Kalendárium

 

februárvasárnap
25
Nagyböjt II. vasárnapja

Február 25. csütörtök

Böjtelő hava

Nagyböjt II. vasárnapja

 

„NEM CSAK KENYÉRREL ÉL AZ EMBER…”
NAPI EVANGÉLIUM: Mk 9,2-10
Mk 9,2-10
Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, őket külön fölvitte egy magas hegyre, és Színében elváltozott előttük. A ruhái fényesek lettek és ragyogó fehérek, mint a hó, ahogy semmiféle festő a földön nem tudná megfehéríteni. Egyszerre megjelent nekik Illés Mózessel; Jézussal beszélgettek.
Ekkor megszólalt Péter, és azt mondta Jézusnak: »Mester, jó nekünk itt lennünk! Hadd csináljunk három sátrat: Neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.«
Nem is tudta, mit mond, mert teljesen meg voltak rettenve. Erre felhő szállt alá, beborította őket, és a felhőből szózat hallatszott: »Ez az Én szeretett Fiam, Őt hallgassátok« [Iz42,1; MTörv18,15]. Mire körülnéztek, már senki mást nem láttak a közelükben, csak Jézust egymagát. Mikor a hegyről lejöttek, meghagyta nekik, hogy amiket láttak, senkinek el ne beszéljék mindaddig, amíg az Emberfia fel nem támad a halottak közül.
Így Nagyböjt elején a színeváltozás történetének hangsúlya Krisztus elközelgő szenvedésén van. Jézus, szenvedésnek kiszolgáltatott és alávetett emberi testén azonban az Üdvösség, az isteni dicsőség fénye ragyog át, ami a szenvedés időleges, és a dicsőség örökkévaló voltát jelzi a szemtanú apostoloknak.
Jézus az Ószövetség két meghatározó alakjával beszélget, hiszen mindaz, ami Vele történik: szenvedése – halála - Föltámadása, az Írások és a Törvény szerint történik. A próféciák és jövendölések előre hirdették mindezt, csak a zsidók már nem értették, amit olvastak.
Jézus szenvedése tehát nem szerencsétlen véletlenek összjátéka, hanem előre hirdetett és belátható esemény, ami azonban nem menti föl azokat, akik résztvevői és okozói voltak. Isten „előre tudása” nem függeszti föl az ember szabadságát, hanem együttműködik azzal. Szabadok vagyunk, de Isten előre ismeri minden tettünket.
Mivel Jézus dicsőségének fénye könnyen elvakíthatja a „mohó” tanítványokat, ezért Jézus hallgatást parancsol rájuk. Színeváltozásáról csak szenvedésének és halálának fényében lehet beszélni, pedig mi, emberek, szeretnénk csak a Dicsőségről tudni.

Historia est magistra vitae - A történelem az élet tanítómestere
„Ne emlegessük annak hibáit, akinek erényeit követni alig bírjuk...” Szent Jeromos

Ezen a napon történt:
1552. A gyulafehérvári székesegyházban eltemetik Martinuzzi Fráter György bíboros, pálos szerzetest, akit 1551. november 17-én gyilkoltak meg I. Ferdinánd király utasítására.
1849. Bem győzelmet arat Borgóprundnál.
1947. Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárát a szovjet hatóságok Budapesten jogellenesen elfogják és a Szovjetunióba szállítják, ahol nyolc évig raboskodik. 2000. június 13-án dönt a Parlament arról, hogy ezt a napot a kommunizmus áldozatainak emléknapjává nyilvánítják.
1947. Nemzetközi tiltakozások hatására befejeződik a magyarok deportálása a Felvidéken.
1956 A Szovjet Kommunista Párt XX. kongresszusán Nyikita Szergejevics Hruscsov beszédében bírálja Joszif Visszarionovics Sztálin bűneit.
1991. Budapesten aláírják a Varsói Szerződés április 1-jei megszüntetéséről szóló megállapodást.

Ezen a napon született:
1707. Carlo Goldoni olasz vígjátékíró
1842. Karl May német író. Egy szegény, Szászország-beli családban született,szülei takácsok voltak, de az angliai ipari forradalom, a gépesített textilipar tönkretette őket. Amikor megszületett már négy testvére volt, és utána is még kilenc következett; a tizennégy gyerekből kilenc meghalt csecsemőkorában. A krónikus alultápláltság és A-vitamin-hiány miatt egyéves korára teljesen megvakult. Hosszú évekig el volt zárva minden igazi élmény elől, kizárólag a nagymamája burjánzó stílusú, kalandos meséiből ismerhette meg a világot. Egy orvos szerencsésen kikezelte a betegségét, de az élmény élete végéig meghatározó maradt. Apja nagy szigorral értelmiségit akart nevelni belőle. Amint látni kezdett, zeneelméletet tanult, és többszáz oldalas földrajzi almanachokat kellett szóról szóra megtanulnia. Ha nem elég szorgalmasan dolgozott, akkor megkorbácsolták. Már tizennégy évesen tanárképző iskolába íratták azt remélve, hogy mire felnő, biztos és tisztes állásba kerül. Kirúgták az iskolából, mert ellopott hat gyertyát, így egy másik intézménybe került, de miután ellopta a szobatársa óráját, hat hétre börtönbe zárták, és eltiltották a tanári pályától. Ezután kis összegű lopásokkal és csalással kísérletezett, miközben magántanárként, zeneszerzőként és önjelölt szónokként is kereste a helyét. 1865-ben megkapta élete első, de nem utolsó hosszabb börtönbüntetését: négy évre ítélték, amit Zwickauban, Osterstein várbörtönében kellett letöltenie. Mivel a magaviseletével nem volt probléma, megengedték, hogy a börtönkönyvtárban dolgozzon, így hamarosan ő lett a könyvtáros. Mire véget ért a büntetése, ott lapult a zsebében egy hosszú lista mindazokról a témákról, amiket meg akart írni. Dolgozott vándorszínészként és kovács­inasként, de alapvetően szélhámosként élte az életét. Összetett, ravasz történeteket agyalt ki, rendőrnek, orvosnak adta ki magát. A sok csalás miatt újra letartóztatták, de ezúttal nem akart börtönbe kerülni. Egy szembesítés alkalmával, amikor a rendőrök visszakísérték egy bűncselekménye helyszínére, megszökött. Csehországba menekült, ahol az utcákon lakott, hajléktalanul koldult. Csavargásért és kéregetésért nemsokára letartóztatták. Miután kiadták a német hatóságoknak, ismét négy börtönév következett. 1874-ben szabadult és minden erejét abba fektette, hogy írással keresse meg a kenyerét. Nagyszerű meggyőzőképességgel, szívós talpalással és kitartó munkával bedolgozta magát a sajtóba. Először újságcikkeket írt, majd a kezdeti sikereken felbuzdulva kalandos történeteket kezdett megjelentetni. Winnetou figurája 1875-ben született meg egy novellában. A kiadók meglátták benne a lehetőséget, és megjelentették a műveit. Hatalmas munkabírással írt, folyamatosan gyártotta a könnyen emészthető, lebilincselő, kalandos irományokat. Kezdetben leginkább útleírásokat produkált. Rengeteg egzotikus keleti utazásról írt hitelesnek látszó beszámolót, miközben ki se tette a lábát Németországból. Fáradhatatlanul bújta a földrajzkönyveket és útleírásokat, jegyzetelt és tanult. A vadnyugati témájú könyveket az 1880-as években kezdte írni. Megszületett Old Shatterhand, Old Firehand, Old Death, Sam Hawkins és a többi tapasztalt amerikai vadász. A legátütőbb sikere a Winnetounak volt, a hódító fehér ember által megnyomorított, szabadságáért hősiesen küzdő nemes vadember figurája a mai napig szerves része a német közfelfogásnak. Regényeinek népszerűsége olyan nagy lett, hogy a politika is hamar megtalálta azokat, és sok kritikát kaptak a sztereotípiák alapján ábrázolt amerikai őslakosok miatt, valamint, mert a regényekben valóban található néhány kellemetlen megjegyzés az örményekről, a kínaiakról, az írekről és a meszticekről. Bár a zsidóságról mindig kifejezetten pozitívan nyilatkozott, Adolf Hitler mégis nagy rajongója volt, de Albert Einstein is meghatározó élményként tartotta számon ezeket a könyveket. Az 1890-es években fürdött a népszerűségben: sokszorosított, dedikált fényképeket árult saját magáról, jó pénzért vadnyugati jelmezben lehetett vele fotózkodni, és felépíttette magának a Villa Shatterhandnak nevezett házat egy tágas birtokon, amit telerakott vadnyugati relikviákkal. Az 1900-as évek elején végre ténylegesen is ellátogatott közel-keleti regényei és útleírásai helyszíneire. Amerikába 1908-ban ment, de néhány sikeres előadás után gyorsan hazatért. Élete utolsó éveiben szimbolikus, allegorikus műveket kezdett írni. Előadásain moralizáló, transzcendens, spirituális témákat feszegetett. Egy „Kik vagyunk? Honnan jövünk? Hová tartunk?” című előadás­sorozattal szórakoztatta a közönségét és önmagát. 1911-ben veszélyes tüdőgyulladása ellenére elutazott Bécsbe, hogy az irodalomról és a zenéről tartson előadást, de állapota tovább súlyosbodott, majd 1912-ben meghalt.
1937. Zsivótzky Gyula olimpiai bajnok kalapácsvető

Ezen a napon hunyt el:
1634. Albrecht Wenzel Eusebius von Waldstein, közismert nevén Wallenstein, csehországi német származású katonatiszt, német-római császári fővezér. 1583. szeptember 24-én született Hermanicéban, gazdag katolikus családban. 13 évesen árván maradt, nagybátyja protestáns hitben nevelte. Zabolátlan viselkedése miatt az egyetemről kizárták, ezután bekóborolta Európát, csillagjóslással is foglalkozott, majd 1604-ben Basta egységében Magyarországon harcolt a Bocskai-felkelés ellen. 1606-ban már ezredesként katolizált, majd feleségül vett egyidős és gazdag özvegyet, akinek a pénzén fényűzően élt, majd az asszony halála után annak birtokai is rászálltak. 1617-ben saját költségén szervezett sereggel segítette Ferdinánd főherceg, a későbbi császár háborúját Velence ellen, amiért grófi rangot kapott. Mivel nem sokra becsülte a cseh nemességet, ezért amikor azok 1618-ban felkeltek a Habsburgok ellen, ő a császár híve maradt. A morva rendi hadak ezredeseként Bécsbe szökött, és átadta a tábori pénztárt a császárnak. A győzelem után Csehország kormányzója, leggazdagabb főura, birodalmi herceg, majd Friedland hercege lett, s feleségül vette a császár tanácsadójának lányát. Az 1625-29-es dán háború kitörése után Ferdinánd főherceg elfogadta ajánlatát, aki 40 ezres sereggel sietett segítségére. II. Habsburg Ferdinánd (1578–1637) német-római császár 1625-ben az összes császári haderő főparancsnokává is kinevezte. 1626 áprilisában legyőzte a protestáns csapatokat, rákényszerítette Bethlen Gábort a pozsonyi békére, kiűzte a dánokat Sziléziából, majd elfoglalta Dánia kontinentális részeit. Költségei fejében megkapta Sagen, majd 1629-ben Mecklenburg hercegségét is. Ő lett a birodalmi hadiflotta, az Északi- és Balti-tenger generálisa. Kereskedelmi társaságot tervezett az angol-holland tengeri fölény letörésére, de ez nem valósult meg. A német fejedelmek – mivel sérelmezték a birodalmi hadsereg létét, őt pedig parvenünek tekintették, akinek hadai tönkretették birtokaikat – 1630 nyarán ultimátumot küldtek Habsburg Ferdinándnak: oszlassa fel a sereget és menessze, mert ha nem ez történik megakadályozzák a trónörökös római királlyá választását. Ferdinánd erre elbocsátotta, mire ő II. Gusztáv Adolf svéd királytól kért seregeket, hogy Bécs ellen vonulhasson. Bár a császár tudomást szerzett e tárgyalásokról, a svédek előrenyomulása miatt mégis kénytelen volt ismét neki felajánlani a fővezérséget. Elővásárlási jogot szerzett az elkobzandó birtokokra, s megkapta Glogau hercegségét. Ezután kiűzte Csehországból a szászokat, Bajorországból és Frankföldről a svédeket, majd elfoglalta Szászország nagy részét. 1632 novemberében a lützeni csatában visszavonulásra kényszerült, de a svéd király meghalt a csatában. A császár ezután már nélkülözni tudta, de ő - seregére támaszkodva - maga akart a birodalom békebírája lenni. Tárgyalásokba bocsátkozott a svédekkel, a szászokkal, a franciákkal, és fontolgatta, hogy cseh királlyá koronáztassa magát. Betegségektől gyötörten még egyszer hadba szállt: 1633-ban Brandenburgot próbálta kényszeríteni a svédekkel való szakításra, de kudarcot vallott. A császári udvarban ellenfelei kerekedtek felül, maga Ferdinánd is árulónak tekintette. Kémektől körülvéve lázadást kezdett szervezni: 1634 januárjában 50 főtisztjével fogadtatta meg, hogy mellette állnak "mindaddig, míg a császár szolgálatában áll". A tisztek egyike jelentette Bécsnek a szervezkedést, mire a császár menesztette, a nyilatkozat aláíróinak pedig amnesztiát adott. A leváltását elrendelő pátens titkos volt, a császár színleg továbbra is fővezérként levelezett vele, tisztjeit ugyanakkor az engedelmesség megtagadására szólította fel és jelezte: nem lenne ellenére eltávolítása. Kétezer megmaradt emberével Cheb városába ment – hogy kapcsolatba lépjen a szászokkal és svédekkel – ahol 1634. február 25-én meggyilkolták.
1906. Prielle Kornélia színésznő, a Nemzeti Színház örökös tagja
1944. Dési Huber István festő- és grafikusművész
1983. Jánossy Ferenc festőművész
2003. Gressus Pál NASA-díjas biofizikus

 

Katonai Ordinariátus © Minden jog fenntartva