Inter Arma Caritas - Magazinműsor a Mária Rádióban 2017. 221-225. adás

 

INTER ARMA CARITAS

FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET

Magazinműsor

honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról.

A Honvédelmi Minisztérium,

a Magyar Honvédség

és a Katolikus Tábori Püspökség

adása a Mária Rádióban.

221-225. adás

 

 

221. ADÁS

2017. augusztus 16.

Szerkesztett változat

„Járj-kelj igazságban előttem, és mindig őszinte szívvel keress engem. Aki előttem igazságban jár-kél, védelmet talál a gonosz támadásaitól, az igazság megszabadítja őt a kísértőktől, a bűnösök rágalmazó szavától. Ha az igazság szabaddá tesz, valóban szabad leszel, nem fogsz törődni az emberek üres szavával, beszédével.” – Kempis Tamás gondolataival köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

Mai adásunkban egy honvédelmi táborba kalauzoljuk majd el önöket.

Visszaidézzük a Lourdes-i Nemzetközi Katonai Zarándoklatot, melyen évről évre részt vesznek honvédeink, és amelyet a Katolikus Tábori Püspökség szervez.

Folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását.

 

Aki idén nem vett részt honvédelmi táborban az se búslakodjon, hiszen jövőre résztvevője lehet. Különösen akkor, ha olyan álmokat dédelget a fiatal, hogy katona szeretne lenni. A következő interjút a Zrínyi Katonai Filmstúdió készítette.

A Magyar Honvédség II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezred honvédelmi táborába idén 35 fiatal jelentkezett. A 14 és 18 év közötti, pályaválasztás előtt álló táborozók július 31. – augusztus 5. között számtalan izgalmas programon vettek részt, beleértve az önvédelmi kiképzést és a búvárkodást.

Dr. Szabó István táborvezető, az MH 2. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezred őrnagya

- A búvárkodás és a közelharc köré épül a táborunk, de egyébként nagyon sokszínű a programunk. Voltak vízen, megtanulták a vízen járás alapjait. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy tudják most már, hogy a folyónak melyik partját hogy hívjuk, honnan folyik a víz. Készítettek szükség átkelő eszközt, farönkökből tutajt, amit ki is próbálhattak, csónakoztak. Kipróbálták azokat a technikai eszközeit az ezrednek, amik vízre mehetnek, például a rohamcsónakokat illetve tegnap délután túlélési foglalkozás volt, ahol az erdőben menedéket építettek és megtanulták azt, hogyha esetleg egyedül maradnak egy erdőben, akkor hogy tudják azt az időszakot túlélni, amíg megtalálják őket.

A kötelező biztonságtechnikai oktatásokat követően rajparancsnokaik vezetésével elfoglalták szállásukat, felvették felszerelésüket és magukra öltötték egyenruhájukat. A búvár és önvédelmi programok mellett a táborozók alaki foglalkozásokon, lövészeten, járőrversenyen és éjszakai menetgyakorlaton nyerhettek betekintést a katonák mindennapjaiba.

Kovács Béla közelharc-instruktor, az MH 2. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezred főtörzsőrmestere

- A katonai testnevelések, foglalkozások már a reggeli tornával kezdődnek az ébresztő után fél órával. Itt bemelegítés van és a fizikai állóképességet javítjuk. Az önvédelem részéből főleg kevés fizikai energiát alkalmazó önvédelmi technikákat használunk, mivel vannak az állományban hölgyek is. A feszítések és fogások segítségével meg tudnak oldani olyan problémákat, amelyek a való életben bármikor előállhatnak. Így a saját testi épségüket meg tudják védeni, illetve ha kell, akkor segítséget tudnak nyújtani. Alapvető bázistechnikákat tanulnak, ütéseket, rúgásokat, amiket amúgy is a katonai közelharcban használunk. Ezzel is fejlődik a fizikai állóképesség.

A tábor negyedik napján a fiatalok a Mályi tó vizében, gyakorlatban is számot adhattak az elméletben elsajátított tudásukról.

Márton Róbert, az MH 2. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezred búvárkiképző altisztje

- A kiképzés első részében, az elméleti foglalkozás után megismerték a használt felszereléseket illetve a biztonságos merülés körülményeit, utána védett vízben hajtottak végre merülési gyakorlatokat. Ez azt jelenti, hogy medencében elsajátították a merülési technikákat illetve az önmentési technikákat, ami nagyon fontos. A Mályi tóban végrehajtják a nyíltvízi merüléseket, ami alapvetően egy természetjárás a víz alatt. Fölhívtuk a figyelmet a természetvédelemre. Nagyon fontos dolog, hogy csak azokat hozzák föl a víz alól, amit oda levittek, azaz csak a búvárfelszerelésüket.

Volt, aki idén másodszorra jelentkezett és jövőre is visszatérne a táborba.

Szuly Georgina Blanka

 -14-18 éves korosztályig terjedően lehet jönni, így megpróbálom kiélvezni, hogy jövőre még 18 évesen éppen bele fogok tartozni. Remélem, jövőre is megszervezik a tábort és jöhetek is, és még ennél is nagyszerűbb programok lesznek, bár kétlem, hogy ezt túl lehetne szárnyalni. Igazából a katonaságnak az is a lényege, hogy összetartunk és csapatként dolgozunk együtt, egy emberként. Szerintem ez sokkal jobb, mintha egyedül lennénk. Búvárkodásnál és közelharcnál is párokban dolgozunk elsősorban. Mindenkinek van egy társa, akire figyelnie kell, és ez nagyon fontos a mai fiataloknál.

A szentesi honvédelmi tábor jövőre is hasonlóan izgalmas programokkal és meglepetésekkel várja azokat a fiatalokat, akik katonai egyenruhában szívesen gazdagodnának életre szóló élményekkel.

A felvételt a Zrínyi Katonai Filmstúdió készítette, a riporter Faragó Fanni volt.

A Lourdes-i Nemzetközi Katonai Zarándoklatra emlékezünk a következő riportban, amelyen évről évre a Katolikus Tábori Püspökség szervezésében katonáink is részt vesznek.

Lourdes a hit egy kapuja, hirdeti az 55. Nemzetközi Katonai Zarándoklat. 1858. február 11-én Bernadett, egy folyócska közelében, egy barlangban egy sugárzó fehérbe öltözött női alakot látott, aki szótlanul rámosolygott, majd eltűnt, aztán három nap múlva újra megjelent és ettől kezdve július 16-ig bezárólag még további 16 alkalommal. Március 26-án a Szűzanya megnyilatkozott előtte. 1944-ben Lourdes-ban a jelenések barlangjánál francia és szovjet katonák imádkoztak. Az eseményt a toulousei sajtó megjelentette. December 10-én már szentmisét is tartanak itt. 1947-re már Nemzeti Katonai Zarándoklattá szélesedik az esemény, egyre többen jönnek ide katonák imádkozni. Magyarország 1991 óta vesz részt a zarándoklaton, a Katolikus Tábori Lelkészi Szolgálat szervezi ezt, és minden évben katonák látogatnak el ide.

Bíró László katolikus tábori püspök

- Jézus maga a gyereket állítja középre, és azt mondja, legyél olyan, mint a gyerek. Az ember kezébe vesz egy gyereket idegenként, mindjárt riadtan keresi az apát meg az anyát, s ha látja, apa meg anya itt van, akkor jól érzi magát, elkezd vigyorogni. A gyerek tudja, kihez tartozik, tudja, hogy apjára, anyjára ráhagyatkozhat. Mi is van ebben a képben? Hagyatkozz Istenre! Hagyatkozz Istenre, mint Mennyei Atyádra! Tőle várd a jövőt, ne csupán a saját erőlködésedtől. Ez a kisgyerek. Nyitottság, csodálkozás, ráhagyatkozás, biztonság, derű. Ez lenne a keresztény életnek a sajátja, ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek. Sokféle vallásossággal találkozunk itt Lourdes-ban, igazából egy rövidke pár órára talán mi is olyanok vagyunk itt, mint a gyermekek. Istenre hagyatkozunk. „Lourdes a hit egy kapuja”. Más fordításban Lourdes kapu a hitre. Valamelyik itteni szerző azt mondja, a grotta olyan, mint egy ablak a végtelenre. Valahol itt Lourdes a végtelenre nyitja meg az emberi szívet, misztérium, ami összegyűjti itt az embereket. Az a pici sötét barlang, valahol a végtelenre nyitotta meg Bernadett szemét, s az ide érkezőknek a szemét. Európának egy olyan pontján vagyunk, ahol egy picivel jobban érződik a véges és a végtelen találkozása, az e világ és a másvilág találkozása. Ez a Lourdes-i barlang, amit aztán próbáltak reprodukálni sok-sok templomában a világnak, ablak a végtelenre. Hitre hív bennünket. Annak idején Bernadettnek az volt a feltűnő ott a jelenésben 1858. február 11-én, hogy szélzúgást hall és nem mozognak a fák ágai. Van valami furcsa jelenség, s ez a jelenség viszi el a személyhez. Az esemény visz el bennünket Istenhez, mint személyhez. Ha naponta nem tudom megköszönni Istennek azt, ami velem történik, akkor aznapon, amikor nem veszem észre, nem köszönöm meg, Isten megmarad egy filozófiai fogalomnak, első mozgatónak, valami személytelen erőnek. De erre mondja Ferenc pápa: Mi mondjuk, hogy hiszünk, de milyen Istenben hiszünk? Ezt a kifejezést használja: Egy spray Istenben? Aki egy kicsit mindenütt jelen van, mint spray, de sehol nincs ott igazán? Lourdes azért van, mert egy 14 éves szinte analfabéta gyerek találkozott egy eseménnyel. Ez a sötét barlang, így lett ablak a természetfölöttire.

Berta Tibor ezredes, általános helynökkel a Rózsafüzér téren beszélgetünk. Hány fővel vesznek most részt ezen az eseményen magyar katonák?

- 80 magyar katonával jöttünk ki az 55. Nemzetközi Katonai Zarándoklatra. Ez a 80-90 fő, akikkel évek óta most már itt vagyunk a Magyar Honvédségből, egy nagyon szép szám, és azt hiszem, hogy ezt tartani is tudjuk a jövőben is.

Az események közül melyek azok, amelyek kiemelendők, amelyeket a legfontosabbnak tart megemlíteni?

- Mindegyik zarándoklat valamiképpen egyfajta sémára tevődik rá. Nagyon nem lehet változtatni semmin sem, egy-két olyan momentum van, amit a különböző nemzetközi programok adnak, ahol megpróbálnak mindig valami újat, vagy legalábbis valami nem hagyományosat megalkotni. Tegnap ez volt látható például a nemzetközi megnyitón a X. Pius földalatti bazilikában. Határozottan az volt a vélemény, hogy egy fiatalos, fiataloknak szóló olyan megnyitó legyen, ami egy picit impulzívabb jelleget ad a megnyitó ünnepségeknek. Az egyetlen hagyományos része azt hiszem a Pater Noster volt, vagyis amikor a „Mi atyánk”-at elimádkoztuk. A többi zenei betét, illetve mindenféle olyan esemény az inkább arra hajlott, hogy 2013-ban élünk.

A keresztutat végigjárta a zarándok csapat. Ez úgy gondolom, hogy fontos volt mindenki számára, és egyféleképpen talán nagyszerű folytatása volt ennek a megnyitónak.

- A nemzetközi programok mellett a legfontosabb az, hogy nekünk, magyaroknak is vannak olyan programjaink a második napon – általában ez mindig szombatra esik –, amikor a saját utunkat járjuk. Mi megjártuk a magyar nyelvű keresztutat, illetve megtartottuk a magyar nyelvű szentmisét utána. Tehát mindig, mindegyik ország valójában, mindegyik nemzet ezt csinálja ezen a napon, hogy aztán újból bekapcsolódjon a nemzetközi programokba, mint ami most itt a téren is lesz, illetve majd a földalatti bazilikában ezután. Minden nemzet megpróbálja azt, hogy a katonáit egyfajta elmélkedés, tanítás, imádság, szertartás által egyben tartsa itt a zarándoklaton. S ugyanakkor pedig ösztönözni őket arra, hogy majd a nemzetközi programokon minél többen részt tudjanak venni. Elhangzott az már nagyon sokszor, hogy ez egy zarándoklat, ugyanakkor pedig egy katonai fesztiváli is. Szerintem a háttérben lehet is hallani például, hogy egy katonazenekar játszik éppen itt a Rózsafüzér téren. A kérdés az, meddig lehet elmenni úgy, hogy ne váljék egy teljesen profán eseménnyé, hanem megmaradjon mégiscsak az, hogy egy Mária szentélyben vagyunk, Európa egyik legnagyobb kegyhelyén? Mi az a határ, hogy ne pusztán arról szóljon a zarándoklat, hogy itt vannak a katonák, örömködnek és játszanak a zenekarok, hanem megmaradjon a mélysége? Ezt próbálják ezek a programok elősegíteni. Úgy vélem, hogy minden tábori püspök azt gondolja, mint ahogy Bíró László tábori püspök is mondta ma nekünk a szentmisén, hogy találjuk meg azokat az alkalmakat - melyeket ebben a forgatagban tényleg nagyon nehéz megtalálni -, amikor egy picit elmélyedhetünk, menjünk el egyedül a jelenések barlangjához vagy a szentélyek templomaiba. Ezekre mindig meg lehet találni azt a negyed órát, húsz percet, akár fél órát is, hogy valamiképpen az ember elmélyüljön abban, amiért Lourdes-ba jött.

 

Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetét folytatjuk, annak felolvasását, Bőzsöny Ferencet hallják.

augusztus 9.

Egész éjjel mentünk. Senki sem ismerte az okot, sem a célt. Most még a szokásos intimpisták is elnémultak. Úgy látszik, olyan kavarodott minden, hogy a tudálékos nagyokosok sem igazodnak ki. - Mintha megszűnt volna a jól értesültség. Csak a saját kis körzetükben törődnek az emberek magukkal illetve a szolgálat szerint rájuk bízottakkal. - Senki sem tudja, hol vagyunk. Ha valaki bejön hozzánk, kezeljük, elszállítjuk. Vagyunk, létezünk, de milyen címen, milyen céllal, milyen parancs szerint, senki sem sejti. Valami vak beletörődés viszi az embereket. Azonnal megbarátkoznak mindenkivel. De azonnal megszakad ez a barátság a tovább menetelkor. Sajnálják is azt a kinyilvánítást, amelyet naponta más-más emberrel szemben tanúsítanak. De mégis belső igény lepi meg a legtöbbet, hogy érző emberként mutatkozzék az idegen előtt is. Egész nap hol mezőn, hol erdőben pihentünk. Ha jött egy-egy gép, pillanatok alatt megbolydult az egész társaság /mintha összebeszéltek volna/, és szétszéledtek. Csak mikor felismerték, hogy német, kullogott vissza a társaság. Én egyetlen egyszer sem hagytam ott a helyemet.

Még beteggel is megtörtént, hogy szinte kitépte magát a kezünk közül kötözés közben. Alig tudtuk lefogni, hogy fel ne szakadjon valamelyik friss sebe. Az életösztön néha bolondokat is tud tenni. Ezt már eddig is sokszor láttuk.

Az otthagyott krzywanicai park nagyon emlékeztetett Kéttornyúlakra. Arra a falura, amely Pápa mellett van két kilométerre délnyugatra. Erről eszembe jutottak azok a napok, mikor Lotár megkért, hogy helyettesítsem. Szeretettel gondoltam vissza kedves barátaimra.

 

Köszönöm, hogy velünk tartottak, hogy megtiszteltek figyelmükkel. További szép napot kívánok, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották. Kempis Tamás gondolataival indítottam a műsort, s most azzal is zárom.

„Fiam, állj meg keményen, és vesd belém bizalmad. Hiszen a szó csak szó: átrepül a levegőn, de a követ meg nem sértheti. Ha elevenedbe talál, gondolj arra, hogy örömest megjavulsz. Ha lelkiismereted nem vádol semmiről, szánd rá magad, hogy Istenért ezt is jó kedvvel elviseld.”

 

 

222. ADÁS

2017. augusztus 23.

Szerkesztett változat

„Az akadályok nem törhetnek meg; minden újabb akadály az elszántságomat fokozza.” – Leonardo da Vinci gondolataival köszönti hallgatóit a szerkesztő, Fodor Endre, és kíván tartalmas időtöltést az Inter arma caritas mai adását ajánlva. 

 

A következőkben Kálinger Roland tábori lelkészt a hivatásáról hallják.

- A tábori lelkészi hivatásban két csúcspontot tudnék megfogalmazni. Az egyik a misszió, a külszolgálat, amikor a tábori lelkész hazájától távol szolgálja a katonákat és kíséri figyelemmel az életüket. A másik pedig a Tábori Püspökség gyermektábora, amikor azoknak a katonáknak a gyermekeivel foglalkozunk, akikkel foglalkoztunk a misszióban. Ezek a katonák ránk bízzák gyermekeiket egy hétre, és amit a misszióban édesapjával vagy édesanyjával elkezdtünk, azt a táborban a gyermekkel folytatjuk.

Miben látja leginkább a tábori lelkészek szerepét?

- A tábori lelkész legfontosabb feladata, hogy mindig ott legyen a katonával. Ott legyen akkor, amikor sportol, amikor gyakorlatozik, ott legyen mindig, mert bármikor szükség lehet a tábori lelkészre. Ez nem feltétlenül egyházi szolgálat vagy szentségek felvétele, ez lehet akár egy beszélgetés. Egy mély lelki beszélgetés a katona problémájáról. 

Ön a hivatásában találkozott nagy kihívásokkal?

- A kihívások száma, a nagy feladatok száma sokkal sűrűbb, mint kint a civil életben. Talán azért, mert azok a feladatok, amiket a katonák végeznek, és amilyen környezetben végzik, sokkal nagyobb kihívásokat jelentenek. Mindig vannak kihívások, és hála Istennek eddig ezek mindig úgy oldódtak meg, hogy nagyobb sérülés, lelki törés nem származott belőle. 

Miért vágyódik valaki „kintről”, a civil életből a honvédségbe, mondjuk akár éppen azért, hogy a katonák lelki életét táplálja?

- Nem is olyan könnyű kérdés ez. A katonaság egy zárt közösség, egy nagy család. Egy zárt közösségbe tartozni, egy zárt közösségben elérni azt, hogy engem befogadjanak, ez egy komoly feladat. Ebben részben segít az egyenruha, mert rajtam is az az egyenruha van, ami rajtuk, és így már egy kapocs megvan. A kihívás elfogadtatni a katonával azt, aki vagyok, azt, amit képviselek, annak ellenére, hogy az én hivatásom a papság, és nem lövész vagy tüzér szakon végeztem. Hogyha a katona elfogadja a személyemet, akkor könnyebben elfogadja azt, akit képviselek, a jó Istent, a hitet, az egyházat. Azt hiszem, ez az a cél és kihívás, amire vállalkoztam, mikor a seregbe beléptem.

Kit kell, hogy lásson egy katona az ön személyében? Az embert, a katonát, vagy a lelkipásztort?

- A sorrend, az ember, a pap és végül a katona. Ugyan a Magyar Honvédség egyenruháját hordjuk, de bajtársaink, katonatársaink is tudják, hogy mi nem katonának születtünk. Éppen ezért ezt a sorrendet állítottam föl, hogy először embernek kell lenni. Hogyha emberi hangon tudunk beszélni, meg tudjuk szólítani a katonát, emberségesen tudunk vele viselkedni, akkor kíváncsi arra, hogy pap vagyok. - Milyen papnak lenni? Milyen az Istent szolgálni? Milyen a te Istened? Beszéljél róla! - Hogyha ez a kettő megvan, emberséges vagyok és elfogadta azt, hogy pap vagyok, akkor elfogadják azt is, hogy a tábori lelkészek ugyan katonák, de talán mégse annyira értenek a lövészethez, mégse annyira értenek a fegyverekhez, a különböző katonás dolgokhoz. Kölcsönösen segítjük egymást, én abban, amiben egy pap tud egy katonának, ő abban, amiben egy katona tud egy papnak segíteni. 

Talán azért nem is lehet egyszerű, mert ez egy nyitottságot feltételez, az ön szavaival élve egy zárt közösségben.

- Igen, és ez a nyíltság, nyitottság leginkább a katonák kérdéseiben nyilvánulnak meg. Ők nem kertelnek. Nem olyan tisztelettel fordulnak az emberhez, ahogy egy falusi vallásos közösség, egy templomba járó közösség fordul az emberhez. Ők nyíltan nekiszegezik az embernek a kérdéseiket, legtöbbször nem kertelve a kényes dolgokra is rákérdeznek. Ha a tábor lelkész nem nyitott ezekre a kérdésekre, vagy megpróbál kibújni a kérdések alól, azt megérzik a katonák, és az lesz az eredménye, hogy a lelkész úr nem egyenes, nem nyitott, nem őszinte, nem hallgatjuk meg, hogy mit mond. De ha a lelkész úr egyenes, nyitott, őszinte és a kényes kérdésekre is tud válaszolni a katonáknak, akkor egy idő után továbblépnek és meghallgatják azokat a dolgokat is, amik nem a felszínhez, hanem az élet mély részeihez tartoznak.

 

Markovics Milán Mór tábori lelkész, Perczel Mór életútját ismerteti.

- Legyen szikla, erős, buzgó, hitben s akaratban, írja Perczel verses epikájában. Szülővárásom főterének szegletében, mintha minden lépésemet egy szobor figyelné. Ez a szobor, ha ránézek, mintha a messzibe merengene. Közben mintha mosolyogna is valamin. Meghatározó élmény számomra, hogy az ábrázolt személy leszármazottja hús-vér valóság volt. Hiszen szinte felnőtt koromig a város katolikus templomának kántora volt Perczel Berti bácsi. Március 15 a Perczel család bonyhádi találkozója is lett később, és nem múlik el ezen ünnep a város nagy volumenű rendezvénye nélkül.
Perczel Mór nem csak nekem volt talány. Ahogy Görgei emléke egyre inkább visszatér a hős és becsületes elképzeléshez, úgy kerül egyre inkább előtérbe Perczel sokszor túlságosan is határozottnak nevezhető hozzáállása. Sokan beszámoltak arról, hogy Perczel modora nem ritkán volt nyers. Mór másik arca a bátorság. Rendkívül jó szónok volt, nagy tudású és haladó radikális. Hadvezéri tehetségét ugyan többféle módon ítélik meg, ám nem egy nagy győzelem fűződik a nevéhez. Mint mindenki életét, az övét is a családi körülmények és a gyerekkor határozza meg alapvetően. Ősei között volt lovag, s ő már egy több mint száz éve nemes családba jön világra. Perczel édesapja jó katona hírében állt, s minden gyermeke katonáskodott és politizált. A család tanítója mindenki számára ismerős név lehet, Vörösmarty Mihály, a Szózat megteremtője. Perczel így emlékezik róla: Ami nemes érzéseket, fogékonyságot, a jó és szép iránt s kivált hazaszeretetet, szabadelvű hajlamokat belénk a természet ültetett, azokat gondosan ő fejtette, emelte és erősítette. Lehet, hogy Perczel, valami fenséges dolognak képzelte a hazaszeretet, de bizonyos, hogy praktikus szemmel is tudta nézni, ha kellett.
Manapság hazaszeretet alatt még mindig valami geopolitikai formát értünk. Pedig a hazához hűnek lenni nem csak ez. Azt sokan látják, hogy a mai világban nem szűnt meg a háború, nem csak azért, mert főleg a harmadik világban ropognak a fegyverek, hanem mert a fejlett világban ma a háborúkat elsősorban gazdasági eszközökkel vívják. Mindez azonban nem ma kezdődött. Már Perczel is felismerte, hogy a haza nem csupán fegyverekkel védhető. Perczel, kevesen tudják, nagy közgazdász is volt. Ő maga leírta milyen fontosak a védvámok s Perczel Mór volt az, aki az első hazai védegyletet létrehozta. Perczel Mór túlélte a császár és Haynau vérengzését, ehhez azonban az kellett, hogy elhagyja ezt az országot, amelyet annyira szeretett. Törökországba, majd Angliába menekült. Sokáig élt a francia földhöz közeli, de angol fennhatóság alá tartozó Jersey-szigetén. Öccsével, Miklóssal együtt, Magyarországon halálra ítélték közben. Bitóra azonban nem kerültek, hiszen a Kiegyezés 1867-ben sok emigránst vonzott vissza az országba. Sőt, Perczel egy picit még képviselő is lehetett. Perczel azonban nem vált szűk látókörűvé, éppen saját verse, amiben megfogalmazza azt a nyitottságot, mely okozója volt jó és rossz tulajdonságainak is, mely által képes volt a kellő időben a kellő választ megtalálni. Éppen úgy, ahogy a hősök és szentek tették.

 

Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetét ismerteti, annak következő részét folytatja Bőzsöny Ferenc.

augusztus 10.

Hajnalban megérkeztünk Rembkowo községbe, Winnica mellé. Kinn maradtunk az erdőben. Közben hatalmas eső kapott el bennünket. Sok sebesültet, de még több lábfeltöréseset kezeltünk. Néhány erősen lázas is van köztük. Meghűltek az utóbbi napok kényszerű fekhelyén, a nedves, lehűlt talajon. - Magam is csodálkozom, hogy mindenki kezdi magát pátyolgatni, prüsszögni, de én nagyszerűen bírom. Mint eddig is mindent. Hála neked Istenem!
Haromy bevitte a tiszteket az erdő melletti házakba. Engem is hívtak, de inkább egy pajtát választottam. A friss zsuppszalmán azonnal el is aludtam.
De még délután elmentem minden alakulatunkhoz. Meg kell tudnom, hogyan maradhatok velük összeköttetésben. Pillanatnyi segítség, misézés, haldoklók ellátása, mind olyan szempont, amelyik ezt megokolttá teszi. Mindenütt szívesen fogadtak. Mindenütt ugyanaz a kép: cinikus beletörődés, gúnyos válasz a felettes szavaira, életuntság, tespedtség. Eszme, cél, elv, fegyelem, olyan távoli fogalmak, mintha soha életükben nem hallottak volna róla. Vegetáció, pillanatélet minden.Nem ismerek rá olykor egyik-másik bajtársra. Csak mikor saját maga is megdöbben a saját elvtelen, éretlen, ostoba szavai miatt, akkor kér bocsánatot, mert nem engem akart megsérteni az összevissza mondataival, illetve szóhalmazával.
Ilyen hangulatban mégis megtaláltam velük a hangot, hogy megbeszéljem a pasztorálás lehetőségeit. Ahogy így leírom, magam is nevetségesnek tartom ezt a szót. Nem tudom, nem volna e jobb siralomházi vigasztalást, mámorban hallgatók deliriumát vagy vigasztalanul kopogó esőcseppeket mondani. Ez nem pasztorálás! És mégis újra nekikezdek, megpróbálom, mert minden magyart haza kell innen vinni ebből a hirtelen jött letargiából. Legalább annyira fel kell rázni, hogy ne a pisztolyát készítse elő az öngyilkosságra, hanem a motyóját ürítse ki annyira, hogy soha semmi körülmény között se legyen akadályozója, ha bármilyen menekülés lesz a végünk.
Mi ad erőt, hogy mindezek látása után se törjek meg? !
Szédülve kerültem haza a látottak és hallottak nyomasztó hatása után.
Este lefekvés után beront egy legény a távírósoktól, illetve telefonosoktól, hogy azonnal menjek be a hadosztály parancsnokságra. Zsellér Gábor főlelkész Budapestre repült. Engem jelölt meg helyettesének. A vezérőrnagy nemcsak elfogadta ezt az ajánlatot, hanem Zsellértől függetlenül ő is engem említett a vezérkariaknak.
Na főnök, te jellemtelen, hogyan fog megütni a guta, ha látod, hogy nem börtönben ülök, ahogy szeretnéd, hanem inkább kitüntettek. Ezt ugyan sohasem kértem, és magamnak sohasem kívántam. Ott sem tehetek és teszek mást, mint itt az erdő kellős közepén. Már eleve elhatároztam, hogy ezentúl sem engedelmeskedem semmiféle aranygalléros brigantinak. Sem személyemben, sem cselekedeteimben.

 

A tudós, Marie Curie gondolataival búcsúzom. Munkatársaim nevében kívánok további kellemes rádiózást, szép napot, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották.

„Egyikünk élete sem könnyű. És akkor? Legyen bennünk kitartás és mindenekelőtt bízzunk önmagunkban. Hinnünk kell benne, hogy tehetségesek vagyunk valamiben, és azt a valamit – kerül, amibe kerül – meg tudjuk valósítani.”

 

 

223. ADÁS

2017. augusztus 30.

Szerkesztett változat

„Minden nap egy kissé megszületünk, minden nap egy kissé élünk, minden este egy kissé meghalunk” – Paul Kepler püspök gondolataival köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

Mai adásunkban szó lesz majd a máriaremetei Nemzeti Katonai Zarándoklatról, folytatjuk Katonák-hősök sorozatunkat és Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetéből is felolvasunk egy részt.

Máriaremetén minden esztendőben megrendezésre kerül a katonai zarándoklat, amelyre nem csak a katonacsaládokat, polgári alkalmazottakat, hanem az érdeklődőket is várják. Szűcs László, Berta Tibor ezredes, általános helynököt kérdezte a részletekről.

- Ebben az évben lesz egy gyalogmenet a zarándoklathoz kapcsolódóan, ami reggel hat órakor fog indulni. Ebben az évben egy rövidített táv lesz, hiszen csak nyolc kilométerről van szó. Az egyházi évnek egyfajta utánzását megpróbáljuk ezzel a gyalogmenettel is érzékeltetni, hogy az egyházi év egy körből áll, ami elindul az adventtel és az adventhez tér vissza, ugyanakkor mégiscsak megyünk előre. A gyalogmenet is valójában egy kört fog leírni, mégpedig a máriaremetei kegytemplomtól indul el és a máriaremetei kegytemplomhoz tér vissza, ugyanakkor mégiscsak haladnak előre a zarándokok. Remélhetőleg a 10.30 órakor kezdődő szentmise előtt fognak visszaérkezni. Erre is várunk szeretettel minden érdeklődőt a Magyar Honvédségből. Mint minden katonai zarándoklatnak, ennek a zarándoklatnak is a legfőbb eseménye a 10.30 órakor kezdődő katonai tiszteletadással bemutatott szentmise. Ezt azért szeretném elmondani, mert korunkban – bár szerintem ez más korban sem volt másképp, csak akkor talán a híradások nem voltak ennyire látványosan túltengőek, mint most –, nagyon sok fesztivál és mindenféle olyan esemény van, amik el tudják vonni az emberek figyelmét. Most azt is mondhatnám, hogy a mi zarándoklatunk köré is természetesen csoportosulnak olyan dolgok a családi nappal, amik sokkal látványosabbak úgymond, mint a szentmise. Ugyanakkor mégiscsak a zarándoklatnak a legfőbb pontja, a legfőbb eseménye az, hogy ott tudunk lenni egy imádságos légkörben, templomban, ott tudunk lenni az Isten és Jézus Krisztus közelében. Mi erre hívjuk valójában a katonákat, az összes többi, ami ehhez kapcsolódik, az már csak egy járulékos elem. Az, hogy ott a gyereknek lesznek különböző programok, Petrás Mária énekelni fog, vagy a Garabonciás együttes ebéd után tart egy kis előadást, ezek mind nagyon szép dolgok, de a legfőbb esemény, hogy ott találkozhatunk lelkileg az imádságban egymással és Istennel. Minden zarándoklatunk legfőbb pontja, a lélekben, imádságban való találkozás Istennel, Jézus Krisztussal. Azért tettük mindig a Nemzeti Katonai Zarándoklat idejére azt a programunkat is, hogy minden évben ezen a zarándoklaton adjuk át a Kapisztrán Szent János elismeréseket, hiszen ez is az Istennel való kapcsolatunkat erősíti. Ebből adódóan szeretnénk tovább vinni az Isten-ember közötti relációt, és odavinni az ember-ember közötti kapcsolatba. A Kapisztrán Szent János elismerésekkel szeretnénk megköszönni mindazok munkáját, akik segítenek bennünket abban, hogy a katonák lelki szolgálatát még jobban tudjuk ellátni. Ebben az elismerésben részesülhet a Magyar Honvédség legfőbb elöljárója, de részesülhet benne az a katona vagy az a polgári közalkalmazott is, aki segíti a munkánkat abban a tevékenységben, hogy a katonákat tudjuk szolgálni, az emberrel és Istennel való kapcsolat valójában egy teljességre is eljusson. Minden esztendőben szeretnénk megköszönni ezeknek az embereknek azt a nagy-nagy szolgálatot, amit a Katolikus Tábori Püspökségért tesznek. A zarándoklat szép eseménye tud lenni az is, amikor le tudunk ülni egy közös asztalhoz. A lélek éhségének enyhítésére ott van a szentmise, az Istennel való találkozás. Amikor mi emberekkel egy asztalhoz ülünk, akkor ez valójában egyfajta kitágítása annak a kapcsolatnak, ami az apostolok és Jézus Krisztus között volt. Az utolsó vacsora, az szintén egy asztalközösség is volt. Minden egyes zarándoklatnál fontos az, hogy az emberek találkozzanak Istennel, hogy az emberek találkozzanak a másik emberrel a templomban a szentmisén, az asztalközösségben az ebédnél, a délután folyamán a beszélgetésekben. Nagyon bízom abban, hogy egyszer majd kitárul ez a zarándoklat olyan mélységekig, amikor sok-sok távolról érkező helyőrség katonái itt is találkozni tudnak egymással. Ahogyan az elején említettem, a gyalogmenet a máriaremetei kegytemplomtól indul el és a kegytemplomhoz fog visszatérni. A mi életünk is valójában én azt gondolom, hogy az Úristentől indul el és az Úristenhez tér igazából vissza. Abban kell bíznunk és abban kell reménykednünk, hogy ezt az utat - ahogy ezt a rövid, nyolc kilométeres gyalogmenetet is megteszik most szeptember 23-án, akik erre a zarándoklatra jelentkeznek -, minden nehézsége és minden megpróbáltatása ellenére végig tudjuk járni. 

Hogyan lehet jelentkezni a zarándoklatra?

- A Katolikus Tábori Püspökség honlapján minden információ megtalálható. Azért kérünk regisztrációt mindig a jelentkezőktől, hogy ezzel is egyfajta kapcsolatot tudjunk teremteni az emberekkel. Azzal, hogy ők jelentkeznek, és mi válaszolunk, már ez is nagyon fontos a mai világban, én úgy gondolom. Amikor interneten keresztül, egy adatlapot kitöltve valaki arra rászánja magát, hogy eljön a zarándoklatra, gyalogmenetre, akkor mi szeretnénk válaszolni erre a jelentkezésre. Aztán ez a levélbeli kapcsolat, remélhetőleg egy olyan kapcsolatba tud majd átmenni az idők folyamán, hogy máskor is tudunk találkozni. Szeretnénk, hogy ebben az évben - egy picit visszautalva a somogyvári Szent László zarándoklatra -, a lovagi hat próbát itt is ki lehessen próbálni, Kálinger Roland őrnagy, tábori lelkész vezetésével. Ő fogja irányítani ezt a megmérettetést. Erre egyénileg vagy csoportosan is lehet jelentkezni azoknak, akik ki szeretnék próbálni. Bízunk abban, hogy a délután folyamán egy imádsággal, egy nagyon rövid hálaadó istentisztelettel le tudjuk majd zárni ezt a zarándoklatot, hogy igazából mindenki megtalálja azt a formát, ahol lélekben meg tudja azt valósítani, hogy az életében ezzel a zarándoklattal is egyfajta termést tudjon hozni.

 

Katonák-hősök, Markovics Milán Mór tábori lelkészt hallják. 

- Ki vagy te, tán a Csekonics báró? Kérdezik ma is az emberek, ha valaki úgy viselkedik, mint egy dúsgazdag. Az 1700-as évek közepén egy horvát származású magyar család, Mária Terézia királynőtől nemesi és egyben bárói címet kapott Zsombolyai előnévvel. Zsombolya ma a magyar határhoz közel, de már romániai területen fekszik. A család neve Csekonics volt. Csekonics József a nemességet kapott pár két fia közül volt az első. Kőszegen született és kezdett tanulni, majd Bécsben folytatta az iskolát. 
A katonáskodás fortélyait elsajátítva 1774-es hadapródsága után, 1783-ban másodkapitány már a modenai vértesezredben. Eme város lovas serege méltó volt egy lovas katonához. Akkoriban a ló harci eszköz is volt, de emellett közlekedési eszköz is. Érdekesség, hogy ma az olasz Modena az újkori lovairól, vagyis autóiról híres. Elég, ha csak a Lamborgini vagy a Ferrari nevét említem. Józsefet a lótenyésztés ejtette ámulatba. A híres Hunyadi család leszármazottja, gróf Hunyadi József 1814-ben egy messze földön híres merinói juh és lótenyészetet alapított Ürményben. Ma ez a település már Szlovákia része. Az országosan népszerű lóversenyekről is híres hely ihlette később gróf Széchenyi István, a Lovakról című könyvét is, mely nyugodtan nevezhető a magyar lótenyésztés alapművének. Széchenyi eme művének megírása és Hunyadi József alapítása előtt járt erre Csekonics József, eme számára vélhetően szakmai paradicsomnak tűnő helyen, ahol tanulmányozta a lótenyésztést, s melynek folyományaként az udvari haditanács jóváhagyásával megalapította 1784-ben a mezőhegyesi királyi ménest. A lovak kétségtelen, nem csak gyönyörű élőlények, hanem hadieszközök is voltak. József nagy gonddal állt neki, hogy hazai lovakat nemesítsen, amelyek erősek és szívósak, és amelyek eredete ismert. 
József egy másik híres alapítása a bábolnai ménes birtok. Az ő feladata volt ugyanis megszervezve eljuttatni a lovakat és ökröket Bécsbe. Pihenőhelyként egy napon, jó legelővel megáldott helyet talált Bábolnán, mely kiváló gyűjtőhelynek bizonyult. Bábolna később világhírűvé vált a lótenyésztéséről. Mezőhegyes és Bábolna máig az a hely, ahol a lovakat szerető és tisztelő embereknek el kell zarándokolni. A meglévő épületek, a szobrok, mind-mind regélnek valamiről és elgondolkodtatnak, hogy a háborúban nem csak emberek estek el, haltak hősi halált, hanem számos esetben a lovaik is. 
József, akit ma a logisztika egy nagy alakjának mondanánk, tábornok lett és megkapta a Szent István rendet. Példája hősies még akkor is, ha nem egy harctéren adta életét a hazájának. A hős ugyanis nem a halált keresi, hanem azzal a feladattal néz szembe, amit az élet ad neki. 

 

Újabb részt olvasunk föl Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetéből, ezúttal is Bőzsöny Ferencet hallják.

augusztus 11.

Itt ülök Dzbanice faluban, a hadosztálynál. Reggel egy ócska kocsit küldtek értem. De ez is nagyszerű ebben a hajszában, mikor minden pillanatban bedöglik egy-egy jármű. A jó öreg panye lovak bírják legjobban. De most azok is mind el vannak foglalva. Majd a lelkemet rázta ki a rossz úton a kocsinak csúfolt alkalmatosság. De nem panaszkodom. Eddig is bírtam, ezután is meg akarok tenni mindent, amíg az erőm bírja.
Nem éppen a legsikeresebben kezdődik az itteni életem. A hadosztály egyik legbutább, legprimitívebb emberével lakom egy szobában. A százados, a személyi ügyek előadója. Az evés, az ivás, a cigaretta, néhány ostoba vicc, aztán kész az egész szellemi arculata. Aludni bármikor tud. Válogat mindenfajta ételben. A csicskást, azt hiszem, reggeltől estig ellátná személyi utasításokkal. Valószínű olyan családból származik, amelyben körülkergették az asztal körül, ha nem három személyzetnek parancsolt őúrfisága.
Rögtön elújságolta, hogy Budapesten a Rendházunkkal szemben levő házban van egy ismerőse. Többször volt nála látogatóban.

 

Köszönöm figyelmüket, tartsanak velünk egy hét múlva is. Búcsúzom, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották. Stephan Neill gondolataival kívánok további kellemes napot, tartalmas rádiózást!

„Bízzál Krisztusban őszintén! Akkor hiába tombol a vihar: Te állni fogsz.”

 

 

224. ADÁS

2017. szeptember 6.

Szerkesztett változat

„A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok, mert különben magatokat csaljátok meg.” – olvasható a Bibliában. Köszöntöm hallgatóimat, Fodor Endrét hallják.

• A honvédségi műsor mai adásában szó lesz arról, hogyan kezdték meg az idei tanévet a debreceni Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégiumban.
• A Kalendáriumban neves dátumokat említünk.
• Folytatjuk a Hadinapló felolvasását, a kötetben Nádasi Alfonz írta le visszaemlékezéseit.

 

Megkezdődött a tanév, fogalmazzunk úgy, hogy sok diák örömére. 2013-ban a Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium létrehozását elsődlegesen a Magyar Honvédség és a társadalom közti kapcsolat erősítése, a hazájuk iránt felelős polgárok nevelése indokolta – hangzott el Vargha Tamás miniszterhelyettestől a tanévnyitó ünnepségen. Ne féljenek a munkától, ne féljenek a tanulástól, ne féljenek a kihívásoktól – ezt már Berkecz Gábor igazgató fogalmazta meg. Szűcs László járt az ünnepségen, az ott készített felvételeiből állítottam össze a most hallgató tudósítást, amelyet Berta Tibor ezredes, általános helynök a tanévnyitón elmondott imája indít.

Berta Tibor ezredes, általános helynök

- Örökkévaló Urunk, minden tudás forrása! Jótéteményeidet kérjük ezen új tanév kezdetén a Kratochvil Károly Honvéd Középiskola tanáraira, oktatóira, nevelőire, diákjaira, szüleikre, katonáira. Add meg mindannyiuknak, hogy minduntalan föl tudják ismerni szelíd útmutatásodat és be tudják járni ebben a tanévben is a tanítás és a tanulás szépséges labirintusának nagyszerű útjait. Adj bátorságot a tanároknak az ismeretek titkainak megismertetésére, a valóság, az igazság, a jó és a szép átadására. Adj a diákoknak tudásra szomjazó, odafigyelő akaratot, friss és kreatív gondolatokat, hogy el tudjanak töprengeni a megismert tanulmányokon. S ha majd év végén megkérdezi őket valaki, mire való, amit tettek, mi volt fontos számukra, akkor azt tudják felelni, hogy sokat meg tudtak ismerni a tudás és a bölcsesség végtelennek tűnő óceánjából. Ámen.

Berkecz Gábor igazgató

- A 2017-es tanév kezdetétől immár az ötödik tanévét kezdi meg a Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium a fenntartó Honvédelmi Minisztérium irányítása alatt. Minden tanévben megújulunk egy picit, minden tanévben egy picit bővül az iskola, egy picit hozzáadunk az iskola nevelési rendszeréhez. Idén egy nagyon szép kondi parkot tudtunk átadni, amelyet Vargha Tamás a Honvédelmi Minisztérium miniszterhelyettese adott át, ezzel is biztosítva a növendékek mindennapi sportolásának lehetőségét, megalapozva azokat a szakmai sportsikereket, amellyel az elmúlt négy év alatt a Kratochvil igazán híres lett idehaza a különböző rendezvényeken. 

Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára

- Minden szükséges eszközt igyekszünk megteremteni ahhoz, hogy a gyermekek jobb oktatásban részesüljenek és jobb körülmények között tanuljanak. A nemzetben gondolkodó kormányzat, számot vetve a demográfiai problémákkal is, az európai kultúra fenyegetettségével is, az ország jövőjét felelőséggel, csak a tudományokban jártas, a művészetek terén is felkészült, testben és lélekben edzett, az európai és magyar kultúra minden területét ápoló és megbecsülő generáció fiataljaira bízhatja csak.

Berkecz Gábor igazgató

- A Zrínyi Média Nonprofit Kft. jóvoltából egy nagyon szép installációval, üvegfolyosóval bővült az iskola folyosója. Növendékeink minden reggel a magyar történelem legkiemelkedőbb katonai és uralkodó személyiségei mellett juthatnak el a honvéd középiskolába.

Benkóczy Zoltán, a Zrínyi Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója

- Jó látni azt, hogy az iskola épülete szépül, megújul. Ehhez a megújuláshoz járultunk mi hozzá. Nagyon fontos, hogy pozitív képet adjunk magunkról. Én egy dolgot kérek önöktől, tőletek: nézzék meg ezeket az alkotásokat és vegyék a fáradságot ahhoz, ha valamelyik alkotás, valamelyik kép megfogja önöket, nézzenek utána és merítsenek erőt abból a személyből, akit éppen ábrázol ez a kép.

Berkecz Gábor igazgató

- Különös tanév az idei, hiszen már nem csak a kilencedikes növendékeink kezdték meg tanulmányaikat, hanem az elmúlt négy év legsikeresebb, legeredményesebb növendékei immáron honvéd altiszt és tisztjelöltként kezdték meg alapkiképzésüket a Magyar Honvédség Altiszti Akadémiáján, Szentendrén. Nyugodtan mondhatom, hogy az intézmény atyai gondoskodása, a pedagógusok és jómagam, már nem csak a kilencedikesekért, hanem a honvédelmi, katonatiszti és altiszti pályát választó volt növendékeinkért is izgul, s rendkívüli mértékben szurkol nekik, hogy be tudják teljesíteni azt az álmot, amelyet ők megfogalmaztak, s azt az álmot, amelyhez itt a Kratochvilban négy év során próbáltuk őket hozzásegíteni.
„Ha a fegyelem és függelem megköveteli, teljes szigort követelek. Máskülönben e helyen, ahol az egyszerű embereknek már senkije sincsen, mint az ő szakasz és századparancsnoka, egyszóval elöljárói, atyai viszonyt és bánásmódot követelek egyaránt, mindenkivel szemben. A tiszt és jövendő tiszt legyen a honvéd bizalmasa, lelki támasza, bíztatója és vezetője, mert szilárd meggyőződésem, hogy a fegyelem és a jó bánásmód összeegyeztethető.” – iskolánk névadójától, Kratochvil Károlytól származnak az alábbi gondolatok. Az alábbi gondolatokat száz évvel ezelőtt a 11. isonzói csata vérzivataros ütközeteiben fogalmazta meg. Abban a 11. isonzói csatában, amelyben a monarchia 250 zászlóaljával szemben 600 olasz zászlóalj állt, de véghez kellett vinni a kitűzött feladatot, meg kellett védeni a harcvonalat. Kratochvil számára és mi számunkra is a szigor, az emberség, az atyai szeretet rendkívül fontos volt. Kratochvil irányába rajongtak katonái, mindamellett, hogy egy szakmailag nagyon felkészült és rendkívül szigorú parancsnok volt. Úgy gondolom, hogy a honvéd középiskolának, a honvédelmi nevelésnek a Kratochvil által megfogalmazott alapgondolatok kell, hogy legyenek azok, amelyre a jövőt fel tudjuk építeni.

Szabó Valentin tanuló

- Izgulok egy kicsit, elég nehéz időszak lesz ez számunkra, nem csak nekem, hanem a többi növendéknek is. Készülünk az érettségire, közben lesz szalagavató stb., ami nem lesz könnyű, de azt gondolom, hogy mindannyian le tudjuk ezt küzdeni. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karára szeretnék bejutni katonai vezető szakirányra. Ha ez sikerül, akkor az első két év után kell választanom, hogy mit szeretnék tanulni a továbbiakban.

Berkecz Gábor igazgató

- A mostani kilencedikesek nagyon komoly felvételi rendszeren keresztül érkeztek hozzánk. Volt fizikai felmérő, pszichológiai elbeszélgetés és nagyon fontos volt a tanulmányi eredmény is. S ugyanúgy, ahogy a többi kilencedikes, egy ötnapos „katonai” békatáborral kezdték meg az életüket. Az ország nagyon sok részéről érkeznek, körülbelül hatvan településről, s azt tudom mondani, hogy rendkívül motiváltak. Évről évre az intézményt választó kilencedikesek már tudatosan keresik a Kratochvilt. Szeretik az iskolát, szeretik a Magyar Honvédséget, terveik vannak, álmaik vannak és ezekben az álmokban a katonai pálya a Magyar Honvédségnek szolgál. 

Kovács Áron tanuló

Honnan érkeztél?

- Mezőcsátról érkeztem. A családunkban elég sok egyenruhás van, édesapám tűzoltó, nagybátyám hivatásos katona és én is a nyomdokaikba szerettem volna lépni, ezért jelentkeztem ebbe az iskolába.

Nehéz volt a felvételi?

- A fizikai felmérésre sokat kellett készülni, de meg tudtam csinálni. Az írásbeli felvételiben segített a jó tanulmányi átlag és a gondos felkészülés, így sikeresen bekerültem ebbe az iskolába. Biztos, hogy nehéz lesz, tanulni kell majd sokat, mentálisan és fizikálisan is megterhelő lesz, de ha odateszem magam, úgy hiszem, hogy sikerülni fog elvégeznem ezt az iskolát.

Milyen volt a békatábor?

- A békatáborban voltak könnyebb és nehezebb napok is. Nehezebb napok közé tartozott a menetgyakorlat, amikor egy 10-15 kilométeres menetgyakorlaton vettünk részt itt Debrecenben, akkor a teljes felszerelés is magunkon volt, alakzatokat gyakoroltunk, háromféleképpen is megtanultunk kúszni. Volt egy járőrbajnokságunk is, ahol a tájoló és térkép használatát gyakoroltuk, majd a fegyver szét és összeszerelését. Ezek tartoztak a nehezebb napok közé. A könnyebb nap közé pedig az utolsó, záró nap tartozik, amikor szalonnát sütöttünk és közben jót lehetett beszélgetni mindenkivel.

Berkecz Gábor igazgató

- Az élet egy folyamatos kihívás. Meg kell tanulni küzdeni és soha nem szabad feladni. Van egy régi mondás, hogy a mester sokkal többet hibázott, mint ahányszor a tanítvány próbálkozott. Csak azt tudom mondai a mostani, volt és leendő növendékeinknek, hogy kellő hittel, erővel, akarattal, munkával bármit el lehet érni.

Szűcs László felvételeiből készítettem az összeállítást. Azok a fiatal hallgatóink illetve szülők, akiket bővebben érdekel az oktatási intézmény élete, a www.kratochvil.hu elektronikus oldalon részletesen olvashatnak híreket, információkat az iskola mindennapjairól.

 

MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM

• 1566. szeptember 8-án, Szigetvár ostrománál hősi halált halt Zrínyi Miklós horvát dalmát és szlavón bán. Hősies helytállását dédunokája, gróf Zrínyi Miklós írta meg a Szigeti veszedelem című művében. 1526-ban, a mohácsi csata után I. Ferdinándhoz pártolt, 1529-ben a törökök által ostromolt Bécs védelmében vett részt. 1542-ben a király bánná nevezte ki. 1556-ig tartó bánsága idején állandó küzdelmet folytatott a törökkel. 1542-ben győzelmet aratott Somlyónál, 1556-ban Konstanciánál, majd Babócsánál. 1557-ben tábormester lett. 1560-tól haláláig Baranya és Tolna vármegye főispánja volt. 1561-től Szigetvár kapitánya valamint 1563 és 1566 között dunántúli főkapitány volt. 1566. augusztus 6-án II. Szulejmán török szultán 100.000 fős seregével megostromolta a 2500 emberrel védett Szigetvárat. A 600 főre csökkent várőrség visszaszorult a belső várba, a száraz idő miatt a vár védelmét erősítő vizes árkok és mocsarak kiszáradtak, a Győrnél táborozó császári seregek nem siettek a segítségükre. Végül, Zrínyi Miklós a megmaradt 300 fős csapatával kitört a várból és mindannyian hősi halált haltak az egyenlőtlen küzdelemben.
• 1941. szeptember 8-án kezdődött meg Leningrád ostroma, amely 900 napig tartott. A II. világháborúban német csapatok Szovjetunió ellen támadása után, 1941 júliusára Leningrád védelmének helyzete válságossá vált. Szeptember 8-án a német támadók eljutottak a Ladoga tóig, majd Leningrádot a szárazfölről is megközelítve gyűrűbe fogták a várost, de elfoglalni nem tudták. A szovjet hadsereg alakulatai 1943. január 18-án törték át a blokádot, de csak további egy éves küzdelem után 1944. január 27-án fejeződött be a város 900 napig tartó ostroma.
• 1552. szeptember 9-én a törökök 60-70 ezer fős serege megostromolta a Dobó István parancsnoksága alatt álló egri várat. A 2000 fős várőrség öt hét alatt visszaverte a támadást, visszavonulásra kényszerítette a török sereget. Eger várának döntő szerepe volt a Felvidék védelmében, a törökök csak 1596-ban tudták elfoglalni ezt a végvárat. 

 

Nádasi Alfonz hadiélményeit meséli el Hadinaplójában, amelyet ezúttal is ismertetünk. Az újabb részt is Bőzsöny Ferenc olvassa föl.

augusztus 13., vasárnap

Tegnap este elmentem a protestáns lelkészhez is. Nagy csodálkozásomra, nagyon kedvesen fogadott. Pedig eddig nem nagyon tüntetett ki leereszkedésével. Soha nem akartam éreztetni senkivel sem, hogy más vagyok vele, mert nem katolikus. Ez annyira távol van a személyemtől, neveltségemtől, rendi felfogásunktól, hogy semmi nehézségbe sem került őszinte barátságban, megértésben lenni valamennyivel. De fordítva???!!! Csak nem tudom, miért? Még mindig kísért az a négyszáz éves átok, mely ott is, itt is megvolt?
Majdnem elnevettem magamat nála az első percekben. Teljesen más modorban beszélgetett velem, mint eddig. Arra gondoltam, ezt is a hatalmi mámor kapta el, mikor velem, az egészségügyi lelkésszel beszélt? De most hogy hadosztály lelkész lettem, már egyenrangúnak tart magával? Ó, homo primitivissimus!
Csak két misét mondtam, mert a vonat a nagy zavarra hivatkozva letáviratozta. Ezt azért is sajnáltam, mert mindig szívesen mentem hozzájuk. Bizonyára őszinte volt az ok, hiszen nem úgy ismerem őket, mint akik nem igénylik a lelkieket.
Délre végeztem mindenütt. Egészen új arcokat, helyeket körülményeket láttam. Útrakész állapot, összeeszkábált lócán miséztem, de nem zavart. Éppen olyan lelkesen végeztem, mint eddig. Néhány monoklis őstulok azonban majdnem összezavart a prédikációmban. Mert, ahogy rájuk néztem, nem tudtam, nevessek, vagy hozzájuk vágjam a Xavér-féle misszálét. De aztán legyőztem magamat, és nyugodtan végeztem mindent. Feltűnően sok áldozó volt.
Délután, míg a társam aludt, húzta a nyúlbőrt, azalatt én görögöt olvastam. Kimeríthetetlenek a szentatyák. Mikor belefáradtam, elővettem egy német szöveget. Már régen jutottam hozzá.

 

Köszönöm a figyelmüket, remélem tartalmas volt a mai adásunk is. Elköszönök, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották. Befejezésül következzék egy ima a hivatásért.

„Urunk, adj nekünk erőt, hogy rád figyel alázattal keressük és megtaláljuk boldog Vilmos püspök példájára és közbenjárására a saját hivatásunkat, célunkat ezen a földön. Ne hagyd, hogy üres semmittevés vagy önmagunk kicsinyes leértékelése tehetetlen sodrássá változtassa életünk. Oly sok érdekes, szép feladat áll előttünk, segíts Urunk bölcsen, a tőled kapott értékeink, talentumaink felhasználásával megtalálni azt a közönséget, akik szeretetében, szolgálatában elérhetjük életünk célját ezen a földön. Add Urunk, hogy ne az önzés, a kényszer, a muszáj mozgasson bennünket, hanem embertársaink és népünk iránti őszinte szeretet, jó szándék.”

 

 

225. ADÁS

2017. szeptember 13.

Szerkesztett változat

„Számtalanszor tapasztaljuk, hogy szavaink süket fülekre találnak. Ilyenkor ne okoljunk soha másokat, mivel a szemrehányásokban mindig van valami tisztátalan. Sokkal jobb, ha ilyenkor imádkozni kezdünk, érezve szavaink kölcsönös végességét.” – Pilinszky János, az Imádság szerepe a világban című írásának gondolataival köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

Mai adásunkban felhívjuk majd figyelmüket a katonai zarándoklatra, ezen kívül folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását.

 

A Honvédelmi Minisztérium Katolikus Tábori Püspöksége katonai zarándoklatra hívja a katonacsaládokat, de az érdeklődőket is szeretettel várják szeptember 23-án, a XXIII. Nemzeti Katonai Zarándoklatra illetve XI. Családi Napra, amelyet Máriaremetén tartanak. A következőkben Berta Tibor ezredes, általános helynököt hallják Szűcs László interjújában.

- Ebben az évben lesz egy gyalogmenet a zarándoklathoz kapcsolódóan, ami reggel hat órakor fog indulni. Ebben az évben egy rövidített táv lesz, hiszen csak nyolc kilométerről van szó. Az egyházi évnek egyfajta utánzását megpróbáljuk ezzel a gyalogmenettel is érzékeltetni, hogy az egyházi év egy körből áll, ami elindul az adventtel és az adventhez tér vissza, ugyanakkor mégiscsak megyünk előre. A gyalogmenet is valójában egy kört fog leírni, mégpedig a máriaremetei kegytemplomtól indul el és a máriaremetei kegytemplomhoz tér vissza, ugyanakkor mégiscsak haladnak előre a zarándokok. Remélhetőleg a 10.30 órakor kezdődő szentmise előtt fognak visszaérkezni. Erre is várunk szeretettel minden érdeklődőt a Magyar Honvédségből. Mint minden katonai zarándoklatnak, ennek a zarándoklatnak is a legfőbb eseménye a 10.30 órakor kezdődő katonai tiszteletadással bemutatott szentmise. Ezt azért szeretném elmondani, mert korunkban – bár szerintem ez más korban sem volt másképp, csak akkor talán a híradások nem voltak ennyire látványosan túltengőek, mint most –, nagyon sok fesztivál és mindenféle olyan esemény van, amik el tudják vonni az emberek figyelmét. Most azt is mondhatnám, hogy a mi zarándoklatunk köré is természetesen csoportosulnak olyan dolgok a családi nappal, amik sokkal látványosabbak úgymond, mint a szentmise. Ugyanakkor mégiscsak a zarándoklatnak a legfőbb pontja, a legfőbb eseménye az, hogy ott tudunk lenni egy imádságos légkörben, templomban, ott tudunk lenni az Isten és Jézus Krisztus közelében. Mi erre hívjuk valójában a katonákat, az összes többi, ami ehhez kapcsolódik, az már csak egy járulékos elem. Az, hogy ott a gyereknek lesznek különböző programok, Petrás Mária énekelni fog, vagy a Garabonciás együttes ebéd után tart egy kis előadást, ezek mind nagyon szép dolgok, de a legfőbb esemény, hogy ott találkozhatunk lelkileg az imádságban egymással és Istennel. Minden zarándoklatunk legfőbb pontja, a lélekben, imádságban való találkozás Istennel, Jézus Krisztussal. Azért tettük mindig a Nemzeti Katonai Zarándoklat idejére azt a programunkat is, hogy minden évben ezen a zarándoklaton adjuk át a Kapisztrán Szent János elismeréseket, hiszen ez is az Istennel való kapcsolatunkat erősíti. Ebből adódóan szeretnénk tovább vinni az Isten-ember közötti relációt, és odavinni az ember-ember közötti kapcsolatba. A Kapisztrán Szent János elismerésekkel szeretnénk megköszönni mindazok munkáját, akik segítenek bennünket abban, hogy a katonák lelki szolgálatát még jobban tudjuk ellátni. Ebben az elismerésben részesülhet a Magyar Honvédség legfőbb elöljárója, de részesülhet benne az a katona vagy az a polgári közalkalmazott is, aki segíti a munkánkat abban a tevékenységben, hogy a katonákat tudjuk szolgálni. Minden esztendőben szeretnénk megköszönni ezeknek az embereknek azt a nagy-nagy szolgálatot, amit a Katolikus Tábori Püspökségért tesznek. A zarándoklat szép eseménye tud lenni az is, amikor le tudunk ülni egy közös asztalhoz. A lélek éhségének enyhítésére ott van a szentmise, az Istennel való találkozás. Amikor mi emberekkel egy asztalhoz ülünk, akkor ez valójában egyfajta kitágítása annak a kapcsolatnak, ami az apostolok és Jézus Krisztus között volt. Az utolsó vacsora, az szintén egy asztalközösség is volt. Minden egyes zarándoklatnál fontos az, hogy az emberek találkozzanak Istennel, hogy az emberek találkozzanak a másik emberrel a templomban a szentmisén, az asztalközösségben az ebédnél, a délután folyamán a beszélgetésekben. Nagyon bízom abban, hogy egyszer majd kitárul ez a zarándoklat olyan mélységekig, amikor sok-sok távolról érkező helyőrség katonái itt is találkozni tudnak egymással. Ahogyan az elején említettem, a gyalogmenet a máriaremetei kegytemplomtól indul el és a kegytemplomhoz fog visszatérni. A mi életünk is valójában én azt gondolom, hogy az Úristentől indul el és az Úristenhez tér igazából vissza. Abban kell bíznunk és abban kell reménykednünk, hogy ezt az utat - ahogy ezt a rövid, nyolc kilométeres gyalogmenetet is megteszik most szeptember 23-án, akik erre a zarándoklatra jelentkeznek -, minden nehézsége és minden megpróbáltatása ellenére végig tudjuk járni. 

Hogyan lehet jelentkezni a zarándoklatra?

- A Katolikus Tábori Püspökség honlapján minden információ megtalálható. Azért kérünk regisztrációt mindig a jelentkezőktől, hogy ezzel is egyfajta kapcsolatot tudjunk teremteni az emberekkel. Azzal, hogy ők jelentkeznek, és mi válaszolunk, már ez is nagyon fontos a mai világban, én úgy gondolom. Amikor interneten keresztül, egy adatlapot kitöltve valaki arra rászánja magát, hogy eljön a zarándoklatra, gyalogmenetre, akkor mi szeretnénk válaszolni erre a jelentkezésre. Aztán ez a levélbeli kapcsolat, remélhetőleg egy olyan kapcsolatba tud majd átmenni az idők folyamán, hogy máskor is tudunk találkozni. Szeretnénk, hogy ebben az évben - egy picit visszautalva a somogyvári Szent László zarándoklatra -, a lovagi hat próbát itt is ki lehessen próbálni, Kálinger Roland őrnagy, tábori lelkész vezetésével. Ő fogja irányítani ezt a megmérettetést. Erre egyénileg vagy csoportosan is lehet jelentkezni azoknak, akik ki szeretnék próbálni. Bízunk abban, hogy a délután folyamán egy imádsággal, egy nagyon rövid hálaadó istentisztelettel le tudjuk majd zárni ezt a zarándoklatot, hogy igazából mindenki megtalálja azt a formát, ahol lélekben meg tudja azt valósítani, hogy az életében ezzel a zarándoklattal is egyfajta termést tudjon hozni.

További részleteket a www.ktp.hu elektronikus oldalon kaphatnak azok, akik érdeklődnek az esemény iránt.

 

Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását folytatjuk Bőzsöny Ferenc tolmácsolásában.

augusztus 14.

Nem nekem való ez az életmód. Minden befutó aktát elrendezni, elintézni. Ücsörgés, üldögélés, mindig teljes glédában mosolyogva felelni az üres kérdésekre. Nem szántam én ezt magamnak. A fene egye meg ezt a hiábavaló, értelmetlen aktakukackodást! Keresek magamnak valami félreeső helyet, ahol hagynak dolgozni és tanulni. Ha pasztorálás lenne, hogy itt vagyok, akkor éjjel-nappal szívesen állnék rendelkezésére mindenkinek. De ez nem az.
Csak egyetlen körülmény nyugtat meg. A kegyelem, ha csörgedezve is, de azért működik. Ma már egypáran hozzám jöttek, hogy mit értettem egyik vagy másik kijelentésen a prédikációban. Na, ez legalább valami.
Keresek valami nyugodt helyet a környéken. Parknak csúfolnak itt egy kertet. Van benne egy lugas. Rögtön kipróbáltam, mennyire tudok ott dolgozni. Nagyszerű! Egészen kellemes, senki sem háborgat, nyugodtan el tudom végezni a munkámat. Breviáriumozni szépen lehet, hiszen nem kell huszonötször abbahagyni hiábavalóságért.
Folyton telefonálok az alakulatokhoz. Az az én életelemem, nem ez a tespedés. Mihelyt egy szusszanásnyi idejük van, azonnal rohanok.
Jellemző beszélgetés folyt le ma a személyügyi előadó és a hadbíró százados között. A százados dühös, mert őt langyosan terjesztették fel kitüntetésre. Inokay kijelentett, hogy neki két kitüntetés mond valamit: az arany vitézségi érem és az első osztályú tűzkereszt. Közbevágtam: Nekem is pontosan ez a véleményem. Még hozzátette, hogy az egész honvédségi kitüntetésrendszer lezüllött. Igazad van, vágtam újra közbe. Mennyi hazugság megy a javaslatokban. Borzalmas!
Megint elrontottam a helyzetemet ezzel a dialógussal. Megkérdeztem az egyik érintettet: Miért kifogásolod, hogy téged langyosan pártolnak a felterjesztésben? Mit tettél itt az íróasztal mellett, ami arra érdemesít, hogy kitüntessenek? Na, lett erre nagy dühöngés. Fröcskölt a nyála, dobálta a cigarettáját, verte az asztalt. Csak vártam, csak vártam. Mikor egyetlen ép mondatot sem mondott újra megkérdeztem: Ennyi az egész bizonyítékod saját magad mellett? Erre még jobban feldühösödött. Ostoba civilnek mondott, de úgy, hogy többes számot használt: Az ostoba civilek gondolkodnak így. Aztán hirtelen megijedt a mondata kezdésétől és imigyen folytatta: De neked ez nem lehet a véleményed.
Majd ha ráérek, szomorkodom, hogy egy tökfilkó íróasztal-hős szó nélkül járkál körülöttem.
Jönnek a tisztek. Nem tudom, mi ütött beléjük, de mindegyik a tegnapi beszéddel kapcsolatban mond valamit. Mintha összebeszéltek volna, azt mondják, hogy nem szokták meg ezt a kemény hangot. Megnyugtattam őket, hogy márpedig amíg én itt leszek, ebből nem engedek. Ha ők kuplerájnak hiszik Oroszországot, én nem. Ha ők tűrik a fegyelmetlenséget, én nem. Ha ők belenyugszanak, hogy naplopó tisztek a csicskásaikkal tolvajkodjanak, én nem. Ha ők röhögve hallgatják, hogyan kapott némelyik nemi bajt valamelyik orosz asszonytó vagy leánytól, én nem. A kutya mindenségit ennek a bandának!
A tábornok olyan ideges, hogy szinte már senkit sem hallgat meg. Hallom, hogy némelyik próbált máris megfúrni engem a tegnapi beszédem miatt, de ő azt válaszolta: Minden nap ilyent kellene a fejetekhez vágni.
Segíts meg, Szűzanyám, hogy holnap jó beszélhessek Rólad.

 

Köszönöm a figyelmüket, hogy megtiszteltek bennünket, búcsúzom, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották. Pilinszky János gondolataival indítottam mai adásunkat, ezzel is zárom, amely szintén az imádság szerepéről szól.

„Az ember szájában a tiszta szó ritka, akár a színarany. Kivált, amikor valamiféle közvetlen célt kell szolgálnia. Innét, hogy a művészet elvontabb szintjén már sokkal több a „Szép Szó”. S még több az imádság, s főként az Úr csöndjébe valósággal belesemmisülő imádság szintjén. Az imádságnak ez a formája ugyanakkor az önzetlenség iskolája is. Arra tanít, ezerszer jobb a saját bűnünket ismernünk, mint másokét, hiszen a Bárány színe előtt se másokról kell majd beszámolnunk, hanem egyedül saját magunkról, egyedül saját vétkeinkről kell majd számot adnunk.”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK,

ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség, 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail: berta.tibor@hm.gov.hu  

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
kedd, 2020, június 23