Kalendárium
Március 03. kedd
Böjtmás hava
Nagyböjti 2. hete
„NEM CSAK KENYÉRREL ÉL AZ EMBER…”
NAPI EVANGÉLIUM: Mt 23,1-12
Jézus így beszélt a tömeghez és tanítványaihoz:
»Az írástudók és farizeusok Mózes székében ülnek. Ezért mindazt, amit mondanak nektek, tegyétek meg és tartsátok meg -- de a tetteiket ne kövessétek, mert mondják ők, de nem teszik. Súlyos és elviselhetetlen terheket kötöznek össze és raknak az emberek vállára, de ők maguk egy ujjukkal sem mozdítják meg azokat. Minden tettüket azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Imaszíjaikat szélesre szabják, bojtjaikat megnagyobbítják. Szeretik a főhelyeket a lakomákon, az első helyeket a zsinagógákban,
a köszöntéseket a főtéren, s azt, ha az emberek rabbinak hívják őket. Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti Tanítótok, ti pedig mind testvérek vagytok. Atyátoknak se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a Mennyei. Ne hívassátok magatokat mesternek se, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus. Aki közületek a legnagyobb, legyen a ti szolgátok. Mert aki önmagát felmagasztalja, azt megalázzák, s aki megalázza önmagát, azt felmagasztalják.
Sokan szerettek volna a történelem során Jézusban forradalmárt látni, aki a fönnálló rend és viszonyok ellen lázad. Ő azonban nem vonja kétségbe az akkori elit, a farizeusok és írástudók tekintélyét, akiknek szóbeli tanítását érvényesnek tartotta, azonban a tetteiket – mivel nem álltak összhangban a szavaikkal – elvetette. Jézus a külsődleges vallásgyakorlást kritizálja, amely az emberek tetszését keresi, és nem törődik a szív Istenhez hajlásával, hajlításával. Ezért is áll Jézus igehirdetésének középpontjában az Isten-kapcsolat megújítása.
Ennek jegyében kell értelmezni a szóhasználatra, vagy megszólításokra vonatkozó megjegyzéseit is. Jézus nem etikettre vonatkozó utasításokat akart adni, hogy kit hogyan kell vagy tilos megszólítani, hanem az Istenhez való bensőséges viszonyt és szellemiséget akart kialakítani; a kimondott szavak mögötti lelkületet szeretné irányítani. Az ember nyugodtan hívhatja atyának az apját, vagy a papját, ha tudatában van annak, hogy ez a megszólítás mindig „kisbetűs”, mindig csak távoli tökéletlen visszfénye Isten Atyaságának. Ezért is volt, hogy az első keresztény századok „abbásznak”, atyának nevezték a lelkivezetőket, gyóntatókat, de mindig annak tudatában, hogy egymásnak testvérei vagyunk.
Historia vero testis temporum, lux veritatis, vita memoriae, magistra vitae, nuntia vetustatis. - A történetírás valóban az idők tanúja, az igazság fénye, az emlékezet élete, az élet tanítómestere, a múlt idők hírnöke. (Marcus Tullius Cicero)
„Ne emlegessük annak hibáit, akinek erényeit követni alig bírjuk...” Szent Jeromos
Ezen a napon történt:
1318. János nyitrai püspök kiközösíti az egyházból Csák Mátét
1568. Báthori Miklós lesz az országbíró
1849. Szemere Bertalan leváltja Dembinskit; az új fővezér Görgei Artúr lesz
1861. II. Sándor orosz cár rendelettel eltörli a jobbágyrendszert Oroszországban
1870. Az amerikai kormány megkezdi az indián törzsek rezervátumokba telepítését
1853. Pesten kivégezik a Szabadságharc három vértanúját: Noszlopy Gáspár honvéd őrnagy; Sárközy Soma; Jubál Gáspár mérnök
1918. A breszt-litovszki békeszerződés Szovjet-Oroszország és a központi hatalmak között.
Ezen a napon született:
1823. id. Gróf Andrássy Gyula osztrák-magyar külügyminiszter, magyar miniszterelnök
1847. Alexander Graham Bell skót születésű amerikai tanár, a telefon feltalálója
1870. Maróczy Géza nemzetközi sakknagymester
1883. Csortos Gyula színész
1896. Horváth Endre grafikusművész, bélyegtervező
1916. Mesterházi Lajos író
1922. Hidegkuti Nándor az Aranycsapat tagja
Ezen a napon hunyt el:
1855. Vay Ábrahám. 1789. július 13-án született Alsózsolcán, iskoláit a sárospataki Református Kollégiumban végezte. 1810-ben feleségül vette Kazinczy Zsófiát, akitől tizenkét gyermeke született. 1825-től Borsod vármegye első alispánja, az 1825-27. évi első reformországgyűlés követe volt. Amikor 1825. november 3-án elhangzott Széchenyi István felajánlása, hogy birtokainak egy évi jövedelmét, 60 ezer forintot a Tudós Társaság megalapítására szánja, Vay Ábrahám 8 ezer forintot ajánlott fel. A Társaság 1830-ban tartotta alakuló ülését, Vay tagja volt az igazgató választmánynak. 1830-ban Bereg vármegye főispáni helytartója lett, majd grófi címet kapott. 1832-ben Máramaros vármegye főispánjává nevezték ki, amelyről 1845-ben lemondott és Szabolcs vármegyébe, berkeszi birtokára vonult vissza, ahol közgazdasági kérdésekkel foglalkozott. Húszezer forintos hozzájárulásával ő kezdeményezte a Magyar Kereskedelmi Társaság létrehozását. 1848-ban a Batthyány-kormány ismét Máramaros vármegye főispánjává nevezte ki, de a harcok idején berkeszi birtokára húzódott vissza, itt is halt meg 1855. március 3-án.
1858. Bajza József költő, műkritikus, színigazgató
1879. Paál László festőművész
1879. William Kingdon Clifford, angol matematikus
1938. Déri Miksa mérnök, feltaláló
1975. Németh László író, drámaíró, esszéista. Nagybányán született, 1901. április 18-án, tisztviselő családban.1905-ben Budapestre költöztek. Középiskolai tanulmányait a Kemény Zsigmond, az utolsó két osztályt a budai Toldy Ferenc Főreáliskolában végezte. A Tanácsköztársaság idején iskolabizalmi, a május elsejei ünnepség szónoka, ezért fegyelmi elé állították.1919-es érettségije után magyar-francia szakos bölcsész volt, 1920 tavaszán átiratkozott az orvoskarra, melyet 1925-ben végezett el, majd a Szent János Kórház cselédkönyves orvosa lett. Ebben az évben a Nyugat karácsonyi számában jelent meg pályadíjnyertes novellája, a Horváthné meghal. 1926-ban megjelent első tanulmánya a Protestáns Szemlében, 1927-ben a Napkelet munkatársa. 1928-ban meghatározó szellemi élménye olasz- és franciaországi útja. 1929-ben a Napkeletben jelent meg első regénye az Emberi színjáték. Babits barátságába fogadta, a Nyugat vezérkritikusa lett. 1930-ban Baumgarten-díjat kapott. 1931-ben kiegészítő érettségit tett görögből, rövid ideig görög szakos bölcsészhallgató volt. 1932-ben szakítva a Nyugattal kiadta folyóiratát, a Tanút. 1934-ben Fülep Lajossal és Gulyás Pállal megindította a Választ; a Rádióban az irodalmi osztály vezetője, és a Magyarország című lap cikkírója lett. 1935-ben csatlakozott az Új Szellemi Front reformmozgalmához; a Sziget című folyóirat és a Magyarságtudomány munkatársa. A háborús években a Kelet Népének, a Hídnak és a Magyar Csillagnak a munkatársa. 1940-ben budai villáját felajánlotta a magyar írók népfőiskolájának. 1943-ban mint iskolaorvos nyugdíjba ment. Budapest ostromát családjával Illyés Gyula házában és a Sarolta-intézetben vészelte át. 1945 márciusában Békésre költözik, 1948 decemberéig Hódmezővásárhelyen a Bethlen Gábor főgimnáziumban volt tanár. A Nemzeti Parasztpárt számára elkészítette A tanügy rendezése című füzetét. Illyés Gyulával a Népi Művelődési Intézet szellemi irányítója, a Válasz munkatársa. Az ötvenes években csak műfordítása jelenhetett meg. 1951-ben Tolsztoj. Anna Karenina című művének lefordításáért József Attila-díjjal tüntették ki. 1954-ben súlyosan megbetegedett; amelyről naplót vezetett, később ez alapján írta a Levelek a hipertóniáról című művét. 1957-ben Kossuth-díjat kapott. 1959-ben a Szovjetunióban tett körútjának élményeiből írta Utazás című drámáját. Budapesten halt meg. Értekező tanulmányai: Berzsenyi (1938), Szekfű Gyula (1940), A minőség forradalma, (1940), Készülődés (1941), Széchenyi (1942), Sajkódiesték (1961). Regényei: Emberi színjáték (1944), Utolsó kísérlet (1969), Égető Eszter (1956), Gyász, (1935), Iszony (1947), Irgalomban (1965). Drámái: Villámfénynél (1936); VII. Gergely (1939); Papucshős (1934), Mathiász-panzió (1940-45); Szörnyeteg (1953),Széchenyi (1946), Galilei (1953), Az áruló (1954), A két Bolyai (1961); Gandhi halála (1963), Nagy család (1962-64).
1983. Koestler Artur magyar származású angol író
