Megjelenés a médiában 2019.

 

MEGJELENÉS A MÉDIÁBAN

2019.

 
 

12. VERSMONDÓ VERSENY A PÜSPÖKSÉGEN

Eredeti megjelenés:

https://honvedelem.hu/cikk/egy-vers-megmosolyogtat-sirasra-kesztet-vagy-eppen-elgondolkodtat/

 
Tizenkettedik alkalommal hirdetett versmondó versenyt a Honvédelmi Minisztériumban és Magyar Honvédségnél szolgálatot teljesítő katonák és civil dolgozók gyermekeinek a HM Katolikus Tábori Püspökség. Az idei – december 3-án, kedden megtartott – vetélkedésre tíz általános és középiskolás diák jelentkezett. A zsűri elnöki posztját Erdélyi Lajos, a Honvédelmi Minisztérium humánpolitikáért felelős helyettes államtitkára töltötte be.
 

 

A szavalóverseny kezdetén Berta Tibor ezredes, általános helynök köszöntötte a versenyzőket.  A 11-15 éves résztvevők idén is két fordulóban mérték össze versmondó tudásukat.

A megmérettetés első részében kötelező szavalataként Juhász Gyula: Az utolsó vacsora című költeményét kellet elmondaniuk a gyermekeknek, míg a második fordulóban több író és költő versei közül választhattak. A rendezvényen –   egyebek mellett – Ady Endre: A nagy Hitető, Mécs László: Vád- és védőbeszéd, Reményik Sándor: Csendes csodák és Wass Albert: Őszi dal című verse is elhangzott.

 

 

A zsűri elnöki posztját Erdélyi Lajos, a Honvédelmi Minisztérium humánpolitikáért felelős helyettes államtitkára töltötte be, a szavazóbizottság tagjai Bozó Tibor dandártábornok, az MH Altiszti Akadémia parancsnoka, Takács Tamás ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség lelkészi karának vezetője, valamint Kovács Gábor Dénes, rendezőtanár, a Nemzeti Artista-, Előadó- és Cirkuszművészeti Központ Nonprofit Kft. képzési igazgatója voltak.

 „Egy vers leginkább az érzelmeinkre hat, megmosolyogtat, sírásra késztet vagy éppen elgondolkodtat. A ma hallott versek nagyon szépek voltak, nem is beszélve a versenyzők előadásmódjáról” – fogalmazott Erdélyi Lajos.

 

 

Miután a zsűri tagjai meghallgatták és értékelték a produkciókat elérkezett a várva várt eredményhirdetés.  A legszebb előadást ezúttal Bocsi Noeltől hallhattuk, aki így az első helyen végzett. A második helyezést Gubicza Milánnak ítélték oda, míg a képzeletbeli dobogó harmadik fokára Makrai Eszter Zsuzsanna állhatott fel.

Az első három helyezés mellett átadták a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkárának, a Magyar Honvédség Parancsnokának, a Katolikus Tábori Püspökség és a Zsűri különdíját is.

 

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

MÁRFI GYULA ÉRSEKNEK

Eredeti megjelenés:

https://honvedelem.hu/cikk/parlamenti_allamtitkar/a-veszpremi-ersek-mindig-tamogatta-a-honvedelem-ugyet/

 

November 8-án, pénteken a veszprémi piarista templomban zenés áhítat keretében köszöntek el nyugállományba vonulása alkalmából dr. Márfi Gyula veszprémi érsektől a „királynék városában” települt katonai szervezetek vezetői és képviselői. Németh Szilárd a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes – felelevenítve az érsek pályafutásának történetét – kiemelte: dr. Márfi Gyula alázata, hivatása iránti elkötelezettsége, hite és hazája melletti határozott kiállása mindannyiunk számára példaértékű. Márfi Gyula érsek őszintesége, közvetlensége, szabadságvágya és keresztény értékeink melletti markáns kiállása révén nemcsak Veszprémben, de az egész országban nagy népszerűségnek és elismerésnek örvend – mondta Németh Szilárd.„Egyházmegyéje és a hívek szolgálata mellett hazája és a honvédelem ügyét is mindig fontosnak tartotta, amelyben a hazaszeretet cselekvő és tenni akaró szolgálatát látta. Felismerte, milyen fontos, hogy a Magyar Honvédség tagjai megfelelő támogatást, lelki segítséget kapjanak a mindennapokban. Mindezért lelkes pártfogója a Tábori Lelkészi Szolgálatnak. Különös mozzanat, amikor 1995-ben egri segédpüspökként megáldotta a békefenntartó IFOR misszióba kiutazó első magyar kontingens katonáit. Kiemelkedően támogatta, hogy a Veszprémi Érsekség plébánosai, papjai kisegítő tábori lelkészi szolgálatot vállaljanak azon helyőrségekben, ahol nem volt hivatásos katonalelkész. Önzetlenségét mutatja, hogy 2007-ben átadta a piarista templomot a Veszprémben állomásozó katonáknak lelki életük elmélyítésére, hitük gyakorlására” – fogalmazott az államtitkár. Hozzátette: dr. Márfi Gyula felkarolta – a zenés áhítaton is közreműködő – Légierő Zenekar – Veszprém egyházi szertartásokon, szentmiséken való részvételét is.

 

 

 

 

HŐSI HALOTT KATONÁK TEMETÉSE

BUDAŐRSÖN

Eredeti megjelenés:

https://honvedelem.hu/galeriak/hosi-halott-katonakat-temettek-el-budaorson/

Katonai tiszteletadás mellett száznyolcvan német és tizenkilenc magyar katona földi maradványait helyezték végső nyughelyre november 7-én, csütörtökön, a budaörsi német-magyar katonatemetőben. A száznyolcvan német és tizenkilenc magyar hősi halott mindegyikét Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében, illetve Rákoscsabán exhumálták.
 

 

A szövetség német elnökségi tagja, Tore May beszédében felidézte a Budapestért vívott véres küzdelem történetét, kiemelve, hogy a magyar főváros ostromának 500 ezer magyar, német és szovjet katona, valamint civil esett áldozatául. „Különleges ez a mai nap számunkra, hiszen utoljára temetünk a magyar parcellába” – fogalmazott Maruzs Roland alezredes, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Katonai Emlékezet és Hadisírgondozó Osztály Belföldi Hadisírgondozó Osztály vezetője.

A jelenlévők mind a német, mind a magyar parcellánál imát mondtak az elesettek emlékéért Jákob János dandártábornok, a HM Tábori Lelkészi Szolgálat protestáns tábori püspöke, Takács Tamás ezredes, a szolgálat Katolikus Tábori Püspökség lelkészi kar vezetője és Barbara Lötzsch, a Budavári Német Ajkú Evangélikus Gyülekezet lelkésze vezetésével.

 

FELÚJÍTOTT ELSŐ VILÁGHÁBORÚS KATONATEMETŐ

ÁTADÁSA MEGÁLDÁSA SZENTESEN

Eredeti megjelenés:

https://honvedelem.hu/cikk/hazai_hirek/felujitottak-a-szentesi-elso-vilaghaborus-katonatemetot/

 

A Nagy Háborúban életüket vesztett honvédek emléke előtt tisztelegtek október 29-én, kedden Szentesen. A kormányzati forrásból, a Honvédelmi Minisztérium támogatásával felújított első világháborús hősi sírkertet katonai tiszteletadás mellett avatták fel. Az első világháborúban elesett katonahősökre, átélt szenvedéseikre, emlékük ápolásának kötelességére, az ország minden lakosát érintő veszteségekre emlékeztet Szentes felújított, első világháborús hősi temetője.

A hazáért életüket áldozott magyar katonák, valamint orosz, román és szerb hadifoglyok felújított száznégy síremlékét őrző sírkert ünnepélyes átadásán résztvevőket Szabó Zoltán Ferenc, Szentes polgármestere köszöntötte, majd dr. Juhász Tünde, a Csongrád Megyei Kományhivatal kormánymegbízottja – a város és a megye hősi halált halt honvédeinek emlékét felidézve – , arra az óriási emberveszteségre is emlékeztetett, amelyet hazánk szenvedett a Nagy Háborúban.

Erdélyi Lajos, a Honvédelmi Minisztérium humánpolitikáért felelős helyettes államtitkára, felidézve a legendás császári és királyi 46-os és 101. gyalogezredekben, valamint a cs. és kir. 7. utász- és árkász zászlóaljban szolgált szentesi katonák hősiességét, szintén az utódok felelősségére hívta fel a figyelmet. „Több, mint száz év telt el az első világháború befejezése óta. Ennyi idő távlatában is kiemelten fontos, hogy a világégés során elesett magyar katonák emlékét ápoljuk, tisztelettel adózzunk tetteik előtt és az emlékezet helyeit megőrizzük. A magyar nemzet fiait büszkeséggel kell, hogy eltöltse katonai múltunk dicsősége. Eme büszkeség és hála kifejezésének pedig egyik legfontosabb eszköze, hogy kellő figyelmet szentelünk az elesett hősök sírjainak, neveiket őrző emlékműveknek.

A beszédek után Mészáros László alezredes protestáns kiemelt vezető tábori lelkész és Horváth Kornél főhadnagy, katolikus tábori lelkész mondott megemlékező imát.

 

 

 

KEGYELETI GYERTYAGYÚJTÁS

Eredeti megjelenés:

https://honvedelem.hu/galeriak/kegyeleti-gyertyagyujtas-2/

Október 28-án, hétfőn, Budapesten a halottak napja alkalmából a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum díszudvarán rendezett kegyeleti gyertyagyújtáson Benkő Tibor honvédelmi miniszter arra emlékeztetett, a magyar történelemnek számtalan olyan eseménye volt, amely során a katonák életüket áldozták hazájuk függetlenségéért, szabadságáért. Ilyenkor, halottak napjához közeledve „minden katona emlékét kegyelettel megőrizve gyújtunk gyertyát”.

„Kötelességünk”, hogy bárhol vannak is eltemetve a katonák, emléküket „kegyelettel megőrizzük”, a fiatalokat pedig emlékeztetnünk kell arra, hogy el kell kerülni a háborúkat, amelyek véráldozattal járnak. Napjainkban a békét, a biztonságot, a hazát kell szolgálni – szögezte le a miniszter.

 

 

A kegyeleti gyertyagyújtáson  Totha Péter Joel vezető tábori főrabbi, Jákob János dandártábornok, protestáns tábori püspök és Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke mondtak imát az elhunytak lelki üdvéért.

 

 

KEGYELETES MEGEMLÉKEZÉS

AZ ARADI VÉRTANÚKRÓL

A Katolikus Tábori Püspökség a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Szent László Kápolnájában engesztelő-megemlékező szentmisét mutatott be az Aradi Vértanúkatonákért. 

A szentmise előtt Pohl Árpád dandártábornok, az egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának dékánja mondott megemlékező beszédet, melyebn kihangsúlyozta: az aradi vértanúk helytállásának magasztossága egységbe kovácsolta a nemzetet. Bár a szabadságharc elbukott, az ellenség fölötti erkölcsi győzelmünk megkérdőjelezhetetlen. „ A két hadsereg között erkölcsi értelemben olyan különbség volt, mint a mennyország és a pokol között” – mutatott rá a dékán, aki hozzátette: október 6. vértanúi a legmagasztosabb katonai helytállás példái, az utódoknak pedig történelmi kötelessége szemléletüket továbbadni.

 

Az engesztelő-megemlékező szentmisén Berta Tibor ezredes, általános helynök felidézte: gróf Batthyány Lajos özvegye Zichy Antónia 1856-ban történt hazatérte után minden évben összehívta a tábornokok özvegyeit és szentmisét mondatott férjérét és a katonavértanúkért. A püspökség ezt a hagyományt folytatja az Egyetem falai között. A helynök homíliájában arról beszélt: olyan katonákra emlékezünk, akik igaz ügy melletti küzdelmes kiállásukért áldozták oda az életüket és semmilyen cselekedetükben nem voltak hazaárulók.

A szentmise után Jákob János dandártábornok, protestáns tábori püspök mondott kegyeleti imádságot és kért áldást a jelenlévőkre.

A szentmisén részt vett Benkő Tibor honvédelmi miniszter, Szabó István honvédelmi államtitkár, Koltay András az NKE rektora, Mádl Dalma, Mádl Ferenc néhai államfő özvegye, illetve a Magyar Honvédség Parancsnoksága szervezeti egységeinek vezetői.

 
 
 
A LOGISZTIKUS KATONÁK VÉDŐSZENTJE
SZENT MÁTÉ APOSTOL
Eredeti megjelenés
 
Az elmúlt évek hagyományait követve idén is ünnepi szentmisét tartottak, Szent Máté apostol és evangélista, a logisztikus katonák védőszentjének ünnepe alkalmából. A HM Tábori Lelkész Szolgálat Katolikus Tábori Püspökség és az MH Logisztikai Központ által közösen megtartott ünnepi szentmisének a VIII. kerületi, Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplom adott helyet, szeptember 20-án.
 
 

 

Az ünnepi szentmisén Sáfár Albert dandártábornok, az MHP törzsfőnökének támogató helyettese mellett részt vett Baráth István dandártábornok, az MH Hadkiegészítő, Felkészítő és Kiképző Parancsnokság parancsnoka, valamint Csinga Mihály ezredes, az MH Logisztikai Központ megbízott parancsnoka is. A zenei kíséretet immár sokadik alkalommal az MH Légierő Zenekar Veszprém szolgáltatta Katona János alezredes, karnagy vezetésével. A szertartást Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke celebrálta, aki Szent Máté, a vámos életén keresztül példázta az újjászületés lehetőségét. „Isten meghívása után, Szent Máté apostolként egészen más életet kezdett el élni, kimozdult a komfortzónájából, vagyis újjászületett. Mi is megtehetjük ezt mindennapi munkánk során: újra és újra nekifeszülhetünk feladatainknak, átléphetjük gyengeségeinket és kijavíthatjuk hibáinkat. Bár különbözőek vagyunk fegyvernemben, rangban, beosztásban, de egy közös cél vezérel mindenkit, ez pedig a haza szolgálata és védelme. Eme nagy küldetés véghezvitelére érezzék magukat Önök, logisztikus katonák is kiválasztottnak.”

 

A szentmisét követően Csinga Mihály ezredes ünnepi beszédében kiemelte: „Mint ahogy Szent Máté apostol hittel és alázattal terjesztette az evangéliumi igét, hűen kitartott mestere, Jézus mellett, úgy nekünk, logisztikus katonáknak – ha számos, nehéz kihívással szembenézve is -, követnünk kell elöljáróink iránymutatását. A kijelölt úton kell haladnunk, ami most a Zrínyi 2026 Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program amelyben jelentős szerepet vállalunk a hadfelszerelések, a technikai eszközök megújításában.” Végezetül köszönetet mondott Vargha Miklós Péter atyának, a templom plébánosának a szívélyes befogadásért, útravalóul pedig Szent Máté evangélista egyik fontos gondolatát közvetítette: „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is azt tegyétek velük!”

 

 

XXV. NEMZETI KATONAI ZARÁNDOKLAT

EUCHARISZTIA - KERESZT

Életünk, feltámadásunk, üdvösségünk

 

Az idén 25. éves Katolikus Tábori Püspökség 2019. szeptember 14-én, szombaton a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén tartotta meg a XXV. Nemzeti Katonai Zarándoklatot a Magyar Honvédségben szolgálatot teljesítő katonáknak, kormánytisztviselőknek, honvédelmi alkalmazottaknak,  a nyugállományú katonáknak és családtagjaiknak a Budapest-Máriaremetei Kisboldogasszony Bazilika Plébániatemplomban.

Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való készület jegyében - mintegy 16 órával a budapesti Szent István-bazilika előtt pénteken megtartott nyitórendezvény és az Erdő Péter bíboros által ünnepélyesen elindított regisztráció után – kezdődött el a 25. éves Katonai Ordinariátus (Katolikus Tábori Püspökség) XXV. Nemzeti Katonai Zarándoklata és Családi Napja a Budapest-Máriaremetei Kisboldogasszony Bazilika Kegytemplomnál.

Szeptember 14-én, szombaton reggel 6 óra után már gyülekeztek mindazok, akik részt vettek a zarándoklat egyik fakultatív programján, a hagyományos katonai gyalogmeneten.  A 11 kilométeres távot megtevő mintegy harminc katona, honvédelmi alkalmazott és családtagjaik 7 órakor indult útnak a Máriaremetei Kegytemplom elől, hogy Takács Tamás ezredessel, a katolikus tábori lelkészi kar vezetőjével visszaérve részt vehessenek az ünnepi szentmisén. A kegytemplomhoz való beérkezés után ők vehették át elsőként a Katonai Ordinariátus két új kiadványát – Katolikus Imakönyv a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek számára és Katolikus imafüzet a Magyar Honvédség számára – melyek a Honvédelmi Minisztérium Zrínyi Kiadó gondozásában jelentek meg a zarándoklatra.

A Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén megrendezett zarándoklaton a Magyar Honvédségben szolgálatot teljesítő katonák, kormánytisztviselők, honvédelmi alkalmazottak,  nyugállományú katonák és családtagjaik mintegy háromszázötvenen vettek részt. A zarándoklaton – mások mellett – jelen volt Soltész Miklós, a Miniszterelnökség  egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára, Dr. Fodor István a Honvédelmi Minisztérium volt államtitkára valamint Dr. Kelemen József nyugállományú altábornagy, a honvédelmi tárca egykori helyettes-államtitkára.

A szentmisére való készületben Berta Tibor ezredes, a püspökség általános helynöke köszöntötte a zarándokokat, külön is átadva Bíró László tábori püspök üdvözletét. A helynök kiemelte, hogy mostani zarándoklat a 2020-ban megtartandó 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) eseményére mutat: „A szenttel való találkozásra lélekben, gondolatban, spirituálisan és fizikailag is fel kell készülni;  a mai szentmisében is, az Élettel, az Élet Kenyerével, az Eucharisztikus Jézus Krisztussal találkozunk”.

A történelmi zászlók és a papság ünnepélyes bevonulása után a szentmise kezdete előtt a honvédelmi miniszter képviseletében Szabó István, a Honvédelmi Minisztérium honvédelmi államtitkára köszöntötte a zarándoklat résztvevőit a kegytemplomban. Beszédében kiemelte: „Az év elején nagyszabású ünnepség keretben emlékeztünk meg a Katolikus Tábori Püspökség megalakulásának 25. évfordulójáról. Benkő Tibor honvédelmi miniszter úr beszédében Kapisztrán Szent Jánost idézte fel: akár szereplők vagyunk az élet színpadán, akár a névtelen tömeg tagjai, nekünk, akik hiszünk, az élet értelmére kell rámutatnunk.” (Szabó István államtitkár köszöntője teljes terjedelmében itt olvasható: http://www.ktp.hu/document/2019-szabo-istvan-hm-honvedelmi-allamtitkar-koszontoje-xxv-nemzeti-katonai-zarandoklaton)

 

 

A zarándoklat katonai tiszteletadással egybekötött ünnepi hálaadó szentmiséjét  Michael August Blume alessanói címzetes érsek, apostoli nuncius mutatta be a tábori lelkészi kar tagjaival valamint a kíséretében lévő Mons. José Nahum Jairo Salas Castañeda első beosztottal és Végerbauer Richárd titkárral.

 

 

A szentmise prédikációjában Berta Tibor általános helynök a XXV. Nemzeti Katonai Zarándoklat mottójával – Eucharisztia és Kereszt; Életünk, feltámadásunk, üdvösségünk – kapcsolatban kiemelte: „A katonák Krisztust követő életének számos példája van előttünk, hiszen az egyetemes és magyar történelemben megannyi katona részéről mutatkozott meg a Názáreti Jézushoz való föltétlen ragaszkodás. Amikor csak lehetőség van rá, mindig elmondom: a katonákat töltse el mindig az a megfontolt és józan büszkeséggel teli tudat, hogy nincs még egy olyan ember a Földön, még ebben a modern világban sem, akinek a szavait az első elhangzása óta ennyiszer idézték volna, ahogy mi is fogjuk a mai szentmisében: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj…” (Mt 8,8). Legyen mindig előttünk a kafarnaumi századosnak ez a szép és követendő példája, ahogy tisztelettel meghajtotta nemcsak a fejét, de a szívét is Jézus Krisztus előtt, hiszen megtartva a törvény hagyományát – zsidó ember nem mehet be egy pogány házába – meghajtotta először fejét, majd ezt kérve „csak egy szóval mondd, és meggyógyul a szolgám” szívét, lelkét vagyis egész valóját az Üdvözítő előtt. Ezt a Krisztus előtti szívbéli meghajlást, odahajlást és befogadást szeretném mindenkinek a szívébe vésni” mondta a helynök. A továbbiakban az ünnepről beszélve megemlítette, hogy a Szent Kereszt felmagasztalásának napján  azon esemény felé irányítja gondolatainkat a Római Egyház liturgiája, hogy a Nagy Konstantin császár édesanyja, Szent Ilona által megtalált Krisztusi Keresztfát felmutatták Jeruzsálemben, s így rátekinthettek. Az ünnep kapcsán alig beszélünk már Szent Ilona alakjáról, mintha kissé szégyellnénk császárnéról és a Kereszt megtalálásáról szóló legendás történeteket. Pedig a legendás történetek mindig számos igazságmagot hordoznak, s bár igaz ezeket később mindig kiszínezték, vagy hozzáfűztek esetlegesen tényeket nélkülöző, ugyanakkor mégis a lényegre irányuló gondolatokat, s valójában ez az igazságmag tartotta fenn ezeket a történeteket. A kereszt megtalálása után Szent Ilona császárné a keresztgerenda egy darabját Rómába vitte, ahol palotájában szobáját kápolnává alakítva elhelyezte az ereklyéket, s a Golgotáról hozott földdel hintette be, hogy azon térdepelve imádkozhasson. A Krisztushoz való ragaszkodás megragadó példája ez is, bár a mi korunkban talán kissé folklorisztikusnak tűnhet. Ezen a napon nekünk is nagyon tudatosan kell fölnéznünk a Megfeszítettre, hogy egyre inkább elmélyüljön bennünk a most elhangzott örömhír mondata: Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Evangélium János szerint 3,16) mondta Berta Tibor, majd így folytatta: „A Krisztushoz való odahajlás egyfajta magatartását figyelhetjük meg a mai evangéliumban is, mikor Nikodémus, a farizeusok tekintélyes főembere, a nagytanács tagja  először csak az éjszaka sötétjében keresi föl a Názáreti Rabbit. Szent Ágoston püspök azt mondja a jelenetről, hogy Nikodémus ragaszkodása ekkor még nem volt teljes, mert „szájában még nem ízlelte meg Krisztus testét.” (Beszédek Szt. János evangéliumáról XI. 6.). Ez még csak a fej meghajlása volt, a szív odahajlása később történt. Az egyházatya szerint Nikodémus ekkor még olyan volt, mint az a sokaság, amely később elhagyta Jézust, mert nem értve őt fölháborodtak, amikor ezt mondta: „az én testem valóságos étel…” (Evangélium János szerint 6,55). A nagy kenyérszaporítás után jelenti ezt ki, s a zsidóság pusztai vándorlását említve – ahol Mózes kérésére mannát kapott a nép – mondja: „Nem Mózes adott nektek mennyből való kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyből való kenyeret.” (Evangélium János  szerint 6,32). Akkor ott és a jelenben itt, ezen az igén van a hangsúly : adja, vagyis most adja. Ezért az igazi kenyérért vagyunk ma itt, az Élet Kenyeréért, Jézus Krisztusért. Az Élet Kenyere, az Eucharisztia nagyon szoros és szép összefüggésben van Jézus Krisztus keresztáldozatával, mely egyfajta titokzatos módon már az utolsó vacsorán megvalósult. Jézus elfogadja a történő eseményekben az Atya irgalmas akaratát, a kereszten való megváltás titokzatos valóságát, ugyanakkor a vacsorán szinte fellebbenti a fátylat erről a titokról, amikor azt mondja a kenyérre: „Ez az én testem, mely értetek adatik” (Evangélium Lukács szerint 22.19) , a borra pedig: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amely értetek kiontatik” (Evangélium Lukács szerint 22,20), majd megbízza az apostolokat, hogy tegyék ugyanezt az ő emlékezetére, akik átadták ezt a következő nemzedéknek, hogy ma itt ugyanazt tegyük a ebben szentmisében.”

A szentmisét követően került sor a 2014. június 24-én alapított Kapisztrán Szent János Elismerések 2019. évi átadására, amelyeket azok érdemeltek ki, akik huzamos időn át kiemelkedő mértékben segítették a Katolikus Tábori Püspökséget, és ezzel hozzájárultak a katonalelkészet küldetésének megvalósításához.

Bíró László tábori püspök nevében Berta Tibor ezredes, általános helynök adta át a 2019. évi Kapisztrán Szent János Elismeréseket az alábbiak szerint:

 

ARANY ÉRDEMÉREM:

Dr. Füredi Károly, a honvédelmi tárca volt szakállamtitkára, Dr. Isaszegi János nyugállományú  vezérőrnagy.

 

EZÜST ÉRDEMÉREM:

Bozó Tibor dandártábornok, Dr. Pohl Árpád dandártábornok, Myszoglád Róbert dandártábornok.

 

BRONZ ÉRDEMÉREM:

Dr. Muzsay Ildikó ezredes, Gál József alezredes, Kovács Zoltán őrnagy, Besnyi Gábor őrnagy.

 

EZÜST EMLÉKÉREM:

Szalay Tamás nyugállományú ezredes, Németh László nyugállományú őrnagy.

 

BRONZ EMLÉKÉREM:

Benkő Krisztina, Kiscelli Piroska, Kovács Gábor Dénes, Varga László hadnagy, Palásti  Krisztián zászlós.

 

ELISMERŐ OKLEVÉL:  

Fekets Zoltán alezredes, Futó Péter alezredes, Vecsey Gábor főhadnagy, Fazekas István tanácsos.

 

EMLÉKLAP:

Zagyva Sándor százados, Tar Tamás főtörzsőrmester, Gulyás Zsolt törzsőrmester.

 

Az elismerések átadásakor Michael August Blume alessanói címzetes érsek, apostoli nuncius és Szabó István honvédelmi államtitkár is gratulált a kitüntetetteknek.

A szentmise után a katonák és családtagjaik az ünnepi zarándoklat teljes időtartama alatt a kegytemplom melletti felállított NEK sátorban tájékozódhattak az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus  programjairól és eseményeiről Dombóvári Piroskától, a Katonai Ordinariátus egyházmegyei asszisztensétől. A számos érdeklődő tartalmas olvasmányokat és prospektusokat kapott, a gyerekek ajándékokat is vihettek haza, egyben lehetőség nyílt arra is, hogy a jövő évi budapesti ünnepi elsőáldozásra is jelentkezzenek.

További képek és videó itt található:

https://honvedelem.hu/fooldal-kiemelesek/az-elet-ertelmere-kell-ramutatnunk/

 

SZENT RITA OLTALMÁBAN

Eredeti megjelenés:

http://adrogokrolmaskeppen.hu/oldal/vedoszentunk/

A Kábítószer-ellenes világnapon - június 26-án - a Trádió Alapítvány, amelynek egyik célja célja a fiatalok drog-prevenciójában való részvétel, a Katolikus Tábori Püspökség kápolnájában, "A drogokról másképpen" című előadás - sorozatot Casciai Szent Rita védő oltalmába ajánlotta.

 

 

 

KATOLIKUS TÁBORI LELKÉSZEK NAPJA

Eredeti megjelenés és további képek:

https://honvedelem.hu/cikk/116650_a_tabori_lelkeszek_munkaja_elmaradhatatlan_resze_a_magyar_honvedseg_eletenek

 

A katonalelkészek védőszentje, Kapisztrán Szent János ferences rendi áldozópap születésének évfordulója immár tíz éve a katolikus tábori lelkészek napja. Ebből az alkalomból tartottak ünnepséget Budapesten, a Katolikus Tábori Püspökségen, június 20-án, csütörtökön.

tot_8999.jpg

A vendégeket köszöntve Berta Tibor ezredes, a püspökség általános helynöke elmondta: minden katonalelkész jól tudja azt, hogy lelkipásztori tevékenységében egy olyan ügyet szolgál, amely a katolikus egyházon belül mindazt a hitletéteményt valósítja, meg amit hirdetniük kell. „Katonalelkészként egy olyan közegben szolgálunk, amelynek eszmevilága és gondolatisága nem is esik olyan távol az egyházi célkitűzéseinktől” – fogalmazott Berta ezredes.

Ünnepi beszédében Szabó István, a tárca honvédelmi államtitkára kiemelte: a Katolikus Tábori Püspökség 2009-ben ünnepelte először a katolikus tábori lelkészek napját. Az, hogy ez az ünnep hagyománnyá vált megerősíti: a püspökség mindennapos tevékenysége, a tábori lelkészek áldozatos munkája mára elengedhetetlen és elmaradhatatlan része lett a Magyar Honvédség életének.

tot_9011.jpg

„A tábori lelkészek elhivatottságát és kitartását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ott vannak mindenhol, ahol magyar katonák szolgálnak. A nemzetközi missziókban, a határ mellett, a hazai és nemzetközi gyakorlatokon, és tevékeny részét képezik az alakulatok mindennapjainak, ahol együtt dolgoznak a katonákkal, velük és értük végzik szolgálatukat” – mondta az államtitkár hozzátéve: a katonák – ha kell – fegyverrel szolgálják a hazájukat és akár életüket is áldozzák érte. Hivatás ez, amit a tábori lelkészek különösen jól értenek, hiszen nemcsak lelkészek, de egyben katonák is.

„Az önök szolgálata kulcsfontosságú nem csak a jelen, de a jövőbeni feladataink és céljaink elérésében, sikeres teljesítésében. A Honvédelmi Minisztérium vezetésének eltökélt szándéka, hogy a jövőben is segítse munkájukat, hogy önök hitbéli közösségük jó pásztorai lehessenek” – fogalmazott Szabó István.

tot_9041.jpg

Korom Ferenc altábornagy, a Magyar Honvédség parancsnoka köszöntőjében elmondta: az 1990-es évek elején átalakuló magyar haderőben újjászerveződött a tábori lelkészi szolgálat, így a katonai ordinariátus is. Hozzátette: a katolikus tábori lelkészek csapatnapja Kapisztrán Szent János születésnapjához, június 24-hez kötődik, aki a nándorfehérvári diadal megvívásához nemcsak a magyar keresztes sereg toborzója volt 1456-ban, hanem személyiségével hozzá is járult az oszmán sereg feletti győzelemhez. Hadtörténelmünk egyik legszemléletesebb eseménye volt a nándorfehérvári diadal, amikor Magyarország és a keresztény Európa értékeinek védelmében, egységben harcolt katona és pap, a haderő és az egyház. „A haza szolgálata közös ügy volt évszázadokon át, és ez napjainkban sincs másként” - fogalmazott a Magyar Honvédség parancsnoka, kiemelve, hogy a Tábori Lelkészi Szolgálat létjogosultságához ma már nem fér semmi kétség. „Nem csupán azért, mert biztosítania kell a hadseregen belül a vallás szabad gyakorlását, hanem azért is, mert oly korban élünk, amikor az ember, a katona keresi, a helyét és szerepét a társadalomban, a közösségben” – húzta alá Korom Ferenc altábornagy.

A rendezvényen előadást tartott Dr. Phd. Frenyó Zoltán, a   Tomori Pál Főiskola tanszékvezető főiskolai tanára, az MTA Filozófiai Intézetének főmunkatársa és Prof. Dr. Maróth Miklós, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, az az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézete igazgatója. Frenyó Zoltán A "keresztény katona". Egy eszme a történelemben címmel tartott előadást, míg Maróth Miklós A római katona, mint társadalmi ideál című előadásában összehasonlította Szent György, és egy másik katonaszent, Szent Márton történetét abból az aspektusból is, hogy a római katonai ideál tovább él a mai európai hadseregekben.

A rendezvényen – amelyen mások mellett részt vett Végh Ferenc nyugállományú vezérezredes, Jákob János dandártábornok, protestáns tábori püspök, valamint a tábornoki kar több tagja is - felolvasták Németh Szilárd miniszterhelyettes, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára köszöntő levelét is. „Idén kiemelten ünnepeljük az 1994-ben újjáalakult HM Tábori Lelkészi Szolgálatot, mely történetének 25 éve alatt sokszorosan bebizonyította, milyen fontos szerepet játszik abban, hogy a Magyar Honvédség tagjai megfelelő támogatást, lelki segítséget kapjanak a mindennapokban. A megújuló Magyar Honvédségnek a katonai emlékezetpolitika erősítésén túlmenően erős és egészséges lelkülettel rendelkező honvédek támogatása és kinevelése is fontos feladata, melynek alapja a HM Tábori Lelkészi Szolgálat tevékenysége és munkássága. A Tábori Lelkészi Szolgálat megerősítése stratégiai cél és feladat a megújuló Magyar Honvédségnél” – fogalmazott levelében Németh Szilárd.

 

BÍRÓ LÁSZLÓ TÁBORI PÜSPÖK

HÁLAADÓ SZENTMISÉJE HÉVÍZEN

Eredeti megjelenés és további képek:

https://honvedelem.hu/cikk/116554_halaado_szentmise_hevizen

 

Hálaadó szentmisét mutatott be hármas jubileuma alkalmából Bíró László katolikus tábori püspök, Magyarország katonai ordináriusa június 13-án, csütörtökön, az MH Egészségügyi Központ Hévízi Rehabilitációs Intézetében.

cikk_01.jpg

 

Negyvenöt esztendeje szentelték pappá, huszonöt éve szolgál püspökként, és tíz évvel ezelőtt iktatták be katonai ordináriussá Bíró László tábori püspököt, aki a hálaadó szentmisén a papi szolgálat etalon mivoltát emelte ki. Mint mondta, az izolálódás megsemmisüléshez vezet, éppen ezért – noha a papi szolgált egy oldalról nézve elkülönülés – Jézus Krisztus közelségének hirdetése és az emberekkel történő együtt lélegzés különösen fontos.

„Minél inkább osztatlan szívvel végzi szolgálatát a pap, annál hitelesebb. Márpedig társadalmunknak hiteles emberekre van szüksége. Tábori lelkészeknél különösen fontos mindez, s ha megfigyeljük, különös párhuzamot fedezhetünk fel Európa, és a haderő között. A magyar honvéd nemzeti identitása egyértelmű, és mégis egy nagyobb egységhez, a NATO-hoz tartozunk. Jézus Krisztus is testvériséget hirdetett, noha nemzeti identitását is büszkén vállalta” – fogalmazott a tábori püspök.

cikk_02.jpg

Kérdésünkre elmondta: a szeretet leleményességét és találékonyságát éli meg ebben a hármas jubileumban, mert nem gondolta volna, hogy gyógyulása – passzív kötelessége - útján ilyen lehetőség és különleges alkalom adatik meg számára.

Bíró László tábori püspök megköszönte a jelen lévő Benkő Tibor honvédelmi miniszternek a folyamatos támogatást, illetve a rehabilitációs intézet dolgozóinak azt, hogy nem csupán ezen a napon, hanem a hétköznapok miséin is jelen vannak. A jubileumi ünnepen a honvédelmi miniszter mellett jelen volt többek között Sáfár Albert dandártábornok, az MHP képviseletében, Dr. Kunszabó István vezérőrnagy, az MH EK parancsnoka, Bozó Tibor dandártábornok az MH AA parancsnoka, Gavlik Péter ezredes, az MH 64. BSZJLE parancsnoka, Muzsay Ildikó ezredes, a Honvéd Kórház orvos igazgatója.

A szertartáson közreműködött a Katona János alezredes vezette Légierő Zenekar Veszprém kamarazenekara.

 

MEGEMLÉKEZÉS CEGLÉDEN

Eredeti megjelenés:

https://honvedelem.hu/cikk/116527_ikon_az_altisztek_kozott

 

Katonai tiszteletadás mellett avatták fel Hegedűs Ferenc páncélos őrmester sírkövét Cegléden. A Magyar Honvédség legidősebb altisztjét életének 103. évében érte a halál 2017-ben. Családja, hozzátartozói mellett az MH Altiszti Akadémia (MH AA) parancsnoksága, a Magyar Honvédség vezénylőzászlósa, valamint a vezető altiszti kar képviselői emlékeztek meg a két évvel ezelőtt elhunyt jutasi altisztről. „Erős akarat minden akadályt legyőz, erős akarat csak erős hitből fakad” - mondta a megemlékezésen Bozó Tibor dandártábornok, hozzátéve: ez a jutasi jelmondat végigkísérte Hegedűs Ferenc életét, aki ikon és méltó példakép az altisztek számára.

cikk_01.jpg

A sírkövet Rácz István százados katolikus tábori lelkész és Lengyel István esperes, szajoli plébános áldotta meg.

 

CSAPATZÁSZLÓT KAPOTT

A MAGYAR HONVÉDSÉG PARANCSNOKSÁGA

Eredeti megjelenés:

https://honvedelem.hu/cikk/116182_csapatzaszlot_kapott_a_magyar_honvedseg_parancsnoksaga

 

Csapatzászlót adományozott Áder János köztársasági elnök a Magyar Honvédség Parancsnokságának a magyar honvédelem napján, május 21-én, kedden, Budapesten. A Szent György téren tartott ceremónián a köztársasági elnök ünnepélyes keretek között adta át a lobogót Korom Ferenc altábornagynak, a Magyar Honvédség parancsnokának. Az eseményen jelen volt Benkő Tibor honvédelmi miniszter.

 

cikk_02.jpg

Az ünnepségen Korom Ferenc altábornagy beszédében kiemelte: a biztonság létezésünk elengedhetetlen feltétele, enélkül nem lehet egy nemzetnek jövője. Ennek egyik záloga a Magyar Honvédség, amely azonban csak a hátország, a társadalom támogatásával képes maradéktalanul ellátni feladatait. A Magyar Honvédség parancsnoka a csapatzászlót megköszönve rámutatott: „Mi nemcsak a zászlót látjuk, de annak eszmeiségét is. Kifejezi egy közösség összetartozását, de kötelezi is a szervezet minden tagját feladatai lelkiismeretes elvégzésére. Minden zászló annyit ér, mint a közösség, mely a magasba emeli. Hiszem azt, hogy a Magyar Honvédség méltó erre”.

 

 

A csapatzászlót Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspöspökség általános helynöke áldotta meg.

Az ünnepség a Dísz téren folytatódott, ahol a Honvéd emlékműnél Benkő Tibor honvédelmi miniszter mondott beszédet. A tárcavezető szerint Budavár visszafoglalása olyan csata volt, amelyre méltán lehetünk büszkék, s nem véletlen, hogy 1992 óta május 21-én ünnepeljük a honvédelem napját. Benkő Tibor rámutatott: a történelemben számtalanszor láthattuk példáját a magyar emberek elszántságának, elhivatottságának, haza iránti elkötelezettségének. „Ez az a példa, amit a ma élő nemzedéknek, s különösen a katonáknak követniük kell. Mert ez az ország megérdemli, hogy olyan katonái legyenek, akik ezeket a tulajdonságokat magukénak vallják” – mondta a miniszter, majd kiemelte: ahogyan 170 évvel ezelőtt, úgy napjainkban is érezhető a társadalom és a kormány honvédség iránti támogatása, ám ezt a támogatást meg kell szolgálni: „Legyünk rá büszkék, de legyünk rá méltók is. Rendkívül fontos, hogy megújuljon a Magyar Honvédség, mind képességeit, mind a katonák gondolkodásmódját illetően - hogy méltók legyünk nemzetünk szolgálatára”.

A megemlékezésen  Takács Tamás ezredes, a Katolikus Tábori Lelkészi Kar vezetője mondott kegyeleti imát.

 

 

 

„NEM RÖVIDÜLTEM MEG FÖLSZENTELTSÉGEMBEN”

Beszélgetés Bíró László püspökkel hivatásról, betegségről

Eredeti megjelenés:

http://www.magyarkurir.hu/hirek/-nem-rovidultem-meg-folszenteltsegemben-beszelgetes-biro-laszlo-puspokkel-hivatasrol-betegsegrol

 

Bíró László tábori püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) családreferense, május 21-én ünnepli püspökké szentelésének 25. évfordulóját. Ebből az alkalomból felkerestük őt a Zsigmondy Vilmos Harkányi Gyógyfürdőkórházban.

 

 

Idén márciusban rehabilitáción vettem részt a harkányi gyógyfürdőkórházban. A kezelés hosszúnak ígérkezett, nyomasztott a betegség tudata, a számomra ismeretlen terep, a kórház világa. Amíg a betegfelvételre vártam, egy ismerős hang ütötte meg a fülemet: Bíró László püspöké, aki a műtétje után lábadozott az intézményben. Nyugalom töltött el. Már aznap este együtt imádkoztuk a zsolozsmát. Ott-tartózkodásom során egy sajátos misszióba nyerhettem bepillantást.

– Hogy van, Püspök atya?

– Köszönöm szépen, jól. Tényleg jól, nem udvariasságból mondom, hanem mert a Jóisten nagyon vigyáz rám. November 4-e óta, tehát huszonhetedik hete vagyok kórházban. Hála Istennek, nem lett ez traumatikus élmény az életemben. Egyszerűen nem is értem rá ezen gondolkodni: annyi szeretetet kapok és annyi imádságot, hogy mindig azt mondom, a szeretet és az imádság hálójába olvadtam bele a betegségemben.

– Hogyan tudja megélni a papi hivatását e rendkívüli körülmények között?

– Az ember betegségében ismeri föl igazán, hogy a szentmise és a zsolozsma mennyire hozzátartozik az identitásához. Nagyon kevés olyan időszak volt ez idő alatt, amikor ne tudtam volna misézni vagy zsolozsmázni. Úgy gondolom, a betegségnek az a nagy ajándéka, hogy sokkal szabályosabban tudom élni a papi életemet, mint gyakorló lelkipásztorként. Általában reggel öt órakor mondom a reggeli imádságaimat, délelőtt misézek, de ennek az időpontja, különösen itt, Harkányban a kezelések beosztása miatt változó. A zsolozsmát este hét órakor mondjuk. Nagyon nagy segítséget jelentett nekem, hogy szinte sosem voltam egyedül, mindig akadtak emberek, akik jelen voltak a szentmisén és az esti zsolozsmán. Attól, hogy a lábam fölmondta a szolgálatot, nem rövidült meg a papságom, a konszekrált létem. A körülmények jelentősen rásegítettek arra, hogy a gyakorlat szintjén is tudjam, nem rövidültem meg fölszenteltségemben. Betegségem a cukorbetegség egy sajátos szövődménye; elhaltak az inak, ezért a lábfejem mind a két lábamon „elvándorolt” a lábszáramtól. Egy bátor orvos kitartásának köszönhetően szépen kezelnek, visszaigazították a csontjaimat a lábszáramra. Megvan a reményem arra, hogy valamilyen formában nemsokára a saját lábamon fogok állni, és korlátozottan járni is.  

 

– Május 21-én ünnepli püspökké szentelésének 25. évfordulóját. Hogyan emlékszik vissza az elmúlt 25 évre?

– Nagyon sok kegyelmet kaptam. Talán van olyan gondolkodás, ami a püspökséget méltóságnak tekinti; az is, de alapvetően szolgálat. Sokféle különböző formában, de valóban közvetlen lelkipásztori szolgálat volt ez az időszak. Különösen a püspöki kar családbizottságának vezetése, melyre már a szentelésem napján felkért Seregély István érsek, a testület akkori elnöke. Püspökségemmel tehát a kezdetektől fogva együtt járt a családpasztoráció, amit akkoriban országos léptékben nem volt könnyű elképzelni. Pécsi székesegyházi plébánosi múltam sokat segített abban, hogy ez a váratlan feladat mégse érjen fölkészületlenül. Pécsi éveim alatt nagyon sok házaspár megajándékozott a bizalmával, s ezek a tapasztalatok rengeteget segítettek abban, hogy családreferens püspökként végezzem a szolgálatomat. Később pedig átkerültem a Központi Papnevelő Intézetbe, ott voltam rektor 15 évig. Érdekes tapasztalatot jelentett ez a kettősség: egyszerre voltam a házasság és a cölibátus ápolója. Nagyon kellett vigyáznom például arra, hogy ne azzal erősítsem a cölibátust, hogy valami rosszat mondok a házasságról, hiszen az itt tanuló görögkatolikus papnövendékek a házasságra készültek… Sok tanulságos történettel találkoztam, megélhettem az emberi vajúdásokat például a hivatásválságok, az elköszönő növendékek esetében. Nagyon sokat kaptam a kispapjaimtól, még ha nem is vették észre, hogy adtak is. Inkább talán az egyéb pasztorális tevékenységeim miatti hiányomat szenvedték sokszor.

– A tábori püspökség élén áll 2009 óta …

– Igen, éppen a tizedik évet töltöm a tábori püspökségen. Régen úgy szokták mondani, hogy a szeminárium egy kaszárnya. Így azt gondolhatná az ember, hogy a tábori püspökség nem volt éles váltás a papneveléshez képest, de sok szempontból mégis. Amikor kineveztek, sokan arra gondoltak, hogy mint Dániel próféta, bekerültem az oroszlánok vermébe. Ennek ellenére kezdettől fogva az volt bennem, hogy olyan emberekhez küldtek, akiket ugyanúgy anya szült, mint engem. Nagyon hamar meg is tapasztaltam, hogy az emberek ugyanúgy tekintenek rám a honvédségnél, mint máshol. Rengeteg a pozitív tapasztalatom, nagyon sokszor találkoztam érdeklődéssel, elfogadással, holott én nem voltam katona, nem lettem tábornok. De az a tisztelet és szeretet, ami körülvett, úgy gondolom, őszinte volt. Nem a katonai méltóságot vagy a rangot szerették bennem, hanem a püspököt, ami egy sajátos szolgálati pozíció. Egy-egy állománygyűlésen, asztali beszélgetéseknél vagy akár személyes találkozások alkalmával gyakran tapasztaltam nagy nyitottságot. Persze ez nem jelenti azt, hogy minden esetben templomba járó emberek születtek ezekből a kapcsolatból, de hogy számtalan találkozás preevangelizációs alkalom volt, abban biztos vagyok. Lehetett picit nyitogatni a transzcendens érzékenységet az emberek szívében. Azt éreztem, amit a pápák is gyakran mondanak, hogy az emberek keresik az orientációs pontot, csak nagyon nehezen találják meg. A katona pap és a katona püspök előtt pedig együtt van nagyon sok olyan ember, aki talán maga sem tudja, hogy éppen tájékozódási pontot keres. Egyházközségekben, hagyományos plébániai keretek között sem mindig találkoztam olyan mély érzékenységgel és nyitottsággal, mint ebben a közegben, ahol idegen hang voltam, mégis vágyott hanggá lettem. A tábori püspökség nagyon szép szolgálat.

– Annak ellenére is az, hogy a katonák a hazájuk védelme érdekében hivatásuknál fogva akár emberéleteket is kiolthatnak?

– Alapvetően minden katona tudja, hogy a békét akarja. A katonát nem a háború szülte, ő a békéhez tartozik, és az ország javát hivatott szolgálni. Nem véletlenül nevezzük honvédnek: van hazája, ami érték. A katona a hazaszeretet embere, és a hazaszeretet a negyedik parancsolathoz tartozik. A német nyelv Vaterlandnak mondja a hazát, mi pedig anyaföldről beszélünk, a hazában tehát benne van az apa és az anya. Ehhez a parancshoz kötődik a hazaszeretet és a katona. A tábori lelkész sem a vérengzést szolgálja, alapvető feladata a személyes jelenlét a különböző helyekre, például külmisszióba vezényelt katonák életében. Ezért is vagyunk ordinariátus, és nem egyházmegye. A tábori lelkész szolgálatában sokkal hangsúlyosabban érvényesül az a feladat, hogy lelkipásztorként legyen jelen az emberek között.

– Akár egy kórház betegei között is, ha olyan állapotba kerül?

– A kórház az a hely, ahol nem kell keresni a missziós alkalmat, mert magától adódik. Azzal, hogy a Jóisten megőrizte a békémet és a derűmet, egyfajta evangelizációs eszközzé sikerült válnom. Ez nem az én érdemem, hanem a rengeteg imádság gyümölcse. Nagyon különböző emberek jönnek össze Harkányban. Mi nem választjuk egymást, hanem összegyűlünk a szentmisére. Különböző falvakból, városokból jött emberek mind együtt vagyunk. Mindig azt élem meg ilyenkor, hogy megszületik közöttünk a testvériség. Nagyon sokszor ki is mondom, hogy azért tud ez létrejönni, mert Jézus él, és ez közösséggé tesz minket. Nagyon szép megtapasztalni az élő Jézus körül az eleven Egyházat. A kórtermi szentmiséken sokszor az utolsó vacsora világa elevenedik meg bennem, mert roppant puritán körülmények között vagyunk, de a lényeg nem szenved csorbát. Gyakran eszembe jut az ősegyháznak a megfogalmazása, hogy együtt vagyunk a kenyértörésben és az apostoli tanítás meghallgatásában. Annyira lekopaszított egy ilyen kórtermi szentmise, hogy itt valóban a lényeg történik meg: a tanítás körüli elidőzés és az Eucharisztia, a kenyértörés megünneplése. Főként az esti zsolozsmán volt közöttünk református, metodista és evangélikus hívő is, de az imádság eggyé tett minket. A Lélek az, ami eggyé kovácsol, a Lélek a kapcsolat lelke. Nem hitvitára jövünk össze, hanem azt éljük meg, ami közös. Ősegyházi hangulatban élhetek itt a kórházban, és ez nagy ajándék. Nagyon sok ajándék jár egy betegséggel.

– Miért a leghálásabb az elmúlt 25 évből?

– Azért, hogy megmaradhattam embernek. A Jóisten meghagyta ezt az ember mivoltot bennem, és nem lettem diplomata vagy szerepjátszó, ami sokszor együtt jár a püspöki szolgálattal. A pásztor nem idegen a juhai számára, elég, ha csak a hangját hallják, és köré gyűlnek. Régóta bennem van az a gondolat, hogy a fölszenteltség nem távolságtartás, hanem közvetlenség: Jézus, a megtestesült Ige, Isten közvetlen közelségének a megjelenítője. Akkor vagyunk igazán fölszentelt emberek, ha merjük megjeleníteni Jézus közvetlen közelségét. A megtestesült Ige titka ez, ezért lett az Ige emberré.

 

61. LOURDES-I NEMZETKÖZI KATONAI ZARÁNDOKLAT

Eredeti megjelenés:

https://honvedelem.hu/cikk/115285_kotelesseg_fejet_hajtani_a_hos_honvedek_sirja_elott

További képek és videó itt tekinthetők meg:

https://honvedelem.hu/cikk/116114_lourdes-ba_sokan_azert_ternek_vissza_hogy_beket_keressenek

https://honvedelem.hu/cikk/116172_veget_ert_az_61._nemzetkozi_katonai_zarandoklat

 

Keresd a békét és azt kövessed

 

Május 17-én, pénteken este 9 óra után a  megnyitóünnepséggel kezdődött el a 61. Nemzetközi Katonai Zarándoklat a franciaországi Lourdes-ban. A rendezvényen közel tizenötezer katona és civil vesz részt számos országból, Magyarországról mintegy 200 zarándok vett részt.

A 61. Nemzetközi Katonai Zarándoklatot megtisztelte jelenlétével Dr. Benkő Tibor agyarország honvédelmi minisztere. Részt vesz a háromnapos rendezvényen Prof. Dr. Kovács László dandártábornok, a Magyar Honvédség Parancsnoksága kibervédelmi szemlélője, valamint Posgai András alezredes, Magyarország párizsi véderő-, katonai és légügyi attaséja.

Az idei zarándoklat megnyitóünnepségének ezúttal iX. Szent Piusz földalatti Bazilika adott otthont. A rendezvényt a francia tábori püspök nyitotta meg hivatalosan, amikor a Ferenc pápa által küldött lámpásról meggyújtotta a rendezvény gyertyáját, majd pedig felolvasták az egyházfőnek az idei katonai zarándoklatra írt gondolatait.

dsc_0047.jpg

 

A megnyitóünnepség napján, már kora reggel magyar nyelvű szentmisén vettek részt a magyar zarándokok a Lourdes-i Szentélyek területén található Jelenések Barlangjában. Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke arra kérte a magyar csoport tagjait, hogy „imádkozzunk azokért, akiket elhoztunk magunkkal, a szívünkben, akik odahaza vannak.” Elsősorban az élőkért, de azokért is, akik „a szeretteink, de már nem lehetnek közöttünk és abban bízunk, hogy egy másik dimenzióból figyelemmel vannak irántunk.”

A szentmisét követően a magyar zarándokok - a hagyományokhoz híven - gyertyát gyújtottak a Magyar Honvédség katonáiért a Jelenések Barlangjával szemben található gyertyagyújtó helyen. Berta Tibor ezredes hangsúlyozta: ezt a gyertyát mindazokért gyújtják, akik a Magyar Honvédségért szolgálnak az ország határain belül és külföldön. Akik a honvédelem ügyéért tették fel életüket. A gyertyát Benkő Tibor honvédelmi miniszter gyújtotta meg.

 

dsc_0054.jpg

 

 

Lourdes-ban a katonai zarándoklatok 1958-ban kezdődtek meg, magyar katonák először 1991-ben vettek részt a nemzetközi rendezvényen, hivatalosan pedig 1994 óta képviselteti magát a Magyar Honvédség a minden év májusában megtartott zarándoklaton. Az idei zarándoklat mottója a Zsoltárok Könyvéből vett idézet, egészen pontosan a 34. zsoltár 15. verse: „Keresd a békét és azt kövessed!”.

Idén közel 200 zarándok érkezett Magyarországról Lourdes-ba. Többségük katona, akik a Magyar Honvédség számos alakulatában szolgálnak, illetve az MH Ludovika Zászlóalj honvéd tisztjelöltjei, valamint a debreceni Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium növendékei. Mellettük önkéntes műveleti és területvédelmi tartalékosok, nyugállományú katonák, is elutaztak a délnyugat-franciaországi kisvárosba. A zarándokokat ezúttal a tatai helyőrségi zenekar kísérte el a rendezvényre.

dsc_0061.jpg 

Május 18, szombaton kora délelőtt a magyar zarándokok a Lourdes-i Rózsafüzér Bazilika melletti téren katonai tiszteletadással fogadták Benkő Tibor honvédelmi minisztert, majd lejárták az Espélugues domb keresztútját. Az indulás előtt Berta Tibor ezredes kiemelte: fontos, hogy az ember minden zarándoklaton másfelé vegye az irányt. Hogy egy másik Jézussal a lelkünkben találjunk új utat magunknak. A zarándokcsoport ezután a Lourdes-i Szentélyek Szent Maximilian Kolbe kápolnájában bemutatott szentmisén  vett részt, amelynek kezdetén Benkő Tibor honvédelmi miniszter köszöntötte a zarándoklaton résztvevőket.

„Mindenkit szívünkbe kell zárni. Mindenkire oda kell figyelni. Erről szól az emberi élet. Mindenkivel foglalkozni kell, mindenkivel törődni kell, s mindenkinek a legjobbat kell nyújtani, mert ez az életünk küldetése” - mondta a honvédelmi miniszter. 

dsc_0194.jpg

 

A zarándoklaton résztvevő magyarokat köszöntve a honvédelmi miniszter köszönetet mondott azért, hogy több alkalommal is gyertyát gyújthattak a Magyar Honvédség katonáiért és szeretteinkért, „akik szolgálják ezt az országot, a nemzetet, a hazát.” „Jövőre lesz huszonöt éves évfordulója annak, hogy Magyarország csoportosan, katonáival, hozzátartozóikkal részt vesz ezen a zarándoklaton” – mondta Benkő Tibor, hozzátéve: sok dologhoz köthető, hogy ki, miért vállalja ezt a zarándoklatot. Lourdes-ba nagyon sokan azért térnek vissza, hogy békét keressenek. „Ez a béke elsősorban – még akkor is, ha egyenruhát viselünk és katonaként élünk – nem az a szó szerinti béke, amelyben mi élni szeretnénk, hogy béke legyen a világon és az emberek ne öldököljék egymást, ne ártsanak a másiknak. Hanem ez a béke a lelki a békéről szól. Keressük a lelki békét” – fogalmazott.

A honvédelmi miniszter szerint sokan azért jönnek el Lourdes-ba, hogy megnyugvást, törődést kérjenek és találjanak. Mások azért térnek vissza, hogy köszönetet mondjanak. De a legtöbb ember azért jön ide, hogy a lelki békéjét keresse, megtalálja és kövesse. Mert ez ad lelki megnyugvást az embereknek.

 

dsc_0415.jpg

A Lourdes-i Szentélyekben található Maximilian Kolbe kápolnában megtartott szentmisén Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke arra kérte a zarándokokat, hogy „imádkozzunk együtt magyar hazánkért, Magyarországért, minden magyar testvérünkért.”

dsc_0304.jpg

A keresztút során a részvevők mind a tizennégy stációnál elmélkedő imádságokat mondtak, a keresztet a zarándokok egymást váltva vitték. A magyar zászlót pedig az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár 32. Nemzeti Honvéd Díszegységétől érkezett egy-egy honvéd koronaőr, díszelgő katona, valamint honvéd palotaőr vitte.

dsc_0325.jpg

 

A közel kétezer méter hosszú úton - amit 1912-ben adtak át - 115 darab, két méter magas szobor ábrázolja a keresztút 14 állomását. A tizedik stációt Magyarország adományából készítették el. Ezt kétnyelvű, magyar koronás címeres bronz tábla jelzi is. Itt Benkő Tibor honvédelmi miniszter, Kovács László dandártábornok, a Magyar Honvédség Parancsnokságának kibervédelmi szemlélője, Berta Tibor ezredes, Posgai András alezredes, hazánk Párizsba akkreditált véderő-, katonai és légügyi attaséja, valamint a zarándokcsoport több tagja mécsesek meggyújtásával emlékezett meg azokról a magyar katonákról, akik külszolgálatuk teljesítése során vesztették életüket.

 

dsc_0355.jpg

 

A zarándoklat második napja a Mária-körmenettel ért véget szombaton, az esti órákban. A körmeneten részt vettek a rendezvényre érkezett magyar zarándokok is. A körmenet élén a keresztet az MH Ludovika Zászlóalj honvéd tisztjelöltjei is vitték.

Május 19-én, vasárnap délelőtt mutatta be Antoine de Romanet de Beaune francia tábori püspök a jelenlevő országok katonai ordináriusaival és tábori lelkészeivel a zarándoklat ünnepi szentmiséjét a X. Szent Piusz Földalatti Bazilikában.

 

cikk_01.jpg

A háromnapos zarándoklat  vasárnap délután  a X. Szent Pius Földalatti Bazilikában megtartott  záróünnepséggel ért véget.

cikk_02.jpg

 

MINDENNAPOS ÁLDOZATVÁLLALÁS  

KRISZTUS SZERETETÉBŐL TÁPLÁLKOZVA

Interjú Bíró László tábori püspökkel

Eredeti megjelenés:

https://www.iec2020.hu/hu/hirek-sajto/mindennapos-aldozatvallalas-krisztus-szeretetebol-taplalkozva

 

Jézus tanítása így szól: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért” (Jn 15,12–13). A Magyar Honvédség hivatásos katonái esküjükben vállalják a haza függetlenségének és állampolgárainak védelmét, akár életük árán is. Szolgálatuk hivatás, ami nemcsak nekik, de sokszor családjuk számára is komoly kihívást jelent. Ilyenkor különösen is elkél a lelki segítség. A tábori lelkészek áldozatvállalásáról, hivatásáról Vörös Nóra beszélgetett Bíró László tábori püspökkel.

– 1994 áprilisában, mintegy huszonöt évvel ezelőtt a katonák lelki igényének szolgálatára alakulhatott meg a HM Tábori Lelkészi Szolgálat. Mik azok a pillanatok, élethelyzetek, amikor nagy segítség a katonák számára a lelkészi szolgálat?

– Valóban, megannyiszor a pillanatok körülményeiben adódik a találkozás lehetősége katona és tábori pap között, melyek nagy többségükben még csak nem is a valláshoz vagy a kultuszhoz köthetők. Mégis ezek azok a helyzetek, amelyek a továbblépést elindíthatják. A katonapapok előtt sem ismeretlen a jelenben máshol is jellemző vallási közömbösség, a vallás magánügyként való kezelése vagy az intézményes egyházzal szembeni idegenkedés, ugyanakkor szolgálatunkban nagy előny, hogy a katonalelkészek a munkahelyükön találkoznak naponta a katonákkal. Pasztorációnkban számos preevangelizációs tevékenység van, ezekben nagyban támaszkodhatunk a Magyar Honvédség alapvető etikai értékeire: áldozatkészség, állhatatosság, bátorság, becsület, fegyelmezettség, hazaszeretet, hűség, lelkiismeretesség, őszinteség, pontosság. Céljaink nem különböznek az Egyház egyetemes küldetésétől, de feladatainkat a sajátos körülményekből adódóan számos esetben más módon végezzük a súlypontok és a befogadó közösség eltérő adottságai és körülményei miatt. A tábori papoknak ugyanúgy késznek kell lenniük a „katonás” és elfogadható világnézeti válaszok megadására, mint a hit fölajánlására. Például ennek keretében kerül sor papjaink etikai, katonai értéktani előadásaira az alakulatoknál, de itt kell megemlítenem a Katonai Ordinariátus honlapját és Facebook-oldalát vagy azokat a kiadványokat – többféle imakönyv, DVD, tanulmánykötet, ismeretterjesztő könyv a katonapapságról –, melyeket a katonák számára jelentettünk meg.

– Amikor a magyar honvédek egy-egy nagyobb külföldi misszióban vesznek részt, hogyan tud segíteni nekik a tábori lelkész? Például egy afganisztáni vagy egy koszovói kiküldetés esetén a pap is velük tart?

– Katonapapjaink 1995-től vesznek részt azokban a külszolgálatokban, ahol a magyar katonák nagyobb létszámban vannak jelen a béketeremtő vagy békemegtartó műveletekben. Ez az egyik legsajátosabb és legintenzívebb szolgálatunk, melyet a protestáns tábori lelkészekkel együtt, általában hat hónapos váltásban látunk el. Papjaink többsége négy-öt ilyen szolgálaton volt már. A külszolgálatokban a tábori papok egyik legfontosabb feladata a kultusz szolgálatán túl az, hogy etikai és erkölcsi támaszai legyenek az egyes katonáknak, megtalálva az egyensúlyt a különféle egyházi és katonai feladatok, az egyéni és közösséget érintő szükségletek között. Mindez a mindennapok szerves együttműködésében nyilvánul meg, a folyamatos „jelen-lét” pedig kellő lehetőséget ad a katonapapok megszólíthatóságának és megszólalásának, a bizalom és a párbeszéd légköre legkülönbözőbb formái kialakításának.

 

http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=95930&v=0&p=1&img=c_dsc_0129.jpg

– Tábori lelkészként nagyon sok fájdalmat, kritikus helyzetet is látnak. Sokszor hallani, hogy a katonák egy-egy bevetés során bizony nemcsak fizikai sérüléseket szenvednek el, hanem lelkileg is komoly traumákat élhetnek át. Ilyen helyzetben hogyan, miből merítve tud segítséget nyújtani a tábori lelkész?

– Ahogy az imént is említettem, számos olyan helyzet van a katonai világban, amikor a tragikus körülmények valóságával állunk szemben. Sokszor a hit sem ad minden esetben teljes és megnyugtató megoldást ezekben a helyzetekben, inkább kiutakat felkínáló válaszok születhetnek meg, melyek később válnak eligazító támasszá. Drámai helyzetekben az emberi, vigasztaló, erősítő szavakon túl az Egyház évezredes fohászai és imádságai sokkal erőteljesebben hatnak minden más tevékenységnél. A külszolgálatokban vagy a szolgálati tevékenység más körülményeiben tragikus körülmények között elhunyt katonákért bemutatott engesztelő szentmisék az erőt adó vigasztalás kifejező példái tudnak lenni.

– Csak hívő honvédek kérik a tábori lelkész segítségét, vagy a nem hívők is?

– Számtalanszor adódik olyan helyzet, amikor a katonai világban a lét egy másik dimenziójának megnyitására van lehetőség. A drámai és tragikus körülmények valóságával a vallásos és a nem hívő katona egyaránt szembesül. Ezekben a helyzetekben a katonapap segítsége elsősorban az emberségben nyilvánul meg, az ember emberként való meghallgatásában, megszólításában és elfogadásában. A tapasztalat azt mutatja, hogy a helyzetek többségében a katonák először a tábori papokat és lelkészeket keresik föl, hogy beszélgetés keretében megosszák velük mindazt, ami a bizalmi fórumra és a belső valósághoz tartozik.

 

http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=95930&v=0&p=1&img=c_dsc_0538.jpg

– A katonák családtagjai is igénylik a tábori lelkész segítségét?

– A Tábori Lelkészi Szolgálat és a Katonai Ordinariátus egyházi mandátuma mindazokhoz szól, akik a Magyar Honvédségben katonaként, honvédelmi alkalmazottként vagy kormánytisztviselőként teljesítenek szolgálatot. Ebbe a körbe az ő családtagjaik is beletartoznak, mint ahogy a honvédség nyugdíjasai is. Szép példái mindennek azok a családi, rokoni körben megtartott szentségi alkalmak, amikor a megélt hittel találkozunk a katonák házasságkötésekor, gyermekeik keresztelésénél, elsőáldozásánál, bérmálásánál. Reményteljes öröm számomra, hogy a honvédségben nyolc évvel ezelőtt el tudtuk indítani a család- és házasságerősítő hétvégét. A családpasztoráció szép példája a katonaszülők gyermekei számára 2004 óta megrendezett természetvédelmi tábor, a szavalóversenyünk és a Mikulás-ünnepségünk is.

– A közös szentmise, imádság, az Eucharisztia vétele hogyan van jelen a katonák életében? Igénylik-e ezeket a közös alkalmakat?

– Nagy öröm azt megtapasztalni, hogy a gondviselés a katonapapok szolgálata révén hogyan bontja le számos katonánál azokat a falakat és a hitet akadályozó más tényezőket, amelyek sokáig befolyásolták az életüket. Mindannyiszor öröm látni, amikor a Magyar Honvédség tagjai évről évre ott vannak Lourdes-ban a nemzetközi katonai zarándoklaton vagy a nemzeti katonai zarándoklatunkon Máriaremetén. Nagy reménység az is, amikor katonai tiszteletadással bemutatott szentmiséinken együtt emlékezhetünk a Don mellett elhunyt katonákra vagy az aradi vértanúkra és a magyar katonahősökre. Ezeken a szentmiséken egyre többen vannak azok, akik nyitott szívvel és belső igényből vannak jelen, s akiknek megélt hitük tápláló valóságává vált az Eucharisztia.