A Katolikus Tábori Püspökség 2022. évi versmondó versenye

A HM Katolikus Tábori Püspökség 15. alkalommal hirdet versmondó versenyt a HM-MH-ban szolgálatot teljesítő katonák, honvédelmi alkalmazottak, kormánytisztviselők 10-15 éves (2007-2012-ben született) gyermekeinek.

IDEJE:

2022. december 6. kedd, 17 óra 00 perc

 

HELYE:

Katolikus Tábori Püspökség, Budapest V. kerület Szabadság tér 3.

 

 JELENTKEZÉSI LAP:

hm-ktp-versmondo-jelentkezesi-lap.doc (73 kB)

 

A ZSŰRI TAGJAI:

Vargha Tamás HM parlamenti államtitkár, miniszterhelyettes

Bozó Tibor vezérőrnagy, MHP törzsfőnök

Kovács Gábor Dénes színész-pedagógus, a Magyar Cirkusz és Varieté Képzési főigazgatója

Kubik Anna Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes művész

Takács Tamás ezredes, lelkészi kar vezető

Zsuffa Tünde író, az Esztergom-budapesti Érsekség sajtófőnöke

 

A VERSENY DÍJAI:

I. helyezett: 40000 Ft értékű könyvutalvány, valamint meghívást nyer (a honvédségnél szolgáló szülővel együtt) a 2023. évi 63. Nemzetközi Katonai Zarándoklatra Lourdes-ba (2023. május 11-14.).

II. helyezett: 30000 Ft értékű könyvutalvány, valamint térítésmentes részvétel a 2023. évi Környezet- és természetvédelmi gyermektáborunk valamelyik turnusában Karmacson. (I. turnus: 2023. július 02. - 2023.július 07. vagy 2023. július 16. - 2023. július 21.)

III. helyezett: 25000 Ft értékű könyvutalvány, valamint térítésmentes részvétel a 2023. évi Környezet- és természetvédelmi gyermektáborunk valamelyik turnusában Karmacson. (I. turnus: 2023. július 02. - 2023. július 07. vagy 2023. július 16. - 2023. július 21.)

valamint különdíjat ajánl fel:

• Magyarország Honvédelmi Minisztere,
• a Honvédelmi Minisztérium Parlamenti Államtitkára,
• a Magyar Honvédség Parancsnoka, 
• a Katolikus Tábori Püspökség.

 

A VERSENY MENETE ÉS RENDJE:

A verseny két fordulóban történik, befejezése kb. 19.30–20.00 óra között várható.Az 1. fordulóban a felhívásban szereplő kötelező verset kell elszavalni, a 2. fordulóban a felhívásban megadott versek egyikét kell elmondani.

A versek elszavalásának sorrendjét a verseny előtt sorszámok húzásával döntjük el: a versenyző gyermek az általa kihúzott sorszám alapján szerepel mind a két fordulóban.

A verseny megkezdése előtt Kovács Gábor Dénes színészpedagógus szól néhány szót a gyerekekhez szakmai tanácsot adva. 

A zsűri rövid bemutatása után kezdődik el a verseny. A sorszám alapján szólítják majd ki az egyes versenyzőket, elmondva röviden azokat az információkat, amelyeket megadtak a jelentkezési adatlapon.

A versmondó gyermek a közönségnek háttal állva, a szemben ülő zsűrinek mondja el a verset mindkét fordulóban. A két forduló között rövid szünetet tartunk, mely alatt a zsűri értékeli az elhangzottakat. A második forduló utáni szünetben dönt a zsűri az eredményről, majd ezt követi az eredményhirdetés.

 

A verseny első fordulójában kötelező szavalatként az alábbi verset kell elmondani:

Móra Ferenc: Esti imádság

A második fordulóban az alábbi költemények egyikét kell elszavalni:

Berda József: Csöndes erdő: Isten virágzik bennem!

Jékely Zoltán: Háborúból

Jókai Anna: Ima Magyarországért (részlet)

Jókai Anna: Nagycsütörtök

Kisfaludy Sándor: A legszebb gyöngy

Nemes Nagy Ágnes: Téli angyal

Szabó Magda: Fű

Vajda János: Húsz év múlva

Vajda János: Őszi tájék

Nagy Gáspár: A kincsről ami van

A költemények a felhívás után találhatók.

 

A jelentkezés módja: a kitöltött jelentkezési adatlap megküldésével a püspökség központi katonai e-mail címére: ktp@hm.gov.hu

JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ: 2022. november 21. hétfő 17.00 óra

Tájékoztatásért felelős személy: Dombóvári Piroska őrnagy

Tel.:+3630/900-1886 E-mail: ktp@hm.gov.hu

LETÖLTHETŐ PLAKÁT: 

plakat-3.pdf (733 kB)

 

A ZSŰRI AZ ALÁBBI SZEMPONTOK SZERINT ÉRTÉKEL:

 1. Hibátlan szövegismeret.

2. Tiszta, helyes beszéd.

3. Az előadásmód és arcjáték összhangja.

4. Kapcsolat a hallgatósággal.

5. Megfelelő hanghordozás és hangerő.

6. A vers hangulatának, zeneiségének érzékeltetése.

7. A szöveg logikai szüneteinek betartása.

8. A szavaló magatartása, viselkedése, öltözete.

 

VERSEK 

KÖTELEZŐ VERS:

Móra Ferenc: Esti imádság

A háborús gyermekszobában

 

Ki fényesebb vagy, mint a csillagok

S oly nagy, amilyen kicsi én vagyok,

Én nem tudom, mi az a háború,

De látom, hogy mindenki szomorú.

A katonák dolgát se értem én,

Csak a könyűt édes szülőm szemén

És reszketek, mint a fiókmadár –

Uram, a háborút parancsold vissza már!

 

Hogy miért bocsájtottad szabadon,

Szent akaratod én nem kutatom –

De ládd, azóta meghalt a derű,

A kenyerünknek íze keserű,

Még a kakas-szós hajnal is setét,

Hallgatni félek este a mesét,

Álmomba mindig ég a babavár –

Uram, a háborút parancsold vissza már!

 

Térdelve kérlek, szóm zokon ne vedd,

Hisz hogy szállhassak pörbe én veled:

De fű, de fa, de sok madárhalott,

Jó isten, téged mivel bánthatott?

S örömed abba néked lehet-e,

Hogy árvával van a világ tele,

Ki azt se tudja, hogy ő árva már? –

Uram, a háborút parancsold vissza már!

 

Ki ott villámlasz a kardok hegyén,

Mint a nagyoktól sokszor hallom én,

Az emberszívbe költözz már bele –

Az istennek csak ott lehet helye.

Nőjjön virág a holtak sírjain,

Az élőnek ne légyen élte kín,

Áldva nézzen föl rád a földhatár –

Uram, a háborút parancsold vissza már!

 

VÁLASZTHATÓ VERSEK: 

Jékely Zoltán: Háborúból

Kérdezzétek csak meg a köveket:

akarták-é ezt a históriát?

Faggassátok a földet, az eget:

Kellett nekik ez az iszonyúság?

 

Vegyétek sorra az állatokat,

kikkel egy-földön élünk idelent:

akartak-é ily szörnyű dolgokat?

Legfeljebb a hiéna mond igent.

 

Fogjátok vallatóra a Napot,

szólíttassék a négy örök elem,

Míg mélyből-magasból ránk nem zokog

a lelketrázó, óriási NEM!

 

Csak néhány ember szegi fel fejét,

s habzó szájjal, dühöngő-esztelen

hörgi világgá vad feleletét:

“Igen, igen! Én akartam, Igen!”

 

 

Szabó Magda: Fű

Oly kis lelkem van, hogy ilyen parányi

nincs senkinek talán.

Beszélek én, de hangom is pici,

hát nem figyelsz reám,

azt sem tudod,

hogy katona vagyok,

mert én nagyon kis katona vagyok,

engem nem is látsz, csak a kardomat;

van ám sok kardom, forgatom,

villogtatom, suhogtatom,

még tisztelgésre is kirántom,

szigorú az én kapitányom,

nem szól, de süvölt cudarul,

fél ám a bokor, lelapul.

S tudod,

én olyan katona vagyok,

hogy nem magam ülöm meg a lovat,

hanem a lovam engem:

csiga meg lepke meg esőcsepp

meg szöcske ül a nyeregben,

de nem haragszom, oly piciny szívem van,

nem fér abba harag,

ha indulok, megyek gyalog,

viszem a lovamat,

s ha fáradok

se búsulok,

inkább dúdolgatok,

este, ha feljön a csillag,

elhallgatok.

Hajolj felém, tanulj meg engem,

próbáld meghallani csepp hangomat,

hogy rám ismerj, ne légy olyan magad,

olyan tökéletesen egymagad,

ha egyszer neveden szólítalak

a föld alatt,

s feléd fordítom sose látott,

igazi arcomat.

 

 

Jókai Anna: Ima Magyarországért(részlet)

Öregisten, Nagyisten

ha Te nem, ki segítsen?

Sovány lakomára

nohabort kínáltak

s akik ezt megitták

bódultakká váltak.

(… csak csendesen, ne siránkozz,

halkan szólj elkábult hazánkhoz)

Öregisten, Nagyisten

érted sóvárog ma minden

akik hortyognak szanaszét

vagy éberen vigyáznak

síkos savas eső alatt

biz egyformán áznak.

(… csak csendesen, mind aki lázad,

báránybőr jelmezben figyelik a házad)

 

Öregisten, Nagyisten

kit kövessünk s kit nem?

Érlelj az eszmében de a rögeszmét távoztasd

hisztériát űzz el indulatunk meghagyd

a reánk szabott leckét beteljesíthessük

gőgösek se legyünk kétségbe se essünk

nácítudat, bolsitudat

csak álarc a Szörnynek

egyképp meggyötörtek

lám egymásra törnek

gonosz század elment

nehéz évek jönnek

melegítsd eszünket, okosítsd szívünket,

biztass hogy a testvérharc megszűnhet

göngyöld e földgolyót, írjad köntösébe

édes hazánkat annak is kellős közepébe

a lapulást-alkuvást váltsa már valódi béke…

Annyi gyalázatos koron át

őrizd meg számunkra misztikus koronád.

(csak csendesen, akinek füle van, hallja;

a látónak látható, hasad az Ég alja)

Öregisten, Nagyisten

mit akarjunk s mit nem:

törvényed vezessen

hogy e kis nép oda ne vesszen

át ne lyukadjon helyünkön a térkép

ki ne radírozzon a világi lét végképp

serkentsd fel szolgád, a Magyarok Istenét

kend meg könnyektől elhomálylott szemét

küldd le a magasból újra e véres-veres földre

tartsd köztünk szellemét most és mindörökre.

(A Születés előtt túl hosszú volt az Ádvent

– hiszen az életünk hovatovább ráment –

mielőtt nem késő, Te mondd ki az Áment.)

 

 

Jókai Anna: Nagycsütörtök

Mezey Katalin születésnapjára

…meg kell a mieink lábát mosni,

amíg bírja a térd és hajlik a derék,

mindig friss vizet vinni a tálban,

amíg a hús kihűl és a lélek felég.

 

Habfürdő és illóolaj.

Kis, puha talpak, eleven emlék.

Gyereklábak a tenyeremben:

régen volt ez a „nemrég”.

 

Anyám kékeres bokája és a behajló karom –

még minden este odamennék,

szivaccsal, szappannal elbajlódva,

még mindig a szolgája lennék…

 

De már csak a világ maradt,

a világ egyre kérgesebb lába,

azt fürdetem, dörzsölgetem:

ne mondd, hogy hiába!

 

Lehet, hogy Te mész el –

lehet, hogy én;

a szürke zsírcsík megül

az edény peremén.

 

Az utolsó vacsorához

talán meg sem is hívnak,

de a kereszt alatt ott leszünk

azok közt, akik sírnak.

 

 

Nemes Nagy Ágnes: Téli angyal

Ül a vékony Mária

És ölében a fiú

Szélfúvásnyi gyenge zajt hall

Összerezzen: itt az angyal

S ő is tudja: minden angyal

Iszonyú

 

Iszonyú szél volt márciusban

Nagy piros égbolt szél-parázs

Nem volt este hogy lehussant

S óriás volt óriás

Szélborzolta sas-színű szárnya

Be se fért a cseppnyi házba

 

Kint maradt a fél palástja

És a szeme barna árnya

Vadmadáré karikás

Hogy dülöngött az a ház

Jött az ajtón ablakon

Jött fedélen és falon

Mész között kő között

Négy égtájról körbefújó

Szélsuhogásba öltözött

 

Most az angyal hóban áll

És a hó most térdig ér

Egymagában áll a háznál

Némábban a némaságnál

Hóba tűzött régi nádszál

Hó-belepte sziklevél

 

 

Vajda János: Húsz év múlva

(Gina emlékkönyvébe)

Mint a Montblanc csucsán a jég,

Minek nem árt se nap, se szél,

Csöndes szívem; többé nem ég;

Nem bántja újabb szenvedély.

 

Körültem csillagmiriád

Versenyt kacérkodik, ragyog,

Fejemre szórja sugarát;

Azért még föl nem olvadok.

 

De néha csöndes éjszakán

elálmodozva egyedül -

Mult ifjuság tündér taván

Hattyúi képed fölmerül.

 

És ekkor még szivem kigyúl,

Mint hosszu téli éjjelen

Montblanc örök hava, ha túl

A fölkelő nap megjelen...

 

 

Vajda János: Őszi tájék

Az égen a felhő egymást üzi-hajtja.

Suhogva a parton hajlong a sikár.

Csóválja fejét a hegyélen a makkfa:

Hogy oda megint az örömteli nyár!

Gyülemlik a holló, varjú kavarogva.

A cinege fázik a tüskebokorba'.

A kerti haraszton zokogja a szél:

Elhervad a rózsa, lehull a levél.

 

Elhervad a rózsa, lehull a levél!

Ezért születünk hát, ez az életi cél?

Csak eddig a pálya, semmit se tovább,

Vagy itten az ember csak öltözik át?

Mi itten örök: a halál-e vagy a lét?

Hol itten a kezdet, hol és van-e vég?

Mi itt a csalódás, hol itten az álom,

Vajh innen-e, avvagy túl a határon?

 

Az égen a felhő egymást üzi-hajtja.

Bujdosni a tarlón indul a katang.

Elnémul az erdő, elszállt a galambja.

Siránkozik a falubéli harang.

Mezőkön az árnyék, tengereken hab

Mulik, születik, mint mára a holnap.

A szemfödelet rángatja hideg szél:

Elhervad a rózsa, lehull a levél.

 

Elhervad a rózsa, lehull a levél!

Hiába hisz ember, hiába remél?

Hát semmi, de semmi, ami vigasztal

Ott túl amaz árkon újra tavasszal?

Ereszkedik a ravatal a gödörbe.

Dörögnek a hantok: örökre, örökre.

A sírra borul le hű szerető:

Semmit soha vissza a temető?!

 

Az égen a felhő egymást üzi-hajtja.

Lemegy a nap. A nyáj hazatér.

Távolba vesz el halk, méla kolompja.

Kiált a kuvik, száll a denevér.

Sírhalmot ölelve az anya zokog.

- Majd kigyul a csillag, kisüt a hold.

S ott fenn a keresztfán suttogja a szél:

Kinyílik a rózsa, kihajt a levél!

 

 

Nagy Gáspár: A kincsről ami van

Hajnali szép dallamba zárt,

szívnyi szelencébe csukott,

föld mélyébe titkon rejtett,

oszthatatlan közös kincsünk.

 

Hogyha elvész, nemzet vész el,

s hangtalanná foszlik minden,

még a sírás szabadságát

is tagadják… azt kell hinnem

 

amit látnak vak szemekkel,

honnan a könny előgördül.

Mért titkolja ez az ország,

gyász vagy remény van-e fölül?

 

Jó volna, ha véget érne

egyszer ez a szörnyű álság,

s jönnének bátor fiai

hűségükkel, hogy megváltsák!

 

Árva dallam… lányka-hangon

s belénk költözik a lélek,

déli harang brongásával

szól a kórus: élek, élek!

 

Fűszál hegyéről a harmat

gyöngyét ajánlja az Égnek,

mekkora kincs mikor ének

üzenhet a Mindenségnek!

 

Kisfaludy Sándor: A legszebb gyöngy

Van egy gyöngye a világnak,

Létünk legfőbb értéke,

Minden földi boldogságnak

Kútfeje s legszebb éke;

 

Melynek remegő tükrében

A szív magát képzeli,

S adóvevő örömében

Fájdalmait öleli.

 

De a nagy világ zajában

Az csak ritkán láttatik,

A romlott szív birtokában

Soha nem találtatik.

 

Csak szelíd s jó embereknél

Fakad égi forrása,

Érzékeny s meleg szíveknél

Tenyészik szent áldása.

 

Mely jó isten adománya

Ez a ritka drága kincs?

Mely szent érzet alkotmánya

Hogy el földön mássa nincs?

 

Egykor szívem nagy ínségét

Barátomnak beszéltem,

S érettem hullatott könnyét

E szép gyöngynek ítéltem.

 

 

Berda József: Csöndes erdő: Isten virágzik bennem!

Vágner Jenőnek

Illatáramban forgok

húsos ízeken,

tovább-beljebb...

Ó, Isten végtelen lehelete,

tiszta erdő levegője!

Ma körülcsókoltál

szereteteddel –

kövekbe-zárt

barbár álmodót...

Mert nagy a te győzelmed

mélytitkú Isten,

virágos tenyeremen meghaltak

minden gyönge bölcseid.

Én mégis színed elé menekültem

a hazug városokból,

hogy téged ízleljelek

a kékhajú harmóniában...

Madaraid

és bogárkáid zsoltárában

énekelsz

kétségbeesett fiadnak

szétbomlott örömöt: -

áldott legyen

az igazak csöndje!

És én - tékozló fiú - az égő hajnalban –

leborulok a báránylelkű fűveken,

mélynyakú fűvek között kitárulni,

hogy akácos harangok vigyék tovább:

megfulladtam benned

csodálatos Isten... -