Közlemények, üzenetek

2020, október 22 to 2020, december 31
Közlemények, üzenetek

 

 

KÖZLEMÉNYEK  FELHÍVÁSOK  ÜZENETEK

 

 

Cselekedeteinket, kérünk, Urunk, sugallatoddal előzd meg,

és segítségeddel kísérd,

hogy minden imádságunk és munkálkodásunk

mindenkor tőled vegye kezdetét, és általad végződjék!

Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

 

*******  *******  *******

 

Ferenc pápa szociális enciklikája:

„Mindnyájan testvérek”

 

Az első fejezetben, amelynek címe: „Egy zárt világ árnyai”, a dokumentum felsorolja a mai kor számos torzulását: az olyan fogalmak manipulálása és kiforgatása, mint a demokrácia, szabadság, igazságosság; az önzés és a közjó iránti közöny; a nyereségen alapuló piaci logika és a leselejtezés kultúrájának túlsúlya; a munkanélküliség, a rasszizmus, a szegénység; a jogok közötti egyenlőtlenség és olyan aberrációk, mint a rabszolgaság, az emberkereskedelem, a nők kiszolgáltatottsága, a kényszerabortusz, a szervkereskedelem. Globális problémákról van szó, amelyek globális cselekvéseket igényelnek. A pápa felemeli szavát a „falak kultúrája” ellen is, amely kedvez a maffiák elburjánzásának.

A második fejezetben - „Egy idegen az utcán” címmel - a sok árnyékra az Enciklika a Jó Pásztor ragyogó példájával válaszol. Ebben hangsúlyozza, hogy egy beteg társadalomban, amely hátat fordít a fájdalomnak és amely „írástudatlan” a gyengék és törékenyek gondozásában, mindnyájan arra kaptunk meghívást, hogy közel kerüljünk egymáshoz, túljutva az előítéleteken és a személyes érdekeken. Ugyanis mindnyájan közösen felelősek vagyunk egy olyan társadalom felépítésében, amely képes a befogadásra, az integrációra és a szenvedők sorsának enyhítésére. A szeretet hidakat épít és mi „a szeretetre lettünk teremtve”, teszi hozzá a pápa, arra buzdítva különösen a keresztényeket, hogy ismerjék fel Krisztust minden kirekesztett arcában.

A „Gondoljunk el és hozzunk létre egy nyitott világot” című harmadik fejezet visszatér az „egyetemes dimenzió” szerinti szeretetre való képesség alapelve. Ferenc pápa arra ösztönöz bennünket, hogy „lépjünk ki önmagunkból”, hogy létünk gyarapodjon a másokkal való találkozás révén. Nyíljunk meg felebarátunknak a szeretet dinamizmusa szerint, amely az „egyetemes szeretetközösség” felé irányít bennünket. A szolidaritás és a testvériség érzése a családban születik, amelyet védelmezni és tisztelni kell „elsődleges és nélkülözhetetlen nevelési küldetésében”.

A méltó élethez való jogot senkitől sem lehet megtagadni, hangsúlyozza a pápa, mivel a jogok határok nélküliek. Senkit sem lehet kirekeszteni, attól függetlenül, hogy hol született. A pápa felhívja a figyelmet „a nemzetközi kapcsolatok etikájára” is, mert minden ország az idegené is és egy térség javait nem lehet megtagadni attól, aki szükséget szenved és máshonnan származik. A magántulajdonhoz való természetes jog mindig másodlagos a teremtett javak egyetemes elrendeltetésének alapelvéhez viszonyítva. Az Enciklika érinti a külföldi eladósodás kérdését is, leszögezve, hogy azt ki kell fizetni, de remélhetőleg ez nem veszélyezteti a legszegényebb országok növekedését és megélhetését.

A pápa az Enciklika egész negyedik fejezetét - amelynek címe: „Egy egész világra nyitott szív” - a migráció témájának szenteli. Be kell fogadni a migránsokat, akiknek élete „darabokra töredezett”, akik háborúk, üldöztetések, természeti katasztrófák, gátlástalan emberkereskedők elől menekülnek, akiket elszakítottak származási közösségeiktől:  védeni, előmozdítani és integrálni kell őket. A célországokban helyes egyensúlyt kell teremteni az állampolgárok jogainak védelme és a migránsok befogadása és ellátásának biztosítása között. Nélkülözhetetlen, hogy a „súlyos humanitárius válságok” elől menekülők számára egyszerűsítsék a vízumok megadását; nyissanak humanitárius folyosókat; biztosítsanak számukra szállást, biztonságot és alapvető szolgáltatásokat; nyújtsanak lehetőséget munkára és képzésre; segítsék elő a családegyesítést; védelmezzék a kiskorúakat; biztosítsák a vallásszabadságot. Mindenekelőtt a migráció globális kezelésére  (governance globale) van szükség, amely hosszú távú projekteket indít, túlmutat az egyes vészhelyzeteken a minden nép szolidáris fejlődése nevében.

Az ötödik fejezet témája „A legjobb politika”, ami a jótékony szeretet legértékesebb formáját képviseli. A közjó szolgálatában áll és ismeri a nép, mint nyitott kategória jelentőségét, amely készen áll a konfrontációra és a párbeszédre. Ez a Ferenc pápa által javasolt popularizmus szemben áll a „populizmussal”, amely figyelmen kívül hagyja a „nép” fogalmának legitimitását, a konszenzusokat saját hasznára aknázza ki. A legjobb politika védelmezi a munkát, a „társadalmi élet nélkülözhetetlen dimenzióját” és arra törekszik, hogy mindenkinek biztosítsa a lehetőséget, hogy fejlessze saját képességeit. A szegénység elleni valódi stragégia arra törekszik, hogy a szegényeket a szolidaritás és a szubszidiaritás figyelembevételével mozdítsa elő. A politika találjon megoldást mindenre, ami támadja az alapvető emberi jogokat, mint a társadalmi kirekesztettség; az emberi szervekkel, szövetekkel, fegyverekkel és kábítószerrel való kereskedelem; a szexuális kizsákmányolás; a rabszolgamunka; a terrorizmus és a szervezett bűnözés. Fel kell véglegesen számolni az „emberiség szégyenét” jelentő emberkereskedelmet, és az éhséget, amelynek okozása „bűntény”, mivel a táplálkozás az ember „elidegeníthetetlen joga”.

Olyan politikára van szükség, amely az emberi méltóságra összpontosít és amely nincs alárendelve a pénzügyeknek, mivel „a piac önmagában nem old meg mindent”: ezt bebizonyították a pénzügyi spekulációk által okozott „mészárlások”. Különleges jelentőséggel rendelkeznek ezért a népi mozgalmak, az „erkölcsi energia valóságos áradatai”, amelyeket összehangoltan be kell vonni a társadalomba. Így a „szegények” irányában gyakorolt politikából át lehet térni a „szegényekkel” együtt folytatott politikára, illetve magára a „szegények által gyakorolt politikára”. Az Enciklikában a pápa kifejti kívánságát az ENSZ reformjára vonatkozóan is: az Egyesült Nemzetek konkrétan valósítsa meg a gyakorlatban a „nemzetek családja” fogalmat, gyökeresen küszöbölje ki a szegénységet és védelmezze az emberi jogokat. Fáradhatatlanul folyamodjon a „tárgyaláshoz, a jószolgálathoz és a választottbírósághoz”, mozdítsa elő a jog erejét az erő jogával szemben – szögezi le a pápai dokumentum.

A „Párbeszéd és társadalmi barátság” című hatodik fejezet olyan életfelfogásokra utal, mint a mindenkivel való „találkozás művészete”, beleértve a világ perifériáit és az őslakos népeket is, mivel „mindenkitől lehet valamit tanulni és senki sem haszontalan”. A pápa nyomatékosan utal a „kedvesség csodájára”. Vissza kell szerezni ezt a magatartásformát, amely „csillag a sötétségben”.

A hetedik fejezet - az „Egy új találkozás útjai” címmel - a béke értékéről és előmozdításáról elmélkedik. A pápa hangsúlyozza, hogy a béke „proaktív”, vagyis előrelátó és olyan társadalom kialakítását célozza meg, amelynek alapja a többiek szolgálata, törekvés a kiengesztelődésre és a kölcsönös fejlődésre. A béke olyan „kézművesség”, amelyben mindenkinek meg kell tennie a maga részét és amelynek feladata soha nem ér véget. A békéhez kapcsolódik a megbocsátás: mindenkit szeretni kell, kivétel nélkül – olvassuk az Enciklikában. Egy elnyomót szeretni annyit jelent, hogy segítünk neki megváltozni és nem engedjük meg neki, hogy továbbra is elnyomja felebarátait. A megbocsátás nem büntetlenséget, hanem igazságosságot és emlékezetet jelent. Nem felejtünk, de lemondunk a bosszú pusztító erejéről. Soha ne feledjük el az olyan „borzalmakat”, mint a Soá, mint a hirosimai és nagaszaki atombombázások, az üldöztetések és etnikai mészárlások – buzdít Ferenc pápa. Ezekre mindig emlékezni kell, hogy ne altassuk el lelkiismeretünket és életben tartsuk a kollektív tudat lángját. Fontos továbbá a jóra való emlékezés is.

A hetedik fejezet egy része a háborúra összpontosít, amely „szüntelen fenyegetést” jelent, „minden jog tagadása”, a „politika és az emberiség kudarca”, „szégyenteljes behódolás a gonosz erőinek”. A nukleáris, vegyi és biológiai fegyverek miatt, amelyek számos ártatlan polgári személyt sújtanak, ma már nem gondolhatunk egy „igazságos háború” lehetőségére, hanem erőteljesen ismételten le kell szögezni, hogy „Soha többé háborút!”. Az atomfegyverek teljes felszámolása „erkölcsi és humanitárius követelmény”. A fegyverkezésre fordított pénzből hozzanak létre egy világalapot az éhség felszámolására. A pápa ismételten egyértelműen állást foglal a halálbüntetés ellen: elfogadhatatlan és el kell törölni az egész világon. „A gyilkos nem veszíti el személyi méltóságát, Isten kezeskedik érte”. Ugyanakkor leszögezi, hogy szükség van az „élet szent mivoltának” tiszteletben tartására, manapság ugyanis „az emberiség bizonyos részei látszólag feláldozhatók”, mint a születendők, a szegények, a fogyatékkal élők, az idősek”.

Az utolsó, nyolcadik fejezetben a pápa a „Vallások a testvériség szolgálatában a világon” témát fejti ki és leszögezi, hogy a terrorizmus nem a vallásból, hanem a vallási szövegek téves értelmezéséből fakad, valamint éhséget, szegénységet, igazságtalanságot és elnyomást létrehozó politikák következménye. A vallások közötti béke útja lehetséges és garantálni kell a vallásszabadságot, minden hívő alapvető emberi jogát. Az egyház szerepére vonatkozóan az Enciklika megállapítja, hogy az egyház nem száműzi küldetését a magánszférába, és bár nem foglalkozik politikával, nem mond le a létezés politikai dimenziójáról, és az evangéliumi alapelveknek megfelelően figyelmet fordít a közjóra, az átfogó emberi fejlődés előmozdítására.

Ferenc pápa végül megállapítja, hogy a „Dokumentum az Emberi Testvériségről a világbéke és a békés együttélés érdekében”, amelyet 2019. február 4-én írt alá Abu-Dzabiban az Al-Azhar főimámjával, Ahmad et-Tajjebbel közösen, a vallásközi párbeszéd mérföldköve. Most az Enciklikában ismételten felhívást intéz, hogy az emberi testvérség nevében a párbeszéd legyen az út, a közös együttműködés a magatartás, egymás kölcsönös megismerése pedig a módszer és a kritérium.

 


*********


 

Hívom a családokat 2020 októberében

Búcsúzik Bíró László püspök

2020. október 1.

Bíró László püspök betegsége miatt lemondott a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Családügyi Bizottságának élén betöltött pozíciójáról. A tisztséget, a testület döntése értelmében, Marton Zsolt váci megyéspüspök vette át.

Bíró László utolsó havi családlevele, amelyben elbúcsúzik az olvasóktól.

 

 

Hívom a családokat, házaspárokat, jegyeseket és szerelmeseket,

a családokat szerető szerzetes- és paptestvéreket,

és mindenkit, aki a család és az élet mellett áll!

 

Nekünk pedig mindenkor hálát kell adnunk Istennek értetek, testvérek, akiket Isten szeret, azért, mert Isten kiválasztott az üdvösségre a Lélek megszentelése és az igazság hite által. Meg is hívott titeket erre az evangélium által, hogy elnyerjétek Urunk Jézus Krisztus dicsőségét. (2Tessz 2,13–14)

 

Hálát adok a Jóistennek, hogy a Családbizottság élén több mint két és fél évtizedig szolgálhattam a Kárpát-medencei katolikus családokat.

 

Egyházunkban hosszú évszázadokon keresztül nem kellett külön figyelnünk a családra, mert az egészséges családok világra hozták az egészséges gyermekeket, akik a szülők példáját követve házasodtak és alapítottak családot. Ezekben a családokban kibontakozhattak a papi és szerzetesi hivatások. Később egyre többen ismerték fel Magyarországon is, hogy a család igenis támogatásra szorul. A plébániákon spontán, szinte alulról kezdeményezve kezdtek megszületni a családcsoportok, az életvédő mozgalmak, mert sajnos szükségessé vált az élet védelme is. Aztán országos szinten is elindultak mozgalmak. Hálával emlékezem Ács István püspök atyára, akit még plébános korából ismertem Füzéren. Ő kezdte szervezetten felépíteni a magyar családpasztorációt, kialakítani a házasreferens-hálózatot. Sajnos rövid ideig élt ahhoz, hogy ez a kezdeményezése megszilárduljon. Mivel a Házas Hétvége mozgalomnak is tagja volt, a Jóisten kegyelméből püspöki szolgálatával e rövidke idő alatt sokakat elgondolkodtatott és a családok támogatására indított.

 

Szent II. János Pál pápa 1994-ben meghirdette Egyházunkban az ENSZ kezdeményezéséhez csatlakozva a család évét. Ács püspök úr akkor már nem élt. Engem akkor szenteltek püspökké, és Seregély István érsek atya, a püspöki konferencia akkori elnöke kérte, hogy fogadjam el a családokkal való törődés szolgálatát. Mindig foglalkoztam a családokkal, mindig voltak körülöttem családcsoportok. Ugyan egészen más kispályás játékosnak lenni, mint felvállalni az országos felelősséget, mégis örömmel tettem eleget a kérésnek. Hálás köszönetet mondok azoknak a házaspároknak, akikkel ebben a 26 esztendőben Pécsett vagy máshol találkoztam. Sokat kaptam tőlük, azt gondolom, hogy minden találkozás kölcsönös gazdagodás volt.

 

A püspöktestvérek segítségével lassan felépült és egyre inkább kiteljesedett az egyházmegyei referensek hálózata. A laikus referens házaspárokhoz papok is csatlakoztak, és létrejöttek a különböző találkozások. A paptestvérekkel évente kétszer találkoztunk, egy kétnapos papi továbbképzőn vidéken és egy egynapos budapesti összejövetelen. Rendszeressé tettük a referensekkel való találkozást; az év elején évente más-más egyházmegyében találkoztunk, hogy ismertessük következő évi programjainkat, majd novemberben Máriabesnyőn, a Családkongresszus keretében röviden kiértékeltük évi munkánkat. Örömmel emlékezem a nyári referenstáborokra és kirándulásokra, ezek alkalmat adtak egymás jobb megismerésére és a közös gondok közös megoldásán való gondolkodásra. Hálásan gondolok a hazai és külföldi egyházmegyékre, amelyek mindig készségesen és kedvesen fogadtak bennünket. Számomra ezekben a találkozókban az volt a szép, hogy nem csak konferenciák voltak, hanem szinte lelkigyakorlattá fejlődtek, közben pedig értékes, a családpasztorációban hasznosítható ismeretekkel gyarapodtunk.

 

Az egész családpasztorációs szolgálatot segítette a Szent II. János Pál pápa által 1994-ben kezdeményezett, majd háromévenként különböző országokban rendezett Családok Világkongresszusa és Világtalálkozója. Nagyon sokat kaptam ezeken a kongresszusokon, és igyekeztem hazahozni az ottani üzeneteket. Nagyon örülök annak, és hálával emlékezem vissza arra, hogy a világkongresszusok alkalmával mindig kiadtak egy előkészítő dokumentumot, és ezeket szinte kivétel nélkül sikerült magyarul megjelentetnünk. Ezáltal a magyar egyház is szinte naprakész volt azzal a gondolkodással, amit a Vatikán képviselt.

 

Munkánk kezdetén nagyon sok segítséget kaptunk Trujillo bíborostól (többször is járt Magyarországon), aki a maga kolumbiai lelkesedésével tanított bennünket arra, hogy mire van szüksége ma a katolikus családoknak. Isten nyugosztalja őt! Nagyon sok más alkalom is volt, amikor továbbadhattuk a világkongresszusok, találkozók üzenetét, jelszavait. Több kiadványt tudtunk megjelentetni, ezek már nem ásatag módon ismételgették a házasságról szóló tanítást, hanem próbálták érzékeltetni, hogy merre is megy a világ.

 

Kapcsolatba léptünk az osztrák, az olasz, a német és a dél-tiroli katolikus családszervezettel, majd beléptünk az Európai Katolikus Családegyesületek Szövetségébe, és ennek révén találkoztunk úgyszólván Európa valamennyi katolikus családszervezetével. Köszönettel tartozom ezeknek a szervezeteknek és képviselőiknek a sok és igen gyümölcsöző vélemény- és tapasztalatcseréért.

 

Külön meg kell emlékeznem arról is, hogy családkongresszusainkba kezdettől fogva becsatlakoztak a határon túliak is. A Jóisten megadta, hogy találkozhattam a határon túli családcsoportokkal is. Sok öröm jutott ezekből a találkozókból számomra. Külön meg kell említeni Erdélyt, ahol Szénégető István atya és munkatársai vezetésével nagyon szép családpasztoráció épült fel önálló léttel, tartalommal és lelkesedéssel. Nagy öröm számomra, hogy Székelyföldön, de a Partiumban is jelen vannak házascsoportok. Délvidéken főként a Házas Hétvége közvetítésével újult meg a családpasztoráció. Felvidéken is vannak ígéretes kezdeményezések, noha a földrajzi adottságok megnehezítik a felvidéki magyarok összetartását. Kárpátalját is meg kell említeni, ott is nagyon szép munka folyik mind a családtámogatás, mind az életvédelem terén. Ebből a parányi kezdeményezésből a Kárpát-medencét betöltő jelenlét lett. Hála Istennek!

 

Külön szeretnék köszönetet mondani ebben a búcsúzólevélben a megújulási mozgalmaknak, amelyek közvetlenül vagy közvetve próbálták a magyar katolikus családokat erősíteni. Nagyon nehéz lenne most felsorolni mindegyiket, ki tett többet, ki tett kevesebbet. Minden ilyen kezdeményezésnek, amely tulajdonképp megelőzte a családreferensi hálózat felépítését, nagyon örülök. Nagyon-nagyon sok gazdagodást jelentett számomra is, és az egész magyar egyház számára is.

 

Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akikkel az élet összehozott, akik hosszabb-rövidebb ideig munkatársaim voltak ebben a szolgálatban, akikkel hosszú ideig havonta leülhettem egy megbeszélésre, hogy merre menjünk, mi legyen a következő lépés. Lelkesítettek engem, és nem engedték, hogy leüljek és ellaposodjak.

 

Igaz szeretettel köszöntöm utódomat, Marton Zsolt püspök atyát. Örülök, hogy elfogadta ezt a megbízatást, hogy igent mondott erre a szolgálatra, és hogy folytatja, amit Isten kegyelméből megkezdhettünk. Ma már egy egészen új világ van születőben az életet, a családot, a személyt illetően. Nagy éberségre, sok-sok erőbefektetésre van szükség ahhoz, hogy határozottan védeni tudjuk azt, amit valóban védenünk kell, és elengedni azt, amit el kell engednünk. Egyházunk missziós egyház, a misszió elsődleges terepe a család. Szellemi harcban állunk, ezért fogadjuk szívünkbe a családok nagy pápájának, Szent II. János Pál pápának szavát: „Elkötelezettségre és imádságra van szükség korunkban az egyik legveszélyeztetettebb intézmény, a család, a társadalom alapsejtje érdekében, mert elméletileg és gyakorlatilag egyre erősebben támadják a bomlasztó erők. Ez félelmet kelt bennünk, hogy kérdésessé válik ennek az alapvető és mással nem helyettesíthető intézménynek a jövője, s vele együtt az egész társadalom sorsa. A rózsafüzér imádkozására való buzdítás a keresztény családokban – a család lelkipásztori gondozásának tágabb keretein belül – hatékony segítséget kínál a korunkat jellemző krízis pusztító hatásainak megfékezésére” (Rosarium Virginis Mariae apostoli levél, 2006, 6. p.). Nagyon bízom abban, hogy Zsolt atya fiatalos lendületével sokat fog tenni a magyar családokért. Fogadjuk szeretettel az ő szolgálatát! Én magam szeretnék visszavonulni, neki már egy új pasztorációs modellt kell felépítenie. Álljunk mellette, és bátorítsuk őt!

 

Köszönöm a „Hívom a családokat”-levelek olvasóinak és mindenkinek azt, hogy a legkülönbözőbb módokon sokszorosították, terjesztették ezeket a leveleket. Kívánom, hogy családcsoportjaink ne laposodjanak el, ne legyenek pusztán pogácsázó vagy teázó klubbá, hanem mindig keressék meg azt a vezérfonalat, amely mentén dolgozhatnak, megújulhatnak. Ne engedjük, hogy beszűküljön az, amit családcsoportnak nevezünk, ami a házasság, a család lelkiségét akarja szolgálni! Ne engedjük, hogy valami unalmas, együgyű fórummá váljon!

 

Befejezésül szeretném megköszönni az immár kétéves betegségem alatt kapott sok-sok imádságot. Örömmel mondom, hogy úgy látszik, a gyógyulás irányába haladok, és talán még egy nagyon-nagyon kicsit talpra is tudok majd állni. A lábadozás tovább tart, de még sok időt vesz igénybe.

 

Kívánok minden családnak házasságra figyelő, életet elfogadó, boldog életet, boldog jövőt Isten áldásával! Az Egyház és a nemzet jövője nem a nagy fórumokon, kongresszusokon, nem is a Parlamentben dől el, hanem a családi otthonokban. Vigyázzuk a családi tűzhelyet, a házi szentélyt!

 

Ezért tehát, testvérek, legyetek állhatatosak, és őrizzétek szilárdan a hagyományokat, amelyeket akár beszédünkből, akár levelünkből tanultatok. Urunk, Jézus Krisztus pedig, és Isten, a mi Atyánk, aki szeret minket, s örök vigasztalást és jó reménységet ajándékozott nekünk kegyelemben, bátorítsa és erősítse meg szíveteket minden jótettben és beszédben (2Tessz 2,15–16).

 

Bíró László püspök

 


*********


 

Örömmel térjünk vissza az Eucharisztiához!

 

Az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció

szeptember 12-én tette közzé a püspöki konferenciák elnökeihez írott levelét,

amely a liturgia ünnepléséről szól a Covid-19-pandémia alatt és után.

A  levél itt olvasható:

https://www.magyarkurir.hu/hirek/orommel-terjunk-vissza-az-eucharisztiah...

 


*********


 

A HM KATOLIKUS TÁBORI PÜSPÖKSÉG

2020. évi

ESEMÉNYEI, PROGRAMJAI

 

 

November 3. kedd, 07.00 óra

SZENTMISE

MH EK Honvédkórház, Budapest XIII. kerület Róbert Károly körút

Bemutatja: Nagy Endre Ferenc főhadnagy, tábori lelkész

 

November 5. csütörtök

SZENTMISE

MH EK Honvédkórház

07.00 óra Budapest XIII. kerület Podmaniczky utca

13.30 óra Budapest XII. kerület Szanatórium utca

Bemutatja: Nagy Endre Ferenc főhadnagy, tábori lelkész

 

 

November 13. péntek, 07.00 óra

SZENTMISE

MH EK Honvédkórház Budapest XIII. kerület Róbert Károly körút

Bemutatja: Nagy Endre Ferenc főhadnagy, tábori lelkész

 

November 19. csütörtök

SZENTMISE

MH EK Honvédkórház

07.00 óra Budapest XIII. kerület Podmaniczky utca

13.30 óra Budapest XII. kerület Szanatórium utca

Bemutatja: Nagy Endre Ferenc főhadnagy, tábori lelkész

 

November 27. péntek, 07.00 óra

SZENTMISE - 1. ADVENTI GYERTYAGYÚJTÁS

MH EK Honvédkórház, Budapest XIII. kerület Róbert Károly körút

Bemutatja: Nagy Endre Ferenc főhadnagy, tábori lelkész

 

November 27. péntek, 11.00 óra

1. ADVENTI ÁHÍTAT, GYERTYAGYÚJTÁS

Helye: HM-I. VI. emelet, tanácsterem

 

 

December 3. csütörtök, 17.30 óra

VERSMONDÓ VERSENY

Helye: Katolikus Tábori Püspökség

 

December 3. csütörtök

SZENTMISE

MH EK Honvédkórház

07.00 óra Budapest XIII. kerület Podmaniczky utca

13.30 óra Budapest XII. kerület Szanatórium utca

Bemutatja: Nagy Endre Ferenc főhadnagy, tábori lelkész

 

December 4. péntek, 06.00 - 08.00 óra

SZENT MIKLÓS-NAPI KÖSZÖNTŐ

Helye: HM-I.

 

December 4. péntek, 07.00 óra

SZENTMISE - 2. ADVENTI GYERTYAGYÚJTÁS

MH EK Honvédkórház, Budapest XIII. kerület Róbert Károly körút

Bemutatja: Nagy Endre Ferenc főhadnagy, tábori lelkész

 

December 4. péntek, 11.00 óra

2. ADVENTI ÁHÍTAT, GYERTYAGYÚJTÁS

Helye: HM-I. VI. emelet, tanácsterem

 

December 4. péntek, 16.00 óra

MIKULÁS-ÜNNEPSÉG

Helye: Katolikus Tábori Püspökség

 

December 11. péntek, 07.00 óra

SZENTMISE - 3. ADVENTI GYERTYAGYÚJTÁS

MH EK Honvédkórház, Budapest XIII. kerület Róbert Károly körút

Bemutatja: Nagy Endre Ferenc főhadnagy, tábori lelkész

 

December 11. péntek, 11.00 óra

3. ADVENTI ÁHÍTAT, GYERTYAGYÚJTÁS

Helye: HM-I. VI. emelet, tanácsterem

 

December 15. kedd, 10.00 óra

KATONALELKÉSZI SZAKMAI NAP

Helye: Katolikus Tábori Püspökség

 

December 17. csütörtök, 13.30 óra

SZENTMISE

MH EK Honvédkórház, Budapest XII. kerület Szanatórium utca

Bemutatja: Nagy Endre Ferenc főhadnagy, tábori lelkész

 

December 18. péntek, 07.00 óra

SZENTMISE - 4. ADVENTI GYERTYAGYÚJTÁS

MH EK Honvédkórház, Budapest XIII. kerület Róbert Károly körút

Bemutatja: Nagy Endre Ferenc főhadnagy, tábori lelkész

 

December 18. péntek, 11.00 óra

4. ADVENTI ÁHÍTAT, GYERTYAGYÚJTÁS

Helye: HM-I. VI. emelet, tanácsterem

 


*********


 

Hálát adunk neked Uram és magasztalunk téged!

 

Hálát adunk neked Uram azoknak az embertársainknak a helytállásáért, bátorságáért és emberszeretetéért, akik a koronavírusos betegeket gyógyították és ápolták, mindazokért, akik most is élen járnak a járvány elleni küzdelemben.

Hálát adunk neked Uram azokért az embertársainkért, akik az elmúlt megpróbáló hónapok alatt meg tudták mutatni a közelség nagyszerűségét, a gondoskodó szeretet finomságát, az áldozatvállalás nemes cselekedeteit.

Hálát adunk neked Uram, hogy a viszontagságos időben olyan embereket adtál a világnak, akik megannyi erőfeszítéssel és nagylelkű elkötelezettséggel végezték munkájukat és szolgálatukat, akik szent bátorsággal néztek szembe a vészhelyzet minden viszontagságával és nehéz körülményével.

Hálát adunk neked Uram azokért az embertársainkért, akik a te szereteted és áldott közelséged él? jelei lettek világunk számára, mert lelket és szívet melengető emberségükkel megmutatták a jóság és a figyelmesség gesztusainak áldásos jelenlétét és valóságát.

Hálát adunk neked Uram azokért az embertársainkért, akik gyöngéd és csendes jelenlétükkel vigasztaló közelséged áldott jelei tudtak lenni azok számára, akik földi útjukat befejezve elindultak a veled való találkozásra.

Hálát adunk neked Uram és magasztalunk téged!

Adj bátorságot, hogy mindazt, amit a járvány idején a világban láttunk, hallottunk és megtapasztaltunk elkötelezettségből, odaadásból, nagylelkűségből és az áldozatot vállaló szeretet tanúságtételeiből, hasznosan tudjuk felhasználni a jelenben és megőrizve kamatoztassuk jövőbeli életünk számára.

Add, hogy példamutató embertársaink helytálló szolgálata legyen valamennyiünk számára bátorítás az emberi közösségért és társadalomért meghozott felelősségvállalásra, a kihívások leküzdésére, világunk lelki és erkölcsi megújulására.  

Hálát adunk neked Uram minden olyan tapasztalatért is, amely a járványhelyzet nehéz napjaiban megmutatta a testi-lelki gyöngeségből származó egyéni megsebzettségünk valóságát és sérülékeny világunk elesettségét.

Add, hogy a beléd vetett hit reménységével tudjunk járni életünk útján, elfogadva biztató szeretetből kinyújtott gondviselő kezed bátorítását és vigasztalását. Ámen.

 


*********


 

KARANTÉNKÁPOLNA

 

 

RÖVID IDŐRE ELKÖSZÜNK

VIDEÓ:

https://youtu.be/R00gaRbbMDs