„Krisztus példáját követni”

November 8-án adta át Berta Tibor tábori püspök a Katonai Ordinariátus Kapisztrán Szent Jánosról elnevezett elismeréseit a püspökség munkáját segítőknek. A rendezvény előtt közös szentmisére gyűltek össze a tábori lelkészek.

Az evangéliumi intéző buzgalmát állította példaként a lelkészek elé Berta Tibor dandártábornok, katonai ordinárius a pénteki szentmisén.” Vajon a ’szakmánkban’ mi mennyire vagyunk buzgók?” – tette fel a kérdést szentbeszéde elején. Kiemelte: abban kell buzgón fáradoznunk, hogy az emberek mai problémáira az evangélium ihletettségéből tudjunk választ adni. „Ez nagyon nehéz, ezért mélységes mély kapcsolatot kell kialakítani Krisztussal, aki választ tud adni a kérdéseinkre. Nagyon sokat kell vele lennünk a szentmisében, az imádságban, a gondolatainkban. Ha nem vagyunk vele, akkor persze, adhatunk egyfajta választ, de azt gondolom, hogy az emberek, a katonák, tőlünk nem pusztán logikus, vagy matematikailag kiszámított válaszokat várnak, hanem krisztusi válaszokat.

Vissza kell térnünk Jézushoz, hogy mit tenne Ő a helyünkben, itt és most? Ebbe kell beleásnunk újra és újra magunkat, tudva azt, hogy a mi hazánk a mennyekben van. Nagyon buzgón okosnak kell lennünk, az evangélium, Jézus Krisztus, az Isten országának okosságával, felhasználva a tapasztalatainkat, melyeket papi életünk során szereztünk, és tudnunk kell azt is, hogy ez az egyház az Ő egyháza. Krisztus egyháza, a szentek egyháza, de a bűnbánók és az irgalomra rászorulók egyháza is. Ha az Isten irgalmának a koldusai tudunk lenni, hogyha úgy tudunk buzgólkodni a szolgálatban, ahogy az evangéliumbeli intéző, akkor azt gondokom, hogy a krisztusi úton járunk. Persze, ez az út nem könnyű, sőt, azt is merem mondani, hogy egyre nehezebb. De ha követjük a példát, ami a mi Urunk, Jézus Krisztus útja, akkor – még ha gyötrelmesnek, nehéznek is tűnik az úton való haladás, ha százféle akadály van is előttünk, de ha látjuk a célt, ami nem más, mint az Isten országa, akkor ezek bár nem tűnnek el – minden veszély ellenére meg fogjuk találni ennek az útnak a végét.

A kereszténység, a Krisztus-követés nem könnyű „mesterség”, sőt, nagyon nehéz, hiszen tüzet hozott és aki ehhez a tűzhöz közel megy, azt megégeti. Nem elemésztően, hanem megtisztítóan, úgy, hogy elhozza azt a békét, amit Jézus ígért. Ami nem idegek nyugalma, nem a pihentség semmittevése, hanem az a béke, amely ki tudta tárni a kezét a kereszten. Az a béke, amely a szeretetből fakad, az a béke, amely át akar ölelni bennünket. Mutassátok meg ezt a békét a katonáknak, ezeket a kitárt karokat, amely azt akarja mondani nekik, hogy Isten várja őket, minden, gond, bánat, probléma ellenére. Imádkozzunk ebben a szentmisében, hogy alakítson bennünket Krisztus az ő olyan papjaivá, akik nap mint nap meg akarják és meg próbálják valósítani ezt a kitárt kezű szeretetet, percről percre és óráról órára” – zárta beszédét a tábori püspök.