honvéd középiskola katonás, rendre, fegyelemre, hazaszeretetre épül. Ennek a rendnek és fegyelemnek része a vallás, az egyház, része az, hogy legyünk tisztában nemzeti értékeinkkel s legyenek hagyományaink. 

Bebők Bence, a Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium 10. osztályos növendéke

- Első alkalommal járok Lourdes-ban ezen a zarándoklaton. Talán életem eddigi legnagyobb élményét élhettem meg ezekben a napokban, ugyanis több ország hadserege gyűlik itt össze, mindenféle nemzeti rosszhangulat illetve kétely megszűnik, minden katona mosolyog és egy nagy családdá forrunk össze itt a táboron belül. Amikor az ember körbenéz esténként, minden katona barátkozik a többi katonával, és megadjuk a megfelelő tiszteletet egymásnak. Csodás dolog ezt megélni, civil szemmel ezt nem lehet felfogni. Ezt át kell élni ahhoz, hogy megértse az ember. A X. Szent Piusz bazilikában hihetetlen élményben volt részem, ahol a Magyar Honvédség zenekara is bevonult. Borsózott a hátam abban a pillanatban, illetve a gigantikus méretek is elképesztő hatással voltak rám. 

Dr. Földváry Gábor, a Honvédelmi Minisztérium jogi és igazgatási ügyekért felelős helyettes államtitkára

- Többről van szó, mint egy bő negyed századnak a hagyományáról. A magyar hazát ezer éve a keresztény értékek és többek között a keresztény hagyományok tartják egyben. A honvédek, a katonák ezekre a hagyományokra is alapítják azt a szolgálatot, amit mindannyiunkért vállalnak, amikor ezt a hivatást választják. Azt gondolom, nagyon fontos, hogy eljöjjünk egy ilyen helyre, ahol szintén a keresztény országok katonái találkoznak és ezekben az értékekben megerősítik egymást. Megerősítik egymást egyszerre a keresztény értékrendben, egyszerre a saját egyenruhájuk tiszteletében és ezen keresztül egymás hivatásának a megbecsülésében is.

Lassan két napja tartózkodunk itt, ilyenkor az emberben már kialakulnak az első benyomások. Ezeket megosztaná velünk?

- Nagyon megható, megindító jeleneteknek vagyunk tanúi. Ahogy egymásnak az ittlétét, egymásnak a támogatását megérezzük. Ennek azt gondolom, az egyik mozzanata, amikor a nemzetek egymás közösségét veszik szemügyre és egymásnak a tiszteletét fejezik ki, és ugyanezt érzik a többiektől. Tehát itt föl sem merül, hogy feszültség vagy ellenségeskedés lenne. Épp ellenkezőleg, mindenki azt tiszteli a másikban, hogy a saját hazáját mindenki a saját hivatásával vállalta védeni.

Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke

- A rendszerváltás után megérkezett az a meghívó a zarándoklatról - ami egyébként létezik 1958 óta -, amelyet minden esztendőben a francia tábori püspök illetve a francia hadsereg küld az országoknak. 1991-ben elindult a folyamat, hogy a minisztériumból és a honvédségből magyar katonák is részt vehessenek ezen a rendezvényen. Amikor 1994-ben megalakult a Tábori Püspökség illetve létrehozták a Katonai Ordinariátust, azóta szervezetten jövünk erre a zarándoklatra. Azt kell tudni, hogy 1958 óta a zarándoklat tagországai egyre nagyobb mértékben szaporodnak, bővül mindig egy-egy országgal. A 90-es évek eleje óta azokkal az országokkal, amelyek addig nem mehettek, tehát Lengyelországgal, Szlovéniával, Csehországgal, Magyarországgal és sorolhatnám még. Azóta is mindig van megkeresés a világból, hogy minél több ország jelenjen meg, minél több katona találkozzon ezen a zarándoklaton. Meg tudja nézni mindenki a francia tábori püspökség weboldalán, hogy az 1960-70-es években harminc ezer katonai is volt itt, amikor még sokkal kevesebb ország vett részt rajta. Minden bizonnyal fontos dolog volt, hogy a világháború után nagy békevágy volt az emberekben. Valójában a Lourdes-i zarándoklat, a francia illetve a német tábori lelkészség valamint a francia és német hadsereg találkozása volt a világháború után. A békét szerették volna minél jobban kifejezni ezzel. Most ugyanez történik, csak sokkal több országgal. A mostani évben az a mottója a zarándoklatnak, hogy „Dona nobis pacem”, azaz ”Adj nekünk békét”. Az egész zarándoklatnak az a célja, hogy a katonák Istenhez kapcsolódva a békére törekedjenek. Tudom, hogy ez ellentmondás és sokan azt mondják, hogy a katonaság hogy törekedhet a békére, hiszen a katonaság azért van, hogy harcoljon. Ezért is van természetesen, de a békét valahogy meg kell teremteni. Néha sajnos fegyverekkel. A hadsereg mindig valamiért, a béketeremtésért, a béke megőrzéséért harcol. Azért használják a fegyvert, hogy béke legyen. Ebből indult ki az egész zarándoklat a II. világháború után. Most egy olyan mottót sikerült választani, ami az eddigi évekhez képest talán a legjobban kapcsolódik a katonasághoz. Talán ez a mottó tudja a legjobban megmutatni nekünk, hogy mennyire szükségünk lenne nekünk, katonáknak, tábori lelkészeknek arra, hogy legyen egy belső békénk, amiből aztán a külső békéért tudunk dolgozni, a külső békéért tudunk szolgálni. Én azt gondolom, ez most abban különbözik, hogy egy olyan egyházi, vallásos jelmondatot választottunk „Adj nekünk békét”, amely a legjobban köthető a katonasághoz. 

Bebesi-Tanyi Orsolya, az MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred századosa

- Ez a negyedik alkalom, hogy részt veszek a zarándoklaton. Minden zarándoklat más egy kicsit, más a jelmondat, más érzések alakulnak ki az emberben. Az idei jelmondat nagyon megérintett. Kicsit kiszakadunk a hétköznapokból, befelé fordulunk, elgondolkodunk. Az esti körmenetet nagyon szeretem minden évben és most is nagyon várom. Mély érzéseket hoz fel az emberből szerintem a közös éneklés és imádkozás.

Schmidt Zoltán dandártábornok, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság törzsfőnökének támogató helyettese

- A keresztút tanításai napjainkban, rohanó életünkben egyre inkább aktualitását élik. Egyre inkább rákényszeríti az embert arra, hogy megálljon és gondolkodjon egy kicsit. Gondolkodjon azon, hogy amit tesz, hogyan illeszkedik a családjához, környezetéhez. A tanításban nagyon sok olyan dolog felmerül, amiben az ember egy kicsit szembemegy a mai nap tanításaival. Mindenhol azt halljuk, mindig mindenben kiválóak, elsők legyünk. A tanításból kijön, hogy nem baj, ha nem első az ember, nem baj, ha nem úgy sikerülnek a dolgok. Igenis, ha az ember a környezetében, kollégáiban, társaiban megbízik, akkor ez működik. Úgy gondolom, hogy a katonák számára különösen fontos, hogy megbízzanak azokban a kollégáikban, akikkel együtt dolgoznak, akiket vezetnek, vagy akik számára példát kell mutatniuk. Harminc, negyven nemzet katonáival találkoznak itt a zarándokok, véleményt tudnak cserélni, nem csak katonaként, hanem emberként is. Gyakorlatilag a keresztény értékeket itt mindenki meg tudja beszélni, ki hogyan értelmezi, ezeket hogyan próbálja megőrizni. Azt mondom, hogy ránk, katonákra ez nagyon meghatározó.

Bíró László katolikus tábori püspök

- Az ember az elején az újdonságát csodálja ennek az egész világnak. Most már az ember tudja, hogy hova jön, tudja azt, hogy mit lehet várni. Persze a püspök kollégákkal való találkozás is mindig szép, ahogyan oda tudunk fordulni egymáshoz. Lényegében az összes európai katonai püspök itt van és jó viszontlátnunk egymást. Ez mindig új. A találkozás, a kapcsolat frissül egy-egy ilyen találkozón. Számomra nagyon érdekes volt és újra meg újra újat mond a zarándoklat. Először is ennek a zarándoklatnak a mottója mindig változik, idén: „Dona nobis Pacem”. Az alapüzenete az volt ennek a találkozónak, hogy a békét nem az ember teremti, hanem Isten adja, ha harmóniában áll vele az ember. A béke az nem emberi ügyeskedésből fakad csupán, nem csupán diplomáciai készségből, hanem az Istennel való egységből. Ez az alapüzenete a mostani zarándoklatnak, államtitkár úr is ilyen tartalmú levelet küldött Rómából. Mindig elmondom, mikor Lourdes-ban vagyok, hogy a grotta, a jelenési barlang egy olyan pontja ennek a városnak, ahova soha nem süt be a nap és mégis világosság árad belőle. Valahol Lourdes-nak tényleg az a csodája, hogy Isten adja a fényt, nem az emberi ügyeskedés. A gimnazisták, középiskolás korúak és a Ludovikások mesélték, hogy most tapasztalták meg először, hogy a katonák egymást mennyire tudják tisztelni. Mindig nagy eseménye a zarándoklatnak a katonák jelvényeinek cseréje vagy éppen ellesik egymás díszlépéseit. Olyan csodálatos hangulata van a zarándoklatnak, amit nem is lehet igazából átadni, elmesélni, megélni lehet csak. Nagyon megjellegzi a mostani találkozónkat, hogy mindenki emlegeti a jövő évi, hatvanadik Lourdes-i találkozót. Néhány német és francia tábori lelkész kezdett el Lourdes-ba járni imádkozni a békéért és ebből nőtt ki ez a hatalmas méretű katonai zarándoklat, ami valóban a szolidaritást, a nemzetek egységét szolgálja. Azt gondolom, hogy ilyen volumenű, évről-évre megismétlődő esemény, ami ennyire eggyé teszi a nemzeteket, nagyon kevés van Európában. Igazán épületes eleme, ahogyan az emberek fegyelmezetten tudnak vonulni, jelen lenni a szertartásokon, nem húzódozva, hanem örömmel. Nagyon szép ez a találkozó számomra. 

Mai adásunk végén Szentgyörgyi Albert imájával búcsúzom, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották. „Uram, mentsd meg gyermekeinket! Mentsd meg értelmüket, hogy romlottságunk ne rontsa meg őket! Mentsd meg életüket, hogy fegyverek, melyeket mások ellen kovácsolunk, ne őket pusztítsák, hogy jobbak lehessenek szüleiknél, hogy építhessék önnön világukat, a szépség, tisztesség, összhang, jóakarat és méltányosság világát, mely a béke és a szeretet kormányoz!”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK,

ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség, 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail: berta.tibor@hm.gov.hu  

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
kedd, 2020, június 23