Inter Arma Caritas - Magazinműsor a Mária Rádióban 2018. 261-265. adás

 

INTER ARMA CARITAS

FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET

Magazinműsor

honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról.

A Honvédelmi Minisztérium,

a Magyar Honvédség

és a Katolikus Tábori Püspökség

adása a Mária Rádióban. 

261-265. adás

 

 

261. ADÁS

2018. július. 10.

Szerkesztett változat

„Ha tudni akarod, hogy egy nemzet mennyire becsüli a múltját nézd meg a temetőit!” Mondta Széchenyi István. Köszöntöm Önöket a szerkesztőt Fodor Endrét hallják. Mai adásunkban beszámolunk a Katolikus Tábori Püspökség Baráti Kör találkozójáról, amelyet ezúttal a budapesti Belvárosi Plébániatemplomban tartottak. A Honvédelmi Minisztérium Katolikus Tábori Püspökség baráti körébe azok a családok tartoznak, akik rendszeresen részt vesznek a püspökség által tartott eseményeken, zarándoklaton, összejöveteleken és folyamatosan tartják egymással a kapcsolatot. Nem vagyunk sokan, de ahogy püspök úr fogalmaz, ez a baráti kör jelenti a kovászt. A baráti kör tagjai ezúttal a felújított Belvárosi Plébániatemplomban találkoztak, amely szentmisével kezdődött majd a résztvevőknek bemutatták a templomot. Az összeállítást múlt héten készítettem.

Bíró László katolikus tábori püspök:

-A kórus halljátok, jelen pillanatban éppen próbál. Pár percet hallgathatjátok, aztán lemegyünk az altemplomba, ott fogunk misézni.

Az Atya, a Fiú és Szentlékek nevében. Ámen. Az Úr legyen veletek, és a te lelkedben. Szeretett Testvéreim! Örülök, hogy együtt vagyunk. Vártam ezt a találkozást. Én azt gondolom mindig ilyenkor, amikor találkozunk, hogy valahol a jövő épül általunk. Az a lényeg, hogy egy pici kis kovász vagyunk a nagy katonai egységben. Úgy érzem mintha Szekszárdra hívtalak volna meg benneteket, abba a templomba ahol kereszteltek. Ez a templom nekem az otthonom. Vasárnaponként este fél kilenckor itt misézek, ebben a kis altemplomba. Nem akarok nagy teológiát mondani, egyszerűen nagyon szubjektíven szeretnék beszélni. Ez a templom gyökereiben több mint 1000 évet ölel át. Majd balra hátul látni fogtok római emlékeket. Az egész tér alatt egy római kori (castrum) tábor, egy vár állott. Ennek a várnak a helyén épült Szent István korában egy kis kápolnácska. Nagy valószínűséggel ebben a kápolnába - Nagy Boldogasszony tiszteletére volt szentelve, a Váci Egyházmegyéhez tartozott annak idején a Dunának ez a partja – Szent Gellértet levetik a Gellért hegyéről ide hozták át a holtestét és ide temették el. Tehát az altemplom egy részében római köveket fogunk látni, pogány világnak látványa. Aztán ha hátra néztek vannak gyönyörűen faragott középkorú kövek is. Aztán változások jönnek, épül újra meg újra. Később gazdát cserél a Dunának ez a partja is átkerül az esztergomi főegyházmegyéhez, az akkori esztergomi érsek is hozzányúl, alakít rajta, megépíti a maga gótikáját. A barokk kor is alakít rajta. Ez az altemplom most lett feltárva az utóbbi 10 esztendőben. Szent Gellértet közben visszaszállították Velencébe, az ottani kolostor templomában van eltemetve. Ebben a templomban van Budapestnek a legősibb Mária képe. Itt vagyunk egy 1000 éves ideológia helyén. Itt vagyunk ebben az altemplomba, amit a legújabb ásatások után ékesítettünk fel. Itt van egy Szűz Mária szobor váradós szűzanya szobor. Itt vannak mögöttem sorban a barokk szókéknek apostol szobrai. Középkori székesegyházakban törekedtek arra, hogy a 12 apostolnak a szobra ott legyen a templomokban. Evvel akarták illusztrálni a Szentírás azt a mondatát „Apostolokra alapított épület az Egyház.” Hátul abban a plasztik tabernákulum szerűségben ott van barokk szent kereszt ereklyét tartó, ereklyetartó. Régiek nem sok különbséget tettek az érintő ereklye és a valóságos ereklyék között. Tudjátok, jelentéktelenek vagyunk, de láncszemek vagyunk. Szokták mondani:- „minden lánc olyan erős, amilyen erős a leggyengébb láncszem.” Mi is névtelenül egy láncszemek vagyunk, de egy feladatot töltünk be mind a saját családunkba vagy a katonaságon belül is. Tudjuk egy feladatunkat, és amennyire képesek vagyunk betöltjük. Nem hivalkodva, csendes jelenlétben. Egyszerű csendes jelenlétbe. Kedves élmény számomra.  A sógornő kórházba került egyszerű lékek. Vitte magával a kis imakönyvét. A helybeli papbácsik bementek hozzá áldoztatni. A szobatársak kérték, hogy imádkozzon értük is. Aztán kérték, hogy mondja hangosan az imádságokat. Abban a másfél hétben, amíg ott volt a kórházba a betegszoba egy kis kápolnává alakult át. Az imádságról azt szokták mondani olykor felszínesen az emberek, hogy az a függéstudatból fakad kontingencia élményből. A szerző idézi a Szárt Ottót. Szárt ott ül egy parkban. Lát egy szerelmespárt, egy csobogó szökőkutat, látja a fákat, virágokat, lát öregeket gubbasztani a padon. Azt kérdezik tőle mi ezekbe a közös? Azt mondja:-„Mindegyik felesleges.” Idéz, a szerző egy mohamedán imádságot ahol már az egész teremtésről nem az jut az eszében, hogy mindegyik felesleges. Azt mondja:-„Uram, áldalak téged a csobogó patakért, a ragyogó napsütésért! Mind-mind téged juttat eszembe.” Ez a kontingencia élmény, függés élmény. Azt mondja a teológus, a keresztény imádság más, mint függőség. A keresztény imádság ajándék. Az Istennel való egy természetiség. Azt tudjuk azért, hogy miért vagyunk keresztények. A mai globalizációs világ azt mondja, hogy minden vallás egyforma. Van mohamedán vallás, van buddhai és még van kereszténység is. Testvérek, egészen más az egyik és a másik is. Teremtett világból Isten jut eszembe. Az Istennel való egy természetiség. Ez a templom létével dacol az idővel, annyi mindent megélt. Köveiben 1000 évet. Tehát láncszem vagyunk. Szilárdan állni, Nem összekeverni különböző vallásokat.

Köszönöm a figyelmüket el köszönök Önöktől. A szerkesztőt Fodor Endrét hallották. Legközelebb jövőheti adásunkba a Tábori Lelkészek Emléknapjáról tudósítunk önöknek, akkor is tartsanak velünk. További kellemes rádiózást kívánok valamennyiüknek a példabeszédekből vett idézettel. „Mint a város, amelynek csupa rés a kőfala olyan az az ember, akinek nincs önuralma.”

 

 

262. ADÁS

2018.július. 14.

Szerkesztett változat

„A magyarság nem kalapdísz, hanem a szíve mélyében viseli a magyar, mint tenger csigája a gyöngyét. A magyarságunk érzése mélyen bent ég bennünk, hogy szinte magunk sem tudunk róla, mint a tűzhányó hegyek, amelyek hidegkő hegyek hetente egyszer megmordulnak.” Gárdonyi Géza idézetével köszöntöm Önöket, a szerkesztőt Fodor Endrét hallják. Mai adásunkban felelevenítjük a Katolikus Tábori Lelkészek Napján történteket, az ott elhangzott beszédeket idézzük. A Katolikus Tábori Lelkészek Napját a katona lelkészek védőszentjének Kapisztrán Szent Jánosnak születésnapján, június 24-én rendezik meg évről-évre már 2009-óta. Idén az első világháborús centenáriumi emlékzászló átvételi is megtörtént a Honvédelmi Minisztériumtól kapta a Katolikus Tábori Püspökség. Hangképes beszámolónkat hallják tehát a Katona Lelkészek Napjáról. Hallják majd: Berta Tibor ezredes, általános helynököt; Bíró László katolikus tábori püspököt; Korom Ferenc altábornagyot, a Honvéd Vezérkar főnökét.

Berta Tibor ezredes úr:

-„Tisztelendő Úr! Az Ön helye hátul van, ha előre megyünk, elől ha vissza vonulunk. De semmi esetre nincs ott, ahol a gránátok robbannak, és a golyó fütyül. Mindenképpen pedig többet gondoljon saját testének épségével.”- Ezt az írott ordrét kapta szeptember közepén Korányi Elemér tábori papunk az ezredparancsnokától. A 26 esztendős aszkéta arcú lelkész éppen egy halálos sérültet kötözött be éppen a legnagyobb ágyútűzben és fegyverropogásban. A haldokló felemelte a fejét kezét sebére szorította, ahonnan buzogott a vér és nem engedte el a pap enyhet adó kezét. Az pedig rá nézett a szentek üdvöt adó mosolyával, simogatta verejtékes arcot a csapzott hajat. Oly szelíden, oly szomorúan ringatta át a halálba az örök nyugovóra térő harcost, mint ahogyan azt a Megváltótól tanulhatta. S mire megált a nemes szív, már más haldokló fölé hajolt a szelíd fej. Más haldokló arcán láthattuk a mindent megengesztelő mosolyt, mely szava nyomán támadt.” Nem olvasom tovább a részletet. Meg is mutatom mindenkinek ezt a könyvet, a  68. Jászpont Huszárezrednek az I. Világháború utáni naplója. A háború feldolgozása van ebben a könyvben, a veszteséglista, fényképek, az akkori honvédelmi miniszter képével kezdődik ez az emlékkönyv. Az I. Világháborús Centenáriumi Emlékzászlónak az átadására kerül ma sor.

Tisztelt Ünneplő Közösség! A Honvédelmi Minisztérium 2014-óta számtalan megemlékezéssel, koszorúzással, tudományos tanácskozással, kiállítással, rendezvénnyel emlékezik meg az I. világháború embert próbáló háborús esztendeiről. A kegyeleti tevékenység fontos mérföldkövenként az első világháborúban elhunyt katonáink emlékére a tárca a Tábori Lelkészi Szolgálat egy-egy szolgálati ága részére Centenáriumi Emlékzászlót adományoz. Az első emlékzászló 2016. november 10-én a Tábori Rabiátus, a másodikat 2017.október 17-én a Protestáns Tábori Püspökség vehette át. A katolikus hitű hős katonáink előtt fejet hajtva, az I. világháború befejezésének évfordulós 100. emlékévében a Honvédelmi Minisztérium Katolikus Tábori Püspökség részére adományozzuk most az emlékzászlót. Amikor e zászlóra tekintünk, gondoljunk egy pillanatra mindazon katonáinkra, akik nem csak katonaesküjükhöz méltón haltak hősi halált alakulatuk zászlója alatt. Hanem mindazon értékeket is védték, amelyek a világot jelentettek számukra: családjukat, hazájukat, honfitársaikat, nemzetüket, és vallásukat. Felkérem Németh Szilárd Urat a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkárát, miniszterhelyettest a Centenáriumi Emlékzászló átadására. A zászló átvételére pedig felkérem Bíró László Excellenciás Urat katolikus tábori püspököt.

Tisztelettel megkérem, Korom Ferenc altábornagy urat a Honvéd Vezérkar főnökét mondja el ünnepi beszédét.

-Tisztelt Államtitkár Úr, Püspök Urak, Tábornok és Tiszt Urak! Hölgyeim és Uraim!

Kapisztrán Szent János szerepe a Magyarország és Európa történelmében különösen fontos. A Nándorfehérvári diadal neki, az ő csapatainak az ő vezetésének is köszönhető. Nem csak azért, mert a korábbi sikertelenségekkel nem törődve, lelkesen, sikeresen toborozta a kereszteseket. Akikkel aztán Nándorfehérvár alá érkezett. Nem csak azért, mert Hunyadival együtt seregével sikeresen törve át a török hajózárat, bejutott a várba. Azért is-ahogy a krónikások írják- mert az ostromlottak nagy lelki segítségére volt. Az ostrom alatt mindvégig buzdította a harcolókat, akik sikerrel verték vissza a megújuló rohamokat. A sikereken felbuzdulva bátor tettre szánta el magát, keresztjét a magasba emelve vezette a lelkes keresztes seregét a meglepett törökre. Ezt látva, Hunyadi is kitört és az egyesült sereg elsöpörte az ostromlókat.

Nagy tisztelettel és örömmel köszöntöm Önöket a Katolikus Tábori Lelkészi szolgálat ünnepén, Kapisztrán Szent János születésnapján. Az egyház 2000 éves történetében mindig akadtak olyan egyházi és világi hívek, akik a katonák lelki ügyeinek nehéz szolgálatát, minden körülmények között vállalták. Mindig akadtak olyan papok, lelkészek, akik a szükségnek megfelelően a katonák lelkigondozásának adták át magukat. Ezért az állandó hadseregek szervezésének időszakától kedve, amikor az egyház és az állam kapcsolata lehetővé tette, az államok az egyházi hatalmakkal együttműködve a hadseregek keretein belül egész szervezetet állítottak fel, hogy az a katonaság lelkigondozását az egyén és haza szolgálatára lelkiismeretesen elvégezze.

Az önök szolgálata kulcsfontosságú nem csak a jelen, de jövőbeni feladatink és céljaink elérésének sikeres teljesítésében is. A honvédelmi vezetés egy erős, korszerű, elkötelezettségében és morális tartásában szilárd hadsereg felépítésén fáradozik, melynek megvalósításában mindenki munkájára szükség van. Az irányokat a Zrínyi 2026 Honvédelmi és Haderőfejlesztési Programban kijelöltük, és a folyamatos és ütemezett megvalósításához most rendelkezésünkre áll az a kormányzati anyagi és bízzunk benne, hogy a társadalmi támogatás is melynek segítségével a régió meghatározó haderőjévé fejleszthetjük a Magyar Honvédséget. Ez a munka sok teherrel, lemondással és áldozattal is jár, amelyhez mindenkinek hozzá kell tenni azt a többlet teljesítményt, amely beosztásából és felelősségében rá jut. Ebben a munkában számítunk az önök, a tábori lelkészek támogatására, hiszen a hitében, becsületében hivatástudatában erős stabil emberi lélek alapvetése mindazon értékeknek, amelyben a hazájáért tettre kész magyar honvéd eszménye létezhet. Ebben a rendkívül felelősség teljes feladatban az önök szerepe megkérdőjelezhetetlen. Ugyanakkor nekünk a Magyar Honvédség vezetésének eltökélt szándéka, hogy jövőben is minden szükséges alapot biztosítva segítse munkájukat, hogy önök hitbéli közösségük jó pásztorai lehessenek. Tisztelt Ünneplő Közösség! Katonáink számára az ige hirdetése, a lelkigondozás bizalmi fórumának biztosítása az életismeret és az erkölcsi normák néha kusza útvesztőjében a helyes irány szabta gondolatiság oktatása, mind olyan nélkülözhetetlen feladat, amelyre önökön kívül más nem képes. A Magyar Honvédség katonáinak és az egyház szolgáinak is a legfőbb kötelessége a szolgálat. Csak azok az emberek, akik igazán önzetlenül tudnak szolgálni képesek arra, hogy félretegyenek mindent és a közös ügyért áldozzanak. A tábori lelkészi szolgálat olyan küldetést, amely valóban a szeretet parancsát, a nyugalmát, békét és az Isten jelenlété viszi el olyan helyekre, oda ahol gyakran leginkább ez hiányzik. A katonai lelkészi hivatás leginkább a külföldi missziókban teljesedik ki, hiszen a sok esetben számos veszélyt jelentő szolgálat a legedzettebbeket is próbára teszi. Nem csak a szeretteiktől, a hazától való távollét, hanem az állandó készültség megpróbálja a lelket, a testet és a szellemet is. Azzal hogy a lelkész ott van a helyőrségekben és a missziókban a lét sajátos dimenziójára hívja fel a figyelmet. Arra hogy a katonák a megfelelő fizikai kiképzés mellett a lelkitámogatást is megkapják. Ez éppen a fentiek miatt fontos, mert ha a katonáink lelki élete rendben van, akkor nincs baj. A lélekben rejlik az igazi erő, tehát ha a katonáink szellemi, erkölcsi élete, lelki élete rendben van, akkor nem lehet baj. Tisztelt Püspök Urak, Tábornok Urak, Tiszt Urak, Hölgyei és Uraim! Tisztelt Tábori Lelkészek! Köszönöm a Magyar Honvédség egésze nevében kitartó áldozatos munkájukat. Kívánom, hogy Isten segítségével továbbra is legyenek részesei mindennapjainknak. A közös feladatokat végrehajtó katonáink és vele mindannyiunk érdekében kívánom, hogy felelősség teljes munkáinkban érjenek el további sikereket. Kívánok, hogy legyenek képesek megvalósítani a jövőben is a lehető leghatékonyabb együttműködését adjanak hitet lélekerőt, a mindennapjainkra és az ünnepeikre egyaránt. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket!

 

Köszönöm szépen a vezérkari főnök úr szavait. Bíró László püspök atyát kérem meg, hogy ossza meg velünk az erre napra szánt gondolait.

-Államtitkár Úr, Vezérkari Főnök Úr, Tábornok Urak, Püspök Úr, Lelkész Kollégák! Kedves Vendégeink!

Hadd kezdjem valami személyes élménnyel. Csütörtök este, amikor tehetem egyetemistákkal vagyok együtt. Az elmúlt tanévben kétszer is tettek fel egy sajátos kérdést. Egész életemben ilyen kérdést nem tettek fel. Beszéljek a hazaszeretetről. Egyszer hallottam diákkoromban a hazaszeretetről, azt is győri bencés diákként. Öreg bencést tanárom nem törődve avval, hogy internacionálé ide vagy oda Széchényiről kellett beszélnie és nem Kossuthról. Mondta: „Fiúk, fiúk a hazaszeretet.”-és könnyezett. Kamasz gyerekként meghatott bennünket. Az őszinte magatartás nem műkönnyek voltak. Nagyon szép, ahogy az egyház tanít a hazáról. Amikor az egyház tanít a családról, a 4. parancsolathoz sorolja be. Semmi más a hazaszeretet a szülő iránti tisztelet, szeretet kiterjesztése a hazára. Egyházias közegbe megjelenek, mint tábori püspök. Mindig furcsán néznek rám. Mit keres egy püspök a katonák között? Újra és újra elmondom, hogy nem a fegyverek emberei vagyunk. Éppen most jelent meg egy római dokumentum (A ducat), amiben utána néztem, hogy mit is ír a békéről. A címe az első fejezetnek ez „Aki háborúról prédikál, az az ördög tábori lelkésze.” Nem a háborúról prédikálok. Én olyan katonával nem találkoztam, aki háborút akar. Olyannal igen, aki békét akart. Valamikor a 80-as években megkértek Nagymaroson az Ifjúság Találkozón beszéljek erről a szóról, hogy „boldogok a békesség szerzők”. Azzal kezdtem a prédikációt, ha én lennék a béke szó, sértődötten kimennék a szótárból. Annyi mindenre használták már ezt a szót. Hétfőn reggel megjelent a Megyei Egyházügyi Hivatal vezetője, kérdezte akkor tőlem-én titkár voltam akkor a püspök mellett-azt mondja ugye titkár úr az amerikai békemozgalmakra gondolt. A mi köreinkben nem közhely a béke. A másik gondolat, amely ebben a Ducat-ban megjelenik, azt mondja: a béke alulról épül nem felülről. A béke felülről való, legfőképpen belülről. A belső béke, megjelenése a külső béke. Ennek vagyunk közös munkatársai, és köszönöm szépen hogy lehetünk munkatársai. Helynök úr is már beszélt róla, ennek a találkozónak a lényege, maga a találkozás. A társadalomban, amely nagy mestere izolálódásnak, ezeket a falakat lebontjuk és éppen a találkozások által valódi egységét éljük át. Köszönöm szépen, hogy elfogadták a meghívást, köszönöm az együtt létet, az elhangzott szavakat. Kívánom, legyen szép ez a közös délutánunk!

 

Mai adásunkban felelevenítettük hangképes beszámolókban a Katolikus Tábori Lelkészek Napján elhangzottakat, amit minden évben Kapisztrán Szent János születésnapján június 24-én tart meg a püspökség. Az összefoglalóban hallhatták Berta Tibor ezredes, általános helynököt; Korom Ferenc altábornagyot, honvédvezérkar főnököt; és Bíró László katolikus tábori püspököt.

Búcsúzom a szerkesztőt Fodor Endrét hallották. Egy hét múlva jelentkezünk újabb adással, akkor is tartsanak velünk.

Prohászka Ottokár gondolatival zárom mai műsorunkat.

„Kelet hatalma a mi domború mellkasunkon tört meg, a nyugat civilizációja széles hátunk mögött indult virágzásnak.”

 

 

263. ADÁS

2018.augusztus 4.

Szerkesztett változat

Felséges Úr! Árpád hadának Istene! Nézz alá csillag trónusodról könyörgő szolgádra, kinek ajkáról millióknak imája szól eged kárpitja felé, magasztalón áldva mindenhatóságodnak munkás erejét! Istenem! Fölöttem napod ég, s térdem alatt elhullott vitéz testvéreimnek csontjai nyugosznak. Fejem fölött kék az ég, lábam alatt pirossá lett a föld ősapáink unokáinak szent vére által. Csak hadd égjen napod teremtő sugara, hogy vér fölött virág nőhessen, mert a porladó tetemek koszorú nélkül nem hamvadhatnak.”

Az idézet Kossuth Lajos imájából való, amit a Kápolnai csata előtt mondott el. Köszöntöm Önöket, a szerkesztőt Fodor Endrét hallják. Az ima részlet nem véletlenül kerül műsorunk elejére hiszen, szó lesz majd az 1848-1849-es szabadságharc katonalelkészeiről. Hallják majd elmélkedni Bíró László Katolikus Tábori Püspököt a családról. Folytatjuk Nádasy Alfonz hadinaplójának felolvasását.

 

A Katolikus Tábori Lelkészek Napját tartották július 21-én az eseményről már beszámoltunk korábbi adásunkban. Akkor említettük, hogy előadásokat is hallhattak a jelenlévők így pl. Zakar Péter professzorét. Aki Pillanatképek az 1848-1849-es szabadságharc táborilelkészetéről címmel tartott előadást. Annak első részét hallják, amit folytatunk majd következő műsorunkban.

-András Csík kassai egyházmegyéhez tartozott, szlovák nemzetiségű katolikus pap. Látjuk, hogy a kezében toll van. Azt mutatja a kép, hogy az első mai szlovák nyelven megírt népszínművet írta. Bártfán volt plébános. Gyakorlatilag az egész Sáros megye fellázadt a magyar kormány ellen, kivéve Bártfát. Olyan aktívan prédikált a magyar kormány mellett. A szabadságharc leverése után elvitték Galiciába és hadbíróság elé állították. A másik képen Könyves Tóth Mihály debreceni református lelkész látható. Sokan azt gondolják a Református Egyház biztos valami nagyon liberális intézmény volt 1840-es évben, hát nem. 1845-ig még konzervatívabbak voltak, mint a Katolikus Egyház bizonyos kérdésekben. Épp a képen látható Könyves Tóth Mihály kezdett el egy kicsit szabadabb szellembe prédikálni, Debreceni Nemzetőrzés Tábori Lelkésze volt. Vörös toll, köztársasági meggyőződés. Tudjuk 1849-ben Petőfi jó barátja lesz. A szabadság harc után, halálra ítélik. Sokat ül börtönben, mire ki tudják szabadítani. Ha valaki Debrecenben jár ott kicsit a történelem iránt érdeklődő református lelkész kollégák emlegetik. „Na, melyik útvonalat kövessük, vagy a Szoboszlai Pap Istvánét?” Szoboszlai Pap István volt a püspök, aki szépen behódolt az osztrákoknak. Felírtam itt még egy komáromi plébános nevét Lipovnyiczki István nevét. Olyan lelkesen vesz részt Komárom védelmében, hogy annak ellenére, hogy a komáromi kapitulánsok amnesztiát kaptak, őt börtönre ítélték.

Felírtam még egy nevet Római Jácint az első olyan tudós papunk, aki az evolúció elméletét képviselte. Ő is számos lelkesítő beszédet tartott, és később jobbnak látta, hogy elmeneküljön. Nagyon színes kör, a nemzetőrségben szolgáló, tudósok, politika iránt érdeklődő papok, olyanok, akik valamilyen módon a néphez jobban kapcsolódnak. Felírtam még egy nevet egy Egri egyházmegyés plébános nevét, aki a délvidéken szolgált a Nemzetőrségben Sisvai Márton nevű plébánosról van szó. Aki éppen Szent István napján tart Járeken egy tábori szentmisét nyilván Szent Istvánnal párhuzamot vont, az 1848-as eseményekkel a hazához való hűségről prédikált. Mire oda lépett egy német származású tiszt, egy Herczinger nevű tiszt. Mondja: „Ne emlegesse itt a magyar királyt, és Szent Istvánt, mert majd lelövöm!” Mondta így a papnak. Mire is Sisvai az egri nemzetőrökhöz fordult segítségért, akik kiűzték a táborból a német tisztet. A képen Sendner Mihály Buda Krisztina Városi káplán látható, 1848-ban káplán, majd a dualizmus korában Pest belvárosi plébános látható. Aki gyakorlatilag a katolikus egyházban a reformmozgalom vezetője volt. Körülbelül 120 tábori lelkész telesített szolgálatot a magyarhadseregben. Három nagy szociológiai csoportból származtak a tábori papok. Egyrészt örököltük őket, a császári-királyi hadseregből, másrészt volt olyan radikális réteg, akik nemzeti nyelvű szentmisét követeltek, magyaros ruhában jártak, másrészt a menekültek voltak. A menekültek a délvidéki, erdélyi polgárháború elől menekülve beálltak a Magyar Hadseregbe. A tábori papságnak kötelessége volt jelen lenni az ütközetekben és a csatákban is, lelkesíteni – természetesen fegyvertelenül – a katonákat. Nyílván elkellett látni a plébániai feladatokat is. A Magyar Hadseregben hadosztály szinten alkalmaztak tábori papokat. Mindaddig, amíg nem vezették be az orvosi szolgálatot a császári-királyi hadseregben, addig a tábori lelkészek feladata volt a katonák egészségügyi gondozása is. 1848-ban már voltak katonaorvosok a hadseregbe, de tábori lelkészekre továbbra is úgy tekintettek, mint a katonák fizikai ápolásának egy fontos felelősére. A felekezetekről 1849-ben az ország felekezének megfelelő arányban szolgáltak lelkészek a tábori hadseregben. Ez azt jelent, hogy a katolikus lekészek mellet, volt sok, református, evangélikus, és ortodox lelkész volt. Sőt Komáromban Klapka György egy izraelita tábori rabbit is kinevezett.

Zakar Péter professzor előadását hallhatták, amelyet a Katolikus Tábori Lelkészek Napján június 21-én mondott el a jelenlévőknek.

 

Folytatjuk Nádasy Alfonz hadinaplójának felolvasását. Amit ezúttal is Bözöny Ferenctől hallottak.

Késő este lett, mire elhelyezkedtünk. Megmutatták a szobámat, az egyik könyvtárszoba. Göndöcs László református vezetőlelkésszel lakom együtt. Igen megszerettem Lacit, derék magyar ember. Kallay a mellettünk levő szobában kapott helyet. Éppen a szobánkban levő festményt nézegettem, és hívtam fel Laci figyelmét a képre, mikor bejön Kallay és néhány másodpercig hallgatja, mit mondok a képről. Éppen azon tanakodtunk, ki festhette, mikor ő császári és királyi századossága azzal a marha nagy kincstári aranyeszével azt mondja: Hiszen ott van, Pinkszben készült /pinx/

Igen műveltek lehetnek a tulajdonosok. Egyik könyvszekrény német, a másik francia, a harmadik lengyel, a negyedik latin és orosz művekkel van tele. Ízléses bútorok, festmények, szobrok az egész kastélyban. - Senki sem tud hollétükről. Szegény emberek elmenekültek, illetve elhajtották őket. De lehet, mint közben az itt maradt cselédség mondta, hogy egész közel vannak. Igyekeztem minden módon kivenni belőlük valami konkrét adatot, de sikertelenül. Azt akartam ugyanis, látva ezt a rengeteg műkincset, illetve annak a romjait, hogy a helyiek mentsék el valami végleges helyre. Hiszen igy csak ebek harmincadjára mennek. Mindenki annyira el van foglalva önmagával a helybeliek közül, hogy már nincs energiájuk ilyenre. Ezt meg is értem, mert ahova váratlanul ennyi katona bemegy, az elmúlt hónapok hatása emléke után nem tudhatja, hogy a legjobb barát álarcában is nem ellenség jön-e.

Mikor minden kísérletem csődöt mondott, ott hagytam mindenkit /már lehetett vagy délután öt óra/, leszaladtam a dombos parton a kedvenc Pilicához. Nem érdekelt most a háború, a nehézségek, a zűrzavar, a bizonytalanság. Újra cserkész lettem, és a lengyel nagytábor emléke rohant meg. Visszaidéztem, mennyit fürödtem a táborunk mellett elfolyó kellemes vizű és puha fövenyű Pilicában.

Ahogy szaladok, észre sem vettem a drótakadályt. Gondtalanul átugrottam. Csak mikor már nem tudtam másképpen megállni, elvágódtam akarattal, mert repülés közben észrevettem egy táblát. Vajon mi lehet? Feltápászkodva sejtettem a szörnyü szót. Igenis Miene volt a táblán. Na ezt aztán mégsem. Nem akarok sváb aknától meghalni lengyel földön.

Már másodszor vágódom el néhány centire ilyen kedves aknától. Egyszer Maloritában, és most. Óvatosan vissza kúsztam, és a kerítést megkerülve /az egész kastély körül volt rakva aknával/, mentem a vízhez.

Te szamár Alfonz, már megint elérzékenyedtél, mikor érezted a lágy vizet és a bársonyos fövenyt. – Igen.

Minden, ami a fiuk között töltött pedagógus életemre emlékeztet, rögtön kiváltja bennem a vágyat, hogy egész életemben nevelő maradjak, és ott gyűjtjek szebbnél-szebb élményeket magamnak is, másoknak is. És mind jobban szinte fogadalom szerűen megerősödik bennem az a hivatás, hogy minden átkos háború ellen küzdjek, akár tetszik a katonáknak, akár nem. Annyi terv születik az agyamban a háború utánra ezzel kapcsolatban. Csak arra torpanok meg, mikor józanul utána gondolok: még soha sem folytatódott az élet úgy, ahogy a háború előtt abba hagyták. Biztos, hogy most is igy lesz. De hogyan?!? Ez izgat, és az optimizmustól a legelkeseredettebb pesszimizmusig minden érzés végig borzolódik bennem.

 

Bíró László Katolikus Tábori Püspököt többször hallották már elmélkedni a családról. Kéthetente szombat délelőtt itt a Mária rádióban hallhatják a püspök úrral készített beszélgetést. A mai adásban is ebből hallgatunk meg egy részletet.

-Alapvetően az a fontos, hogy a házasságban felvetődő problémákat menet közben oldjuk meg. Itt van a felkészülés felelőssége. Nem is mernek házasságot kötni, mert annyi rossz házasságot látnak. Azt mondják nekem úgy sem fog sikerülni. Egyre többszőr lát az ember olyan fiatalt, aki nem is akar házasodni.

-Milyen indokot hallasz, atya?

-Sajnos, még az indokot sem tudják megfogalmazni. Valami értelmetlen szorongás.

-A kötődéssel van a gond?

-Ez egy külön szám a kötődés. Valamikor ki sem alakul az emberben a kötődni tudás. Ezzel is találkozik az ember. Azzal hogy elfelejtjük Jézus szavát. „Nagyobb szeretete senkinek nincs annál, mint aki életét adja a barátaiért.” Ezzel a te központú gondolkodást feladtuk. Tényleg van egy csomó embernél a te központúság, én központúság. Evvel nem lehet megházasodni.

 

Köszönöm a figyelmüket a szerkesztőt Fodor Endért hallották egy hét múlva jelentkezünk újabb adással majd. Akik dolgoznak azoknak jó munkát, a szabadságon lévőknek nagyon jó pihenést kívánok.

Mai adásunkat Kossuth Lajos imájának egy részletével kezdtük, azzal is zárjuk. 

„Ősapáim s népeknek nagy Istene! Hallgasd meg ezután s áldjad hadainknak bömbölő szózatát, melyben vitéz népeknek karja és lelke mennydörög – széjjeltépni az önkénynek bilincseket osztó vaskarjait. Mint szabad ember térdelek az új temetőn véreim roncsolt tetemein! Így áldozatok után szentté lett földed, ha bűnös volt is; Istenem, e föld és sírhalmok fölött rabnépnek élni sem szabad. Atyám, atyáinknak nagyatya! Milliók felett hatalmas Úr! Ég, föld s tengereknek mindenható nagy istene! E csontokból dicsőség nőtt ki, mely nemzetem homlokán ragyog – a porokat szenteld meg Te kegyelmeddel, hogy a szent ügyért elhullott testvérbajnokok szentül nyugodjanak hamvaikban. Ámen.”

 

 

264. ADÁS

2018.augusztus. 18.

Szerkesztett változat

Senki sem gyújt világot azért, hogy befedje valami edényfélével vagy, hogy az ágya alá tegye. Inkább a tartóra teszi, hogy aki csak belép, lássa világát. Mert semmi sincs úgy elrejtve, hogy elő ne kerülne és nincs titok, ami ki ne tudódnék és nyilvánosságra ne kerülne. Vigyázzatok, hogy hallgatjátok, mert akinek van, még kap hozzá. Akinek pedig nincs, még azt is elveszti, amiről azt véli, hogy az övé.” Szent Lukács evangéliumából való idézettel köszönti a mai adás hallgatóit a szerkesztőt Fodor Endrét hallják.

Mai adásunkban folytassuk majd azt az előadást, amelyet a Tábori lelkészek napján hallottak a Tábori püspökségen tartott esemény résztvevői. Zakar Péter professzort hallják majd 1848-1849-es szabadságharc tábori lelkészeiről. Majd Bíró László katolikus tábori püspök gondolata a családról és a házasság fontosságáról. Adásukat Nádasy Alfonz hadinaplójának egy részletével zárjuk. Tartalmas rádiózást kívánok!

Korábbi adásunkban halloták Zakar Péter professzor előadását annak egy részletével folytatjuk. Témája: Az 1848-1849-es szabadságharc tábori lelkészei.

  • A tábori papságnak kötelessége volt jelen lenni az ütközetekben és a csatákban. Természetesen fegyvertelenül, lelkesíteni a katonákat. Nyílván el kellett látni a plébániai funkciókat. A Magyar hadseregben hadosztály szinten alkalmaztak tábori papokat. A képen egyébként a Tarnówi körkép egy részlete látható Adrássy Pál Rafael ferences szerzetessel. Mindaddig amíg nem vezették be az orvosi szolgálatot a Császári hadseregben, addig a tábori lelkészek feladata volt a katonák egészségügyi gondozása is. 1848-ban már voltak katonaorvosok a hadseregben, de a tábori lelkészeszre még mindig úgy tekintettek, mint a legényég lelki és fizikális szempontból is fontos felelősére. A felekezetekről annyit elmondanák, hogy 1848-1849-ben az ország felekezeti arányának megfelelően szolgáltak tábori lelkészek a katonai hadseregben. Ez azt jelenti, hogy a katolikusok mellett sok református, evangélikus, sőt ortodox lelkész is volt. Sőt Komáromban Klapka György egy izraelita tábori rabbit is kinevezett. Itt azt akarom érzékeltetni, hogy miért volt fontos a tábori lelkészek szerepe. Az ország nagy részén, a lakosság nagy része paraszti létben él olvasni viszonylag kevesen tudnak. A tájékozódás egyetlen forrása a plébános és a kisbíró. A paraszti életforma azt jelenti, hogy évszázadonként ugyan úgy zajlik az élet. Meg ünneplik a király névnapját, és születésnapját, nem volt nagy esemény. Itt viszont 1848-1849-ben olyan gyorsan zajlottak az események gyorsan változott, hogy miért is harcolunk, és ezt meg kellett magyarázni a népnek. Kedvenc példám, hogy Sopronban 1848-ban a parasztok az ökreiket nagy kokárdákkal feldíszítették és kihajtották a város földjeire. Azt akarták kifejezni, hogy ők magyarok, és adót fizetni nem fognak. Nyílván ezt el kellett magyarázni, hogy átalakulás van, de nem azt jelenti, hogy nem kell adót fizetni. 1848 nyarán még a királyt kell emlegetni, az alkotmányos rendet, a Battyhány-kormányt. Aztán 1848 őszén már királyról nincs szó inkább a törvényes elöljárókról, de ezalatt már Kossuthékat értik, az Országos Honvédelmi Bizottmányt. 1849 áprilisában megtörtént a Habsburg ház trónfosztása. Aztán azt kell meg magyarázni, hogy a király szegte meg a nekünk tett esküjét. Gyakorlatilag a szabadság harc leverésével-az egyház megkülönböztet igazságos és igazságtalan háborút, az igazságtalan háborúban, ha egy ember megsebesül, meghal - minden pap aki részt vett a háborúban az szabálytalanságot követett el. Az osztrákok úgy fogták fel, hogy a szabadságharc igazságtalan háború volt. Nem csak a hadbíróságok vonták felelőségre a tábori lelkészeket, hanem a tábori szentszék is ill. egyházmegyék egyházi bíróságai is. Nyílván, ha egy pap fegyvert fogott, akkor még a papi szelídség hiánya miatt is bűnös volt. A temesvári hadbíróságon több mint 50 katolikus pap állt lázadás vádjával a hadbíróság előtt. Összeszedtem a hősi halottakat:

  • -1. Tannenbergi Lajter Ferenc a második sor gyalogezred tábori papja volt. Nagyon hősiesen ápolta a katonákat.Akkor éri egy hasi lövész, amikor épp egy sebesültet próbál a frontvonalról kimenekíteni.

  • 2. Gonzecki Jánost Haynau végezteti ki. Ő mezőhegyesi tábori pap.

  • 3. Gasparics Két aki ferences szerzetes. Ő egy függetlenségi összeesküvés kapcsán fogják el és végzik ki.

    Egy másik kategóriát képvisel a hadbírósági ítélet nélkül, rögtönítélő bíróságok általi kivégzések. Ezek főleg haynau fővezéri kinevezése után sokasodtak meg. Így halt meg például a csákberényi Mannsbarth Antal katolikus plébános és Szikszay János ottani református lelkész.

    Sokakat ítélnek börtönre. Egy példa Koplik Artúr szentandrási pap. Előszőr halálra ítélték, majd húsz évet kapott. Ezután szabadult 1857-ben. Nyilvánvaló a politikai lefedettség. A szabadságharcban részt vettek többsége a katolikus papokra gondolok, 1861-ben kaphat plébániát. Amikor az alkotmányt visszaállítják. 1867 után már egyesek akár kanonoki vagy püspöki kinevezést is kaphattak. Egy ilyen kivételes egyéniséggel búcsúzok Mihalovics Józseffel. Akit az uralkodó a kiegyezés után zágrábi érsekké nevezett ki.

    Köszönöm szépen a figyelmüket. Zakar Péter professzor hallhatták.

    Bíró László katolikus tábori püspök a Katolikus Püspöki Konferencia Családügyi Referense többszőr megszólalt adásunkban a családról. Ezúttal a házasságról beszéltem vele.

    -Atya, beszélhetünk-e arról, hogy mikor érik meg egy fiatal, arra hogy a házasság gondolatával foglalkozzon?

    -Nem tudnék életkori határt mondani. Egybe tud esni a biológiai érettség és a házassági érettség. Sokszor talán a szülők is túlzottan tudnak ragaszkodni a gyerekeikhez. A „mamahotel” szerűségre gondolok. Örömet okoz, ha gyerek otthon van. Az önállóságra nevelés, a döntésképességre való nevelés ez nagyon fontos a gyerekneveléssel kapcsolatosan. Itt is látok egy bizonytalansági tényezőt. Neveljük felelősség érzetre a gyereket. Azt látom, hogy a szülők rohannak egésznap. Ha a gyerek valamit kérdez, döntenek helyette. Inkább azt mondanák neki, hogy gondold, meg fiam mit döntenél és vállald a következményeit. A gyerek előbb találkozik a pornográfiával, hogy tudná mi az a személyes találkozás. Borzalmas hátránya ez világunknak is. A keresztény világ tud ebben segíteni, hogy helyén legyen a szexualitás egy kamaszban. Nem pusztán a pornógráfián át látja a másik nemet.

    -Szentségben megélt házasság vagy nem?

    -Nyilvánvalóan, a keresztény embernek fontos, a kereszténység tényéből következik, hogy szentségben akarja élni a házasságát. A házasság szentsége, hozott anyagból dolgozik. A kapcsolat maga a humusz, amibe belegyökerezik a házasság szentsége. Ha az udvarlás felelőtlenül történik, akkor nincs mire épülnie a házasság szentségének. Fontosnak tartom a fogalmakat megkülönböztetni. A házasság természetes intézményét, a házasság szentségét és a családot. Mindegyikre új meg újra oda kell figyelni, hogy működjön. A kommunikáció, egymás elfogadása egy fontos pillére a házasság szentségének. Sokszor látom, ha mi templomban ismerkedtünk meg akkor jó lesz a kapcsolat, és elhanyagolják magát a kapcsolatot. Természetesre épül, a természetfeletti. Tehát mi keresztények ragaszkodjunk a házasság szentségére. Erre mondja Ferenc pápánk, hogy a házasság kézműves munka. Ha ezt a kézműves munkát végezzük, akkor a házasságnak van mire épülni. A házasságnak a természeti alapja, a humusza, maga a kapcsolat, amit tudatosan építeni kell.

Felhívom hallgatóink figyelmét, hogy Bíró László katolikus tábori püspökkel való beszélgetés szombatonként kéthetente hallhatják a Mária rádióban.Nádasy Alfonz hadinaplójának felolvasását folytatjuk, ezúttal is Bőzöny Ferenccel.

Augusztus 23.

Nézem a falut. Valami kolostor van itt a közelben. Odamegyek. Hát egy kapucinus fogad a kapuban. Na akkor jó helyen járok. P. Broniszláv fogad, mikor a testvért kértem, hogy vezessen valakihez, akivel szót tudnék érteni valamilyen nyelven. Intelligens, jogász ember, aki jól beszél németül. Kitörő lelkesedéssel fogadtak. Sokat beszélgettünk. Mintha évek óta tárgyalnánk ezeket a témákat: Miket is? Hát a két ellenség közti életmódot, és annak legjobb megoldhatóságát. Ők aztán évszázados tapasztalattal rendelkeznek, hogyan lehet becsületfeladás nélkül mindkettőnek az eszén túljárni. És mindezt a népük javára. Lassan egész kis kör lett körülöttem. Nem engedtek el. Velük kellett ebédelnem. A provinciális nagyon aranyos volt. Azt mondta, a kedves magyar testvér tiszteletére lecsengetem a lektort. A többiek jót nevettek, és örömmel vették tudomásul, mert azonnal állandóan kérdezősködtek. Ebéd után folytatódott a beszélgetés Broniszláv szobájában. Igen megörültem, mikor a házigazda megmutatta szent Atyánk Reguláját, a saját könyvei között. Azt hiszem, ha sokáig ott maradok köztük, még a Hitler-gyilkosság tervét is kidolgozzuk együtt. Annyira egymás szájából kapkodtuk a szót abban a témában, mit lehetne tenni a lengyelek érdekében.

Kértem tőlük 25 nagy ostyát. Délután kerestem a plébánost, de nem találtam. Hatalmas udvara kertje van. Végig jártam, kiabáltam latinul, de nem jött senki. Talán ez is elment félelmében. Nem gondolnám. A lengyel nem tesz ilyent. Délután azzal fogadtak a kastélyban, hogy este közösen vacsorázunk a "tiszti étkezdében". Mikor végig jártam az alakulatainkat, mindenütt ugyanaz a kép fogadott: tisztálkodtak. Miséztem a legnagyobb csoportnál. Megnyugtattam őket, hogy nyugodtan mossanak tovább. A jó Isten ezt a liturgiát is szívesen fogadja. Hiszen voltak szakaszok, ahol hetek óta nem volt mise. Most, mikor az én területemre kerültek, természetesen az első dolgom, hogy kapcsolatot keressek velük. - A prédikációban mindig tudtam, hogy melyik mondat hat rájuk. Ha a vizes inggel vagy gatyával megálltak a lavór fölött, és figyeltek, na akkor ez lelkükig hatott. Ha tovább szappanoztak, az közömbös maradt a számukra. - Istenem, ha a Tábori Pista ő főkegyelmessége látná és hallaná ezt a liturgiát, bizonyára eretneknek nyilvánítana. A legénység pedig boldog és örül, és kitörő örömmel kérik mindig, hogy menjek közéjük, és prédikáljak, meg adjak feloldozást.

Köszönöm, hogy megtiszteltek a figyelmükkel tegyék ezt a jövő héten is. A szerkesztőt Fodor Endrét hallották.

Szent Ágoston gondolatatával búcsúzom. „Erősíts engem, Szentlélek, hogy ami szent azt hűséggel megvédjem. Te őrizz engem, Szentlélek, hogy szent kegyelmedet el ne veszítsem. Ámen.”

 

 

265. ADÁS

2018.augusztus 24.

Szerkesztett változat

Él a nagy Isten és semmise megy kárba, Magyarok se lettünk pusztulni hiába, hanem példát adni valamennyi népnek, mily görbék s biztosak pályái az égnek. Ebből tudhatod már, mi a magyar dolga, hogy az erős előtt meg ne hunyászkodna. Babits Mihály
 Babits Mihály gondolataival köszöntöm Önöket. A szerkesztőt Fodor Endrét hallják. Mai adásunkban hallják majd Bíró László katolikus tábori püspököt a családról. Egy programról szólunk. Folytatjuk Nádasy Alfonz hadinapló című kötetének felolvasását.

-Korábbi beszélgetésemet folytatom Bíró László katolikus tábori püspökkel. Ferenc pápa az Amoris lateciában arról is beszél, hogy mindenki vágyi a szeretetre. Mindannyian azt szeretnénk, ha a szeretet tartós lenne. Megemlíti azt is, hogy az egymás iránti tisztelet nagyon fontos egy házasságban. Vegyük górcső alá azokat a kihívásokat, amikkel szembe kell nézni egy házasságnak. Az első a házasság ténye. Házasságot kössünk vagy nem?

-A társadalomban elindult egy lavina. Nem, kell házasságot kötni, elég az élettársi viszony. Egyszer egy okos nővel folytattam kerekasztal beszélgetést. Ő azt mondta, hogy a házasság fölött eljárt az idő. Valamikor szekérrel közlekedtünk, most autóval. Valamikor a házasság, most élettársi viszony. Nagyon keményen le kellett állítani az illetőt. A házasság az ember természetében van. Azt szoktam mondani, ha az ember a létét ajándékba kapja. Az ajándékba kapott lét az ajándék szeretne lenni, és ahhoz hozzátartozik a véglegesség. Látjuk azt, hogy a társadalom megbékél az élettársi viszonnyal. De sokan még arra se veszik a fáradságot, hogy össze bútorozzanak. Így még tovább foszlik az élettársi viszony. A házasság az egy szilárd elhatározás. Egy szilárd pont az ember elétében. E nélkül az emberi társadalom tönkre megy.

-A házasság az állandó és kizárólagos szereteten alapul. Második hívás, amikor a szerelem, ami házasság elejét jellemzi, már egy igen erős szeretetté válik. Az ember környezetében azért sokszor tapasztalja, azt amikor megjelenik egy harmadik fél csábul, akkor ennek ellent kell állni. Egy szilárd házastársi kapcsolatban fel sem merül az, hogy az ember ezt komolyan mérlegre tegye. De attól még a kihívás létezik.

-Szent Pálnak az igazságát idézném: - „Aki áll, az vigyázzon el ne essen!” Én már senkiért nem tenném tűzbe a kezem. Láttam nagyon sok szépen induló házasságot. Vannak a házasságnak a fázisai. Ha nem figyelünk oda a házasságra végig, olyan könnyedén elodázódik a házasság a család mögött. Úgy élünk a családért, hogy közben elfelejtkezünk a házasságról. Amit tud tenni az ember. Azt szoktam mondani: -Akinek ég a háza, az kiabáljon! Ki kell mondani! Kell, hogy kimondjam, hogy bajba vagyok.

Volt egy bencés tanárom; amikor felálltam, hogy ezt nem tudom, azt mondta: - Fiacskám, te már sokat tudsz, mert tudod, mit nem tudsz. Egy házasságban is vannak helyzetek, amikor valaki megbillenhet. Ki kell mondani! Akkor már kapok egy segítséget.

-Igen, de ez feltételezi, hogy oda figyelnek egymásra.

-Oda figyeljenek egymásra, és legyen kihez elmenni. A lelkivezető a házasságban, nem feltétlenül a gyóntató. A házascsoportokban is lassan ki kristályosodnak olyan házaspárok, akik hitelesek. Vannak házaspárok, akik tükröt tudnak tartani nekem.

-Megütötte a fülemet, hogy azt mondtad „hiteles házaspár”. Milyen típusú kapcsolatot nevezel hitelesnek?

-Ferenc pápának nagy kifejezése, azt mondja, hogy „szükség van a koherens személyiségre”. Hiteles azt jelenti, hogy minden egy irányba mutat. Aki hiteles, aki következetes, aki nem csak beszél hanem láthatjuk hogy a szavai mögött tapasztalat van.

-Annak hihetünk, ha a házasságban az egyik hitelesebb a másiknál. Akkor a hitelesség megkétszereződik?

-Azt gondolom, hogy igen. Annyira szilárd a mádik, hogy nem tudok mellette kilengeni. Viszont vannak olyan sötétségek, amikor nem tud a másikra figyelni. Ilyenkor kell a kívül álló, akinek a segítségével elindulnak újra Isten felé.

-Hallok olyan véleményt, amikor azt mondják, ezt nekünk kell megoldani.

-Igen, nagyon sokszor vétenek az emberek a saját házasságuk ellen. Igen, nekik kell megoldani, de a kívül álló tudja katalizálni ezt a megoldást. Valakinek néha kívülről, kell felemelni az embert. Ez a megváltás is.

-Ferenc pápa az Amoris lateciában említi még kihívásként házassággal kapcsolatban, az egyenlő munkamegosztás a felelősség vállalás a családokban. Sokszor felbillen ez.

-Igen sokszor tapasztalom. Egy házasság, amikor indul, akkor kialakul egy munkamegosztás nagyon hamar a házaspárok között. Aztán a munkahelyén túlterhelődik, vagy születnek a gyerekek, de a munkamegosztás ugyan az marad. Állandóság csak a változáson keresztül valósulhat meg. Van egy ilyen szlogen. Imbolygó hajón, ha nem mozdulsz, összeesel. Ha a gyerekek vannak őket is bele kell vonni a házimunkában. Ha nem tanulja meg, a gyerek hogy a közösségért is tenni kell, egy önző lényt nevelünk. A gyereknek is mindig kell találni feladatot.

Sikeres embert attól sikeres, hogy akarták azt a gyereket, és mindig volt feladata. Teher alatt nő a pálma. Régi bölcsesség, ez ma is igaz.

 

Kedves hallgatók felhívom a figyelmüket. 24. Nemzeti Katonai Zarándoklat lesz Budapest Máriaremetén a Kis Boldogasszony Bazilikában Budapest II. kerület Templomkert 1. a cím. Az időpont pedig szeptember 22. szombat. Az esemény 13.15 perckor Langaléta garabonciások előadásával indul, a Kegytemplom előtti parkban. Majd 13.45-től hálaadó imádság szent mise lesz. A zarándoklat bezárása kb. 14.15-kor várható. A hagyományokat követve idén is lesz gyalogmenet a zarándoklat reggelén10 és fél km-es. A gyalogmenet vezetője Takács Tamás alezredes, kiemelt tábori lelkész lesz. Aki szeretne, részt venni a gyalogmeneten az ktp@hm.gov.hu elektronikus e-mail címen teheti meg. Itt írja le a nevét, valamint azt hogy jelentkezem a 10 és fél km-es gyalogmenetre. A gyalogtúrára gyülekező 6.30-kor a Kegytemplom előtti téren. Öltözet: az évszaknak megfelelően.

 

Nádasy Alfonz hadinapló a kötetből most szintén egy részletet hallgatgatunk meg.

Vacsora alatt elmeséltem a hazafias lengyelekkel, a jó kapucinusokkal folytatott beszélgetésemet. Figyeltem a németbarát tisztek arcát. Rögtön az első mondatokra gúnyos vonás jelent meg rajtuk. Én annál keményebb mondatokkal adtam igazat az atyáknak. A tábornok nem szólt. Úgy látszik, nem akarta tisztjei közt még jobban széthúzni az egész háborús helyzetről alkotott véleményt.

Vacsora után bejött a 38. Ezred parancsnoka, Koller ezredes. Egész nyíltan a következő szokatlan hangú és témájú beszélgetés alakult ki. Először olyan nem hivatalos kihallgatásnak indult, aztán a fonák helyzet miatt mégsem az folytatódott. Asztal körül ülő, borozó társaságban különös lett volna a katonai forma megkövetelése. Ezt még a legrövidlátóbb aktív tiszt is természetesnek vette. Noha az első percek nem igy indultak.

Koller ezredes előbb indította el az oszlopát, mint szabad lett volna.

A vezérőrnagy elég keményen vonta kérdőre. Legnagyobb meglepetésemre azt válaszolta: Vezérőrnagy úr alázatosan jelentem, nem vállalhattam a felelősséget, hogy teljesen ismeretlen terepen éjjel alakítsak oszlopot a tisztjeimmel együtt. - Mikor a vezérőrnagy ismét kérdezte: De mi lesz, ha ezt folytatják az alakulatok, Koller ugyanilyen keményen azt mondta: Összebeszélés nélkül a 36-osok és a 48-asok szintén ezt tették. Ebből látható, hogy a józanész győzött a parancs fölött. Erre a vezérőrnagy elvörösödött: Úgy érti, ezredes úr, hogy a parancs nem volt józan, amit kiadtam? - Nem vezérőrnagy úr adta ki, csak továbbította. De ha vezérőrnagy úr adta ki, kénytelen vagyok megállapítani, hogy nem a leghelyesebb volt. És ha egy ezredparancsnoknak annyi önállósága sem lehet, hogy ilyen zűrzavarban, mikor semmiféle összeköttetést nem kaptam, hogy engedélyt kérjek, és e nélkül cselekedtem, ha ez rossz, kérem, váltasson le azonnal!

Nagyon csodálkoztam, hogy idegen tisztikar előtt ilyent mer mondani a főgazdának. Csak szorítottam az asztal alatt az öklömet, mert bizonyítottnak éreztem az igazamat. A magam kis szemétdombján mindig ugyanezt hajtogatom, hogy a hebehurgyán megfogalmazott parancs mellett párhuzamosan lehet és élhet olyan sokkal jobb megoldás is, amely kötelességgé teszi ez utóbbinak a végrehajtását. Igen, vágták eddig mindig a fejemhez, de mi lesz a fegyelemmel. Hát a fene egye meg, a fegyelem nemcsak az ész nélküli végrehajtás. A fegyelem kitűnően megtűri az ész használatát is, az intelligenciát. Vagy ha ezt nem tudjuk beleszámítani, akkor igaz, amit vallok: A világ legostobább gyülekezete az aktív katonatiszteké.

Sok tiszt rám nézett a vita közben. Érezték, hogy most egy ezredes önkénytelenül is engem igazol az elmúlt hónapok összes disznóságaiban. Szegény vezérőrnagy: tudom, hogy neki is ugyanez a véleménye. De nem mondhatja meg nyíltan a rangja miatt.

A vacsora után megint kifejtettem naiv gondolatomat a józanabb tisztek előtt: Háború után beadok egy tervezetet a Ludovikára /vajon lesz-e?/, hogy a sok ostoba etikett szabály helyett tanítsák inkább a tiszti pedagógiát. Ennek fő fejezete lenne az öntudatos magyar tiszt alakja.

Köszönöm, hogy megtiszteltek a figyelmükkel tegyék ezt a jövő héten is. A szerkesztőt Fodor Endrét hallották.

Kányádi Sándor gondolataival köszönök el. „Szaporodjon ez az ország. Emberségbe, hitbe, kedvbe, s hogy ki honnan jött soha, soha ne feledje.”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK,

ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM:

Katolikus Tábori Püspökség

1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben:

berta.tibor@hm.gov.hu

 

 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
kedd, 2020, június 23