Inter arma caritas - Magazinműsor a Mária Rádióban 2018. 266-270. adás

 

INTER ARMA CARITAS

FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET

Magazinműsor

honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról.

A Honvédelmi Minisztérium,

a Magyar Honvédség

és a Katolikus Tábori Püspökség

adása a Mária Rádióban.

266 - 270. adás

 

 

266. ADÁS

2018.szeptember 13.

Szerkesztett változat

„Köszönöm Istenem, hogy olyan tanítókat adtál mellém, aki tudásukat önzetlenül átadják nekem. Áldd meg és jutalmazd meg őket a sok fáradságukért. Segíts, abban hogy minden jót és értékeset megtanuljak tőlük, és ezzel neked is nekik is örömet szerezzek. Ámen.” Tanítókért nevelőkért mondott ima soraival köszöntöm Önöket. A szerkesztőt Fodor Endrét hallják.

Nem véletlenül választottam ezt az idézetet, hiszen elkezdődött a tanév. A debreceni Kratockvill Károly Honvéd Középiskola és Kollégium tanévnyitó ünnepségére látogatunk el. Hallják majd Berkecz Gábort iskolaigazgatót Szabó Istvánt a Honvédelmi Minisztérium honvédelmi ügyekért felelős államtitkárt, egy áldást Takács Tamás alezredes úrtól, vezető tábori lelkésztől. Ezt követi Bíró László katolikus tábori püspök gondolata a családról, a gyermekek neveléséről. Adásunkat Nádasy Alfonz hadinaplójának egy részletével zárjuk.

Hangképes beszámolóinkat fogják hallani.

Berkecz Gábor iskolaigazgatót hallják.

„Az Isten szolgálatára minden idő alkalmas és mindent, amit a hazánkért teszünk, azt az Istenért teszünk.” Miniszterelnök Úr, Államtitkár Úr, Polgármester Úr, Elnök Úr, Elnök Asszony, Tábornok Úr, Katonabajtársak, Szülők, Növendékek. Hunyadi Mátyástól származik az idézet, és jól szemlélteti a Kratockvill Károly Honvéd Középiskola és Kollégium elmúlt öt évének történetét. A haza és az Isten iránti szeretet az, ami iskolánkat létrehozta. Egy olyan oktatási és nevelési közeget, amely több mint 100 éve jelen volt és jelen van hazánkban. Egy olyan oktatási és nevelési közeget, amelyben a végzett hallgatók, az itt jelenlévő Dr. Boross Péter Miniszterelnök Úr egykori hadapród, a katkós katonák, a katkós tábornokok meglelték az Isten és a haza iránti szeretetet és a hivatástudatot. Köszönöm mindenkinek. Köszönöm Debrecen városának az elmúlt évtizedekben és az elmúlt öt évben kiemelkedően támogatja a honvéd középiskolát. Köszönöm a Hajdú-Bihar megyei önkormányzatnak, az alakulatnak, az iskola alapító-, fenntartó- és támogató minisztereknek. Külön köszönöm Benkő Tibornak, aki vezérkar főnökként és honvédelmi miniszterként is szívén hordozza a honvéd középiskola sorsát. Köszönöm nektek, növendékek és a szülőknek, és mindenkinek, aki úgy gondolta, hogy az az álom, amit öt évvel ezelőtt megfogalmaztunk valóra kell, hogy váljon. Tisztelt Növendékek! Nagyon sokszor hallották tőlem, hogy úgy gondolom Önök a jövő, és ennek egyetlen egy oka van, én tényleg úgy gondolom, hogy Önök a jövő. Az itt jelenlévő civil, katonai és politikai méltóságok egyetlen ok miatt jöttek az iskolába, Önök miatt. Így kérem, hogy ezt a tanévet, és a hátralevő sok-sok évtizedet tisztességgel, méltósággal és becsülettel végezzék. Öt évvel ezelőtt igazgatói beszédemben, Tamási Áron, a székelység hőséhez (Ábel életéhez) hasonlítottam a honvéd középiskolánkat. Az elmúlt öt évben jártunk a rengetegben, jártunk a városban, és eljutottunk a világba. Eljutottunk Csehországban, testvériskolai kapcsolatunk lett a Cseh Köztársaság egyetlen katonai középiskolájával. A Isonzó Expressz és a Ludovika Zászlóalj támogatásával eljutottunk az olaszfrontra. Arra a frontra ahol Kratockvill harcolt az embereivel. Kijutottunk Csíksomlyóra. Eltelt öt év és nyugodtan mondhatom haza találtunk. A honvéd középiskola hazaért, és ez a haza magyar honvédség és az Isteni akarat szolgálata. Miniszterelnök Úr, Polgármester Úr! Tisztelt Vendégeim! Kérem, hogy imáikkal, nemes és jó cselekedeteikkel támogassák munkánkat. Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

Szabó István Honvédelmi Minisztérium honvédelmi ügyekért felelős államtitkárt hallják:

Nagy tisztelettel köszöntöm Önöket a Honvédelmi Minisztérium nevében, külön Dr. Benkő Tibor honvédelmi miniszter úr megbízásából. Aki kérte, hogy adjam át üdvözletem a Kratockvill Károly Honvéd Középiskola és Kollégium állományának, minden növendékének és dolgozójának. A tanévnyitón túl különös aktualitást ad az, hogy öt évvel ezelőtt kezdődött meg itt az a munka, amelyre ha visszatekintünk, méltán mondhatjuk, hogy sikertörténet lett. Ma azt láthatjuk, hogy az iskola olyan növendékeket bocsát ki, akik akár a katonai felsőfokú képzésben (Ludovika Zászlóaljban), akár a honvéd altiszti akadémián megállják a helyüket. Öregbítik az iskola hírnevét. Mindamellett olyan növendékek kerülnek ki az iskolában, ha nem a katonai pályán keresik a boldogulást, a civil életben is megtalálják a helyüket. Egy olyan iskolába jártak, ahol értéket közvetítettek nekik. Ez az érték: a hazafiságra nevelés, az elköteleződés, a tisztesség és a becsület. Az iskola felvállalta, hogy a magas szintű oktatás mellett, ezeket az értékeket átadja a tanulóknak. Én gratulálok mindenkinek, aki sokat dolgozott azért, hogy így legyen. Az iskola hírneve messze túl nőtt Debrecenen, hiszen országos szinten jelentkeznek ide diákok. Többszörös túljelentkezés van. Ebben az évben három osztályt tud elindítani az iskola, mintegy 60 fővel, ami óriási eredmény. Idén is sokan jelentkeztek a végzős diákok közül a Ludovikára, és az altiszti akadémiára. Ez nagyon örvendetes. Én a magam részéről azt tudom ígérni a Honvédelmi Minisztérium, mint fent tartó mindent megfog tenni, azért hogy ezt a feltételrendszert folyamatosan biztosítsuk, hogy az intézmény sikeresen működhessen. Hölgyeim és Uraim, ezennel a 2018-2019-es tanévet ünnepélyesen megnyitom! Köszönöm szépe a figyelmüket!

Takács Tamás alezredes úr, vezető tábori lelkészt hallják:

Az Isten áldása előtt, engedtessék meg nekem, hogy egyetlen egy gondolatot szóljak egy ember áldásáról. Annak idején, és azóta is szokás, amikor egy pap elkezdi a pályafutását újmisésként előszőr a szüleit áldja meg. Egyik kollégám pár évvel ezelőtt, amikor megkezdte a pályafutását, hogy előszőr az apjától kért áldást. Egy egyszerű parasztember volt az édesapa. S amikor a fiú oda állt elé a kéréssel, ő csak azt mondta:-„Fiam! Az emberségben hiba, ne legyen!„ Én csak ezt kívánom nektek, a tanév kezdetén, és az életfolytatásában is. ” Az emberségben hiba ne legyen!” Az indulásban benne van a feladat teljesítése és a célba érés reménye is. A cél sokszor maga az út.  A jelen pillanat tiéd is, de tetteidért te vagy felelős holnap is. Soha, semmilyen körülmények között ne felejtsd el hogy ember vagy és magyar. Felelős vagy nem csupán önmagadért, de a társaidért is. A jelen pillanat a tiéd, de a tetteidért felelős vagy holnap is. A hatalmad képviseld alázattal, az erőt alkalmazd emberségesen, az egyenruhát viseld becsülettel. A mindenható segítsen elviselni a megpróbáltatásokat, támogasson a hétköznapok külső és belső küzdelmeiben, és áldjon meg és őrizzen meg benneteket a mindenható Isten. Az Atya, a Fiú és Szentlélek nevében. Ámen.

Folytassuk a sorozatunkat Bíró László katolikus tábori püspök a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Családügyi Referensének gondolatait halljuk a családról.

-Egy jó házasságban ugye jön a gyermek. Akkor itt, hogy találjuk meg az egyensúlyt? A gyerek nevelés, a gyerekfelé a törődés megnyilvánulása, talán ez az ajándékozás túlzottan a gyerek felé. Miközben elfelejtkezünk talán arról, hogy egymást is meg kéne ajándékozni.

-Pontosan, nagyon gyakori jelenség ez. Én a friss édesanyáknak azt szoktam mondani. Ne felejtsd el az édesanyák legszebb ajándéka gyermekük számára, ha továbbra is jó feleségek maradnak. Az anyai ösztön néha elfejteti a felségi kötelességet, és a férj ott gubbaszt félrevonultan a családban. Mintha igaz lenne a közmondás. A mór megtette a kötelességét, a mór mehet. Én nagyon fontosnak tartom – jó van egy fontos szakasz, a szülés utáni szakasz, amikor tényleg csak a gyerek van a középpontban, de utána – tessék tudatosan foglalkozni azzal, hogy odaforduljanak a férjhez. A feleségek sokszor hibáznak, hogy a feleségi mivoltról megfeledkeznek.

-Egyre inkább kitolódik az idő, amíg a családdal élnek a gyermekek. Hol van az arány, az egyensúly? Hogyan figyeljenek a gyerekekre?

-Ez közismert fogalom. A „mamahotel”. A gyerek jól érzi magát. A kaja, ott van a hűtőben. Kimossák a ruháját. Miért is menne el otthonról? Én azt gondolom, hogy a szülőknek fontos feladatuk, hogy döntésképes gyerekeket neveljük. Ha a gyereket megtanítjuk a döntésképességre. Akkor vállalja a tetteiért a következményt. A szülő ne kész döntéseket hozzon a gyerek számár, hanem beszéljék meg. Kisfiam, te mit döntenél?  Ezután a döntését, beszéljük meg. Merjen dönteni és tudja, hogy a döntésének következménye van. Amit vállalnia kell. Néha, nem érünk rá, és inkább döntünk a gyerek helyett. Így egy döntésképtelen nemzetet nevelünk fel.

Nádasy Alfonz hadinaplójával folytatjuk. Ezúttal is Bőzsöny Ferenccel.

Május 4.

Kora reggel telefonáltak a hadtestről, hogy temetőt kell kijelölni. A legújabb hadosztály-parancsnoki parancs szerint a három hősi temető egyike itt legyen Gornikiben.

Egész hadiszolgálatom egyik szégyene ez a kivégzés. Az a szabály, hogy a katolikus tábori lelkész köti be a kivégzendő szemét kendővel. Bambán álltam, mikor nekem ezt megmondták a kivégzés előtt néhány perccel. A kivégző alakulat benn állt a többi között, tehát szegény áldozat nem tudhatta, ki intézi el sorsát. Odavezették a tér közepére, a kivezénylett szakasz felé fordították. Nekem intett a kivégzést vezető tiszt; már nem emlékszem a rangjára. Annyira megrendültem, bosszankodtam, haragudtam, szégyelltem magamat. Gondoltam, botrányt keltek. Kezembe adtak egy fehér kendőt, hogy kötjem be a szegény legény szemét. Letérdelt.

Mikor a közelébe kerültem, villámgyorsan magamra kötöttem a kendőt, és állva maradtam. Rettenetes felfordulás keletkezett. Páter, mit csinálsz? Őrület, szégyelld magadat, megőrültél?! Pár másodpercig tartott az egész. Letépték rólam a kendőt. Mint egy eszeveszett kiáltottam: Engem lőjetek agyon!

Látták, hogy szinte eszemen kívül vagyok, mindenki hozzám rohant. Felfordult a rend, a vezénylő tiszt kiabált: Vezessék el a lelkészt! Kitéptem magam a karjaik közül, lehajoltam a legényhez, bekötöttem a szemét, de előbb fölkeltettem a tökéletes bánatot. Magam sem tudom, hogy abban a felfordult világban hogyan tudtam mindezt megtenni.

Híre eljutott a tábornokhoz. Hivatott. El kellett mondanom, mi történt, és miért tettem ezt a soha nem hallott jelenetet. Nem tudtam más magyarázatot, mint azt, hogy engedetlen pillanat alatt feltámadt bennem az elmúlt idők végtelen aljassága, amelyben az ilyen szerencsétlent, mint megtévedtet, hazaárulónak mondunk, ugyanakkor tudatos gyávák pedig kitüntetéseket kapnak.

A vezérőrnagy némán hallgatott, mert már ismert annyira, hogy nem fogadok el katonai kibúvó magyarázatot.

Istenem, bocsáss meg nekem is, hogy igy tettem. Szétment a híre az egész hadosztályban.

A százados eljött velem. A műút mellett, a németek temetője közelében kijelöltük a területet. Kenéz Ferenc tábori lelkész meg egy tüzérzászlós hozta be az első hősi halottat. Kenéz roppant fontoskodó, önmaga kis tetteit világeseménnyé nagyító kétszínű ember. Az erkölcseiért nem adnék egy fabatkát. A zászlós egyszerűen olyan buta, hogy nem is tudja butasága mértékét. Szabó Kálmánnal odamentünk hozzá, mintegy figyelmeztetésül, hogy illő lenne köszönteni bennünket. Bemutatkoztunk, és ő ezt kegyesen tudomásul vette. Itt benn aztán lejátszottuk a többinek ezt a jelenetet.

Most mi lesz? Meg kell csinálni a temetőt, Kellenek koporsók, keresztek, fejfák. Nekilátok, noha nem az én kötelességem. De látom, mi lesz, ha erre a senkiházira bízom.

Most kaptuk parancsban azt is, hogy 1200 emberre zuhanyozót építsünk. Megint egy ostoba rendelet. Csak olyan törzstiszt adhatta ki, aki pléhgalléros rangjával legyőz minden ellenvéleményt. Megmondtuk B-nek a parancs lehetetlenségét. De ő ész nélkül nekilát a tervezésnek, hogy nyaljon az őrnagynak. De hogy ennek fejében a saját tisztjei, emberi milyen körülmények között lesznek, az neki nem fontos.

Tegnap is, az első esőben, Schabedly János eü.zszl-t és Piniel Jóska gh.zszl-t kiöntötte a zápor. - Itt a feltétlen engedelmesség álarcába öltözik minden farizeus. Valójában az önzés diktálja tetteiket. Ez a mienk is elérte, hogy a pléhgallérosok meg vannak vele elégedve. Tehát kitűnő katona!

Uram, Istenem, mikor 12 évvel ezelőtt elhatározta, hogy katonaszellemre nevelem a gyermekeiket, de nem erre gondoltam! Remélem, csak itt nem találom meg ezt a szellemet. Minél harcosabb alakulathoz kerülök, annál fegyelmezettebb mindenki.

Miért kell éppen nekem ebbe a pipogya bandába belekerülnöm?

Ha egyetlen csepp hatalom lenne a kezemben, majd megmutatnám, hogy olyan együttest kovácsolnék össze ebből a 110 emberből, amellyel semmi baj sem lenne.

A cserkésztáboraimban szégyelltem volna magamat, ha ilyen állapotok lettek volna. Keresztnek veszem, és hordom, hogy ezt az állapotot tehetetlenül kell tűrni. Mi mindent megpróbáltam már, de eredmény nélkül. Szkizofréniás embert nem gyógyíthatok.

Köszönöm, hogy megtiszteltek a figyelmükkel. El köszönök a szerkesztőt Fodor Endrét hallották.

Szentgyörgyi Albert: Mentsd meg a gyermekeinket című versével búcsúzom. „Uram, mentsd meg gyermekeinket. Mentsd meg értelmüket, Hogy romlottságunk ne rontsa meg őket. Mentsd meg életüket, Hogy a fegyverek, melyeket mások ellen kovácsoltunk, ne őket pusztíthassák, hogy jobbak legyenek szüleiknél, hogy építhessék önnön világukat, a szépség, tisztesség, összhang, jóakarat és méltányosság világát.  Melyet a béke és a szeretet kormányoz. Mindörökké.”

 

 

267. ADÁS

2018.szeptember 17.

Szerkesztett változat

„Aki zarándokol, nem rohan. Aki zarándokol, nem menekül. Aki zarándokol, nem menetel. Aki zarándokol, nem túrázik. Aki zarándokol, nem kirándul. Aki zarándokol, nem sétál. Aki zarándokol, nem bóklászik. Aki zarándokol, úton van. Aki zarándokol, jó úton van.”

Köszöntöm Önöket a szerkesztőt Fodor Endrét hallják. Mai adásunk tartalmából. Zarándoklatra hívja a katonacsaládokat, az érdeklődőket a Katolikus Tábori Püspökség, erről hallják majd Berta Tibor általános helynököt. Bíró László katolikus tábori püspök az Amoris laetitia kapcsán a családban az idősek megbecsüléséről beszél. Műsorunk végén folytatjuk Nádasy Alfonz Hadinaplójának felolvasását.

Kedves Hallgatók felhívom a figyelmüket, hogy XXIV. Nemzeti Katonai Zarándoklat lesz Budapest Máriaremetén a Kisboldog Asszony Bazilikában Budapest II. kerület Templomkert 1. a cím. Az időpont pedig szeptember 22. szombat. Az esemény 13.15 perckor Langaléta Garabonciások előadásával indul a kegytemplom előtti parkban, majd 13.45-től hálaadó imádság szentmise lesz. A zarándoklat bezárása pedig 14.15-tól várható. A hagyományokat követve, pedig idén is lehetőség lesz a zarándoklat reggelén egy gyalogmenetre. A gyalogmenet 10 és fél km-es vezetője Takács Tamás alezredes, kiemelt vezető tábori lelkész lesz. Aki szeretne jelentkezni a gyalogmenetre ktp@hm.gov.hu elektronikus e-mail címen tud. Itt írja le a nevét, és azt hogy jelentkezem a 10 és fél km-es gyalogmenetre. A gyalogtúrára gyülekező 6.30 perckor a Kegytemplom előtti téren. Öltözet: az évszaknak megfelelően.

-Ez már sorban a XXIV. Nemzeti Katonai Zarándoklat lesz.

Berta Tibor ezredes, általános helynök:

-Minden egyes zarándoklatunknak van valamilyen célja. Ebben az évben is választottunk egy mottót Bíró püspök atyával, a Szentírásból vett mondatot „Jézus Krisztus keresztjének a tanítása, az valójában Isten ereje, Isten bölcsessége”. Azért próbáltuk erre a mondatra ráfűzni az idei zarándoklatunkat, mert ebben az esztendőben emlékezünk meg arról, hogy 170 éves a Magyar Honvédelem. Ebben a 170 esztendőben a Magyar Honvédségnek a katonái sok-sok rögös úton közlekedtek. A megalakulástól kezdte sok-sok átalakuláson át, eljutottunk 2018-ba, ahol a hadseregnek a magyar hazáért való biztonságot megteremtő lépései kezdődtek el Ezt a zarándoklatunk is megpróbálja valamiképpen tükrözni, ezért is lesznek ott a történelmi zászlóink is a szentmisénken. Azon a szentmisén, ami a zarándoklatunk csúcspontja. A zarándoklat előtt részt lehet venni fakultatív módon egy 10 és fél km-es gyalogmeneten, Takács Tamás alezredes, kiemelt vezető tábori lelkész fogja ezt vezetni. Amikor elkezdődik a szentmisénk – bízunk benne ha jó idő lesz és talán a Máriaremetei szabadtéri oltárnál tudjuk megtartani, ha nem akkor a kegytemplomban – akkor a szentmisén ott köszönthetjük a 2020-ban Budapesten megrendezendő Eucharisztikus Világkongresszusnak a missziós keresztjét, melyet volt szíves az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye erre a zarándoklatra rendelkezésünkre bocsátani. Azért is fontos ez, hiszen ez a missziós kereszt jelképezi az Eucharisztikus Világkongresszusnak azt az idejét, amire mi is készülünk. Ez a missziós kereszt egyfajta jelképe is a mi magyarságunknak, sok-sok szentünknek az ereklye tartója ez a kereszt. A 170 éves honvédséget oda ajánljuk a magyar szentek közbenjárásának, hogy az ő pártfogásukat élvezhesse Magyarország. Hiszen a Magyar Honvédség az ország védelmét, az ország biztonságát, a családok biztonságát és az egyén javát szimbolizálja. A zarándoklat szentmiséje után oda szeretnénk adni a zarándoklaton résztvevőknek az Újszövetségi Szentírást, a Magyar Honvédség számára, mely a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulatnak a kiadása, akik voltak szívesek és rendelkezésünkre bocsátották és feltüntethettük benne, hogy ez a magyar katonáknak Újszövetsége. Bízunk benne, hogy ez a zarándoklat elindítója lesz annak, hogy minden magyar katona kezébe tudja venni az Újszövetségi szentírást. Ennek a kis kiadványoknak átadása után kerül sor a Kapisztrán Szent János elismeréseknek az átadására. Ebben az évben is tábori lelkészi javaslatok alapján sokan részesülnek ebben az elismerésnek különböző fokozataiban. Ezután, egy ebédre várunk mindenkit, majd a délután folyamán egy kis műsort ad a Garabonciás Langaléta együttes. A zarándoklatot egy háladó rövid Isten tisztelettel, imádsággal zárjuk a missziós kereszt előtt.

-Az elmúlt években ugyan csak hagyománnyá vált, hogy Családi nappal kötötték össze ezt a rendezvényt. Így lesz az idén is?

-Így lesz az idén is, ezért is mondtam a Garabonciás együttest. Kihagytam belőle a gyerekeknek szánt különböző játszó programokat, amelyek ebben az évben is lesznek. Sokszor szokták kérdezni azt tőlünk, hogy a zarándoklatoknál fontos szerepet játszik valamiképpen a liturgia. Ennek a zarándoklatnak is a legfőbb eseménye a Kegytemplomban vagy a szabadtéri oltárnál bemutatott szentmise lesz. Hiszen a liturgia által kapcsolódunk valójában az Istenhez. Sokan mondják a vallásoságban, az Istennel való kapcsolathoz nincsen szükségük közvetítőkre. Az Istennel való kapcsolat – éppen az Újszövetségből derül ki – Jézus Krisztus által valósul meg. Az Istennel való kapcsolatunkat az Ő emberré válása nyitotta meg számunkra. A nagy kaput az Ő fia, Jézus Krisztus nyitotta meg számukra. A zarándoklatunk nagy pontja ezért is a szentmise.

A Máriaremetei Katona Zarándoklatról Berta Tibor ezredest, általános helynököt hallották. Az interjút Szűcs László készítette.

Folytatva Bíró László katolikus tábori püspök gondolatit Amoris laetitia-ról. Mikrofonom előtt ezúttal az idősek megbecsüléséről beszél.

-Ferenc pápa Amoris laetitia-ja kapcsán arról eszik szó, hogyan gondozzák az időseket a családok? Hogyan tekintenek az idősekre akkor, amikor nem kerülhetjük meg azt a tény, hogy idősödik a társadalom? Sokszor hallom azt a környezetemben, említik a nagyszülők is:- „Nem akarok a gyerekeim terhére lenni, inkább idősek otthonába megyek.”

-Volt a kérdésben egy ilyen mondat. Hogyan tekintsünk az öregekre? Idézem Ferenc pápának egy mondatát, ő ezt mondja „A gyermek, a fiatal, az öreg. Az a jövő”. Azt megszoktuk, hogy a gyermeket „a jövőnek” tekintjük, de hogy az öreg „a jövő”? Azt megszoktuk, hogy „eldobó társadalomban” élünk. Ferenc pápánk sokszor szokott erről beszélni. Az öreg nem az eldobandó kategória a társadalomban. Az öreg az a remény, és a jövő. Volt egy olyan diktatórikus ideológia, hogy énekeltették a fiatalokkal a múltat el kell törölni. Így képzelte el a szent szocializmus, hogy el kell szakítani az elkövetkező nemzedéket a saját múltjától, a családi, vallási, nemzeti hagyományaitól. Bementünk ebbe a zsákutcába. Ez nem igaz! Ferenc pápa rengeteget beszél erről. Az idős generáció a múlt, a remény. Miért? Mert nincsen fa, gyökér nélkül. Társadalmi bűn nem meghallgatni az öregeket. Az öreg a maga tapasztalataival kincs. Az öregek átmentették gyermekeik, unokáik számára a vallásosságot. Az a társadalom, amely az öregjeit nem tudja megbecsülni, az a társadalom gyönge és el fog pusztulni.

Nádasy Alfonz Hadinaplójának részlete következik.

Éjfélre lefeküdtünk, de fél kettőkor már jött Hajdú Laci. Azzal a hírrel vert lelket belénk, hogy a 101-es utászoktól két autó sebesültet kapunk. Még egy hősi halottat is hoznak. Annyira nem ön tudatosítottuk a hírt, hogy valamennyien elszunyókáltunk. Azt hittem, hogy néhány percig aludtam, mikor arra riadok fel, hogy a bunker előtt megáll a két sebesültszállító autó. Bizony már négy óra volt.

Azonnal nekilátunk a műtőben. Az első, a legsúlyosabb, egy kivérzett utász. Alig szippantott néhányat a klóretilből, meghalt. Előtte az öntudatnak valami kis meglétét feltételezve, hangosan mondtam a feloldozást, és vele elimádkoztam egy mondatnyi imádságot: Jézusom, szeretlek!

Jött a következő. Hátul hatolt be a lövedék a medencecsont felett. Sehol sem volt kijárat. Ahogy kinyitjuk a hasüreget, tucatnyi lyuk a beleken. Rettentő ideges volt /általában, ha hirtelen látvány tárul eléje, mindig kibírhatatlan vele dolgozni. Aztán megszokta, hogy odaszólok neki: Százados úr, mi az ott a máj mellett? Akkor örül, hogy magyarázhat, és kezd megnyugodni./

Más esetben a hólyagról vagy a vastagbélről érdeklődőm. Aszerint, hogy hol látok valami gyanúst, amit ő még nem vett észre.

Most még az a baj is megtörtént, hogy elaludt a gázlámpánk. A klóretil ismételten okozott már bajt ilyen alacsony, levegőtlen helyen. Ha hazakerülök, megkérdezem a fizikusainkat, miféle fizikai jelenség ez. Az egyik doktor arra is emlékezett, hogy náluk egyik eü. oszlopnál robbanás is történt. Emiatt mi sohasem gyújtjuk meg újra a lámpát, hanem én kezelem a villanylámpát /közönséges zseblámpa/. Nem akartunk sokat szellőztetni, mert akkor millió bogár jön be a fényre. Inkább kivártuk a hajnalt. Akkor szellőztettünk, hogy újra meggyújthassuk a gázlámpát.  Délelőtt 11-ig egyfolytában dolgoztunk.

Akkor áttettük a magukkal hozott hősi halottat koporsóba. Fáradságomban nem is nagyon néztem az eltorzult, sáros arcát. Csak mikor kiveszem a nyakából az alumíniumlapocskát, látom, hogy Lugossi János zászlós. Ő az, aki Volinkán mindig nagyon szívesen fogadott. Annyira élvezte a prédikációimat, hogy utána mindig elmondta azoknak az embereinek, akik nem vehettek részt a misén. Szegény Jancsi. Nagyon megszerettem derűs, tiszta lelkű viselkedése miatt.

A többiek is az ő emberi voltak. A mocsárban telepített aknák nyomai teljesen eltűntek a hirtelen zápor után. Eltűntek az utak is, amelyek közt ők már minden térkép nélkül kitűnően tájékozódtak. Ő ment elől. Rálépett az egyik aknára. Felrobbant. A többi ijedtében oldalt ugrott. Még kettő felrobbant, és hat sebesülést okozott

Búcsúzom a szerkesztőt Fodor Endrét hallották.

Aki zarándokol, nem rohan. Aki zarándokol, nem menekül. Aki zarándokol, nem menetel. Aki zarándokol, nem túrázik. Aki zarándokol, nem kirándul. Aki zarándokol, nem sétál. Aki zarándokol, nem bóklászik. Aki rohan, azt az idő szorítja, Aki zarándokol, azt az idő tágítja. Aki menekül, önmaga elől fut, Aki zarándokol, önmaga felé tart. Aki menetel, másokhoz igazodik, Aki zarándokol, saját ritmusára jár. Aki túrázik, teljesít, Aki zarándokol, teljessé tesz. Aki kirándul, kikapcsolódik, Aki zarándokol, bekapcsolódik. Aki sétál, nézelődik, Aki zarándokol, befelé figyel. Aki bóklászik, céltalan, Aki zarándokol, célra talál. Aki zarándokol, úton van. Aki zarándokol, jó úton van.

 

 

268. ADÁS

2018.szeptember 21.

Szerkesztett változat

Előbb a te szívedben legyen béke, csak akkor önthetsz békét másokba, a békés derűs szívű ember mindig kész a jóra. Akinek szívében béke van senki iránt nem lesz eleve bizalmatlan, előszőr tehát önmagad tökéletesítésén fáradozzál, és csak azután gondolj mások tökéletesítésére.” – Kempisz Tamás gondolataival köszönti önöket a szerkesztő.

Mai adásunkban hallanak majd egy előzetest a katonai zarándoklatról, amelyet a hétvégén tart a Magyar Honvédség erről korábbi adásunkban is hallhattak már. Visszatekintünk a Katonai Tábori Lelkészek Napjára, amelyen előadást hallgattak meg a résztvevő vendégek. Folytassuk Nádasy Alfonz Hadinaplójának felolvasását. Bíró László katolikus tábori püspök pedig ítéletről a hit átadásról a példamutatásról beszél majd. Tartalmas rádiózást kívánok!

Korábbi adásunkban említettük már hogy a hétvégén, Máriaremetén katonai zarándoklat lesz. Erről hallják most, Berta Tibor általános helynököt.

A szentmisében Bíró püspök úr a mostani jelen időt oda kapcsolja az Istennek az idejéhez, ebben a Krisztusi keresztáldozatba. Zarándoklat előtt részt lehet venni egy 10 és fél km-es gyalogmeneten Takács Tamás alezredes, kiemelt vezető tábori lelkész úr fogja ezt vezetni. Amikor elkezdődik, a szentmisénk bízunk benne, hogy jó idő lesz akkor talán a Máriaremetén a szabadtérioltárnál, ha nem akkor a Kegytemplomban. A szentmisén ott köszönthetjük 2020-ban Budapesten megrendezendő Eucharisztikus Világkongresszus missziós keresztjét, ezt volt szíves az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye erre a zarándoklatra a rendelkezésünkre bocsátani. Ez a Misszióskereszt jelképe a mi magyarságunknak, hiszen sok-sok szentünknek az ereklyetartója is ez a kereszt. A 170 éves honvédséget oda ajánljuk, a magyar szenteknek a közbenjárásának. A Magyar Honvédség nem szimbolizál mást, mint ennek az országnak a védelmét, a családoknak a biztonságát, az egyéneknek a javát. A zarándoklat szentmiséje után, oda szeretnénk adni a zarándoklaton résztvevőknek az Újszövetségi szentírást a Magyar Honvédség számára. Ez a Szent Jeromos Bibliatársulatnak a kiadása, akik voltak szívesek és rendelkezésünkre bocsátották. Így fel tudjuk tüntetni benne, hogy a magyar katonáknak az Újszövetsége. Bízunk benne, hogy ez a zarándoklat elindítója lehet annak, hogy minden magyar katona kezébe tudja venni az Újszövetségi szentírást. Ennek a kis kiadványnak az átadása után kerül sor a Kapisztrán Szent János elismeréseknek az átadására. Ebben az évben is tábori lelkészek javaslata alapján, számosan részesülnek ennek az elismerésnek a különböző fokozataiban. Ezután természetes módon, ahogy eddig is egy ebédre várunk mindenkit. Majd a Garabonciás Langaléta együttes illetve a zarándoklatot egy hálaadó rövid Istentisztelettel zárjuk a misszióskereszt előtt.

A Katonai Tábori Lelkészek Napján előadások hangoztak el, ezúttal a Nagy Honvédő Háborúról esik szó.

170 éves Magyar Honvédségnek egyik fontos eleme a Nagy Honvédő Háborúban való részvételünk. Arra gondoltunk - kivételesen bocsánatot kérve minden hadtörténésztől a Hadtörténeti Intézeti Múzeumtól - egy katona, katonát szeretnénk megkérni arra, hogy beszéljen nekünk az első világháborúról. Egy olyan katonát, aki ma is aktív katona, és így esett a választásunk dr. Liptai Péter ezredes, parancsnokhelyettes úrra Debrecenből. Akit megkérek, hogy ossza meg gondolatait velünk. Tisztelt Altábornagy Úr! Tisztelt Püspök Urak! Tisztelt Ünneplő Közönség! Röviden, 30 éve vagyok tiszt, 33 éve katona, lövészként végeztem, szakaszparancsnoktól kezdve minden féle beosztást el láttam a jelenlegi beosztásomig. 2010-ben doktoráltam. Háromszor voltam misszióban. Nős vagyok, van öt gyerekem. Tisza István, aki az első világháborúba történő belépésünk kor volt a miniszterelnök. Megfogalmazta, a Casus belli után hogy „számolni kell a háborúnak a társadalmi élet összes viszonyait felforgató rettentő hatásával.” Amikor misszióba megye az ember, főleg parancsnokként illik, előtte egy kicsit áttekinteni azt a területet ahova megy. Megnézi milyenek ott a viszonyok, milyen a veszélyezettség, ami befolyásolhatja az általa vezetett katonai szervezet működését. Azt is át kell gondolnia, hogy mit tenne akkor, ha a legnehezebb helyzetbe kerül. Amikor élesben helyzetben kell, harcban kell vezetni a katonáit, ha a legrosszabbra készülünk, akkor utána csak kellemes esemény érhet minket. Én szerencsés voltam amikor előszőr mentem KFOR-ba, majd amikor előszőr mentem Afganisztánba majd a második misszióba Afganisztánba egy fokozatosságot jelentett a veszélyeztetettség során. Ha megnézzük az első világháborút pár hónappal a kitörése után már megkapta ezt a fokozatot, hogy a „Nagy Háború”. Mai napig sokan a „Nagy Háború” címen nem a második világháborúra gondoltak, hanem az első világháborúra. Az első világháború sokkal nagyobb pusztítást hozott, és felborította az akkori világnézetet, és egy újfajta hadviselést jelentett. Olyan pusztító kapacitást hozott létre az újfajta fegyverekkel, ami köszönhető a 19. század ipari forradalmának. Egy nagyon komoly társadalmi lélektani hatással bírt az első világháború. A háború elején mindenki lelkesedett. A császár kijelentette: „Mindent meggondolt, megfontolt.” Az emberek úgy gondolták, hogy eleget tesznek hazafias kötelességüknek és szinte vidáman vonultak a háborúba. Előrevetítették, hogy léteznek, olyan etnikai, nemzeti és vallási konfliktusok amik az egész világra átfognak terjedni. A korábbi lovagias háborúk kora végleg lezárult. Mindenki meg volt győződve a saját igazáról. Önkéntesek vonultak a háborúba mind az ANTAN mind a központi hatalmak révén. Mindig eszembe jut a Nyugaton a helyzet változatlan című fim, ami jól bemutatja az akkori hangulatot. Igen ám, de Vilmos császár ígérete nem valósult meg „mire lehullanak a falevelek, hazatérnek a katonáink”. Ezért el kellett gondolkodni, hogy tényleg ez a helyes út. A kezdetei, hősies huszár rohamok elhaltak, a géppuska tűzben. Az új harceszközök bizonyították nem is olyan egyszerű győzelmet aratni. Mindenki úgy gondolta, hogy hipp-hopp lerohanjuk az ellenséget. Mindenki a pusztításra koncentrált nem a manőverekre. Nagyon sokáig kellett gondolkodni, hogy megoldják az „állóháború” kérdését, amit nem is nagyon sikerült megoldani.

Hitünk megvallása és a példamutatás a családban. Erről beszél többek között Bíró László katolikus tábori püspök.

-Az Isten hit az egyházhoz való tartozás gondolata. Megint azt látom, hogy az idősek azok, akik a hitélet tekintetében példaképek. Sokkal inkább példaképek lehetnek, mint a szülők. Esetleg rosszul látom?

-Nem.

-Sokszor látom, hogy próbálkoznak a nagyszülők, néha kudarcot vallanak. Viszont sokkal inkább ők viszik az unokákat a templomba. A szülők elfoglaltak.

-Nagyon nagy hálával gondolok a nagymamákra, akik hozták az unokákat a hittanórákra. Sokszor most ezek az unokák a házascsoportom tagjai. Nagyon-nagyon hálás vagyok ezeknek a nagyszülőknek. Azok a nagymamák még kaptak vallási nevelést. Nagyon bonyolult a társadalmunk, fontosnak tartom, hogy az egyházközségek szólítsák meg a nagyszülőket. Tartsanak ezeknek a nagyszülőknek alapvető hittant. Nem tehetnek ők arról, hogy a Kádár rendszerben vagy talán még a Rákosi rendszerben egy agymosott ideológiát kaptak. Nagyon fontos az egyházközségnek hogy kapjanak a mai nagyszülők segítséget, hogy tudjanak a hitben az unokáik példaképei legyenek.

Bíró László katolikus tábori püspökkel folytatott beszélgetés egy részletét hallották. Most Nádasy Alfonz Hadinaplójának egy részlete következik.

Július 4.

Ma először érzem magamat rosszul. Fáj a gyomrom, kavarog bennem minden, szédelgek. Egész nap itthon dolgoztam. El láttam a sebesültjeinket. Megint felszaporodott a számuk. Sürgősen elintéztük, hogy szállíthassunk.

Délelőtt egy aranyér műtétnél asszisztáltam. A végbél mellett tályog volt, Kálmán elhatározta, hogy az aranyeret is ellátja. A szerencsétlen sebesült valami megmagyarázhatatlan butaság miatt eltitkolta, hogy a sebe gennyed. Félt, hogy nem mehet haza szabadságra. Persze, teljesen elrontotta az állapotát, belázasodott. Azt gyorsan lenyomtuk. Idő nem volt a kitisztításra, hát így fogtunk hozzá. Ahogy Kálmán jobbján éppen két kampóval dolgozom, a vacak kis szoba tele lett a Vigyázz! Szóval. A katona csak katona, valamennyien abbahagytuk a munkát és műszerrel a kezünkben odafordultunk az ajtóhoz.

Németh Béla vezérőrnagy lépett be Dezsényi János segédtiszttel. A szegény sebesültünk éppen akkor ürített a nagy fájdalmában. A két legény, aki tartotta a sebesült lábát, szintén vigyázz-ba merevedett. Senki sem vette észre a fonák helyzetet a vezérőrnagyon kívül. Ő viszont látva ezt az épületes látványt, azt mondta humorosan: Köszönöm uraim, a szíves fogadtatást. Folytassák a munkájukat. - Odapillantott az ürülő végbélre, ránk nézett, szalutált és Jánossal együtt kiment. Csak a bajusza mozdult, mert alig bírta tartani a nevetését. Odakinn János megállt mögötte, ahogy az ablakon át kipislantottam, kezét a szája elé téve, majdnem derékszögbe hajolt, és úgy nevetett.

Este 11-kor megjött. Kíváncsi vagyok, milyen rémhíreket hozott.

Kedves Hallgatóink köszönöm a figyelmet egy hét múlva újra találkozunk. Egy imával búcsúzom. Boldogságos Szűz Mária, Isten anyja: segíts, hogy mindig gyermeki szívem legyen: tiszta és finom, mint a forrás! Segíts, hogy egyszerű szívem legyen, melyet sohase borít el a keserűség! Segíts, hogy erős szívem legyen: tudjak áldozatot hozni, - és gyengéd szívem legyen, mely együtt tud érezni másokkal! Adj hálás szívet, mely örülni tud annak, amit kapott, és adj nemes szívet, mely senkivel szemben sem hordoz keserűséget! Segíts, hogy szelíd és alázatos szívű legyek: tudjak szeretni önzetlenül, és boldog legyek, ha adhatok! Adj kitartó, bátor szívet: hogy soha ne ismerjek lanyhulást. Ámen.

 

 

269. ADÁS

2018.szeptember 29.

Szerkesztett változat

 

Mindenható Isten, kinek parancsa mindenhol érvényesül, és kinek szeretete örökké való, add meg nekem, hogy mindig érezhessem jelenlétedet és teljesíthessem akaratodat. Segíts hozzá, hogy erős szívvel és derűs lélekkel elfogadjam a rám mért felelősséget. Add, hogy egységben legyek azokkal, akikkel együtt élek és dolgozom, és eleget tehessek a feladatnak, amit hazám bízott rám.” Ismeretlen katona imájának részletével köszönti a mai adás hallgatóit a szerkesztőt Fodor Endrét hallják.

Mai adásunkban beszámolunk a XXIV. Katonai Zarándoklatról, amelyet elmúlt hétvégén tartott a Magyar Honvédség a Katolikus Tábori Püspökség Máriaremetén. Adásunk első részében a szentmise pillanatai idézzük, majd Berta Tibor általános helynök elmélkedik a zarándoklat fontosságáról. Végül a Hadinaplóval zárjuk a mai adásunkat.

Elmúlt hétvégén a Máriaremetei kegytemplomnál tartotta a Magyar Honvédség a Katolikus Tábori Püspökség XXIV. Katonai Zarándoklatát. A szentmiséből idézünk. Előszőr Berta Tibor ezredest, általános helynököt hallják.

-Nagy tisztelettel köszöntök mindenkit Katolikus Tábori Püspökség XXIV. zarándoklatán, Máriaremetén. Ami most itt történik, az a Jézus Krisztussal való találkozás. Magyon sok fontos dolog van életkörülményeinkben, a hivatásunkban, a szolgálatunkban, a munkákban. Talán a legfontosabb az, hogy rendezzük azt a kapcsoltot, amely az Istenhez köt bennünket, amihez soha sincsen késő, mindig van újabb és újabb alkalom. A zarándoklatnak a legfontosabb pillanata a Jézus Krisztussal való találkozás.

A Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára:

-Csepelen, szűkebb hazánkban egy templom nélküli lakótelepen állítottunk keresztet. Sokan kérdezték, ugyan miért. Azok, akik akkor ellenezték és támadták a keresztállítást. Ma csöndben figyelik, hogy hány meg hány ember áll meg a kereszt előtt idősek és középkorúak. Plébános atya, aki rendszeresen vezet sváb és kerületi zarándok csoportokat még dolgozik azon, hogy a fiatalok is, akiknek az iskolában hittan tanít, megálljanak és a keresztre, A mint az áldozat jelképére feltekintjenek. A kereszt bölcsessége előszőr egyben furcsa és meghökkentő. Kérdés, hogyan lehet a keresztre sok éjszázadon át használt kínzó eszközre bölcsként tekinteni? Aki keresi a kínt vagy a szenvedést, azt úgy tartjuk nagyon beteg ember. Azért, hogy ezt helyesen értelmezzük legyünk figyelmesek Jézus az Olajfák hegyén mondott szavaira. „Atyám, ha lehetséges vedd el tőlem ezt a kelyhet!” Azt kéri, hogy ne legyen részese a szenvedésnek, ugyan akkor azt is mondja: „Ne az én akaratom teljesedjén, hanem a tied.” Mi ez, ha nem az Isteni parancs elfogadása és végrehajtása. A szenvedést elfogadni, a keresztre feltekinteni, azt bölcsnek tartani csak ennek a fényében lehet. Jézus vállalta a halált is, nem kereste, de amikor kellett akkor elfogadta. A kereszt bölcsességét a szenvedést, az áldozat értelmét saját katonaeskünkben is fellelhetjük. Hogyan is szól ez? Álljon itt egy kis rész, az eskü szövegéből: „Magyarország függetlenségét, az állampolgárok jogait és szabadságát bátran a törvények betartásával és betartatásával a rám bízott honvédek és fegyverek erejével az életem árán is megvédem.” Ősi magyar szokás szerint a tisztek ennek nyomatékot adnak kard rántással, melynek záró aktusa „a hazáért mindhalálig” felkiáltás. Ebből is kitűnik a katonáknak nem ismeretlen az áldozat vállalás, a teljes önátadás helyzete, és az ezzel járó lelkimélység. A katona a teljes önátadást, az akár életéről való lemondást jeleníti meg a társadalomban. A katona a keresztbölcsességét a mindennapjaiban éli meg, esküje kimondását követően. Amellett ez hitvallás, hogy hazáját akár élete árán is megvédi. Mi ez, ha nem Jézus igazi követése?

Berta Tibor általános helynök

Az idei zarándoklatunkat sok minden jellemezi, Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepét üljük. A mai ünnepre gondoltam, és eszembe jutott mennyi fogoly van szabadlábon az alkoholtól, a képernyőfüggőségtől, más élvezeti cikktől; mind-mind Fogolykiváltó Boldogasszony oltalmába ajánlottuk őket. Itt van velünk az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus keresztje amit II. Ferenc pápánk áldott meg. Megáldotta ezt a keresztet, csendesen imádkozott előtte, és így hozták újra haza Rómából. Az idei zarándoklatunkat jellemezi még az is, hogy a Magyar Honvédség megalakulásának 170. jubileumi évét ünnepeljük. Sok mindenről szeretnék még megemlékezni. Államtitkár úr rengeteg imaszándékot sorolt fel a beszédében, hogy mi, minden aggodalom tölti el a mai társadalmat, Európát. Imádkozzunk, Fogolykiváltó Boldogasszony közbenjárását kérve, hogy a gondok, a sötét felhők, amelyek ott tornyosulnak fölöttünk oszoljanak.

Részleteket hallottak a XXIV. Katonai Zarándoklatról. A szentmise után Berta Tibor ezredest, általános helynököt kérdeztem a zarándoklat fontosságáról. Beszélgetésink részleteit hallják most, ezt teljes egészében a következő adásban közöljük majd.

-Az nem elég, hogy én egyedül vagyok és csendben vagyok. Az a kérdés, hogy MI találkozunk Jézus Krisztussal! Találkozunk-e vele? Ebből a találkozásból történik-e az életemben valami radikális. Az lenne a legjobb, ha ezt a zarándoklatot meg is beszélnénk utána.

Megbeszélnénk azt amiről Bíró püspök úr beszélt a misén; megbeszélnénk az, hogy az államtitkár úr mit is mondott; kit mi fogott meg valójában; mi volt a szimpatikus; mi nem volt szimpatikus. Jézus beszélgetett az apostolaival, amit mi eltudunk olvasni az enangéliumban; de ezen kívül még miről beszélt velük? Azt hiszem, teljesen hétköznapi dolgokról is  beszélt velük. Ő teljesen hétköznapian mondta el az Istennek a szavát. Nagyon szépen írja le ezt Benedek pápa a három kötetű könyvében. Itt van Jézus Krisztus alakjában az az Isten, akit Mózes csak hátulról láthatott.

Nádasy Alfonz Hadinaplója című kötetének a felolvasását folytassuk.

Augusztus 24.

Elmentem a plébánoshoz, mihelyt végeztem a kis körletekben. Látszólag minden nyugodt itthon. Az emberek azzal foglalkoznak, hogy ismerkednek az európai környezettel. Ez pillanatnyilag eltereli a figyelmüket a sorsunkról. De ha valami eszükbe juttatja, rögtön kész a vita, a parázs veszekedés, az ideges hangulat.

Józsi csicskásom foglalta össze a helyzetet: Az emberek mindig kérdezik, mi a tisztelendő úr véleménye. Aztán én válaszolok nekik a tisztelendő úr helyett. Mondom, hogy ez éppen olyan, mint nálunk a grófi kastély, de a rosseb maradna itt. - Hát ebben megegyeztünk.

A plébános kitörő örömmel fogadott. Ő is nagy tisztelője szent Benedek atyánknak. Egyáltalán, mikor megtudják, hogy bencés vagyok, valami rejtett tisztelettel vesznek körül. Ő már tudta, hogy ki vagyok. A hír már eljutott hozzá úgy, hogy mire odaértem, már ismerősként fogadott. Nevetve megkérdeztem, ki mesélt rólam. Az volt a válasza, hogy minden lengyel százszorosan örül, ha bárki magyart vendégül láthat. Hiszen testvérek vagyunk. De még jobban áll ez, ha bencésről van szó. És - bökött felém - ha olyan emberről, mint akiről olyan dolgokat mesélnek, amiket ő hallott rólam. Miket? Kérdeztem. Nem mondta meg. Valaki vagy valakik túlzottan nagyra becsülnek.

Megmutatta a templomot. Gyönyörűen rendben tartott istenháza, tiszta, ízléssel berendezett. Villanymotor az orgonában. Nagyon megdicsértem őt és a híveit. Tízóraira előhozta volna háza minden kincsét. Valami nézeteltérés keletkezett közte és öreg házvezetőnője között. Először nem figyeltem, mert azzal voltam elfoglalva, hogy a nénit is szeretettel üdvözöljem lengyelül. Közben nem tudtam figyelni a szavaira, mert magam is a saját mondataimon töprengtem. Csak arra figyeltem fel, mikor azt kérdezte a plébánostól, hogy elővegye-e? Nem tudtam, mire mondja. A plébános széles gesztussal válaszolt vissza lengyelül: Persze, magyar bencésvendégnek igen. Erre kihozott zsírban eltett malaccombot. Azt faragcsálta nekem. Alig tudtam abba hagyatni vele. Közben mintha magának mondta volna: Németnek egyetlen falatot sem ad ilyen kicsiből, de magyarnak mindent. Gyűlölöm a németet, mint minden lengyel, és odavagyok a magyarért, mint minden lengyel. Otthon várt egy levél Alpár Gézánétól. Azt írja Margit-mama, hogy elvitték az édesanyját. Nagyon fájlalom a sorsát, Vele érzek, imádkozom érte. - De nem tudom elfojtani azt a szörnyű érzésemet, mely szinte átokra nyitja a számat azok ellen a hazaárulók ellen, akik ezt elősegítik, akik a zsidókkal igy bánnak, akik vágóhidra viszik az embereket. Talpnyaló brigantik, nem tesznek semmit, hogy valahogyan megakadályozzák ezt a szörnyűséget. Naponta olvasom a hozzánk kerülő szenny újságokban, képeslapokban, hogyan őrjöng a bosszú, otthon. Amit itt a maga meztelen valóságában látunk a háború borzalmaival párhuzamosan, az van kialakulóban otthon. Istenem, mi lesz a hazánkkal, ha a porosz csizma tovább tiporja amagyarokat. Nem állnak meg a zsidoknál. Máris halljuk, ha egy-egy őrült SS-tiszt kerül a közelünkben, hogy utánuk a katolikusok jönnek. Tegnap is egy részeg hadnagy került ide hozzánk. Ma sem tudjuk, mi célja volt, hogy megállt a kocsijával. Szerencsétlenségemre éppen velem találkozott a kapu előtt. Kérdezte, hol a gh. iroda. De be sem fejezhettem a mondatomat, észreveszi a zubbonyomon a keresztet. Gúnyosan azt mondja: még itt is csuhással találkozom. Erre nekimentem, állon vágtam úgy, hogy elesett. De rögtön a pisztolya után kapott. Míg püföltem az egyik kezemmel, és tartottam a másikkal, kiabáltam: Őrség, őrség. A derék magyar menten ott termett. Látva a helyzetet, előbb egyet belerúgott, aztán isteni nyugalommal megkérdezte: Tisztelendő úr, lelőjem ezt a disznót? Mondom neki: Azt mégsem. De a puskatussal egyet odasózhat. Nem kell az már, nézze tisztelendő úr, elalélt már a rúgásomtól. Jól megcéloztam a fejit. Akkor vettem észre csak, hogy mozdulatlan. Odanézek a sofőrjéhez. Az valami rendes gyerek lehetett, mert csak hamiskásan pislogott. Megemeltük Votán kései utódát, és betettük a kocsiba. Ég veled. Ha legközelebb találkozom veled, újra kaphatsz hasonlót.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket, tartsanak velünk egy hét múlva is majd. Következő adásunkban, amelyben újabb interjúkat riportokat hallhatnak. A szentmise felvételének elkészítésében segítségemre volt a Zrínyi Katonai Filmstúdió. A szerkesztőt Fodor Endrét hallották. Ismeretlen katona imájával kezdtem, így avval zárom is műsorunkat. Mindenható Isten, kinek parancsa mindenhol érvényesül, és kinek szeretete örökké való, add meg nekem, hogy mindig érezhessem jelenlétedet és teljesíthessem akaratodat. Segíts hozzá, hogy erős szívvel és derűs lélekkel elfogadjam a rám mért felelősséget. Add, hogy egységben legyek azokkal, akikkel együtt élek és dolgozom, és eleget tehessek a feladatnak, amit hazám bízott rám.”

 

 

270. ADÁS

2018. október 9.

Szerkesztett változat

Testvérek, ha valakit valamilyen bűnben tetten is értek, ti akik lelkiek vagytok oktassátok az ilyet a szelídség szellemében de ügyelj magadra nehogy te is kísértésbe ess. Hordozzátok egymás terhét, és így teljesíteni fogjátok Krisztus törvényét, mert ha valaki valaminek tartja magát holott semmi, félrevezeti önmagát. Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csak önmagára nézve lesz dicsekedni valója és nem másra nézve, mert mindenki maga terhét fogja hordozni. Aki pedig az igében oktatást nyer, részesítse oktatóját minden jóban. Ne vezessétek félre magatokat, Istent nem lehet kijátszani, mert amit az ember vet, az fogja aratni is. Hiszen aki a testének vet, a testből arat majd romlást. Aki a léleknek vet, a lélekből arat majd örök életet. Köszöntöm Önöket az adás szerkesztőjét hallják Fodor Endrét.

Mai műsorunkban Berta Tibor ezredest általános helynököt hallják majd a zarándoklat fontosságáról.

Ezt követi Franciska néni visszaemlékezése édes apjáról, aki viszontagságos körülmények között tért haza Oroszországból. Kívánok jó rádiózást a következő percekben!

Ahogyan elfogadtátok az Úr Jézus Krisztust úgy éljetek is benne. Gyökerezzetek meg ő benne és épüljetek rá. Erősödjetek meg a hitben, ahogyan tanultátok és legyen bőséges a hálaadásotok.”

Berta Tibor ezredessel, általános helynökkel a nemrégiben Máriaremetén tartott katonai zarándoklaton beszélgettem.

-Atya, neked mit jelent egy zarándoklat?

-Ahogy a misén is mondtam, bármennyire is úgy tűnik, hogy a zarándoklat nagyon sokrétű dolog, benne van gyaloglás, benne van imádság, ének, fölkészülünk, elindulunk, de a legfontosabb minden egyes zarándoklatnál, hogy Jézus Krisztussal kell találkoznunk a szentmisén. Az összes többi, hogy megiszunk egy kávét, ebédelünk mind-mind olyan elemek, amelyek lazán kötődnek ehhez. A legfontosabb elem minden egyes zarándoklatnál a szentmise.

-Mennyire az egyes embernek a találkozása és mennyiben a közösségé?

 Az egyes embernek a közösségben való találkozása Jézus Krisztussal. Tegnap, a logisztikusok szentmiséjén voltam Szent Máté apostol ünnepén. Ott pendítettem meg azt a gondolatot, hogy szinte minden templomunkban van egy missziós kereszt. Azon általában az van rajta, hogy „ments meg a lelkedet.” Nagyon fontos hogy ments meg a saját lelked, de az is fontos hogy ments meg a másik lelkét, férj, megmentse a feleség lelkét, a gyerek a szülei lelkét. Ez egy közös dolog. Az Istent úgy szólítjuk meg, hogy „Mi Atyánk”. Amikor én zarándokolok, az a kérdés, hogy sikerült-e találkozni Jézus Krisztussal? S ebből a találkozásból születik-e az életemben valami radikális. Tegnap ebben a misében elmondtam, hogy mi történik a Máté szerinti evangéliumban a 9. fejezetig. Előtte van a hegyi beszéd. Jézus elmondja a boldogságokat, elmondja ti vagytok a föld sója, és Máté ezt követi valójában.

-Atya, miközben a Garabonciások előadását hallgatjuk, mennyiben fontos, hogy ezt a találkozást a katonák megbeszéljék egymás között?

-Azt hiszem a személyes megszólítottság a legfontosabb lenne ebben. Az lenne a legjobb, ha ezt a zarándoklatot meg is beszélnék utána. Nagyon sokszor felteszik a kérdést, hogy tudjuk Jézus beszélt az apostolaival és amit mi el tudunk olvasni, és még miről beszélt velük? Biztos teljesen hétköznapi dolgokról beszélgetett velük, de ebben is benne volt a tanítás. Normálisan beszélt a tanítványaival, nem volt semmi pátosz benne, mikor például azt mondta: „Nézzétek az ég madarait!”

-Atya, nem akarok politizálni. Honvédség, határvédelem, együvé tartozás, elmélyülés, találkozás Jézussal. Mennyiben erősíti a kialakult geopolitikai helyzet a kereszténységünket, az egyes ember találkozását Jézussal? Legyen szó katonáról, vagy rádió hallgatóról, akkor amikor Európa nem keresztény emberekkel keveredik.

-Azt gondolom, I. Konstantin császár - sokaknak persze más a véleménye erről - egy valamit felismert a kereszténységben, a kereszténység erejét. Szerintem az a titok nyitja, azt az erőt, amit ő látott, az a hegyibeszéd ereje volt. Jézus tanításának az ereje volt, amit meglátott bennük, a keresztényekben. Ő azt látta bennük - legyen, az püspök, császári hivatalnok - hogy Jézus krisztus ereje van bennünk, akkor is, ha gyarlók. Az egyház tagjainak az a feladata, hogy éljék meg a Krisztussal való kapcsolatot. Bármennyire is keveredés van itt Európában, ha ők azt látják, hogy mi egy Isten követő emberek vagyunk, egy összetartó közösség vagyunk, akkor látni fogják, azt az erőt, amit mi képviselünk. Nem adhatjuk fel a mi emberi alapunkat. Mi ezt az értéket meglátjuk, és ebben van a mi erőnk. Amit tovább erősít egy ilyen zarándoklat.

Valamikor tavasszal olvastam a Dunaújvárosi Hírlapban Mittelholcz Béláné visszaemlékezését édes apjáról. Azután találkoztam vele Mezőfalván, a Római Katolikus Templomban szentmise után. Pár szóban beszélgettünk, és szinte magam előtt látom édesapja viszontagságos hazatérését. Olvastam a Dunaújvárosi Hírlapot a Mittelholcz Bélánéval való interjút. 1914-ben az I. világháborúban vonult be a seregbe édesapja Vicza József. 1915-be hadifogságba esett, és Oroszország távolkeleti részén Vlagyivosztokban töltött 30 hónapot. A rendkívüli hideg időjárás, ami elérte az -50.-55 Celsiusfokot is sok áldozatot szedett. A 26 éves magyar fiatalember, közel egy hónapon át utazott. Vonatról, vonatra átszállva Kijevig majd Magyarországig. Nem volt véletlen, tehát hogy felkerestem Mittelholcz Bélánét (Franciska nénit) Mezőfalván.

-Jó napot, adjon Isten! De szép helyen lakik!

-Ez nyáron hűs, télen meleg.

-Tudja, hogy nekem is a nagymamám a nyárikonyhában lakott. Ez is hasonló.

-Ez garázsnak készült, azt mondták, ha valamelyik szülő rászorul legyen. Van szoba, konyha, fürdőszoba.

Mivel a Mária rádiónak lesz. Ezelőtt 70 éve még búcsújárásokra szoktunk menni, akkor volt induló. Akkor ezt most eléneklem.

„Mária édesanyánk!
Seregek dala zeng fel ma az égig.
Küzdeni harcba siess!
Lobogonk lilioma fehérlik.
Ez a tűz, ez a láng, ez az ének
Lelkesít téged, hála te néked
Szűzi szívednek adjuk szívünket.”

-Ezt mikor énekelték?

-Ha mentünk kegyhelyekre.

-Búcsújáró helyekre.

-Mikor született?

-31-ben. Most leszek 87 éves. Ez nagy kor ám.

-Hogyne. Isten éltesse!

-Abban az időben nem volt olyan, hogy csak tévéztünk. Akkor az emberek között éltünk. Annyi élmény van felhalmozódva bennem. Egész kicsi koromtól, 10-12 éves koromra amire vissza emlékszek. Nagy család volt. Arató emberek voltak a bátyaim, meg mi is. Azok után vittük, az ebédet meg a reggelit a határba.

-Uradalmi földön dolgoztak.

-Igen.

-Nekünk akkor nagyon kevés volt. Napszámos emberek voltak. Kilenc gyereket neveltek úgy fel, hogy büntetett életű nem volt a családban.

-Ön hányadik?

-Hetedik.

Mit mesélt az édesapja arról az időszakról.

-1914-ben vonult be katonának. Galiciába ment, oda vitték. Orosz területre, és mindig hátrább húzódtak. Fiatal volt 20-22 éves. 1915-ben esett hadifogságba.

-Milyen ragban volt?

-Tizedes volt, meg szanitéc. A táborban szabadon járkálhattak a Góbi-sivatagban. Akik megpróbáltak, hogy megszöknek 1 nap után visszamentek. Éhen haltak volna.

Utána került ki Szibériába. Oda vitték őket. Ott szénbányában dolgoztak, meg élelmiszer elosztó raktárban.

-Munkatáborba laktak?

-Igen. Fiatal volt és elég jó eltudta viselni a fogságot. Sokan voltak. Amikor volt a 18-as forradalom arról ők már tudtak. A táborban lengyelek is voltak.

-Kényszermunkatáborba voltak.

Az az illető ember, valami Bezsenc az megkapta a szabaduló levelét. De nagyon lerobbant állapotban volt. Egy kenyérért oda adta apámnak a szabaduló levelét. Ő úgy érezte nem tud haza jutni Lengyelországban.

Közel 1 hóanpig jött haza Magyarországra vonattal. Kijev és Vlagyivosztok között 9000 km volt a távolság. Kijevtől már könnyebb volt.

-Egyedül volt.

-Igen. Nagy szakálla volt, bőr ruha volt rajta. Beszélte az orosz nyelvet, és a németet. Jól érvényesült. Bátor volt. Ő azt mondta, hogy ő mindig imádkozott, hogy Isten hazasegítse. Neki köszönhető, hogy ilyen nagycsalád lett.

Mittelhocz Béláné (Franciska néni) visszaemlékezését édes apjáról hallották. A vele készült beszélgetés második részét következő héten hallhatják. Köszönöm, hogy ismét velünk tartottak. Búcsúzom a szerkesztőt Fodor Endért hallották.

Lukács evangéliumából származó idézettel búcsúzom. A jó fa nem terem rossz gyümölcsöt. Ugyanígy rossz fa sem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fát a gyümölcséről lehet felismerni. Tövises bokrok nem teremnek fügét, és a tüskés bozót sem terem szőlőt. A jó ember jó dolgokat gyűjt össze a szívében, és azokból hozza elő mindazt a jót, amit mond és tesz. A gonosz ember szívében azonban gonosz dolgok vannak, és azokból hozza elő mindazt a gonoszságot, amit mond és tesz. Mert a száj azt mondja ki, ami a szívet megtölti

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK,

ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM:

Katolikus Tábori Püspökség

1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu

 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
csütörtök, 2020, június 25