„NEM CSAK KENYÉRREL ÉL AZ EMBER…”
NAPI EVANGÉLIUM: Lk 21,5-19
Amikor néhányan megjegyezték a Templomról, hogy milyen szép kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve, Jézus így szólt: „Jönnek majd napok, amikor mindezekből, amit itt láttok, nem marad kő kövön, amelyet le ne rombolnának.”
Erre megkérdezték Őt: „Mester! Mikor fognak ezek bekövetkezni, és mi lesz előtte a jel?” Ő pedig így szólt: »Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket! Mert sokan jönnek az Én Nevemben, és azt mondják: „Én vagyok”, és: „Elérkezett az idő”; de ti ne menjetek utánuk. Mikor háborúkról és lázadásokról hallotok, meg ne rémüljetek; ezeknek előbb meg kell történniük [Dán2,28]; de ez még nem a vég.«
Azután ezt mondta nekik: „Nemzet, nemzet ellen támad, és ország, ország ellen. Nagy földindulás lesz több helyen, dögvész, éhség, rettentő tünemények és nagy égi jelek. Mindezek előtt pedig kezet emelnek rátok és üldözni fognak titeket. Átadnak benneteket a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak titeket az Én Nevemért. Alkalom lesz ez számotokra, hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: ne gondolkodjatok előre, mi módon védekezzetek. Mert olyan szájat és bölcsességet adok majd nektek, amelynek egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani. Kiszolgáltatnak titeket szüleitek és testvéreitek, rokonaitok és barátaitok, és közületek egyeseket halálra adnak. Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az Én Nevemért, de egy hajszál sem vész el a fejetekről.
Állhatatossággal fogjátok megőrizni lelketeket.”
Szeretünk kézzelfogható dolgokba kapaszkodni, legyenek azok emberek vagy tárgyak, szent vagy profán dolgok. A zsidók számára a Templom egyértelmű „bizonyítéka” volt Isten kitüntető jelenlétének. Éppen ezért volt számukra provokatív és kétségbeejtő, mindaz, amit Jézus mondott a Templom pusztulásáról. Ezért elkezdenek az időpontokról tudakozódni. Vannak dolgok, amik nem véletlenül vannak titokban. Isten ugyanazzal a szeretettel nyilatkoztat ki dolgokat, mint amivel eltitkol. A világvége időpontja nem ránk tartozik. Két ezer éve szüntelenül vannak „jelek”, amelyekből rendszeresen „olvassák ki” emberek és csoportok a világvége bekövetkeztét. Szent Pál szavai nagyon egyértelműek: „Urunk, Jézus Krisztus eljövetelét és vele való egyesülésünket illetően ne veszítsétek el rögtön józanságotokat, és sem lelki kinyilatkoztatás, sem állítólag tőlünk eredő mondás vagy levél ne ijesszen meg benneteket, mintha az Úr napja már küszöbön állna. Semmiképpen meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak.” (2Tessz2,1-3)
Jézus számára a világvégét megelőző szenvedések és üldözések teljesen más megvilágításban vannak, mint ahogyan mi gondolkodunk. Az Ő számára: „Alkalom lesz ez számotokra, hogy tanúságot tegyetek.”. Ezt a látásmódot kell kérnünk a Szentlélektől, hiszen ez az igazi „bölcsesség”.
Historia vero testis temporum, lux veritatis, vita memoriae, magistra vitae, nuntia vetustatis. - A történetírás valóban az idők tanúja, az igazság fénye, az emlékezet élete, az élet tanítómestere, a múlt idők hírnöke. (Marcus Tullius Cicero)
„Ne emlegessük annak hibáit, akinek erényeit követni alig bírjuk...” Szent Jeromos
Ezen a napon történt:
1704. Vak Bottyán beveszi Érsekújvárat.
1712. II. Rákóczi Ferenc száműzött fejedelem megpróbál Angliába utazni, de a bécsi udvar tiltakozása miatt nem fogadják be.
1780. Tupac Amaru az utolsó nagy spanyolellenes indián felkelés vezetője, az amerikai kontinensen elsőként eltörölte a rabszolgaságot
1848. Magyar győzelmek Resicánál és Marossolymosnál.
1848. Kolozsvárt kiürítik a magyar csapatok.
1848. Sepsiszentgyörgyön, a Háromszék Honvédelmi Bizottmánya ülésén Gábor Áron elmondja híres szavait: „Lészen ágyú”.
1888. Budapesten megalakult a Magyar Testgyakorlók Köre, az MTK.
1904. John Ambrose Fleming feltalálja a rádiócsövet, az elektroncsövet.
1918. A magyar Parlamentben feloszlatja magát előbb a képviselőház, majd a főrendiház. A kupolateremben összeül az országos testületté bővült Magyar Nemzeti Tanács, mely határozatában kihirdeti, hogy „Magyarország minden más országtól független és önálló népköztársaság”, ezzel megfosztja trónjától IV. Károly királyt. Az alkotmányozó nemzetgyűlés megalakulásáig az ország vezetésével Károlyi Mihályt és az elnöklete alatt álló népkormányt bízza meg.
1919. Horthy Miklós a Nemzeti Hadsereg élén bevonul Budapestre.
1944. A koronázási palástot Borbély János koronaőr-alhadnagy Pannonhalmára viszi.
1945. Londonban 43 ország kormányának képviselője elfogadta az UNESCO, az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete alapokmányát.
1945. Megjelent a Magyar Rádió című hetilap első száma, amely 1956-tól Rádió újság, 1957-től pedig Rádió és Televízió Újság néven jelent meg. Napjainkban RTV Részletes címmel adják ki.
1988. Észtország parlamentje az országot szuverén állammá nyilvánítja a Szovjetunión belül, ezzel kezdetét veszi a Szovjetunió felbomlása.
1989. Az Európa Tanács ülésén Horn Gyula külügyminiszter átadja Magyarország felvételi kérelmét a szervezetbe.
1989. Vágsellyén megalakul a szlovákiai magyarok első politikai pártja, a Független Magyar Kezdeményezés.
1997. A NATO-csatlakozásról tartott magyarországi népszavazáson 49,24 százalékos részvétel mellett a választók 85,33 százaléka mondott igent.
2000. Az EU-csatlakozási tárgyalások brüsszeli főtárgyalói fordulóján ideiglenesen lezárják Magyarországgal, a szociálpolitikával és a foglalkoztatással kapcsolatos joganyag részt, amelyben Magyarország először kap átmenetei mentességet.
Ezen a napon született:
Kr. e. 42. Tiberius római császár
1717. Jean le Rond d'Alembert francia matematikus, filozófus, mérnök, enciklopédista
1811. Latabár Endre színész, színigazgató, zeneszerző
1841. Kossuth Ferenc mérnök, politikus, miniszter, Kossuth Lajos fia
1889. Kéthly Anna szociáldemokrata politikus
1911. Básti Lajos színész
1914. Diószegi Balázs festőművész
Ezen a napon hunyt el:
1673. Frangepán Katalin, Zrínyi Péter horvát bán felesége
1858. Mészáros Lázár altábornagy, a szabadságharc hadügyminisztere. 1796. február 20-án született Baján. Apja táblabíró, szabadkai polgár, bajai nemesi honorátior. Anyja, Piukovics Katalin, Bács-Bodrog vármegyei nemesi sorból származott. Apja elhunytával és anyja betegeskedése, majd elhalálozása következtében négyéves korára árvaságra jutott. Katymárra, anyai nagybátyához, Piukovics Jánoshoz, a helyi plébánoshoz került. Nevelése és taníttatása a helyi káplánra maradt, akinek segédletével kortársainál előbb megtanult olvasni, és érdeklődése hamarosan az irodalmi kiadványok, történelmi, tudományos és gazdasági művek felé fordult. Tanulmányait Baján, Szabadkán, Pécsett és Pesten végezte, miközben egyszerre hatottak rá a Magyarországra beszivárgó francia forradalom eszményrendszerei és nagybátyja vallási keresztény tanai. 1813-ban félbehagyta jogi tanulmányait és a katonai pályára lépett. 1813. augusztus 1-jétől főhadnagyi rangban kezdte meg szolgálatát a Bács-Bodrog vármegyei önkéntes lovasságnál, mely a gróf Zichy Ferdinánd ezredes által vezetett 7. huszárezred alá tartozott. Ezredével 1813. október 25-én érkezett Morvaországba, ahol csatlakozott az itt gyülekező tartalék hadtesthez, s becsatlakozott a napóleoni háborúk hadműveleteibe. A háború után 1814. szeptember 5-én érkezett meg Új-Aradra, ahol 1815 márciusáig állomásozott, majd a napóleoni háborúk újabb fellángolásával az olasz hadszíntérre vezényelték. Századával részt vett az április 21-i Fluse Ronco-i és a május 8-i Colle di Pietra-i ütközetben. Ott volt 1815. június 10-én, amikor az osztrák csapatok bevonultak Nápolyba. Ezredével mintegy 18 éven keresztül teljesített szolgálatot Itáliában. 1845. október 20-án ezredessé és ezredparancsnokká léptették elő. Gazdag nyelvismeretével és jártasságával a társadalom és a gazdaság tudományágaiban kiemelkedett pályatársai közül. A katonai tudományok mellett mindig is érdekelték a társadalom és a gazdaság folyamatai. 1837-től kezdve aktív levelezést folytatott Széchenyi Istvánnal, akinek ő javasolta, hogy a pesti gőzmalmot gőzhengerekkel szereljék fel. Rendszeresen olvasta a német, francia, olasz és angol nyelvű új tudományos, szépirodalmi, filozófiai, politikai és hadtudományi műveket és a kor sajtóját. Érdeklődésének középpontjában a hadtudományi, gazdasági és társadalmi kérdések álltak. 1844. december 21-én a Magyar Tudományos Társaság levelező tagjává választották. A forradalom kitörése után 1848. március 22-én, Batthyány Lajos – Kossuth Lajos javaslatára – felkéri, hogy vállalja el a hadügyminiszteri posztot az első felelős magyar kormányban. Május 23-án tér haza az itáliai hadszíntérről és veszi át hadügyminiszteri megbízatását és elkezdi megszervezni a honvédséget. Első és egyben egyik legfontosabb intézkedése során kidolgozza az ország védelme szempontjából szükséges katonai erők kiállításáról rendelkező törvényjavaslatot. 1848 júniusában, szülővárosának és környékének országgyűlési képviselőjévé választják. Augusztus végétől, átmenetileg egy hónapra a délvidéki magyar hadsereg főparancsnokává is kinevezik és részt vesz a Jellasics bán elleni hadműveletekben. Szeptember végén tér vissza a fővárosba, ahol a megalakuló Országos Honvédelmi Bizottmány tagja lesz. 1848 decemberétől a felső-magyarországi hadtest parancsnoki feladatait látja el. 10 ezer fős csapatával részt vesz a kassai ütközetben 1849. január 4-én, azonban vereséget szenved, így január 9-én, felmentik a szolgálat alól és 1849. május 6-áig az ideiglenes hadügyminiszteri posztot töltötte be. Kossuth Lajos július 1-jén a leváltott Görgei helyére nevezi ki főparancsnoknak, de erről a tisztségéről július 26-án lemondott. Július 30-ától Henryk Dembinski főparancsnok vezérkari főnökeként teljesít szolgálatot. Részt vett Bem oldalán az augusztus 9-ei temesvári csatában. Az ütközetben a Haynau tábornagy által vezetett császári csapatok verséget mértek a magyar erőkre. Augusztus 14-én több társával együtt Törökországba távozott, majd Franciaországba utazott. Egy rövid ideig élt Angliában is, majd emigrált bajtársaival az Egyesült Államokba utazott, ahol Iowa államban farmot vásárolt és földművelésből tartotta fenn magát. 1858-ban tért vissza Angliába, Eywoodba, ahol november 16-án elhunyt. Hamvait 1991. március 15-én helyezték végső nyugalomra a bajai Szent Rókus-kápolnában.
1975. Kmetty János Kossuth-díjas festőművész, grafikus
1999. Nathans David Nobel-díjas amerikai biológus, genetikus
2005. Taube Henry kanadai származású Nobel-díjas amerikai kémikus
2007. Ördögh Szilveszter író
2008. Gyurkovics Tibor költő, író