Kalendárium
Június 17. hétfő
Szent Iván hava
Évközi idő 11. hét
„NEM CSAK KENYÉRREL ÉL AZ EMBER…”
NAPI EVANGÉLIUM: Mt 5,38-42
Jézus azt mondta a Hegyibeszédben: Hallottátok, hogy azt mondták: „Szemet szemért, és fogat fogért” [Kiv21,24]. Én viszont azt mondom nektek: ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem aki megüt téged a jobb arcodon, fordítsd oda neki a másikat is. És aki pereskedni akar veled, és el akarja venni a köpenyedet, engedd át neki a ruhádat is; s ha valaki kényszerít téged egy mérföldnyire, menj el vele kettőre. Aki kér tőled, annak adj, és attól, aki kölcsön akar kérni tőled, el ne fordulj.
Mindegyikőnknek föl kell tennie magának a kérdést, hogy „legalább vagy legföljebb” a „szemet szemért, fogat fogért”. A legtöbben azt gondolják, hogy az Ószövetség, minimum szemet követel szemért, holott ez a törvény éppen a bosszú korlátozását jelenti.
Szörnyű helyzetben lennénk, ha Jézusnak csak ezeket a szavait ismernénk, mert akkor teljes, és mindent átfogó „elfojtásra” kötelezne minket.De Passiójának részeként olvashatjuk az Ő megveretését is: „Amikor ezeket mondta, az ott álló poroszlók egyike arcul ütötte Jézust, és így szólt: »Így felelsz a főpapnak?«. Jézus azt felelte neki:» Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, ha pedig jól, miért ütsz engem?«”(Jn18,22-23). Így a szakasz valami teljesen másról szól, mint a „meghunyászkodásról”. Itt Jézus igazi méltóságáról, a félelemmel szembeni öntudatáról van szó. Így indulhatunk el a megértés más útjain: ha mindegyikőnk azt kapná, ami jár neki, vakok és fogatlanok lennénk mindnyájan, de legalább is tönkrementek.
Jézus szavai csak az Örök Élet felől érthetőek, nem az evilági értékrendhez tartoznak, és nem itt boldogítanak, hanem a „másvilágon”, az Örök Életben.
Jézus a bosszúról való lemondást követeli meg tőlünk, hiszen Isten így szól: „Enyém a bosszú, én megfizetek” (Deut32,35), másrészt a bosszú alantas és lealacsonyítja az embert, még ebben a világban is.
Historia vero testis temporum, lux veritatis, vita memoriae, magistra vitae, nuntia vetustatis. - A történetírás valóban az idők tanúja, az igazság fénye, az emlékezet élete, az élet tanítómestere, a múlt idők hírnöke. (Marcus Tullius Cicero)
„Ne emlegessük annak hibáit, akinek erényeit követni alig bírjuk...” Szent Jeromos
Ezen a napon történt:
1849. Grotenhjelm orosz altábornagy betör Erdélybe
1849. A Paszkevics tábornagy vezette orosz fősereg a Duklai-hágón megkezdi bevonulását Magyarországra
1885. A Szabadság-szobor Franciaországból megérkezik New York kikötőjébe
1940. Franciaország fegyverszünetet kér Németországtól
1940. A Szovjetunió megszállja Észt- és Lettországot
1951. Rendelet a kitelepítésekről
1953. Népfelkelés az NDK-ban
1958. Nyilvánosságra hozzák az Igazságügyi Minisztérium közleményét a „Nagy Imre és társai ellen lefolytatott büntetőeljárásról és az ítéletről”. A közlemény a korábban kivégzett Szilágyi Józsefet megtévesztően itt említi. Ekkor jelentik be Losonczy Géza halálát is. A kivégzések hírére tüntetésre kerül sor számos nyugati országban a magyar és a szovjet követségek előtt. Az Egyesült Államok tiltakozik Nagy Imre és társainak kivégzése miatt.
1967. Az első kínai kísérleti hidrogénbomba-robbantás.
1970. Watergate-botrány az USA-ban.
Ezen a napon született:
1882. Igor Fjodorovics Sztravinszkij orosz zeneszerző
1927. Sütő András, erdélyi magyar író, drámaíró
Ezen a napon hunyt el:
1759. Griming Simon kassai szobrász
1844. Tessedik Ferenc ügyvéd, földrajzi utazó, író
1883. Vidats István az első magyar mezőgazdasági gépgyár alapítója
1871. Gál Sándor honvéd tábornok
1969. Sinka István író, költő
1996. Farkas Gizella tízszeres világbajnok asztaliteniszező
1998. László Gyula régész-történész
2003. Knézy Jenő sportújságíró, riporter
2004. Nagy Richárd az iraki háború első magyar katona áldozata. 1977. február 18-án született Szolnokon. Szerződéses katona 2002. március 1-jétől lett az 1. számú könnyű vegyes ezrednél. 2004 januárjában jelentkezett az iraki misszió váltóállományába. Február 23-tól szolgált műveleti területen, a Magyar Honvédség Irakban települt szállítózászlóaljánál. A zászlóalj június 15-én kapta a feladatot, hogy az Al Hillah-i táborából az ukrán zászlóalj számára vizet szállítson. Június 17-én a 14 járműből álló konvoj 9.30-kor hagyta el a tábort, majd a főútvonalon haladt Bagdad felé, később elkanyarodott a Fontana nevű mellékútra, ahol 10 óra 32 perckor robbanás történt. A repeszdarabok a BTR-80A típusú páncélozott szállító harcjárműbe és a parancsnoki Nissanba csapódtak, amelyek közül az egyik fémdarab kioltotta a harcjárműből figyelési feladatot végrehajtó Nagy Richárd életét. A Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere a Magyar Honvédség Hősévé nyilvánította, és előléptette hadnaggyá. Katonai tiszteletadás mellett temették el június 23-án, Zagyvarékason. A gyászszertartáson megjelent a Mádl Ferenc államfő, Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, Juhász Ferenc honvédelmi miniszter és Szenes Zoltán altábornagy, vezérkari főnök. Ott voltak az MH 1. Könnyű Vegyes Ezred katonái, és eljöttek a jelenleg Irakban szolgáló bajtársak is sivatagi egyenruhájukban. Lerótták kegyeletüket a hadsereg, a társadalmi szervezetek, társ fegyveres szervek és szervezetek képviselői és egész Zagyvarékas lakossága. A ravatalnál többek között díszőrséget állt Juhász Ferenc honvédelmi miniszter, Szenes Zoltán altábornagy, vezérkari főnök. Alakulata - a szolnoki 1. Könnyű Vegyes Ezred – nevében Keresztúri László ezredes, parancsnok vett végső búcsút.
