08
december
vasárnap
December 8. vasárnap

 

KALENDÁRIUM

Karácsony hava

December 8. vasárnap

 

Advent 2. vasárnapja

 

„Nem csak kenyérrel él az ember…”

NAPI EVANGÉLIUM: Mt3,1-12

Azokban a napokban eljött Keresztelő János, és hirdette Júdea pusztájában: „Térjetek meg, mert elközelgett a Mennyek Országa.”

Ő az, akiről Izajás próféta beszél:

»A pusztában kiáltónak szava:

„Készítsétek az Úr útját,

tegyétek egyenessé ösvényeit”« [Iz40,3].

Jánosnak teveszőrből volt az öltözete és bőröv a csípője körül, az étele pedig sáska volt és vadméz. Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, az egész Júdea és a Jordán egész környéke. Megkeresztelte őket a Jordán folyóban, és megvallották bűneiket. Amikor pedig látta, hogy a farizeusok és a szaddúceusok közül sokan jönnek, hogy felvegyék a keresztségét, ezt mondta nekik: »Viperák fajzata! Ki tanított titeket menekülni a jövendő haragtól? Teremjétek hát a megtérés méltó gyümölcsét. És ne gondoljátok, hogy azt mondhatjátok magatokban: „Ábrahám a mi atyánk”. Mert mondom nektek, hogy ezekből a kövekből is képes az Isten fiakat támasztani Ábrahámnak. A fejsze már a fák gyökerén van. Minden fát ugyanis, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek.

Én vízzel keresztellek titeket a megtérésre, de Aki utánam jön, erősebb nálam: a saruit sem vagyok méltó hordozni. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket. Szórólapátja a kezében van már, és meg fogja tisztítani szérűjét: összegyűjti búzáját a magtárba, a pelyvát pedig olthatatlan tűzzel elégeti.«

Jézus nem „csak úgy”, minden előzmény nélkül jelent meg, mint egy „ejtőernyős”, hanem a jövendölések beteljesítőjeként, ezért így is kell az Ó- és az Újszövetséget olvasni, mint amelyek szoros kapcsolatban vannak egymással. Keresztelő János fontos szerepet tölt be az Üdvösség történetében, hiszen ő az „előfutár”, aki közvetlenül előkészítette a Messiás eljövetelét. Éppen ezért van az, hogy a szentek között, az Istenszülő után őt illeti a legnagyobb tisztelet, hiszen neki van a legfontosabb szerepe az Üdvrendben.

Keresztelő Szent János egész lénye az Ószövetséghez tartozik, a stílusa éppúgy, mint az életvitele: Krisztusra irányul, de még nem érti Őt, ezért áll prédikációjának és egész mozgalmának középpontjában az „ítélet”. Az ő „keresztsége” – ami csak gyönge előképe a krisztusi keresztségnek – pusztán bűnbánati jellegű, amit Keresztelő János szavai szerint sokan úgy kezeltek, mint egy lehetőséget arra, hogy „megússzák” a valódi változásokat. Ezért beszél velük olyan keményen.

A két keresztség közötti különbségről maga a Keresztelő beszél, de Jézus máshogy tisztít meg minket, mint ahogyan ő várta. Nem a lesújtó ítélet, hanem az irgalom ereje a Messiás eszköze. Most, Adventben is erre figyelünk, és ehhez akarunk igazodni saját tetteinkkel is: a szeretet és a részvét tettei jelentik egyedül a „megtérés méltó gyümölcseit”, amivel előkészülhetünk Krisztus második eljövetelére.

 

Historia est magistra vitae

A történelem az élet tanítómestere

„Ne emlegessük annak hibáit, akinek erényeit követni alig bírjuk...”

Szent Jeromos

 

Ezen a napon történt:

1705. A kuruc csapatok beveszik Kőszeget gróf Csáky Mihály, Kisfaludy György és Bezerédj Imre vezérletével.

1783. II. József német-római császár, magyar és cseh király rendeletben áthelyezi a tudományegyetemet Budáról Pestre.

1854. IX. Pius pápa Ineffabilis Deus bullában ex cathedra döntéssel dogmaként hirdette ki, hogy Mária életének első pillanatától fogva mentes volt az áteredő bűntől, és a megszentelő kegyelem állapotában volt

A szeplőtelen fogantatás (conceptio immaculata) teológiailag az emberi élet továbbadásának természetes folyamatában olyan fogantatás, amelyet Isten megőriz az áteredő bűntől. Mária különleges módon részesült a krisztusi megváltásban, s így számára Isten elővételezte a kegyelmi állapotot, hogy mentes legyen az áteredő bűntől. A szeplőtelen fogantatás  kifejezés hallatára még katolikus hívők is sokszor Jézus szűzi fogantatására gondolnak, de itt Mária kegyelmi kiváltságáról van szó. A tétel dogmatikailag fokozatosan bontakozott ki az Egyh. hitében. Az efezusi zsinatig (431) Mária kegyelmi kiváltságai bele vannak foglalva a második Éva szerepébe, az Isten anyját megillető szentségbe és az Istennek önmagát átadó szüzességbe. Az egyházi íróknál Mária testben és lélekben egészen szent, s ha születése természetes volt is, telve volt kegyelemmel. Nazianzi Szent Gergely szerint Mária „egészen megtisztult, mielőtt fiát foganta”. Ez önmagában nem állítja, hogy Mária mentes volt az áteredő bűntől, de tükrözi a meggyőződést Mária valamilyen kiváltságáról. A nyugati egyházatyáknál is megtalálható az állítás, hogy Mária nem lehetett az ördög hatalma alatt. Az efezusi zsinat után a tétel egyre jobban kibontakozott a keleti atyáknál is, s az irányzat megmaradt a keleti egyházszakadás (1054) után is, és csak a 16. századtól a protestantizmus befolyására akadnak ellenzői az ortodoxiában. A 7. századtól keleten már ünnepelték Mária fogantatását, s az ünnep a 9. századtól nyugatra is átterjedt. A 13. századtól a teológusok az ünnepet már a szeplőtelen fogantatás értelmében magyarázták. Akik ellenezték, azok inkább csak a meggyőző érvek hiányára v. arra hivatkoztak, hogy ezzel Krisztus egyetemes megváltói érdeme csorbát szenvedne. Ez volt a nézete Aquinói Szent Tamásnak és Szet Bernátnak is. Duns Scotus viszont és a tétel védelmezői arra hivatkoztak, hogy Mária rászorult a megváltásra, de Isten nála elővételezte a kegyelmet. Amikor a trienti zsinat (1545-63) az áteredő bűn egyetemességéről beszélt, abba nem akarta beleérteni Máriát, s így a kérdést továbbra is nyitva tartotta. Az egyház tanítás szerint a szeplőtelen fogantatás tétele kinyilatkoztatott igazság, de be volt foglalva más igazságokba, és a dogmafejlődés révén lett nyilvánvalóvá. A dogmatörténeti kibontakozás nem azonos a teológiai következtetéssel. Az utóbbi ott érvényesül, ahol egy kinyilatkoztatott tételből természetes igazság hozzáadásával új fölismeréshez jutunk. Az előbbinél viszont az Egyház hitének lassú kibontakozásáról van szó. IX. Pius így azt hirdette ki, mint ami már benne volt az Egyház hitében. -A szentírási alapot a hagyomány az ősevangéliumban (Teremtés könyve 3,15) és a Napbaöltözött Asszonyban (János jelenései 12,1) találta meg: az asszony és ivadéka győz a kísértő ill. a gonoszság hatalma fölött. Az asszony együtt győz ivadékával, ezért az nem lehet Éva, hanem csak Mária. A másik szentírási alap volt az angyali üdvözletben a kegyelemmel teljes kifejezés: Máriában olyan teljességnek kellett lennie, amely megfelelt az Isten Anyja méltóságának. A szeplőtelen fogantatás tételét tehát nem szabad a megváltás tanától és a Krisztusra való vonatkoztatástól elszakítani.  A megváltás kegyelmének legmagasabb fokát találjuk a szeplőtelen fogantatásban, mely kiváltság alapja az, hogy Mária egyedülálló kapcsolatban állt Krisztussal mind anyasága, mind hite szerint, azért Krisztus kegyelmét is egyedüli módon kapta. Benne az Egyház előképe jelent meg „ránc és szeplő nélkül” (Levél az efezusiaknak 5,27), tehát illett, hogy egész élete mentes legyen a bűn terhétől. A dogma kimondja, hogy Mária mentes volt az áteredő bűn „minden szennyétől”, amit úgy kell érteni, hogy annak következményei sem sújtották. Tehát mentes volt a rendetlen hajlamoktól (concupiscentia), s ha földi életét halállal fejezte be, az sem hordozta magán a büntetés jegyét.

1869. IX. Piusz pápa megnyitja az I. Vatikáni Zsinatot

IX. Pius 1864. december 6-án jelentette be, hogy az Egyház rendkívüli szükségletei miatt egyetemes zsinatot akar összehívni. Az ünnepélyes összehívó Aeterni Patris bulla 1868. június 29-én jelent meg. A zsinat meghirdetése hatalmas visszhangot váltott ki, mely főleg az olasz kormány és a liberális sajtó részéről igen ellenséges volt, ugyanakkor tartani lehetett a főbb Egyház- és vallásellenes irányzatoktól is: Franciaországban Bonald tradicionalizmusa, valamint Bautin és Bonetty fideizmusa. Európa szerte veszedelmes irányzat volt a racionalizmus, amely a felvilágosodás óta egyre erősödött. Itáliában a tradicionalizmushoz kapcsolódva Rosmini ontologizmusa jelentett veszélyt. Némországban az idealista filozófusok kikezdték a katolikus dogmákat (Kant, Hegel, Schelling); Kant idealizmusa erősen befolyásolta Georg Hermes bonni professzort (+1831) és iskoláját. Anton Günther bécsi pap professzor is a német idealizmus befolyása alatt állt: Schelling, Hegel és kisebb mértékben Kant és Fichte filozófiája hatása alatt tanított, sikertelenül igyekezett összeegyeztetni a filozófiát és a katolikus dogmákat. A hit és ész viszonyára vonatkozó tévedések mellett a zsinatnak szembe kellett néznie egyháztani tévedésekkel is. Nicolas de Hontheim, álnevén Febronius, janzenista és gallikán hatásoknak engedve azt hirdette 1763: kiadott Értekezés az egyház jelenlegi helyzetéről és a pápa hatalmáról, azzal a szándékkal, hogy visszavezessük az eltévelyedetteket az egyházba című könyvében,  hogy a pápa csupán egy a többi püspök között, primus inter pares; támadta a pápai hatalmat és kiváltságokat; azt a hírhedt  tételt védte, hogy a zsinat felette áll a pápának (conciliarizmus). Febronius könyvét örömmel üdvözölték a protestánsok és janzenisták. Johann Joseph Ignatius Döllinger egyháztörténész Janus álnéven megjelentetett A pápa és a zsinat című írásban szenvedélyesen támadta a pápai tévedhetetlenséget és magát IX. Piust is. Egyhtört-i kiadványai erősen befolyásolták a német, osztrák, svájci püspököket. A pápa a vatikáni Szt Péter-bazilikában nyitotta meg a zsinatot,  791 résztvevő püspök közül 60 kelei szertartású volt, közel 200 az Európán kívüli országokból érkezett, Magyarországo Simor János bíboros vezetésével 19 főpap képviselte. A pápa a zsinat vezetését öt bíborosra bízta. Mivel a zsinati résztvevők 35 %-a olasz, 17 %-a francia volt, az ultramontán, azaz pápapárti nézetek képviselői voltak túlsúlyban. A kb. 80 tagot számláló ellenzék főképp a német nyelvterületről és Közép-Európából érkezett. A liberális, racionalista és jozefinista nézeteket valló ellenzék nem találta az időt alkalmasnak arra, hogy dogmává nyilvánítsák a pápai tévedhetetlenséget. Ezen az állásponton voltak a magyar püspökök is, a székesfehárvári püspök és a pannonhalmi főapát kivételével. Az összes zsinati tagból álló általános gyűlések megvizsgálták a hittudósok által kidolgozott tervezeteket. A 87 tervezet közül csak hatot akartak tárgyalni: a hitről, kettőt a püspökökről, a papságról, a kiskatekizmusról és az egyházról. A 3. nyilvános ülésen, a tervezet átdolgozása után 1870. április 24-én egyhangúan elfogadták a hitről szóló, Dei Filius kezdetű 4. fejezetből álló dogmatikus határozatot: 1. Isten, minden dolgok teremtője; 2. A kinyilatkoztatás; 3. A hit; 4. A hit és az értelem. A katolikus tanítás szabatos kifejtése után a zsinatkánonokban ítélte el a tételekkel ellentétes tévedéseket, eretnekségeket: az ateizmust, a racionalizmust, a panteizmust. Ezután a zsinata az egyházról szóló tervezettel foglalkozott, főleg az utólag betoldott tételével, a pápai primátussal és tévedhetetlenséggel. A pápa döntését heves vita előzte meg: 400 aláírást gyűjtöttek annak napirendre tűzése mellett, 136 atya pedig megvétózta azt, mert a politikai és szellemi helyzet miatt nem tartották az időt alkalmasnak a tárgyalásra. A német püspökök többsége az ellenzékhez tartozott,  de támogatta őket két magyar püspök is, Haynald Lajos és Stossmayer József. 1870. július18-án 533 szavazattal 2 ellenében a zsinat elfogadta a pápai primátusról és tévedhetetlenségről szóló dogmát, IX. Pius kihirdette a Pastor aeternus kezdetű konstitúciót, melynek részei: Előszó az Egyház alapításáról és alapjáról; 1. Az apostoli primátus megalapítása Szent Péterben; 2. Szent Péter primátusának szakadatan folytonossága a római püspökökben; 3. A római püspök primátusának hatása és mibenléte; 4. A római püspök tévedhetetlen tanítói hivatala. A pápai tévedhetetelenség Istentől kinyilatkoztatott dogma: „Amikor a római püspök „ex cathedra” (tanítói székéből) beszél, azaz, amikor minden keresztények pásztorának és tanítójának a feladatát teljesítve legfelsőbb apostoli akaratának nyilvánításával meghatározza, hogy egy-egy hitbeli vagy erkölcsi tanítást az egyetemes Egyház számára kötelező, akkor Szent Péter személyén át megígért isteni segítség révén azzal a tévedhetetlenséggel bír, amellyel az isteni Megváltó a hitre vagy az erkölcsökre vonatkozó tanítás meghatározására nézve Egyházát felkészültté akarta tenni; ezért a római pápa ilyen határozatai nem az Egyház beleegyezése miatt, hanem önmagukból kifolyólag megmásíthatatlanok. Ha pedig valaki ezen határozatunknak ellentmondani mer, – amitől Isten mentsen – az legyen kiközösítve.” A tévedhetetlenség dogmájára a jelenlevő 535 zsinati atya közül csak ketten szavaztak nemmel. Előtte ugyanis, heves viták után, mivel nem sikerült a pápát meggyőzniük a dogmakihirdetés elhalasztására, IX. Pius engedélyével 57 atya elhagyta Rómát, ezért nem maradt a negyedik ülésen ellenzéke a dogmának. A politikai helyzet alakulása miatt a zsinat nem folytathatta a többi tervezet megvitatását. 1870. július 19-én egy nappal a dogma kihirdetése után kitört a porosz-francia háború, 20-án az olasz hadak megszállták Rómát. IX. Pius október 20-án bizonytalan időre elnapolta a zsinatot. A trienti zsinat után 300 évvel később megrendezett zsinat főleg dogmatörténeti szempontból volt jelentős; de alkotmányjogi és egyházpolitikai szempontból is számottevő. A zsinatot csak a II. Vatikáni Zsinat fejezte be, mert megerősítette a pápai tévedhetetlenség dogmáját az összegyház tévedhetetlenségéről szóló tan fényében és a püspöki kollégialitás megfogalmazásával.

1906. Elhelyezik ünnepélyesen a Szent István-bazilika zárókövét I. Ferenc József jelenlétében

1920. Szegeden létrejött az első népfőiskola

1941. Az Egyesült Államok Kongresszusa hadat üzen Japánnak, ezzel az Egyesült Államok belép a II. világháborúba

1941. Ausztrália, Dél-afrikai Köztársaság, Kanada és Új-Zéland hadat üzen Magyarországnak

1946. Népszavazás eredményeként Németország amerikai megszállási övezetében megalakul a Bajor Szabadállam

1955. Az Európa Tanács elfogadja jelképéül az európai zászlót: 12 csillagból álló koszorú

1956. Salgótarjánban karhatalmisták tüzet nyitottak a békés tüntetőkre, 131-en meghaltak

1965. Befejeződik a II. vatikáni zsinat

A XXIII. János pápa által összehívott XXI. egyetemes zsinat a 20. századi egyháztörténelem legjelentősebb eseménye volt. Az I. Vatikáni zsinat óta eltelt idő alatt forradalmi változások történtek a világban és az egyházban is: a katolikus egyháznak szembe kellett néznie a modernség kihívásaival. A modernizmus válsága és Szent X. Pius pápa rendelkezései (Pascendi dominici gregis) a 20. század elején szinte megbénították a katolikus tudományosságot, és olyan légkört teremtettek, amely csak lassan enyhült. A biblikus, patrisztikus és teológiai tudományok a két világháború között szépen kibontakoztak, de a század közepén, XII. Pius Humani generis kezdetű enciklikájával, ismét „télies időszak” (K. Rahner) következett az egyházban. A haladó teológusokat, az új teológia képviselőit gyanúsították, félreállították. A zsinaton VI. Pál pápa határozott közbelépésére történt meg, hogy a haladó teológusok vették át a szót, bár a konzervatívok is kemény küzdelmet folytattak, ez érezhető is a dokumentumok amalgám-jellegén. A fordulat persze nem jelenti azt, hogy a ~ szakított a nagy egyházi hagyománnyal. Paradox módon éppen az új teológia gyanúsított művelői a nagy hagyomány emberei voltak. A zsinati kompromisszumok (főleg a Lumen gentium konstitúcióban, ahol folytonos visszautalás van az I. vatikáni zsinatra) magyarázzák részben a zsinat utáni vitákat a konzervatívok (Lefebvre érsek) és haladók (Hans Küng) szélsőséges nézetei között. A zsinat befogadásával és helyes értelmezésével a mai napig vannak problémák. Az első ülésszakon (1962. október 11.-december 8.) a 2540 zsinati résztvevő 5 szkémát kezdett megvitatni. A második ülésszak (1963. szeptember 11.-december 4.) 43 általános gyűlésen 637 beszéd hangzott el. Ezen fogadták el a liturgikus konstitúciót és a hírközlő eszközökről szóló határozatot. A harmadik ülésszakon (1964. szeptember 14.-november 21.) 48 általános gyűlésen 618 hozzászólásban 14 tervezetet vitattak meg. Az utolsó nap a nagy többség elfogadta az egyházról szóló dogmatikus konstitúciót, valamint a keleti egyházakról és az ökumenizmusról szóló határozatot.  A zsinat negyedik ülésszaka (1965. szeptember 14.–decembee 8.) volt a legtermékenyebb. 2400 zsinati atya 41 általános gyűlésen 332 beszédet mondott, 250 alkalommal szavaztak. Ezen fogadták el a vallásszabadságról szóló nyilatkozatot, a püspökökről, papokról, szerzetesekről, a keresztény nevelésről, a nem keresztény vallásokról, a missziókról és a világiak apostolkodásáról szóló határozatokat, valamint a kinyilatkoztatásról szóló dogmatikus és az egyház a mai világban című lelkipásztori konstitúciót. A konstitúciók teológiai, vagy egyéb tartós érvényű tanítást; a határozatok gyakorlati jellegű, irányt szabó illetve (belső) fegyelmi vonatkozású döntéseket tartalmaznak; a nyilatkozatok a zsinati tanítás egy-egy szakaszát jobban kifejtő okmányok, túlmutatnak az Egyház belső körén. A zsinat gyümölcse 4 konstitúció: Lumen gentium az Egyházról; Sacrosanctum Concilium a szent liturgiáról; Gaudium et spes az Egyház és a mai világ kapcsolatáról; Dei verbum az isteni kinyilatkoztatásról.  9 Határozat: Ad gentes” az egyház missziós tevékenységéről; Presbyterorum ordinis a papi szolgálatról és életről; Perfectae caritatis a szerzetesi élet korszerű megújításáról;Christus Dominus a püspökök lelkipásztori hivatásáról; Apostolicam actuositatem  a világi hívek apostolságáról; Orientalium Ecclesiarum  a keleti katolikus egyházakról; Unitatis redintegratio az ökumenizmusról; Inter mirifica  a tájékoztatási eszközökről. 3 nyilatkozat: Dignitatis humanae a vallásszabadságról; Gravissimum educationis momentum  a keresztény nevelésről; Nostra aetate  a nem keresztény vallásokról.

1977. Egyiptom bezáratja a kelet-európai szocialista országok konzulátusait és kulturális intézeteit

1987. Gorbacsov és Reagan megállapodása a közép- és rövidhatósugarú nukleáris rakéták leszereléséről

1995. Az UNESCO a világörökség részének nyilvánította az aggteleki cseppkőbarlangot

1997. Horn Gyula miniszterelnök a televízióban bejelenti, hogy 1998-tól a 65 évnél idősebbek ingyen utazhatnak a tömegközlekedési eszközökön és a Malév járatain is

2005. XVI. Benedek pápa kibocsátja első enciklikáját

2007. Több mint tízmilliárd euró értékben ír alá kereskedelmi szerződéseket és szándéknyilatkozatokat Párizsban Moammer Kadhafi líbiai vezető és Nicolas Sarkozy francia elnök

 

Ezen a napon született:

Kr.e. 65. Horatius római költő

1542. Stuart Mária skót királynő

1789. Hild József műépítész, építőmester

1804. Damjanich János honvédtábornok, aradi vértanú

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik legkiválóbb magyar tábornoka lett a császári királyi hadsereg szerb származású katonája. A gyakran reménytelen helyzetből is tudott fordítani, és ezt alig árnyékolja be, hogy időnként megbetegedett, a nyári hadjárat előtt balesetet szenvedett, és szakértelme ilyenkor kritikusan hiányzott a tisztikarból. Kötél általi halálra ítélték, és az aradi várban 1849. október 6-án kivégezték. Utolsó előttiként került rá sor a kötél általi halálra szánt kilenc vértanú közt, legendássá vált végső szavai: „Azt gondoltam én leszek az utolsó, mert a csatában mindig az első voltam. Szegény Emíliám! Éljen a haza!” Soha nem szenvedett vereséget a harcmezőn, minden ütközetet és csatát megnyert. 1820-tól hadapród, 1848 áprilisától már főszázados a 61. gyalogezredben Temesváron, itt azonban összeveszik felettesével, Haynau altábornaggyal, aki a magyarokat és Kossuthot szidalmazta, ezért Itáliába vezénylik egy gránátosszázad parancsnokaként. Hamarosan azonban visszakérette magát Magyarországra, és június 20-tól már őrnagyi rangban vett részt a híres fehértollas szegedi 3. honvédzászlóalj felállításában és kiképzésében. Kiváló parancsnok volt, katonái rajongva szerették, zászlóalja – a „fehértollasok” – a szabadságharc egyik leghősiesebb egysége lett.

1842. Csiky Gergely író, műfordító

1877. Fenyő Miksa a Nyugat folyóirat főszerkesztője

1910. Karády Katalin színésznő, énekesnő

1911. Ungvári László Kossuth-díjas színész

1915. Ernest Lehman Oscar-díjas amerikai forgatókönyvíró

1924. Hasznos István olimpiai bajnok vízilabdázó

1925. Sammy Davis Jr. amerikai énekes, táncos, színész

 

Ezen a napon hunyt el:

1854. Mesterházy István honvéd ezredes, 1848-49-es hadosztályparancsnok

1944. Kis János honvéd altábornagy

1944. Nagy Jenő vezérkari ezredes

1944. Tarcsay Vilmos vezérkari százados

1980. John Lennon a Beatles együttes tagja