Megjelenés a médiában 2019.

MEGJELENÉS A MÉDIÁBAN

2019.

 

25 ÉVES A TÁBORI LELKÉSZI SZOLGÁLAT

 

A Honvédelmi Minisztérium Tábori Lelkészi Szolgálatának 25 évvel ezelőtti újjáalakulását ünnepelték Budapesten, a Stefánia Palota – Honvéd Kulturális Központban, február 26-án, kedden.

Az eseményen többek részt vett Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Németh Szilárd, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára, Németh Szilárd, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes, a Honvéd Vezérkar egykori vezérkari főnökei, a Honvédelmi Minisztérium több vezető tisztségviselője és tábonoki kar több tagja, valamint a Magyar Honvédség alakulatainak parancsnokai.

A rendezvény fővédnöke Áder János, Magyarország köztársasági elnöke volt, aki erre az alkalomra egy levélben köszöntötte a katonalelkészeket, melyet a történelmi zászlók bevonulása és a Magyar Himnusz elhangzása után Szegő László dandártábornok, a Köztársasági Elnöki Hivatal honvédelmi irodavezetője olvasott föl. „Lelkész és katona ma is mindennek előtt bajtársai egymásnak. Mindkettejük feladata ugyan többszörösen átalakult a 21. századra, de a katona ma is hazája védelmét választja hivatásának, a lelkész pedig támogatja őt e nem könnyű vállalásban” – fogalmazott levelében az államfő. (A teljes levél itt olvasható: http://www.ktp.hu/document/2019-tabori-lelkeszi-szolgalat-25-eves-evforduloja-dr-ader-janos-koztarsasagi-elnok-levele)

 

tot_2986.jpg

 

Ezt követően Benkő Tibor honvédelmi miniszter mondta el ünnepi gondolatait. „A 25 év nem zárult le. Az a tenni akarás, az a küzdelem, az az odaadás, ami jellemzi most is a tábori lelkészi szolgálat munkáját – hiszen ők is, mint katonák szolgálják a hazát – még nem ért véget” – hangsúlyozta a honvédelmi miniszter. Hozzátette: az újjáalakulás nem parancsszóra, hanem belső indíttatásra történt. Benkő Tibor elmondta: ma már nem csak a katonák veszik igénybe a lelkészi szolgálatot, hanem a katonák családtagjai is, például esküvőkor, keresztelőkor. „Ez ad reményt, hogy igenis tovább kell haladni az úton” – jelentette ki a honvédelmi miniszter.

tot_2973.jpg

A rendezvényen beszédet mondott Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke. Mint kiemelte, „vannak közöttünk olyanok, akik a halál árnyékának völgyében teljesítik hivatásukat, szolgálatukat: az orvosok, a katonák és a lelkészek. Az orvos gyógyít, a lelkész vigasztal, a jó katona pedig a halált hozó fegyvereivel védelmez.” (A teljes beszéd itt olvasható: http://www.ktp.hu/document/2019-tabori-lelkeszi-szolgalat-25-eves-evforduloja-heisler-andras)

tot_3018.jpg

Győrfi László, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség alelnöke gondolataiban úgy fogalmazott: a 21. század elején a tábori rabbinátus szerepe nehezen hasonlítható össze a múltszázad borzalmai utáni és az azelőtti szerepvállalással.

Dr. Lackner Pál, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspöke beszédében a reformátori tanok tábori lelkészi szolgálatban betöltött szerepéről beszélt.

Dr. Huszár Pál, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi elnöke pedig azt hangsúlyozta, hogy szükség van a katonák lelki ápolására, „hiszen a katonák biztonságunk és békességünk nélkülözhetetlenül szükséges őrei.” (A teljes beszéd itt olvasható: http://www.ktp.hu/document/2019-tabori-lelkeszi-szolgalat-25-eves-evforduloja-dr-huszar-pal)

tot_3069.jpg

Végezetül Michael August Blume érsek, Magyarország apostoli nunciusa ünnepi gondolataiban úgy fogalmazott: a tábori lelkészek és a katonák feladatai, kötelességei kiegészítik egymást. A katonák bátorságukat, szakmai felkészültségüket állítják a béke szolgálatába, akár saját életük kockáztatásával is. A lelkészek pedig olyan természetfeletti értékeket képviselnek, melyeket mindenképpen meg kell védelmeznünk, ugyanakkor konkrét és sajátos lelkipásztori gondoskodással szolgálják a katonák és családjaik szükségleteit. (A teljes beszéd itt olvasható: http://www.ktp.hu/document/2019-tabori-lelkeszi-szolgalat-25-eves-evforduloja-michael-august-blume)

tot_3104.jpg

Az emlékbeszédek után a résztvevők megtekinthették a Katonai Filmstúdió rövidfilmjét, amely felidézte a Tábori Lelkészi Szolgálat újraindulásának történetét.

A rendezvény zárásaként Korom Ferenc altábornagy, a Magyar Honvédség parancsnoka pohárköszöntőjében hangsúlyozta: a tábori lelkészi szolgálat erős pillére a Magyar Honvédségnek. „A tábori lelkészek szolgálatukkal az egyéni ember lelkét, a családi hátteret, a közösséget és nem utolsó sorban a parancsnokot is támogatják és szolgálják” – mondta az altábornagy.

tot_3120.jpg

Az ünnepi rendezvényen közreműködött a Légierő Zenekar – Veszprém.

 

 

**********

 

Lelkész és katona Takács Tamás

De nem a szolgáltatás az elsődleges

Eredeti megjelenés:

FEOL Fejér megyei hírportál https://www.feol.hu/hetvege/lelkesz-es-katona-takacs-tamas-2825143/

 

A Katolikus Tábori Püspökség 1994-ben jött létre azzal a céllal, hogy a Magyar Honvédség és a Határőrség katolikus tagjai számára biztosítsák a lelkipásztori ellátást. A katonai rendfokozattal rendelkező pap egyrészt parancsot teljesítő katona, aki a hazáját szolgálja – miközben másik államhoz (Vatikán) is fűzik kötelmek.

Takács Tamás ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség lelkészi karának 10. éve Székesfehérváron szolgálatot teljesítő vezetője személyes hangú beszélgetésben engedett bepillantást e sajátos, a civilek előtt kevéssé ismert papi szolgálat világába. Az ezredes kilenc évvel a felszentelése után, 2000-ben cserélte – ahogy ő fogalmazott – tereptarkára a feketét, hogy őrnagyi rendfokozatban, a Magyar Honvédség kötelékében folytassa papi szolgálatát. Hogyan s miért lesz egy papból katona?

– Ha kronológiailag nézzük, hamarabb voltam katona, mint pap – hangzott a válasz, és valóban: az 1984-ben érettségizett, papnak készülő, 18 éves fiatal rögtön Lentibe került sorkatonának, „ami nagyon jó alapozás volt” – emlékezett vissza az ezredes.

Csak ezután kezdődött a papi pálya az egri szemináriumi tanulmányokkal, majd 1991-től a papi szolgálati évek és helyek, hogy 2000-re megérlelődjön a Magyar Honvédségbe való visszatérés szándéka. Az okokról faggatva Takács Tamás fölemlítette: már plébánosként is a napi rutinjához tartozott a rendszeres futás és a foci – na persze nem reverendában –, és e tény időnként föladta a leckét a falusi híveknek. Végül minden bizonnyal e fizikai erőpróbákat, kihívásokat kereső beállítottság találta meg ideális terepét a tábori lelkészi szolgálatban.

No de hogyan viszonyul a katonalét a kereszténység emlegetett pacifizmusához? A válasz, amelyben csipetnyivel tán több volt az ezredes, mint a pap, határozottan csengett:

– A látszólagos ellentmondás forrása az, hogy rosszul közelítjük meg ezt a kérdést. Gyakran állítják elénk az 5. parancsolatot, ám annak eredeti értelme az, hogy „szándékosan ne gyilkolj” – és ez minden katonára is vonatkozik. A katona célja az, hogy megvédjen másokat, és magát is, ha kell. A kereszténység annál azért karakteresebb vallás, semhogy humanizmussá lehessen egyszerűsíteni – hangsúlyozta az ezredes, felidézve egy Kosztolányinak tulajdonított aforizmát: a humanizmus nagyon szép, de olyan, mintha egy memorandumot olvasnának fel a földrengés ellen. A katona pap szavaiból kibontakozott: egy tábori lelkész szerepe főként az, hogy az erőt próbáló helyzetekben is a katona mellett álljon és támogassa, hogy emberi döntéseket hozzon embertelen helyzetekben is.

A beszélgetés során a tábori lelkész mondataiban többször is felbukkant a felvállalt sorsközösség motívuma, mint annak záloga, hogy a papi szónak valódi élethelyzetekben edzett éle, ereje, súlya legyen. A húzós helyzeteket is visszafogottan felvázoló beszámolók mögül rendre kiviláglott: az ezredes minden alkalmat megragad, hogy a dolgok sűrűjébe is kövesse azokat a katonákat, akikért lelkészként felelősséggel tartozik. Eddig négyszer teljesített külszolgálatot: háromszor Afganisztánban és legutóbb Irakban.

– Gép is volt, ernyő is volt – érkezett a tömör válasz a firtató kérdésre: miért éppen ejtőernyős-kiképzést kapott? – Nem, nem az adrenalin miatt – ingatta a fejét az ezredes (miközben mosolyogva idézte föl: „mindig mondták, nekem jó, mert a főnököm tudja előre, mikor érkezem”). – Inkább azért, mert így olyan helyzetekben tudtam a katonákkal együtt lenni, amikor kívülálló nem lehetett ott. Éjszaka a repülőn, az ugrás előtt máshogy fogalmaz az ember.

Takács Tamás Szolnokra vonult be, ott kezdte tábori lelkészi pályáját – de közben, ha valaki föltette neki a kérdést: „atya, jön deszantolni?” – hát, nem sokat töprengett. Az ezredes szavai nyomán kibontakozó kép megtévesztő: mintha helikopterről egyenruha alá húzott neoprénben a Tiszába ugrani, aztán partra úszni, az tipikus papi feladat volna a seregben – pedig tán mégsem. Ugyanakkor az biztosan igaz, hogy jó olyan emberek társaságában lenni, akik nem csupán vannak, de élnek is.

– Minden egység lehet elit, ha a tagjai azzá teszik – tett pontot az ejtőernyőstéma végére az ezredes, akit most, hogy valamelyest bemutattuk, kettesben hagyunk az olvasóval.

– A legnagyobb különbség az egyházmegyei és a tábori lelkészi szolgálat között az, hogy mi akár 24 órában is együtt lehetünk. Ha én egy csapattal kimegyek mondjuk külszolgálatba, akkor fél éven keresztül 24 órában együtt vagyok olyan emberekkel, azzal a korosztállyal, akikkel a lelkészek itthon nem nagyon találkozhatnak, merthogy dolgoznak. Én viszont éppen munka közben lehetek velük.

– Tábori lelkészi szolgálat vagyunk, de nem a szolgáltatás az elsődleges. Teológiailag nyilvánvaló a mise és a szentségek szerepe, de a legfontosabb mégis az együttlét. Ha az hiányzik, ha nincsenek kapcsolatok: akkor a lelkész is csak egy a sok közül. Ha az ember csak megérkezik, mint a mennyből az angyal, aztán szikrázik egyet és eltávozik: az lehet szép, de értelme nincs sok.

– A kitüntetések? Egyetlenegyet, az államit mutattam csak meg az akkor már betegeskedő édesapámnak – hogy büszke lehessen. Elvittem, az ágyban odaadtam neki, ránézett, és azt mondta: „kisfiam, hozzál már egy pohár vizet nekem…” Az volt az a pillanat, amikor hazaérve az összes érdemérem dobozát lecsuktam. A szalagsávon kint vannak, de a dobozok azóta csukva. Apám helyre rakott.

– Mindenkinek azzal kell jóban lennie, akivel egy szinten van. Velük fog együtt megöregedni, ezekre a kapcsolatokra számíthat később. A hatalomról meg annyit, hogy ha valaki elöl menne, de nem követi senki, hát, akkor az inkább csak sétálgat. Hogy kövessék az embert, ahhoz példa kell. A seregben mondják: „ha a parancsnok leül, a beosztottak megágyaznak”. A parancsnok az, aki először kel és utoljára fekszik, utoljára eszik.

– Egy történet a Gondviselésről? Történeteim vannak, de hogy melyiknek van köze a Gondviseléshez, azt nem az én tisztem eldönteni. Mégis: akadnak pillanatok a közös életben, a találkozásokban, amikor felsejlik: itt tán többről van szó az emberinél. Amikor egy katona odajön egy misszió végén, átad egy tőrt, és azt mondja: „ezt azért adjuk neked, mert azon tisztek közé tartozol, akikért itt maradnánk” – és nem a hosszabbításra gondol…

– Ha az ember el tudja érni, hogy a saját korával egy időben éljen ott, ahol éppen lennie kell, akkor megtette, amit kell.

Sági Zoltán

 

MEGEMLÉKEZÉS A BALASSAGYARMATI I.  VILÁGHÁBORÚS TEMETŐBEN

Eredeti megjelenés https://honvedelem.hu/cikk/114387_balassagyarmat_szaz_eve_a_legbatrabb_varos

Balassagyarmatot 1919. január 29. óta Civitas Fortissima néven ismerjük, amikor a település lakossága felkelt a megszálló csehszlovák erők ellen és felszabadította saját magát az elnyomás alól. Erre emlékeztek az esemény századik évfordulója alkalmából január 27-én, vasárnap. A jubileum tiszteletére rendezett megemlékezés részeként, Németh Szilárd HM parlamenti államtitkár jelenlétében adták át a felújított balassagyarmati első világháborús hősi temetőt, ahol azok a katonák és civilek is nyugszanak, akik a városért folyó harcokban estek el. A Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes a rendezvényen emlékeztetett arra, hogy az első világháború során a Nógrád Vármegyei hadkötelesek, így a balassagyarmatiak is zömmel a losonci 25. közös gyalogezredben, a besztercebányai 16. honvéd gyalogezredben valamint a császári és királyi 29. tábori vadászzászlóalj kötelékében szolgáltak, harcoltak a keleti és az olasz front véres ütközeteiben, jelen voltak a román hadszíntéren is.

A kegyeleti eseményen Takács Tamás ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség lelkészi kar vezetője és Mészáros László alezredes, a Protestáns Tábori Püspökség kiemelt vezető tábori lelkésze emlékezett meg az áldozatokról.

 

 

**********

MEGEMLÉKEZÉS AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ SALGÓTARJÁNI HŐSEIRŐL

Eredeti megjelenés https://honvedelem.hu/cikk/114365_helytallasukkal_peldat_mutatnak_nekunk_utodoknak

Az első világháború salgótarjáni hőseinek tiszteletére tartottak emlékműavató ünnepséget tartottak  január 25-én, pénteken, a Salgótarján-Zagyvapálfalvai felső temetőben. A Nógrád vármegyei hadkötelesek az első világháborúban zömmel a losonci 25. közös gyalogezredben, a besztercebányai 16. honvéd gyalogezredben, valamint a császári és királyi 29. tábori vadászzászlóalj kötelékében szolgáltak. A nógrádi bakák megjárták a Nagy Háború több jelentős harcterét, harcoltak a keleti és az olasz front véres ütközeteiben, de jelen voltak a román hadszíntéren is. Részt vettek a lemberg-rawaruszkai csatában, helytálltak a San folyó mentén, ott voltak, amikor sikerült az orosz gőzhengert megállítani Limanowánál és akkor is, amikor a gorlicei áttörésre került sor. Küzdöttek az olasz fronton, a Hétközség-fennsíkon, véreztek Doberdónál, az isonzói és a piavei csatákban.Az emlékművet Mészáros László alezredes vezető kiemelt prtestán tábori lelkész és Horváth Kornél főhadnagy, katolikus tábori lelkész áldotta meg.

.

 

**********

MEGEMLÉKEZÉS BORSODY LÁSZLÓ ŐRNAGYRÓL

Eredeti megjelenés https://honvedelem.hu/cikk/114367_borsody_laszlora_emlekeztek

Január 25-én, pénteken, Budapesten.emlékeztek meg Borsody László őrnagyról, a legendás katona-vívómester halálának 80. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen, A legendás katonavívó és vívómester egykori Fő utcai lakóhelyén Simicskó István a Honvédelmi Sportszövetség elnöke emlékeztetett arra: az olimpiai, világ-, Európa- és magyar kardvívó-bajnokok egész sorát nevelő Borsody egy olyan oktatásmódszertant fejlesztett ki, amely egyedülálló volt a vívás világában. A megemlékezés a Farkasréti temetőben, Borsody László sírjánál folytatódott, ahol Rácz István százados tábori lelkész mondott kegyeleti imádságot.

 

 

**********

HEJCEI MEGEMLÉKEZÉS

A tizenhárom éve, 2006. január 19-én az esti órákban bekövetkezett szlovák katonai repülőgépszerencsétlenség áldozataira emlékeztek Hejcén január 19-én, szombaton. A tragédiában 42, a koszovói KFOR békemisszióból hazatérő katona vesztette életét, a szerencsétlenséget a gép utasai közül csak egy ember élte túl. A tragédiáról azóta minden évben megemlékeznek Hejcén a szeretteiket elvesztők, a katonatársak, a szlovák haderő és a Magyar Honvédség vezetői, a mentésben egykor részt vevők és a helybéliek. A faluban álló emlékműnél megtartott megemlékezésen beszédet mondott Benkő Tibor honvédelmi miniszter és Peter Gajdos, a szlovák védelmi miniszter. azt mondta

A két miniszter a beszédek előtt felkereste a Borsó-hegyen álló kopjafákat, majd részt vettek a tragédia áldozatainak emlékére bemutatott szentmisén, amelyet Frantisek Rabek szlovák tábori püspök mondott a plébániatemplomban.

 

 

A megemlékezésen mások mellett jelen volt Korom Ferenc altábornagy, a Magyar Honvédség parancsnoka és Daniel Zmekó, a szlovák hadsereg vezérkari főnöke.

A faluban álló emlékműnél Takács Tamás ezredes, lelkészi kar vezető mondott kegyeleti imádságot.

 

 

**********

LENGYELORSZÁGBAN ÚJRATEMETTEK EGY I. VILÁGHÁBORÚS MAGYAR KATONÁT

A délkelet-lengyelországi Hnatkowice falu katonai temetőjében örök nyugalomra helyezték január 16-án, szerdán egy első világháborús magyar honvéd nemrég megtalált maradványait. A temetési szertartást magyar részről Rácz István százados, tábori lelkész végezte.

 

1.jpg

 

A kegyeleti szertartáson részt vett Németh Szilárd, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, valamint Kovács Vilmos ezredes, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka.

Az emberi maradványokat, magyar katonai övcsatot, valamint egyenruha-, cipő- és fegyverdarabokat tavaly áprilisban találták meg egy hnatkowicei szántóföldön. A hatóságok a kihantoláskor személyiigazolójegy-tartót is találtak, a benne őrzött, személyi adatokat tartalmazó kártya azonban elrohadt, a honvédet ezért nem sikerült azonosítani.

 

2.jpg

 

A katona feltehetőleg az osztrák-magyar hadsereg 23. gyalogezredéhez tartozott, amely a közeli Przemysl városban létesített erődben állomásozott. A hnatkowicei katonai temetőben az osztrák-magyar hadsereg mintegy 190 katonája nyugszik. A lengyel-ukrán határon fekvő Przemysl az Osztrák-Magyar Monarchia védelmi rendszerében kiemelt szerepet töltött be. A 19. század végén itt felépített erődrendszer a harmadik legnagyobb volt az akkori Európában. A Monarchia hadseregében harcoló magyar alakulatok e helyen hónapokig ellenálltak az orosz csapatok támadásainak.

 

3.jpg

 

**********

MEGEMLÉKEZÉS A 2. MAGYAR HADSEREG KATONÁIRÓL

Eredeti megjelenés honvedelem.hu és magyarkurír

Az 1943. január 12-én bekövetkezett doni katasztrófa hetvenhatodik évfordulóján a budai várban emlékeztek meg január 11-én, pénteken.

 

 

A megemlékezés engesztelő szentmisével kezdődött  a budavári Nagyboldogasszony- (Mátyás-) templomban.az 1943-as doni áttörés során hősi halált halt honvédekre január 11-én a Budavári Nagyboldogasszony- (Mátyás-) templomban. A szentmise főcelebránsa Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke volt.

 

tun_1254.jpg

 

A megemlékező szentmisén részt vett Szabó István, a Honvédelmi Minisztérium honvédelmi államtitkára, Korom Ferenc altábornagy a Magyar Honvédség parancsnoka, dr. Vezekényi Csaba a honvédelmi tárca helyettes államtitikára, valamint a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség számos elöljárója.

 

 

A szentmise kezdetén Berta Tibor általános helynök felolvasta Magass Miklós egykori tábori lelkész imádságát, melyet 1943-ban, a doni hadszíntéren mondott a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg elesett katonáiért: Mindenható Istenünk!  Tehozzád fordulunk most, midőn elesett hőseinkre emlékezünk. Te szemtanúja voltál annak a mérhetetlen küzdelemnek, amelyet a történelem legerősebb ellenfelével vívott a magyar honvéd. Te tudod, hogy hazánk, családi otthonunk, oltáraink, munkahelyünk, házaink és földjeink védelmében fogtunk fegyvert. Harcunk véres áldozatokat követelt.  Élet és halál Ura, arra kérünk, fogadd szeretettel és atyai megértéssel megdicsőült bajtársaink te hozzád visszatérő lelkét. Jutalmazd meg vérük ontását, mérhetetlen szenvedéseiket örök jutalommal! Ha a testük itt porladt az orosz síkságon, lelkük és fényes nevük örökké él a mi bajtársi szívünkben. Adj megnyugvást és töltsd el büszke fájdalommal azoknak a lelkét, akik hősi halott bajtársainkban férjet, apát, fiút, támaszt és segítő barátot veszítettek el. Ne engedd, hogy nagyon megritkult soraink láttára kicsinyhitűség és a gyávaság vegyen erőt rajtunk. Add, hogy az ő vérük hullásának és az ő hősi haláluknak termékenyítő ereje legyen, mely bennünket bátorsággal és büszkeséggel tölt el. Te, aki a hősök hőse vagy, hiszen kereszten áldoztad föl önmagadat, taníts meg bennünket önzetlen és bátor hazaszeretetre. A Don partján hősi halált halt bajtársainknak adj a dicsőséges föltámadásig örök nyugodalmat!
 

A szentmise homíliájában Berta Tibor először Bíró László tábori püspök üdvözletét tolmácsolta, aki kórházi kezelése miatt nem tudott részt venni a megemlékezésen, ugyanakkor a budapesti szertartással egy időben ő is szentmisét mutatott be a Szovjetunióban elhunyt magyar katonákért. A tábori püspökség általános helynöke elmondta, a mai napon tisztelettel fejet hajtunk az életüket feláldozó katonákért, a hadifogságban elhunytakért, és mindazokért, akik megalázó gonoszság miatt vesztették életüket; azokért, akik távoli földön nyugszanak, akik eltűntek, és akik hazatértek, de kivégezték, kitelepítették őket, vagy hallgatniuk kellett katonamúltjukról.

 

 

Az Egyház legősibb hagyománya, hogy a hősöket idehozzuk az oltárra, áldozatukat Krisztus áldozatához kapcsoljuk, az Ő élő és szent keresztáldozatát ajánljuk fel a hősökért  – tette hozzá az általános helynök, majd emlékeztetett Sára Sándor 1982-ben készült, a doni tragédiát feldolgozó dokumentumfilmjére, a Pergőtűzre, melyben egy özvegy hasonlóképp vélekedett, aki elmondta, miután férjét halottnak nyilvánították, misét mondatott érte lakóhelyük templomában. Ezt követően minden évben külön szentmisén emlékeztek meg a hősi halottakról.„A hétköznapi ember 1943-ban is tudta, hogy ezek a katonák hősök voltak – mutatott rá a helynök. – Azokban az években is, amikor nem szabadott róluk beszélni, vagy ha igen, megalázóan nyilatkoztak róluk. A múlt azonban utat tör magának, mert az emlékezetet nem lehet kivégezni, kitelepíteni, elhallgattatni.”

 

 

Berta Tibor kiemelte, mindig meg kell emlékezni a múltról, akármennyi gyásszal, fájdalommal van tele, és azon kell dolgozni, hogy minden helyére kerüljön a dolgok rendjében. Az első világháború után mintha a gonoszság erői irányították volna a világot: zavaros eszmék támadtak, az önzésből békétlenség fakadt, mégis, ezek a hétköznapi emberek engedelmeskedve a parancsnak, hazaszeretettel és kötelességtudattal útnak indultak; hitték, hogy a hazájukat, családjukat védik. Voltak, akik nem viselkedtek emberhez méltón, de ne engedjük, hogy ezek a szélsőséges esetek elnyomják azok tanúságtételét, akik a háborúban is emberek tudtak maradni, és a bajbajutottban nem ellenséget, hanem felebarátot láttak – hangsúlyozta a szónok, majd arról is szólt, hogy a Don mentén harcolók számtalanszor tettek tanúbizonyságot a katonaerények legszebbikéről: az önfeláldozásra is kész bajtársiasságról, mely annak bizonyítéka, hogy az ember embert tudott maradni még a legvégső időkben is, ami egyet jelentett a béke diadalával a háború felett.

 

 

Homíliája végén Berta Tibor idézte Ferenc pápának az idei béke világnapjára írt üzenetét, miszerint a jó politika a béke szolgálatában áll, majd Szent VI. Pál pápa egy beszédére emlékeztetett, melyet 1965-ben mondott el az ENSZ-ben. A szent pápa szerint a béke akkor lehetséges, ha békében élünk önmagunkkal, másokkal és az egész világgal.

A modern civilizáció nélkülözhetetlen alapelvei nem nyugodhatnak máson, csak azon, hogy Isten minden ember atyja. Így járulunk hozzá a béke világának építéséhez – zárta homíliáját a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke.

A szentmisét követően a résztvevőka HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum díszudvarában tisztelegtek a Don-menti áldozatok emléke előtt, ahol Szabó István, a HM honvédelmi ügyekért felelős államtitkára úgy fogalmazott, hogy a Don-kanyar a Magyar Honvédség fekete lapjaként került be a történelmünkbe. A megemlékezésen Totha Péter Joel vezető tábori főrabbi, valamint Jákob János dandártábornok, protestáns tábori püspök mondtak imádságot, majd a résztvevők koszorúk elhelyezésével tisztelegtek a hősi halottak emléke előtt. A rendezvény részeként Jásdi Balázs a Magyar Tartalékosok Szövetség hagyományőrző tagozatának vezetője átvette Korom Ferenc altábornagy, a Magyar Honvédség parancsnokától a XIX. Doni Hősök Emléktúra útba indító menetparancsát.

**********

MEGEMLÉKEZÉS A 2. MAGYAR HADSEREGRŐL

Eredeti megjelenés honvedelem.hu

https://honvedelem.hu/cikk/114169_adozzunk_tisztelettel_a_magyar_hosok_emlekenek

 

Az 1943. január 12-i doni áttörés 76. évfordulója alkalmából, a Magyar Királyi 2. Hadsereg elesett hőseinek emlékére rendeztek ünnepi megemlékezést és koszorúzást Budapesten, a Ludovika Campus előtt.

 

dsc_0028.jpg

 

A megemlékezésen protestáns tábori püspök és a vezető tábori mellett Rácz István százados, tábori lelkész mondott kegyeleti imádáságot január 10-én délután.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem nevében dr. Koltay András rektor és dr. Pohl Árpád dandártábornok, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar dékánja koszorúzott. A második világháborús emlékműnél Erdélyi Lajos, a Honvédelmi Minisztérium humánpolitikáért felelős helyettes államtitkára és Takács Tamás ezredes, a Honvéd Vezérkar Személyzeti Csoportfőnökség csoportfőnök-helyettese rótta le kegyeletét. A hősi halottakra dr. Sára Botond alpolgármester emlékezett a Józsefvárosi Önkormányzat képviseletében. A meghívott vendégek mellett megjelentek az egyetem és a karok vezetői, a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség szervezeteinek és a társfegyveres testületek képviselői, a Hadtudományi és Honvédtiszképző Kar állománya és honvéd tisztjelöltjei, valamint a Magyar Tartalékosok Szövetségének hagyományőrzői.

 

 

Típus: 
Újságcikk
Tartalom dátuma: 
szerda, 2019, január 23