Imák, fohászok járvány idején

2020, március 23
Imák, fohászok járvány idején

 

 

A HM KATOLIKUS TÁBORI PÜSPÖKSÉG

FELHÍVÁSA

 

Tisztelt

Katonák,

Honvédelmi Alkalmazottak,

Kormánytisztviselők!

 

Ahogy azt március 19-én kértük, együttes imára, esti áhítatra hívunk mindenkit a kialakult veszélyhelyzetben.

 

A mostani körülmények között – bár közösségekben nem tudunk imádkozni –  továbbra is arra hívunk mindenkit – aki ezt megteheti és szolgálata megengedi –, hogy március 27-től április 03-ig mindennap, este 21.00 órakor együtt imádkozzunk.

 

Olvassuk el – vagy a családban hangosan föl – az alább található szentírási szakaszt és mondjuk el – családban közösen – az imádságot.

 

Az áhítat követhető a Katolikus Tábori Püspökség Facebokk oldalán.

 

Mint Krisztus tanítványai és követői mutassuk meg így, ezekben az esténkénti egy időben végzett imádságokban, hogy mind jobban szeretnénk a Mennyei Atya gondviselésébe kapaszkodni. Ezek a látványosság nélküli percek segítsenek bennünket, hogy hűséges szolgái legyünk Istennek és így maradandóan segíthessük egymást.

 

 

Részlet Szent Lukács evangéliumából

(7. fejezet 1-23. vers)

 

Miután ezeket a beszédeket a nép hallatára mind befejezte, bement Kafarnaumba. Egy százados egyik szolgája pedig, aki annak nagyon kedves volt, halálos betegen feküdt. Mivel hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte őt, hogy jöjjön el és gyógyítsa meg a szolgáját. Azok pedig, amikor odaértek Jézushoz, nagyon könyörögtek: »Méltó arra, hogy megtedd ezt neki, mert szereti nemzetünket, és a zsinagógát is ő építtette nekünk.« Jézus tehát velük ment. Amikor már nem messze volt a háztól, a százados elküldte hozzá barátait, ezekkel a szavakkal: »Uram! Ne fáradj, mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Éppen ezért nem is tartottam magamat méltónak, hogy hozzád menjek; hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul a szolgám. Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, s katonák vannak alattam; és ha azt mondom az egyiknek: ‘Menj’, elmegy; vagy a másiknak: ‘Gyere’, odajön; és a szolgámnak: ‘Tedd ezt’, megteszi.« Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott. Megfordult, és így szólt az őt követő sokasághoz: »Mondom nektek: még Izraelben sem találtam ekkora hitet!« A küldöttek pedig, amikor hazatértek, egészségben találták a szolgát.

Történt pedig, hogy ezután egy Naim nevű városba ment, és vele mentek tanítványai és nagy népsokaság. Mikor a város kapujához közeledett, íme, egy halottat vittek ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát, és a város sok lakosa kísérte. Amikor meglátta őt az Úr, megesett rajta a szíve, és ezt mondta neki: »Ne sírj!« Majd odament, és megérintette a hordágyat. Erre azok, akik vitték, megálltak. Ezt mondta: »Ifjú! Mondom neked: kelj föl!« A halott pedig felült és beszélni kezdett. Ekkor átadta őt anyjának. Mindnyájukat elfogta a félelem, és így dicsőítették Istent: »Nagy próféta támadt közöttünk!« És: »Isten meglátogatta az ő népét!«. Az eset híre elterjedt egész Júdeában, és mindenütt a környéken.

Mindezeket hírül vitték Jánosnak a tanítványai. János erre magához hívott tanítványai közül kettőt, és elküldte őket Jézushoz, hogy kérdezzék meg: »Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?« Amikor ezek a férfiak odaérkeztek hozzá, így szóltak: »Keresztelő János küldött minket hozzád, hogy kérdezzünk meg: ‘Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?’« Éppen abban az órában sok embert megszabadított betegségétől, szenvedésétől és a gonosz lelkektől, és sok vaknak visszaadta a szeme világát. Ezt felelte nekik: »Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: a vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek hirdetik az evangéliumot. Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.«

 

 

Imádság

 

Hozzád fordulunk Szentháromság, Egy Isten; Atya és Fiú és Szentlélek! Adj nekünk erőt ebben az áhítatban, hogy fohászainkat hittel, állhatatossággal és bátran tudjuk most eléd hozni!

 

A viharos járvány és vele együtt emberi gyengeségeinkből fakadó sok más körülmény megrendített bennünket. A mostani megpróbáltatásokat nem könnyű elviselni, Urunk, mert aggodalom uralja szívünket a jövő miatt, de féltjük távolban levő szeretteinket, körülöttünk élő családtagjainkat, munkahelyi és egyházi közösségeinket is; nyugtalanok vagyunk, hiszen most mindennél jobban érzékeljük létünk, életünk törékenységét, gyengeségét, megszokott világunk sebezhetőségét.

 

Imádságunk első szava nem lehet más, mint a bűnbánat fohásza: kérünk, bocsásd meg a gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással elkövetett bűneinket!

Bizalommal fordulunk hozzád, s bár bűneink miatt haragodat bizton kiérdemeltük, választottaid előtt magadat mindenkor hosszan tűrő és nagy irgalmú Istennek mutattad, aki mindig kész a megbocsátásra, s aki nem a bűnös halálát akarod, hanem hogy megtérjen, és éljen (vö: Ezekiel könyve 18. fejezet 23. vers).

 

Kérünk, hogy kegyelmi segítségedet elfogadva ne legyen rajtunk úrrá sem a gyötrő rémület, sem a felelőtlen könnyelműség!

 

Szeretnénk hálát adni azokért, és közbenjáró imánkkal erőt kérni azoknak, akik a járvány elleni küzdelmes körülmények között a betegek és az idősek mellett fáradhatatlanul dolgoznak. Kérünk, fordítsd feléjük jóságos arcodat, hogy megerősítést kapjanak áldozatos szolgálatukban!

 

Azokra is hálás szívvel gondolunk, és azokért is segítségedet kérjük, akik a gazdasági termelésben és a különböző szolgáltatásokban értünk dolgoznak és helytállnak ebben a nehéz időben.

 

Adj bölcsességet nemzetünk és a különböző népek vezetőinek, hogy felelősségteljes munkájuk meghozza a nyugalmat, és helyreállítsa a békesség rendjét!

 

Adj erőt és derűs elevenséget hitünknek ezekben a nehéz napokban, amikor fölborult életünkben a szokásos tevékenységeink nagy részével föl kellett hagynunk, s alig van néhány perc, amikor nem a hazánkat és a világot érintő híreket figyeljük aggodalommal!

 

Adj kellő bátorságot, hogy rendet tudjunk tenni ebben a szokatlan helyzetben, szívünk érzéseiben és szellemünk gondolataiban, hogy helyes és bölcs döntéseket tudjunk hozni a hétköznapok során! Talán most van az a pillanat, amikor megkésett teendőinkben utolérhetjük magunkat, de talán az is, amikor átgondolhatjuk életünk megannyi történését, föleleveníthetjük és megújíthatjuk a neked tett ígéreteinket.

 

Kissé megszorított mivoltunkban jobban átérezzük azt a gyöngeségünket, hogy eddig olyan sokszor, amikor imáinkban hozzád fordultunk, csak szaporítottuk a szót, hogy fohászkodásainkat alig kísérte szívünk, lelkünk, szellemünk, akaratunk feléd hajlása. Kérve kérünk, bocsáss meg ezért, s adj nekünk most olyan odaadó lelkületet, hogy gyenge, törékeny cserépedényben őrzött hitünket meg tudjuk erősíteni! Kérünk, segíts, hogy rutinszerű megszokásainkat fölváltsa az odafigyelés fegyelmezett tudatossága!

 

Adj helytálló bátorságot ebben a nem mindennapi időben, amely megtaníthat bennünket a helyes alázatra és felelősségtudatra, hogy egyre jobban át tudjuk érezni: életünk egy Tőled kapott nagy ajándék.

 

Kérünk, segíts, hogy ne lankadjon a figyelmünk, s rendületlen állhatatossággal kitartsunk ebben az esti imádságban is! A mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.

 

**********

 

A HM KATOLIKUS TÁBORI PÜSPÖKSÉG 

FELHÍVÁSA

 

Tisztelt Katonák, Honvédelmi Alkalmazottak, Kormánytisztviselők!

A kialakult járványhelyzetben számos programunk, zarándoklatunk, liturgikus eseményünk, áhítatunk, szentmise-ünneplésünk elmarad az elkövetkező időszakban.   Az állami és rendvédelmi szervek intézkedései az emberi élet megóvását szeretnék hathatós módon elősegíteni.

Március 14-én a püspökség Közleményében ezt írtuk: A rendelkezésre álló "természetes eszközök" mellett elengedhetetlenek a "természetfölötti eszközök" a „lelki fegyverek” használata… Sokan nem hisznek, és nem tudnak az ima erejéről, pedig, a nap mint nap elhangzó lankadatlan fohászok megrendítő valóságát számosan megtapasztalták már az évszázadok folyamán. Az Örökkévaló Egy Isten, akinek a boldogsága teljes imáink nélkül is és a mi magasztalásunk nem teszi őt nagyobbá, megadja nekünk, hogy dicsőítsük és kérjük őt, ami üdvösségünkre tud válni. Ebben a helyzetben fohászainkkal kísérve mindent meg kell tennünk, amit emberileg lehet, ami pedig azon felül áll, azért még inkább kell imádkozzunk!

 

A mostani körülmények között – bár közösségekben nem tudunk imádkozni – a Katolikus Tábori Püspökség arra hív mindenkit – aki ezt megteheti és szolgálata megengedi–, hogy mától mindennap este 21.00 órakor odahaza imádkozzunk. A mai naptól kezdve a következő hét péntekjéig (március 27.) egy időben olvassuk el vagy a családban hangosan fölaz alább található  szentírási szakaszt és mondjuk el családban közösenaz imádságot.

Mint Krisztus tanítványai és követői mutassuk meg így, ezekben az esténkénti egy időben végzett imádságokban, hogy mind jobban szeretnénk a Mennyei Atya gondviselésébe kapaszkodni.

A jelen helyzetben – mely egy felől rávilágít, hogy mennyire törékenyek és sérülékenyek vagyunk – az is előtérbe kerül, hogy a megóvó szabályozások betartása nagy fegyelmet és kitartó engedelmességet kívánnak tőlünk.

A nagyböjti időszak középen vagyunk, amikor ezen a napon Szent József ünnepe van, akiről – bár hűséges, gondoskodó és gyámolító szeretetével vette körül a gyermek, majd a felnövekvő Jézus Krisztust és az ő édesanyját Máriát  – nagyon röviden emlékezik meg az Újszövetségi Szentírás. Jézus szavait (Máté evangéliuma 24,45) alkalmazza  rá az imaórák liturgiája ma: „Íme a hű és okos szolga, kit az Úristen a saját családja a szentcsalád fölé rendelt”. Szent József bölcs szolgája volt Istennek, aki meghajolt az isteni parancs előtt és bár szinte teljesen a háttérben, de áldozatos hűséggel gondoskodott a szentcsaládról.

Legyünk esténkénti együttes imáinkban mi is kitartóak, s ezek a látványosság nélküli percek segítsenek bennünket, hogy hűséges szolgái legyünk Istennek és így maradandóan segíthessük egymást.

Bíztassuk egymást, hogy kitartó helytállással tudjuk végezni a ránk szabott feladatokat, szolgálatokat, tevékenységeket.

Bíztassuk és bátorítsuk egymást, hogy reményteljesen éljük mindennapjainkat, hogy ne legyen úrrá senkin, sem a riasztó félelem, sem a megosztó pánik keserűsége.

Bíztassuk, bátorítsuk és erősítsük egymást, hogy azok is megtalálják lelkük békéjét, akik úgy érzik, tétlenségre vannak ítélve, mert nem dolgozhatnak a megszokott rend szerint, vagy nem úgy élhetik életüket, mint ahogy eddig megszokták.

A templomok és istentiszteleti helyek továbbra is a reménység közösségi helyei, csak most egy időre az egyéni imádság és áhítat helyszíneivé válnak, ahol a papság továbbra is megünnepli a szentmisét. Lélekben kapcsolódjunk be ezekbe, és aki tudja, kövesse őket a médiában.  (https://www.magyarkurir.hu/hirek/hol-es-mikor-kovetheto-elo-szentmise-kozvetites-osszegyujtottuk-lehetosegeket és a Katolikus Tábori Püspökség Facebook oldala)

Keresztény hitünk megélésében tisztában vagyunk elesettségünkkel, s hogy életünket – mely földi létünkben egy út az Isten Országa felé – ajándékba kaptuk, de azt is tudjuk, hogy Urunk, Jézus Krisztus, akit gyengeségeink között is követni törekszünk, megerősített és reményt adott nekünk: „Én vagyok a feltámadás és az élet! Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre.” (János evangéliuma 11,25-26)

Budapest, 2020. március 19-én, Szent József ünnepén

**********

Részlet az Efezusiaknak írt levélből

(6. fejezet 1-18. vers)

 

Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert így van rendjén. Ez az első, ígérettel egybekötött parancs: „Tiszteld apádat és anyádat, hogy boldog és hosszú életű légy a földön.” Apák, ne keserítsétek meg gyermekeiteket, hanem neveljétek őket fegyelemben az Úr útmutatása szerint. Szolgák, engedelmeskedjetek földi uratoknak, félő tisztelettel és egyszerű szívvel, akárcsak Krisztusnak. Ne látszatra szolgáljatok, mint akik emberek tetszését keresik, hanem mint Krisztus szolgái, akik szívesen teljesítik Isten akaratát. Odaadással szolgáljatok, mert az Úrnak szolgáltok, nem embereknek. Hiszen tudjátok, hogy bármi jót tesz valaki, akár szolga, akár szabad ember, jutalomban részesíti az Úr. Gazdák, ti is így viselkedjetek velük szemben. Hagyjátok abba a fenyegetőzést, hiszen tudjátok, hogy nekik is, akárcsak nektek, Uruk van a mennyben, akinél nincs személyválogatás. Végül: erősödjetek meg az Úrban, az ő mindenható erejéből. Öltsétek föl az Isten fegyverzetét, hogy az ördög cselvetéseinek ellenállhassatok. Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen. Ezért öltsétek fel az Isten fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhassatok, és mindent legyőzve megtarthassátok állásaitokat. Így készüljetek föl: csatoljátok derekatokra az igazság övét, öltsétek magatokra a megigazulás páncélját, sarunak meg a készséget viseljétek a békesség evangéliumának hirdetésére. Mindehhez fogjátok a hit pajzsát, ezzel elháríthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Tegyétek fel az üdvösség sisakját, és ragadjátok meg a Lélek kardját, vagyis az Isten szavát. Minden alkalommal imádkozzatok a Lélekben könyörögve és imákat mondva.

 

 Imádság

 

 „Uram, eléd hozzuk betegeinket – vigasztalásért és gyógyulásért fohászkodunk. Legyél közel a szenvedőkhöz, főleg a haldoklókhoz. Vigasztald a szomorkodókat. Adj bölcsességet és energiát az orvosoknak, kutatóknak; erőt minden nővérnek és betegápolónak ehhez a különösen nagy terheléshez. Imádkozunk mindazokért, akik szenvednek a pániktól. Mindazokért, akiket legyőz a félelem. Imádkozunk a viharban békességért, tisztánlátásért. Imádkozunk azokért, akik nagy anyagi károkat szenvednek, vagy ettől kell tartaniuk. Jóságos Atyánk, mindenkit eléd hozunk, akiknek karanténban kell lenniük, magányosak és senkit nem tudnak átölelni. Töltsd el szívünket békéddel. És igen, kérünk azért, hogy ez a járvány visszahúzódjon, a számok csökkenjenek, újra minden a régi lehessen. Tégy minket hálássá minden egészséges napunkért. Ne engedd, hogy elfelejtsük, hogy az életünk ajándék. Hogy egyszer meg fogunk halni és nem tudunk mindent kontrollálni. Hogy csak Te vagy örök. Hogy az életben annyi lényegtelen dolog van, ami gyakran túl hangosnak és fontosnak tűnik. Tégy minket hálássá mindazért, amit krízisek nélkül olyan könnyen figyelmen kívül hagyunk. Bízunk Benned. Köszönjük.” (Johannes Hartl imája)

 

**********

 

IMÁK, FOHÁSZOK JÁRVÁNY IDEJÉN

 

Szent II. János Pál pápa imája

(2000. március 12.)

Lábaidhoz térdelek, oh Keresztrefeszített Jézus, imádlak Téged és hálát adok Néked az életemért. Te letörlöd a könnyeimet, támaszom vagy nehéz pillanataimban, meghallgatod a panaszomat és elfogadod a tiéddel együtt, az én fájdalmamat is. Ismered a fáradt szívemet, mely boldogan szeret téged és elfogadtatod velem az élet nehézségeit. Sokszor nem gondolok a te fájdalmadra és csak a magam fájdalmát tárom Eléd. Te mégis rám teszed a kezed és megvigasztalsz engem, sebeimet meggyógyítod a szereteteddel. Karjaidba veszel és így megérezteted velem izzó szeretetedet. Most is kopogtatok a szíveden és kegyelmet kérek Tőled: Hallgass meg engem, oh Uram, ha kérésem egyezik az akaratoddal! Keresztrefeszített Jézus, melletted ott van a te Anyád, fogadjátok be az összes szenvedőt és legyetek számukra vigasztalás és reménység! Ámen!     

 

Szent Patrik imája

Krisztus légy velem, állj előttem, mögöttem és légy bennem. Krisztus állj a jobb és bal oldalamon, és akkor is légy velem, amikor lankadok. Krisztus akkor is légy ott, amikor talpra állok. Krisztus legyen annak szívében, aki rám gondol. Krisztus legyen annak a nyelvén, aki rólam beszél. Krisztus legyen a szemében annak, aki rám tekint. Krisztus legyen a fülében annak, aki hallgat engem.

 

Ferenc pápa felajánló imája a járvány idején

(2020. március)

Ó, Mária, te mindig az üdvösség és a remény jeleként ragyogsz utunkon.

Rád bízzuk magunkat, betegek Egészsége, aki hitedben szilárdan kitartva a kereszt alatt osztoztál Jézus fájdalmában.

Római nép Üdvössége, te tudod, mire van szükségünk, és biztosak vagyunk, hogy gondoskodni fogsz arról, hogy mint a galileai Kánában visszatérhessen az öröm és az ünneplés a mostani megpróbáltatások után.

Isteni Szeretet anyja, segíts, hogy felismerjük és elfogadjuk az Atya akaratát, és megtegyük, amit Jézus mond majd nekünk, aki magára vette szenvedéseinket és fájdalmunkat, hogy a kereszt által elvezessen bennünket a feltámadás örömére. Ámen.

Oltalmad alá futunk, Istennek Szent Szülője, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején, hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől, ó, dicsőséges és áldott Szűz!

 

Erdő Péter bíboros imádsága járvány idején

(2020. március)

Mindenható Urunk, atyáink Istene!

Hálát adunk neked a világért, amelyben lehetővé tetted az emberiség életét. Hálát adunk a teremtés egész gazdagságáért és csodálatos törvényszerűségeiért. Hálát adunk azért, hogy minden pusztító erő ellenére megmaradtunk, és képesek vagyunk arra, hogy világunkról és önmagunkról új és új felismerésekre jussunk.

Köszönjük, hogy egyénileg és közösségben is harcolhatunk megmaradásunkért és azért, hogy életünk egyre szebb és tartalmasabb legyen. De mindennél inkább köszönjük neked, hogy örök életre hívtál meg minket, és Krisztus Urunk megváltó halála és feltámadása által utat nyitottál nekünk az örök boldogságra.

Amikor olyan természeti csapások érnek minket, amelyek ellen a magunk erejéből teljesen biztos védelmet még nem találunk, átéljük, hogy végül is mindig a te kezedben van az életünk.

Alázattal kérünk, segítsd a tudomány embereit, hogy mielőbb megtalálják a mostani járvány ellenszerét! Adj a társadalmak vezetőinek éleslátást, hogy megfelelő intézkedésekkel gátat szabjanak a fertőzés terjedésének, segítsék a betegség megelőzését, leküzdését és a hatékony eszközök eljutását a rászorulókhoz. Adj irgalmat és örök nyugodalmat a betegségben elhunytaknak, adj a betegeknek gyógyulást, az orvosoknak és az egészségügy munkatársainak erőt és áldást bátor helytállásukhoz. Erősítsd bennünk a hitet, a bizalmat és a segítő szeretetet, hogy megadhassunk minden lelki és testi segítséget beteg embertársainknak és a gyászoló vagy aggódó hozzátartozóknak. Add, hogy felelős viselkedésünkkel mi is hozzájáruljunk a betegség terjedésének elkerüléséhez.

Bocsásd meg, Urunk, minden bűnünket, amit gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással elkövettünk!

Szentháromság, Egy Isten, irgalmazz nekünk!

Boldogságos Szűz Mária, Betegek Gyógyítója, könyörögj értünk!

 

A Coimbra-i szerzetes nővérek imádsága

(1317.)

A Mennynek Csillaga, ki az Urat tejével táplálta,

kiirtotta a halálos ragályt,

melyet az emberiség első atyja ültetett.

 

Méltóztasson most egyazon Csillag

megfékezni a csillagzatot, melynek háborgása

a népet szörnyű sebekkel sújtja!

 

Ó, legkegyesebb Csillaga a tengernek,

oltalmazz minket a járványtól!

 

Hallgass meg minket, Úrnőnk,

hisz’ a te Fiad azzal tisztel meg téged,

hogy tőled semmit meg nem tagad!

 

Jézus, ments meg minket,

kikért Szűz Anyád könyörög hozzád!

 

℣. Imádkozzál érettünk Istennek Szent Anyja!

℞. Hogy méltók lehessünk a Krisztus ígéreteire.

 

Könyörögjünk!

Irgalmas Istenünk, kegyes Istenünk, megbocsátó Istenünk, ki megkönyörültél a te népednek nyomorúságán, és azt mondtad a népedet öldöklő angyalnak: tartóztasd meg kezedet a dicsőséges Csillag szerelméért, kinek drága emlőit édesen szoptad a mi bűneink mérge ellen; add meg nekünk a te malasztod segítségét, hogy Édesanyád, a Boldogságos Szűz Mária és kedves apostolod, Szent Bertalan közbenjárására biztosan megszabaduljunk minden ragálytól és a készületlen haláltól, és irgalmadból megmeneküljünk a végső romlás veszedelmétől! Teáltalad, Jézus Krisztus, dicsőség Királya, ki élsz és uralkodol mindörökkön örökké! Ámen.

 

A pestisjárvány idején, mely [a portugáliai] Coimbrát pusztította az 1317. esztendőben, hatalmas félelem fogta el a Szent Klára kolostorban élő nővéreket, mert lakhelyük nagyon közel volt a járvány fészkéhez. Már éppen azon gondolkodtak, hogy elmenekülnek, mikor valaki kopogtatott a kapun. Odafutottak és egy zarándokot találtak ott, akiről kinézete alapján úgy vélték, hogy maga Szent Bertalan apostol. Ő megvigasztalta őket és arra buzdította, hogy sűrűn fohászkodjanak az Istenanyához azzal az imával, amit egy lapra írva adott nekik, majd eltávozott. Ők pedig az antifónát minden nap elimádkozták a kórusban és egyénileg; nem is kapták el a halálos ragályt, noha az mindenütt nagy erővel tombolt. (Tommaso Auriemma SJ, Affetti scambievoli fra la Vergine SS. e i suoi devoti, Venezia, 1712.)

 

 

Középkori imádság

(Benedictionarius Roberti Archiepischopi, 10. század, angol)

Méltóztassál Urunk, Istenünk, mennyei áldásodat a nép fölé kiterjeszteni, a járványokat és fertőző betegségeket nemcsak a testtől, de a lélektől is eltávoztatni! Ámen.

 

 

A „lelki áldozás”

„Atyáink e Szentség használatával kapcsolatban helyesen és bölcsen a magunkhoz vétel három módját különböztették meg. Egyesekről azt tanították: csak szentségileg vehetik, például a bűnösök. Mások csak lelkileg, akiknél ti. megvan az elhatározás, hogy az égi kenyeret élő hittel, mely (Galatákhoz írt levél 5,6) a szeretetben működik, vennék, s így érzik is a gyümölcsét és hasznát. A harmadik csoport, akik szentségileg és lelkileg is veszik, ők azok, akik előbb megvizsgálják és előkészítik magukat, úgy, hogy menyegzős ruhába öltözve járuljanak az isteni asztalhoz (Mt 21,11k). A szentségi vételnél pedig mindig szokás volt Isten Egyházában, hogy a hívek a papoktól kapják a szentáldozást, a miséző papok viszont önmagukat áldoztassák. E szokást, mint amely az apostoli időkre megy vissza, joggal és méltán meg kell őrizni.” (Tridenti zsinat, 13. ülés, 8. fejezet. Denzinger-Hünermann 1648.)

 

 

„Mindenekelőtt azt kívánja az Egyház, hogy a keresztény hívek legalább lelkiáldozást végezzenek olyankor, amikor ténylegesen nem tudnak a szentáldozáshoz járulni; keltsék fel magukban a hit érzelmeit, bízzák rá magukat alázatos lélekkel az isteni Üdvözítő akaratára, és igyekezzenek minél tökéletesebb szeretetben vele egyesülni.” (XII. Piusz: Mediator Dei kezdetű enciklikája, § 115.)

 

„Nagyon jó állandóan éleszteni a lélekben az Eucharisztia iránti vágyat. Ebből született a lelki áldozás gyakorlata, mely századok óta közismert az Egyházban, és a lelki élet szent mesterei ajánlják. Jézusról nevezett Szent Teréz írta: Amikor nem áldoztok és nem vesztek részt szentmisén, megáldozhattok lelkileg, ami nagyon hasznos... Így nagyon megerősödik bennetek a mi Urunk szeretete.” (II. János Pál pápa: Ecclesia de Eucharistia kezdetű enciklikája, § 34.)

 

„Kétségtelen, az Eucharisztiában akkor részesedünk teljesen, amikor személyesen az oltárhoz járulunk szentáldozáshoz. Mindazonáltal ügyelni kell arra, hogy e jogos megállapítás ki ne alakítson bizonyos automatizmust a hívők között, mintha abból a tényből fakadóan, hogy valaki a liturgia idején a templomban tartózkodik, joga, netán kötelessége volna az Eucharisztia asztalához járulni. A szentmisén való részvétel akkor is szükséges, érvényes, tartalmas és gyümölcsöző, ha valaki nem járulhat szentáldozáshoz. Ilyen körülmények között jó ápolni a Krisztussal való teljes egyesülés vágyát, például a lelki áldozás gyakorlásával, melyre II. János Pál pápa emlékeztetett, és amelyet a lelki élet szent mesterei ajánlottak.” (XVI. Benedek pápa: Sacramentum Caritatis kezdetű apostoli buzdítása.)

 

A lelki áldozás módja:

A hívőnek mindent ugyanúgy kell tennie, mint szentségi áldozáskor:

(1) meg kell vizsgálnia lelkiismeretét, nehogy súlyos bűn állapotában legyen (ha terheli ilyen bűn a lelkét, azt előbb meg kell gyónnia),

(2) el kell végeznie előtte az illő fölkészülést, utána pedig a méltó hálaadást.

 

A lelki áldozás föltételezi, hogy a hívő a megszentelő kegyelem állapotában van, hiszen ez lényegileg nem más, mint az Eucharisztia színei alatt igazán, valóságosan, lényegileg jelenvaló Krisztus iránti lángoló szeretetünknek fölindítása. A lelki áldozás két kihagyhatatlan eleme a tökéletes (istenszeretetből és nem a jogos büntetés félelméből fakadó) bűnbánat fölindítása és az Oltáriszentségben jelenlévő Üdvözítő iránti vágyakozó szeretet fölszítása a lélekben.

 

A tökéletes bűnbánat fölindítása

Teljes szívemből bánom és megvetem minden bűnömet, mert félem a mennyország elvesztését és a pokol kínjait, de különösen is mert téged, végtelenül jó és szeretetre méltó Istenemet megbántottalak, azért erősen ígérem, hogy kegyelmed segítségével a jóra a törekszem, és a bűnt, valamint a bűnre vezető alkalmakat elkerülöm. Ámen.

 

A lelki áldozás imái

Ó, Jézusom, hiszem és vallom, hogy igazán, valóságosan és lényegileg jelen vagy a legszentebb Oltáriszentségben. Mindenek fölött szeretlek téged, és vágyom a lelkembe fogadni téged. Mivel ebben a pillanatban nem tudlak téged szentségileg magamhoz venni, jöjj és legalább lelkileg költözz a szívembe! Magamhoz ölellek, mintha már itt lennél, és teljes egészében egyesülök veled. Soha ne engedj elszakadnom tőled! Ámen. (Ligouri Szent Alfonz Mária alapján)

 

Ó, Jézusom, lábaid elé borulok és fölajánlom neked töredelmét bűnbánó szívemnek, mely alázattal átérzi semmiségét a te jelenlétedben. Imádlak téged szavakkal ki nem fejezhető szeretetednek szentségében, az eucharisztiában. Vágyom arra, hogy befogadhassalak téged szívemnek szegényes hajlékába. Amíg a szentségi áldozás boldogságára várok, lélekben kívánlak téged birtokolni. Jöjj el hozzám, Jézusom, miképpen én is közeledem hozzád! Ölelje át szereteted egész lényemet életemben és halálomban! Hiszek tebenned, remélek tebenned, szeretlek téged! Ámen. (Raphael Merry del Val bíboros alapján)

 

 

KERESZTÚTI ÁHÍTAT

 

A keresztúti áhítat egy elmélkedő imádság, mely fölidézi Jézus Krisztus keresztútjának történéseit. A keresztút eredetileg az a mintegy fél kilométeres útvonal volt Jeruzsálemben, amelyet Krisztus járt végig a kereszttel a Golgotáig. A hagyomány szerint Jézus Anyja és egy-egy tanítvány a föltámadás után naponta végigjárta az ún. szent körutat. Először az angliai William Wey (1407?–1476) nevezte el az út egyes pontjait stációnak, állomásnak. Európában elsőként olasz területeken imádkozták a stációkat. Az állomások 14-ben való rögzítéséhez a 16. századi Jeruzsálem-leírások járultak hozzá, elterjedése Porto Maurizio-i Szent Lénárd (1676–1751) itáliai ferenceshez fűződik. A 6. stáció kivételével valamennyi állomás közvetlenül vagy közvetve az evangéliumokra épül.

 

Az alábbi keresztúti áhítatban több olyan kifejezés található, mint irodalmi forma (kimerültség tehetetlenség, szörnyű bizonyosság, elhagyatottság) melyek a szenvedő Krisztusban nem voltak meg, így nem volt benne sem akaratgyengeség, sem reménytelenség, sem kétségbeesés.

 

 

Bevezető imádság

Urunk, Üdvözítő Krisztus, a Te utadon, a kiszolgáltatott szeretet, a pazarló jóság és a kegyelmező bocsánat útján szeretnénk lélekben végigkísérni Téged. Törékeny hitünk sarokpontja a Te szenvedésed, golgotai kereszthalálod, mely meg tudja mutatni az utat tévelygő életünkben, s melynek világossága fényt ad a sötétséggel való viaskodásunkban.  

 

1. állomás

Halálra ítélik Jézust

 

Pilátus megkérdezte tőlük: „Mi rosszat tett?” Azok még hangosabban kiáltozták: „Feszítsd keresztre!” Márk evangéliuma 15,14–15

 

Uram, elítélt a düh, a gonoszság, a főpapok, és elítélt a gyenge, gyávaságában tehetetlen Pilátus is. Nem ismertek föl és nem ismertek meg Téged, de valójában nem is akartak megismerni. Egy volt a fontos: akkor is, de azóta is mindig, elítélni, bűnbakot keresni a gonoszok helyett, félelemből, gyávaságból kimondani az ítéletet az ártatlan fölött.

 

Elítélt Jézus,

irgalmazz nekünk megkérgesedett szívűeknek!

Elítélt Jézus,

kegyelmezz nekünk előítéleteink rabjainak!

Elítélt Jézus,

hallgass meg minket bűneinkben ítélkezőket!

 

2. állomás

Jézus vállára veszi a keresztet.

 

Miután kigúnyolták, levették róla a bíbort és saját ruháját adták rá, azután kivezették, hogy keresztre feszítsék. Márk evangéliuma 15,20

Úgy szerette a Mennyei Atya a világot, hogy fogollyá, börtönviseltté tette az ő Fiát. Megverték, leköpdösték, megvetett volt, mint minden rab. Rákötözték a gerendát, s mint rabszolgát hajtották a vesztőhelyre; kiűzték a városból, mint a bűnbakot, nem is sejtve, hogy ő az ártatlan Bárány.

 

Keresztet vállaló Jézus,

irgalmazz nekünk bűneink rabszolgáinak!

Keresztet vállaló Jézus,

kegyelmezz nekünk a szenvedéstől ódzkodóknak!

Keresztet vállaló Jézus,

hallgass meg minket a gyötrelmektől iszonyattal elfordulókat!

 

3. állomás.

Jézus először esik el a kereszt alatt

 

Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis Istentől megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott. Megkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki a száját. Izajás próféta 53,4.7

 

Botladozva és bukdácsolva, a katonák ostorcsapásai, a vérszomjas tömeg üvöltözése közepette indultál el. De az ütlegek fokozódtak és egyre jobban fájtak, a Téged halálba taszító csőcselék kiabáló türelmetlensége egyre nagyobb lett, s gyötörte lelkedet és elestél. A mennyei Atya odaadott a világnak, a verésnek, az ócsárlásnak, engedte és hagyta, hogy elessél értünk.

 

Értünk mindenben kísértést szenvedő Jézus,

irgalmazz nekünk a kísértéseket lekicsinylőknek!

Értünk mindenben kísértést szenvedő Jézus,

kegyelmezz nekünk mások elesettségét kigúnyolóknak!

Értünk mindenben kísértést szenvedő Jézus,

hallgass meg minket a kísértésben elbukottakat!

 

4. állomás

Jézus találkozik édesanyjával

 

Simeon megáldotta őket, anyjának, Máriának pedig ezt mondta: „Íme, ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak – a te lelkedet is tőr járja át –, hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai.” Anyja ezeket mind megőrizte szívében. Lukács evangéliuma 2,34–35.51

 

Az az én anyám, aki teljesíti a mennyei Atyám akaratát – mondtad egyszer. Édesanyád, Mária megértette ezt a kifürkészhetetlen, végtelenül irgalmas és emberszerető akaratot, mely Téged szenvedéssel sújtott, hogy nekünk békességünk legyen.

 

Édesanyádat nagyon szerető Jézus,

irgalmazz nekünk Édesanyánk jóságát elfelejtőknek!

Édesanyádat nagyon szerető Jézus,

kegyelmezz nekünk az anyai szív megértését kritizálóknak!

Édesanyádat nagyon szerető Jézus,

hallgass meg minket a szenvedés előtt értetlenül állókat!

 

5. állomás

Cirenei Simon segít Jézusnak

hordozni a keresztet

 

Az egyik arra menő embert, a cirenei Simont, Alexander és Rufusz apját, aki éppen a mezőről jött, kényszerítették, hogy vigye a keresztjét. Így vezették ki Jézust a Golgota nevű helyre, amely Koponyahelyet jelent. Márk evangéliuma 15,21–22

 

Egy munkától elfáradt ember a kényszerítésre segít rajtad, mert magad is elfáradtál. A földre esés gyöngeségét elfogadni nagyon nehéz, de még nehezebb tudomásul venni, és elismerni azt a gyöngeséget, amin segíteni kell, ami támaszt igényel. Te azt a gyöngeséget is elfogadtad, mely segítőtársra szorul.

 

Segítséget elfogadó Jézus,

irgalmazz nekünk képmutatóan segítséget nyújtóknak!

Segítséget elfogadó Jézus,

kegyelmezz nekünk a segítségnyújtásban válogatóknak!

Segítséget elfogadó Jézus,

hallgass meg minket a segítséget elutasítóknak!

 

6. állomás

Veronika megtörli Jézus arcát