Kalendárium
Június 10. szombat
Szent Iván hava
Évközi idő 9. hét
A Boldogságos Szűz Mária, az Egyház Anyja
„NEM CSAK KENYÉRREL ÉL AZ EMBER…”
NAPI EVANGÉLIUM: Mk 12,38-44
Jézus tanítás közben ezt mondta nekik: »Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösökben járni, és a piacon a köszöntéseket fogadni! Az első helyeken ülnek a zsinagógákban, vendégségben pedig a főhelyeken. Felélik az özvegyek házait, és színleg nagyokat imádkoznak. Ezeket súlyosabban ítélik majd meg!«
Jézus ezután leült a templomkincstárral szemben, és figyelte, hogyan dob a tömeg pénzt a kincstárba: sok gazdag sokat dobott be. Aztán jött egy szegény özvegy, és bedobott két garast, ami egy negyedpénz. Akkor odahívta tanítványait, és azt mondta nekik: »Bizony, mondom nektek: ez a szegény özvegy többet adott mindazoknál, akik pénzt dobtak a kincstárba. Mert azok mind abból adtak, amiben bővelkedtek, ez pedig az ő szegénységéből bedobta mindenét, amije volt, egész megélhetését.«
Egyszer az egyik jegyespár ezt a szentírási szakaszt választott az esküvőjére, mondván, hogy ott van benne az a fontos mondat: „mindenét oda adta”. Ez lehet ennek a részletnek az ún.: „alkalmazott értelme”, amikor a Szentírás szavait önmagunkra, saját helyzetünkre vonatkoztatjuk. Ennek az értelemnek a megtalálása, fölfedezése az egyéni elmélkedés és imádság célja.
A „szószerinti értelem” az, amit az Egyház a saját nyilvános és hivatalos igehirdetésében és tanításában keres és megfogalmaz, és ami mindegyikőnkre vonatkozik. Ennek egyik fontos eleme, hogy Jézus nem a külsődleges, mérhető vallásosságot tekintette elsődlegesnek és alapvető értéknek, hanem a szív Istenhez hajlását, a szándék tisztaságát és odaadottságát. A képmutatás az egyike azoknak a bűnöknek – meglehetősen kevés ilyen van – amelyet Jézus következetesen elítélt, s a képmutatás éppen a „látvány” keresését jelenti a bensőségesség rovására. Szükség van külsőségekre is, de a vallásosság minden külső megnyilvánulása a szív tisztaságából, őszinteségéből kell, hogy fakadjon.
Mindez nagy belső fegyelmet és figyelmet kíván tőlünk, emberektől, akik hajlamosak vagyunk minden lemérni, méricskélni, és a lényegtelen, mellékes dolgokkal törődni. Ezért írja Pilinszky János a Terek című versében, hogy a Pokolban nem történik más, mint „lemérik, hány kiló egy hattyú”.
Historia est magistra vitae - A történelem az élet tanítómestere
„Ne emlegessük annak hibáit, akinek erényeit követni alig bírjuk...” Szent Jeromos
Ezen a napon történt:
1692. Fölakasztották a salemi boszorkányperek első elítéltjét, a hatvan esztendős Bridget Bishopot. Rajta kívül a továbbiakban még 19 ember életét követelte a puritán közösségben kirobbant tömeghisztéria. Salem és Massachusetts állam a 17. század során még igen kies vidéknek számított, ahol a zord éghajlat mellett az indiánok állandó támadásai, és az elszigeteltség következtében a brit telepesek körében a puritán tanok váltak uralkodóvá. Ebben a szigorú közösségben, Salem városában kezdődtek meg azok a világhírű boszorkányperek, melyek két – vélhetően a normák ellen kirívó viselkedéssel lázadni akaró – fiatal leány, Betty Parris és Abigail Williams „megszállottsága” kapcsán robbantak ki. Samuel Parris tiszteletes 11, illetve 9 esztendős gyermekein a város lakói 1692 februárjától kezdve furcsa változásokat tapasztaltak: gyakran a földön rángatóztak, tomboltak, ismeretlen „nyelven” beszéltek, amit a helyi orvosi gyakorlat ördögi praktikáknak tulajdonított. A két leány a felnőttek hatására hamarosan megnevezte a rontást küldő három boszorkányt is: Sarah Good-ot, a város ismert koldusát, az idős, jómódú Sarah Osbourne-t és egy Tituba nevű barbadosi rabszolganőt. A vádlottakat a feltüzelt városi testület azonnal őrizetbe vette, ezzel március 1-jén megkezdődött a hírhedt salemi boszorkányper. A három asszony bebörtönzésével azonban nem ért véget a vizsgálat, sőt, az a vádlottak vallomása, és a többi gyermek körében elharapózó viselkedés hatására tömeghisztériává nőtt. A következő hónapokban már nem csupán Salemben, de számos Massachusetts-beli településen – köztük Bostonban – is kezdtek felbukkanni a „Sátán által megszállt” gyermekek és a „boszorkányok”, akik közül összesen 80 főt börtönöztek be. Összesen mintegy 150 embert gyanúsítottak meg a fekete mágia gyakorlásával, köztük Sarah Good mindössze négyesztendős leányát, Dorcast is. A vádlottak padjára zömmel középkorú, szegény nők kerültek, de idővel a per remek alkalmat nyújtott a személyes sérelmek megtorlására, ennek jegyében ítélték el például a Proctor-házaspárt, vagy az idős Giles Corey-t, aki végül a kínvallatásba halt bele. Sokan azzal váltak „gyanússá” az ítészek számára, hogy ellenezték a semmilyen jogi alappal nem bíró eljárást, és nem hittek a vádlottak bűnösségében. A helyzetet súlyosbította, hogy ebben az időben Massachusettsnek éppen nem volt kormányzója, így az állítólagos bűnösök teljesen ki voltak szolgáltatva a helyi hatalomnak.
A puritán bírák – kizárólag a tanúk vallomása alapján – összesen húsz embert küldtek a halálba, akik közül az első Bridget Bishop, egy hatvan év körüli idős nő volt, aki három házasságával, a salemiekhez képest fényűzőbb életmódjával hívhatta fel magára a figyelmet. Őt – William Stoughton főbíró ítéletei nyomán – még tizennyolcan követték a bitófán, és életét vesztette a már említett Giles Corey is, aki Salem egyik legnagyobb földbirtokát tudhatta magáénak. A per hátterében gyakran személyes bosszú, vagy nyereségvágy állt, miután az eljárás kezdetén a bűnösök birtokait és minden tulajdonát elkobozták.
1692 októberében aztán a tömeghisztériává szélesedő boszorkányperbe beavatkozott a William Phipps által újraszervezett állami közigazgatás is. Massachusetts új kormányzója a helyi bíróságokat az eljárások megszakítására utasította, és 1693 tavaszára elérte, hogy a bebörtönzött vádlottakat felmentsék, vagyonukat pedig visszaszolgáltassák. Körülbelül egy esztendő után értek véget a salemi boszorkányperek, melyek következtében a puritán vallási irányzat tekintélye meredeken zuhanni kezdett, és az Egyesült Államok alapításának korára átadta uralkodói helyét a liberális eszméknek.
1827. Megtartották Széchenyi István kezdeményezésére a Nemzeti Kaszinó alakuló ülését
1848. A király szentesítette az uniót Erdéllyel
1898. A spanyol–amerikai háborúban amerikai tengerészgyalogosok elfoglalják a Guantánamo-öböl partvidékét
1918. A Szent István osztrák-magyar csatahajó elsüllyesztése az Otrantói szorosban
1940. Olaszország hadat üzen Nagy-Britanniának és Franciaországnak
1943. Bíró László szabadalmaztatta a golyóstollat Argentínában
Ezen a napon született:
1625. Apáczai Csere János erdélyi filozófus, természettudós, pedagógus, szakíró
1640. I. Lipót német-római császár, magyar király
1672. I. Nagy Péter cár
1781. George Stephenson angol gépészmérnök, a gőzmozdony feltalálója
1847. Hauszmann Alajos műépítész
1819. Gustave Courbet francia festőművész
1879. Szabó Dezső író, kritikus, publicista. Művelt, tájékozott, több európai nyelvet beszélt. Hamar kitűnt tanulmányaival, közéleti írásaival, mint író, nyelvi erejével. A 20. századi magyar írói nyelv nagy hatású megújítója. Expresszív stílusa, képalkotó képessége, mondanivalójának tömörítése plasztikussá és mozgalmassá teszik írásait. Alkotásaiban a kor valamennyi divatos szellemi áramlata otthagyja lenyomatát, a pozitivizmustól a szellemtörténeten át az irracionális filozófiákig. A magyar irodalmi hagyományok közül leginkább a romantikában gyökerezik, majd Ady Endre, Móricz Zsigmond nyomán a magyarságot méltatja szellemtörténeti értelemben. Nem vált hívévé a nemzeti fajelméletnek és a rasszizmusnak. Ki nem mondott, de valóságos vágya a polgárosodás. Szabadon gondolkodó polgárként szeretett volna élni a 20. századi Magyarországon. A századelő rövid időszakától eltekintve Magyarországon ez nem volt lehetséges, leginkább ebből származik az 1930-as évek közepétől való szellemi magára maradottsága és elszigetelődése. Ugyanez az oka 1945-től 1990-ig való viszonylagos háttérbe szorítottságának az irodalomtanításban és az irodalmi propagandában.
1880. Kaffka Margit író, költő
1899. Martyn Ferenc szobrász, festő, grafikus, keramikus
1919. Csornoky Viktor ügyvéd, kisgazda politikus. 1942-ben belépett a Független Kisgazdapártba. A német megszállást követően illegalitásba vonult, részt vett az ellenállási mozgalomban. Feleségül vette, Tildy Zoltán, az FKGP vezető politikusának leányát. Budapest ostroma után apósa oldalán azonnal bekapcsolódott a közéletbe, 1945 januárjától a Független Kisgazdapárt fővárosi főtitkára. 1945 februárjától a budapesti törvényhatósági bizottság tagja, május 16-tól alelnöke. Áprilisban bekerült az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, majd a november 4-i választásokon nemzetgyűlési mandátumot szerzett. Még abban a hónapban megbízták az újra felállított washingtoni magyar követség első titkári feladatainak ellátásával. 1946-ban, Szegedy-Maszák Aladár követ távollétében rövid ideig ideiglenes ügyvivő volt. 1946 decemberében kétes pénzügyi machinációi miatt hazarendelték. 1947 januárjában tért vissza. Magyarországon rövid ideig ügyvédi gyakorlatot folytatott, majd februártól néhány hétig a Független Kisgazdapárt Politikai Bizottságának titkára volt, de a munkáspártok tiltakozása nyomán le kellett mondania. 1947 februárjától novemberig a Demokrácia című lap főszerkesztője. 1945–1947 között részt vett több társadalmi szervezet munkájában. November 22-én kinevezték egyiptomi követté. Kairói követként állítólag kapcsolatot tartott fenn az amerikai titkosszolgálattal, s ezért 1948. július 23-án hazarendelték. November 30-án az államvédelmi osztály hűtlenség (hazaárulás) és kémkedés koholt vádjával letartóztatta. Apósa, Tildy Zoltán, veje kémkedési botránya miatt még aznap kénytelen volt lemondani köztársasági elnöki tisztéről. Az FKgP kizárta a pártból. Koncepciós perben a népbíróság december 6-án kötél általi halálra ítélte. Másnap kivégezték. 1992-ben ítéletét semmisnek nyilvánították.
1927. Márkus László Kossuth-díjas színész
Ezen a napon hunyt el:
1712. Ifjabb, petrőczi és kászavári báró III. Petrőczy István protestáns főúr, kuruc generális
Északnyugat-magyarországi evangélikus főúri család sarja, édesapja a felvidéki protestáns főnemesség vezéralakjaként részt vett a Wesselényi-féle összeesküvésben és a bujdosó kurucok 1672. évi támadásában. Édesanyja Thököly Imre, a legendás „kuruc király” nagynénje volt, húgát, Petrőczy Kata Szidóniát pedig az első ismert magyar költőnőként tartja számon az irodalomtörténet. Unokatestvérével, Thököly Imrével együtt tanult az eperjesi evangélikus kollégiumban. 1670 után apjával együtt kényszerült bujdosásra, majd 1678-tól részt vett Thököly Habsburg-ellenes harcaiban. Az 1682-ben Thököly Imre egyik legjelentősebb hadvezére. 1690-ben, a keresztényszigeti országgyűlésen, erdélyi honfiúságot nyert. Urát a törökországi száműzetésbe is követte. Mintegy 19 évi emigráció után, a Rákóczi-szabadságharc második esztendejében, 1704 nyarán tért haza. II. Rákóczi Ferenc tábornoka, az Udvari Tanács, majd a Szenátus tagja lett. 1707-ben a rózsahegyi evangélikus zsinat világi elnöke volt. A szabadságharc vége felé, 1711 januárjában Lengyelországba távozott, ahonnan még az év nyarán hazatért, élve a szatmári békekötés adta közkegyelemmel. Alig egy év múltán elhunyt, s felesége Necpálon temettette el. Vele a Petrőczy-család férfiágon kihalt. III. Petrőczy István emléke nem múlt el nyomtalanul: A halálát követően olyan híresztelések terjedtek el, hogy egyes, újra szervezkedő kurucok a sírhelyénél titokban találkoznak.
1914. Lechner Ödön műépítész
