Inter Arma Caritas - Magazinműsor a Mária Rádióban 2018. 241-245. adás

 

INTER ARMA CARITAS

FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET

Magazinműsor

honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról.

A Honvédelmi Minisztérium,

a Magyar Honvédség

és a Katolikus Tábori Püspökség a

dása a Mária Rádióban.

241-245. adás

 

239. ADÁS

2018. január 19.

Szerkesztett változat

„Te lélegezz bennem szent lélek, hogy ami szent azt gondoljam. Te parancsolj nekem szent lélek, hog szent azt tegyem. Te hívogass engem szent lélek, hogy ami szent azt szeressem. Erősíts engem szent lélek, hogy ami szent az hűséggel megvédjem. Te őrizz engem szent lélek, hogy szent kegyelmedet el nem veszítsem. Ámen. „ Szent Ágoston fohászával köszöntöm Önöket. A szerkesztőt Fodor Endrét hallják.

Mai adásunkban a családok évéhez is jól illeszkedve folytatjuk azt a sorozatunkat, amiben Bíró László katolikus tábori püspök gondolatait hallják. Háborús hadi élményeit osztja meg velünk majd Nádasy Alfonz a mai adásban is, amit Bőzsöny Ferenctől hallhatunk. Tartalmas rádiózást kívánok!

Minden évben katonacsaládoknak, a Magyar Honvédségben dolgozó civil alkalmazottaknak családtagoknak tartja családerősítő lelkigyakorlatát a Katolikus Tábori Püspökség. Így volt ez legutóbb is még ősszel (azóta adjuk közre), a Bíró László katolikus tábori püspök által vezetett lelkigyakorlaton. Magam is részt vettem a lelkigyakorlaton és megtapasztalhattam, hogy tartalmas hosszabb időszakra való meghatározó gondolatokat közöl velünk.

-A szeretethimnuszról rengeteg újat és konkrétumot mond a pápa a IV. fejezetben. Azt gondolom, hogy a két ember közötti viszonyt nagyon meg tudja újítani. Szeretet önzetlen, nem keresi a maga javát. Többszőr mondtuk, ahhoz hogy másokat tudjunk szeretni előszőr magunkat kell szeretnünk. Az ölelésnél mondtuk ezt. Az önszeretet, vagyis aki képtelen szeretni önmagát, nehézségbe ütközik a másik szeretetében. Szent Tamás kifejtette: -„Jobban hozzátartozik a szeretés, mint a mástól kapott szeretet akarása.” A szeretet kezdeményezése, sokkal jobban hozzátartozik a szeretethez, mint hogy elvárjam, hogy szeressenek. A piorítása annak van, hogy én kezdek el szeretni. Ezért tud a szeretet töbre késztetni, mint az igazságosság. A szeretet felülmúlja az igazságosságot. De féltételezi az igazságosságot. A szeretet mindig több mint az igazságosság. Ezek a nehezek mindig.

Szabad megnézni, hogy mennyire vagyok képes engedni, hogy a másik önmaga legyen. A szeretetet képes elmenni a legnagyobb szeretetig, egészen addig, hogy életét adja a barátaiért. Lehetséges még ez a nagylelkűség, mely lehetővé teszi az ingyenes és a legvégsőkig elmenő ajándékozást? Bizonyára lehetséges, mert az evangélium ezt követeli. -„Ingyen kaptátok, ingyen adjátok.”  

Amennyiben a Szeretet himnusz első szava a türelemre hív, amely kerüli a mások tévedésire való durva reakciót. Most megjelenik egy másik kifejezés, a rosszat nem túrja fel, nem gerjed haragra. Egy belső erőszakról, meg nem nyilvánuló ingerlékenységről van szó. Az ilyen belső agresszió táplálása, semmire sem jó megbetegít, végül pedig elszigetel. A méltatlankodás helyén való, amikor súlyos igazságtalanságra reagálunk. Tehát a belső erőszak nélküliség.

Az evangélium arra szólít, vegyük észre a gerendát saját szemünkben. S keresztényként nem hagyhatjuk figyelmen kívül az állandó felszólítást: -„Ne engedd, hogy le győzzön a rossz!

Állandó kedvesség. Ne fejeződ jön be a nap, békekötés nélkül a házasságban. A harcolunk valami rossz ellen, tegyük meg, de harcoljunk a belső erőszak ellen. Nőknek látom azt a tulajdonságát, a fifika. A női fifika azt keresi, hogy tudom könnyíteni a másiknak, hogy meg tudjon szabadulni a rossztól. A belső erőszaknélküliség.

Nádasy Alfonz hadinaplójának felolvasását folytatjuk. Bőzsöny Ferencet hallják:

-Mise után rögtön bemerészkedtem a belterületre. Találtam egy tisztességes motorbiciklist, aki hajlandó volt bevinni. Mit tudnék segíteni?

Mit tudnék megakadályozni?

Örök naiv mivoltomban először elmentem a Stukákat irányitó tüzérségi harcálláspontra. Tegnap megismerkedtem egy német főhadnaggyal. Pokoli terv született meg a fejemben. Megkértem, mutassa meg a telefonközpontjukat, ahonnan irányítják a város bombázását, különösen a zsidó gettóét. Most odasiettem, tudva, hogy ő is ott van. Bevittek a szobájukba, a telefonok közé. Lepedőnyi térképek az asztalon: Varsó, bekockázva a térkép. Minden kockában egy szám. Hallom, ahogy állandóan összeköttetésben vannak a különböző helyekkel: a városi megfigyelővel, a repülő parancsnoksággal. Ahogy megkapják a jelentést a városból az SS pribékektől, hogy hol kell szétrombolni valamelyik háztömböt, aszerint adják ki a parancsot a bombázásra. Pár pillanat múlva már meg is jelenik fölöttünk két Stuka és zuhanórepülésben vijjogva, süvítve pontosan rácélozza a maga terhét a megnevezett számra, tehát a háztömbre.

Iszonyú pontossággal végzik a vágóhídi munkát. Ahogy perceken belül bejön a jelentés, a legtöbbnek az a tartalma: pontos találat: a lakosok kimásznak a részeken. Vagy: a zsidók bennmaradtak. Vagy: a zsidók feltett kézzel jönnek ki a házból. Vagy: nem eléggé romboltak a bombák, kérünk még egy adagot.

Szörnyű volt hallani ezeket.

Jól körülnéztem kívül-belül. Itt valamit kell tenni. Azt látom, hogy erősen őrzik őket. Kutyákkal és őrökkel. Ennek ellenére meg kell kísérelni, ha mást nem, elvágni a drótokat. De ez kevés. Beavatok egy-két bajtársat, aki józan és megfontolt. Megbeszéljük, hogyan tudnánk valami robbanóanyagot idejuttatni, és levegőbe repíteni ezt a hóhérbandát. A főhadnagyot sajnálom. Valahogy úgy kell időzítenünk, hogy amikor nincs szolgálatban, akkor kell megtennünk. Ha nem megy másként, ő is áldozat lesz. Nem ismerem, de ezeket a varsóiakat akármilyen kis mértékben, de segíteni kell.

Ahogy kijöttem a németektől, elsétáltam a drótkötegek irányában. Jó ezt is tudni, hol a legkevésbé belátható hely. Hol lehet legalább ezt az elégtételt venni, hogy rombolunk nekik mi is. Vadabb megtorlás úgy sem lehetséges, mint az eddigi. Tehát a lengyeleknek semmit sem ártunk ezzel.

Ilyen gondolatokba merültem el és indultam haza. Ahogy belépek a szobába, éppen azon gondolkodtam, kinek szóljak a tervemről. Leülök az asztalhoz, olyan végtelenbe bámuló szemekkel, mikor látom ám, hogy két piros rózsa van egy vázában. Hü, az árgyélusát. Kiment minden nagy terv a fejemből. Mit tegyek? Botrányt nem rendezhetek, ki nem dobhatom a virágot, ujjongani nem ujjonghatok, hogy belém habarodott ez az asszony, főbe sem lőhettem magamat miatta. Hát úgy döntöttem, hogy közömbösen megköszönöm a figyelmet - a háziasszonynak. Vagy tud róla, vagy nem. Ha igen, akkor puszta figyelem, ha nem, majd figyelmezteti a húgát, hogy ne feltűnősködjék velem.

Köszönöm a figyelmüket, további kellemes rádiózást kívánok valamennyiüknek. A szerkesztőt Fodor Endrét hallották. Olyan idézettel zárom mai adásunkat is, amelyet a Magyar Honvédség számára készült ima- és olvasókönyvből vettem. Ezúttal Reményik Sándor egyik soraival búcsúzom. „Minden léleknek csak egy útja van és csak ezen az egy úton mehet, és nem lépheti át önmagát és öntörvényei ellen nem tehet. Bizonnyal minden úgy van jól ahogy van, és ez az eszme megnyugvást is ad. Ki sorsával vív, alája kerül és győz, ki néki megadja magát.”

Kedves hallgatóink Inter Arma Caritas fegyverek között a szeretet. A Honvédelmi Minisztérium a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség magazin műsorát hallották. Következő műsorunkkal a jövő héten ugyanebben az időpontban jelentkezünk.

 

 

242. ADÁS

2018. január 24.

Szerkesztett változat

„Gondolj, arra fel kell építeni a békességet ez a világon. S a békességet építeni csak jó indulatból lehet.” Wass Albert gondolatival köszöntöm a hallgatóimat. A szerkesztőt Fodor Endrét hallják.

Röviden adásunk tartalmából. A családok évéhez kapcsolódva folytassuk Bíró László katolikus tábori püspöknek a püspöki konferencia családügyi referensének gondolatait, amely Ferenc pápa Amoris laetitia kezdetű színodus utáni buzdításáról szól annak egyes részleteit elemezi.

Folytatjuk Nádasy Alfonz hadinaplóját, amit Bőzöny Ferenc olvas fel. Nevezetes dátumokra emlékezünk a kalendáriumban.

2016. április 8-án mutatták be Ferenc pápa Amoris Laetitia kezdetű színódus utáni buzdítását annak egyes részleteit elemezi. Idézem a sajtótájékoztatón elhangzottakat. „Az egyház az evangélium örömétől a családban megélt örömfelé tart.”

Bíró László katolikus tábori püspök a püspöki konferencia családügyi referense ezt elemezte legutóbbi őszi családoknak tartott lelkigyakorlatán, amelyen a felvételt készítettem. Folytatjuk még novemberben megkezdett sorozatukat.

Szeretet himnusz negyedik fejezet; rengeteg újat és konkrétumot mond a pápa ebben a fejezetben.

A megbocsátás, a rosszat nem rója fel. Ha a rossz gondolatnak megengedjük, hogy belénk férkőzzőn. Jegyezd, meg hogy a másiknak nem csak hibája van. Rosszat számon tartjuk, végül minden hibáját a másiknak rossznak tartunk. „Atyám, bocsáts meg nekik nem tudják, mit cselekszenek.” Ez a megbocsátáss.

Észreveszem a másik hülyeségét, de felmentem. Valahol mondja a pápa, hogy „ a másiknak nem csak a hibája van.” Kegyetlenné válunk a másik tévedésével szemben. A saját jogok érvényesítése helyére inkább állandó bosszúvágy lép. Senkisem mondja, hogy könnyű a megbocsátás. Éppen az egyik házascsoportom témája a megbocsátás. Tíz éves házasok. A szentírás nagy mondata: „Isten báránya ki elveszi a világ bűneit.” Amikor nem lehet mást tenni, mint elvenni a bűnt a másiktól. A házasságban sok történetet az ember megél, amikor a házasságtörésnél elveszik a bűnt a másiktól. A családi közösséget sem megőrizni, sem tökéletesíteni nem lehet más ként csak az önmegtagadásra az önátadásra irányuló komoly törekvéssel. Minden család tudja, hogy a vak önszeretet a széthúzás nemegyszer halálosan megsebzi a közösséget. Testvérek, meséltem talán nektek.

Tavaly Mátraverebélyszentkúton voltam misézni a raboknál. Volt egy ilyen napirendi pont, lehet kérdezni a püspöktől.  Első kérdés ez volt, hogy tudok magamnak megbocsátani. Bent volt életfogytiglanra ítélve, és ez volt az első kérdése. A szeretet személynek a kritikus tekintete gyengíti az önmagunk iránti szeretetet. Nagyon fontos dolog, hogy meg tudjunk bocsátani magunknak. Legfontosabb házi feladat, az önmagunknak való megbocsátás. Ha igazán szeretni akarjátok egymást, újra meg újra meg kell önmagatoknak bocsátani. Ez azonban feltételezi annak tapasztalatát hogy bocsánatot nyertünk Istentől.

MÚLTIDÉZŐ KALENDÁRIUM

560 évvel ezelőtt 1458.január 24.-én I. Corvin Mátyást Hunyadi János ifjabb fiát választották a magyarok királyává. Hunyadi idősebb fiát Lászlót 1457-ben V. László kivégeztette. V. László halála után az összegyűlt rendek választották meg. Mátyás uralkodása alatt 1458-1490 között kibékült III. Frigyes császárral 1464-ben hogy visszakapja az 1440-ben elrabolt szent koronát, amivel megkoronáztatta magát. Politikáját a nyugati irányú törekvések jellemezték. Az országos méltóságokban a saját családi embereit emelte. Legfontosabb tanácsadója az atyai barát Vitéz János váradi püspök lett.

Az Auschwitz börtönök koncentrációs táborok felszabadításának emlékére, ami 1945. január. 27-én volt. Ez a nap Holokauszt emléknap Európában.

142 évvel ezelőtt január 28-án hunyt el Deák Ferenc. Kortársai a haza bölcsének nevezték, megfontoltsága és tisztessége miatt. 1848. április 7.-én megalakult első a parlamentnek felelős Független minisztérium igazságügyi minisztere volt, majd a kormányzó Deák párt vezetője.

941 évvel ezelőtt 1077. január 28.-án IV. Henrik német király daróc ruhában vezekelt 3 napon át Kanosa várában ahol VII. Gergely pápa tartózkodott. IV. Henrik kanosa járására azért volt szükség, mert német püspökök kiátkozták megvonva evvel a támogatásukat és német fejedelmek fellázadtak ellene, mivel a király a pápát meg akarta fosztani a hatalmától. IV. Henrik és VII. Gergely pápa ellentéte az Investitura joga miatt jött létre, mert a király beleavatkozott az egyház politikájába.

200 évvel 1818. január 30.-án született Görgely Artúr honvéd tábornok, aki Világosnál feltétel nélkül letette a fegyvert. Az 1848-1849-es forradalom kiemelkedő alakja, történelmi szerepének megítélése a mai napig ellentmondásos. A kalendáriumban neves dátumokra emlékeztünk.

Náday Alfonz hadinaplójában azokat a nehéz időnként meghitt pillanatokat idézi fel, amelyet tábori lelkészként élt meg a háború borzalmai közepette. Sorait ezúttal is Bőzsöny Ferenctől hallják.

„Hej, de jó volt az Isten tenyerén, a tetves orosz falvakban, a poloskás halásztanyán, a "kultúrától" távol. Ahol csak a szerencsétlen, magára maradt, beteg vagy sebesült orosz és lengyel asszonyokkal, leányokkal volt dolgom az emberi elesettség legmélyén. És most belerobbantunk ebbe a világvárosi pokolba. Itt az élet legszörnyűbb pillanataiban is, lám, mire érnek rá egyesek.

Csak légy résen, Alfonz!

Elmentem a postásokhoz. Régen találkoztam velük. Jó felpaprikázott hangulatban voltam az otthoniak miatt, és még hozzájött az ottani. Bemegyek a főhadnagy szobájába. Nincs az az éjszakai mulató, amelyikben annyi meztelen nőt lehetne látni, mint amennyinek a képe ékitette a falat. Pillanatok alatt lehordtam a trógert, akiről tudtam, hogy nős ember. Próbált fölényeskedni és nyegléskedni. De ahelyett hogy megijedtem volna, fogtam, és a saját kezemmel tépdestem le, a falakról a sok kurvának a fotóját. Szinte megkövülten állt, és hallgatott.

Kitzbühl postáshadnagy meg azzal fogad, hogy mit hallott rólam. No fene, mondom neki, más dolgotok sincs ebben a semmittevésben, mint velem foglalkozni? Hát kivele!

Elmondja, hogy beszélt Liliannal, és az nagyon sajnálta a papi mivoltomat. Milyen jó lenne, ha civil lennék, rögtön hozzám jönne feleségül. Persze a pimasz hadnagy ugratta, és noszogatta, hogy próbálja mg velem. Nagy röhögve mesélte, hogy ismervén engem, azért tanácsolta neki, mert tudta, hogy abból csak botrány lehet. De az csak áradozott rólam. Ma már ez a nem tudom, hányadik bajtárs, aki erről beszél

Bemegyek a Nagygazdához, és elkérem magamat más helyre. Elmondtam neki, hogy noha abszolút úri módon viselkednek, de nekem nincs szükségem semmi feltünésre, vagy botrányra. Mert ebből hamarosan az lesz, ha ennyit foglalkoznak vele a többiek. Arról nem is beszélek, hogy tábori lelkészi mivoltom sem engedi, hogy elveszítsem a tekintélyemet valami buta látszattal.

A tábornok, eddig ismert bölcsességével válaszolt: Alfonzkám, örülök, hogy neked ez probléma. Én ismerlek, becsüllek. Tudom, hogy egy fiatalasszony fellángolásának nem fogsz bedölni. Ha elmész onnan, felkavarod az egész hadosztályt, mert megindul: miért tette? Ezt még eddig sosem csinálta? Jön a találgatás, a pletyka, a nagyitás. A végén már párbajhőst csinálnak belőled. Maradj ott, és tégy úgy, ahogy eddig.”

A mai adásban szó volt a katonacsaládoknak tartott lelkigyakorlatokban Bíró László katolikus tábori püspök gondolatait hallották a megbocsátásról. A lelkészi hivatás nem könnyű, háborús élményeit osztotta meg Nádasy Alfonz, és neves dátumokra hívtuk fel a figyelmet.

Búcsúzom vigyázzanak magukra és egymásra a Magyar Honvédség a Katolikus Tábori Lelkészi Szolgálat műsorában ezúttal is Fodor Endrét hallották.

 

 

243. ADÁS

2018. február 3.

Szerkesztett változat

„Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod hogy igaz.” Márai Sándor gondolatival köszöntöm Önöket. A szerkesztőt Fodor Endrét hallják. Mai adásunkban folytatjuk Bíró László katolikus tábori püspök családerősítő lelkigyakorlaton elmondott gondolatait. Nádasy Alfonz hadinaplóját ezúttal is Bőzöny Ferenctől hallják.

Bíró László katolikus tábori püspök családerősítő lelkigyakorlaton elmondott gondolatait hallják majd, amelyet Ferenc pápa szeretet himnuszának nyomán elmélkedve mondott el a lelkigyakorlat résztvevőinek.

- Szeretet himnusz IV. fejezet. A szeretet nem örül a gonoszságnak, örül az igazságnak. Örül a másik sikereinek, nem irigy. Amikor valaki szeret, képes jót tenni. Amikor látja, hogy a másiknak jól mennek dolgai örül neki.

Ha nem ápoljuk magunkban képességet, hogy örüljünk a másik javának, hanem mindenek előtt a saját szükségleteinkre koncentrálunk, arra kárhoztatjuk magunkat hogy kevés örömmel éljünk. Lévén nagyobb boldogság adni, mint kapni.

A családnak mindig olyan helynek kell lenni, ahol valaki valami jót tesz tudja hogy a többiek vele együtt fognak ezt megünnepelni. Az ellenkezője az amikor azt mondja: -„Te mindenkinek mindent megteszel, csak nekem nem!” Ez szokott legtöbbször elhangzani a házasságban. Testvérek, figyeljünk az arányokra és a prioritásokra!

Két szót még szeretnék végig venni. Ez a mindent remél, mindent elhisz. Nem teológiai hitről van szó. Ez a bizalom. Nem arról van szó, hogy nem gyanakszok a másikra. Ez a bizalom lehetővé teszi a kapcsolat szabadságát. Nincs szükség a másik ellenőrzésére, hogy a másik ki nem csúszik a kezeim közül. A szeretet bízik szabadon, hogy lemond a mindent ellenőrzésről, a birtoklásról, az uralkodásról. De nagy kereszt, amikkor féltékenység van egy kapcsolatban! A bizalom az autonómia. A bizalom engedi a másik létezni önállóan. A szabadság gazdagítja a kapcsolatokat és nem engedi, hogy távlatok nélküli belterjesség legyen a házasságban. A bizalom engedi a másikat létezni önállóan. Ha valaki úgy tudja, hogy mindig gyanakodnak rá, nem szeretik feltétel nélkül akkor inkább megőrzi a titkait. A házasságon belüli hazugságok, annyi féle változata van. Nyílván, ha valami trauma érte a kapcsolatot sokkal nehezebb bízni, de akkor is muszáj.

Talán meséltem nektek nem tudom korábban, ezt a példát. Egy öreg paptól hallottam egy regény volt ez.

Egy cselédlányt feljelenti az új gazdája, hogy meglopja őt. Nem tud védekezni a kislány másképpen, csak úgy hogy meghívja tanúnak a régi gazdaját a bíróságra. Az előző házigazda tanúsítja a bíróságon hogy a kislány nem lop, mert náluk minden nyitva volt és nem tűnt el soha semmi. Megvolt a bírósági ítélet felmentik a kislányt. Kijönnek a tárgyalóteremből a kis lány oda áll a volt gazdaasszony elé és azt mondja:

-Tudja meg nagyságos asszony hogy loptam.

-De hogyan kislányom, te sosem loptál? Nálunk minden nyitva volt.

-Pont ezért. Az új gazdaasszony minden bezárt. Ezért loptam.

A házasság is mintha így működne. Ha nem tudunk a másikban bízni, belekergetjük a másikat a hazugságban. Nagyon-nagy kereszt ha valakiben ilyen kialakult. Szeretet mindent remél. Tudja, hogy a másik képes megváltozni. Itt mondja a pápa:” A remény az hogy hiszem, hogy a hamu alatt ott a parázs.” Látom a parazsat a hamu alatt. Ez a gyereknevelés is. Mennyit küzdetek a gyerekekkel a kamaszkorban. Hisztek, hogy bennük van a jó. De valamikor nem tapasztaljuk ezt meg. Akkor is higgyünk abban, hogy a szóban forgó személy minden gyöngesége ellenére a Menny teljességére hivatott. Miután ott Krisztus feltámadása teljesen átalakítja, többé nem létezik a törékenyégei, a sötétségei és a betegségei. Ez azt is lehetővé teszi, hogy a földi nehézségek közepette természetfeletti szemmel nézzük az embert. A remény fényénél arra teljességre figyelünk amelyet egy napon a Mennyek Országában el fog nyerni bár ez még most még nem látható.

Székely János püspök úr elmesélt egy történetet. Kispapként katonák voltak. Titokban összeszoktak jönni Szentírást olvasni, minden felekezet kispapjai. Volt egy tirpák fiú, aki amikor ezt látta káromkodott, gyalázkodott. Ők próbálták tolerálni ezt a fiút. Jött a karácsony, és nem engedték őket haza. Benne volt az akkori diktatúrában, és ott voltak a laktanyában. Összejöttek imádkozni, ezt az örökké káromkodó fiút is meghívták. Valamelyik kapott csomagot, és adott ennek a fiúnak három szem narancsot. A fiú ettől összeomlott és sír. Nem értették miért sír. Elmesélte akkor, hogy ő árvaházban nőtt fel. Mindig sztereotip ajándékokat kapott, és most ezt a három szem narancsot csak ő kapta. Senki más. Szeretett velük lenni. Nem hitték el, hogy ő rossz. Jézus mondta „szeretettel legyőzni a szeretetlenséget.” Észrevenni a parazsat a hamu alatt. Erre mondja a pápa:„ Ne a barázdák görbeségét nézzük! A görbe barázdába is lehet vetni magot, és kikel.”

Az anyukák fantasztikus emberek. Mit tudnak ki szeretni a gyerekeikből, értéket. Volt olyan eset, hogy nem tudtam remélni hogy jó fog történni a gyerek életében. Az anyuka imádkozik, remél és ez segít. A gyerek egyszer csak megváltozik.

Sorozatunkat folytatjuk következő adásunkban is.

Nádasy Alfonz Hadinapló. A kötet felolvasását folytatjuk Bőzsöny Ferenc által.

„Mindent végig jártam. Újra bementem a városba, tudok e valamit tenni. Hát csak a magammal vitt kis élelmiszerrel tudtam egy-egy gyermeknek az éhségét pillanatnyilag enyhíteni. De hát nem futotta másra. Pálinkát is vittem meg dohányt, hogy a feketepiacon legyen valutája valamelyik nagyon szegény családnak.

Lementem egy pincébe /sajnos, elfelejtettem az utca nevét. Északról mentem. Egy kis tér melletti utcába mentem csak úgy vaktában, ahol még viszonylag nem teljesen összelőtt házakat találtam. Ha visszakerülnék valaha, akkor sem ismerném meg, mert mindenütt rom, rom és ismét rom. / megkérdeztem, van e itt gyermek. Persze hogy volt. Letörtem valami kis darabot a kenyérből. Aztán egy szimpatikus öregúrtól az után érdeklődtem, van e itt zsidó. Siettem bemutatkozni, hogy félelmét és bizalmatlanságát úgy amennyire, eloszlassam. Zavartan tipródva hallgatott. Rögtön láttam, hogy rejtegetnek valakit vagy valakiket. Mondtam is neki, ha nem bízik bennem, adja át ő ezt a kenyeret és egy pakli dohányt. Dehogy, dehogy, mondta meghatódottan. Rögtön küldök ide egyet. A riadtságnak, a félelemnek, a rettegésnek, a fáradtságnak, a kimerültségnek nemigen láttam ilyen elegyét, mint annál a torzonborz embernél, akit hozzám küldött. Gyönyörű németséggel hálálkodott, és elkapta a kezemet, hogy megcsókolja. Mondtam neki, hogy naponta imádkozom a szegény üldözött lengyelekért, tehát a zsidókért.

Hosszan kellett együtt ülnöm a pincelakókkal, mert újra kezdődött a bombázás. Hangosan imádkoztak, persze én is, csak magyarul.

Visszavergődtem Bernerowóba. Mindenkinek kihirdettem, illetve kihirdettettem, hogy holnap, augusztus 20-án kinn misézem a Szűz Anya szobránál. Kérem a környező utcák lakóit, segítsenek az oltár feldíszítésében. Dicséretére legyen a tiszteknek és a legénységnek, mindenki elmondta otthon azzal, hogy a lakosság is adja tovább.

Holt fáradtan végig dőltem otthon az ágyamon, mikor kopogás. Csak nem megint Lilian jön? Nem, hanem Dezsényi János.

Nem restelltem felkelni, és mivel sétára hívott az egész napi kemény munka után, vele mentem az illatos fák alatt. Illetve mentem volna, ha nem éreztem volna valami ólomsúlyt a lábamban. De nem árultam el, hogy alig tudok lépni. Hiszen olyan szeretettel jön, és kérdez, kérdez. Okosan, elgondoltatóan. Egész este a gyermeknevelésről volt szó. Egyszer csak azt vettem észre, hogy már mozognak a lábaim, és fáradt maradtam ugyan, de könnyebben tudok mellette menni.

Nagyon élvezetes volt. - Általában ez a tespedt állapot is mindig meghozza nekem a pasztorálás legkülönbözőbb lehetőségét. Orvosainkkal alig találkozom. Most nincs rám szükségük, mert olyan tessék-lássék munkájuk van. Ahhoz meg ők is elegek. Nehéz betegük nincs vagy sebesültjük, hiszen azonnal továbbítják ebből a pokolból.”

Köszönöm a figyelmüket, legközelebb egy hét múlva jelenkezünk. A szerkesztőt Fodor Endrét hallották. Márai Sándor gondolataival búcsúzom. „A szeretet végtelen, és tud várni.”

 

244. ADÁS

2018.február 13.

Szerkesztett változat

Az imádság az Istenben vetett bizalom helyreállításának eszköze, bármit kérünk tehát nem kérésünkben nem is a teljesülésében kell bizakodnunk, hanem egyedül Istenben. Köszöntöm Önöket a szerkesztőt Fodor Endrét hallják. A házasság hetéhez kapcsolódóan hallanak korábbi interjúkat. Bíró László katolikus tábori püspököt hallják:

-A lélek ott van a mindenség fölött. Az amorf anyag a cél nélküli anyag fölött forma nélkül lebeg, a lélek. Amikor az keresztény ember az kéri, teremtsen bennünket meg a szent lélek. Amikor az Apostolok együtt vannak, az első pünkösdkor csupa olyan ember van ott, aki már megkapta a Szentlelket. Mária megkapta, az Apostolok is megkapták. Az igazi élő kapcsolat az mindig várakozás. Ti szülők vagytok mindnyájan, mindig várjátok a gyereketeket. Ha felnőtté vállik, várjátok. Pedig a tiétek. A szentlélekhez való viszonyunk a várakozáshoz kapcsolódik. A szeretetnek a tulajdonsága ez. Aki szeret, mindig várakozik. Mindenképpen azt gondolom, hogy nagyon fontos hogy az emberek gondolkodjanak. Hit alapja az a személyes kapcsolat Istennel. Az látom hogy a katonaság körében, mert emberek, azt élem meg személy szerint hogy bárhol ott vagyok valamiféle pozitív hozzáállás van a tábori lekészhez és tábori püspökhöz. Nem értem meg, hogy „mit akar ez a csuhás pap itt közöttünk”. Nem gondolom, hogy erőlködni kellene, de hitelesen jelen lenni igen. A lelkipásztor élő közösségben van Istennel. Az igazi Istennel való találkozás ki vetkőzteti mindig az embert az én központúságból. Nekem mindig a táborhegyi jelenet jut eszembe ilyenkor. Ahol Péter apostol megtapasztalja Jézusban az Istenséget és felkiált: „Építsünk itt három sátrat! Neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.” Önmagáról elfelejtkezik. Többes szám első személyben beszél, és önmagáról elfelejtkezik. Az gondolom, hogy az igazi vertikális élmény mindig kiléptet az individualizmusból, mindig közösségivé formál bennünket. Ezt kéne megérteni a honvédségnek és a társadalomnak is. Az gondolom, hogy nagy vágyódásnak kell lenni Isten iránt. Nekünk a felnőtt társadalomnak kell nagyon hitelesnek lenni. Tehát engednünk kell, hogy Isten megtaláljon, és ha ő megtalál bennünket akkor az emberek is megtalálnak.

-A példamutatás elég, mondjuk szülői részről?

Nem tudunk többet tenni. Az meg van, akkor meg van a reményünk hogy meg tudjuk tartani a gyermekeinket. Én abban reménykedek, hogy kovászként, sóként, világosságként itt tudunk lenni egy társadalomban. A fa öreg kiszáradhat, de apró hajtásai jelenik meg. Most éppen az apró hajtás jelenik meg.

A riporter Sándor Rengeri Éva.

-Családreferens Püspök vagyok a Magyar Katolikus Püspöki Kar részéről és olyan szomorú lenne ahol a fő állásom van ott nem törődnék kifejezetten a családokkal direkt módon.

-A katonáknál talán éppen a szolgálatuk miatt sokkal fontosabb kérdés ez.

-Kevesen tudják az országban, hogy miközben tényleg a hazát védik a határon és sok-sok megpróbáltatás küzdelem között élnek. Bár az ellátásuk a katonáknak jó. Mégis a családjuktól távol élnek ilyenkor a külföldi missziókban élők hat hónapra vannak távol a családjuktól. Nagyon fontos kint a szolgálatban a lekésznek a jelenléte, és most is a családerősítő lelkigyakorlaton biztos egészen más lélekkel tudják hallgatni a családerősítő üzeneteket. Mint akik tespedten, mint a pápa mondja, „dívány kereszténységet” élnek.

-Miért vetettek fel problémákat a saját életükből a katonák, és ha igen hogyan lehet ezt segíteni, orvosolni?

-Tulajdonképpen ezeken a beszélgetéseken nem is vagyok ott. Maguk között beszélgetnek és ott jönnek elő ezek a nagyon személyes problémák. Ahogy a katonák megélik ezt. Szó esett a gyengédségről mellékmondatban. Legjobban ez érintette meg ezeket a házaspárokat. A katona az egy szilaj életmód. Mennyire el tud felejtődni a házasságban, és a szülő gyerek kapcsolatban a gyengédség. Az egész házasságnak az a lényege egymás örömei és boldogsága legyünk. Van egy szlogen ami azt mondja „ha azért kötsz házasságot mert boldog akarsz lenni ne kössed azt meg, mert úgy sem leszel boldog!”

-Hogyan lehet a család egységét megtartani, hogy máshol szolgál az ember sokszor egyedül marad. Főleg az otthon maradt házastárson van nagy teher. Mi ennek a titka, mivel lehet ezt mégis erősíteni?

-Én azt gondolom, hogy az egészséges házasságok szépen teszik ezt. A távolság ellenére a kommunikációnak hetvenhét féle formája van. A távollét erősítheti a lelki kommunikáció síkját. Néha az a szomorú tapasztalatom, amikor egy hosszan tartó külszolgálat után egy házasság szét esik, semmi más nem történik, mint a már megromlott házasságnak a sorsa pecsételődik meg. Tehát a kommunikációnak annak a különböző módjai segíti a honvédség a házaspárokat, ha az a házasság igényli a kommunikációt. Az a baj ott van ahol már az igény veszett el.

-Püspök atya azt mondta, hogy ötödik tábor. Mik a visszajelzések?

-Éppen mostan kérdeztem, hogy mit élnek meg ezekben az együttlétekben? Legtöbben azt élik meg, hogy olyan dimenzióban vagyunk együtt, amivel nem tudnak foglalkozni oda haza. Az elcsendesedés objektíve, az egymással való találkozás kegyelme egy más nyelven hallanak igazságokat, amelyeken nem szoktak használni maguk között. Egy más síkja az életnek kerül előtérben.

-Miért tartotta fontosnak, hogy eljöjjön a HM Tábori Lelkészi Szolgálat házasság és -családerősítő hétvégéjére?

-Egyrészt a keresztény hitem, az ami inspirált. Másrészt minden ember életében előfordul a munkahelyen bizonyos stressz helyzet, amit le kell vezetni. Igazából néha az embernek a lelki békéjét is helyére kell tenni. Rendezni a családdal és munkatársaival a kapcsolatát, amivel párhuzamosan az Istennel való kapcsolatát is rendben kell tenni. Erre ez a hétvége nagyon jó volt. Első alkalommal már a tavaji évben voltam itt. A találkozó hangulata megfogott. Három napos programnak a beszélgetései, amit ebből leszűrtünk, hogy mások hasonló problémákkal hasonló élethelyzettel küzdenek mint én magam. Ezt ki lehetett beszélni. Talán ebben látom a legnagyobb jelentőséget, hogy érdemes volt eljönni.

-Katonáknál ide helyezik őket, oda vezénylik. Jobban oda kell figyelni a házasság és a család összetartására?

-Mindenképpen. Elsősorban az otthon maradt házastársra hárul nagyobb teher. Bár külszolgálaton nem voltam, de itthon elég sok helyőrségben szolgáltam. Hetekig ingáztam. De amikor haza megy az ember hétvégén, foglalkozni kell a családdal. Ugyan úgy ki kell venni a részüket, mintha ki se szakadt volna ebből a légkörből.

-Katonáknál én azt vettem észre, hogy nem nagyon merik vállalni a hitüket.

-Talán tegnap vagy tegnap előtt került szóba, a katonák fel merik-e vállalni a hitüket. Mernek-e megjelenni egyenruhában egyházi rendezvényen? Sokan nem merik vállalni, hogy vallásosak. Én úgy gondolom, annak is üzenete van ha egyenruhában jelenik meg egy rendezvényen, annak is ha nem egyenruhában, és negatív üzenete van annak ha hivalkodásból jelenik meg.

-Erre a családerősítő hétvégére azért jöttünk, immár negyedik alkalommal rész veszünk rajta, tanúságokat tudnunk itt leszűni dolgokból. Nekem lesz egy-két nap, mire fel is tudom dolgozni ezeket.

-Mik a gondok általában a katonacsaládoknál?

-Én több alkalommal vettem részt missziókon. Elég nagy próbatétel, nem csak nekünk katonáknak de a feleségeknek és a gyerekeknek ez a távolságot leküzdeni. Függetlenül attól, hogy az internet lehetőségével szinte napi a kapcsolatban tudtunk maradni. Aki itthon marad, annak talán nagyobb próbatétel.

-Mi volt a titka ennek, hogy ilyen szépen megmaradt a házasság együtt maradt a család? Mert azért, ez egy folyamatos küzdelem.

-Egy nagyfokú türelmet igényel mind a két oldalról, a gyerekek részéről, és a mi részünkről. A nagyfokú egyetértés, és harmónia megőrzése.

-Egymással is megtudjátok ilyenkor beszélni a problémákat? Szó esik arról, hogy nálatok mi a probléma. Ti ezt, hogy oldjátok meg?

-Igen, természetesen eszmét cserélünk. Tegnap is erről beszéltünk késő estig. Kinek kisebb a gyermekei, kinek nagyobb. Nekünk már nagyobbak. Vannak viták, de mindenképpen a célt látjuk. A családot együtt tartani, és ne legyen válás.

Kellemes rádiózást kívánok valamennyiüknek! Egy hét múlva jelentkezünk újabb interjúkkal, riportokkal. Megköszönöm a figyelmet, a szerkesztőt Fodor Endrét hallották. Harmadik századi imádsággal búcsúzom. „Oltalmad alá futunk, Istennek szent Szülője, könyörgésünket ne vesd meg szükségünk idején! Hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől, minden koron dicsőséges és áldott Szűz. Mi asszonyunk, mi közben járónk, mi szó szólónk, engeszteld meg nekünk szent Fiadat, ajánl minket szent Fiadnak, mutass be minket szent Fiadnak! Ámen.

 

 

245. ADÁS

2018.február 22.

Szerkesztett változat

„Számtalanszor tapasztaljuk, hogy szavaink süket fülekre találnak. Ilyenkor ne okoljunk soha másokat, mivel a szemrehányásokban mindig van valami tisztátalan. Sokkal jobb, ha ilyenkor imádkozni kezdünk, érezve szavaink kölcsönös végességét.” Köszöntöm Önöket Pilinszky János gondolataival. A szerkesztőt Fodor Endrét hallják. Mai adásunkban folytatjuk majd a családerősítő lelkigyakorlaton Bíró László katolikus tábori püspök által elmondott gondolatokat, amelyet Ferenc pápa intelmei alapján mondott el. Folytatjuk továbbá Nádasy Alfonz hadinaplójának felolvasását Bőzsöny Ferenc által.

Bíró László katolikus tábori püspök:

Azt mondja a Szentatya, a házastársak dialógusa semmi más, mint annak keresése mi a jó másikban. Annak keresése mi a közös bennünk? Odáig eljutni, hogy a másik Isten nekem szóló ajándéka. A pápának egy szép gondolata.

„Minden egyes ember Istennek egy logosza.” Sokféleképpen szólt az Isten az emberekhez. Legvégső soron fia által. Ezek a lezárt logoszok úgy kerülnek közel egymáshoz ha dialógusba kezdenek. Ez a hitvestársi beszélgetés. A dialógus a házasságban, mondja Ferenc pápa, nem más mint Isten keresése.

A gyermek nevelésének megerősítése, a VII. fejezetnek a címe. A szülők mindig hatnak a gyermekeik erkölcsi fejlődésére, jó és rossz irányban egyaránt. Testvérek, mindig mintát hagytok! E nélkül nincsen.

Jött egy házaspár hozzám. A fiú informatikus volt, a lány tanárnő talán. A lánynak egyetlen hozománya volt a férje felé, azt ígérte nem fogja verni a gyermekeit, mert őt az anyja sokat verte. Ott vannak nálam, képzeljétek el. Válságban a házasság. A fiú mondja, hogy nem merem otthon hagyni a feleségemmel gyermekeimet, mert úti-vágja őket. Hadd mondjam a pápának még egyszer azt a mondatát. A szülők mindig hatnak gyermekeink erkölcsi fejlődésére, jó és rossz irányban egyaránt. II. János Pál ezt így mondja, bennünket egy titokzatos szál fűz össze. A jótettekhez hozzá tudja magát adni az Isten. A pici nagyon pici. Amikor előszőr halljátok vissza azt a csúnya szót a szájából, amit ti mondtatok. Nagy felelősség. Régiek is mondták: -„Előbb lenni, aztán tenni!”

Következetes lét. Szülő nem lehet pajtása a gyerekének. Legyen kihez felnőni a gyerekének. Nem azt jelenti, hogy nem engedem közel magamhoz a gyerekemet. Nagyon bonyolult a gyereknevelés ma. A család nem mondhat le arról, hogy a támogatás, a kísérés, a vezetés helye legyen. Még ha újra számba is kell venni a módszereit. Nagyon sok család lemond róla, ez az érzése. Meg kell terveznie, hogy minek akarja kitenni a gyermeket. Kik foglalkoztassák, szórakoztassák őket? Kik azok a képernyőkön át beférkőzzenek a lakásban? Kik azok akinek a vezetésére bízzák őket? Miért dolgoznak a szülők éjt-nappal alá téve? Azért, hogy megkeressék azt a pénzt amivel gyerekeiket kiszolgáltatják idegen nevelési tényezőknek. Mondja az előadó. Sajnos igaz.

Csak a velük töltött alkalmak, amikor egyszerűen és szeretettel beszélünk fontos dolgokról, és az idejük kitöltésre szolgáló jó lehetőségek az ártó hatások elkerülését. Mindig ébernek kell lenni, soha nem tesz jót magukra hagyni a gyereket.

Az első három évben ha kialakul a jó kapcsolat később is végig kísér. Mindazonáltal a megszállottság nem nevelő hatású. Nem lehet minden helyzetet ellenőrzés alatt tartani. Milyen elv mentén kell nevelni?

Régen a paraszti kultúra nagyon stabil volt. Mindig a nyomában akarok lenni, ez a megszállottság. Különösen pesti szülőknél látom ezt. Mindig kísérik. Mindig autóban van a gyerek.

Az idő és a tér. Inkább folyamatokat kell elindítani a gyerekben. Olyan folyamatokat kell elindítani, ami időt álló. Mindig nem tudsz a nyomában lenni. Ha a szülő ellenőrizni akarja mindig minden mozzanatát, csak fölötte akar uralkodni. Nem nevelni akarja, nem készíti fel a kihívásokra, a szembenézésre. Nagy szeretettel készítsük fel a gyerekben, a kiművelésének folyamatát. Arra kell törekedni, olyan nevelést adjunk, amiben a gyerek autonómiáját és szabadságét erősítjük.

Nádasy Alfonz hadinaplója következik:

Augusztus 20.

Már kora reggel kimentem az utcára. A Madonna szobornál misézem. A környék asszonyai annyi virágot hoztak, hogy el sem tudtam képzelni, mi lesz velük, hova teszik. Hát nem azért szláv a lengyel, hogy a virág díszítésben is nem mutatná meg a túlzását: Mikor már az egész szobor alja tele volt mindenféle virággal, akkor következett maga a szobor. Először az asztalról diszitették nők és férfiak, aztán jött a szobor karja, nyaka és a feje.

Végül is az egész szobor egyetlen virágcsokor volt. Nyolc órakor már kezdtek gyülekezni az emberek. Kilencre hirdettük a misét. De előtte egy félórával már feketéllet az egész környék. Jöttek a mieink is.

Megérkezett a zenekar is. Rögtön azt javasoltuk nekik, hogy menjenek be a fák alá. Hátha jönnek az orosz repülők, és a nagy csillogás idecsalogat néhány bombát. A katonák is igyekeztek a fa alá menni, amennyire a helybeliektől ez lehetséges volt. Láttam, hogy néhány pléhgalléros igen sürgősen helyezkedik el az árnyékban. Félti a kis büdös életét. A civilek nem törődtek semmivel. Imádkoztak, énekeltek, beszélgettek felváltva. Igy várták a misét.

Katonáink lehettek vagy háromszázan. Megpróbáltam velük az énekeket. Már régen voltam ennyivel együtt. Kíváncsi voltam, mernek e idegenek előtt énekelni. Hát kellemes csalódás volt. Úgy zengett a környék, hogy a lengyeleknek tátva maradt a szája.

Még mise előtt közvetlenül is hordták a virágokat. Már nem lehetett hova tenni. A találékonyság mégis megtalálta a helyüket. Az egész asztal környékét teleszórták, mint valami urnapi körmeneten. Egész halmokban állt a sok szép virág. Sohasem miséztem igy. Szinte bódulatban voltam a virágillattól.

Alig kezdtem el a misét, mikor két orosz gép jött fölénk. A tröttyös banda nem vette észre a közeledtüket, hát tovább fújta. De a katonák közt nyugtalanság támadt. Elkezdtek futni a fák alá. Igen, de mindenütt lengyelek voltak. Azok lehettek vagy ezren.

A civil helyén maradt, a hős katona pedig futott. Aztán pillanatok alatt elhúztak a gépek. Helyre állt a rend. Folytattam a misét.

Jött a prédikáció. Éreztem, hogy lélekből fakadt minden szavam. Nagyon figyeltek a mieink, de a lengyelek is. Csak az tűnt fel, hogy a civilek egyik-másik csoportjában egy-egy férfi vagy nő néhány mondatom után valamit mond a körülötte állóknak. Nem volt nehéz kitalálni, mikor már vagy ötödször ismétlődött, hogy értenek magyarul, és fordítják a mondataimat. Így is volt, ahogy kiderült a mise után. Volt aki járt nálunk a háború előtt régi rokonainál. Volt aki családjában hallotta a magyar szót. Volt aki maga magyarnak vallotta magát, illetve származását, mert olyan jól beszélt magyarul.

Rengetegen áldoztak. Természetesen a mieinknek általános feloldozást adtam. Sőt, és ez csak az utolsó pillanatban jutott eszembe: tolmács által megmondtam a lengyeleknek, hogy keltsék fel a tökéletes bánatot. Ugyanúgy jöhetnek áldozni, mint a katonák. Rengetegen jöttek.

Mise után még ott maradtunk, mert a himnusz után a lengyelek kezdtek énekelni. Egyik templomi éneket a másik után. Aztán a lengyel himnuszt. Nem akartak elmozdulni a szobortól. Imádkoztak, újra más imádságba kezdtek. Letérdeltek, felálltak. Látszott, ahogy a templomban megszokták.

Újra jött két ruszki gép. De két német vadász küszködött velük, igy nem volt idejük, hogy minket figyeljenek. Egyébként ekkora tömegbe biztosan ledobtak volna néhány bombát. De az emberek is mennyire megszokták az ilyent, mi sem bizonyította jobban, mint az, ami következett. Felnéztek az égre. Látták, hogy légi harc. Mintha mindegyik azt mondta volna magában: á, ez úgy sem figyel ide. És maradt mindenki a helyén énekelve, imádkozva. Közben én is felsandítottam az égre, mert a két német vadász úgy tekergett körülöttük, mint valami bűvölő. Az egyik aztán füstölögve zuhant le tőlünk pár kilométerre. Úgy látszik, nem tudta kioldani a terhét, mert rettenetes robbanással ment szét.

Köszönöm a figyelmet. A szerkesztőt Fodor Endrét hallották. Pilinszky János gondolataival kezdtük, így avval fejezzük is be. A szentség tulajdonképpen nem is más mint a végső de valójában mindig is érvényes helyzet felismerése és boldog elfogadása. A Szent egyedül van Istennel élete ettől folyamatos gyónás és szakadatlan imádság. Vagyis az ő életformája az egyedül valóságos élet és életforma.

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK,

ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK  AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség  1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail: berta.tibor@hm.gov.hu

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szombat, 2020, június 27