Inter Arma Caritas - Magazinműsor a Mária Rádióban 2017. 211-215. adás

 

INTER ARMA CARITAS

FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET

Magazinműsor

honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról.

A Honvédelmi Minisztérium,

a Magyar Honvédség

és a Katolikus Tábori Püspökség a

dása a Mária Rádióban.

211-215. adás

 

 

211. ADÁS

2017. június 7.

Szerkesztett változat

„Jézus, Isten Fia, akiben az istenség teljessége lakozik, te hívod a megkeresztelteket, hogy „evezzenek a mélyre”, bejárva az életszentség útját. Szítsd fel a fiatalok szívében a vágyat, hogy a Te szereteted hatalmának a tanúi legyenek a mai világban. Töltsd be őket a lelki erősség és a jó tanács ajándékával, hogy képesek legyenek az önmagukra és hivatásukra vonatkozó teljes igazság felismerésére.” – II. János Pál imádságának soraival köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

Mai adásunkban a hősökre emlékezünk, egy doberdói múzeumba látogatunk el.
Folytatjuk korábbi adásunkban megkezdett beszélgetésünket az internethasználatról.
Ezúttal is felolvassuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének egy részletét.

Az I. világháborús emlékeket megőrző tárgyakkal ismerkedhetnek azok, akik a doberdói múzeumba ellátogatnak, ahogyan tesszük ezt mi is egy hangképes beszámoló erejéig, amelyet a Zrínyi Katonai Filmstúdió készített. 

Gianfranco Simonit a doberdói karszton ennek a kis múzeumnak a vezetője, több mint egy évtizede lett tagja a San Martino del Carso-i egyesületnek. Ez egy harminc éve működő karszti barlangász csoport, amely a Gorizia környéki természetes üregeket kutatja. Ezen üregek feltárásakor gyakran bukkantak és bukkannak ma is I. világháborús katonák által vájt barlangokra, kavernákra. Az így fellelt tárgyak bemutatására hozták létre tíz évvel ezelőtt, 2007-ben a Nagy Háború San Martino del Carso-i Múzeumát. Gianfranco olasz születésű, mint ahogy nagyapja is az volt, de az élet furcsa dolgokat produkál.

- Nagyapám az I. világháborúban a monarchia hadseregében szolgált, miatta kezdtem el gyűjteni a korabeli tárgyakat. Nagyapám a ljubjanai 27. gyalogezred kötelékében szolgált a galíciai fronton és a nagy háború után, mikor hazatért, mesélt az oroszországi harcok alatti életéről. A szenvedély harminc évvel ezelőtt kapott el, amikor elkezdtem gyűjteni a San Martino del Carso és a Monte san Michele környékén fellelhető tárgyakat. Rögtön azok az üvegek, kulacsok és csajkák érdekeltek, amelyekből a nagy háború katonái ettek és ittak. 

Gianfranco Simonit a lakására is meghívott minket. A földszinten még semmi sem árulkodik a tulajdonos hobbijáról, de az emeletről a tetőtérbe vezető lépcsőház már roskadásig meg van rakva a nagy háború emlékeivel, tárgyakkal, újságkivágásokkal, dokumentumokkal. A tetőtér tárlóin, polcain pedig már a gyűjtőszenvedély letisztult bizonyítékai láthatóak. Az itt látható gyűjtemény mintegy ötezer, a háborús övezetből származó üvegből és számos európai illetve Európán kívüli I. világháborús hadseregek által használt kulacsokból áll. Gianfranco itt elmondta, régi kapcsolat fűzi budapesti, s rajtuk keresztül szegedi intézményekhez, szervezetekhez. E kapcsolat révén sikerült egy olyan fa San Martinoba szállítása és kiállítása, amely eredetileg a San Martino del Carso-i régi templom mellett állt, majd a szegedi 46. Honvéd Gyalogezred magyar katonái kivágták és hazavitték Szegedre. Ezt a fát az olasz egyesítés múzeumának, a legfontosabb olaszországi I. világháborús múzeumnak otthont adó Vittoriano-ban állították ki. 2015-ben rátaláltak egy másik San Martino-i fára, amelyet a temesvári Bánát Múzeum őriz. Ezt a fát is kiállították itt San Martino del Carsoban. Most egy újabb kiállításra készül Gianfranco, amely immár Magyarországon lesz. A doberdói kiállítás Szegedre látogat, a megnyitót június 1-én tartották.

Egy riport erejéig visszaemlékezünk a Hősök Emléknapjára. Szabadtéri szentmisét, koszorúzást tartottak a Hősök Emléknapján, Balatonfűzfőn. Az eseményen a Magyar Honvédség veszprémi helyőrségének katonái is részt vettek. A riporter Singer Éva, a felvételt az Öböl TV engedélyével hallják.

Dr. Földváry Gábor, a Honvédelmi Minisztérium jogi és igazgatási ügyekért felelős helyettes államtitkára

- Azt gondolom, ezekből az áldozatokból kiderül, hogy ők azért adták az életüket, mert volt valami, ami az életüknél is fontosabb, az életüknél is szentebb volt. Ha körülnézünk ebben a kertben, akkor nem csak egy ma is álló templomot látunk a hátam mögött, hanem egy hét-nyolcszáz évvel ezelőtti templom romjait. Vajon mi késztette az akkori itt élőket - akik talán nem voltak többen, mint ahányan most összesen ebben a kertben itt vagyunk -, hogy kőből emeljenek egy olyan épületet, ahol összegyűlhettek hétről hétre, vasárnapról vasárnapra, ünnepről ünnepre? Vajon mi késztette őket arra, hogy energiát, fáradtságot, izzadtságot, pénzt, vagyont nem sajnálva, nem kímélve, épületet emeljenek egy közösségnek hét-nyolcszáz évvel ezelőtt?

Marton Béla, Balatonfűzfő polgármestere

- Azt a múltat, melyen a magyarság végigment, nem szabad elfelejteni. Időről időre meg kell állni azoknál az eseményeknél, amelyek ezeket az utakat kövezték. Át kell adnunk a fiatalabb generációknak, hogy a magyarság mély tudata csak a tevékenységek által válik az emberek részéve, ha csak szóban mondjuk, az nem elég. Ezért ennél a falnál nem csak egyszer gyűlünk össze egy évben, hanem például a Don-kanyar áldozatairól és a Hősök Napjáról is megemlékezünk. Több olyan rendezvény van, amely a magyarság múltját feleleveníti.

Szécsi Ferenc plébános, kisegítő tábori lelkész

- Nagyon fontos az, hogy tudatosuljon a gyerekekben, a fiatalságban, az ifjú nemzedékben, hogy az ő nagyapjuk, dédapjuk vagy még előbbi ősük életüket adták a hazáért, hiszen úgy gondolom, hogy a ma élőkből egyre jobban kezd kiveszni a hazaszeretet. Sokan nem is érzik azt, hogy ők valamivel tartoznának a hazának. Ezért is nagyon fontos a Hősök Vasárnapja. Egyrészt, hogy emlékezzünk azon elődeinkre, akik életüket adták a magyar népért, a hazáért, másrészt a következő nemzedékben is próbáljuk feléleszteni a hazaszeretetet. Ha szükség van, akkor akár ők is ilyen hősi módon, életük feláldozásával is tudják a hazát védeni. Ebben egyetértünk a katonákkal és a plébániához tartozó kistérség lakóival is, így közösen emlékezünk meg a magyar hősökről. 

Korábbi adásunkban elkezdtünk egy sorozatot, amelyben katonai lelkészek előadásairól esik szó. Olyan előadásokról, amelyekben érdekes témákat feszegetnek, érdekes témákkal keresik meg a katonákat a helyőrségekben. Rácz István százados, tábori lelkész előadásában a közösségi oldalak használatáról, az internethasználatról van szó. A vele készített beszélgetés első részét korábbi adásunkban hallották, ezt folytatjuk most. 

Atya, szerinted a keresztény erkölcs mit tesz lehetővé? Maradjunk még mindig a személyes tartalmak megjelenítésénél vagy éppen azoknál a kapcsolatteremtéseknél, amikor személyes tartalmat közvetítenek feléd. Te hogyan gondolkodsz ezekről? 

- Természetesen vannak olyan különböző pornográf, pletyka tartalmak, amelyek szerintem abszolút nem a facebookra vagy a nyilvános média színterére tartoznak. Épp a minap kerestek meg egy cikkel, amelyben hasonló kérdéssel foglalkozott. Olyanban már volt tapasztalatom, mikor a személyes megkeresés helyett a probléma jelzése interneten keresztül történt: Atya, keresni foglak, a családban van probléma stb. Ennyiben lezárul a dolog és a továbbiakban egy személyes megkeresésbe megy át. Ez az, amit úgy szoktunk mondani, hogy majd személyesen bővebben megbeszéljük, mert nem telefontéma. Ugyanígy itt is igaz, hogy vannak olyan dolgok, amelyek nem facebook témák. Még akkor is, ha megvan a személyes, privát üzenetküldésnek a lehetősége, akkor is érdemes élni a gyanúperrel, tehát nem biztos, hogy ott kell mindent leírni. Az előadásomban is van egy olyan pont, ami ezt egy picit taglalja, hogy ki mit oszt meg magából. Itt is tetten lehet érni a függőség különböző jeleit. Amikor a másik számára lényegtelen információval rendelkező tartalmakat osztok meg magamról, például jót ettem, jó volt a reggelem, jól esett a kávé vagy esetleg milyen fáradt vagyok, abszolút a függőség jeleire utalnak. Ha ezt az ember egy mókás vagy vicces mondatba, esetleg egy kép mellékelésével teszi meg, azon jót derülünk, de amikor másfél bekezdéses monológban teszi ugyanezt, akkor az már unalmas és természetesen az ember át is pörgeti. Sajnos tetten érhető, főleg tőlünk nyugatabbra lévő országokban, hogy családanyák, vagy idősebb, már kapcsolatban lévő hölgyek gyakorlatilag nem valós tartalmakat osztanak meg magukról. Ezzel nem csak magukat sodorják veszélybe, hanem azt is, akivel kapcsolatot próbálnak létesíteni. Saját kezdőképének beállít egy másik hölgyről készült fotót és már kapásból meg is van egy olyan profil, ami mögött gyakorlatilag egy valós személy van, de nem az, aki a profilból kiderül.

Hadinapló katonai háború történetekkel Nádasi Alfonz tollából. A kötet egy részletét ezúttal is Bőzsöny Ferenc tolmácsolja önöknek. 

augusztus 2.

Vigasztalanul esik. Pihenünk, tisztálkodunk. Ilyenkor derül ki, hogy milyen fáradt mindenki. Ahogy letesszük a fejünket, máris húzzuk a medvebőrt. Tudjuk, hogy helytelenül gondolkodunk, mikor örülünk a pihenőnek, mégis, az egyhelyben maradás jobban leköt bennünket, mint az, mi lesz a sorsunk. Nekünk még királyi dolgunk van sok szakasszal szemben. Tetvesednek, és zsúfoltan helyezkednek el. Nem tudnak eléggé mosni. Fertőtlenítésről szó sem lehet. Hiába kértem ezt a szerencsétlent, hogy hagyjuk itt az utolsó percig a fertőtlenítőt, de nem és nem! hagyta Egyre több és több helyről jelentenek tetveket.
A lakosság sem olyan „jajdeörülök” hangulatú velünk szemben. Sajnos, szaporodnak a nemi erőszakoskodások, a kamrafeltörések, a lopások. Ma is ide üzent a vezérkari iroda, hogy menjek be hozzájuk. Átbaktattam a megadott házba. Alig volt valaki ébren. Nagynehezen értettünk szót. "Légy szíves, páter, elmenni az alakulatokhoz, és ahogy eddig szoktad, beszélj a lelkükre. Magyarázd meg nekik, milyen szégyenletes mindnyájunkra, ha ilyeneket jelentenek róluk." Hallgattam, aztán valami suta arcfintorral és még sutább csodálkozó gesztussal magamban, szó nélkül próbáltam megfogalmazni a feleletemet. Azt akartam, értség meg milyen nehéz ez. Még pedig azért, mert ők adják a legrosszabb példát. De úgy látszik, ez a habozásom félreértést keltett. Ebben a pillanatban belépett egy őrnagy. Korábban sohasem láttam. Néhány percig némán hallgatta a bent lévők szavait. Aztán mintegy megoldásnak, hetykén odavágta: Ne papra bízzatok ilyent, az csak kegyeskedni tud. Mondjátok meg parancsban, hogy felkoncoljuk, ha valakit tetten érünk.
Na, erre én is előjöttem a zabrával. "Őrnagy úr, úgy látszik, ön szerint is azt jelenti a pléhgallér, hogy megfellebbezhetetlen igazság csak amögött lehet. Eddig jómagam is átéltem néhány olyan kemény szócsatát törzstiszttel, ahol a végső bizonyíték az ő részéről az volt: Lelkész úr, vigyázz. Hát büszkén mondhatom, hogy eddig még sohasem álltam ilyen szóra vigyázzba. És ha az őrnagy úr ezt vezényelné, most sem tenném meg. Már fenyegettek hadbírósággal, annak magam is örültem volna, mert bizonyítani lehetett volna. De mondja meg az őrnagy úr, hány olyan törzstisztet koncoltak fel, aki ellopatta a szegény orosz, ukrán és lengyel paraszt utolsó csirkéjét? Aki eltűrte, hogy a tisztjei végiggázoljanak ártatlan leányokon. Aki most is itt közöttünk /nem a mi hadosztályunkban/ lopott szőnyegen alszik. - Mit mondjak a legénységnek, mikor minderre hivatkozik, és egyedül a papnak meri nyíltan feltárni, mert nagyon jól tudja, hogy az a pap még sohasem csapta be. És az a pap eddig mindig vele volt tűzön-vízen át."
Igyekszem újra felismerni, hogy tovább is teljesíteni tudom hivatásomat, a másokért munkálkodást, a sebesültekkel, betegekkel való törődést. És nem utolsó sorban a mind jobban széthulló fegyelmű emberekben a lelket tartani. Mert ha ezt is elveszik, menthetetlen lesz a helyzetünk. Bocsánatot kértem magamban a jó Istentől, és újra nekiláttam a munkának.
Hírnök jő, s pihegve szól, hogy írhatunk haza. Ennek nagyon megörültem. Hiszen az elmúlt 18 nap olyan volt, mintha legalább is több hónapig tartó külön világban éltünk volna. Jó lesz újra együtt lenni szeretteimmel a távolból.
Reggel lapot kaptam Ciprián atyától. Írja, hogy egy társunk elhagyta a rendet. Nem tudom, mi történt ezzel az alamuszi fráterrel. Nekem eddig sem tetszett a képe. Mindig azt mondták nekem a kurzusban, hogy elfogult vagyok vele szemben. Egyáltalán nem szerettem, pedig diákkorunkban nagyon jóban voltunk. Aztán jött a sunyi tekintet, az álszemérmetesség, a tettetett visszavonultság. Azért sajnálom, nem ítélem el. Ő viszi az életét a vásárra. Isten áldja, vezérelje és térítse észre!

Köszönöm szépen, hogy hallgatták adásunkat, ismételjük majd műsorunkat. Legközelebb újabb interjúkkal, riportokkal egy hét múlva jelentkezem. Megköszönöm figyelmüket, Fodor Endrét hallották. Szent Patrik Úti imádságával búcsúzom.

„Uram, Jézus, járj előttem,
ha lankadok, állj mögöttem,
Pajzsomként lebegj fölöttem,
jobbról, balról segíts engem.
Mindig téged keresselek,
mindig találkozzam veled,
minden léptemben szüntelen
te, csak te jöjj szembe velem.
Te légy szavam a nyelvemen,
más szavával te szólj nekem.
Minden egyes pillantásom
mindenkiben téged lásson.
Te légy utam az utamban,
utam végén a jutalmam...
Ámen.”

 

 

212. ADÁS

2017. június 14.

Szerkesztett változat

„Életünk hajócskájának horgonya az Istenbe vetett bizalom. Ez biztosít, hogy a hullámok el ne sodorjanak.” – Páduai Szent Antal gondolataival köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják az Inter arma caritas újabb adásában.

• Folytatjuk az internethasználatról szóló beszélgetésünket Rácz István tábori lelkésszel.
- Mikor kint voltunk Afganisztánban fél évig, nagyon meg kellett válogatni, hogy ki mit oszt meg a közösségi oldalon. A legfontosabb, hogy helyet, időt és személyeket nem posztolunk.
• Szent László katonai zarándoklatra hívjuk hallgatóinkat, a részletekről hallják a Katolikus Tábori Püspökség általános helynökét, Berta Tibort.
- Maga a zarándoklat fő programja, az június 27-én a délelőtt 10.30-kor kezdődő ünnepi szentmise, amit katonai tiszteletadással, katonazenekarral, különböző kórusokkal együtt fog bemutatni a Kaposvári Egyházmegye püspöke illetve Bíró László püspök úr.
• A háború borzalmait örökítette meg naplójában Nádasi Alfonz, a kötet felolvasását folytatjuk.
- Hát tudod Alfonzkám - és itt vállamra tette a kezét -, majd ha te is ilyen öreg leszel, mint én, akkor könnyel elfelejted a disznóságokat és hálás leszel a morzsányi jónak, a lelki örömnek is. 

Folytatva beszélgetésünket az internethasználatról, Rácz István katolikus tábori lelkészt hallják.

Kettős életet él az ember. Egyrészt egy virtuális életet egy virtuális énnel, másrészt pedig egy offline térben, egy interneten, világhálón kívüli térben, egy saját, valóságos, hétköznapi problémákban megélt életteret. Te mit javasolsz a katonáknak?

- A virtuális teret aktuális szabályok szerint használja vagy alkalmazza. Ez is egy nagyon fontos dolog, hisz nagyon sok emberrel kerülünk kapcsolatba. Mikor kint voltunk Afganisztánban fél évig, nagyon meg kellett válogatni, hogy ki mit oszt meg saját magáról, és ez a katonák életének egy alapvető kérdése. Nincs leszabályozva, megmondva, hogy mi az, amit nem lehet vagy éppen meg lehet osztani magunkról. Tudnivaló, hogy helyet, időt és személyt nem jelölünk meg a képeken. Mindenkinek egyéni döntése, hogy mit oszt meg magáról. Van, aki zárkózottabb és van, aki közlékenyebb. Mindenképp tekintettel kell lennie az illetőnek családja, társai épségére. Amit feltöltünk, azt bárki, bármikor megnézheti és nem biztos, hogy mindig tiszta célokra használja. Ezt kell egy katonának szem előtt tartani, hogy nem mindig békés szándékkal használják azt az információt róla, amit megszereztek. Ezekre a dolgokra is gondolni kell, amikor megoszt valamit magáról, társairól vagy esetleg egy jó születésnapi ünneplésről az ember. Sok esetben találkozhatunk fiktív profilokkal is, amelyeket egy kis odafigyeléssel könnyen észre lehet venni. Aki gyakran használja a facebookot, azért észre tudja venni, hogy valami sántít. Az ilyen profilokat nem biztos, hogy boncolgatni kell, nem biztos, hogy meg kell jelölni ismerősnek, hisz nem csak egészséges pszichével rendelkező emberek használják a közösségi oldalakat. Vannak például like gyűjtők, akik egyértelműen a függőség jegyeit mutatják vagy már súlyos függőségben szenvednek. Ilyen esetben nem nekünk kell az internetes rendőrt játszani és nekik bármi olyan tanáccsal élni, hogy forduljon szakemberhez. 

Egy pszichológustól hallottam azt, hogy a közösségi életben megélt mindennapok azért is veszélyesek, mert sosincs arra lehetősége az embernek, hogy magában legyen és magába nézzen, vagy egy kicsit kívül álljon a világ történésein.

- Mindenféleképpen van az emberben egy természetes kíváncsiság, de a kíváncsiság azért van, hogy uralkodjunk rajta. Tehát addig, amíg napunk nagy részét nem az tölti ki, hogy internetezünk, addig egészséges kíváncsiságról beszélhetünk. Sajnos az okostelefonok elterjedésével, sokkal közelebb húztuk magunkhoz az internetfüggőséget. Tíz évvel ezelőtt még le kellett ülni a számítógép elé vagy legalábbis a laptopot hurcolni kellett magunkkal, hogy meg tudjuk nézni a közösségi média tartalmainkat. Most már ugyanezt a zsebünkben hordható okostelefonnal is tökéletesen véghez tudjuk vinni vagy gondolhatunk akár az okorórára is. Innentől kezdve a függőség sokkal emberközelibb, sokkal jobban veszélyeztet mindenkit. Én magam is tömegközlekedést használok és éppen a múltkorában tudatosan elnéztem a metróra fölszállók többségét, szinte mindenki bele volt bújva a mobiltelefonjába. Bevallom, bele is néztem a körülöttem állók telefonjába. Ha mondhatok nagyjából hozzávetőleges arányt, akkor tízből ketten olvastak könyvet, nyolcan a telefonjukat nyomkodták, amiből legalább hatnak volt facebook megnyitva vagy éppen játszott. A fiatalokra, serdülőkre nézve az a legveszélyesebb ebben, hogy számukra fontos lefolyással bírnak a kapcsolatok, hisz azok alapján módosítják, alakítják ki a későbbi világról alkotott szemléletüket, véleményüket más emberről. Befolyásolhatják őket a különböző internetes „barátokat” vagy a médiatartalmak is. Minél több időt tölt az ember internet előtt, internet használatával, annál több káros hatása van rá nézve. Főleg akkor káros, ha ezt nem megfelelő időben teszi, mert nagyon be tudja szippantani s ezeket a virtuális kapcsolatokat fogja előtérbe helyezni a személyes kapcsolatokkal szemben.

A személytelenség felületessé is teszi ezeket a kapcsolatokat és a valóságos térben megélt kapcsolatokat nemhogy megerősítené, hanem azt gondolom, hogy csak távolítja az embereket egymástól. Mi a helyes arány?

- Helyes arányról nagyon nehéz beszélni. Én az előadásomban is azt próbálom hangsúlyozni és arra próbálom fölnyitni a szemüket, hogy a helyes az az lenne, ha ezek a virtuális kapcsolatok egy idő után átmennének személyes kapcsolatba. Például egy távoli ismerőst nem csak felköszöntök facebookon keresztül, hanem megbeszélek vele egy találkozást, esetleg szervezünk egy kirándulást. Itt már a virtuális térből eljutottunk a személyes kapcsolatig, amely ugyan a virtuális térből indult, mégis egy személyes kapcsolat lett a vége. Én ezt tartom normális indíttatásnak és normális útvonalnak.

A Katolikus Tábori Püspökség Szent László zarándoklatot hirdetett. A Szent László katonai zarándoklat, amelynek mottója „A szent hitével és harcos bátorságával”, nos a zarándoklat 2017. június 27-én, kedden lesz Somogyváron a Nemzeti Emlékhelyen. Az eseményre nem csak katonákat, katonacsaládokat, hanem civileket is várnak. Erről már beszámoltunk itt az Inter arma caritas adásában. Közeleg az esemény időpontja, így a mai műsorban is helyet kap erre a zarándoklatra szóló felhívásunk. 

- Szent László az egyik fegyvernemi védőszentünk, régebben az egész katonaság védőszentje volt nagyon sokáig, ma a lövészek patrónusa.. Ha figyelmesen elolvassuk, és jól értelmezzük az 1986-ban II. János Pál pápa által kiadott apostoli konstitúciót, a „Sprituali Militum Curae”-t, vagy esetleg a még régebbi pápai dokumentumokat, akkor ezekben megtalálhatjuk, hogy a tábori lelkészeknek az egyházi szolgálatukban egyfajta együttműködő szerepük van az egyházmegyés papokkal. Tehát a Katonai Ordinariátus nem egy különálló része az egyháznak, hanem az egységét szolgálatában áll. Így született meg az az ötlet, hogy Somogyvárra megyünk. Bíró László püspök atyával megkerestük a kaposvári megyéspüspököt, aki szíves együttműködéséről biztosított bennünket. Meghívtuk a kaposvári, a székesfehérvári és pécsi egyházmegye papságát és híveit, hogy ez a dunántúli régió egy olyan helyen gyűljön egybe a hívekkel, katonákkal, ahol Szent László királynak ez a nagyszerű emléke van. 
Maga a zarándoklat fő programja, a június 27-én a délelőtt 10.30-kor kezdődő ünnepi szentmise, amit katonai tiszteletadással, katonazenekarral, különböző kórusokkal együtt fognak bemutatni a Kaposvári Egyházmegye püspöke illetve Bíró László püspök úr és a meghívott papság. Ezen kívül a különböző katonai alakulatok statikus bemutatói valamint a Kaláka együttes koncertje lesz ezen a napon. Ami megelőzi a zarándoklatot, az a vasárnaptól kezdődő lelki fölkészülés, amire megkaptuk a kaposvári egyházmegyétől egyik lelkigyakorlatos házukat. Ide várjuk mindazokat, akik szeretnének előkészülni a zarándoklatra. Nem azt mondom, hogy lelkigyakorlat lesz, de el szeretnénk mélyíteni az ott lévőkben a Szent László kultuszt, tiszteletet. Szintén a fő program előtt lesz még egy 12 km-es gyalogmenet a zarándoklatra Somogyvámosról, amit egy kitűnő fiatal hadnagy, Kiss Balázs dolgozott ki. Ez a 12 km katonáknak egyértelműen teljesíthető, de polgáriakat, civileket is várunk nagy tisztelettel és szeretettel. Ők az ünnepi szentmisére gyalog érkeznek meg erről a távról, miközben több nevezetességet is megnéznek ezen a 12 km-es túrán.

Katonai élményeit osztja meg olvasóival Nádasi Alfonz. A Hadinapló című kötet felolvasását folytatjuk Bőzsöny Ferenccel.

augusztus 7.

Reggel jelentkeztünk a parancsnokságon. Haromy szívesen invitált bennünket magához. Lakjunk a közelében, mint mondta, hogy legalább a napi élelmezésen kívül valami szellemi vagy lelki témát is halljon maga körül. Ne csak vasárnap a prédikációban, amelyet el nem mulasztana soha. Tréfásan megjegyeztem neki: Alezredes úr, ha minden kívánságának teljesítéséhez ennyi disznóság, ennyi emberi aljasság lett volna szükséges, akkor igen kevés vigasza lett volna az életében. - Hát tudod, Alfonzkám, válaszolta vállamra téve a kezét, majd ha te is ilyen öreg leszel, mint én, akkor könnyen elfelejted a disznóságokat, és hálás leszel a morzsányi jónak, a lelki örömnek is. - Megható férfivallomás volt ez, mely méltó az eddig megismert lelki arculatához.
Apró kis szobát kaptam. Nagy park van körülöttünk. Gondozott utak, egy-egy pad az utak fordulóinál. Felfuttatott növény a pad mögött. Útra vagy utakra néző padok. Helyes tó a park szélén. Gondos gazda lehetett a tulajdonos, aki megfelelő szakemberekkel gondoztatta ezt a gyönyörű helyet. A tóra úgy borulnak rá a fák, mintha körül akarnák ölelni. Minden lépésre más villan meg a vízben. Ahogy a nap átsüt az ágak közt vagy árnyékot vet, a szivárvány minden színe előbukkan. Bodrozódik a sás körül, és a szabad vízben a felszín.
Ház nem tudnának az emberek ilyenben gyönyörködni az öldöklés helyett? - Szinte beleszédülök a szépségbe. Nem merem teljesen kinyitni a szememet, hogy fel ne ébredjek. De kapom a füzetemet, és rögtön papírra vetem ezt az élményt, ezt a gyönyörűséget. Mint valami kamasz, rajtakapom magamat, hogy megint rímek, verssorok zakatolnak bennem. Mint mindig, gyerekkoromtól kezdve, ha valami érzésemmel nem tudok boldogulni prózában. De csak nagyritkán vetem végső formába, hiszen elmúlt az az idő, mikor még azzal, hogy magyar szakos akartam lenni, egyúttal költeményeket is írtam. De most újra nagyon könnyen ontottam a sorokat. Ebben a kábult, ihletett állapotban nagynehezen hallottam meg, hogy valaki a nevemet kiáltja. Lajkó volt, aki keresett, de nem látott. Isten veled álmodozás, béke utáni sóvárgás, kamaszos bámészkodás. Már látom, hogy ez a pad lesz a főtanyám, ameddig itt maradunk. 

Nagyon örülök, hogy velünk tartottak ismét, tegyék ezt majd egy hét múlva is, amikor újabb adásunkkal, interjúkkal, riportokkal, tudósításokkal jelentkezünk. A szerkesztőt, Fodor Endért hallották, Kempis Tamás gondolataival búcsúzom.

„Aki megtanult szenvedni, abban nagyobb lesz a béke, legyőzi önmagát, Krisztus barátja és a mennyország örököse lesz.”

 

 

213. ADÁS

2017. június 21.

Szerkesztett változat

„Válaszd azt az életformát és azt a feladatot, amelyben szeretőbb emberré válsz.” – Keresztelő Szent János gondolataival köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

Mai adásunkban folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását, de folytatjuk beszélgetésünket Rácz István tábori lelkésszel az internethasználatról és honvédségi hírekről is beszámolunk majd.

Honvédségi hírek:

• Ausztria védelmi és sportminisztere volt hazánk vendége, aki meglátogatta a 2016 novemberétől Magyarországon szolgáló osztrák katonákat. Kétoldalú miniszteri megbeszélést követő sajtótájékoztatón Dr. Simicskó István honvédelmi miniszter többek között a következőket emelte ki: - A legfontosabb, hogy a civil emberek, állampolgár társaink érezzék azt, hogy értük vagyunk, őket szolgáljuk, amikor ezt a munkát, ezt a szolgálatot ellátjuk. Nem csak azokért az emberekért, akik itt élnek a határ szélén, hanem nyugat Európa és Európa szívében élő emberek, uniós polgártársaink védelmét is így tudjuk ellátni hatékonyan szerintünk. Ha úgy közelítjük meg az elmúlt két évben látott eseményeket, hogy ezek nagy kihívások és egyben veszélyek és bajok is, akkor tudjuk azt, hogy minden baj egyben lehetőség a cselekvésre is. Mi cselekedtünk, cselekedett néhány szomszédunk is. Összefogtunk ebben a bajban és szerintem mondhatjuk azt, hogy hatékonyan és eredményesen dolgoztunk és dolgozunk mind a mai napig. Nemet mondunk a terrorizmusra, nemet mondunk az illegális tömeges migrációra, nemet mondunk az embercsempész bandák tevékenységére. Ezzel szemben igent mondunk a biztonságra, igent mondunk természetesen a szabadságjogainkra. 

• A Veszprém Aréna adott otthont a honvédelmi napnak.

Dr. Orosz Zoltán altábornagy, honvéd vezérkar főnök helyettes

- A kormány elfogadta és meghirdette a Zrínyi 2026 honvédelmi és haderőfejlesztési programot. Ez a program tartalmazza a haderő megújítását is illetve a személy utánpótlás biztosítását, a területvédelmi elven működő tartalék létrehozását és a honvédelmi nevelés fontosságát is. Különböző toborzó rendezvények sorában ez a veszprémi rendezvény az első. Gyakorlatilag megszólításra kerültek a régió közép és általános iskolái a honvédelmi nevelés keretében illetve a toborzással foglalkozó kollégák hirdették szórólapokon, különböző elérhetőségeiken ezt a rendezvényt. 

Takács Attila dandártábornok, a HM Hadkiegészítő, Felkészítő és Kiképző Parancsnokság parancsnoka

- A mai rendezvény célja, hogy toborzás keretében ebben a térségben tudjuk bemutatni a katonai szervezetek életét, mindennapjait, felszerelését s megszólítsuk azokat a fiatalokat, akik pályaválasztás előtt állnak. Nem titkolt célunk, hogy mind a szerződéses állományba, mind a területvédelmi tartalékos állományba toborozni szeretnénk katonákat. Ez az új tartalékos rendszer két megyére koncentrálódik most, Veszprém és Hajdú-Bihar megyére. Mind a két megyében egy nagy toborzó rendezvénnyel indítjuk ezt a programot.

• Két milliárd forint pályázható költségvetési forrást biztosított a kormány a hazánkban található hadisírok felújítására, amelynek lebonyolítására a Hadtörténeti Intézet és Múzeumot kérték föl.

Kovács László, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Centenáriumi Pályázat Igazgatóság igazgatója

- Ezek között a pályázatok között már örömmel mondhatjuk, hogy vannak olyanok, amelyek támogatást is nyertek. Több, mint kilencszáz millió forint értékben sikerült támogatást megítélni a bíráló bizottságnak. Természetesen a bírálati folyamaton végig kell mennie minden egyes benyújtott pályázatnak. Ez áll egy formai és egy tartalmi bírálatból. Formai bírálat értelem szerint a benyújtott adatlapoknak a számszaki és egyéb más helyességének az ellenőrzését jelenti. Van egy tartalmi bírálat is, amikor szakmai szempontok alapján meg kell ítélni, hogy az adott pályázó azt a pályázati anyagot milyen részletességgel, milyen tematikában dolgozta ki, illeszkedik-e egyáltalán a pályázati kiírásban megfogalmazottakhoz? Ezen szakmai bírálatot követően a bíráló bizottság meghozza döntését, amely gyakorlatilag három féle lehet. Amennyiben nem illeszkedik a pályázati kiírás keretei közé, sajnálatos elutasítás lesz az eredménye, illetve támogatási döntést hozhat, amikor teljes összegben támogatja a pályázatot, vagy dönthet úgy, hogy csökkentett összegben támogatja a pályázatot. 

A pályázat folytatódik a második ütemben, annak részletei a www.military.hu és a www.honvedelem.hu elektronikus oldalakon tekinthetőek meg.

Folytatva beszélgetésünket az internethasználatról, Rácz István katolikus tábori lelkészt hallják.

Itt van egy másik felvetésem, ami megint csak tetten érhető: a nárcisztikus szemlélet, az én-központúság. Említetted, hogy mit láttál a tömegközlekedési eszközön, én magam is ezt tapasztalom, hogy egyre több olyan szelfiző fiatal lány, vagy kevésbé fiatal lányt, férfit, gyermeket látok, akik úgy élnek meg bizonyos élethelyzeteket, hogy saját magukról készítenek egy fotót. Amivel még nem is lenne baj, de ezek a fotók inkább pózolások, örvendezve nézik saját magukat, hogy milyen jól néznek ki egy-egy képen, eseményen és máris nem a valóságban voltak akkor, hanem önmagukkal foglalkoztak, önmaguk szépségével, én-központúságuk erősítésével.

- Egy sajátos korosztály az, ami a honvédségben megjelenik, 18-65 éves korig. Talán azt lehet mondani, hogy 18-nál idősebb korosztályt azért kevésbé fenyegeti jelenleg a szelfizős, magáról mást mutató, magát jó színben beállítani akaró, mások számára hamis képet adó viselkedés. Ezt a szemléletet kevésbé értem tetten a katonák között. Mivel egy sajátos hivatásunk van, innentől kezdve keveset láttam olyan katonát, aki egyenruhában, netalán fegyverrel a kezében próbált szelfit készíteni magáról. Munkaidőben erre nincs is nagyon lehetőség, innentől kezdve nem is olyan súlyos a probléma a fiatalok körében a honvédségben belül.

Amikor családos katonákkal beszélgetsz, akkor mit javasolsz, hogyan viszonyuljanak a gyermekeikhez? Alkalmazza már ugyan az internetes világot, a világhálós előnyöket, de igazán nem abban él és a gyermekeik, vagy éppen unokáik viszont igen. Nagyon nehéz talán a gyereknek elfogadni azt a szülői példát, intést, hogy hogyan, miként használja az internetet, a világhálót, a közösségi oldalakat.

- Megint csak visszanyúlnék az előadásomhoz. Nem akarok pálcát törni, de a leggyakoribb hiba, amit többektől hallottam már ismerősi körömben, hogy 30-45 perces nyugalomért inkább odaültetjük a gyereket a gép elé. A gyerek el fogja tölteni ott az időt, megnézi a facebook-ot vagy éppen játszani fog, ami tényleg elegendő időt ad arra, hogy utolérje magát a háztartás. Ami lényeges, hogy ennek az alkalmazását mindenképpen a szülő tartsa kézben. Tehát akármennyire drasztikus is, néha le lehet tiltani a gyereket az internetezésről. A szülők felelőssége az, hogy egy ép és normális társadalmat fölneveljenek, amely eléréséhez néha fájdalmas eszközökhöz kell folyamodni. Ahogy ezt az előadást megtartottam, nagyon sokan mondtak arról pozitív véleményt, hogy ők már ezt nagyon régen alkalmazzák. Meg van szabva az otthoni napirendben, hogy egy órát tölthet a gyerek az internet előtt. Érdekes, ha ezt következetesen betartjuk, akkor nem okoz olyan törést a gyermekben, mintha megnéznénk egy állandó internet, játék vagy facebook függő gyereket, akitől hirtelen, büntetés gyanánt elvesszük az internetet, akkor elvonási tüneteket produkál, hisztizik, mérges, csúnyán beszél. Ez már egy következő fázis, a megalapozása igazán abban rejlik, hogy ezt kicsi gyermekkortól kezdve a szülő tartsa kézben.

Én úgy gondolom, hogy a követendő példát meg kell, hogy említsük a hallgatóknak. A beszélgetés korábbi részében említetted, hogy a Zalavári táborban úgy vehetnek részt a gyermekek, hogy nem visznek mobiltelefont. Milyen tapasztalatokat szereztetek, hogyan viszonyultak, hogyan fogadták ezt a gyerekek? Milyen véleménnyel voltak?

- Érdekes és megdöbbentő tapasztalat volt először látni, hogyha valakitől elveszem a mobiltelefonját vagy megkérem esetleg arra, hogy hagyja otthon, akkor föl kell mellé sorakoztatni egy csomó olyan programot, amivel esetleg jól érezheti magát. Innentől kezdve különböző programokkal töltjük meg az ő életüket és az a döbbenetes kép tárult elénk, hogyha kivesszük a gyerekek kezéből a mobiltelefont, automatikusan visszatértnek a normális világba. Jól érzik magukat, együtt játszanak, beszélgetnek, elmennek közösen különböző programokra, barátságok alakulnak köztük. A tábor végével ezt könnyes búcsúkkal szoktuk tapasztalni. Érdekes, mert szoktuk tartani a kapcsolatot a gyerekek szüleivel is a munkahelyen és utána jönnek vissza az információk, hogy összejárnak a gyerekek, megbeszélik az élményeiket, képeket osztanak meg egymással és természetesen tartják a kapcsolatot. De nem mindig a gyerekeknek fontos, nagyon sokszor a szülő az, aki jobban ragaszkodik ahhoz, hogy mit csináltak a mai napon. Ezt automatikusan kivesszük a kezükből. Vannak olyan szülők, akik rosszabbul élik meg azt, hogy a gyermektől el van véve a mobiltelefon, mint a gyermek. Természetesen tudok hozni jó példát is, meg van oldva számunkra a kapcsolattartás eszköze is, hisz van egy központi számunk, amelyet a tábor ideje alatt nyugodtan lehet hívni. 

A háború szörnyűségeiről, átélt borzalmairól mesél Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetében. Ennek felolvasását folytatja Bőzsöny Ferenc.

augusztus 4.

Az egész tisztikar csak hivatalos, hűvös modorban beszél a parancsnokkal és helyettesével. Senki sem megy magától segíteni nekik. Kénytelenek mindent kérni. Akkor pedig szó nélkül folyik a munka.
Ma különös jelenet volt a házunk előtt. Német katonaruhába öltözött tacskók, amolyan 16-17 évesek, fegyelmetlenül, láthatóan becsípve, kocsioszlopban jöttek felénk. Éppen indulóban voltam az egyik alakulathoz. Mivel át kellett mennem az út túlsó felére, kénytelen voltam megállni, és bevárni az oszlopuk elvonultát. Úgy látszik, a nagy nemzetiszocialista öntudatukat a bor nyomására úgy akarták kifejezni, hogy hőzöngtek, ordítottak. Egyszerre puskalövés, sikítás, kavarodás. Megállnak a kocsik.
Mégiscsak emberekről van szó. Leküzdöttem minden undoromat, és odarohantam a sikítás helyére. Kiderült, hogy az egyik ostoba kölök tréfából megcélozta a barátját. Elsült a puska. Előbb egy, katonának behívott munkásleány arcán ment keresztül a golyó, aztán halálra sebezte a barátját a nyakán.
Míg a parancsnokuk valami hevenyészett vizsgálatot folytatott, Piniellel, aki épen előkerült, ölbe vittük be a leányt a kötözőbe. Az aljas übermencsek csak hagyták aléltan pihegni ezt a szerencsétlen leányt. Egy nyomorult rongydarabot adtak neki, hogy fogja az arcához. Ereje már nem volt és ömlött a vére.
Mire kivittük a sebesültet, és feltettük a szekérre, vége volt a vizsgálatnak. Indulóban voltak. Abban a pillanatban ketten megfogták a leányt, letették az árok partjára. Az állati nívójú szuperzseni nemzetiszocialisták még utána is kiáltottak: Dögölj meg! - Szerencse, hogy Piniel Pepi nagyszerűen beszél németül, azonnal lőtt a pisztolyából a levegőbe. Erre megálltak. Mint a taknyos kölköket, leszidta az egész bandát Hitlertől kezdve /erre hangosan röhögtek/. A parancsnokuk most engedélyt kért, hogy behozhassák hozzánk a leányt, aki már sem élő, sem halott nem volt. Mi újra elláttuk, és a legközelebbi szállítandók közé soroltuk.

Köszönöm figyelmüket, hogy megtiszteltek bennünket, tegyék ezt majd egy hét múlva is. Ismétlésben is hallható adásunk, egy hét múlva jelentkezünk újabb riportokkal, interjúkkal, tudósításokkal. Addig is elköszönök önöktől, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották. Bibliai gondolatokkal kezdtem mai adásunkat, azzal zárom is, a rómaiakhoz írt levélből idézek.

„Aki a prófétálást kapta, tegyen tanúságot a hit szerint, aki tisztséget kapott, töltse be tisztségét, aki tanító, tanítson, aki a buzdítás ajándékát kapta, buzdítson, aki jótékonykodik, tegye egyszerűségben, aki elöljáró, legyen gondos, aki irgalmasságot gyakorol, tegye örömest.”

 

 

214. ADÁS

2017. június 28.

Szerkesztett változat

Szent László Katonai Zarándoklatra hívta a Katolikus Tábori Püspökség a katonákat, civileket. A zarándoklat mottója volt: „A szent hitével és a harcos bátorságával”. Az eseménynek 2017. június 27-én, kedden a Somogyvári Nemzeti Emlékhely adott otthont. Adásunk ezúttal rendhagyó, a következő percekben, a katonai tiszteletadással bemutatott szabadtéri ünnepi szentmiséről készített összefoglalót hallják. Külön köszönöm a Zrínyi Katonai Filmstúdió munkatársának, Kálmánfi Gábornak a felvételt, melyből összeállíthattam a most hallható hangképes beszámolót. A szentmisét Berta Tibor általános helynök vezette be, majd Vargha Tamásnak, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkárának köszöntőjét hallották a résztvevők. A szentbeszédet Varga László kaposvári megyéspüspök mondta, míg Isten áldását Bíró László katolikus tábori püspök, hazánk katonai ordináriusa kérte a gyülekezetre. A hangfelvétel helyenként esetleg előforduló hanghibájáért elnézésüket kérem.

Berta Tibor ezredes, általános helynök

- Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntök mindenkit a Katolikus Tábori Püspökség, a Katonai Ordinariátus Szent László évben megrendezett zarándoklatán, a Szent László Nemzeti Emlékhelyen, Somogyváron. Nagyon szépen köszönjük mindazoknak, akik segítettek bennünket abban, hogy ma itt lehetünk ezen a zarándoklaton, ezen a szent helyen. Azon a helyen, ahol biztosan járt Szent László király Magyarországon, s ahol egy apátságot is alapított. Nagy tisztelettel fölkérem most Vargha Tamás urat, a Honvédelmi Minisztérium államtitkárát, miniszterhelyettest, hogy mondja el ünnepi köszöntőjét.

Vargha Tamás, parlamenti államtitkár

- Tisztelt Emlékezők! Engedjék meg, hogy elsőként, kiemelt tisztelettel és nagyrabecsüléssel köszöntsem a parancsnokokkal együtt a 64 zarándokot, akik részt vettek a Szent László gyalogmeneten és most velünk együtt vesznek részt a szentmisén, a mai napon, június 27-én, László napján és együtt emlékezünk Szent László királyra. 1077-ben trónra kerülvén a nép örömujjongása kísérte diadalait, személyes szimbólummá, neve harci fohásszá lett a kemény harcoknak. A nemzet megérezte történelmi hivatását, hogy Szent István nyomdokain a nyugati keresztény kultúrkörhöz kapcsolja az országot. László király erős akaratú, hajthatatlan jellemű, kemény férfi. Kitűnő hadvezér és bölcs államférfi volt, de nem volt idegen jellemétől a krisztusi türelem és kegyesség sem. Dekrétumaiban szigorú büntetőtörvényeket léptetett életbe. Tolvajt, rablót, útonállót, gyilkost, hűtlen tisztviselőt, igazságtalan bírót kegyetlen szigorral üldözte. Azt is feljegyezték róla, hogy a szerencsétlenek vigasztalója, árvák, nyomorultak és szűkölködők édesatyja volt, s az ország lakosai nem tulajdon nevén, hanem kegyes királynak hívták valaha. Nevéhez fűződik a zágrábi püspökség alapítása, a váradi és gyulafehérvári székesegyházak építése. Ma is ezzel a tisztelettel idézzük meg emlékét, állítjuk példaként minden idők magyarjai, az ország és polgárainak sorsáért felelős vezetők és a haza szolgálatát vállaló katonák elé emberi és keresztény erényeit. 

Bíró László, katolikus tábori püspök

- Kedves Testvéreim! Ma Szent László dicséretétől hangos a Kárpát-medence. Mi is ehhez a dicsérethez, Szent László dicséretéhez csatlakozunk örömmel. Öröm az, hogy tudunk az ő oltalma alatt találkozni. Történészek mindenfélét mondanak, annyi biztos, hogy Szent László alapítású helyen vagyunk, a Szent Egyed kolostor-templom falai között és itt van közöttünk Szent László ereklyéje, amit Somogyvár temploma őriz. Közöttünk van ereklyéiben is, szellemében is. Mikor emlékezünk, akkor nem nosztalgiázunk, nem a múltban akarunk elnyugodni, hanem minden emlékezéssel szeretnénk fölfedezni azokat az éltető szikrákat, amelyek eleinket éltették. Ő cselekedett a polgárokért, cselekedett a családokért. Ez mindnyájunk hivatása. Imádkozzunk azért, hogy tudjunk tenni a közjóért, a polgárok érdekéért, családi tűzhelyekért.

Varga László, kaposvári megyéspüspök

Evangélium Szent Máté könyvéből.
Abban az időben amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek és egyikük, egy törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki: 
„Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?” 
Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. 
A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik az egész törvény és a próféták.” 
Ezek az evangélium igéi.

- Nagyon sok igaz, hiteles és szép gondolat hangzik el ma Lászlóról, a királyról. Én a szentről szeretnék néhány gondolatot odaajándékozni nektek, úgy ahogy én látom. László nem csak egyszerűen igaz ember volt, nem csak király volt, hanem szent. Számunkra, keresztények számára a legnagyobb karriert futotta be. Ha lehet életpálya modellről beszélni nálunk, akkor az életszentség az egyetlen igazi életpálya modell és ezt nem mi találtuk ki, ez Isten akarata mindannyiunk számára. Ő azt szeretné, hogy mindannyian szentek legyünk. Az elmúlt húsz évszádban mindig változott a szentekről alkotott kép, minden kornak megvoltak a szentjei. A lovagkirály idejében is megvolt, hogy mi alapján avattak szentté bárkit. A mi korunkban a szent eszménye egy kicsit változott és más. Az a szent, aki teljes a szeretetben. Akinek az életén átragyog Isten szeretete vagy a szeretet, ott már átragyog a szentség. Erre vagyunk mindannyian meghívva és nincs olyan ember, aki ne akarna szeretetben élni. Ez azt jelenti nekem, hogy nincs olyan ember, aki ne akarna szentebb életet élni. Szent László király erre is hív bennünket a mai ünnepen. Néhány dolgot kiemelnék az ő életszentségéből. Az első a hatalom és a tekintély, a második az igazság és az irgalom, harmadik a harc és a béke, negyedik pedig az idők jelei és az evangélium. László az ő korában állandó harcokat vívott, mert békét akart. Harc és béke jellemezte a királyságát. Volt egy másik harc, amiről kevesen beszélnek, amit mindannyiunknak meg kell vívni, akkor is, ha semmiféle politikai hatalmunk nincs, de akkor is, hogyha van bármilyen hatalmunk, ez pedig a szellemi harc. A szellemi harc mai legnevetségesebb formája az, amikor ki-ki a saját magasabb rendű ördögével űzi a másikból az ördögöt folyamatosan. De nem ez a szellemi harc az, amire szükség van. László tudta, hogy milyen veszélyes a bűn és a gonosz az ember életére, s minden nap vívta a saját belső szellemi harcát is. És ez a harc, a naponta megvívott szellemi harc békét adott neki. Így tudott békét teremteni és volt hatalmas tekintélye már a kortársai előtt is. A szent nem önmagáért él, hanem Jézus Krisztusért és másokért, vagyis kénytelen figyelni az idők jeleit. László is ezt tette és válaszolt rá úgy, ahogy akkor az Árpád-házi uralkodók, a kortárs királyok válaszoltak az evangélium mentén az idők jeleire. Ma másfajta történelmi helyzetben és korban élünk, de mindannyiunknak figyelni kell az idők jeleire, mert az evangélium az egyetlen hiteles válasz mindarra, ami a történelemben zajlik. 

Bíró László, katolikus tábori püspök

- Köszönöm, hogy elvállalta a fővédnökséget Simicskó István miniszter úr, köszönöm a hogy elvállalta a védnökséget Balás Béla püspök úr, Dr. Benkő Tibor vezérezredes, vezérkar főnök úr, akit Dr. Orosz Zoltán altábornagy úr helyettesít. Szintén köszönöm a védnökséget Móring József Attila országgyűlési képviselő úrnak, Neszményi Zsolt, Somogy megyei kormánymegbízott úrnak, Szita Károly kaposvári polgármester úrnak. Ebben a sorrendben említeném meg a helyi polgármester urat, aki nagy-nagy hűséggel gondozott bennünket, és nem szeretném kihagyni Csendes Sándor esperes urat, a helyi plébános atyát sem. Nagy szeretettel köszöntöm a honvédelem képviseletét, Vargha Tamás államtitkár urat, aki volt szíves hozzánk szólni köszöntőjében, Dr. Orosz Zoltán altábornagy, vezérkar főnök helyettes urat, Holló József tábornok urat, Schmidt Zoltán tábornok urat, rendőrfőkapitány urat, s minden katonai, állami és polgári méltóságot. Külön köszöntöm Vizi E. Szilvesztert, az akadémia volt elnökét, ő is megtisztelte az együttlétünket. Köszöntök mindenkit, aki közelről vagy távolról jött, a papokat, a gyalogos zarándokokat, a Ludovikásokat, a jövő nemzedékét és mindenkit, akik tényleg zarándoki lelkülettel jöttek ide. Az is szép, hogy mi paptestvérek ennyien együtt tudunk lenni. Itt vannak az egyházmegyés paptestvérek, börtönlelkészek és tábori lelkészek egyaránt. Ökumenikus volt az énekkar, három féle stílust hallottunk a Veszprémi Légierő Zenekartól. Köszönöm a kaposvári székesegyház kórusának az együttmunkálkodását a katonazenekarral. Mindenkinek köszönök mindent, a helyi szervezőknek, kaposvári helyőrségnek, akik nagyon sokat tettek a mai ünnep szépségéért. Köszönöm az ünnepi szónokunknak, Varga László püspök atyának, Isten éltesse új, püspöki szolgálatában!

Az egykori somogyvári bencés apátság területén megtalálható Szent László Nemzeti Emlékhelyen megrendezett katonai zarándoklat keretében 64 fiatal katona teljesítette a 14 km-es gyalogmenetet Somogyvámosról Somogyvárra. 

Az elmúlt percekben a katonai tiszteletadással bemutatott szabadtéri ünnepi szentmiséről készített összefoglalót adtuk közre, amely a Szent László Katonai Zarándoklat egyik eseménye volt. Búcsúzom, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották.

„Aki zarándokol, önmaga felé tart, befelé figyel.”

 

 

215. ADÁS

2017. július 5.

Szerkesztett változat

Kedves Hallgatóink! Adásunk a múlt heti műsorunk ismétlése, a Szent László zarándoklaton, a szentmisén készített felvételünket hallják.

Szent László Katonai Zarándoklatra hívta a Katolikus Tábori Püspökség a katonákat, civileket. A zarándoklat mottója volt: „A szent hitével és a harcos bátorságával”. Az eseménynek 2017. június 27-én, kedden a Somogyvári Nemzeti Emlékhely adott otthont. Adásunk ezúttal rendhagyó, a következő percekben, a katonai tiszteletadással bemutatott szabadtéri ünnepi szentmiséről készített összefoglalót hallják. Külön köszönöm a Zrínyi Katonai Filmstúdió munkatársának, Kálmánfi Gábornak a felvételt, melyből összeállíthattam a most hallható hangképes beszámolót. A szentmisét Berta Tibor általános helynök vezette be, majd Vargha Tamásnak, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkárának köszöntőjét hallották a résztvevők. A szentbeszédet Varga László kaposvári megyéspüspök mondta, míg Isten áldását Bíró László katolikus tábori püspök, hazánk katonai ordináriusa kérte a gyülekezetre. A hangfelvétel helyenként esetleg előforduló hanghibájáért elnézésüket kérem.

Berta Tibor ezredes, általános helynök

- Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntök mindenkit a Katolikus Tábori Püspökség, a Katonai Ordinariátus Szent László évben megrendezett zarándoklatán, a Szent László Nemzeti Emlékhelyen, Somogyváron. Nagyon szépen köszönjük mindazoknak, akik segítettek bennünket abban, hogy ma itt lehetünk ezen a zarándoklaton, ezen a szent helyen. Azon a helyen, ahol biztosan járt Szent László király Magyarországon, s ahol egy apátságot is alapított. Nagy tisztelettel fölkérem most Vargha Tamás urat, a Honvédelmi Minisztérium államtitkárát, miniszterhelyettest, hogy mondja el ünnepi köszöntőjét.

Vargha Tamás, parlamenti államtitkár

- Tisztelt Emlékezők! Engedjék meg, hogy elsőként, kiemelt tisztelettel és nagyrabecsüléssel köszöntsem a parancsnokokkal együtt a 64 zarándokot, akik részt vettek a Szent László gyalogmeneten és most velünk együtt vesznek részt a szentmisén, a mai napon, június 27-én, László napján és együtt emlékezünk Szent László királyra. 1077-ben trónra kerülvén a nép örömujjongása kísérte diadalait, személyes szimbólummá, neve harci fohásszá lett a kemény harcoknak. A nemzet megérezte történelmi hivatását, hogy Szent István nyomdokain a nyugati keresztény kultúrkörhöz kapcsolja az országot. László király erős akaratú, hajthatatlan jellemű, kemény férfi. Kitűnő hadvezér és bölcs államférfi volt, de nem volt idegen jellemétől a krisztusi türelem és kegyesség sem. Dekrétumaiban szigorú büntetőtörvényeket léptetett életbe. Tolvajt, rablót, útonállót, gyilkost, hűtlen tisztviselőt, igazságtalan bírót kegyetlen szigorral üldözte. Azt is feljegyezték róla, hogy a szerencsétlenek vigasztalója, árvák, nyomorultak és szűkölködők édesatyja volt, s az ország lakosai nem tulajdon nevén, hanem kegyes királynak hívták valaha. Nevéhez fűződik a zágrábi püspökség alapítása, a váradi és gyulafehérvári székesegyházak építése. Ma is ezzel a tisztelettel idézzük meg emlékét, állítjuk példaként minden idők magyarjai, az ország és polgárainak sorsáért felelős vezetők és a haza szolgálatát vállaló katonák elé emberi és keresztény erényeit. 

Bíró László, katolikus tábori püspök

- Kedves Testvéreim! Ma Szent László dicséretétől hangos a Kárpát-medence. Mi is ehhez a dicsérethez, Szent László dicséretéhez csatlakozunk örömmel. Öröm az, hogy tudunk az ő oltalma alatt találkozni. Történészek mindenfélét mondanak, annyi biztos, hogy Szent László alapítású helyen vagyunk, a Szent Egyed kolostor-templom falai között és itt van közöttünk Szent László ereklyéje, amit Somogyvár temploma őriz. Közöttünk van ereklyéiben is, szellemében is. Mikor emlékezünk, akkor nem nosztalgiázunk, nem a múltban akarunk elnyugodni, hanem minden emlékezéssel szeretnénk fölfedezni azokat az éltető szikrákat, amelyek eleinket éltették. Ő cselekedett a polgárokért, cselekedett a családokért. Ez mindnyájunk hivatása. Imádkozzunk azért, hogy tudjunk tenni a közjóért, a polgárok érdekéért, családi tűzhelyekért.

Varga László, kaposvári megyéspüspök

Evangélium Szent Máté könyvéből.
Abban az időben amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek és egyikük, egy törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki: 
„Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?” 
Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. 
A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik az egész törvény és a próféták.” 
Ezek az evangélium igéi.

- Nagyon sok igaz, hiteles és szép gondolat hangzik el ma Lászlóról, a királyról. Én a szentről szeretnék néhány gondolatot odaajándékozni nektek, úgy ahogy én látom. László nem csak egyszerűen igaz ember volt, nem csak király volt, hanem szent. Számunkra, keresztények számára a legnagyobb karriert futotta be. Ha lehet életpálya modellről beszélni nálunk, akkor az életszentség az egyetlen igazi életpálya modell és ezt nem mi találtuk ki, ez Isten akarata mindannyiunk számára. Ő azt szeretné, hogy mindannyian szentek legyünk. Az elmúlt húsz évszádban mindig változott a szentekről alkotott kép, minden kornak megvoltak a szentjei. A lovagkirály idejében is megvolt, hogy mi alapján avattak szentté bárkit. A mi korunkban a szent eszménye egy kicsit változott és más. Az a szent, aki teljes a szeretetben. Akinek az életén átragyog Isten szeretete vagy a szeretet, ott már átragyog a szentség. Erre vagyunk mindannyian meghívva és nincs olyan ember, aki ne akarna szeretetben élni. Ez azt jelenti nekem, hogy nincs olyan ember, aki ne akarna szentebb életet élni. Szent László király erre is hív bennünket a mai ünnepen. Néhány dolgot kiemelnék az ő életszentségéből. Az első a hatalom és a tekintély, a második az igazság és az irgalom, harmadik a harc és a béke, negyedik pedig az idők jelei és az evangélium. László az ő korában állandó harcokat vívott, mert békét akart. Harc és béke jellemezte a királyságát. Volt egy másik harc, amiről kevesen beszélnek, amit mindannyiunknak meg kell vívni, akkor is, ha semmiféle politikai hatalmunk nincs, de akkor is, hogyha van bármilyen hatalmunk, ez pedig a szellemi harc. A szellemi harc mai legnevetségesebb formája az, amikor ki-ki a saját magasabb rendű ördögével űzi a másikból az ördögöt folyamatosan. De nem ez a szellemi harc az, amire szükség van. László tudta, hogy milyen veszélyes a bűn és a gonosz az ember életére, s minden nap vívta a saját belső szellemi harcát is. És ez a harc, a naponta megvívott szellemi harc békét adott neki. Így tudott békét teremteni és volt hatalmas tekintélye már a kortársai előtt is. A szent nem önmagáért él, hanem Jézus Krisztusért és másokért, vagyis kénytelen figyelni az idők jeleit. László is ezt tette és válaszolt rá úgy, ahogy akkor az Árpád-házi uralkodók, a kortárs királyok válaszoltak az evangélium mentén az idők jeleire. Ma másfajta történelmi helyzetben és korban élünk, de mindannyiunknak figyelni kell az idők jeleire, mert az evangélium az egyetlen hiteles válasz mindarra, ami a történelemben zajlik. 

Bíró László, katolikus tábori püspök

- Köszönöm, hogy elvállalta a fővédnökséget Simicskó István miniszter úr, köszönöm a hogy elvállalta a védnökséget Balás Béla püspök úr, Dr. Benkő Tibor vezérezredes, vezérkar főnök úr, akit Dr. Orosz Zoltán altábornagy úr helyettesít. Szintén köszönöm a védnökséget Móring József Attila országgyűlési képviselő úrnak, Neszményi Zsolt, Somogy megyei kormánymegbízott úrnak, Szita Károly kaposvári polgármester úrnak. Ebben a sorrendben említeném meg a helyi polgármester urat, aki nagy-nagy hűséggel gondozott bennünket, és nem szeretném kihagyni Csendes Sándor esperes urat, a helyi plébános atyát sem. Nagy szeretettel köszöntöm a honvédelem képviseletét, Vargha Tamás államtitkár urat, aki volt szíves hozzánk szólni köszöntőjében, Dr. Orosz Zoltán altábornagy, vezérkar főnök helyettes urat, Holló József tábornok urat, Schmidt Zoltán tábornok urat, rendőrfőkapitány urat, s minden katonai, állami és polgári méltóságot. Külön köszöntöm Vizi E. Szilvesztert, az akadémia volt elnökét, ő is megtisztelte az együttlétünket. Köszöntök mindenkit, aki közelről vagy távolról jött, a papokat, a gyalogos zarándokokat, a Ludovikásokat, a jövő nemzedékét és mindenkit, akik tényleg zarándoki lelkülettel jöttek ide. Az is szép, hogy mi paptestvérek ennyien együtt tudunk lenni. Itt vannak az egyházmegyés paptestvérek, börtönlelkészek és tábori lelkészek egyaránt. Ökumenikus volt az énekkar, három féle stílust hallottunk a Veszprémi Légierő Zenekartól. Köszönöm a kaposvári székesegyház kórusának az együttmunkálkodását a katonazenekarral. Mindenkinek köszönök mindent, a helyi szervezőknek, kaposvári helyőrségnek, akik nagyon sokat tettek a mai ünnep szépségéért. Köszönöm az ünnepi szónokunknak, Varga László püspök atyának, Isten éltesse új, püspöki szolgálatában!

Az egykori somogyvári bencés apátság területén megtalálható Szent László Nemzeti Emlékhelyen megrendezett katonai zarándoklat keretében 64 fiatal katona teljesítette a 14 km-es gyalogmenetet Somogyvámosról Somogyvárra. 

Az elmúlt percekben a katonai tiszteletadással bemutatott szabadtéri ünnepi szentmiséről készített összefoglalót adtuk közre, amely a Szent László Katonai Zarándoklat egyik eseménye volt. Búcsúzom, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották.

„Aki zarándokol, önmaga felé tart, befelé figyel.”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK,

ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség, 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail: berta.tibor@hm.gov.hu 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
kedd, 2020, június 23