19
június
kedd
Június 19. kedd

KALENDÁRIUM

Június 19. kedd

Évközi 11. hét

Szent Romuald rendalapító: http://www.ktp.hu/kalendar/junius-19-szent-romuald-rendalapito

 

„Nem csak kenyérrel él az ember…”

NAPI EVANGÉLIUM: Mt5,43-48

Hallottátok, hogy azt mondták: „Szeresd felebarátodat [Lev19,18;] és gyűlöld ellenségedet.” Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért, hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert Ő fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad igazaknak és gazembereknek egyaránt.

Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi lesz a jutalmatok? Nemde a vámosok is ugyanezt teszik? És ha csak a testvéreiteket köszöntitek, mi rendkívülit tesztek? Nemde a pogányok is ugyanezt teszik?

Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes.

Ilyen ószövetségi törvény, vagy mondat nincsen – de az ún. „qumráni közösség” irataiban megtalálható – mégis jól kifejezi az Ó- és Újszövetségi szemlélet közötti különbséget. A természetes emberi logika és igazságérzet szerint mindenkinek azt kell adni, ami jár neki, a felebarátnak szeretetet, az ellenségnek gyűlöletet. Ez a merőben emberi szint – de jó lenne, ha legalább idáig eljutnánk. Jézus azonban arra hív bennünket, hogy a Mennyei Atyához váljunk hasonlóvá, ez már „emberfölötti szint”.

Az Istenhez való hasonlóságot nem lehet „zsákmányként” megszerezni, mint ahogyan azt Ádám és Éva akarta, de az irgalom által beteljesülhet az istenképiség. Az irgalom Isten sajátja, és minden ellenkező híreszteléssel ellentétben, nem a gyöngeség jele, hanem az erőé, az igazi erőé.

Az emberek számára az elérhető tökéletesség nem a hibátlanságban, vagy „bűntelenségben” van, hiszen az lehetetlen lenne, hanem az Atyához való hasonlóságban, az irgalomban. Ez az „evangéliumi erkölcs” alapja.

 

Historia est magistra vitae - A történelem az élet tanítómestere

„Ne emlegessük annak hibáit, akinek erényeit követni alig bírjuk...” Szent Jeromos

 

Ezen a napon történt:

1163.   III. István Székesfehérvárnál legyőzi IV. Istvánt és Bizáncba száműzi

1849.  Grabbe altábornagy elfoglalja Rózsahegyet

1849.  Alekszandr Lüders tábornok megkezdi bevonulását Erdélybe

1849.  A császári csapatok bevonulnak Pécsre

1919.   A Tanácsköztársaság elfogadja a Clemenceau jegyzéket

1961.   Ítélethirdetés a fekete hollók „összeesküvés” ügyében

A népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezett akció koholt vádjával Havass Gézát és társait állítják bíróság elé. Havasst 5,5 évre, Lénárd Ödönt 7,5 évre, Barlay Ödön Szabolcsot 8 évre ítélik (1963-ban szabadulnak az általános amnesztiával).

1991.   Elhagyja Magyarországot az utolsó szovjet katona is Viktor Silov altábornagy személyében

1944-45-ben a Vörös Hadsereg megszabadította Magyarország területét a náci Németország uralma alól, ugyanakkor megszállás alá is helyezte. A Kliment Jefremovics Vorosilov marsall vezette Szövetséges Ellenőrző Bizottság később döntő szerepet játszott a kommunista hatalomátvételben. A szovjet csapatok az 1947-es párizsi béke értelmében abból a célból maradtak ideiglenesen Magyarországon, hogy Moszkva a szövetségesek által közösen ellenőrzött Ausztriával akadálytalan kapcsolatot tarthasson fenn. Amikor1955-ben Ausztria visszanyerte szuverenitását, a szovjetek magyarországi állomásozása is okafogyottá vált volna, de a gyakorlatban a szovjet hadsereg továbbra is Magyarországon maradt. (Ezt ki is használták az 1956-os forradalom leverésekor.) A „katonai együttműködésben” újabb kapcsot jelentett a Varsói Szerződés megkötése (1955), Kádár János 1957. május 27-ei egyezménye Nyikita Szergejevics Hruscsov főtitikárral, mely határozatlan időre elodázta a szovjet csapatok kivonását, majd a brezsnyevi doktrína, mely nem csak lehetőségként, hanem kötelességként vetítette elő a szocialista táboron belüli „lázadók” elleni beavatkozást (1968. Csehszlovákia). Az 1980-as évek végén Mihail Szergejevics Gorbacsov szovjet pártfőtitkár reformjai és a szocialista blokk országaiban lezajló szellemi erjedés megindította a kelet-európai államokban a rendszerváltás folyamatát. A főtitkár az ENSZ 1988. decemberi közgyűlésén megígérte, hogy három éven belül 50 000 katonát, 5000 harckocsit és 6 harckocsizó osztályt von ki Kelet-Európából, a Magyarországon állomásozó Déli hadseregcsoport főparancsnoka, Matvej Burlakov vezérezredes pedig 1989. január 1-ji sajtónyilatkozatában 10 000 fő – a hazánkban szolgálatot teljesítő haderő egyötödének – hazaszállítását hirdette meg. 1989. október 23-án kikiáltották a Magyar Köztársaságot.1989. december 2-án, Máltán George Bush amerikai elnök és Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár találkozóján megfogalmazták Európa "békés és demokratikus" átalakításának programját. A teljes szovjet csapatkivonás ütemtervéről 1990. január 9-én kötött megállapodást Németh Miklós magyar és Nyikolaj Rizskov szovjet miniszterelnök, majd Somogyi Ferenc külügyi államtitkár és Ivan Aboimov külügyminiszter-helyettes között megkezdődtek a tárgyalások, melyek március 10-én, a Horn Gyula magyar és Edouard Sevardnadze szovjet külügyminiszter által aláírt egyezményben realizálódtak, mely a csapatkivonások végső határidejét 1991. június 30-ában szabta meg. Elsőként március 12-én a Veszprém megyei Hajmáskérről indultak el a katonai felszereléseket, berendezéseket, fegyvereket, és a katonákat szállító szerelvények a szovjet határ felé. A több mint egy éves művelet során naponta indultak vonatok Záhonyba, ahol a felszereléseket, harcászati eszközöket és más anyagokat az átrakó pályaudvaron létesített katonai rakodóbázison tették át szovjet vagonokba (27 ezer harci technikai eszközt és a több százezer tonna anyagot). Az 1991. június 16-án elindult utolsó vonat a felszámolt rakodóbázisok felszereléseit vitte magával. Az utolsó szovjet katona, Viktor Silov altábornagy, a Déli Hadseregcsoport parancsnoka 1991. június 19-én 15 órakor a záhony-csapi hídnál hagyta el gépkocsival Magyarországot. Az eredeti - június 30-i - határidő emlékére az Országgyűlés 2001. május 8-i ülésén június utolsó szombatját a Magyar Szabadság Napjának nyilvánította.

Ezen a napon született:

1828.  Than Mór festőművész

Kalocsán járt gimnáziumba, majd Pesten filozófiát és jogot tanult. Tanulmányai mellett Barabás Miklós festőnövendéke is volt. Tanulmányait félbeszakította, és az 1848–49-es szabadságharc alatt Görgey mellett lett hadifestő. Később betegsége miatt nem sorozták be a császári seregbe. Már, mint jogász egész albumot rajzolt tele a magyar történelemből merített tárgyakkal, a szabadságharc után pedig komolyan elhatározta, hogy művészi pályára lép. Bécsbe utazott, ahol Karl Rahl vezetése alatt folytatta tanulmányait. 1855-ben Párizsba, onnan pedig Olaszországba utazott, majd az 1860-as évek elején hazatért, és műtermet nyitott. 1864-től Lotz Károly mellett dolgozott a pesti Vigadó falképein, majd 1870-től vele együtt készítette a Nemzeti Múzeum lépcsőházának falfestményeit. 1885-ben Olaszországba költözött, ahonnan 1890-ben tért vissza, hogy titkári állást vállaljon a Képzőművészeti Társulatnál. Így lett 1890 és 1896 között a Nemzeti Múzeum képtárának őre, majd 1896-ban rövid ideig az Országos Képtár igazgatója. Triesztben halt meg.

1902.  Bán Frigyes háromszoros Kossuth-díjas filmrendező, érdemes művész

1913.   Gyurkovics Mária operaénekes

1927.   Bánffy György Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész

Ezen a napon hunyt el:

1867.  I. Miksa mexikói császár

1951.   Egry József festőművész

1953.   A Rosenberg házaspár (Julius és Ethel) amerikai atomtudósok

1956.   Vlagyimir Afanaszjevics Obrucsev orosz geológus, földrajztudós, felfedező

1979.   Passuth László író, műfordító

1993.  William Golding Nobel-díjas angol író, költő

2010.  Horkai János színművész

 

Istenes és világi gondolatok

„Krisztusért kérünk tehát benneteket, béküljetek ki Istennel! Ő azt, Aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazságossága legyünk Őáltala.” (2Kor5,20-21)

Nekünk kell kibékülnünk Istennel. Nem Ő haragszik ránk, hanem mi Őrá a halálért, szenvedésért, nyomorúságért. Ő engesztel minket Fia halálával, hogy lássuk meg, hogy ami van, az szeretetből van, és boldogulásunkra szolgál.

 

„Csak háromféle ember van; az egyik fajta az, amelyik megtalálta Istent, és szolgálja Őt; a másik, amelyik minden igyekezetével keresi, de még nem találta meg; végül a többi, aki úgy él, hogy nem keresi, és nem is találta meg. Az elsők értelmesek és boldogok, a legutóbbiak balgák és boldogtalanok, a közbülsők boldogtalanok és értelmesek.” (Blaise Pascal francia matematikus, fizikus, filozófus, teológus, sz. 1623.06.19.)

Soroljuk be magunkat. Önismeret nélkül nincs lelki fejlődés, előrehaladás. Szabadok vagyunk, képesek vagyunk változni, változtatni.

 

„Ha valamit nem akarsz megtenni, az egyik kifogás ugyanolyan jó, mint a másik.” (héber közmondás)

Tele vagyunk élethazugságokkal, amikkel mentegetjük magunkat.

Istennek, papnak, orvosnak és önmagunknak hazudhatunk, de minek.