„Legyen nekem a te szavaid szerint!”

A boldogságos Szűz Mária életpéldáját állította a jelenlévők elé szentbeszédében Berta Tibor dandártábornok, tábori püspök szeptember 10-én, szombaton a HM Katolikus Tábori Püspökség 26. Nemzeti Katonai Zarándoklatán és Családi napján, melyet idén Gödöllő-Máriabesnyőn a Nagyboldogasszony Bazilikánál rendeztek meg.

Bár esőfelhők lógtak az égen, a Gondviselés mégis kegyes volt szombaton a fél hétkor útnak induló közel hatvan zarándokhoz, akik a borús idő ellenére vállalkoztak a Nemzeti Katonai Zarándoklat 11 kilométeres gyalogmenetére Markovics Milán Mór őrnagy, pasztorális helynök vezetésével. Újságírói kérdésre elmondta: az a benyomása, hogy a katonáknak kell ez a fizikai kapcsolódási pont is a zarándoklathoz. „Ismerjük a régi mondást, hogy ép testben ép lélek, és egyébként az eredeti latin mondás sokkal jobban utal arra, hogy akinek a lelke rendben van, annak a teste is rendben lesz, és fordítva is így van.” Kiemelte: egy zarándoklat mindig kicsit olyan, mint az életünk. Van egy keret: az életünk és a halálunk, és van benne egy cél, ahova el akarunk jutni, de közben megannyi szenvedés, küzdelem, akadály van előttünk, vagy éppen örömök, sikerek érnek. „Ennek egy kis leképezése, mondhatni társasjátéka a zarándoklat, ahol találkozunk kihívásokkal, le kell küzdeni a távot, de tudjuk, hogy van egy cél, tudjuk, hogy hova szeretnénk eljutni, illetve az akadályok, amikkel találkozunk, hasonlóak, mint az életben is, azonban megtanuljuk piciben, hogy igenis, le tudok küzdeni mindent, ami előttem van. Képes vagyok rá, és amit nem tudok leküzdeni, azt ki tudom kerülni, amit nem tudok kikerülni, abban tudok segítséget kérni. Szóval piciben ez az életünk, és kicsit ráhangol minket arra, amit mi spirituálisan is meg szeretnénk tapasztalni, akár egy ilyen katonai zarándoklaton.”
A három órás gyaloglásról visszatérőket Berta Tibor dandártábornok, tábori püspök és dr. Maróth Gáspár, a Honvédelmi Minisztérium védelempolitikáért és védelmi fejlesztésekért felelős államtitkára fogadta, aki az ünnepi szentmise előtt a zarándoklat és családi nap résztvevőit is köszöntötte. „Ha fölnézünk itt az egyik zászlóra, akkor rá van írva, hogy Cum Deo pro Patria et Libertate, Istennel a hazáért és a szabadságért. Amikor ezt az elődeink fölírták a zászlóikra, akkor Európa egy másik részén meghirdették a szabadság, egyenlőség és testvériség hitét. Ha jól megnézzük, a két szlogen között a szabadság ugyanaz, de a nyugatiakéból hiányzott az Isten és a Haza, és 300 év kellett nekünk, hogy rájöjjünk: más szabadságról beszélnek, mint amiről mi beszélünk” – emelte ki az államtitkár. Hozzátette: „hogy mi a különbség a két szabadság között, az elmúlt időszakban sokat gondolkoztam rajta, amikor rájöttem, hogy hiába építünk erős hadsereget erős haditechnikával, ha nincsen moralitása, nincs hite a katonáinknak, akkor soha nem fogjuk tudni visszahozni a katonai hivatást. Miért hivatás? Azért, mert minden hivatás egyfajta hitvallás. És a hitnek a megvallása nélkül nem lesz meg az a moralitása a Magyar Honvédségnek sem, ami az elődeinket oly sokszor töltötte el bátorsággal a hadszíntéren. Sajnos ma talán ez a legnagyobb problémánk. Ezért a mai zarándoklat kapcsán, a mai mise kapcsán püspök atyát arra kérem, hogy imádkozzunk a papjainkért, imádkozzunk a latin hagyományainkért, s emeljék magasra Krisztusnak a zászlaját, hogy visszajöjjön az a moralitás, az a hit a Magyar Honvédség keretein belülre, amely erőt és hitet fog tenni azért, hogy adott esetben életünket tudjuk adni a hazáért, családjainkért és az Istenünkért.”
A szentbeszédben Berta Tibor tábori püspök azt a nehéz küldetést idézte fel, amelyet a boldogságos Szűz Mária vállalt az Isten hívására. „Egy fiatal názáreti leány egy hatalmas üzenetet kap az Istentől. Félelmetes mondatot. Mi azt gondoljuk, hogy ez csak ővele történik meg, de hát mi is kapunk félelmetes mondatokat. Azonban minden az Isten tervei szerint működik, még akkor is, ha ebbe nagyon nehéz néha belelátni. Szembesülnünk kell minduntalan azzal, hogy nagy-nagy nehézségeink vannak. A Krisztus követése nem valami diadalmenet. Az pontosan a nehézségekről szól, a nehézségek leküzdéséről. Nem szabad, hogy megijesszen bennünket az eső, vagy egy gyalogmenet, és az sem, hogy most nincs tele ez a tér többezer katonával. Mi a kovász vagyunk a kenyérben, ami ugyan kicsi, de nagyon nagy feladata van. Nélkülünk nem lesz kenyér. Ott, ahol vagyunk, nap mint nap - legyen az a minisztérium, vagy egy alakulat - ott kell nekünk kovásznak lenni, nagy erőt mutatni, mert abban a pici kovászban nagyon nagy erő van, hiszen az keleszti meg a tésztát. A mi hitünk valójában az, ami erőt tud adni. Kell, hogy legyen kapaszkodónk, kell, hogy legyen fölöttünk valaki, akitől erőt kapunk, aki egy rendező elvet ad a világnak. Szeretném, hogy együtt legyünk, hogy erősítsük egymást a hétköznapokban is. Erősítsük egymást, hogy ezért a hazáért nekünk szolgálatot kell teljesítenünk. A boldogságos Szűz Mária tanulékony lélekkel fogadta az Istennek az akaratát. Ez a tanulékony lélek annyit jelent, hogy nagyon sokszor meggyötör bennünket a mi gondviselő Istenünk. De pontosan ezekből a kínszenvedéses gyötrődésekből tudjuk azt megtapasztalni, hogy mit is szeretne igazából. Szép elképzeléseink, álmodozásaink vannak az életünkről. De valójában mit szeretne tőlünk az Isten? Ezt nekünk meg kell tudakolnunk Tőle a személyes imádságainkban, hogy mit szeretne tőlünk valójában, és ahhoz kell igazítani az életünket. Ez a tanulékony lélek, ami a boldogságos Szűz Máriában megvolt, egy nagy-nagy gyötrelmes folyamat volt az ő életében. Megtanulni azt, hogy „nagy lesz a te fiad”, és utána egy barlangistállóba elmenni a lakóhelyétől távol, és egy teljesen igénytelen helyen megszülni ezt a „nagy lesz ő” gyermeket. Mikor néha nem úgy történik valami az életünkben, a szolgálatunk során, azzal valami célja van az Úristennek. A tanulékony lelke odáig küldte a názáreti engedelmes leányt, hogy ott tudott állni Jézus kínszenvedésekor is. Azt gondolom, hogy akkor értette meg igazán az ő saját mondatát, hogy „íme az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te szavad szerint”. Amikor meggyötör bennünket kicsit az élet, és úgy érezzük, hogy térdre esünk, akkor talán ez a legjobb pozíció az imádsághoz. Amikor úgy érezzük, hogy nincs már erőnk, hogy összecsaptak a hullámok, akkor valójában, hogyha odafordulunk hozzá, meg fogja erősíteni a lelkünket. Mikor úgy érezzük, hogy támadnak bennünket, és mondanak ránk ezt-azt-amazt, akkor oda kell fordulni az Úristenhez, hogy Uram, Te látod nagyon jól az én életemet, a küszködéseimet, az igyekezetemet is, adj nekem erőt mindannak az elviseléséhez, ami vár rám! Mária megértette azt a nagy titkot, amit az angyal mondott neki. S megértette élete folyamán azt is, mit jelent, hogy „legyen nekem a te szavaid, a te igéd szerint”. Adja meg mindannyiunknak a mindenható Isten és az ő szent fia, Jézus Krisztus, aki közénk jön most ide, erre az oltárra, azt az erőt és bátorítást, hogy a hétköznapjainkban meg tudjuk mutatni a hitünknek az erejét, a hivatásunknak az erejét! Adja meg nekünk a szentmisében és a zarándoklat kegyelmei által, hogy erőt tudjunk mutatni katonatársainknak, hogy valóban legyünk kovász, mi legyünk a kis mécses, világosság ott, ahol vagyunk, ott, ahol szolgálunk, a Magyar Honvédségben, hazánkért, nemzetünkért, Magyarországért!” – zárta szentbeszédét a tábori püspök.
A szentmise után dr. Alácsi Ervin János alezredes, általános helynök ismertette a kegyhely történetét, majd ebéd után kötetlen programokkal folytatódott a Családi nap a bazilika melletti füves területen, ahol kézműves foglalkozásokkal, csúszdás légvárral, élő biliárd focival, lufihajtogató bohóccal és a Langaléta Garabonciások előadásával várták a gyermekeket. A nap fél háromkor hálaadó imádsággal zárult.