Szent Kristóf vértanú - a harckocsizó katonák védőszentje - július 24.

Szent Kristóf vértanú

A harckocsizó katonák  védőszentje

Kristóf görögül Krisztophorosz, 'Krisztust hordozó' Keleti legendája szerint vad (emberevő) törzs tagja volt, arca a kutyáéhoz hasonlított (a 'kutyafejű' a pogány, illetve ismertelen világ jelzője volt). A császári hadsereg katonája lett, megkeresztelkedett és sok társát megtérítette. Följelentették, sok kínzás után (ostorozták, nyíllal lőtték, tűzbe vetették) lefejezték. Nyugati legendáját a 13. században Jacobus de Voragine írta meg. Eszerint Kristóf hatalmas termetű, igen erős ifjú, a neve Reprobus, 'elvetett' (kitett, elhagyott gyermek). Elhatározta, hogy csak a legnagyobb úrnak szolgál, ezért egy király, majd a római. császár, végül az ördög szolgálatába szegődött. Utóbbitól tudta meg, hogy Jézus mindenkinél nagyobb. Egy öreg remete tanítani kezdte Kristófnak Jézus tanítását. A szeretet parancsát megismerve elhatározta, hogy hatalmas erejét mások, a nála gyöngébbek szolg-ába állítja. Letepedett egy örvényes folyó partján egy gázló mellé, hogy felebarátait a vállára véve segítse őket az átkelésben. Egyik éjszaka egy kisfiú ébresztette föl, s kérte, hogy vigye át a folyón. Kristóf a vállára vette, s amint haladt, egyre nehezebbnek érezte a vállára nehezedő súlyt. Végül a gyermek fölfedte magát: ő Jézus Krisztus, akitől új nevet kapott: 'Krisztushordozó'. Partra érve Kristóf földbe szúrta botját, mely kizöldült és gyümölcsöt termett. Később megkeresztelkedett, Lükiába ment, hirdette az evangéliumot, és hamarosan vértanú lett.

Azok közé a szentek közé tartozik, akik egy keresztény eszményt testesítenek meg. Legendáiban az Egyház a Krisztus-kereső ember vágyát és Istennek azt az irgalmát fogalmazta meg, hogy aki Őt keresi, az rátalál. Az egyik történet szerint Kristóf a megáradt folyón vállain átvitt egy gyermeket, s miután átért, kiderült, hogy Krisztust hordozta. 

Magyarországon kultuszának első nyomaival az Árpád-kor névadásaiban találkozunk. A liturgikus hagyományban való kibontakozását a vele egy napon ünnepelt Jakab apostol tisztelte akadályozta. Kultusza mindvégig megőrizte laikus, népies jellegét. A kk. végének jámbor fölfogása szerint aki  Szent Kristóf képét meglátja, azon a napon nem hal meg, és Kristóf minden bajtól, balesettől, betegségtől megoltalmazza. E hit alapja, hogy a Kis Jézus Szent Kristóf karján úgy hatott, mint a fölmutatott Oltáriszentség.

Hatalmas méretű freskóival már csak nyomaival találkozunk: Darlac, Felsőtatárlaka, Kőszeg Jakab-templom, Kővágóörs, Lovasberény református templom, Mánfa, Mosóc, Nagyselmec, Révfülöp, Segesvár, Sorokpolány, Szentmária, Szucsány, Túrirtovány, Turócszentpéter, Újkörtvélyes, Várkony, Velemér, Vizsoly, Zeykfalva  templomain. Látható Bakabánya (1480), Bártfa (1460), a tizennégy segítőszent között Esztergom (Keresztény Múzeum, 1494), Kisszeben (1500, 1520), Lőcse (1476), Mateóc (1450), Mosóc (1470), Muzsna (1521), Pozsony (1520). Tisztelete a 18. században főleg német polgári kezdeményekre erősödött meg. Heves templomának szószékét (Thaler József, 1760) Atlas módjára Kristóf hatalmas, antikizáló szoboralakja tartja a hátán. Az újabb kori szobrokat már a modern közlekedés, elsősorban az autósok patrónusának szentelték. Az autók ünnepélyes megáldása 1932-ben kezdődött Szent Kristóf segítségül hívásával hazánkban, 1970-től Lékai László bíboros, prímás esztergomi érsek újította föl.

Védőszentként tisztelik a kincskeresők (a legnagyobb urat kereste, s a legnagyobb kincset, Jézust találta meg), zarándokok, utazók, hajómunkások, hajósok, céhek, kertészek, gyümölcskereskedők, patikusok, aratók, baromfikereskedők, fuvarosok, házalók, kalaposok, kocsigyártók, vadkereskedők, zsákhordók; legújabban az autósok. A gyermekek, a nagy erőt, kitartást igénylő hivatások oltalmazója. Lásd még:  Herba Sancti Christophori

Ábrázolása: Legkorábbi, bizánci képein hosszú ruhában, zöldellő bottal, prédikátorként (kappadókiai barlangtemplomok freskói) vagy fiatal harcosként katonaszentek között látható. A görög és orosz ikonokon a 15. sázadtól kutyafejű óriás (utalás megtérése előtti életére). A nyugati egyházban a 11. század óta ismert az álló, fiatal óriás alakja. Vízben állva, bottal, vállán a gyermek Jézussal ábrázolták a tizennégy segítőszent között. Vértaságát ritkán ábrázolták (A. Mantegna, Pádua, Eremitani-kápolna, freskó, 15. század). A középkorban a hirtelen halál és a szerencsétlenségek ellen védőszent volt, ezért nagyméretű képét templomok külső falára, várostornyokra és várakra festették, gyakran úgy, hogy jó messziről látható legyen és eligazodásban is segítsen.

Himnusz

Igaz Napunk, ki műveid

Örök fényeddel élteted,

Elménknek is világa vagy:

Együtt dicsérve áld szívünk.

Ez élő fáklyák fénye is

Lelked tüzéből szállt alá,

Évszázadokra tündökölt,

Feltárva üdvünk útjait.

Mit Isten hinnünk átadott,

Mit megtalált az emberész,

Kegyelmed hű szolgáin át

Új, tiszta fénybe öltözött.

S akit ma népünk ünnepel,

Ez égi fényben tündököl

Győztes tudással gazdagon,

S dicsőségben osztozik.

Ő járjon közben, ó Urunk,

Hogy tisztán láthasson szemünk

Igaz, dicső fény, tégedet,

S a hozzád elvivő utat.

Ezt add meg, kérünk, jó Atya,

S Atyának mása, egy Fia,

S te Szentlélek, Vigasztaló:

Örökre egy uralkodó. Ámen.

Könyörgések

Istenünk, hittel valljuk, hogy minden ajándék Tőled származik. Tanítsd meg harckocsizó katonáinkat, hogy bátor hittel és igaz szeretettel szolgáljanak. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a Te fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

Urunk, Istenünk, Te megadtad Szent Kristófnak azt a kegyelmet, hogy a világban Téged hordozzon. Tedd, kérünk, hozzá hasonlóvá katonáinkat is, akikre mások életét bíztad! Add, kérünk, hogy minden szolgálatukban megtapasztalják azt a boldogító örömet, hogy a testvéreikben Neked szolgálhatnak! Amen! 

A harckocsizók védőszentje

Szent Kristóf napja a Magyar Honvédségben a harckocsizó fegyvernem napja, Kristóf a harckocsizók védőszentje. Kultuszának kialakítása a két világháború között kezdődött meg hazánkban, melyet a II. világháborút követően igyekeztek gyökeresen kiirtani – a többi kultuszhoz hasonlóan – a Magyar Néphadseregből. A páncélos eszközök létrejöttével kialakuló új páncélos fegyvernem egyébként már az 1920-as években előszeretettel helyezte magát Szent Kristóf oltalma alá. A védőszent befogadása „bajtársi kedélyességgel került be a köztudatba.” A páncélos katonák körében kialakult néhány olyan szokás is, amelyek Szent Kristóf jegyében születtek. Az egyik ilyen a Szent Kristóf kassza története, amelynek hagyományát a Ludovika Akadémia páncélos hallgatói teremtették meg. A pénzalapot különböző büntetési tételekkel növelték. Például, aki elkésett a tiszti étkezdéből, az a rangidős tiszt előtt köteles volt a perselybe a saját rangjának megfelelően kirótt büntetést megfizetni. Ugyancsak büntetést fizetett az is, aki a kiképzési foglalkozásokon vétett. Feljegyzések szerint, aki a gépjárművezetői kiképzés során recsegve váltott sebességet, vagy elfelejtette az irányjelzőt használni, annak fizetnie kellett. A Szent Kristóf kasszában összegyűlt pénz fedezte a különféle közösségi programokat, de ez az összeg adta az alapját a különféle támogatásoknak is. Szent Kristóf kultuszához tartozott a Ludovika Akadémián használt Kristóf-domb elnevezés is. A harckocsizó képzéshez tartozó terep legmagasabb pontját illették ezzel a névvel, itt zajlott például a technikai kiképzés egyik versenye, a páncélos öttusa is. A versenyen induló végzős évfolyam résztvevői kapták a „Szent Kristóf plakettet”.