10
december
hétfő
December 10. hétfő

 

KALENDÁRIUM

Karácsony hava

December 10. hétfő

Advent II. hete

 

„Nem csak kenyérrel él az ember…”

NAPI EVANGÉLIUM: Lk5,17-26

Történt egy napon, hogy Jézus leült tanítani, és ott ültek a farizeusok és a törvénytudók is, akik Galileának és Júdeának minden falvából és Jeruzsálemből jöttek. Az Úr ereje éppen Vele volt, hogy gyógyítson. És íme, néhány férfi hozott egy béna embert az ágyán. Be akarták vinni és Eléje helyezni. Mivel nem találtak utat a sokaság miatt, hogy bevigyék, fölmentek a háztetőre, s a tetőn át bocsátották le ágyastul középre, Jézus elé. Ő pedig, amikor látta a hitüket, ezt mondta: „Ember! Bocsánatot nyertek a bűneid.” Az írástudók és farizeusok erre tanakodni kezdtek: „Kicsoda ez, hogy így káromkodik? Megbocsáthatja-e a bűnöket más, mint az Isten?” Jézus azonban ismerte gondolataikat, és ezt válaszolta nekik: »Miért gondoljátok ezt szívetekben? Mi könnyebb, azt mondani: „Bocsánatot nyertek bűneid”, vagy azt mondani: „Kelj fel, és járj”? Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani -- így szólt a bénához: -- Mondom neked, kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza.« Az mindjárt fölkelt a szemük láttára, fogta az ágyát, amelyen feküdt, és Istent magasztalva hazament. Erre elcsodálkoztak mindnyájan, dicsőítették Istent, és félelemmel eltelve ezt mondták: „Ma csodálatos dolgokat láttunk.”

Jézus születésére készülve meg kell fontolnunk, ki is az, Akit várunk. A mai evangéliumban úgy áll előttünk Jézus, mint Akinek hatalma van a bűnök megbocsátására, és gyakorolja is ezt a hatalmát. Sőt, ennek tanújelét is adja, mintegy „bizonyítja” azt azáltal, hogy olyan gyógyítást végez, ami a kortársakat elbűvöli.

Jézus elsősorban nem a test épségéért, gyógyításáért jött, hanem azért, hogy elvegye a világ bűneit, éppen ezért mondja a bénának: „Ember! Bocsánatot nyertek a bűneid.”. Ezen a mondaton minden hithű zsidó megbotránkozott, de meg is kellett botránkoznia, hiszen ez káromkodásnak számított, mert a bűnt egyedül csak Istennek van joga és hatalma megbocsátani. A béna testének meggyógyítása Jézus és a Szentírás értelmezése szerint „jel”, jele Jézus isteni, bűnbocsátó hatalmának, amiben mi is bizakodunk.

A történetben van egy mellékszál, ami azonban fontos lehet a számunkra. A bénát Jézus elé juttatókról nem tudunk semmit, csak azt, hogy elszántak, és valódi „emberei” voltak a betegnek. A példájuk mutatja, hogy a szeretet leleményessé tesz. Törekedjünk a szeretet elszántságára és leleményességére.

 neki engedelmeskedni.

 

Historia est magistra vitae - A történelem az élet tanítómestere

„Ne emlegessük annak hibáit, akinek erényeit követni alig bírjuk...” Szent Jeromos

 

Ezen a napon történt:

360.    Julianus Apostata (Flavius Claudius Julianus) lesz a római császár

Konstantinápolyban született 331-ben. Nagy Konstantin unokaöccse. 337-ben családját ő és mostohatestvére, Gallus kivételével kiirtották. Az ariánus Nikomédiai Euszébiosz gyámsága alá került, akivel 338-ban visszatért Konstantinápolyba. Itt a hellénista Mardonius eunuch nevelte. 344-45-ben Nikomédiában Libanius növendéke. 345-ben Gallussal együtt egy kappadókiai birtokra száműzték, ahol megkeresztelkedett. 351-ben Gallus császársága kezdetén Nikomédiába, Pergamonba, majd Efezusba ment tanulni, itt neoplatonista lett és 351/52 telén csendben visszatért a pogányságra (aposztázia). Gallus megölése után Mediolanumban tartották fogva. 355-ben beavattatta magát az eleusziszi misztériumokba. Constantius császár kénytelen volt az uralkodásból részt juttatni neki, mint az uralkodóház egyetlen élő férfitagjának. 355. novemberében a császár húgának, Helenának kezével együtt megkapta a caesar címet, s Gallia kormányzását, ahol a frankok és alemannok ellen kellett harcolnia. 356-61-ben hat győztes hadjáratot viselt ellenük. Állandó tartózkodási helyéül Lutetia Parisiorumot (Párizs) választotta. Katonai sikerei ismét fölébresztették az udvar féltékenységét, s a császár a keleti határt veszélyeztető perzsák ellen rendelte, mire katonái föllázadtak, és 360. november 6-án kikiáltották császárrá. A Fekete-Erdőn átkelve a Duna mentén egészen Sirmiumig jutott. 361. október 5-én meghalt Constantius, s ő teljhatalmú császár lett. Ekkor Daciában tartózkodott, de december elején már Konstantinápolyban volt. Vallásilag a célja egy eszményien tiszta, napkultuszban kifejezett pogány vallás, az Egyháztól átvett szervezeti formákkal. Azonnal türelmi rendeletet adott ki a régi vallások javára, s ezeket minden téren felkarolta a kereszténységgel szemben. A keresztény tanítókat kitiltotta az iskolákból, a keresztényeket kizárta az állami hivatalokból, a püspököktől megkövetelte a pogány szentélyek újraépítését, esetleg az okozott kár megtérítését, a hevesebbeket száműzte. Visszahelyezte székére az ariánusok által elűzött püspököket, köztük Szent Atanázt is, hogy az Egyházon belül bomlást keltsen. A keresztényüldözés nem állt szándékában, de lettek vértanúk is. A keresztény értékeket megpróbálta a pogány vallásba oltani (humanizmus, szegények és betegek ápolása, aszkézis), felélesztett régi, népszerű szokásokat; mint pontifex maximus maga mutatta be az áldozatokat; önmaga egyszerű, szinte aszkéta életet élt. Az erkölcsök jobbítását az udvarban is végrehajtotta, a bűnös közhivatalnokokat kivégeztette, az eunuchok hatalmát megtörte. A kereszténység gyöngítése végett megengedte a zsidóknak, hogy visszatérjenek Jeruzsálembe, s anyagilag is támogatta Salamon templomának újjáépítését, tervét azonban egy földrengés meghiúsította. 363-ban Antiochiába ment, amelynek keresztény közszellemét az udvar hatalmával akarta ellensúlyozni. Innen Mezopotámián és Asszírián keresztül győztesen haladt egészen Ktesziphonig a perzsák ellen. Egy ütközetben június 26-án halálosan megsebesült és még ugyanazon éjjel meghalt. Utolsó szavai, a Győztél, Galileai! kiáltás jámbor hagyomány csupán; az Aposztata jelzőt viszont már Szent Ágoston ismerte.

1901.   Először adják át a Nobel-díjat

1948.  Megalakul a Dobi István vezette kormány

1948.  Az ENSZ közgyűlésén elfogadták az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát

1956.   Sortűz Miskolcon, ahol csaknem 10000 ezer ember követelte a szovjet hadsereg azonnali kivonását

1989.  Csehszlovákiában a bársonyos forradalom után megalakult az új kormány

2007.  Kudarccal végződik az ENSZ-kormányzás alatti dél-szerbiai Koszovó státusáról folytatott tárgyalások utolsó fordulója

 

Ezen a napon született:

1827.  Korányi Frigyes belgyógyász

1830.  Tisza Kálmán politikus, miniszterelnök

1890.  Bárdossy László politikus, miniszterelnök

1895.  Tanner Ilona Baumgarten-díjas írónőnő, írói nevén Török Sophie, Babits Mihály felesége

1922.  Kaszás Ferenc vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes

 

Ezen a napon hunyt el:

1850.  Bem József az 1848-49-es szabadságharc lengyel származású tábornoka

1875.   Toldy Ferenc irodalomtörténész, akadémikus

1896.  Alfred Nobel svéd kémikus, mérnök, feltaláló, gyáriparos, a Nobel-díj megalapítója

1936.  Luigi Pirandello olasz drámaíró, novellista

1944.  Ligeti Miklós szobrász

1957.   Pálinkás-Pallavicini Antal honvéd ezredes, 1956-os mártír

1972.   Moravcsik Gyula Kossuth-díjas klasszika-filológus, bizantinológus

2006. Augusto Pinochet Chile korábbi elnöke

 

Istenes és világi gondolatok

„Éljen mindenki úgy, ahogy az Úr megadta neki, amint Isten meghívta. Mint rabszolga kaptad a meghívást? Ne törődj vele; és ha szabaddá is válhatnál, inkább ezt használd fel. Mert aki mint rabszolga kapott hivatást az Úrban, az az Úr szabadosa; hasonlóképpen, aki mint szabad ember kapott hivatást, az Krisztus rabszolgája. Nagy árat fizettek értetek! Ne legyetek emberek szolgái! Mindenki maradjon meg abban a hivatásban Isten előtt, amelyben meghívást kapott.” (1Kor7,17. 21-24)

A kereszténység volt az egyetlen, ami nem külső erőkkel rombolt szét egy társadalmat, hanem a lélek, a szellem „evolúciójával”. Belülről győzte le az Evangélium a rabszolgatartó társadalmat, mert arra tanított, hogy Krisztus követése nem függ a külső körülményektől. Fontos kitétel: „Ne legyetek emberek szolgái!”, mert csak Krisztus rabszolgái vagyunk.

 

„Uram, szabadítsd meg az országot ezektől a banditáktól!” (Bárdossy László magyar politikus, magyar miniszterelnök, sz. 1890.12.10.)

Bekötetlen szemmel – mert nem hagyta, hogy bekössék – ezek voltak az utolsó szavai a kivégzőosztag előtt.

 

„A műveltség nem ünneplőruha, amelyet hordani kell. A műveltség a helytállás segédeszköze, a kifejezés szerszáma, a vállalkozás fegyverzete.” (Németh László, író)

A műveltségnek célja és értelme van, az nem hobbi, hanem feladat.