SZENT BONIFÁC

püspök, vértanú

született: Crediodunum, Wessex, Britannia, 673 körül

elhunyt: Dokkum, Friesland, 754. június 5.

Családi neve Winfrid volt, az exeteri és a nhutschellei kolostorokban nevelkedett; ez utóbbiban kezdett el tanítani is. Baráti kapcsolatban volt Szent Aldelmus malmesburyi apáttal. 3 társával 716-ban elindult ősei, a szászok misszionálására. Éppen ebben az időben lázadt fel a frízek fejedelme, Radboch és a frankok elleni háborújával lehetetlenné tett minden missz. tevékenységet. Szent Willibrordnak is vissza kellett húzódnia egy kolostorba, és Winfrid jobbnak látta, ha visszatér Nhutschellébe. 718-ban újra elindult, de előbb Rómába ment, hogy  pápai felhatalmazást nyerjen. II. Gergely pápa szívesen fogadta, s több hónapig maga mellett tartotta, majd 719. május 15-én elbocsátotta. Winfrid az előző nap szentje, Bonifác vértanú nevét vette fel, s ettől kezdve ezt a nevet használta. Észak felé vezető útján kis ideig Liutprand longobárd király udvarában tartózkodott, majd Bajorországon és Türingián át érkezett a frank birodalomba. Ekkor értesült Radboch haláláról, ami a fríz misszió új lehetőségét jelentette. Két vagy három évig Willibrord mellett volt. 721-ben már sok ezer pogány megtéréséről küldhetett jelentést a pápának. II. Gergely ekkor magához kérette és 722. november 30-án püspökké szentelte egész Germánia számára. Annak jeléül, hogy csak a pápától függ, a Róma környéki (ún. suburbicarius) püspökök esküjét tette le. 723-ban Martell Károlytól menlevelet kapott, s most már pápai és királyi támogatással végezhette missziós munkáját. Hessenben különös jelentőségű tette volt, hogy kivágta Geismar mellett a pogányok szent tölgyfáját, és anyagából Szent Péter tiszteletére kápolnát épített. A közelben alapította a fritzlari kolostort. 724-ben Türingiába ment, ahol 731-ig tartó missziójának legnagyobb eredménye a Gotha melletti Szent Mihály-kolostor megalapítása. Leghíresebb kolostora a fuldai alapítás 744-ben, amelyet tanítványára, Sturmiusra bízott. III. Gergely 732-ben palliumot és felhatalmazást küldött neki, hogy püspökségeket alapítson. 738-ban Rómába ment, ahonnan 739-ben mint pápai legátus tért vissza. Először Bajorországban tartott zsinatot, majd érseki rangra emelte Salzburgot. 741 után a frank királyok, Karloman és Pipin támogatták, zsinatokat tartottak, melyeken Bonifác elnökölt. 745-ben az általános frank zsinaton megválasztották kölni érseknek. 751-ben megkoronázta Pipint. 753 után végighajózott a Rajnán, és nagy sikerrel prédikált. 754/55 telét Utrechtben töltötte, de tavasszal újra elindult. Sok pogányt megkeresztelt, és már a bérmálásra készítette elő őket, amikor Dokkum közelében fanatikus pogányok megtámadták a szállásán, és 52 társával együtt megölték. A fuldai kolostorban temették el.

Olvasmány és könyörgés az imaórák liturgiájából

Olvasmány Szent Bonifác püspök és vértanú levelezéséből

Az Egyházat, amely mint egy nagy hajó szeli át ennek a világnak a tengerét, s amelyet a különböző kísértések hullámai ostromolnak, nem elhagyni kell, hanem kormányozni.

A régi atyák közül erre kaptunk példát Kelementől és Kornéliusztól meg sok mástól Róma városában. Cipriántól Karthágóban, Atanáztól Alexandriában, akik a pogány császárok idején Krisztus hajóját, sőt drága jegyesét, tudniillik az Egyházat, tanítva, védelmezve, fáradva és szenvedve egészen vérük ontásáig kormányozták.

Őket és a hozzájuk hasonlókat szemlélve megrendültem, félelem és rettegés szállt rám, és majdnem elborított bűneim sötétsége (vö. Zsolt 54, 6), és sokkal inkább szívemnek tetsző dolog lett volna, hogy teljesen letegyem az Egyház kormányrúdját, amelyet egykor elfogadtam, ha erre akár az atyák között példát, akár a Szentírásban jóváhagyó szót találtam volna.

Mindezek után, s mivel a dolgok így állnak, és az igazságot lehet ugyan támadni, de nem legyőzni, hajszolt lelkünk meneküljön ahhoz, aki Salamon által így beszél: Szíved minden bizalmát Istenbe vesd, saját értelmedre ne igen hagyatkozz. Minden utadon próbáld felismerni, akkor egyenessé teszi ösvényedet (Péld 3, 5). És más helyen: Az Úr neve olyan, mint az erős torony, hozzáfut az igaz, és biztonságban van (Péld 18, 10).

Legyünk állhatatosak az igazságban, és készüljünk lélekben a megpróbáltatásra, hogy elviseljük az Úr próbatételét, és ezt mondjuk neki: Menedékünk te vagy, Urunk, nemzedékről nemzedékre (Zsolt 89, 1).

Bízzunk abban, aki ránk rakta a terhet. Amit saját erőnkkel nem tudunk elviselni, hordozzuk őáltala, aki mindenható, és így szól: Az én igám édes, és az én terhem könnyű (Mt 11, 30).

Álljunk helyt a harcban az Úr napján, mert a szorongatás és a gyötrelem napjai virradnak ránk. Haljunk meg, ha Isten akarja, atyáink szent törvényeiért, hogy elérhessük velük együtt a vég nélkül tartó örökséget.

Ne legyünk néma kutyák, se hallgatag szemlélők, ne legyünk béresek, akik elfutnak a farkas elől, hanem gondos pásztorok, akik virrasztanak Krisztus nyája felett, hirdetve Isten minden törvényét nagynak és kicsinynek, szegénynek és gazdagnak, minden méltóságban és korban levőnek úgy, ahogy Isten erre képességet adott nekünk, akár alkalmas, akár alkalmatlan, amint ezt Szent Gergely a lelkipásztorokhoz írt könyvében megírta.

Könyörgés

Urunk, Istenünk, járjon közben értünk Szent Bonifác püspök és vértanú. Add, hogy tanítását hűségesen megtartsuk, és a hitet, amelyet vérével megpecsételt, tetteinkkel életre váltsuk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.