SZENT AMBRUS

püspök, egyháztanító

született: Trier, 339 körül

elhunyt: Milánó, 397. április 4.

Latin nevén Aurelius Ambrosius előkelő, görög eredetű, a gens Aureliához tartozó családban született; atyja prefektus volt Galliában, akinek halála után édeasanyja, testvéreivel Marcellinával, Satyrusszal és vele visszatért Rómába. Tanulmányai végeztével hivatalnoki pályát kezdett, Sirmiumban ügyvéd, 368 után a tartományi prefektus tanácsosa, 370 körül Milánóban Liguria és Aemilia provincia kormányzója. Milánóban ismerte az arianizmus hatását. Amikor 374-ben meghalt Auxentius milánó püspöke,  az utód megválasztása során összecsapásokra került sor a katolikusok és ariánusok között. Ambrus a rend biztosítása kedvéért jelent meg a választók között, s amikor a hagyomány szerint egy gyermek felkiáltott: Ambrus a püspök, mindkét csoport megválasztotta.  Mivel ekkor még csak katechumen volt, hamarosan megkeresztelkedett, majd  diákonussá és  pappá, végül  püspökké szentelték. Egy Simplicius nevű paptól tanulta a teológiát és szigorú, aszketikus életet kezdett, majd egész vagyonát a milánói egyháznak adta, és házanépével szerzetesi aszkézisre rendezkedett be. Példaképe Alexandriai Szent Atanáz és Nagy Szent Vazul volt. De fide című művével kezdődött az arianizmus elleni harca. Az egyháztanító beszédeiben, írásaiban sikerrel harcolt az arianizmus ellen. A niceai zsinat teljes győzelme az ő műve. Megtérítette a császárt, aki visszahívta a Valens császár által elűzött  püspököket, a szélsőséges ariánusokat, az eunomiánusokat pedig elűzte. 379. elején Theodosius társcsászár a katolikus vallást a birodalom egyetlen hivatalos vallásává nyilvánította. 387 húsvétján Ambrus megkeresztelte Szent Ágostont. Élete utolsó időszakában általános megbecsüléstől övezetten vezette a milánói egyházat és írta utolsó műveit. Akaratának megfelelően székesegyház főoltára alá temették.

Olvasmány és könyörgés az imaórák liturgiájából

Olvasmány Szent Ambrus püspök leveleiből

Magadra vállaltad a papság rendjét, és az Egyház kormányánál ülve irányítod ezt a hajót a hullámok ellenében. Tartsd erősen a hit kormánylapátját, hogy meg ne zavarhassanak téged e világ súlyos viharai. A tenger ugyan nagy és végeláthatatlan, de ne félj, „mert tengerek fölé ő rakta alapját, ő állította folyóvizek fölé” (Zsolt 23, 2).

Méltán mondhatjuk tehát: az Úr Egyháza megingathatatlanul fennmarad a világ annyi sok forrongása közt is, és mint apostoli sziklára emelt épület, rendíthetetlen alapjával kitart a dühöngő tenger támadásaival szemben. Csak mossák a hullámok, de nem rendítik meg; és bár a világ elemei hozzácsapódva gyakran nagy robajjal visszhangzanak, mégis övé marad az üdvösség biztos kikötője, hogy oda mindig befogadhassa a bajbajutottakat. És, bár hánykolódik a tengeren ez a hajó, ugyanakkor előre is halad a folyókban; s itt vajon nem azokra a folyókra kell-e gondolnunk, amelyekről meg van írva: „Harsogva zúgnak a folyamok?” (Zsolt 92, 3). Hiszen vannak folyók, amelyek annak szívéből fakadnak, aki Krisztustól kapott italt, és Isten Szentlelkének a forrásából merített. Ezek a folyóvizek, amikor a léleknek juttatott kegyelemtől kiáradnak, harsogva zúgnak.

Van olyan folyó is, amely hegyi patakként zúdul rá megszenteltjeire, van olyan zúgó áradat is, amely megörvendezteti a békés és nyugodt lelket. Mindaz, aki ennek a folyónak teljességéből merített, fölemeli szavát, mint János evangélista, mint Péter és Pál, és miként az apostolok hangos szóval elterjesztették az egész földkerekség határáig az evangélium örömhírének üzenetét, úgy ez is hirdetni kezdi az Úr Jézus evangéliumát.

Vedd tehát Krisztustól te is azt a megbízatást, hogy terjedjen a te szavad is, gyűjtsd össze Krisztus vizet, amely dicséri az Urat, és gyűjtsd össze sok helyről azt a vizet is, amelyet prófétai felhők árasztanak.

Mindenki, aki vizet gyűjt a hegyekből, és azt magához vonzza, avagy merít e forrásokból, az maga is esőt kezd permetezni, miként a felhők. Töltsd el hát lelked mélyét, hogy nedves legyen földed, és nyerjen vizet saját forrásodból is.

Aki így sokat olvas és meg is érti azt, az megtelik, és aki telve van, az másokat is öntöz. Ezért mondja a Szentírás: „Ha tele vannak a felhők, esőt hullatnak” (Préd 11, 3).

Legyenek tehát szavaid gördülékenyek, legyenek tiszták, legyenek világosak! Erkölcsi fejtegetéseid biztató kedvességgel csengjenek a nép fülében, szavaid kedvességével simogasd a népet, hogy mindig készségesen kövessenek téged oda, ahová vezeted őket.

Szavaid legyenek értelemmel áthatottak! Ezért mondja Salamon: „Az értelem fegyvere a bölcs ember ajka”; és másutt: „Ajkaid legyenek értelmes beszédűek”; azaz világítson beszéded bizonyítása, csillogjon annak értelme! Szózatod, fejtegetésed ne szoruljon másoktól jövő megerősítésre, hanem beszéded mintegy a saját fegyvereivel, önnönmagát védje. Ne legyen egyetlen szavad sem, amely veszendőbe megy, vagy amely értelem nélkül cseng.

Könyörgés

Istenünk, te példaképül adtad Szent Ambrus püspököt, hogy katolikus hitet és apostoli bátorságot tanuljunk tőle. Támassz Egyházadban szíved szerinti férfiakat, akik népedet erős lélekkel és nagy bölcsességgel kormányozzák. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.