Tradícionális temetési szertartás

 

Tradícionális temetési szertartás

 

A ravatalnál: Körülvesznek engem… (Circumdederunt…)

 

V. Dicsértessék a Jézus Krisztus!

R. Mindörökké! Ámen.

V. Az Úr legyen veletek!

R. És a te lelkeddel!

 

Szerelmes Atyámfiai, Krisztusban Kedves Testvéreim! Megrendült és mélységesen együttérző szívvel állunk itt N. keresztény testvérünk (nővérünk) koporsójánál (urnájánál). Azért gyűltünk itt össze, hogy mielőtt földi maradványait az anyaföld ölébe lebocsátanánk (végső nyughelyére helyeznénk), halhatatlan lelkének azon örök nyugalmáért és háborítatlan békességéért könyörögjünk Istennél, melyet a választottak a mennyben kimondhatatlan örömmel élveznek. Ajánljuk most őt közös imádságainkkal jóságos Istenünk végtelen irgalmába, és az örök életbe vetett szilárd hittel kérjük a Szentlélek Úristen vigasztalását!

 

22. zsoltár

Az Úr az én pásztorom, nincsen hiányom semmiben, *

zöldellő réteken ád helyet nékem.

Csöndes folyóvizek mellett nevelt föl engem * fölüdítette az én lelkemet.

Az igazság ösvényein vezetett engem *

az ő nevéért.

Ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a rossztól, * mert te ott vagy vélem.

A te vessződ és pásztorbotod *

megvigasztalnak engem.

Asztalt terítesz nékem, *

hogy szorongatóim szégyent valljanak.

Megkented olajjal fejemet *

színültig töltöd kelyhemet.

És a te irgalmasságod kísér engem *

életemnek minden napján.

Hogy az Úr házában lakjam *

időtlen időkig.

 

Most pedig hallgassuk meg élő hittel Krisztus Urunk megváltó üzenetét, aki a föltámadás és az élet, és aki a szent evangélium szavaival erősít és vigasztal minket!

 

V. Az Úr legyen veletek!

R. És a te lelkeddel!

V. A szent evangélium folytatása János szerint!

R. Dicsőség néked, Urunk!

 

Az időben: Mondá Jézus az ő tanítványainak: Minden, amit nekem ad az Atya, énhozzám jő, és aki hozzám jő, nem vetem ki; mert leszállottam a mennyből, nem hogy az én akaratomat cselekedjem, hanem annak akaratát, aki engem küldött. Ez pedig az Atyának, ki engem küldött, akarata, hogy amit nekem adott, el ne veszítsek abból, hanem föltámasszam mindazt az utolsó napon. Ez pedig akarata Atyámnak, ki engem küldött, hogy mindaz, aki látja a Fiút, és hisz őbenne, örök élete legyen, és én feltámasztom őt az utolsó napon. (Jn 6,37-40)

vagy:

Az időben: mondá pedig Márta Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, az én testvérem nem halt volna meg! De most is tudom, hogy amit kérsz az Istentől, megadja neked az Isten. Mondá neki Jézus: föltámad a te fivéred. Mondá neki Márta: tudom, hogy föltámad majd a föltámadásban, az utolsó napon. Mondá neki Jézus: Én vagyok a föltámadás és az élet, aki énbennem hiszen, ha meghal is, élni fog! És mindaz, aki él és énbennem hiszen, nem hal meg mindörökké! Hiszed-e ezt? Mondá neki: Igen, Uram! Én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia, ki e világra jöttél! (Jn 11,21-27)

R. Dicséret néked, Krisztus!

 

(Rövid homília)

 

Krisztusban Kedves Testvéreim! Midőn hivő lélekkel megadjuk az emberi testnek a végtisztességet, bizalommal kérjük Istent, hogy halottunkat, N.-t, akit erőtlenségben szólított magához és erőtlenségben temetünk most el, természetfölötti erőbe öltözve támassza föl szentjei között, és állítsa őt megdicsőült híveinek sorába! Miután lerázta magáról a halálnak bilincsét és elnyerte bűneinek bocsánatát, irgalmazzon neki az Isten az ítélet ama nagy napján, és fogadja őt vissza atyai szeretetébe. Vegye őt vállára Krisztus Urunk, a Jó Pásztor, élvezze az el nem múló boldogságot, és a szentek dicsőséges társaságát az örökkévalóság Királyának mennyei kíséretében!

 

(Könyörögjünk!

Könyörületes nagy Isten, aki megfoghatatlan végzésedből az elhunytat az élők sorából kiszólítottad, légy irgalmas szegény lelkének a te szent ítélőszéked előtt! Ne ítéld meg szolgádat (szolgálódat) a te szigorú igazságod szerint, hisz míg e földön élt, a szent keresztség jelét, a Szentháromságos-egy Isten kitörölhetetlen bélyegét hordozta lelkén, és hitét meg nem tagadta! Vedd kegyesen engesztelésül elkövetett hibáiért a sok szenvedést, amit földi zarándoklása alatt keresztény béketűréssel viselt! Kegyelmed harmatja enyhítse túlvilági vezeklésének hevét és rövidítse meg annak tartamát! Küldd el a te angyalaidat, hogy a szenvedő lelket mihamarabb kiszabadítsák a vezeklés helyéről és bevezessék a te országodba, az örök boldogság honába, hol te szentjeidnek örök dicsősége és fogyhatatlan boldogsága vagy! Ezért könyörgünk itt, az elhunytnak családja, rokonai, barátai és ismerősei, mielőtt földi porhüvelyét utolsó útjára bocsátanánk azon erős hitben, hogy a boldog föltámadás napján a mennyei ítélőbíró jobbján a boldog és örök viszontlátás örömeit élvezhetjük egykoron, mert hisz Te mondottad, aki magad vagy a csalhatatlan igazság, hogy ama napon letörlöd majd a te hív szolgáid szeméről a fájdalom könnyeit, és nem lesz többé fájdalom és szenvedés, nem lesz többé gyász és panaszkodás, nem lesz többé halál és elválás, hanem örök élet és vég nélküli boldogság. Ámen.)

 

(Ne szállj ítéletre a te szolgáddal, Urunk, mert a te színed előtt senki meg nem igazulhat, hacsak általad meg nem adatik néki minden bűneinek bocsánata! Ne sújtsa tehát, kérünk, a te bírói ítéleted őt, akit a keresztény hit igaz könyörgése ajánl néked; hanem, a te malasztod segítségével, méltó legyen elkerülni a bűntető ítéletet, aki míg élt, meg volt jelölve a Szentháromság jegyével: ki élsz és uralkodol, mindörökkön örökké. Ámen.)

 

Szenteltvizzel való meghintés

 

N., emlékeztessen téged e szenteltvíz a szent keresztségben elnyert istenfiúság kegyelmére és Krisztusra, aki kínszenvedésével és föltámadásával megváltott minket!

 

Elajánlás: Jöjjetek, Isten szentjei… (Subvenite…)

(Búcsúztató)

 

Most pedig néhány pillanatig csendben imádkozva ki-ki vegyen személyes búcsút elhunyt testvérünktől (nővérünktől)!

 

Uram, irgalmazz! Krisztus, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

 

Üdvös parancsolatok intelmére és isteni tanítással oktatva bátorkodunk mondani:

 

Miatyánk…

V. És ne vígy minket a kísértésbe!

R. De szabadíts meg a gonosztól!

V. Az alvilág kapujától.

R. Mentsd meg, Uram, az ő lelkét!

V. Nyugodjék békességben!

R. Ámen.

V. Uram, hallgasd meg az én imádságomat!

R. És kiáltásom jusson eléd!

V. Az Úr legyen veletek!

R. És a te lelkeddel!

 

Könyörögjünk!

Oldozd föl, Urunk, a te szolgád (szolgálód) N. lelkét a bűnöknek minden bilincsétől, hogy a föltámadás dicsőségében, a te szentjeid és választottaid között új életre kelve, enyhületet nyerjen! Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

 

(Könyörögjünk!

Isten, akinek sajátja mindenkor az irgalmazás és a könyörület, esengve könyörgünk N. szolgád (szolgálód) lelkéért, akit ebből a világból kiszólítottál: hogy ne add őt az ellenség kezére, és ne feledkezzél meg örökre róla; hanem fogadják őt a szent angyalok, és vezessék a paradicsomi hazába, hogy mivel benned reménylett és hitt, ne jusson a pokol büntetésére, hanem nyerje meg az örökké tartó örömöket! Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.)

 

A gyászmenet indítása:

Krisztusban Kedves Testvéreim! Fájdalommal, de Isten akaratában megnyugodva és a föltámadás reményében kísérjük most halottunkat utolsó útjára, végső nyugvóhelyére! Útközben imádkozva ajánljuk lelkét a mennyei Atya végtelen irgalmába!

 

Paradicsomba… (In paradisum…)

(vonulásra ad libitum: Mindenszentek litániája és Zsolt 50.)

 

A sírhelyhez érkezvén:

Nyissátok meg nékem… (Aperite mihi…)

 

V. Az Úr legyen veletek!

R. És a te lelkeddel!

 

Könyörögjünk!

Urunk, Jézus Krisztus, aki három napon át a sírboltban nyugodtál s ezzel megszentelted a te híveidnek nyughelyét, e sírbatétel számunkra nem csupán a halálra szánt porhüvely temetése, hanem egyúttal megerősítése is a föltámadásra vonatkozó reménységünknek. Add kegyesen, hogy N. szolgád (szolgálód), akinek meggyötört testét (földi maradványait) most visszaadjuk az anyaföldnek (eltemetjük), békességben nyugodjék mindaddig, amíg a föltámadás napján új életre nem kelted, hiszen te vagy a föltámadás és az élet! Engedd, hogy megláthassa a te tündöklő orcádon a mennyei örök világosságot, és a te szentjeiddel együtt mindörökké dicsérjen téged! Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké. Ámen.

 

129. zsoltár

A mélységekből kiáltok hozzád, ó Uram, *

Uram, hallgasd meg az én szómat!

Legyen a te füled figyelmes, *

az én könyörgésemnek szavára.

Ha a gonoszságokat számon tartod, Uram, *

Uram, ki áll meg akkor te-előtted?

De nálad kegyelem vagyon, *

és a te törvényed miatt reménykedem benned, Uram.

Reménykedik az én lelkem az ő igéjében, *

az én lelkem az Úrra várakozik.

Miként virrasztó a hajnal jöttére, *

várakozzék az Úrra Izráel!

Mert az Úrnál az irgalmasság, *

és bőséges őnála a szabadítás!

És ő szabadítja meg Izráelt *

mind az ő gonoszságaiból.

 

A sírhely megáldása:

Istenünk, akinek végtelen irgalmából a hívők lelkei megnyugszanak, méltóztassál ezt a sírhelyet meg X áldani, és küldd el a te szent angyalodat, hogy azt szüntelenül óvja és őrizze! Akinek pedig testét (földi maradványait) most ide temetjük (helyezzük), annak lelkét oldozd föl az ő bűneinek minden kötelékétől, hogy szentjeiddel együtt vég nélkül örvendezzék tebenned. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

 

Átmegyek… (Ingrediar…)

 

A sírt és a koporsót (urnát) meghinti szenteltvízzel, mondván:

Mennyei harmattal üdítse föl lelkedet az Isten: az Atya +  és Fiú + és + Szentlélek!

R. Ámen.

A sírt és a koporsót (urnát) megtömjénezi, mondván:

Mennyei illattal táplálja lelkedet az Isten: az Atya + és Fiú + és + Szentlélek!

R. Ámen.

Lebocsátás közben: Itt az én nyugovásom… (Haec requies mea…)

Keresztet vet a sírba helyezett koporsóra (urnára), mondván:

Üdvözítőnk, a mi Urunk, Jézus Krisztus keresztjének szent + jele legyen terajtad, aki e + jelben váltott meg téged, mert egyedül e + jelben van nekünk üdvösségünk!

 

Hantvetéskor:

Porból és hamuból vétettél, s íme, visszatérsz a porba és hamuba, de Isten föltámaszt majd téged az utolsó napon. Békesség veled!

Földből alkottál… (De terra plasmasti…)

Elhantolás alatt: Ne szállj ítéletre… (Ne intres…) + más énekek

Az elhantolás végeztével: Én vagyok… (Ego sum…)

 

V. Az Úr legyen veletek!

R. És a te lelkeddel!

 

Könyörögjünk!

Mindenható Istenünk, a te Szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak kereszthalála által megtörted a halál uralmát fölöttünk, és a te Egyszülött Fiadnak sírban nyugovása, valamint dicsőséges föltámadása által megszentelted a sírokat, nekünk pedig csodálatos módon ismét megadtad a halhatatlan életet. Hallgasd meg könyörgéseinket azokért, akik meghaltak és eltemetkeztek Krisztussal, és reménykedve várják a boldog föltámadást! Add meg kegyesen, élők és holtak Istene, hogy akik hitük által Uruknak ismertek el téged a földön, egykor majd szüntelenül dicsőítsenek a mennyben! Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

 

Oldozd föl, Uram… (Absolve, Domine…)

 

Istenünk, kinek mindenek élnek, és kinek színe előtt a halálban testünk el nem vész, hanem inkább jobbra fordul sorsa; könyörögve kérünk téged, hogy mindazon szennyet, amit a te szolgád (szolgálód) lelke szent akaratod ellenében, az ördög kísértésének engedve, akár gonoszságból, akár gyöngeségből magára vett, te jóságosan és irgalmasan elengedve mosd le! És vitesd őt a te szent angyalaidnak keze által a te pátriárkáidnak ölébe, ahol nincs fájdalom, sem szomorúság, sem sóhaj, és ahol a hívek lelkei boldog gyönyörűséggel örvendeznek! És add, hogy az utolsó ítélet nagy napján a te szentjeid és választottaid között részt kapjon az örökkévaló dicsőségből, amit szem nem látott, fül nem hallott, sem az emberi értelembe föl nem hatolt, és amit azoknak készítettél, akik szeretnek téged. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

 

Könyörögjünk!

Hajlítsd, Urunk, füledet a mi imádságainkra, melyekkel esengve könyörgünk a te irgalmadért, hogy N. szolgád (szolgálód) lelkét, amelyet e világból kiszólítottál, a békesség és fényesség honába helyezd, és a te szentjeidnek és angyalaidnak társául rendeld! Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

 

V. Örök nyugodalmat adj neki, Uram!

R. És az örök világosság fényeskedjék neki!

V. Nyugodjék békességben!

R. Ámen.

Típus: 
Temetés
Tartalom dátuma: 
csütörtök, 2019, január 17