SZENT PONGRÁC

vértanú

született: Frígia, 260 körül

elhunyt: Róma, 303 körül

Pancratius pogány családban született. Korán árvaságra jutott, ezért nagybátyja, Dionysius nevelte, majd Rómába vitte, ahol nagy vagyont örökölt. A pápa keresztelte meg. Diocletianus császár üldözésekor elfogták, és a Via Aurelia mentén lefejezték. Egy Ottanilla nevű asszony temette el, sírja fölé bazilikát építettek. Az úgynevezett fagyosszentek egyike.

Olvasmány Szent Bernát apát beszédeiből

Szorongattatásában mellette állok (Zsolt 90, 15), mondja az Isten; és én akkor a szorongatás helyett mi mást keressek? Nekem jó az Istennel lennem, sőt az Úristenbe helyeznem reményemet (Zsolt 72, 28), mert maga mondja: Megszabadítom, és dicsőséget adok neki (Zsolt 90, 15).

Szorongattatásában mellette állok. Gyönyörűségem ugyanis az emberek fiaival lennem (vö. Péld 8, 31). Emmánuel, velünk az Isten (Mt 1, 23). Leszállott, hogy közel legyen a megtört szívűekhez, hogy velünk legyen szorongatásunkban. De eljön az idő, midőn a felhőkön elragadtatunk a magasba Krisztus elé, és így örökké az Úrral leszünk (1 Tessz 4, 17), de csak akkor, ha arra törekszünk, hogy már most velünk legyen, hogy útitársunk legyen az, akitől a jövendő hazát várjuk, sőt hogy út legyen számunkra, aki majd hazánkká lesz.

Jobb nekem a szorongatás, ha velem vagy, Uram, mint a királyság, a lakoma vagy a dicsőség tenélküled.

Inkább akarlak ölelni, Uram, a gyötrelemben, és veled lenni a tüzes kemencében, mint nélküled élni akár a mennyben is. Hiszen rajtad kívül kim van az égben? Hogyha veled vagyok, semmi sem kell nekem a földön (Zsolt 72, 25). Az aranyat tűzben vizsgálják meg, az igazaknak a szorongatás próbáját kell kiállniuk (vö. Sir 27, 5). De te ott is velük vagy, Uram; jelen vagy ott is azok körében, akik a te nevedben gyűltek össze, amint ott voltál hajdan a három ifjúval is.

Miért remegjünk hát, miért késlekedjünk, miért meneküljünk ettől a kemencétől? Félelmetes a tűz, de velünk az Úr a szorongatásban. Ha Isten velünk, ki ellenünk? (Róm 8, 31) Ugyanúgy mondhatjuk: Ha ő kiment bennünket, ki fog kiragadni az ő kezéből? Tényleg, ki ragadhatna ki az ő kezéből? Végül is, ha ő megdicsőít, ki hozhat ránk gyalázatot? Ha ő felmagasztal, ki az, aki megalázhat?

Hosszú élettel áldom meg (Zsolt 90, 16). Mintha nyilvánvalóan mondaná: Tudom, mit kíván, tudom, mire szomjazik, mit akar megízlelni. Aranynak, ezüstnek nincsen számára értéke, gyönyör nem izgatja, kíváncsiság nem érdekli, földi méltóság nem vonzza. Mindezt hátránynak tekinti, mindezt elveti, és szemétnek tartja. Magát egészen kiüresítette, és nem engedi, hogy olyan dolgok kössék le, amelyekről tudja, hogy úgysem elégíthetnék ki teljesen. Nem feledi, hogy kinek a képére van alkotva, hogy mily nagyra hivatott. Méltatlannak tartja, hogy kis dolgokban gyarapodjék a legnagyobbak rovására.

Tehát hosszú élettel áldom meg, mert nem elégítheti ki őt más, csak az igazi, csak az örök fényesség, amelynek hosszúsága nem ér véget, ragyogása nem ismer alkonyt, és boldogsága mindig édes.

Könyörögés

Add, Istenünk, hogy Egyházad Szent Pongrác vértanú támogatásában bizakodva örvendjen, és dicsőséges közbenjárása révén a te odaadó szolgálatodban kitartson. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.