Inter Arma Caritas - Magazinműsor a Mária Rádióban 2017. 236-240. adás

 

INTER ARMA CARITAS

FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET

Magazinműsor

honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról.

A Honvédelmi Minisztérium,

a Magyar Honvédség

és a Katolikus Tábori Püspökség

adása a Mária Rádióban.

236-240. adás

 

 

236. ADÁS

2017. december 6.

Szerkesztett változat

„Ma még sötét van, mert nem jöttem világosságnak, hanem, hogy bizonyosságot tegyek a világosságról. Már közeledik az éj, mely szüli a hajnalt. Eljön Ő, minden bizonnyal eljön.” – Dzsida Jenő: Közeleg az Emberfia című versének néhány sorával köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

Mai adásunkban folytatjuk majd sorozatunkat, amelyben Bíró László katolikus tábori püspök gondolatait hallják, amelyet azokkal osztott meg, akik résztvevői voltak a családerősítő lelkigyakorlatnak.

- Meg kell halnunk egymásért. Nagyobb szeretete senkinek nincs annál, mint aki életét adja barátaiért.

Előző héten a szomorú missziós tapasztalatait osztotta meg az előadás hallgatóival Kálinger Roland, Rozsé atya. Most a szebb, örömtelibb pillanatokról mesél.

- Amikor magyar ízekre vágyott a katona, akkor kikergettünk minden Fülöp-szigeteki szakácsot a konyhából, és elhatároztuk, hogy akkor csinálunk lecsót.

Folytatjuk Nádasi Alfonz „Hadinapló” című kötetének felolvasását.

Már hagyomány, hogy Advent idején meggyújtják a Honvédelmi Minisztériumban az Adventi gyertyát. Berta Tibor ezredes, általános helynököt hallják.

- Nagyon sok olyan dolog zúdul ránk mostanában, ami tényleg elkeseredésre adhatna okot, de nem így van, ezt jól kell felfogni. Egy olyasfajta valamire készülünk az adventben, ami sorsfordító kell, hogy legyen az életünkben. Persze egy picit pesszimisták vagyunk. Apai nagyanyám december 8-tól, minden évben, amikor kicsi voltam, elkezdte velem építeni a Bethlehemet. Ugye nálunk nem volt Adventi koszorú, azt én sokkal később ismertem meg az életem folyamán. Mi elkezdtük otthon építeni a Bethlehemet. A talajt, utána az istálló falait, aztán a tetejét, aztán az istállót bent, szépen berakva a különböző figurákat. És december 24-én este, már csak azt a pici gyermeket kellett oda berakni. Tessenek elhinni, hogy sok-sok fantázia van az Adventben. Sok-sok fantázia van abban, hogy hogyan készüljünk a Karácsonyra. Sok-sok fantázia van abban, hogy mit kell elhessegetni magunkról. Így gyújtsunk meg ezt az első gyertyát most, az ének alatt, amire felkérem Földváry Gábor helyettes államtitkár urat. Legyen olyan kedves meggyújtani az első gyertyát. Hadd olvassak fel egy 450-500 körüli imádságot, egy mozara sacramentaniumnak az imádságát. A mozarabok azok voltak, akik Spanyolország területén éltek, az arab hódítás alatti keresztényeket tessék érteni ez alatt. Tehát olyan keresztényeket, akik az arab uralom alatt éltek Spanyolországban, és ők írták ezt az imádságot. Micsoda csuda öröm árad ebből az imádáságból, egy olyan helyzetben, amikor elnyomásban vannak. „Ma drágakincs született nekünk, ma megjelent az igazi fény, melyet a Szentlélek gyújtott meg. Ma megszületett a vakok orvosa. Ma megszületett a bénák gyógyulása. Ma megszületett a betegek egészsége, a gyöngék erőssége. Ma eljött a holtak feltámadása, a mi Üdvözítőnk. Ma új fényesség jelent meg nekünk a ragyogó éjszakában. Ma eljött az Üdvözítő, akiről a próféták előre hirdették, a Szűztől kell születnie. Ma megjelent nekünk az örök kenyér jászolban nyugodva, aki ezt mondta, Én vagyok az égből alászálló kenyér, ha valaki eszik ebből, az nem éhezik meg sohasem. Születésed dicsősége által, adj nekünk Urunk szabadulást bajainkból és engedd, hogy örömmel énekeljük örökké a te dicséretedet.”

Aktuális Advent idején, talán kétszeresen is, Bíró László tábori püspök a Családerősítő Lelkigyakorlaton a türelemről is beszélt.

- Amikor türelmetlenek vagyunk, akkor önmagunkat helyezzük a középpontba. Ez egy nagyon-nagyon veszélyes dolog. Amikor mindenkit a magam képére és hasonlatosságára szeretnék formálni. Az Úr Jézus azt mondja a Szentháromságnak a belső viszonyairól, hogy Én az atyában vagyok, az Atya pedig Bennem van.

Tehát én nem semmisülök bele, az atyában én vagyok benne és ő van bennem.

Nem év vagyok középpontban, egymásban vagyunk kölcsönösen. Van bennünk kísértés, hogy a másikat önmagam képére formálom. Az Úr jézus azt mondja:˝ Én az atyában vagyok, Ő van bennem.˝ Nem én vagyok a középpontban, egymásban vagyunk kölcsönösen. Ha valamelyik gyöngébb karakter enged, akkor nagyon békés a házasság. Ahol veszekedés van ott két karakter.

Hagyjuk egymást létezni!

Pápa szavai: „Türelmetlenség abból fakad, ha az ideálishoz ragaszkodunk, és csak azt várjuk, hogy a mi akaratunk teljesedjék.”

Végül olyan személyekké alakulunk át, akik képtelenek együtt élni.

Képtelenek vagyunk arra, hogy uralkodjunk az indulataninkon.

Ezért mondja Pál apostol: „Legyen távol tőletek minden keserűség, indulat, haragtartás, szóváltás, káromkodás. Ez a türelem erősödik, ha elismerjük hogy a másiknak is joga van velem együtt élni ezen földön, úgy ahogy van.”

Fiatalok presztízs harcot vívnak egymással. Ami később változik idősebb házasoknál.

Az együttélés erről szól, a türelemről.

Meg kell halnunk egymásért.

A szeretet mindig mély együttérzést hoz magával.

A másiknak is joga van létezni, ez a türelem.

Nem én vagyok, a középpontban az ideát elengedem. Gyakorolni kell a türelmet!

 

Katonatársainak tartott előadást Kálinger Roland, Rozsé atya, missziós élményeit osztotta meg a hallgatóságával. Ezt folytatva az örömteli szép pillanatokról hallják beszélni.

-Amikor Szent Miklós püspök meglátogatja a katonákat és örülnek az egy szem szaloncukornak is. Vagy amikor lányok Afganisztánba karácsonykor magyar mézeskalácsot sütöttek. Megkérdeztem logisztikát lesz-e méz karácsonykor? Mennyi méz kellene kérdezték? Kb. 2 kg válaszoltam. Valóban volt méz, 2 kg. Amit a szállodában is osztogatnak kis dobozokba csomagolva, abból kaptunk 2 kg-ot. Azokat egyesével kibontottuk, ragacsosak lettünk tőle rendesen. Nem is tettük bele a 2 kg. Amikor magyar ízekre vágyott a magyar katona, kikergettük a fülöp-szigeteki szakácsot a konyhából. Mondtuk, hogy csináljunk lecsót! Kaliforniai paprikából nem olyan jó a lecsó, mint a magyar paprikából. Tábori lelkész olyat még nem követett el, mint én. A menyasszony is katona, a vőlegény is katona, a tanúk is katonák. A rokonság kijött Szarajevóba. Missziós keretek között tartották az esküvőt. Ezután ez megtetszett másoknak is két esküvő köttetett Szarajevóban. A lakodalmi képeket nem tettem fel. Az élet történetei. A magyar katonák kimentek focimeccsre és helyi erők megpróbáltak bele kötni a magyar katonákba. Ők pedig elutasították a verekedés lehetőségét. Mondta a parancsnok, hogy nagyon bölcsen tették. Azután oda súgták neki: „Nem lett volna semmi esélyük.” Az élet történeteihez tartozik Szarajevó két háza. Az egyik magán viseli a háború nyomait, a másik pedig magán viseli a 21. század lehetőségeit. Azt hiszem a magyar katonák a misszióban erre hivatottak. A régit elfelejteni, megtartani a békét megőrizni a rendet. Ha vége a missziónak a katonákat várja haza a családja. Nem mindegy hogy hogyan térnek haza a családjukhoz. A tábori lelkészek azért vannak, hogy itthon foglalkozzanak a katonákkal és ottkint is foglalkozzanak a katonákkal. Robi atya Kornél atya kiment elém a reptérre. Afganisztáni veteránként térhettem haza.
 

Háborús élményeiről beszél Nádasi Alfonz hadinaplójában melyet Bözsöny Ferenc olvas fel nekünk.

-Mindig avval nyúznak, hogy nekem jó dolgom van. Mint szerzetesnek jót tesz az önmegtartóztatás.

Egy varsói vegyészmérnök házába kerültem. L. Nowak szimpatikus, művelt ember. Örömmel fogadott. Jól beszél németül. A felesége kedves asszony, csak lengyelül tud. Itt lakik a mérnök unokahúga a férjével.

Ahogy elhelyezkedtem, azonnal bementem a városba. A teherautónkkal vételezni mentem a németekhez. Megkértem a sofőrünket, hogy vigyen beljebb, mert meg akarom nézni a városnak ezt a szörnyű részét. Nem tudom, miért, de hosszú tűzszünet volt. Alig robbant hellyel-közzel valami egy-egy házban. A vételezési helytől pár kilométert mentünk a belváros irányába. De ott a német járőrök feltartóztattak bennünket. Menetlevelet mutatva tovább engedtek volna, de a sofőrnek inába szállt a bátorsága. Megkértem, hogy egy nagy fa alá behúzódva várjon, míg visszajövök. A legközelebbi német járőrrel találkozva megkérdeztem, merre romosak az utcák. Buta kérdés volt, ahogy rövidesen láttam, minden romokban volt. Az egyik utcában olyan hullaszag volt, hogy ha nem szoktam volna meg ezt a szagot, bizony rosszul lettem volna. Akkor látom ám, hogy a szegény varsóiak hevenyészett gödrökbe, legtöbbször egy-egy bombatölcsérbe, temetik a halottaikat. Persze, csak kis részüket, mert egyszerűen lehetetlen valamennyit eltemetni.

Az egyik utca széles deszkákkal van elreteszelve. Rajta felírás: Gesperrt! Die Strasse liegt unter Geschuss. Lezárva az utca tűzérségi tűz alatt. Szörnyű látvány volt, ahogy menekülők százai jöttek apró motyójukkal a fejükön, vállukon. Ha valami szekérféle is volt velük, fehér zászlót akasztottak rá, és egy öregasszony vagy ember kuporodott a szekérkén.

Közben a szemét németek csak úgy ránézéssel kiszedtek egy-egy embert a csoportból. Rémülten láttam, hogy zsidók voltak. Biztosan a házbeliek bújtatták őket. És most ezek az aljasok felismerték őket, kiráncigálták a menekülők közül. Rémült tekintet mindenütt. - Ahogy szinte rohantam vissza a kocsinkhoz, puskalövéseket hallottam. Később tudtam meg, hogy a zsidókat rögtön agyonlőtték az utcán. Kábultan támolyogtam be a teherkocsiba. A sofőr azt gondolta, hogy rosszul vagyok. Igaza volt. De emberségemben lettem beteg

Köszönöm, hogy megtiszteltek ismét figyelmükkel, búcsúzom, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották. Reviczy Gyula gondolatival búcsúzom: „Ágyamra dőlök és álmodok egy régi édes álmot, boldog ki tűr, és megbocsájt s ki szenved százszor áldott.”

 

 

237. adás

2017. december. 20.

Szerkesztett változat

Mikor elhagytak, mikor a lelkem roskadozva vittem csöndesen és váratlanul átölelt az Isten. Nem harsonával, hanem jött néma igaz öleléssel nem jött szép tüzes nappalon,
de háborús éjjel és megvakultak hiú szemeim meghalt ifjúságom de őt, a fényest, nagyszerűt, mindörökre látom. Ady Endre: Az úr érkezése című verssel köszöntöm Önöket.  A szerkesztőt Fodor Endrét hallják.

Mai adásunkban folytatjuk Bíró László katolikus tábori püspök gondolatait, amit Ferenc pápa szeretetről szóló elmélkedések kapcsán osztott meg a hallgatóival a családerősítő lelkigyakorlaton. Folytatjuk Nádasi Alfonz hadinaplójának felolvasását és közeleg a karácsony ünnepe ezért Bíró László katolikus tábori püspök és Jákob János dandár tábornok református tábori püspök mondja el ünnepi gondolatit.

Bíró László tábori püspök:

-Pál apostol sorolja a szeretetről:” A szeretet türelmes és jóságos.” A kettő türelmes és jóságos egymás kiegészítői a valóságban. A cselekedetekben mutatom meg magamat a másiknak. Az első helyen a türelmes magatartás nem passzívitás. A szeretet nem csak érzelem, hanem mint a héberben használják a szeretni igét „tenni a jót”. A szeretet inkább a tettekben valósul meg. Kezdeményezem a jót. Eléje megyek a türelmetlenségemnek. A szeretet türelmes és jóságos és nem féltékeny. Nincs helye a másik java miatti nem tetszésnek. Az irigység szomorúság a másik java miatt. Az irigység azt jelenti, hogy nem érdekel minket másik boldogsága. Később is megjelenik egy fajta irigység, féltékenység, amikor nem örülök a másik sikereinek. Van egy ismerősöm (férj és feleség) orvosok fiatal házasokról van szó. A hölgy lemondott a karrierjéről a család miatt. A férjét előléptették, de erről a feleségét elfelejtette tájékoztatni. A feleség nagyon csalódott volt. Sulykolom mindig hogy, ne döntsél a másik nélkül. Mennyi keserűség van a másik felé a figyelmetlenség miatt. Végső soron a 10 parancsolat utolsó kettő parancsáról van szó: -Ne kívánd felebarátod házastársát, szamarát sem más egyebet. A házasságban, ha az egyiknek jobban megy az egész családnak a sikere.

Háborús élményeit Nádasi Alfonz hadinapló című kötetének fejezeteit olvassa fel folyamatosan Bőzsöny Ferenc:

Nem tudtam hogyan értem haza, csak arra riadtam fel, hogy a sofőrünk azt mondja: tisztelendő úr itthon vagyunk. Míg nem ismertem ki magam az utcák között.

Nem tudom, hogyan értem haza. Csak arra riadtam föl, hogy a sofőrünk, meg a két ember azt mondja: Tisztelendő úr, itthon vagyunk. Még nem ismertem ki magamat a házak között. Ahogy a látottak hatása alatt megyek az utcánkban, már régen elkerültem Nowakék házát. Akkor vettem észre, hogy már túl vagyok.

Megint megkezdődött a németek lövöldözése. Ködvetők, Stukák, géppuskák. Sőt, robbantások is vannak a város különböző pontjain.

Mielőtt hazamentem volna, itt az utcán találkoztam lengyelekkel, akik bemerészkedtek a város belső kerületeibe, hogy szeretteiket megnézzék. Olyan rémes dolgokat mondtak el, hogy az agyam egyszerűen nem fogott az események feldolgozásában.

Döbbenten néztek rám a házbeliek, mikor hazaértem. Alig találtam meg a szavakat, mikor kérdezősködtek tőlem. Kedvesen behozott a háziasszony egy kis tejet a szobába. Csak úgy nehezen nyeltem le, pedig már hetek óta nem ittam. Mondtam, hogy ilyen feldúlt állapotban még nem voltam. Az embermészárlásnak ilyen fokát még sehol és soha sem láttam. Az európai műveltség ilyen csizmával rugdosását a törökök óta senki sem végezte. Pár kortyot ittam, aztán leszórva magamról a ruhát, beleestem az ágyba. Nowak bejött és ijedten kérdezte, nincs e szükségem orvosra. Itt az utcában nem messze van egy barátja, eljön szívesen. Mondtam, hogy ehhez nem orvos kell, hanem az embernek újra magára találása. Hitler kiirtása, a porosz csizma elpusztítása, az emberi gőg és bosszú megszelídítése. Helyeselte, aztán kiment.  Borzalmas éjszakám volt!

 

A karácsony szent ünnepe előtt Bíró László katolikus tábori püspök és Jákob János dandár tábornok református tábori püspök gondolatait hallják.

-Elérkezett a legszebb ünnep. Nekem minden évben egy nagy élmény az ünnep, mert mindig más érint meg belőle. Ősi bölcsesség jut eszembe ilyenkor, nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba belelépni. Minden karácsony egy szép alkalom. Ezt kívánom mind a határon őrködőknek és a missziókban lévőknek, hogy akármennyire nem átlagos a körülmények ne engedjék, hogy a külső körülmények elrontják az ünnepünket. A régiek mondják, hogy a dolgok nem kívül dőlnek el hanem belül. Nekem az idei karácsonyban kezd motoszkálni bennem egy istenkép. Maga a pápa mondja, hogy az Isten az első lépésnek az isten. Isten az első lépés istene. Újra meg újra megelőzően oda lép az emberhez. A karácsony ünnepe Isten megteszi újból felénk az első lépést, az istentől elfordult ember felé. A karácsony akár otthon van valaki, vagy a határon túl misszióba egy dolgunk megtegyük szeretteink felé az első lépést. Azt kívánom a határon őrködőknek és a határon túl lévőknek tudják meg tenni az első lépést. Így mégis csak szép lesz a karácsonyunk. A karácsony valahol a tág tekintetű kis gyerek. Az egy éves kisgyereket szoktuk csodálni meglátja a karácsonyfát, hogy néz a picike. Ez a nézés, a csodálkozás veszett ki belőlünk. Mindig hajtunk, nem tudunk csodálkozni. Tudjunk rácsodálkozni a karácsony titkára az első lépés istenére, a szeretteinkre, akik megteszik felénk az első lépést.

Jákob János dandár táborok református tábori püspök:

-Ünnepre készülni mindig jó és örülök annak, hogy az emberek többsége készül az ünnepre a katonák is. Valahol azt a készülődést jó látni valóban ádvent van a fejekben és a szívekben. Minden évben bővül azoknak a szervezeteknek a köre, akik meghívnak minket az adventi gyertya gyújtásra. Ilyenkor megnövekedett forgalom van a mi házunk táján. Örömteli feladat ez. A fogyasztói társadalom arra próbál rá venni minket, hogy a külsőségek melyek megjelennek fényekben ajándékban pénzben mérhetően azok az igazi értékek. Mi pedig hiszünk abban, hogy a karácsony jézus krisztus születésnapjáról szól. Ő a célja az ünnepnek. A külsőséget szeretnénk leválasztani. Jó látni azt, hogy sokan végig gondolják ezt racionálisan kijózanodva ez az ünnep nem a külsőségekről szól. Nem kell elkölteni, amit eddig félretettek. Nem kell eladósodni. Az, amit adhat az ember ezen a karácsonyon az sokkal több, mint ami pénzen mérhető. Az ünnep bennünk van a szívünkben. Az idei karácsonyon szintén sokat vannak egy minősített helyzetben, feladatot látnak el külszolgálaton és a határon. Ebben a nemes feladatban szintén rájuk szakadhat a magány. Érezzék át, hogy nincsenek egyedül. Arra hívtam fel az egyházaink lapjában a közösségünk figyelmét, hogy imádkozzanak a katonáinkért. Szeretném, ha átéreznék azt, hogy sokat adnak ennek az országnak a békés ünnepért. Hadd érezzék azt, hogy mögöttük ott áll egy ország. Ha távol is vannak a családjaiktól, az  ő szívükben is ott lehet az öröm és a béke. Ezt a békét kívánom nekik. Áldott, békés karácsonyt kívánok!
 

Köszönöm a figyelmüket, hogy ismét velünk tartottak munkatársaim és a Katolikus Tábori Püspökség nevében áldott, békés boldog karácsonyt kívánok mindenkinek. Tatiosz szeretetről szóló gondolatival búcsúzom: „Kevés, ha csak az szerint tudsz élni amit tőlünk tanultál. Felőlünk megsejtheted miből áll az élet; annyit bölcsességet plántálnak  beléd, amennyi emberi fejbe csak beleférhet. De egyet, egyetlen egyet nélkülünk kell megtalálnod: a szeretet útját. Mert egyedül az ember képes szeretni, és szeretetet elfogadni. A szeretet elfogadása éppoly nagy képesség, mint a szeretni tudás. Annak, aki szeret, tulajdona az egész világ: a Nap, a Hold, a csillagok, a kő, a fa, a fűszál. A szeretet által előtűnik a fejben a gondolat, beteljesedik az alkotás, termékennyé lesz az akarat, és megvilágosodik az út, amelyet az élet neked szánt."

 

 

238. ADÁS

2017. december. 20.

Szerkesztett változat

 

Az Istenbe olvadó ember számára nincs többé kívánatos és nem kívánatos, nincs többé semmiféle fokozat; minden végtelenül és kívánság nélkül szeret. Számára minden ugyan egy: minden a Teljes-Változatlan, melyből a számtalan változó jelenség árad. Isten tartalmazza a mindenséget, s a felszabadult lélek Istenben tartalmazza a mindenséget. Weöres Sándor: Az Istenről szóló gondolatival köszöntöm Önöket.

A szerkesztőt Fodor Endrét hallják.

A mai adásunk egyfajta visszatekintő az esztendőre.

Hallják majd Bíró László katolikus tábori püspököt az ünnepekről, a szeretetről, a család egységéről. Felidézzük a katonacsaládok gyermekeinek nyári táborozását és vissza utazunk az időben, első világháborús képeslapokat vizsgálunk. Egy kiállítás kapcsán esik szó arról, hogy a katonák hogyan s miképpen üzentek szeretteiknek a háború borzalmainak közepette.

 

Bíró László katolikus tábori püspököt a magyar katolikus püspöki konferencia családügyi referensét az ünnepek fontosságáról, a család egységéről, és a hazaszeretetről hallják a következő percekben.

-Isten megadta nekem ajándékban, hogy nagyon sok ember tud nyitott lenni felém.

Az emberben alapvetően meg van az igény arra, hogy nyitott legyen a párja felé. Ami mégis lebénítja ezt a vágyat, az az örökös rohanás. Oda kéne figyelni arra, hogy teremtsünk időt egymás felé. Ahol a megnyílásának a vágya beteljesedhet. Ahol ki-ki megoszthatja önmaga belsejét, belső rezdüléseit.

Én ezt nevezem bibliai nyelven önkiüresítésnek. A házasságban szükséges hogy ki-ki kiüresítse magát a másik számára.

Az én szekszárdi őseim. Az én nagyanyáimnak, dédanyáimnak generációja. Míg a vasárnap úgy öltöztek fel az öregek nagymamák követték a liturgia színeit. Ma minden szürke lett. Vannak személyes ünnepek és közösségi ünnepek.

Amikor megünnepeljük egymást születés vagy névnapját így a személyi méltóságát ünnepeljük. Ha nincs munka, nem tudunk ünnepelni.

Szeretném elmesélni. Körülbelül 16 éves lehettem, amikor életemben előszőr hallottam a hazaszeretetről. Öreg történelem tanárunk beszélt a Bencéseknél Széchenyiről. Mondja: „Fiúk, fiúk a hazaszeretet.” és könnyezett.

 

Nyáron ezúttal a katonacsaládok gyermekei nem Zalaváron, hanem Reziben táboroztak. A feledhetetlen pillanatokat idézzük fel a következőkben.

Berta Tibor ezrede, a katolikus tábori püspökség általános helynöke.

-Most Reziben vagyunk, ez a volt Római Katolikus Plébániának a területe. Ami most turistaház. Az első 13 a tábort a Kis-Balaton mellett Zalaváron rendeztük meg. De logisztikai gondok miatt, ez ott most nem valósítható meg.

Most kell keresni egy jó jelmondatot. Ami volt (Zalavár vissza vár.) ez jó volt.

Az alap tervben az van benne, mit lehet csinálni. Akik itt vannak, szolgálati személyek ők már tudják, hogy ennek mi a menete. De elég kreatívak, maguktól is találnak ki programokat. Van benne: kultúra, természetvédelem, környezetvédelem, kalandtúra, éjszakai túra és vendégeket is szoktunk hívni. A Balatontól és a Kis-Balatontól nem nagyon szeretnénk elszakadni, tehát max. 50-60km-re megyünk el az alaptábortól.

Kiss Gergő vagyok. Másodjára vagyok itt. Jók a programok, a közösség is jó.

Első nap megérkeztünk, ebédeltünk. Utána egy jó hosszú túrán voltunk a tanösvényen, ahol Szilárd vezetett körbe beszélt az állat- és növényvilágról. Ezután a Lóczy-barlangba voltunk, gyönyörűek voltak a cseppkövek.

A mai nap programja: kézműveskedés gyerekekkel, kürtöskalács készítés és egy szablya bemutató volt. Jövőre sajnos nem jöhetek, mert a felső korhatárt elértem.

Balázs Kitti vagyok, Pápáról érkeztem. Édesanyám mondta, hogy lenne egy ilyen alkalom. Negyedik alkalommal vagyok itt. Örülök, hogy a barátaimmal találkozhatok.

Nagyon szeretem a hajnali túrát, és hogy minden évben meglátogatjuk a Kis-Balaton házat, és szeretem a kézművesfoglalkozásokat, és a csapatépítő játékokat.

Dombóvári Piroska vagyok, és a Katolikus Tábori Püspökség szervezésében segítek szervezni a gyerektábort, már 15 éve. Jelenleg 40 gyerek van, ebből 18 lány és 22 fiú. Én minden tábort sikeresnek tartok, elsősorban a gyerekek miatt. Nagyon szeretem, hogy a gyerekek ragaszkodnak hozzánk. Ragaszkodnak ahhoz, hogy szervezzük nekik a programokat. A sikert abban látom, hogy nem csak egy táborban vagyunk. Belecsempésszük a kultúrát, a játékot, a kreativitást. Törekszünk arra, hogy csapat legyünk.

 

 

Hogyan osztották meggondolatiakat a háborúban harcoló katonák szeretteikkel? Azokkal, akik otthon a hátországban szorítottak azért, hogy egyszer viszont lássák gyermekeiket, édesapjukat, szeretteiket. Egy kiállítás kapcsán beszélgettünk az első világháborús képeslapokról.

Marjanics László a Szegedi Egyetem tanszékvezetője. A távolban harcoló katonának az egyetlen információja a családjáról levélben öltött testet. Ezért a családok közti kapcsolattartásnak ez volt a legáltalánosabb formája az első világháborúban.

A levelek tartalma változó volt. Az itthonról levelet küldők aggodalma elsősorban a szeretett férjük, barátjuk elesik. Ilyenkor az asszonyok, hitvesek szinte a maguk halálát is kívánják (levelek ezt támasztják alá). Egy dolgot kérnek az élettől, hogy Isten adja vissza szeretteiket. Ilyenkor az otthoni gondok szinte eltörpülnek.

A frontról küldött levelek tartalma általában a saját sorsának felvázolása és utána a saját kérdése az otthon maradottak sorsa felől. Társadalmi rétegenként változik az érzések kifejezésének stílusa. Van egy levél, amely egy nemesi származású főhadnagynak szól. Ott a feleség egy iskolázott úri asszony a betegségéről érdeklődik, és imádkozik a világbékéért. Amely az egyedüli módja, hogy férjét viszont lássa. Végén azzal a szóval zár, hogy pá. Polgári köszönési formával.

A nép egyszerű fiai, tudtak írni-olvasni. Sok helyesírási hibával, de ez az érzés erejét nem gyengíti. Ezek az általános írásbeliség meglétéről tanúskodnak. Boldog békeidőkben megjelenik a pillanat megörökítésének igénye, a műtermi fotózás igénye. Ezt a fotót vitték ki magukkal, vagy kapták levélben. Ez a fotó sok érzelmi töltettel bírt. Sok fiatal pár a bevonulás ellőtt, házasságot kötöttek. Főként azért tették, hogy bebiztosítják magukat, őket vissza várják. A háború alatt nem nagyon lehetett házasságot kötni. De a beteg katonák, ha hazaszállították őket sokszor kötöttek házasságot. A különböző ok miatt szabadságolt katonák a szabadság alatt is szoktak házasodni. Ilyen volt pl. Heim Géza gyalogsági százados házassága is. Egy ütközet sikereihez járult hozzá, és jutalomként kapott szabadságot.

 

Kedves hallgatóim a Katolikus Tábori Püspökség nevében is kívánok áldott, békés boldog újesztendőt valamennyiüknek és megköszönöm egész éves figyelmüket.

A szerkesztőt Fodor Endrét hallották.

Adásunkat Weöres Sándor A tíz lépcső című versével zárom.

Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad. Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad. Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad. Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad. Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad. Oltsd ki lángjaid – a szerelem legyél te magad. Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad. Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid – a világ legyél te magad. Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.

Kedves hallgatóink Inter Arma Caritas- Fegyverek között a szeretet a Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség, és a Katolikus Tábori Püspökség magazin műsorát hallották. Következő műsorunkkal a jövőhéten ugyanebben az időben jelentkezünk.

 

 

239. ADÁS

2018. január 3.

Szerkesztett változat

„A keresztény ember két világ polgára igaz hazája az égben van, de oda az út a földön át vezet. Ezért a világban nem turista, nem is műkedvelő feladatot kell teljesíteni. Feladatot és szolgálatot szeretetből. Útközben építeni kell Isten országát az igazság és az élet, a szentség és a kegyelem. Az igazságosság, a szeretet, és a béke országát.”  Márton Áron püspök gondolatival köszöntöm Önöket. A szerkesztőt Fodor Endrét hallják. A Honvédelmi Minisztérium Katolikus Tábori Püspöksége nevében egészségben megélt, békés, boldog újesztendőt kívánok valamennyi hallgatónknak.

Adásunkban folytatjuk Bíró László katolikus tábori püspök családerősítő lelkigyakorlaton elmondott gondolatait. A püspökség évről-évre megrendezi lelkigyakorlatát, amelyen magam is több alkalommal részt vettem. Folytatjuk Nádasi Alfonz hadiélményeit bemutató hadinaplójának felolvasását.

Immár a hatodik résszel folytatjuk Bíró László katolikus tábori püspök családerősítő lelkigyakorlaton elmondott gondolatinak ismertetését. Hogyan figyeljük házastársunkra? Engedjük dönteni, ne legyünk hangadóak! Ha sikerünk van, ne legyünk kérkedőek! Hiszen az nem csak a mi sikerünk. Többek között erről is szó volt az idei családerősítő lelkigyakorlaton.

Bíró László katolikus tábori püspököt hallják, aki először Ferenc pápa gondolat nyomán elmélkedik a szeretet fontosságáról.

- Olyan reális a pápának ez a fogalmazása azt mondja, hogy: - „elfogadja a tényt mindenkinek különböző adományai vannak, és különböző életutak vannak. Az igazi szeretet értékeli a másik sikereit, nem tekinti fenyegetésnek és megszabadul az irigység keserűségétől.” De azt gondolom, hogy meg tudjunk szabadulni az irigység keserűségétől, kell ez a fajta gesztus. Úgy fedezi fel saját boldogulásának útját hagyja, hogy a többiek is megtalálják a magukét. Nagyon sokáig nem vettem észre ezt a fajta problémát, hogy a házastársakban mennyi keserűség szorul ilyen figyelmetlenségek miatt. Véső soron a tíz parancsolat utolsó két parancsáról van szó. Ne kívánd embertársad házát! Ne kívánd embertársad szolgáját se más egyéb javát! A házasságban, ha egyiknek jobban megszalad az egész családnak a dicsősége. Tudjuk Isten szemével nézni egymást. Az ő sikere, az én sikerem is. Jó házasságban, amit egyiknek mondtam az a másiknak is mondom.

Meséltem korábban apáca gimnáziumban voltam lányoknak, lelki napot tartani. A kislányok olyan 16-17 évesek volt olyan napirendi pontjuk, amikor lehetett üzenni a szüleiknek. Mondja az egyik lány:- Atya! Tessék megmondani anyukámnak, ha én tőle kérdezek valamit, akkor ne apa válaszoljon. Olyan jó a házasságuk, örülj neki. Amit egyiknek mondasz, a másiknak is mondtad. Mondja a lány, hogy örülök de én akkor is anyától akarom hallania választ. Jogos, a diszkréció. Közös az örömötök. Amelyiknek könnyebben, megy a karrierépítés az csinálja. A másik meg otthon tartja a frontot. A kérkedés kínzó vágy, hogy felsőbbrendűnek tüntessem fel magam a másiknál.

A férj panaszkodik, hogy nem beszél vele a felesége vele. Mondja a lány, hogy régebben mindent megosztott a férjével kezdetben. De ő mindig tartotta a predikációt, kioktatta. Van bennünk valami über Mensch a párunkkal szemben. A kérdesés, kínzó vágy hogy felsőbbrendűnek tűnjünk lenyűgözzük a másikat kioktató inkább agresszív magatartásukkal. Tudom-e végig hallgatni a páromat? Nem kérkedik. Többre tartja magát, mint ami. A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, nem irigykedik. Hallgasd végig a másikat! Tudod-e végig hallgatni a páromat? Pál apostol azt mondja, „a tudás felfuvalkodottá tesz.” Ahhoz hogy másokat meg tudjunk érteni szívből, elengedhetetlen az alázatosság gyakorlása.

Jézus emlékezteti a tanítványait arra, hogy a hatalom gyakorlása a világon mindenki uralkodni akar a másikon. A keresztény szeretet logikája nem az, hogy az ember a többiek fölött érzi magát. Hanem ez aki első akar lenni legyen a cselédetek. Egymás iránt mindannyian viseltessetek alázattal, mert ez az Isten a kevélyeknek ellen áll az alázatosoknak pedig kegyelmez.

Nádasy Alfonz hadinaplójának felolvasását folytatjuk. Bözsöny Ferencet hallják.

A szokásos napirend. Sebesültjeink mindig külön örülnek, ha részt vehetnek misén, még hétköznap is. Vasárnapra szinte még a félholtak is meggyógyulnak. Itt mindig jobban látom az Istenhez fordulást, mint Bresztben. Hiába, az örökös "varrógép" zakatolás délutánonként és este, a légiharc közelből látása, a tüzérség innen is-onnan is felelgetése kissé felborzolja a lelkiismeretet.

Ez nem azt jelenti, hogy meggyőződéssel vallanák hitüket. Ó, nem, távolról sem. A legtöbbje az a bizonyos megalkuvó hívünk, aki adásvételi szerződést köt az istenével /kis ivel/ a veszély idejére. Aztán beköti a fülét, mikor elmúlik a veszély. Ha mások veszélyét látja, még közben fellángol, vagy inkább fellobban benne az adott szó emléke. De mihelyt hazamegy, vagy csendesebb napja van, éppúgy káromkodik, dicsekszik erkölcstelen kalandjaival, mint azelőtt. De mégis minden kis csoportban van olyan, akinek jelenléte fékezi a többit. Ezek a névtelen apostolok. Egy-egy szavuk, amely felhívja a többinek a figyelmét a prédikáció valamelyik mondatára, néma fejbólongatásra készteti őket. Legalább ennyire igazat adnak neki. Ezt azért tudom ilyen pontosan, mert viták is alakulnak ki a hosszú, unalmas együttlétben. Aztán, ha már nem tudják eldönteni egymás között, akkor megkérik valamelyik ruszin ápolónkat, hogy jöjjön értem. Ez a legnagyobb elégtételem. Még közömbös civil vitában is kérnek. Nemcsak hit- vagy erkölcstani, dogmatikai témákban. Olvasnak, aztán valamelyik félművelt újságíró cikke megindítja a vitát.

Ma is alig vártak délután, hogy visszaérjek az alakulatoktól. Haromyval jöttem haza. Szemlére jött hozzánk. Tudta, hogy ma mindenkinek az idege táncolni fog az őslény parancsnokunk miatt, azért már eleve felajánlottam a bunkerünket vacsorára. Erre nagyképűen kijelentette a tisztikar előtt, hogy a vacsora az "alezredes úr tiszteletére a tiszti étkezdében lesz." Erre ki is tört a botrány. De csak én pofáztam, mert a többinek a szó szoros értelmében rá kellett tapasztanom a tenyeremet a szájára, hogy fékezzék magukat. Megmondtam neki a leghatározottabban, hogy itt nincs tiszti étkezde, hanem ez a mi lakásunk. Nagyon szívesen felajánljuk bárkinek, ha ezzel segítünk valakinek. De senkinek sincs joga, hogy hivatalos nevet adjon neki, és parancsban kijelentése ezt. Így nem lehet beszélni velünk, százados úr!-fejeztem be felcsattanó hangon a mondókámat. Sajnos, mégsem fejezhettem be, mert le akart torkolni. Na, még bennem is volt szusz, és folytattam: Kérjen meg, a végletekig megteszünk mindent. De a folytonos hatalomra hivatkozás: "Majd parancsszóra megteszitek" végletekig kiélezik az ellentéteket. Egységesen utálják a százados urat a tisztek is, a legénység is.

Köszönöm, hogy megtiszteltek ismételten a figyelmükkel. Egy hét múlva találkozunk majd, a szerkesztőt Fodor Endrét hallották. Búcsúzom Márton Áron gondolataival:„ A kereszténynek tudnia kell, hogy a világ és a világ dolgai nem abszolút értékek, hanem Isten erejéből léteznek és élnek. A világ és dolgok nem csak dolgok, hanem Isten jelei személyes ajándékai szeretetének hírnőkei. Isten üzenetét közvetítik. Isten szól azok által hozzánk. A tudós és a technikus aki a dolgokat megfigyeli, törvényeit felfedezi, erőit hasznosítja. Vagy a művész és a munkás, aki a dolgokat alakítja és ezáltal azok értelmét kifejezi Isten szavát fejezi ki.

Kedves hallgatóink Inter Arma Caritas- Fegyverek között a szeretet a Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség, és a Katolikus Tábori Püspökség magazin műsorát hallották. Következő műsorunkkal a jövőhéten ugyanebben az időben jelentkezünk.

 

 

240. ADÁS

2018. január 1.

Szerkesztett változat

„Hagyjuk, hogy Isten írja életünket vagy mi akarjuk azt írni? Szelídek vagyunk Isten szavai iránt? Képesek vagyunk megtalálni Isten szavát a mindennapi történésekben? Vagy inkább a saját gondolataink tartanak fogva bennünket és nem hagyjuk, hogy az úr meglepetése beszéljen hozzánk?” Ferenc pápa gondolataival köszöntöm Önöket. A szerkesztőt Fodor Endrét hallják.

Mai adásunkban folytatjuk majd Bíró László katolikus tábori püspök családerősítő lelkigyakorlaton lemondott gondolatait. Nádasy Alfonz hadinaplójáról is szó lesz, és emlékezünk a doni katasztrófára. Annak 75. évfordulóján a magyar királyi második honvédhadsereg 1943 januárjában a Don-kanyarnál odaveszett hőseire.

Folytatva sorozatunkat Bíró László katolikus tábori püspök, a magyar katolikus püspöki konferencia családügyi referensét hallják.

- A szeretet azt is jelenheti, hogy szerethetők vagyunk. Ebben nyer az a kifejezés értelmet, hogy kedves. A szeretet nem csak az, hogy várom a másiktól, hogy szeressen engem. Néha öregeknél lehet észrevenni, nehézzé teszi a szeretetet. Követel, arrogáns, mindenkinek panaszkodik. A kedvesség nem olyan stílus, amit egy keresztény elutasíthat. Mellőzhetetlen követelmények egyike. Minden áldott nap, a másik életébe való belépéshez elengedhetetlen a kedvesség. Szoktuk mondani, hogy a virágot is szeretni kell. Szemináriumon, amikor voltam rektor. Volt egy öreg kedves nővérke aki öntözte a virágokat, és olyan szépek voltak. Elment nyugdíjba. Egy férfi kezdte öntözni, rohadásig. Az összes virágom elszáradt. Így vagyunk mi emberek is.

Szeretettel kell rátekinteni, hogy felkészüljünk a másikkal való találkozásra. Egy kedves tekintet lehetővé teszi, hogy ne ragadjunk le másik korlátainál. Ezáltal tolerálni tudjuk őt, a különbségeink ellenére is. Ez a kedvesség kiszabadítja a másikat a maga korlátjából. Amikor nem vagyok kedves egy házasságban, beleteszem a másikat egy szerepbe. Az irgalom kiszabadítja a másikat a korlátai közül.

Háborús élményeiről mesél hadinaplójában Nádasy Alfonz, amit ezúttal is Bőzsöny Ferenc tolmácsol Önöknek.

Augusztus 19.

Reggel elmentem misézni. Folytatom az eddigi szokásomat: ahol találok csoportot, ott leütöm a sátorfámat, illetve megterítem az éppen kéznél levő asztalt, és misézem, prédikálok. A munkájuk miatt ez mindig lehetséges valahol. A legnagyobb ritkaság, hogy valami feladatot kapjanak az alakulatok. Itt ebben az előkelő nyaralókörnyezetben, Bernerowo a neve, nem is ez a nehézség. Hanem az, hogy a jó emberek pillanatok alatt beleszoktak abba, hogy művelt emberek közé csöppentünk. Mindenki a maga erkölcsi felfogásának megfelelően alkalmazkodik: van, aki le akar teperni minden elébe kerülő leányt vagy asszonyt némi széptevés után. Van, aki azonnal megtalálja az ivócimboráját nők és férfiak között. Van, aki kártyázni noszogatja házigazdáját vagy annak barátait. Van, aki minden szabadidejét a házigazda könyvei között tölti, azokat bujja, mert kiéhezett a szépre, a könyv szépségére.

Itt aztán két világ találkozik. Hiszen akármilyen módon akar viselkedni a jómagyar, mint világfi, szembe találja magát legtöbb helyen a háziakkal. Miért? Mert azok halálfélelemben vannak akár maguk, akár a családtagjaik miatt. Ez a pár nap is bebizonyította, hogy csak az olyan családoknál tudtak elérni alantas célt, ahol a letargia, a mindenbe beletörődés kábulatában élnek. A legtöbb helyen bizony ferde szemmel néznek minden erőszakos közeledést a saját életükbe.

Ezekre hívtam fel a figyelmüket a tisztelt bajtársaknak. Kemény szócsatáim voltak néhány helyen. De csak ott, ahol már reggel a pálinka bűze szinte előbb jutott az orromhoz, mint a szó a fülemhez. A legtöbbje megértette. Nem kellett sok bizonyíték. Részint a név szerint megnevezett tisztek maguk adták a bizonyítékot, részint az a tény, hogy beszédem közben meg kellett állni - és nem is egyszer - mert a felettünk elhúzó Stukák fülsiketitő zajt csináltak. Ebben élni heteken át, ennek a bombázásnak az eredményét hallani és látni másodperceken belül, minden józan ember teljes együttérzését vonja maga után.

A Honvédelmi Minisztérium országos megemlékessel készül. A Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg 1943. januárjában a Dón-kanyarnál megvívott harcaira, hőseire áldozataira emlékezve a katasztrófa 75. évfordulóján. Péntek délután a Mátyás Templomban szent misét tartanak, majd pedig a Hadtörténeti Intézetben lesz koszorúzás ill. gyertyagyújtás. A következőkben az egy évvel ezelőtti Mátyás Templomban megtartott szentmisének egy-egy részletével adózunk a hősöknek.

„Mélység nélküli gyéremnek szánt nagy kiterjedésű védőállásban, a januári nagy oroszt támadás elleni küzdelemben becsülettel állta a harcot. A hadsereg színe-java ott veszett a nagy túlerővel szemben vívott csatáiban. Hódolattal álljunk meg hősi halottaink, sebesülteink ezrei előtt. Dicsőség nevüknek, hála és elismerés illesse őket. Jány Gusztáv vezérezredes 1943. március.12-én kelt 30. számú hadsereg parancsából hallották most ezt a részletet.”
 

Bíró László katolikus tábori püspök beszéde:

Miközben elesetteinkre emlékezünk, értük imádkozunk az erőszak mentességet szeretnénk képviselni Jézusra figyelünk. Jézus azt mondja: minden háborúság kezdete az ember szíve. Ott ütközik egymással az erőszak és az erény. A szívünkben kezdődik minden csatatér. A szívünkben fakad minden gonosz gondolat. A szívem ne legyen csatatér. A szívemben ne legyen kettőség. A szívemből fakadó szó és gesztus legyen egyértelmű.

Jézus Úrunk az erőszakmentesség híve. Amikor oda cibálják elé a házasság törésen ért asszonyt nem az erőszakhoz nyúl. Amikor Péter az olajfák helyénél kirántja a kardját. Jézus leinti: -„Tedd vissza hüvelyébe kardodat!” Jézus végső óráiban, amikor ütközik a gonoszsággal. Amikor a gonoszság keresztre feszíti. Az erőszakmentességhez nyúl: -„Bocsásd meg nekik, nem tudják mit cselekszenek!”

Azt mondja Ferenc pápa:-„ Az mer erőszakmentes lenni aki hisz az Istenben. Hiszi, hogy az Ő szeretete hatalmasabb, mint a gonosz.”

Teréz anya mondta: -„A családokban nem kell lőfegyver.” Ő tudta egy családnak tekinteni az emberiséget. Tudott befogadni, felemelni mert hitt Isten szeretetében.

Hitt Isten szeretetében Gandhi. Hitt a szeretet erejében, még ha az erőszak is végzett vele. Ők a szentek, akik mertek szeretni.

 

Körömi Ferenc Hadiárva című versét hallják.

Édesanyám titka

 

Megkezdte a vén Hold égi vonulását,

 Ezüstösre festvén kis falunk határát.

 Látni az árnyékát fának és bokornak,

 Melyek szegélyezik útját a vándornak.

 

Poros országúton kiskatona lépdel,

 Körötte csend honol ilyen késő éjjel.

 Csak távol hallani hangját a kutyáknak,

 Kis így tisztelegnek fönn a fényes holdnak.

 

Régen történt mindez, sok-sok éve elmúlt,

 Mikor az a honvéd gyalog hazaindult.

 Nem vártam a hajnalt -, mert hogy én voltam az,

 Bátor ifjú ember, öregedő kamasz!

 

Házunk előtt pedig, én a bátor, félek,

 Nem tudják, hogy jövök, szívdobogást érzek.

 Két nővérem s anyám mindezt mit sem tudva,

 Az igazak békés, szép álmát alussza.

 

Állok néhány percig, s fölemelem kezem,

 A kis szülői háznak ablakát megverem.

 Bentről mozgást hallok e kései zajra,

 Ki van ott? – kérdezi édesanyám hangja.

 

Én meg nem azt mondtam, ahogyan becéznek,

 Ahogy hívni szoktak, Öcsémnek, Ferkének,

 Apám nevét mondtam, engem is így hívnak,

 Övét, kit nem láttam se élve se holtan.

 

Vitte a háború nagy hideg országba,

 Nagy hömpölygő folyó kanyarulatába.

 Onnét aztán nem jött se hamva, se híre,

 Sok éve nem tudni, hol van, hal-e, él-e.

 

Bedörögtem nevem a vékony ablakon,

 Apámtól örökölt erős bikahangon.

 Anyám felsikoltott: hazajött apátok!

 Feltépi az ajtót, s csak a fia állt ott.

 

Ott állunk az éjben, anya-fia szembe,

 Azt hittem apád jött – suttogja rebegve.

 Nemis szólunk többet, csendben ágyba fekszünk,

 Remélve megnyugszik zavarodott szívünk.

 

Szerető testvérim mindezt átalusszák,

 Egyedül én őrzöm ezen éjnek titkát.

 A jótevő álom pedig cserbenhagyott,

 Anyám körül forog minden gondolatom.

 

Ő, aki titkolta vágyát és szerelmét,

 Egyszerre kitárta nekem pőre lelkét.

 És én szégyenlősen néztem őt az éjben,

 Aki férjét várja álmában és ébren.

 

Kiről éjjelente álmodozni szokott,

 Ki bekopog egyszer – Marikám, itt vagyok!

 És én durva hangom eltiportam titkát,

 Összetörve ezzel ezt a boldog álmát.

 

És észrevétlenül, mint a hold az égről,

 Talán így múlt a szerelem szívéből.

 Mikor rágondolok, könnycsepp gyűl szemembe,

 A hősök ünnepén ez jutott eszembe.

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK,

ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség, 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail:berta.tibor@hm.gov.hu

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
kedd, 2020, június 23