Beavató szentség, mely csak egyszer vehető fel. A szentségben való részesülést a keresztelési anyakönyvben feljegyezzük, és erről - szükség esetén - igazolás kérhető.
A Katolikus Tábori Püspökség a tábori lelkészekkel együtt szeretettel vár minden keresztelkedni vágyó felnőttet és gyermeket. A keresztelkedés a tábori lelkészek részéről teljesen költségmentes.
Kisgyermekkorban a szülő hitére alapszik a keresztelés, tehát nagyon komolyan vesszük a keresztelés során a szülőnek feltett kérdést, hogy szándékában áll-e gyermekét a hitre tanítani és jó példájával szeretettel oda elvezetni. Ilyenkor keresztelést követően megvárjuk, míg a gyermek eléri értelme nyiladozását, hogy a hit igazságait neki megtanítva az Oltáriszentség és a Bűnbocsánat szentségében első ízben részesülhessen (elsőáldozás). Majd őt tovább tanítva és nevelve alkalmas lesz érett fejjel a hit mellett dönteni, és felveheti a bérmálás szentségét.
Felnőtteket csak alapos hitbéli tanítás és próbaidő végeztével bocsátunk a keresztség szentségéhez, aminek során részesülhet az elsőáldozásban és a bérmálásban is. Kellő hitbeli megalapozással ugyanis felesleges elnyújtani és szétszabdalni ezt a folyamatot, inkább minél hamarabb, minél teljesebben kívánjuk bevonni az Egyház életébe.
Normális helyzetben mindkét fajta keresztelést (felnőttek esetében elsőáldozással és bérmálással együtt) választott tábori lelkésze szolgáltatja ki ünnepi körülmények között a jelölt által választott, a tábori lelkészével egyeztetett időpontban és helyen, lehetőség szerint felszentelt templomban, vagy erre alkalmas kápolnában. Fontos a választott keresztelési hellyel előzetesen megállapodni, mert elképzelhető, hogy díszítési, világítási költségek felmerülhetnek.
Rendkívüli körülmények között, halálveszély esetén bárki megkeresztelhet egy erre jelentkező, tudatánál lévő és kereszteletlen embert. A keresztelő személyétől csak az az elvárás, hogy tudatában legyen annak, mit tesz, és alkalmas legyen a következő nagyon egyszerű keresztelési forma végrehajtására: Öntse le a keresztelendő személy fejét tiszta vizzel és mondja: "N. én megkeresztellek téged az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében." Lehetőség szerint ezt többen is tanusítsák, és ha a helyzet megengedi, ünnepeljék meg. A rendkívüli körülmények elmúltával a keresztelt (ha erre képes) keresse fel tanuival a legközelebbi tábori lelkészét és számoljon be neki, mi történt. Alkalom nyílhat ilyenkor arra, hogy nagyobb körben is megünnepeljék a keresztelkedést, nem megismételve azt, csak pótolva ami a szokásos szertartásokból a rendkívüli körülmények miatt kimaradt.