Kalendárium
Július 9. szerda
Szent Jakab hava
Évközi idő 14. hét
„NEM CSAK KENYÉRREL ÉL AZ EMBER…”
NAPI EVANGÉLIUM: Mt 10,1-7
Jézus Magához hívta a tizenkét tanítványát. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és meggyógyítsanak minden betegséget és minden bajt.
A tizenkét apostol nevei pedig ezek: az első Simon, akit Péternek neveznek, és András, a testvére, Jakab, Zebedeus fia, és a testvére, János, Fülöp és Bertalan, Tamás és a vámos Máté, Jakab, Alfeus fia, Tádé, a kánaáni Simon, és az iskarióti Júdás, aki el is árulta Őt.
Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, és megparancsolta nekik: »A pogányokhoz vezető útra ne térjetek le, és szamaritánus városba ne lépjetek be! Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz! Menjetek és hirdessétek: „Elközelgett a Mennyek Országa!”
A Szentírás megértéséhez az egyik kiindulópont annak a kultúrának, világszemléletnek a megismerése, amelyben a Biblia keletkezett. Jézus korában, és még utána sokáig, egészen napjainkig, a betegséget nem orvosilag közelítették meg, hanem „démoni megszállásnak”, „rontásnak” tulajdonították, így a gyógyításnak is vallási dimenziói voltak. Jézus gyógyító hatalommal és feladattal ruházta föl a „tizenkettőt”, még Júdást is, és saját emberszerető küldetésének folytatására küldi őket.
Jézus valóságos ember volt, így Neki is be kellett járni azt az utat, amit mindegyikőnknek, míg fölismerte küldetését és az Atya Akaratát. Jézus a Megtestesülésben „kiüresítette Önmagát” (Fil2,7), így lemondott az „isteni előretudásáról”, és mindenestől az Atyára bízta Magát, Neki is a „szenvedésből kellett engedelmességet tanulnia” (Zsid5,8). Itt még csak „Izrael házának elveszett juhaihoz” küldi tanítványait, s bejárva Önmaga „belső keresztútját”, csak később terjeszti ki „üdvözítői” tevékenységét minden népre, az egész világra, Föltámadása után már azt mondta a tanítványainak: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az Evangéliumot minden teremtménynek.” (Mk16,15). Az Evangélium pedig ez: „Elközelgett a Mennyek Országa!”.
Historia vero testis temporum, lux veritatis, vita memoriae, magistra vitae, nuntia vetustatis. - A történetírás valóban az idők tanúja, az igazság fénye, az emlékezet élete, az élet tanítómestere, a múlt idők hírnöke. (Marcus Tullius Cicero)
„Ne emlegessük annak hibáit, akinek erényeit követni alig bírjuk...” Szent Jeromos
Ezen a napon történt:
518. Trónra lép I. Justinus bizánci császár
1951. Az USA, Ausztrália és Új-Zéland aláírja a Csendes-óceáni Védelmi Szerződést
1982. Magyarország a Világbank tagja lesz
1988. A Népszabadság beszélgetést közöl Miklós Imre államtitkárral Növekszik-e a vallás befolyása Magyarországon? címmel. Az államtitkár a magyar egyházpolitikában nem tart szükségesnek reformot, mivel „az egyházpolitikában az előző harminc évben jó döntések, párthatározatok, kormánydöntések születtek”. Bejelenti, hogy 1990-re elkészül a lelkiismereti szabadságra és a vallás szabad gyakorlására vonatkozó törvény, és folynak a tárgyalások az alternatív katonai szolgálat bevezetéséről. „A marxisták vallásról alkotott nézetei is változtak.A vallást és a vallásos embereket már nem tekintjük eleve politikai ellenségnek.”
1992. Az MKPK nyári ülésszakán nyilatkozatot tesznek közzé a katonai szolgálatot teljesítő fiatalok lelki gondozásáról. A püspöki kar levélben fogalmazza meg álláspontját a hitoktatásról.
2002. Megalakul az Afrikai Unió Addisz-Abebában
Ezen a napon született:
1578. II. Ferdinánd német-római császár, magyar és cseh király
1674. Czelder Orbán kuruc brigadéros. Szepességi jómódú polgárcsalád sarja. Fiatal korában a császári hadseregben élelmező- és fizetőmester; elszámolási zavarok miatt egy ideig Lipótvárban kényszermunkán volt, majd muskétás lett. Leszerelése után a családi vashámort és fűrészmalmot kezelte Merényben. 1703-ban csatlakozott a kurucokhoz. 1705-ben ezredes s Rákóczi egyik legelső reguláris ezredének szervezője lett. 1708 augusztusában a trencséni csata után a Garam völgyének védelmét látta el. 1709 elején brigadéros. Főleg a Felvidéken harcolt, a kurucok egyik legjobb alvezére és hadseregszervezője volt. 1709-1710-ben ezredével Lőcsét védte; a város Andrássy István generális és szeretője Korponay Jánosné, a „lőcsei fehér asszony” összejátszása eredményeként követségbe küldte az ostromló Löffelholz generálishoz, aki február 10-én fogságra vetette, majd a város meghódolása után Késmárkon bebörtönöztette. 1711-ben kiszabadult és szülőfalujába ment, 1714-ben Pongrácz Jánossal együtt újabb függetlenségi harcot indított, a Szepességből és a környező vidékről mintegy 1200-en csatlakoztak hozzá. A császári katonaság azonban gyorsan leverte a fölkelést, és Czeldert elfogták, halálra ítélték s kétévi raboskodás után kivégezték.
1824. Mednyánszky Sándor Cézár az 1848-as szabadságharc római katolikus tábori főlelkésze. Beckón (Trencsén Vármegye) született. Esztergomi egyházmegyés áldozópap. 1849. január 5-től tábori főlelkész a feldunai (februártól VII.) hadtestben. 1849. június 24-én Görgei Artúr hadügyminiszter kinevezte a HM hadlelkészi osztályába igazgató tanácsosnak. 1852. február 3-án, távollétében a pesti császári-királyi hadbíróság kötél általi halálra ítélte. Papi működésével felhagyva, magánéleti viharai és anyagi nehézségei következtében 1853-ban világkörüli útra indult. Önkezével vetett véget életének Hyéresben (Franciaország) 1857. április 20-án.
1906. Bálint György író, műfordító
Ezen a napon hunyt el:
1654. IV. (Habsburg) Ferdinánd magyar és cseh király
1861. Balthasar Simunich császári és királyi altábornagy, az 1848-49-es szabadságharcban a császári hadsereg egyik katonai vezetője.
1800-ban hadapródként lépett be a császári hadseregbe. 1805-ben lett hadnagy a 48. gyalogezredben. Az 1809. évi lengyelországi hadjáratban vitézségéért soron kívül főhadnaggyá léptették elő. 1813. augusztus 26-án a drezdai csatában megsebesült, ekkor alszázados, majd rövidesen százados lett. 1814-től a varasd-szentgyörgyi határőrezredben szolgált. 1820-ban nemesi címet kapott. 1840-ben nevezték ki tábornoknak, a szabadságharc kezdetén altábornagyként egy galíciai hadosztály parancsnoka volt. 1848 októberében egy ötezer fős különítmény élén betört a Felvidékre, október 28-án a kosztolnai ütközetben vereséget mért Ordódy Kálmán nemzetőr őrnagy egységére, majd Nagyszombatig nyomult előre. A schwechati csata (október 30.) után ellene küldött Guyon Richárd túlerőben lévő csapatai elől azonban vissza kellett vonulnia Morvaországba. Windisch-Grätz támadásakor a fősereg bal oldali szárnyának parancsnoka volt és december 14-én ő kezdte a támadást a Nádasi-szorosnál, mintegy négyezer-ötszáz főt és tizenkét löveget számláló hadosztály élén. Görgei Artúr a Guyon vezette tartalék dandárt küldte a visszavonuló Ordódy segítségére, azonban december 16-án a nagyszombati ütközetben Guyon dandára vereséget szenvedett Simunich hadosztályától. A nagyszombati győzelem után Simunich nem csatlakozott Windisch-Grätz főerejéhez, hanem december 20-án Lipótvárig nyomult előre és megkezdte az erősség ostromát. Az Ordódy Kálmán parancsnoksága alatt álló várőrség 1849. február 2-án feltétel nélkül feladta a várat. A vár leromlott és elhanyagolt állapotához képest hosszú ideig kitartott, köszönhetően az 1848 októberében kinevezett erődítési igazgató, Mednyánszky László munkájának. Lipótvár bevétele után Simunich ostromágyúkkal felszerelt hadosztályát a komáromi erőd ostromára irányították, az ostromló császáriak azonban az április 2-ai komáromi csatában vereséget szenvedtek a magyar felmentő seregektől. A vesztett csata után az altábornagyot rövidesen felmentették beosztásából és Bécsbe rendelték. A további hadműveletekben nem vett részt. Az 1848. december 16-ai nagyszombati győzelméért megkapta a Katonai Mária Terézia Rend lovagkeresztjét. A szabadságharc bukása után a komáromi vár parancsnokának nevezték ki. 1850-ben bárói rangra emelték. 1853-ban vonult nyugállományba.
1914. Pósa Lajos író, a magyar gyermekirodalom klasszikusa
1956. Erdős Renée író, költő
1981. Földes Éva sporttörténész, neveléstörténész, az 1948. évi londoni olimpia művészeti versenyeinek harmadik helyezettje
1987. Vészi Endre Kossuth-díjas író, költő
1992. Vántus István Erkel-díjas zeneszerző
