Üzenet

2021, március 7 to 2021, december 31
Közlemények, üzenetek

 

 

ÜZENET  FELHÍVÁS  KÖZLEMÉNY




 

A kinevezett katonai ordinárius

püspökké szentelése

 

Nagy örömmel és hálatelt szívvel értesítjük Kedves Olvasóinkat, hogy Őszentsége Ferenc pápa 2021. február 18-án kinevezte Mons. Berta Tibort, általános helynökünket Magyarország katonai ordináriusává. Ez az első alkalom szolgálatunk 1994-es újjászervezése óta, hogy az ordinariátus saját papja kapott püspöki kinevezést! Szívből gratulálunk a kinevezett püspök úrnak!

 

A püspökszentelő szentmisére és az új ordinárius beiktatására katonai tiszteletadással kerül sor a budapesti Szent István Bazilikában, 2021. április 10-én, szombaton 10.00 órakor.

 

Sajnos a vírushelyzetre való tekintettel a szertartást zárt keretek között, korlátozott létszámban kell megtartanunk, belépés csak meghívóval lehetséges. A liturgiát online lehet majd követni.

 

Tisztelettel és szeretettel kérünk mindenkit, hogy az új püspököt és az ordinariátus papságát továbbra is támogassa fohászaival, hogy lelkipásztori szolgálatunkat mindenkor Krisztus Urunk legszentebb Szívének szándéka szerint, hűségesen és hatékonyan tudjuk ellátni!

 

 



 

KATONAI ORDINARIÁTUS

-

HONVÉDELMI MINISZTÉRIUM

KATOLIKUS TÁBORI PÜSPÖKSÉG

 

Ünnepi körlevél

 

Tisztelettel közlöm a Katolikus Tábori Püspökség katonalelkészeivel és munkatársaival, a testvéri Szolgálati Ágakkal, Honvédelmi Miniszter Úrral, a honvédelmi tárca elöljáróival, a Magyar Honvédség Parancsnokával, a Honvéd Tábornoki Kar tagjaival, a minisztérium és a honvédség katonáival és valamennyi munkatársával, hogy Ferenc pápánk a Magyarországi Katonai Ordinariátus élére 2021. február 18-án Berta Tibor általános helynök, ezredes urat nevezte ki püspökké.

 

Ez a kinevezés hasonlatos ahhoz az úthoz, ahogyan a Protestáns Szolgálati Ág élére a Magyarországi Református Egyház Zsinata megválasztotta, majd a honvédelmi miniszter kinevezte Jákob János protestáns tábori püspök urat, illetve amiképpen a köztársasági elnök – a miniszterelnök javaslatára – Dr. Benkő Tibor vezérezredes urat a honvédelmi tárca irányításával bízta meg. Mindketten, ahogy Tibor atya is, végig járva a szolgálati feladatok különböző állomásainak számos munkakörét, fokozatosan jutottak el jelenlegi tisztségükbe.

 

Kinevezett püspökünket is végig kísérte megannyi feladat és beosztás a sorköteles katonaságtól a tábori püspökség újra indulásán keresztül a helynöki szolgálatig, megtapasztalva a megbízatásokkal járó magasságokat és mélységeket is.  Lelkipásztori munkát végzett Marcaliban és Kaposváron, majd a katonai ordinariátus megalakítása után központi szolgálatban volt segítségére püspökének a tábori lelkészi tevékenység kibontakoztatásának folyamatában, ahol a kezdetek nehézségeinek megannyi tényezőjét is átélve mindig hűségesen szolgálta az aktuális feladatokban a püspökség életét egységben a honvédelmi vezetéssel.

 

Új püspökünk életútja – talán nem méltatlan ez a megközelítés – sajátságos módon mutat egyfajta hasonlóságot Krisztus Urunk útjához, aki harminc évi rejtettségben élt, míg a nyilvánosság elé lépett.  A rejtettségben formálódott felnőtté, élte meg nemzeti identitását és tanult meg dolgozni.

 

Kedves Püspök atya!

Te is megjártad ezt az utat Somogyország egyik kis falujától az esztergomi Ferences Gimnáziumon keresztül, a papnevelő intézeti közösségen át, a püspökök egymásutánjainak a szolgálatában: katonalelkészként voltál alakulatoknál, helyőrségekben, jártál külmisszióban, s újra meg újra töretlen akarattal építetted a Katolikus Szolgálati Ág jövőjét.  Ebben a közel harminc évi szolgálatban egyfajta biztonságot adtál jelenléteddel mind az ordinariátus papjainak és alkalmazottainak, mind a honvédség katonáinak és munkatársainak.

 

Főtisztelendő Püspök atya!

Közös szolgálatunk ideje alatt sokszor leírtuk és magunkban is tudatosítottuk, hogy a tábori lelkészi szolgálat az egyetemes egyház szolgálata. Tevékenységünk nem izolált a világegyháztól, hiszen annak egyik területét öleli át egy sajátos lelkipásztori küldetésben. Minden megkeresztelt ember szolgálata az egész egyház missziója, a katonai lelkipásztorkodás ugyanakkor egy konkrét területet vállal át ebből a küldetésből. Törekedj arra papjainkkal együtt, hogy elmélyülhessen az egység az egyetemes egyház püspökeivel, a helyi püspöki konferencia tagjaival, s velük együttesen végezd a krisztusi örömhír megélésének és átadásának szolgálatát a magyar egyház és a magyar honvédelem javára! Legyél ezután is figyelemmel a katonacsaládok lelki gondozására a paptestvérek bevonásával, hogy tovább mélyíthessétek ezt a pasztorációt a személyes kapcsolatok, a házasság- és családerősítő hétvégék, a katonák gyermekeinek kialakított programok és a jövőben adódó új lehetőségen keresztül!

 

Ferenc pápánk szerint Jézus nem névjegykártyát adott át nekünk, hanem személyes találkozásra hívott meg minket: „Mester –, hol laksz? Gyertek és meglátjátok!” (Evangélium János szerint 1, 38-39). Jézus sajátos életközösségre hív magához, amelyben azt szeretné, hogy tudjunk időt szakítani az elcsendesedésre, a zsolozsma imádságaira és különösképpen is a szentmise megünneplésére egyénileg és a közösségben egyaránt. Az ezekre fordított figyelem segít, hogy szolgálatunk hatékony lehessen a rád bízott katonák körében.

 

Fogolykiváltó Boldogasszony, Szent István király minden magyar katona patrónusa, Kapisztrán Szent János a katonalelkészek védőszentje segítsen téged is és a rádbízottakat is, hogy életünk Istent dicsőítő himnusszá válhasson!

 

Kedves Paptestvéreim!

Az Úristen ajándékozzon meg benneteket püspökötökkel együtt, hogy az Ő szavára figyelve közösen és egységben tudjatok cselekedni katonalelkészi munkátokban! Bár külön-külön helyőrségben, egymástól sokszor nagyon távoli területeken végzitek a papi szolgálat hagyományos és megannyiszor sokrétűen újszerű feladatait, de ez a szolgálat mégsem elszigetelt. A felszenteltségen kívül összeköt benneteket, hogy hivatásotok az egyház egyetemes missziójából fakad, melynek egysége a püspöktől nyert megerősítő megbízás által válik közös küldetéssé. Őrizzétek és amikor csak tehetitek, közösen műveljétek, amit az Úr az utolsó vacsorán hagyott ránk a lábmosásban és a szentmise alapításának titkában! Maradjatok meg mindkettőben, hogy tettekkel és imádsággal továbbra is megélve az egységet, ki tudjátok nyújtani kezeteket a rászorulók felé!

 

A tábori lelkészi szolgálat ökumenikus jellegű. Isten Szentlelke egységre ösztönöz bennünket. Fontos, hogy a sokrétegű egység érdekében félre tudjuk tenni a részigazságokat, a hagyományokon keresztül átöröklött különbözőségeket. Elgondolkoztatott Ferenc pápa meglátása: az Úr nem megparancsolta az egységet, hanem imádkozott érte, „Szent Atyám, tartsd meg őket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi.” (Evangélium János szerint 17, 11).

 

Hálával tekintek vissza a közösen eltöltött évekre, amelyek során együtt tudtunk munkálkodni a Tábori Rabbinátussal és a Protestáns Szolgálati Ággal a helyőrségek és alakulatok fölkeresésekor, a katonai megemlékezések imádságos fohászaiban, a nagy egyházi és nemzeti ünnepek áhítatos alkalmain.

 

Tisztelt Honvédelmi Miniszter Úr, Tábornok, Tiszt, Altiszt Hölgyek és Urak, s mindnyájan, akik a honvédelem kötelékében szolgálnak!

Először is szeretném megköszönni az elmúlt évek során megtapasztalt együtt gondolkodást, együtt munkálkodást, és azt a nagyvonalú támogatást, melyet mind az ordinariátus, mind személyes létemben megélhettem. Ez az egység valóban hordozza az annyiszor elhangzott felkiáltást: Hazámat szolgálom!

 

Ferenc pápa idei békevilágnapra írt üzenetének témájává tette: A gondoskodás kultúrája a béke útja. A kereszténység ölén született meg és mélyült el a személy fogalma, melynek lényege a kapcsolatok gazdagsága, hiszen a személy mindig igényt formál a közösségi életre. A honvédség intézményes keretei között szolgálók a béke útjának építői, ahol a bajtársiasság és nem az individualizmus, az egymás felé való segítőkész gondoskodás és nem a kirekesztés vezeti őket. A tábori lelkészi szolgálat különböző ágai ebben szeretnének a jövőben is segítő támogatást nyújtani sajátságos eszközeikkel, egységben egymással, egységben a honvédelem vezetésével, egységben nemzetünkkel és mindazokkal, akik a békét szövetségben szolgálják.

 

Szeretett Testvéreim, Katonalelkészek, a Katonai Ordinariátus Munkatársai!

Amikor köszöntöm Berta Tibor kinevezett tábori püspököt, megragadom az alkalmat arra is, hogy egyben búcsúszót mondjak felétek, a minisztérium és a honvédség vezetése, valamennyi katonája és munkatársa felé. Bár egyházjogilag továbbra is az ordinariátus tagja maradok, de megváltozik a szolgálati viszonyom, hiszen magam is alárendelt leszek abban a küldetésben, amelyben tíz évig szolgálhattam.

 

Hálásan köszönöm, amit kaptam közvetlen környezetemtől és mindazoktól, akikkel a honvédségben találkoztam.

 

Kívánom, hogy a Jóisten áldása kísérje továbbra is életünket és szolgálatunkat, őrizve az egységet az együttes munkálkodásban és a közös küldetésben!

 

Imádsággal és testvéri szeretettel:

 

Bíró László püspök,

kiérdemesült katonai ordinárius

 


 

FERENC PÁPA ÜZENETE

a 2021. év  NAGYBÖJTJÉRE

„Íme, felmegyünk Jeruzsálembe…” (Mt 20,18)

Nagyböjt:

a hit, a remény és a szeretet megújításának ideje


 

Kedves Testvérek!

Amikor Jézus előre közli tanítványaival szenvedését, halálát és feltámadását, mely az Atya akaratának teljesítéseként fog megvalósulni, akkor küldetésének legmélyebb titkát tárja fel előttük, és meghívja őket, hogy ők is vegyenek részt ebben a küldetésben a világ üdvösségéért.

Nagyböjti utunkon, mely a húsvéti titok ünneplése felé halad, arra emlékezünk, aki „megalázta magát, és engedelmeskedett a halálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2,8). A megtérés ezen időszakában megújítjuk hitünket, merítünk a remény „élő vizéből”, és nyitott szívvel fogadjuk Isten szeretetét, aki mindannyiunkat testvérré formál Krisztusban. Húsvét éjjelén megújítjuk keresztségi ígéreteinket, hogy a Szentlélek működésének köszönhetően új emberré szülessünk. De ezt a nagyböjti utat, akárcsak a keresztény élet egész zarándokútját, már most a feltámadás fénye világítja be, mely irányítja mindazok érzéseit, viselkedését és döntéseit, akik Krisztust kívánják követni.

A böjt, az ima és az alamizsna Jézus tanítása szerint (vö. Mt 6,1–18) megtérésünk feltételei és kifejezőeszközei. A szegénység és az önmegtagadás útja (a böjt), a megsebzett emberre való odafigyelés és a róla való szeretetteljes gondoskodás (az alamizsna), és az Atyával folytatott gyermeki párbeszéd (az ima) lehetővé teszi az őszinte hit, az élő remény és a tevékeny szeretet megvalósulását.

 

1. A hit arra hív bennünket, hogy befogadjuk az Igazságot, és tanúságot tegyünk róla Isten és minden testvérünk előtt.

Ebben a nagyböjti időszakban a Krisztusban kinyilvánuló Igazság befogadása és megélése elsősorban azt jelenti, hogy megnyitjuk szívünket Isten igéje előtt, melyet az Egyház nemzedékről nemzedékre továbbad. Ez az Igazság nem az értelem szüleménye, mely néhány kiválasztott, kiváló vagy tekintélyes elmének van csak fenntartva, hanem olyan üzenet, amelyet megkapunk, és megérthetünk azon szív bölcsességének köszönhetően, amely nyitott Isten nagyságára, aki már azelőtt szeretett bennünket, mielőtt mi tudatára ébredtünk volna. Ez az Igazság maga Krisztus, aki azáltal, hogy teljesen magára vette emberségünket, Úttá – sokat kívánó, de mindenki előtt nyitott Úttá – tette magát, mely elvezet az Élet teljességére.

Az önmegtagadásként megélt böjt abban segíti azokat, akik azt szívük egyszerűségében vállalják, hogy újra felfedezzék Isten ajándékát, és megértsék az ő képére és hasonlatosságára való teremtettségünket, amely őbenne találja meg beteljesedését. Az önként vállalt szegénység megtapasztalásával az, aki böjtöl, szegénnyé lesz a szegények közt, és felhalmozza a kapott és szétosztott szeretet kincseit. Ha a böjtöt ily módon fogjuk fel és éljük meg, az segít szeretni Istent és felebarátainkat, mivel – ahogy Aquinói Szent Tamás tanítja – a szeretet olyan mozgás, amely figyelmünket a másik felé fordítja, és őt önmagunkkal egynek tekinti (vö. Fratelli tutti [Mindnyájan testvérek] enciklika [a továbbiakban: FT], 93).

nagyböjt arra szolgáló idő, hogy higgyünk, vagyis befogadjuk Istent az életünkbe, és megengedjük neki, hogy „lakást vegyen” nálunk (vö. Jn 14,23). A böjtölés azt jelenti, hogy felszabadítjuk életünket mindattól, ami azt megterheli – az igaz és hamis információk és a fogyasztási cikkek áradatától is –, hogy kitárjuk szívünk ajtaját az előtt, aki egészen szegényen, mégis „kegyelemmel és igazsággal telve” (Jn 1,14) érkezik hozzánk: az Üdvözítő Isten Fia előtt.

 

2. A remény mint „élő víz”, mely lehetővé teszi utunk folytatását

A szamariai asszony, akitől Jézus inni kér a kútnál, nem érti, amikor Jézus azt mondja, hogy „élő vizet” tudna neki adni (Jn 4,10). Először természetesen a hétköznapi vízre gondol, Jézus ellenben a Szentlelket érti rajta, akit bőségesen ad majd a húsvéti misztériumban, és aki belénk önti a reményt, mely nem csal meg. Jézus már akkor beszél a reményről, amikor szenvedését és halálát meghirdetve azt mondja, hogy „harmadnapra feltámad” (Mt 20,19). Jézus arról a jövőről beszél, melyet az Atya irgalma tárt elénk. Jézussal és neki köszönhetően remélni azt jelenti, hogy hisszük: a történelem nem zárul le hibáinkkal, erőszakos és igazságtalan tetteinkkel, a Szeretetet keresztre feszítő bűnnel. Azt jelenti, hogy átszúrt Szívéből az Atya bocsánatát merítjük.

A mai, gondokkal teli időben, amikor minden törékenynek és bizonytalannak tűnik, provokációnak tűnhet reményről beszélni. A nagyböjt azonban épp arra szolgál, hogy reméljünk, hogy tekintetünket újra Isten türelme felé fordítsuk, aki továbbra is gondját viseli teremtésének, jóllehet mi gyakran rosszul bántunk vele (vö. Laudato si’ [Áldott légy] enciklika, 32–33; 43–44). Ez a remény a kiengesztelődésre irányul, melyre szenvedélyesen buzdít bennünket Szent Pál: „Engesztelődjetek ki Istennel” (2Kor 5,20). Azáltal, hogy a bűnbocsánat szentségében, amely megtérésünk útjának középpontjában áll, bocsánatot nyerünk, mi is bocsánatot adókká válunk: mivel mi magunk is kaptuk, továbbadhatjuk azt másoknak, ha képesek vagyunk a figyelmes párbeszédre és felkaroljuk a megsebzett embereket. Isten megbocsátása – a mi szavainkon és tetteinken keresztül is – lehetővé teszi, hogy a testvériség húsvétját éljük meg.

A nagyböjt folyamán figyeljünk jobban arra, hogy „biztató szakkal szóljuk, melyek bátorítanak, erőt adnak, vigasztalnak, előrelendítenek, és ne olyan szavakkal, amelyek megaláznak, elszomorítanak, bosszantanak és semmibe vesznek” (FT, 223). Ahhoz, hogy reményt önthessünk másokba, néha elég egyszerűen „kedves embernek lenni, aki félreteszi saját gondjait és teendőit annak érdekében, hogy figyelmet szenteljen, mosolyt ajándékozzon, biztató szót szóljon, teret adjon a meghallgatásra az általános közöny közepette” (uo. 224).

Az elmélyedésben és a csendes imádságban inspirációként és belső fényként kapjuk a reményt, amely megvilágítja küldetésünkkel kapcsolatos kihívásokat és döntéseket: íme, ezért olyan fontos, hogy elmélyülten imádkozzunk (vö. Mt 6,6), és találkozzunk – a rejtekben – a mi gyengéden szerető Atyánkkal.

nagyböjt reménnyel való megélése annak átérzését jelenti, hogy Jézus Krisztusban tanúi vagyunk az új korszaknak, amikor Isten „újjáteremt mindent” (vö. Jel 21,1–6). Azt jelenti, hogy megkapjuk Krisztus reményét, aki életét adja a kereszten, és akit Isten harmadnapra feltámaszt, és hogy „mindig készen állunk arra, hogy bárkinek megfeleljünk, aki a [bennünk élő] remény indoklását kéri [tőlünk]” (1Pét 3,15).

 

3. Hitünk és reményünk legtökéletesebb megnyilvánulása a szeretet, melyet Krisztus nyomdokain járva az emberekre való odafigyelésben és a velük való együttérzésben élünk meg.

A szeretet annak örül, amikor a másikat növekedni látja. Ezért szenved, ha a másik bajban van: ha magányos, beteg, hajléktalan, megvetett vagy szűkölködő… A szeretet a szív késztetése, mely kiszólít magunkból, és megteremti az osztozás és a közösségvállalás kötelékeit.

„A társadalmi szeretetből kiindulva előrehaladhatunk a szeretet civilizációja felé, amelyre mindannyian meghívottnak érezzük magunkat. Egyetemes dinamizmusával a szeretet új világot képes építeni, mert a szeretet nem egy meddő érzelem, hanem a legjobb módja annak, hogy hatékony utakat találjunk a fejlődéshez mindenki számára” (FT, 183).

A szeretet ajándék, mely értelmet ad életünknek, és lehetővé teszi, hogy a rászorulókra családtagként, barátként és testvérként tekinthessünk. A kevés, ha szeretettel megosztjuk, sosem fogy el, hanem az élet és a boldogság forrásává válik. Így történt a száreptai özvegyasszony lisztjével és olajával, aki hamuban sült lepénnyel kínálta Illés prófétát (vö. 1Kir 17,7–16); és a kenyerekkel, melyeket Jézus megáld, megtör és a tanítványoknak ad, hogy szétosszák a tömegnek (vö. Mk 6,30-44). Ugyanez történik a mi adományunkkal is, akár kicsi, akár nagy, amikor örömmel és egyszerű természetességgel adjuk.

A szeretet nagyböjtjének megélése azt jelenti, hogy gondját viseljük azoknak, akik a koronavírus-járvány miatt szenvednek, elhagyottnak érzik magukat vagy aggódnak. A jövő miatti nagy bizonytalanság idején, ha emlékezetünkbe idézzük, amit az Úr az ő Szolgájának mondott: „Ne félj, mert megváltottalak” (Iz 43,1), szeretetünkkel bizalmat közvetítünk és megéreztetjük velük, hogy Isten gyermekeiként szereti őket.

„Csak a szeretet által átformált, a másik ember méltóságát felismerő látásmóddal lehet a szegényeket mérhetetlen méltóságukban elismerni és megbecsülni, saját életstílusukban és kultúrájukban tiszteletben tartani, és így a társadalomba valóban integrálni” (FT, 187).

Kedves Testvérek! Életünk minden szakasza arra szolgáló idő, hogy higgyünk, reméljünk és szeressünk. Ez a felhívás, hogy a nagyböjtöt a megtérésnek, az imádságnak és javaink megosztásának útjaként éljük meg, segítsen bennünket abban, hogy közösségi és egyéni emlékezetünkben átgondoljuk az élő Krisztusból fakadó hitet, a Szentlélek fújása által ébresztett reményt és az Atya irgalmas szívéből kiapadhatatlanul forrásozó szeretetet.

Mária, a Megváltó édesanyja, aki hűen áll a kereszt tövében és az Egyház szívében, támogasson bennünket szeretetteljes jelenlétével, és a feltámadott Úr áldása kísérjen bennünket a húsvét fénye felé vezető utunkon!

 

Kelt a Lateráni Szent Jánosnál, 2020. november 11-én, Tours-i Szent Márton emléknapján.

 

Ferenc

 



2021. ÉVI NAPTÁRAINK

 

A Katolikus Tábori Püspökség/Katonai Ordinariátus megjelentette az immár hagyományos fali- és zsebnaptárat a 2021. évre a HM Zrínyi Kiadó gondozásában.

A naptárak - melyekben az egyházi év liturgikus ünnepei és a fegyvernemi védőszentek mellett az állami, nemzeti, katonai ünnepek, emléknapok, csapatünnepek és fegyvernemi napok is szerepelnek - a katonalelkészektől vagy a püspökség hivatalától térítésmentesen igényelhetők.

Kérjük, hogy amennyiben szeretne a naptárakból rendelni, szíveskedjék egy e-mailt küldeni a központi levelező rendszeren keresztül a ktp@hm.gov.hu címre, amelyben adja meg azt a címet, ahová a kért naptárat/naptárakat elküldhetjük.

 



 

EGYÜTT SIKERÜL

FOHÁSZ

A MAGYAR HONVÉDSÉG

KATONÁIÉRT


 

Örökkévaló Urunk!

A viharos világjárványban újra és újra magasztalunk téged atyai gondviselésed jóságáért, és kérve kérünk, hallgasd meg fohászainkat!

 

A mindennapok nehézségei között is hálásan köszönjük, hogy megannyi embertársunk szemében éles fényként ott ragyog az a gondoskodó önzetlenség, amelynek birtokában nagy bátorsággal és figyelmes szeretettel tudnak áldozatot hozni szeretteikért és felebarátaikért.

 

Oltalmazó kezeidbe ajánljuk Urunk az egész emberi közösséget, nemzetünket, országunkat, családjainkat, gyermekeinket!

Add, hogy a békesség derűje járja át valamennyiünk szívét és lelkét, hogy támaszra találjunk egymásban a kölcsönös szeretet által!

 

Gyógyító kezeidnek áldása legyen erőforrás a tudomány szakembereinek és az egészségügyben dolgozóknak; kérünk, segítsd őket áldozatos, életmentő szolgálatukban!

Segítsd a hatóságokat, hogy rendelkezéseikkel elősegítsék a járvány leküzdését és a nyugalom rendjének biztonságot adó megteremtését!

 

Védelmező kezeiddel áldd meg a Magyar Honvédség katonáit, honvédelmi alkalmazottait, kormánytisztviselőit, hogy továbbra is állhatatosak maradjanak hazánk biztonságának és társadalmunk békéjének szolgálatában, mely által lehetőséget teremtenek mindazoknak, akik az emberi élet fönntartásáért dolgoznak!

 

Segítsd Urunk, azoknak a bajtársainknak szolgálatát,

akik a kórházakban látják el feladataikat,

akik a közintézményeket őrzik,

akik járőröznek településeinken,

akik a fertőtlenítő mentesítéseket végzik.

Add, hogy bátor helytállással végezzék feladataikat, megfontolt magatartásuk pedig a felelősségteljes emberség vonzó példájává váljon mindenki előtt!

 

Közbenjáró imánkkal kitartó erőt és türelmet kérünk azoknak a katonatársainknak, akiket a vírus megfertőzött, s akik a járvány miatt a betegség fájdalmaival és nehézségeivel küszködnek!

Oltalmazó segítségeddel vedd őket gyámolító kezedbe és enyhítsd megpróbáltatásaikat! Áldd meg őket, hogy érezzék gondviselő és irgalmas jóságod közelségét!

 

Mindenható Urunk, atyáink Istene! Hálát adunk neked életünk minden pillanatáért! Kérve kérünk, adj odaadó lelkületet, hogy hitünk újra és újra erőre kapjon, s így helytálló bátorsággal tudjuk végezni szolgálatunkat a te dicsőségedre, felebarátaink és bajtársaink javára!

Kérünk, Urunk, segíts továbbra is mindannyiunkat, akik a Magyar Honvédségben szolgálunk, hogy rendületlen bátorsággal végezzük feladatainkat a járvány leküzdésében!

Hisszük, hogy a te segítségeddel együtt sikerül! Ámen.

 


 

Hálát adunk neked Uram

és magasztalunk téged!

 

Hálát adunk neked Uram azoknak az embertársainknak a helytállásáért, bátorságáért és emberszeretetéért, akik a koronavírusos betegeket gyógyítják és ápolják, mindazokért, akik most is élen járnak a járvány elleni küzdelemben.

Hálát adunk neked Uram azokért az embertársainkért, akik meg tudják mutatni a közelség nagyszerűségét, a gondoskodó szeretet finomságát, az áldozatvállalás nemes cselekedeteit.

Hálát adunk neked Uram, hogy a mostani viszontagságos időben olyan embereket adsz a világnak, akik megannyi erőfeszítéssel és nagylelkű elkötelezettséggel végezik munkájukat és szolgálatukat, akik szent bátorsággal néznek szembe a vészhelyzet minden viszontagságával és nehéz körülményével.

Hálát adunk neked Uram azokért az embertársainkért, akik a te szereteted és áldott közelséged élő jelei világunk számára, mert lelket és szívet melengető emberségükkel megmutatják a jóság és a figyelmesség gesztusainak áldásos jelenlétét és valóságát.

Hálát adunk neked Uram azokért az embertársainkért, akik gyöngéd és csendes jelenlétükkel vigasztaló közelséged áldott jelei tudnak lenni azok számára, akik földi útjukat befejezve elindultak a veled való találkozásra.

Hálát adunk neked Uram és magasztalunk téged!

Adj bátorságot, hogy mindazt, amit a járvány idején a világban látunk, hallunk és megtapasztalunk elkötelezettségből, odaadásból, nagylelkűségből és az áldozatot vállaló szeretet tanúságtételeiből, hasznosan tudjuk felhasználni a jelenben és megőrizve kamatoztassuk jövőbeli életünk számára.

Add, hogy példamutató embertársaink helytálló szolgálata legyen valamennyiünk számára bátorítás az emberi közösségért és társadalomért meghozott felelősségvállalásra, a kihívások leküzdésére, világunk lelki és erkölcsi megújulására.  

Hálát adunk neked Uram minden tapasztalatért, amely a járványhelyzet nehéz napjaiban megmutatja a testi-lelki gyöngeségből származó egyéni megsebzettségünk valóságát és sérülékeny világunk elesettségét.

Add, hogy a beléd vetett hit reménységével tudjunk járni életünk útján, elfogadva biztató szeretetből kinyújtott gondviselő kezed bátorítását és vigasztalását. Ámen.