17
október
szerda
Október 17. szerda

 

KALENDÁRIUM

Október 17. szerda

Évközi 28. hét

Antiochiai Szent Ignác püspök, vértanú:

http://www.ktp.hu/kalendar/oktober-17-antiochiai-szent-ignac-emleknap

 

„Nem csak kenyérrel él az ember…”

NAPI EVANGÉLIUM: Lk11,42-54

Jézus így szólt: „Jaj nektek, farizeusok! Mert tizedet adtok a mentából, a rutából és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságot és az Isten szeretetét. Ezt meg kell tenni, azt nem szabad elhagyni. Jaj nektek, farizeusok! Mert szeretitek a főhelyeket a zsinagógában, és a köszöntéseket a piacon. Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok, amelyek fölött emberek járnak, anélkül, hogy tudnának róla.”

Erre a törvénytudók közül az egyik ezt mondta Neki: „Mester! Ha ezt mondod, minket is gyalázol.” Ő ezt felelte neki: „Jaj nektek is, törvénytudók! Mert elviselhetetlen terheket raktok az emberekre, magatok pedig egy ujjatokkal sem érintitek a terheket. Jaj nektek, mert síremlékeket emeltek a prófétáknak, atyáitok pedig megölték őket. Ezáltal tanúsítjátok, hogy egyetértetek atyáitok tetteivel; mert azok megölték őket, ti pedig a sírjaikat építitek. Azért mondta Isten bölcsessége is: Prófétákat és apostolokat küldök hozzájuk, de közülük egyeseket megölnek és üldöznek, hogy számon lehessen kérni e nemzedéktől minden próféta vérét, amelyet kiontottak a világ kezdetétől, Ábel vérétől Zakariás véréig, aki az oltár és a templom között veszett el. Bizony, mondom nektek: számon fogják kérni mindezt ettől a nemzedéktől. Jaj nektek, törvénytudók! Mert elvettétek a tudás kulcsát, magatok nem mentetek be, s a bemenőket is megakadályozzátok.”

Amikor kiment onnan, az írástudók és a farizeusok nagyon felháborodtak, és sok mindenről kezdték Őt faggatni, leskelődtek Utána, hogy szavaiban megfogják.

A zsidó vallási törvények szerint minden anyagi szerzemény tizede az Istent illeti. A jámbor farizeusok, amikor a piacon vásároltak, nem tudván, hogy az eladó megfizette-e a tizedet, biztonság kedvéért a vásárolt dolgokból is megadták a tizedet. Jézus szerint ez jó és dicséretes dolog – az Istennek, nem az Egyháznak, adott tized azóta is érvényben van –, de mind ez eltörpül az igazságosság és az Isten szeretete mellett. Rengeteg dologra érvényes Jézus mondása: „Ezt meg kell tenni, azt nem szabad elhagyni.”.

A „jeltelen sírokra” történő jézusi utalás hátterében szintén jellegzetes judaista vallási probléma áll, hiszen a Tóra szerint a halottak és sírok bármilyen érintése tisztátalanná tett, s ezért tisztulási-áldozatot kellett bemutatni. Aki viszont nem tudta, hogy halottal érintkezett, mert a sír jeltelen volt, az úgy lett tisztátalanná, hogy nem is tudott róla. Jézusnak ezek a szavai a vallásos emberek, és különösen a vallási vezetők különleges felelősségére hívja föl a figyelmet, amit csak megerősít a következő mondat: „elviselhetetlen terheket raktok az emberekre, magatok pedig egy ujjatokkal sem érintitek a terheket”. Ami igazán tönkreteszi az embereket, az a vallási köntösbe öltöztetett terhek sora, amelyek ahelyett, hogy közelebb segítenének Istenhez éppen ellenkező hatást érnek el. Elválasztanak Tőle. Minden igaz vallásosság feladata az Istennel való közösség elősegítése. Jézus súlyos szavai lelkiismeretvizsgálatra indíthatnak akkor és azóta is minden vallásos embert, aki másokkal kapcsolatba kerül.

 

Historia est magistra vitae - A történelem az élet tanítómestere

„Ne emlegessük annak hibáit, akinek erényeit követni alig bírjuk...” Szent Jeromos

 

Ezen a napon történt:

1244.  A gázai csata

Az egyesült szír-keresztény seregek, illetve a Hvárezmi Birodalom felől betörő nagyobbrészt türk, s mellettük mongol, valamint perzsa lovashadak és velük szövetséges egyiptomiak közt lezajlott ütközet.

1448.  II. Rigómezei csata

II. Murád és Hunyadi János közötti csata, amely Barankovics György szerb vezér és a havasalföldiek árulása miatt a keresztény seregek vereségével végződött. Hunyadinak menekülnie kellett, de Barankovics fogságába esett, s csak a magyar királyi rendek erőteljes föllépése nyomán engedte szabadon.

1540.  I. Szulejmán szultán Isztambulban elismeri a gyermek János Zsigmondot, Szapolyai János fiát magyar királynak

1540.  I. Ferdinánd seregei Leonhard Vels vezérletével megostromolják és elfoglalják Visegrád várát

1552.   Eger ostromának utolsó napja. Ezen a napon vonul el a török haderő a vár falai alól, melyet a körülbelül 2000 főnyi védő 38 napig hősiesen védelmezett

1704.  I. Lipót német-római császár, magyar király rendeletben tiltja meg a szabadságharc váltópénzének, a rézpénznek a forgalmazását és elfogadását

1848.  Móga tábornok visszarendeli csapatait a Lajta mögé

1848.  Perczel Mór dandára Letenyénél és Kotorinál vereséget mér a horvát és császári csapatokra

1848.  A nagyszebeni császári főhadparancsnokság a magyarok elleni felkelésre szólítja fel a román lakosságot

1848.  Éjjel Görgei rajtaütést hajt végre a brucki császári előőrsön

1913.   Lezuhan a Ferdinand von Zeppelin által tervezett léghajó

1917.   IV. Károly föderációs terve a Monarchia megmentésére

1918.   Tisza István miniszterelnök a Parlamentben bejelenti: a háborút elvesztettük; Csehszlovákia bejelenti elszakadását az Osztrák-Magyar Monarchiától

1923.  Baumgarten Ferenc Ferdinánd (1880-1927) végrendeletében megalapítja a Baumgarten-díjat

Az első díj és jutalomkiosztás 1929-ben, az utolsó 1949-ben volt (1945-ben szünetelt); a díjakat minden évben január 18-án, az alapítvány Sas utcai székházában osztották ki. Az alapítvány gondozását az ún. Baumgerten Kuratórium látta el, amelynek tagjai Basch Lóránt ügyvéd és Babits Mihály voltak; Babits halála után Schöpflin Aladár. A Kuratórium mellett, véleményező szervként nyolc tagú tanácsadó testület működött. A végrendelet szerint "oly komoly törekvésű, akár a szépirodalmat, akár a tudományt művelő magyar írók" részesülhettek az alapítvány évdíjában, ill. jutalomban vagy segélyben, akik "minden vallási, faji és társadalmi előítélettől mentesek és csakis eszményi célokat szolgálnak és így személyes előnyök kedvéért megalkuvást nem ismervén, anyagiakban szükséget szenvednek." Az évdíjak összege 3000-8000 pengõ, 1947-tõl 8000-10000 forint volt; arra különösen méltó és rászorult íróknak több évre meghosszabbítható vagy ismételten kiadható volt. A kuratóriumot sok - részben jogos- vád érte a radikális baloldali írók mellőzése és az egyes polgári irányzatokhoz tartozó írókkal szemben tanúsított elfogultsága miatt (egyes baloldali írókkal szemben a vallás-és közoktatásügyi miniszter emelt vétót), az alapítványnak egészében mégis komoly jelentősége volt az irodalom fejlesztésében. Az alapítványt – mely fennállása alatt 126 jutalmat és díjat osztott ki - Schöpflin Aladár halálát (1950) követően, októberben megszüntették. Baumgarten örökségének sorsáról az 1950. október 24-én kiadott minisztériumi véghatározat (1950. október 24. OSZK Fond 145/18/3.) döntött. Ez az 1949. évi 2.sz. törvényerejû rendelet 1.§.-ának b. pontja alapján - mely kimondja, hogy az alapítványt meg kell szüntetni, »ha céljának eredményes megvalósításáról ésszerûen csak az állami [...] közigazgatás útján lehet gondoskodni... « - feloszlatja a Sas utcai intézményt, ingó vagyonát az államkincstár tulajdonába veszi. A döntést azzal indokolja, hogy az »írókról való gondoskodás és a kiváló írók jutalmazása Népköztársaságunkban állami feladat, ez utóbbi célt szolgálja a Kossuth-díj és a József Attila-díj.«". A rendszerváltás után az alapító leszármazottja, Baumgarten Artur próbálta elérni, hogy a díjat újra élesszék fel, az egykori javakat a kárpótlás során adják vissza, de ez nem sikerült.

1931.   Adócsalás miatt elítélik Al Capone-t, 11 évet kap, de 1939-ben szabadul

1933.  Albert Einstein elhagyja Németországot és Princetonba, Amerikába költözik

1944.  Pusztavámon, a nyilasuralom első napján egy SS-alakulat kivégzi az úgynevezett Jolsvai orvos századot, 216 embert

1958. Egykori pártellenzéki értelmiségiek nagyobb csoportjának letartóztatása (Mérei Ferenc, Fekete Sándor, Hegedűs B. András, Hoffmann Gertrud, Kelemen Imre, másnap Litván György, majd 1959 februárjában Széll Jenő).

1963.  ENSZ határozat a tömegpusztító fegyverek világűrbe juttatásának tilalmáról

1965.   Londonban és Washingtonban az első nagyszabású tüntetések zajlanak a vietnami háború (1964–1975) ellen

1973.   Kirobban az olajválság; az olajexportáló arab államok szervezete 17%-kal felemeli a nyersolaj árát, korlátozza az olajszállítást a nyugat-európai államokba, ill. teljesen leállítja azt az USA, Japán, Hollandia és Portugália részére, az arab–izraeli háborúban tanúsított magatartásuk miatt

1979.   Teréz anya Nobel-békedíjat kap

1989.  A Richter-skála szerint 6,9-es erősségű földrengés rázza meg a San Francisco-öböl térségét

1994.  Willy Claes volt belga kormányfő-helyettes, külügyminiszter lép tölti be – Manfred Wörner utódjaként – a NATO–főtitkári posztot

1998.  Az észak-ír békefolyamatban játszott szerepéért David Trimble, a protestánsok és John Hume, a katolikusok legnagyobb pártjának elnöke Nobel-békedíjat kap

2007.  Washingtonban, George W. Bush elnök jelenlétében átnyújtják a dalai lámának a Kongresszusi Aranyérmet, az amerikai törvényhozás civileknek adományozható legmagasabb kitüntetését

2007.  A török parlament felhatalmazást ad a török hadseregnek, hogy katonai akciókat hajtsanak végre Észak-Irakban a törökországi kurd szabadságharcosok ottani támaszpontjainak megsemmisítésére

Ezen a napon született:

1792.   Sir John Bowring angol nyelvész, közgazdász, politikus, író, utazó

Az első angol nyelvű magyar versantológia szerzője. Műve főleg német nyelvű fordítások alapján, de magyar források felhasználásával is készült. A Magyar Tudományos Akadémia 1832. március 10-én külföldi levelező tagjává választotta. Irodalmi antológiájával úttörő szerepet játszott a magyar kultúra angliai megismertetésében. A magyar nyelvet kiválóan ismerte és azt nyilatkozta róla, hogy egy „olyan nyelv, amihez nem lehet hozzáadni, de e nyelv sem adhat semmit már a többi nyelvhez, mivel oly egyedülálló és változatlan, mint egy kőszikla”.

1803.  Deák Ferenc politikus, államférfi

1804.  Nagy Sándor József honvéd tábornok, aradi vértanú

1813.   Georg Büchner német drámaíró

1813.   Ihász Dániel honvéd ezredes

1912.   Albino Luciani - I. János Pál pápa

Az észak-itáliai Belluno tartomány Forno di Canale nevű községében (ma Canale d’Agordo) született, ahol mivel úgy tűnt, hogy életveszélyben van, meg is keresztelték, majd két nappal később, október 19-én került sor a község templomában a plébániai közösségbe történő befogadására. Édesapja sokáig vendégmunkás volt Svájcban, majd a velence-muranói üveggyárban dolgozott mint üvegfúvó mester. Családja nagy szegénységben élt, de a három testvérével szeretetben és hitben nevelték.  Az elemi iskola után a feltrei kisszemináriumba, majd a bellunói nagyszemináriumba lépett. A szemináriumban „túl élénknek” találták, a jezsuita rendbe – ahova jelentkezett – nem is vették fel. 1935-ben szentelték. Két évig szülőfalujában volt káplán, 1937-től teológiai tanár és vicerektor a bellunói papi szemináriumban. 1947-ben doktorált a római Gergely Egyetemen, ebben az évben pápai kamarás lett, majd a bellunói egyházmegyei szinódus titkára, Dogmatikát, szentírásmagyarázatot, erkölcstant, patrisztikát, kánonjogot, művelődéstörténetetet tanított. 1948-ban a bellunói egyházmegye általános helynökének helyettese, 1954-től általános helynök. 1958. december 27-én Vittorio Veneto pökévé szentelték, jelmondata: „Alázatosság!” 1962-65-ben részt vett a II. Vatikáni  Zsinaton. 1969. december 15-től velencei pátriárka. 1972-75-ben az olasz püspöki konferencia elnökhelyettese. 1973-ban lett bíboros. Szót emelt a válás és különösen az abortusz, valamint a veszélyesnek tűnő liturgikus és lelkipásztori kísérletezések ellen. VI. Pál pápa halála után, 1978. augusztus 26-án, a konklávé második napján választották meg a katolikus egyház fejévé. „Tegnap reggel, amikor a Sixtus-kápolnába mentem, hogy válasszak, el sem tudtam volna képzelni, hogy mi fog történni” – ezek voltak első szavait, amelyeket megválasztása után a Szent Péter téren összegyűlt hívősereghez intézett. 1978. szeptember 3-án iktatták be Szent Péter székébe, 262. pápaként. Kettős nevet vett föl, amit augusztus 27-én azzal indokolt, hogy XXIII. János pápa szentelte püspökkké és VI. Pál pápa 15 éves egyházszolgálata példakép volt számára. Hozzátette azonban: „Ne értsük félre egymást! Nem rendelkezem sem János pápa jóságával, sem Pál pápa tudós kulturáltságával, de helyükre léptem és megpróbálok az egyháznak szolgálni.” Ugyanezen a napon a Sixtusi kápolnából rádióüzenettel fordult az egész világhoz, amelyben körvonalazta pontifikátusának célkitűzéseit: az egyházi élet megújítása a II. Vatikáni Zsinat elvei szerint, az egyházfegyelem megszilárdítása az önkényes újítókkal szemben, az egyházi törvénykönyv revíziójának befejezése, az ökumenikus törekvések folytatása, a világgal, sőt a nem keresztényekkel folytatandó párbeszéd keresése, az igazi béketörekvések támogatása. A nyilvános audienciákon mondott rövid, tartalmas és gyakorlatias beszédeivel feltűnést keltett, egyházi körökben pontifikátusához nagy reményeket fűztek. Mindössze harminchárom napos uralkodás után, 1978. szeptember 28-án halt meg dolgozószobájában, másnap örök nyugalomra helyezték a Szent Péter Bazilika grottájában. Eltörölte a pápai tiarával való megkoronázást, szakított az uralkodói többessel, egyes szám első személyben beszélt. Közvetlen személyisége, derűs lénye miatt a köznyelv „mosolygós pápának” nevezte, temetési szertartásán a zuhogó eső ellenére több mint egymillióan vettek részt. Utódának a lengyel Karol Wojtylát választották meg, aki elődje iránti tiszteletből II. János Pál néven kezdte meg uralkodását. Mivel abban az évben a katolikus egyház három feje is ült Szent Péter trónusán, az 1978-as évet „a három pápa évének” is szokták nevezni. Boldoggá avatási eljárását 2002-ben kezdték meg, az egyházmegyei szakasz 2006-ban fejeződött be.

1914.   Jerry Siegel képregényíró

1915.   Arthur Miller amerikai író, drámaíró

1928.  Ádám Ottó színházi rendező

Ezen a napon hunyt el:

1837.  Johann Nepomuk Hummel osztrák zeneszerző, zongoraművész

1849.  Frédéric Chopin lengyel zeneszerző, zongoraművész

1920.  Gerard Leman belga tábornok, a liège-i erődítményrendszer védőinek parancsnoka az I. világháborúban

1967.   Aisin Gioro Pu Ji (Xhuantong császár) Kína utolsó császára

1995.   Zolnay Pál filmrendező

 

Istenes és világi gondolatok

„Testvéreim, a mi dicsőséges Urunkban, Jézus Krisztusban való hitetek legyen mentes minden személyválogatástól. Mert ha belép a ti közösségetekbe egy ember aranygyűrűvel, fényes öltözetben, és belép egy szegény is rongyos ruhában, s ti arra figyeltek, aki drága ruhába van öltözve, és azt mondjátok neki: »Foglalj itt helyet kényelmesen«, a szegénynek pedig azt mondjátok: »Te csak állj meg ott vagy ülj a lábam zsámolya elé«, vajon nem ítélkeztek-e magatokban, s nem lettetek-e gonosz felfogású bírákká? Halljátok, szeretett testvéreim! Nem a világ szemében szegényeket választotta ki Isten, hogy gazdagok legyenek a hitben, és örökösei annak az Országnak, melyet azoknak ígért, akik Őt szeretik?” (Jak2,1-5)

Ennek a szakasznak a fényében a „főállású” vallásos emberek közül sokan válnak nevetségessé, illetve kerülnek Isten előtt szorult helyzetbe, hiszen mennyire máshogyan élünk mi keresztények, mint amit a Biblia ír, és elvár. Személyválogatók vagyunk és az előkelők, a „tekintélyesek” kedvét keressük, pedig Isten a szegényeket választotta ki. Kierkegaard, a dánfilozófus és teológus azt írja, hogy fölháborító, hogy amíg ezt a részt a templomokban fölolvassa a jólöltözött pap, a jómódú gyülekezet előtt, senki sem nevet. (Vagy vagy c. műve)

 

„Ha... rosszat hallasz valakiről, óvakodva hidd el. A hírnek s pletykának gyakran semmi alapja nincs s a legtöbb esetben nagyítva s eltorzítva terjed tovább. Az emberiség általában és az egyes emberek is nem ritkán olyan jók, minők lehetnének s lenniök kellene, de ritkán oly rosszak, minőknek őket a gonosz akaratú rágalom festi. És ha kénytelen vagy is elhinni a hallott tényt, mert valóságán lehetetlen kételkedned, ne ítélj azonnal, ne kárhoztass kíméletlenül. A hír, még ha való is, csak magát a tényt mondja el, s hallgat azon előzményekről, melyeknek talán kényszerítő hatalma a tényt előidézte s melyek a tettet magát gyakran más alakban tüntetik elő.” (Deák Ferenc, politikus, államférfi, sz. 1803.10.17.)

Az ítélkezés ellenkezik a józanésszel, hiszen a dolgok nagyobbik része itt a földön láthatatlan, azokat csak Isten ismeri, és „odaát” kérlelhetetlenül a szemünk előtt lesznek, a magunk dolgai és másokéi. Ez lesz az „Ítélet”.

 

„Minden a szavak helyes használatán múlik.” (Konfuciusz)

Ha a szavak jelentésében korrektül meg tudnánk egyezni, többet nem lenne semmi vita az emberek között. A „vita a szavak fölött” az egyetlen valamirevaló, fontos vitánk.