Berta Tibor tábori püspök: Katonaelődeink hősies áldozatvállalását idehozzuk az oltárra

Szentmisét mutatott be Berta Tibor tábori püspök a zsúfolásig telt Budavári Nagyboldogasszony-templomban január 12-én, a doni áttörés 80. évfordulóján. A püspök az egyházi és honvédelmi vezetők, katonai alakulatok és hagyományőzők jelenlétében tartott szentmisén úgy fogalmazott: a doni hősök valamennyien „kiontott vérükkel írták be helytállásuk hősi áldozatvállalását nemzetünk történelmének nagy könyvébe, mely tiszteletteljes fejhajtásra készteti a nemzetet, minden magyar embert, különösképpen a Magyar Honvédség katonáit”.

„Kötelességünk emlékezni katonaelődeinkre, akik 1942-43-ban a Don melletti csatákban haltak meg, akik a harcok után veszítették el életüket, akik munkaszolgálatosként, hadifogolyként hunytak el” – mondta homíliájának kezdetén a Mátyás-templomban Berta Tibor tábori püspök.

Felidézte: 1942-ben a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg katonái aggodalommal és félelemmel a szívükben engedelmeskedtek a katonai eskünek és parancsnak, s kötelességtudó lélekkel indultak el, hogy teljesítsék katonai szolgálatukat.

Megannyian közülük azt gondolták: családjukat óvják, nemzetüket oltalmazzák, hazájukat védik. A nagy sokaság bátran, hősiesen és áldozatkész lélekkel harcolt. Voltak közöttük ártatlan szenvedők, voltak, akik a borzalmas körülmények miatt emberi méltóságukból kivetkőztek, voltak, akik méltatlanul és kegyetlenül bántak embertársaikkal. Bizonyos, hogy számtalan embertelenséget felidézhetnénk, de ne engedjük, hogy a szélsőséges magatartások eltakarják előlünk azokat a nemes cselekedeteket, amikor az ember, ember tudott maradni, amikor a bajbajutott, megszűnt ellenségnek lenni és felebaráttá szelídült.”

A katonai tiszteletadás nemes gesztusa után – utalt a tábori püspük a szentmise előtti, Szentháromság téri megemlékezésre – a Budavári Nagyboldogasszony-templomban „egyházunk egyik legősibb hagyományát követjük, amikor most katonaelődeink hősies áldozatvállalását idehozzuk az oltárra és Jézus Krisztus áldozatához kapcsoljuk őket ebben a liturgiában. Tudjuk, hogy Urunk, Jézus az utolsó vacsorán meghagyta apostolainak, hogy az ő emlékezetét őrizzék, amikor dicsőítő és hálaadó imák közepette elmondják az ő megrendítő és odaadó szeretetének valóságát, a golgotai megváltó keresztáldozatát ezekben a szavakban: ez az én testem, mely értetek adatik, ez az én vérem, amely értetek kiontatik a bűnök bocsánatára.”

Berta Tibor arról is beszélt: a megemlékezés „az igazságosság és a béke megőrzésének nagy fohászává, az isteni ingyenes megbocsátás mérhetetlenségének tükröződésévé” vált, amelyben gátat szabhatunk annak, hogy ugyanaz a gonoszan romboló erő uralkodjék el rajtunk, mint ami az ő tragédiájukat okozta, s ezzel megállíthatjuk a sátáni pusztítás tombolását és a bosszúállás fertőzését.”
A mindennapok békéjét – hívta fel a figyelmet a tábori püspök – azok az emberek teremthetik meg, akik Isten kedves stílusát kézzelfogható tettekre váltják, akik nem félnek megtestesülni a világ életében, és akik a szeretet gesztusaival ki tudják szabadítani a jóság iránti vágyat az önzés bilincseinek fogságából.

„Alázatos imádsággal forduljunk Urunkhoz, hogy az ő világossága oszlasson el minden sötét árnyat. A Mennyei Atya, aki Krisztusban ránk ragyogtatta irgalmas arcát, tegyen valamennyiünket az ő jóságának hírvivőjévé!” – zárta szentbeszédét a Mátyás-templomban Berta Tibor tábori püspök.

Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Fotó: Wágner Csapó József/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye