Inter Arma Caritas - Magazinműsor a Mária Rádióban 2018. 256-260. adás

 

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET

Magazinműsor

honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról.

A Honvédelmi Minisztérium,

a Magyar Honvédség

és a Katolikus Tábori Püspökség

adása a Mária Rádióban.

256-260. adás

 

 

256. ADÁS

2018.május 20. 

Szerkesztett változat

„Ebben az életben minden tökéletesség magában hordoz valami fogyatkozást és minden okoskodásunkban van valami homály. Az alázatosság és az önismeret biztosabb út Istenhez, mint az elmélyült tudós kutatás. Nem kell kárhoztatni a tudományt, vagy bármiféle egyszerű jártasságot valamiben jó az magában véle Isten rendelése szerint való. De mindig többre kell becsülni nála a jó lelkiismeretet és az erényes életet.” Kempis Tamás gondolataival köszöntöm Önöket, a szerkesztőt Fodor Endrét hallják.

Mai adásunkban majd Bíró László katolikus tábori püspök a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Családügyi Referense Ferenc pápa amoris laetitia kapcsán oszt meg újabb gondolatokat, amelyet a családerősítő lelkigyakorlaton részvevőkkel osztott meg.

A Lourdes-i Nemzetközi Katonai Zarándoklatról Berta Tibor általános helynököt hallják majd.

Folytatjuk Nádasy Alfonz hadinaplójának felolvasását ezúttal is Bőzöny Ferenctől.

Adásról-adásra megszólal Bíró László katolikus tábori püspök Ferenc pápa amoris laetitiajáról elmélkedve.

-Van Pál apostolnak az a szava, hogy „adjátok testeteket élő Istennek tetsző áldozatul, ez legyen értelmetek hódolata.” Magyarul ez legyen ti értelmes Isten tiszteletetek. Ott van két féle keresztény és nincs kultusz. Ha olvassátok a zsidó levelet akkor erről szól. Az első században a kereszténységnek előbb volt kész a hétköznapok kultusza, mint a hétvégéké. A főparancsolatban benne van az önszeretet, az Isten szeretetet az embertársakon keresztül, az embertárs szeretetéhez kell a helyes önszeretet. Tolerancia és intolerancia. Intolerancia az igazság és az értékvédelmében. Azt gondolom a kommunizmus alatt sokan ez ellen vétettek. A személyt mindig toleranciával védeni. A kettőt ne keverjük össze, ha összekeverjük a családiélet felborul. Legyetek nagyon-nagyon következetesek! Nem csak teológiai szempontból, hanem saját életvezetésünkben.

 

Berta Tibor ezredest, áltanos helynököt Lourdes-i Nemzetközi Katonai Zarándoklatról hallják, amelyen idén ismét képviselteti magát a Magyar Honvédség.

-Ebben az évben a katonai zarándoklat az egyik legnagyobb ünnepünkre pünkösdre esik, a Szentlélek kiáradására.. Ez koronázta meg azt a művet, amelyért Isten fia a világra jött. Ez a zarándoklat 60. alkalommal lesz Lourdes-ban. Az egész katonai zarándoklatoknak nagy-nagy mondanivalója az, hogy  arra kérjük az Istent hogy adjon nekünk békét. Talán tisztázni kéne az emberiségnek, hogy mit jelent nekünk a béke. Ha ezt tisztáztuk, akkor vissza kéne nyúlni az alapokhoz, amit mi a zsidó keresztény kultúrkörben megkaptunk. Ez pedig ahogy Jézus krisztus megfogalmazta „békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek, de nem úgy adom nektek ahogy a világ adja”. Az embernek az Istennel való találkozása tudja nekünk meghozni a békét. Ha az ember kirekeszti az életéből az Isten, akkor ha valaki jó megnézi a történelmet akkor ott mindig békétlenség van. A Lourdes-i zarándoklatok 1958-ban a megbékélés reményéből születtek meg, francia- és némettábori lelkészek kezdték el a második világháborút követő korszakban. Meg kellett mutatni a világban, hogy a katonaság egy fajta harcért van. De nem olyan harcért amit kitalálunk, olyan harcért hogy a katonák a békét megóvják. Ebből alakult ki az egész Lourdes-i Katonai Zarándoklat, amibe később bevontak szép lassan más országokat is. Így jutunk el 2018-ban amikor 60. zarándoklat készül 30-35 ország katonasága, hadserege. A 60. zarándoklat fő vonala ahhoz igazodik, ahogy eddig is volt. Megmarad a hagyomány, van egy ünnepélyes nemzetközi megnyitó, ami valószínűleg a földalatti X. Szent Piusz Bazilikában lesz. Aztán megindul az a programsorozat, ami egyrészt nemzetközi ill. az országok saját programjaival. Így a Magyar zarándokcsoport is ugyanazokkal a programokkal kapcsolódik be a zarándoklatba.

Magyar nyelvű keresztúttal, magyar nyelvű szentmisével; azzal a gyertyagyújtással, amivel minden évben megemlékezünk a Magyar Honvédség elhunyt katonáiról, akik a külszolgálatokban tevékenykedtek; külön másik szentmisékben megemlékezünk a 170 éves Magyar Honvédségről; folytatódnak a nemzetközi programok a rózsafüzérrel vagy a Mária körmenettel; az Eucharisztikus körmenettel betegek megáldásával, és a harmadik napon ünnepi nagymisével.

 

Nádasy Alfonz hadinaplójának egy részlete következik.

Késő este lett, mire elhelyezkedtünk. Megmutatták a szobámat, az egyik könyvtárszoba. Göndöcs László református vezetőlelkésszel lakom együtt. Igen megszerettem Lacit, derék magyar ember. Kallay a mellettünk levő szobában kapott helyet. Éppen a szobánkban levő festményt nézegettem, és hívtam fel Laci figyelmét a képre, mikor bejön Kallay és néhány másodpercig hallgatja, mit mondok a képről. Éppen azon tanakodtunk, ki festhette, mikor ő császári és királyi századossága azzal a marha nagy kincstári aranyeszével azt mondja: Hiszen ott van, Pinkszben készült /pinx/.

Igen műveltek lehetnek a tulajdonosok. Egyik könyvszekrény német, a másik francia, a harmadik lengyel, a negyedik latin és orosz művekkel van tele. Ízléses bútorok, festmények, szobrok az egész kastélyban. - Senki sem tud hollétükről. Szegény emberek elmenekültek, illetve elhajtották őket. De lehet, mint közben az itt maradt cselédség mondta, hogy egész közel vannak. Igyekeztem minden módon kivenni belőlük valami konkrét adatot, de sikertelenül. Azt akartam ugyanis, látva ezt a rengeteg műkincset, illetve annak a romjait, hogy a helyiek mentsék el valami végleges helyre. Hiszen igy csak ebek harmincadjára mennek. Mindenki annyira el van foglalva önmagával a helybeliek közül, hogy már nincs energiájuk ilyenre. Ezt meg is értem, mert ahova váratlanul ennyi katona bemegy, az elmúlt hónapok hatása emléke után nem tudhatja, hogy a legjobb barát álarcában is nem ellenség jön-e.

Mikor minden kísérletem csődöt mondott, ott hagytam mindenkit /már lehetett vagy délután öt óra/, leszaladtam a dombos parton a kedvenc Pilicához. Nem érdekelt most a háború, a nehézségek, a zűrzavar, a bizonytalanság. Újra cserkész lettem, és a lengyel nagytábor emléke rohant meg. Visszaidéztem, mennyit fürödtem a táborunk mellett elfolyó kellemes vizű és puha fövenyű Pilicában.

Ahogy szaladok, észre sem vettem a drótakadályt. Gondtalanul átugrottam. Csak mikor már nem tudtam másképpen megállni, elvágódtam akarattal, mert repülés közben észrevettem egy táblát. Vajon mi lehet? Feltápászkodva sejtettem a szörnyű szót. Igenis Miene volt a táblán. Na, ezt aztán mégsem. Nem akarok sváb aknától meghalni lengyel földön.

Már másodszor vágódom el néhány centire ilyen kedves aknától. Egyszer Maloritában, és most. Óvatosan vissza kúsztam, és a kerítést megkerülve /az egész kastély körül volt rakva aknával/, mentem a vízhez.

Te szamár Alfonz, már megint elérzékenyedtél, mikor érezted a lágy vizet és a bársonyos fövenyt.

Igen minden, ami a fiuk között töltött pedagógus életemre emlékeztet, rögtön kiváltja bennem a vágyat, hogy egész életemben nevelő maradjak, és ott gyűjtjek szebbnél-szebb élményeket magamnak is, másoknak is. És mind jobban szinte fogadalomszerűen megerősödik bennem az a hivatás, hogy minden átkos háború ellen küzdjek, akár tetszik a katonáknak, akár nem. Annyi terv születik az agyamban a háború utánra ezzel kapcsolatban. Csak arra torpanok meg, mikor józanul utána gondolok: még soha sem folytatódott az élet úgy, ahogy a háború előtt abba hagyták. Biztos, hogy most is igy lesz. De hogyan?!? Ez izgat, és az optimizmustól a legelkeseredettebb pesszimizmusig minden érzés végigborzolódik bennem.

 

Köszönöm a figyelmüket, hogy velünk tartottak, elköszönök Önöktől a szerkesztőt Fodor Endrét hallották. Kempis Tamás gondolataival zárom műsorunkat: „Nem kell hinni minden szónak és ösztönzésnek, hanem óvatosan és türelmesen meg kell fontolni mindent Isten előtt. Sajnos gyakran hamarabb hisszük el s mondjuk ki valakiről a rosszat mint a jót olyan gyarlók vagyunk. De a tökéletes férfiak nem könnyen hisznek minden szóbeszédnek, mert tudják hogy gyarló az ember hajlik a rosszra és könnyen botlik a beszédben.”

 

257. ADÁS

2018.május 26. 

Szerkesztett változat

Aki zarándokol nem rohan, aki zarándokol nem menekül, aki zarándokol nem menetel, aki zarándokol nem túrázik, nem bóklászik céltalanul aki zarándokol, hanem célra talál, aki zarándokol úton van, aki zarándokol jó úton van.

Köszöntöm hallgatóimat a szerkesztőt Fodor Endrét hallják. Mai adásunk rendhagyó, mint ahogyan a következő is. Beszámolunk a 60. Nemzetközi Katonai Zarándoklatról, aminek résztvevője volt a Magyar Honvédség zarándokcsoportja is. A jelenések barlangjában elhangzott mise részletet hallják majd az interjúkkal. A felvételt Szűcs László készítette. Tartalmas rádiózást kívánok a következő 20 percre!

 

Részletet hallanak a Jelenések barlangjánál elmondott magyar szent miséből.

Bíró László katolikus tábori püspököt hallják.

-Az Atya, a Fiú és a Szent lélek nevében. Ámen. Békesség nektek!  Kedves Testvéreim! Isten hozott mindnyájunkat! Sokaknak a felmenőik is szerettek volna egyszer itt imádkozni. 1858-tól híresült el ez a hely. Nekünk megadatott, hogy itt lehetünk a legszentebb ponton. Úgy vagyunk mint mikor haza megyünk a szüleinkhez, előszőr az édesanyánkat köszöntjük. Itt vagyunk, sok féle impulzus fog érni. Köszöntjük a Szűz Anyát. Sokan kérték, hogy imádkozzunk értük. Sokszor nem is hisznek akik kérték, hogy imádkozzunk értük.

Néhány szót a Szűz Anyáról. Máriát Isten anyja. Mária anyaságának a legszebb jelenete a kereszt alatt Mária és János. Jézus oda szól Máriának és Jánosnak :-„Íme a te anyád, íme a te fiad.” Az ember úgy gondolná, hogy Jézus még a keresztfán is az édesanyjáról gondoskodott. Valójában egészen másról van szó. Nem egy szociális gondoskodásról van szó, hanem az egyház úgy tekint Jánosra ott a kereszt alatt mintha önmaga lenne a kereszt alatt. Jánosban a Szűzanyát Jézust mindnyájunk anyájává fogadta. Az írja a szent író Jánosról, János háza fogadta a Szűz Anyát. Pedig a kommentár megjegyzi, nem azt jelenti hogy befogadta Máriát a hajlékába János, hanem az hogy befogadta a dolgai közé. Addig el szoktunk jutni, hogy van egy feszület vagy egy Mária kép oda haza. De házunkba fogadni a Szűz Anyát ennél többet jelent, befogadni a dolgaink közé. Amikor régiek úgy indultak el a munkába, hogy azt mondták, hogy befogadták Jézust és Máriát az életükbe. Ez másik megközelítése a Szűz Anyának. Ezen a ponton itt a forrás, és itt vannak a fények, a gyertyák, a szikla mind-mind ősi szimbólum. A szikla Krisztus, a forrás a keresztségre emlékeztet minket, a gyertya az önfeláldozó életre másrészt pedig arra az égi világosságra. A Szűzanya akit ünneplünk közös módon is, mint velünk maradt édesanyánk. Így mondja Bernadett a szépasszony. Miért szép Szűz Mária? Mások a szépséget így alkalmazzák, mert kegyelemmel terjes. A szép arcúság az nem fizimiska, hanem belső gazdagság. Arc a lélek tükre. Mikor Máriát szépnek mondjuk, akkor beszélünk valakiről aki egészen Isteni. Aki szép volt, mert nem volt benne megosztottság. Mindnyájunk hivatása, hogy ezt a szépséget sugározzuk magunkból. Ami valójában Isten szépsége.

Mária ott van a Kánai menyegzőn oda szól Jézusnak:-Fiam nincs bor.

Cselédeknek pedig:-Töltsétek meg a korsókat vízzel!

Lakodalmi helyzet, kellemetlen helyzet, lakodalom, bor nélkül siralmas. Mária ott van, észre veszi, és segít. Elhisszük Mária szépségét, segítőkészségét. Figyeljünk mi is a másikra!

Katonai zarándoklaton veszünk részt. Nemzetünket képviseljük a többi katonák között. Ajánljuk fel ezt a zarándoklatot, az otthon lévő munkatársakért, a honvédségi dolgozókért és majd megfogunk emlékezni külön is a világháborúban elesettekért is. Kívánok kegyelem gazdag és szép megemlékezést! Ámen.

 

Nagy öröm és hála él a szívemben magyarok voltunk 160 és hivatalosan én úgy olvastam, hogy 16.000 voltak a regisztrált katonák és hozzá még a civilek. Hatalmas tömeg volt együtt és valóban méltó megünneplése volt ez a Katonai Zarándoklat 60. évfordulójának. Azok jönnek el, akik már tudják, hogy mire jönnek. Kialakul egy belső magja ennek a zarándoklatnak, akik nem a látványosság miatt jönnek, hanem az imaszándékuk miatt. Katonáink közül is ketten is ünnepelték itt a házassági évfordulójukat, van egy nagypapa is közöttünk, aki unokájáért imádkozik, mert az súlyos beteg. Érdekes ennek a Lourdesnak van egy sajátos vonzereje. Szoktam idézni egy szerzőt, aki azt mondja, hogy Lourdnak egyetlen pontja van, ahova soha nem süt be az a Lourdesi-barlang és mégis világosságot áraszt.

Sajátossága az idei zarándoklatnak, hogy éppen pünkösd napjára esik. Az itteni tábori püspök úr is a kommunikációról beszélt. Szoktuk mondani a pünkösd a kommunikáció ünnepe. A Szentlélek az a valaki, aki megváltoztatja a kommunikációt. Pünkösdnek egy sajátos hangulata volt az idei évben.

A Magyar Honvédségnek megalakulásának a 170. évfordulója volt, erről sem lehet megfeledkezni az idei évben. Szűzanyát, mint a béke királynőjét is szoktuk titulálni. A katona fegyveresen őrzi a békét. Hívő ember tudja, hogy a béke belülről teremhető meg. Ugyan, úgy ahogy Mária befogadta Jézust a hit által. Ez volt nagyjából az üzenete az idei pünkösdi zarándoklatnak.

 

Huszár János altábornagy

-A Honvédelmi Minisztérium és a magyar honvédség felsővezetősége a kezdetektől 1991 óta tevőlegesen is támogatja ezt a kezdeményezést, ill. anyagilag is hozzájárul a zarándoklatot vállalók támogatásához.

Teszi ezt mind azért, mert a felsővezetés számára és a Magyar Honvédség számára nagyon fontos a katonákkal való foglalkozás, a katonák lelkigondozása. Ez a katonai zarándoklat ide Lourdban ennek a részeként működik.

-Altábornagy Úr hogyan tudná megfogalmazni azokat az érzéseket, amelyek az elmúlt másfél napban kavarogtak Önben.

-Önmagában ez a rendezvény ebben a miliőben, a maga sokszínűségében egy csoda. A katonaemberek, akik az élet nem szelíd oldalán helyezkednek el a mindennapokban képesek arra, hogy kicsit megálljanak, egy kicsit magukba szálljanak és végig járják ezt a zarándokútat. Egymásra találva, talán magukra is rátalálva élhetik meg ezt a nagyszerű élményt.

 

Berta Tibor ezredes, általános helynök

Azért jövünk ide ki, hogy a magyar 170 éves honvédelmi évfordulót valamiképpen bemutassuk. Ez valósul meg a zenekari fesztiválon. A magyar zenekar olyan dalokat fog játszani, melyeket  a jelenlevő hagyományőrző katonáink képviselnek az 1848-as illetve a 1800-as évek vége, valamint az első- és a második világháborús egyenruhákban. Így próbálunk megemlékezni arról, hogy egy 60. Nemzetközi Katonai Zarándoklaton vagyunk itt a 170 éves Magyar Honvédelmet ünnepelve. Azt mondom minden egyes zarándoknak, akivel találkozok egy pár perc idejéig, hogy higgyen abban, hogy itt egy csoda történhet Lourdesban.

 

Kedves hallgatóink a mai adásunk rendhagyó volt, beszámoltunk a 60. Nemzetközi Katonai Lourdes-i Zarándoklatról. Ez folytatjuk a következő adásunkban is. A helyszínen Szűcs László készített interjúkat, az ott rögzített felvételek lesznek halhatók a következő adásunkban is.

Elköszönök Önöktől, a műsor szerkesztőjét Fodor Endrét hallották.

„Oltamad alá futunk Istennek Szent Anyja, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején. Hanem oltamazz meg minket minden veszedelemtől mindenkor dicsőséges és áldott Szűz, Asszonyunk, Közbenjárónk, és Szószólónk engeszteld meg értünk Szent Fiadat, ajánlj minket Szent Fiadnak, mutass be minket Szent Fiadnak. Ámen.”

 

 

258. ADÁS

2018. június 1. 

Szerkesztett változat

„Adj nekünk szerető szívet húsból valót, ne kő szívet, hogy szerethessük Istent, s embert.

Add nekünk saját szívedet, hogy igazán szerethessünk megfeledkezve önmagunkról.”

Egy bíboros imádságának gondolataival, annak idézetével köszöntöm Önöket a szerkesztőt Fodor Endrét hallják.

Mai adásunkban folytatjuk majd előző műsorunkban közreadott Lourdes-i Nemzetközi Katonai Zarándoklatról készített összefoglalót, amelyet Szűcs László felvételéből adom közre. Ebben beszámolunk a Szent Maximilian Kolbe Kápolnában megtartott magyar szentmiséről. Bíró László katolikus tábori püspök szentbeszédéből hallanak részletet. De megszólalnak majd magyar katonai zarándokok is. A felvételek, interjúk között a nemzetközi zarándoklaton rögzített zenei megszólalásokból hallanak, majd ill. a Hódmezővásárhelyi Helyőrségi Katonazenekart hallják.

 

Berta Tibor általános helynök:

-Ebben az évben arra emlékezünk 170 éves a Magyar Honvédség. 1848-ban ezt a honvédséget azok alapították meg , akik gondoltak arra, hogy az országnak a függetlensége, az országnak szabadsága ér annyit hogy legyen egy haderönk. Szeretném itt most megköszönni, hogy mi ennek a haderőnek a részei vagyunk. Az egyenruhát nem csak kívül kell felvenni, hanem belül. zt a gyertyát, amit a püspök atya majd meggyújt oda helyezzük a többi gyertya mellé. Annak a jeleként, hogy akik idejönnek érezzék hogy a gyertyát amit itt elhelyeznek valakiért el kell hogy égjen. Valakiért fel kell, hogy áldozza magát a gyertya ezt jelenti. A gyertya fénye egyrészt megvilágosít és meleget ad, de közben elég így feláldozza magát. Amikor mindezt tesszük gondoljunk mind azokra akik ebben a hadseregben szolgálnak. A gyertya éghet a kollégákért. Ennek a gyertyának a fénye világosítson meg bennünket, ennek a gyertyának a fénye legyen oltalom azoknak is akiket ide hozzunk a szívünkben.

 

Bodó Zsolt törzszászlós vagyok, a Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium nevelőtanára vagyok. A középiskolából 10 növendék vállalta az utat. Mivel hagyomány ez visszamenőlegesen minden évben számítanak rá, hogy kiutazunk. Önkéntes jelentkezés alapján, akik gyakorolják a vallásukat azok szeretnének ide elzarándokolni, és szerencsére ez az iskolából nagy létszámmal bír. Így könnyű összegyűjteni egy 10 fős csapatot. A táborban 10 fő katonai növendék foglal szállást, a MH Ludovika Zászlóaljtól szintén 10 fő van jelen, a katonai állományt szintén 12 fő képviseli ők zömében főtisztek, ill. a Hódmezővásárhelyi Katonaizenekar is itt van elszállásolva. Tehát elég nagy létszámról beszélünk.

-A táborban elszállásolt állománynak a parancsnoka lehet. Milyen érzés ez?

-Örömmel fogadtam a felkérést és teszek ennek eleget. Szerencsére a táborban mindenki elfogadja az utasításaim, így nagyon jó táborparancsnoknak lenni. Az maga a csoda, hogy itt lehetek én így gondolom. Nem is gondoltam, hogy ide eljutok, különösen azért mert római katolikus vallású vagyok.

Az egész családom ezt a vallást gyakorolja, Heves megyéből származunk. Nagyon örülök, hogy itt lehetek. Megmondom őszintén, nem gondoltam, hogy ennyi ember részt vesz a zarándoklaton. Utána olvastam, hogy mi történt az elmúlt éjszázadban, ill. még korábban. A diákok is egy óriási jutalomként élik meg, hogy itt lehetnek.

 

-Palásti Krisztián főtörzsőrmester vagyok. Szerencsés embernek érzem magam, mert 15. alkalommal vehetek részt ezen a Nemzetközi Katonai Zarándoklaton. Az ember olyan mint Lourdes időjárása, mindig változik. Amit ennek a helynek a „kegyelme ad” –ahogy püspök atya fogalmazta – maga a város, a Jelenések Barlangja, a Keresztút, a Bazilika azt meg kell élni. Ezért érzem magamat szerencsésnek, hogy újra és újra el tudok jönni, és most 15. alkalommal. Hatvanban nőttem fel, kisgyermekként ott ministráltam. Azokat a dolgokat próbálom hozni magammal ill. itt átélni. Minden évben óriási kegyelemmel és megnyugvással, lelki feltöltődéssel megyek haza. Ez kitart a következő zarándoklatig.

 

Részlet Bíró László katolikus tábori püspök szentbeszédéből, amelyet a magyar szentmisén a Szent Maximilian Kolbe Kápolnában mondott el.

Főtisztelendő Atyák, Altábornagy Úr, Tábornok Úr, Zarándok Testvéreim!

Mint a repülőben is mondottam, ugye ennek a zarándoklat a mottója „Pacem in terris. Béke a földön.” XXIII. János Pápa, amikor az atom fegyverkezés nagyon divatba jött, Kubában folyt a háború. Amikor veszélyes volt a világ helyzete bele kiáltja a világba „Békét a földnek! Pacem in terris!”.

Nem vagyok katona, de mégis katonák között vagyok. Mindig kérdezik tőlem: -Mit keres a püspök a fegyverek között? Nem győzőm magyarázni, hogy a katona jobban kívánja a békét, mint te. A katona az életnek, a békének, a jognak, a gyengéknek a védelmezője.

Itt vagyunk egy Mária kegyhelyen. Szűzanyát így titulálják a Regina Pacis béke királynője”. Mit tett ő a békért? Tesz-e valamit a békért? Mária szívébe véste szavakat. János befogadta Máriát a házába. János nem csak a házába fogadta, hanem befogadta a dolgai közé. Mária ezt előbb tette befogadta Isten igéjét. Mária békét sugároz. A békét sugárzó ember az rendben van a világgal, rendben van a teremtéssel. A békeharc a szív mélyéből rejlik. Mária befogadta az örök igét. Évezredek múlva is a béke hordozójaként, a béke királynőjeként tekintünk rá. Nekünk is a béke őrzése a hivatásunk. Mit tehetünk azért akár - a honvédség keretein belül is – hogy békét sugárzó emberek legyünk? Előbb mondtam Mária befogadta Jézust. Befogadni az Istent, befogadni a természetfelettit. Mások így fogalmazzák meg általánosságban „Európa merj hűséges lenni önmagadhoz, merj hűséges lenni a gyökereidhez”. Tavaj beszéltem itt róla azt hiszem, Nietzsche azt mondja „Halljon meg az Isten, és éljen az ember!” Temessétek el az Istent, és támadjon fel az ember!” Amikor rájön arra, hogy mi lesz abból a világból, amikor meghal az Isten. Ezt mondja: - „Ja, mit tettünk! Elszakítottuk a Földet a Naptól, és éjszaka van, és az éjszaka egyre sötétebb.” Kedves Testvéreim! A békét őrizni, a békért küzdeni az alapvetően belső harc. A békét őrizni jelenti a befogadást.

Benne élünk egy diktatórikus világban. Valójában a kisebbség diktatúráját éljük. Azt mondta valaki: -„Akik kevesebben vannak, és sok pénzük van, azok tudják magukat hirdetni.” A széles tömegek megvezetetten azt hiszik, amit a médiában sokat olvasunk az az igaz. Nagyon fontos hogy a szekularizmus ezt az Istent felejtő hatását ellensúlyozzuk. Van egy másik fogalom is a „laicizmusnak a diktatúrája” amit a pápa így emleget. Mi az a laicizmus? Két fajta laicizmus van: - Az egyik ezt mondja, hogy minden virág hadd nyíljon! A vallások éljenek békességben! A másik pedig, meg akarják védeni a vallástól az embert. Ez a legártalmasabb az embernek.

 

Bíró László katolikus tábori püspök:

Hivatalosan én úgy olvastam, hogy 16 ezren voltak a regisztrált katonák és hozzá még a civilek, akik ide elzarándokoltak. Hatalmas tömeg volt itt együtt. Valóban méltó megünneplése volt ez a Katonai Zarándoklat 60. évfordulójának. Öröm él hála a szívemben. Szoktam idézni azt a szerzőt, aki ezt mondja: - „Lourdesnak egyetlen pontja van ahova nem süt be a nap, ez a Lourdes-i barlang és mégis világosságot áraszt.”

 

Megköszönöm a figyelmüket egy hét múlva is tartsanak velünk. Elköszönök Önöktől, további kellemes rádiózást kívánok valamennyiüknek! A szerkesztőt Fodor Endrét hallották. „Adj lélegzetet, hogy ne fulladjunk ki az úton, hogy tüdönk állandóan tele legyen oxigénnel, tiszta levegővel, hogy segítsük egymást előre a holnap felé hátra nem tekintve, nem méricskélve hogy mibe kerül mert te jelen vagy és megígérted hogy velünk maradsz. Ámen.”

 

 

259. ADÁS

2018. június 9.

Szerkesztett változat

Köszöntöm a hallgatókat a szerkesztőt Fodor Endrét hallját. Mai adásunk rendhagyó a magyar hősökre emlékezünk a Hősök napja alkalmából szent misét tartottak, amelynek összefoglalóját hallják a következő percekben. Szentbeszédet Bíró László katolikus tábori püspök mondott. A felvételt a Zrínyi Katonai Filmstúdió készítette.

Bíró László katolikus tábori püspök:

Szeretettel köszöntöm a Honvédség jelen levő Képviselőit, kedves Vendégeinket! Egy eltörölt emlékezés újra élesztésében vagyunk bent, az nehezen megy. Ha kirendelik az embereket ott vannak, ha nem, teljesen feledésbe merül ez a mai megemlékezés. Egyházunkban Szentháromság Vasárnap van. A kapcsolatokat ünnepeljük. Isten maga is kapcsolat. Ez béke alapja a kapcsolat. Azért imádkozunk, hogy tudjuk ki-ki a maga szintjén a kapcsolatokat ápolni.

 

Főtisztelendő Püspök Helyettes Úr, Főtisztelendő Paptestvérek, Tábornok Úr, Dékán Úr, Vezérigazgató Úr, Tiszt Urak! Tisztelt Emlékezők!

Előszőr a szent írási szakaszokról néhány sor, aztán a mai ünnepnek a tartalmáról. Szentírási szakaszok, gondolom ha körbe mennék egy mikrofonnal, hogy ki mire emlékszik nem sok minden jönne vissza. Három szentírási rész elvont idegen szövegekké váltak. Kiestünk egy nyelv világából, pedig Európa ebből a nyelvből épült fel. Nem személyes hibánk ez, így alakult. Szent háromság vasárnapján, ha járt valaki hittanra gyerekkorában. Emlékszünk rá, egy nagy titok így szokták emlegetni. Szent Ágoston kedves álmát szokták idézni. Kisgyerek kapar egy gödröt a tenger partján, és meregeti át a tenger vízét. Szent Ágoston megszólítja:- Kisfiam mit csinálsz? Fiú: -Átmerem a tenger vízét ebbe a gödörbe. Szent Ágoston: - Nem gondolod, hogy nem fog beleférni? Körülbelül itt szokott itt szokott megállni a vasárnapi prédikációk világa. A mostani szentírási szakaszok másként fogják meg a Szentháromság titkát. Az első olvasmány Mózes könyvéből vett rész. Mózest próbálja a népét rácsodálkoztatni arra, hogy „Emberek! Az Isten nem olyan távoli, mint ahogyan gondoljuk! Van-e még egy nép, amely ennyire közel lenne az Istenhez, mint hozzátok? Ő, az Úr az egyetlen. Magyarázza Mózes a népnek. Óriási lépés az Ószövetségi szentírás világában. Az Úr már az egyetlen, akinek kapcsolata van a néppel kihozza őket az Egyiptomi fogságból, velük van a pusztai vándorlásban. Szentháromság vasárnapján ez az első olvasmány. Pár levélrészlet tovább viszi a gondolatot. Isten szívünkbe árasztotta az Ő fiának lelkét, akiben ezt kiáltjuk „abba Atya”. Egy gyönyörű szentháromságos fogalmazás. Az Atya a fiú lelkét adja nekünk. Éppen készülök egy szentmisére, olvastam egy német folyóiratot. Magyarázza a szernő, hogy Németországban másfél millió anya egyedül neveli a gyerekét és közel fél millió apa neveli egyedül a gyerekét. Azon meditál, hogy milyen apa képe van a társadalomnak? Nálunk a számadatokat nem tudnám megmondani, de hasonló gyászos az arány. Az Isten nem távoli, nem csak a történelem ura. Az Isten Atyánk. Az Atyakép a szentírásban roppant érdekes. Az Isten távoli, nagy, mindenható, hatalmas, és mégis Atya közvetlenség közelség. Aki megosztja velünk az életét. Fiúkká lettünk, kétszer is szerepel a szentleckében. Ez a fiúság azt jelenti, hogy a lélek által az ember egy természetű lett Istennel. Az evangéliumban két pontot emelnék ki. Márk evangéliumának részletét hallottuk, ahol Jézus felviszi az apostolokat a hegyre. Ahol ők leborultak előre. Az Isten a végtelen, mindenható, mindig volt, mindig lesz, ahogy tanultuk az evangéliumban. Az Isteni közelség, ezért borulnak le az apostolok Jézus előtt. Az Isteni közelség. Isten nem egy magába zárkózó világ, hanem az egyetemes világ felé forduló. Ez a szentírási rész. Újra hadd mondja, tulajdonképpen, ami ünnep előestéjén. Amikor a szentháromságot ünnepeljük, a kapcsolatot ünnepeljük. Isten maga is kapcsolat. Az Isten belső világa kapcsolat. A Hősök vasárnapján, ha arra gondolok, hogy béke, akkor valójában a kapcsolatról van szó. Hogyan tudok kapcsolatot tartani? Például a családon belül. Kapcsolat a béke alakja. Amikor szentháromság és egy Isten, akkor Istenről úgy beszélünk. Mint teológus eljátszok a gondolattal, mi lenne, ha az Atya megszűnne szeretni a Fiút és a Szentlékek mindkettőjüket. Abban a világban megsemmisülne minden. Ez a szentháromság titka.

Ennyire a kapcsolatokon múlik minden. Picit menjünk a mai megemlékezésünkkel tovább. Emlékeznünk kell őseinkre. Mit teszünk, hogy emlékezzünk? Az a nép vagyunk, akik nem írják le a halottjaikat. Fontos hogy lassan megértsük ennek az emléknapnak az értelmét. A két háborúban 65 millió ember veszett el, kitudja mennyi polgári lakos. Ijesztő szám. Ezekre nem emlékezni barbárság. Beszélhetünk szolidaritásról. Emlékezni a hősökre. Hív bennünket arra, hogy kapcsolatokat ápoljunk. Hív bennünket a remény munkálására. Higgyünk abban, hogy képesek vagyunk békét teremteni. Dicsőség a magasságban Istennek. Béke csak úgy tud lenni, ha Istent is számításba vesszük.

Kínai mese került a kezemben. A kínai mese szerint a két nép egymással feszültségben él, úgy látszik elkerülhetetlen a háború. Mind a két törzs elküldi a felderítőjét, hol lehet a legkönnyebben megtámadni a másikat. Mind a két kém ugyan azt jelenti, van egy parasztház ahol a legvékonyabb a határ. Ott lehet legkönnyebben áttörni az ellenség földjére. Ott él egy házaspár nagyon boldogok, két gyerekkel élnek ott. Erre azt monda a két nép vezére, akkor nem lesz háború. Nagyon mély ez a tanmese. Nagy bölcsesség van mögötte. Béke ott születik meg ahol egyetlen embert is komolyan tudunk lenni. Ahol a családok békességben élnek.

A béke a családban kezdődik. Ámen.

 

A Magyar Hősök Napja alkalmából megtartott szentmisét idéztük fel az elmúlt percekben. A szerkesztőt Fodor Endrét hallották.

 

 

260. ADÁS

2018.július 5. 

Szerkesztett változat

„Gyermekké lenni nem szabad semmiből nagy problémát csinálni, nagy tragédiát csinálni. Hanem minden bajjal, nehézséggel egyszerűen gyermeki módon az Úristenhez menni neki megmutatni, biztosan lecsókolja a fájást, mint szülő a gyermek kezéről.” Boldog Salkaházi Sára gondolataival köszöntöm Önöket.

Mai adásunkban Bíró László katolikus tábori püspök a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Családügyi Referense Ferenc pápa Amoris laticia-ja kapcsán újabb gondolatokat oszt meg az ott résztvevőkkel. Folytatjuk Nádasy Alfonz hadinaplójának felolvasását ezúttal is Bőzöny Ferenccel.

 

Bíró László katolikus tábori püspök:

-Van Pál apostolnak az a szava, gyakran választják esküvői szakasznak is. „Adjátok testeteket, élő szent Istennek tetsző áldozatul ez legyen értelmetek hódolata!” Ez legyen a ti értelmes Isten tiszteletetek. Vagyunk az első század második felében, amikor a zsidokból megtért keresztények már ki vannak tagadva a zsinagógából 70-ben lerombolják a Jezsámi Templomot nincsen kultusz. A pogányságból érkezett keresztényeknek sincs kultuszuk. Ott van két féle eredőjű keresztény Krisztus követő és nincs kultuszuk. Ebben a nehéz helyzetben mondja Pál apostol: „Adjátok testeteket, élő szent Istennek tetsző áldozatul ez legyen értelmetek hódolata!” Ha olvassátok a zsidó levelet, ez erről szól ám. Ez is egy riadt menekülés a kultusz nélküliségből. Az első században a kereszténységnek előbb volt a készen hétköznapok kultusza, mint a vasárnapok kultusza. A vasárnapi kenyértörés meg volt ennek ellenére. Ami megnyilvánult az apostolok tanításában az idehirdetésben és a kenyértörésben.

A főparancsolat abba benne van az önszeretet, az három parancsból áll. Ez a három, ez egy. Isten szeretet az embertársakon keresztül az embertársak szeretetéhez kell a helyes önszeretet. Tolerancia és intolerancia. Intolerancia az igazság és az értékvédelmében. Azt gondolom, hogy a kommunizmusban sokan ez ellen vétettek, amikor toleránsok voltak az értékvesztés irányában. A tényeket mindig igazsággal és intoleranciával védeni a személyt mindig irgalommal és toleranciával. Ezt próbáljuk gyakorolni, és a kettőt ne keverjük össze, mert a családi élet felborult. Nem csak teológiával kapcsolatban, hanem a saját életvezetésnél sem. A pápa alig beszél didaktikáról. Az ember elszúrhatja a gyereknevelést amíg fiatal, mert önmaga is gyerek még.

Meséltem nektek egyszert talán, a szerelmespárok hittanán megkérdeztem, hogy mit integráltok a felmenőeiteknek az életéből a ti házasságotokba. Azt gondoltam, hogy beszélni fognak a szüleikről. Nem a szüleikről beszéltek, hanem a nagyszüleikről és a dédszülőkről. Őket kiforgatták a vagyonukból, akiket megaláztak meggyaláztak és mégis szerették egymást. Ha konstatáljátok, hogy valamit elszúrtam a gyereknevelésben nem kell bánkódni, az unokáitoknak átadhatják. Az a fontos, hogy érték orientált emberek maradjanak. Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett!- ezt is sokat mondogattam. Nagyon sokat küzdök ez ellen a hamis szlogen ellen. „Adjunk meg a gyereknek mindent, hogy ne nélkülözőn!” A gyerek tanuljon meg adni! –ez a legfontosabb. Ne csináljunk meg mindent helyette. Sok fiatal házasságot látok. Látom, hogy mint szenvednek a fiatalok, mert a szüleik mindent megcsinálnak helyettük. Belemegy a házasságban szegénykém, halvány gőze sincs az életről. Pl. mi az, hogy a bevásárlás. Annyi nyomorúság. A válásig elmenő nyomorúságot látok. Van egy házasságom ezen ment szét. A lányban annyi reflex nincs arra, hogy a férjének összepakolja a cuccát, ha pár napra elment. Van egy házasságom ezen ment szét. Az volt a rendszer náluk, ha a papa ment a mezőre mama összepakolt neki. Az ő anyukája is összepakolt a papának. Minták. Őt kiszolgálták, ő is kiszolgálhatná a másikat. A gyerek csúnyán beszélt. Katona volt a gyerek, és csúnyán beszélt. Az apa odahívta és kérdezte.

-Fiam, hallottál tőlem ilyent idehaza? Ő mondta, hogy nem. Többet nem kellett mondani a gyereknek.

Jó az, az apa vagy anya, aki ezt megteheti. A minta marad, abból nem tudunk kivetkőzni. Riminiben, minden évben van egy nagy világtalálkozó ökumenikus jelleggel. Az idei világtalálkozó mottója ezt volt: „Szerezd meg azt, amit atyádtól örököltél, hogy a tiéd legyen!” A mostani pápánk írt erre a találkozóra egy levelet. Ő azt mondja, hogy a kereszténységüknek a nagy szerencsétlensége hogy azt hittük, hogy atyáink öröksége olyan, mint egy tárgyi örökség. Megkaptuk az ékszert az öreganyánktól és berakjuk a TK-ba és ott elvan. A hit az nem egy kincs, ilyen értelemben, hanem egy személy. Az volt a dolgotok, hogy újra meg újra ezt a kapcsolatot mélyítsétek. Ti még azok a fajta emberek vagytok akik tudják, hogy mit örököltek. Az örökség nem tárgy, hanem egy személy Jézuskrisztus. Pápánk használja ezt a kifejezést, a lelkiértelemben vett Alzheimerkór. Amikor elveszítjük az Istennel való kapcsolatot. Egy társaságban a feleség kérte, hogy minden este elmondhatnák egy Miatyánkot. A pápánk mondja ezt a kifejezést, nincsen dívány kereszténység. Az egész vallásosságunk, mindig újra kell alkotni. Ezt senki nem végezheti el helyettünk.

 

Nádasy Alfonz hadinaplójából idézünk, a kötetfelolvasását folytatjuk, ezúttal is Bözsőny Ferencet hallják.

Július 24.

Jó forró kávét talán még sohasem élveztem igy, mint ma hajnalban. Két órát aludtam. Ebből egyik részt úgy könnyitettem a helyemen, hogy az ölembe vettem a hátizsákomat, és arra hajoltam. Háromkor felkeltem. Továbbra is minden mozog körülöttünk. Most már látni pontosan, hogy az oroszok teljes terjedelemben támadnak. Tehát itt van az a bizonyos vonal kiegyenesítés, amelyről mi, laikusok is, hetek óta beszélünk.

Mindenki pánikhangulatban van. Azok a német alakulatok is, amelyek eddig a külső fegyelmezettséggel szinte lenyűgözték a szemlélőt, már csak árnyékai önmaguknak. Egyénileg most is éppen olyan kitűnő katonák, mint eddig voltak. De tömegben?! Csak a nagyképűségük maradt meg maradéktalanul.

A mellettünk fekvő repülőtérre szünet nélkül jönnek a német szállító gépek. Bámulatos pontossággal hajtják végre a le és felszállást még ebben a nagy zsúfoltságban is. Jönnek az orosz vadászok. Látszik, hogy a szállító gépeket akarják tönkre tenni. De a német vadászok valamennyit elkergették. Legalább is eddig. Néhány olyan jelenetet látok most hajnalban, hogy megfeledkezem a helyzetünkről, és ha szabad ezt mondanom, gyönyörködöm a bravúros mutatványokban.

A legnagyszerűbb az volt, mikor egyik német vadász felszállása után pár másodperccel a hátára fordult, és igy, ebben a helyzetben lőtte le az első oroszt. Majd hirtelen megperdült, és máris lángban égett a második orosz vadász.

De vajon ki állítja meg ezt a szörnyű orosz gépezetet? Mégis igaz teljes mértékben, hogy a kitelepített orosz gyárak az Uralban és mögötte teljes erővel gyártanak minden utánpótlást.

Itt már csak vég következhetik. A győzelemnek csak az a bizonyos csodafegyver állhatja útját. De hát igaz? Erre a zűrzavarra nem számítottam. Eddig Gornikitől 210 km-t tettünk meg egy hét alatt. Folyton meg kell állnunk, mert különben nem tudjuk ellátni a rengeteg sebesültet. Tizede sem lenne, ha nekünk is legalább olyan fegyvereink lennének, mint a muszkának. Nem szólva a németekről.

De a lelkiismeretlenség most napnál világosabb lett. Pedig hányszor könyörögtem csak jómagam is, hogy minél inkább riasztóbbak a hírek, annál fontosabb lenne fegyverrel ellátni bennünket. Nem támadásra, hiszen eszünk ágában sem volt és nincs most sem a harc. Csak az emberek biztonsága érdekében, hogy érezzenek magukkal valami bizonyosságot, valami támasztékot.

Szinte meg kell köszönöm Zsukovéknak, hogy csak ennyire nyomnak bennünket. Mert ha gyorsabb lenne a támadás, minden sebesültünket ott kellene hagynunk a legnagyobb nyomorúságban, pusztulásban.

Most Északnyugatnak megyünk. Várjuk az újabb parancsot. Addig is szünet nélkül kötözünk, operálunk. Hát ilyen műtétet még úgy sem láttam. Nincs idő másra, csak steril lepedővel leteríteni a sebesültet. Amúgy csizmásan, gatyában, nadrágban marad, és máris kezdhetjük az altatást vagy érzéstelenítést. Most az élet a legfontosabb. Tehát el kell mennünk a kockáztatás legszélső határára.

Valami különös az életösztön! Máskor, csendes körülmények között mindig akadt valami vagy a sebesült fizikumában vagy az eszközökben vagy az operáló orvosban. Bezzeg most! Mintha mindenki Toldi Miklós lenne, és mindenki az ősember edzettségével rendelkeznék. /Igaz, hogy még ennyit nem is imádkoztam és imádkoztunk értük. /

Éppen egy nyaklövést láttunk el, mikor megkaptuk a parancsot, hogy húzódjunk el a reptér mellől, mert felrobbantják. Gyorsan befejeztük. És kezdődött a tánc, amelyet már egy hete a nap minden szakában újra tanulunk.

 

Köszönöm a figyelmüket, búcsúzom Önöktől a szerkesztőt Fodor Endrét hallották. Boldog Salkaházi Sára gondolatival kezdtem mai adásunkat az ő imáival zárom a mai műsorunkat.

„Ne engedd egy pillanatra is, egy porszemnyire is hűtlen legyek. Vállalni akarok minden megpróbáltatást, minden kísértést amit adsz, csak azt kérem, hogy ugyanakkora erősséget kitartást is adj.” Ámen.

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK

AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség

1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szombat, 2020, június 27