Kalendárium
Július 4. szombat
Szent Jakab hava
Évközi 13. hét
Portugáliai Erzsébet
„NEM CSAK KENYÉRREL ÉL AZ EMBER…”
NAPI EVANGÉLIUM: Mt 9,14-17
Odajöttek Jézushoz (Keresztelő) János tanítványai, és megkérdezték: »Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a Te tanítványaid pedig nem böjtölnek?«
Jézus így felelt nekik: »Vajon gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek azonban a napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek. Senki sem varr régi ruhára nyers szövetből foltot; mert kiszakad a folt a ruhából, és a szakadás még nagyobb lesz. Új bort sem töltenek régi tömlőkbe, mert különben a tömlők szétrepednek, s kiömlik a bor is, meg a tömlők is tönkremennek. Az új bort új tömlőkbe töltik, így mind a kettő megmarad.«
A hagyományos zsidó, és a későbbi keresztény jámborságban kiemelkedő szerepet töltött be a böjt. Jézus messiási, isteni öntudatát jelzi az, ahogyan itt a böjthöz viszonyul. Önmagát úgy tekinti, mint Isten egyszeri, és megismételhetetlen jelenlétét a világban.
Az Énekek-éneke nyomán, amely eredetileg profán lakodalmas vers volt, de azzal, hogy bekerült a Bibliába, Isten és az Ő népének jegyesi kapcsolatát fejezi ki, Jézus, mint Vőlegény az Istent jeleníti meg. Éppen ezért az Ő jelenléte az öröm ideje, ami meghatározza a vallásos emberek viselkedését, istentiszteletét. Jézus megújította az Istenkapcsolatot, és az ebből következő vallásosságot is, ezt fejezi ki a hasonlat-pár, amikor két azonos tartalmú képpel emeli ki mondanivalóját, az új és régi viszonyáról.
Az Egyház megértve Jézus szavait péntekenként, a „Vőlegény elvételének” napján böjtöl, fölidézve a fájdalmat Krisztus megölése fölött, de soha, még Nagyböjtben sem böjtöl vasárnap, az Úr Föltámadásának napján. Jézussal megújult a vallásosság, amelyet teljesen az Ő jelenléte határoz meg.
Historia vero testis temporum, lux veritatis, vita memoriae, magistra vitae, nuntia vetustatis. - A történetírás valóban az idők tanúja, az igazság fénye, az emlékezet élete, az élet tanítómestere, a múlt idők hírnöke. (Marcus Tullius Cicero)
„Ne emlegessük annak hibáit, akinek erényeit követni alig bírjuk...” Szent Jeromos
Ezen a napon történt:
907. A pozsonyi csata. Valószínűleg július 4. és 7. között zajlott, a mai Pozsony (korabeli írásokban: Braslavespurch vagy Brezalauspurc) alatt. A kora középkor egyik legjelentősebb ütközete volt, ugyanis a korhoz mérten hatalmas hadseregek csaptak össze. A honfoglalás után a magyar fennhatóság területe nyugat felé megközelítette az Enns folyó vidékét, ezért akart a Keleti Frank Királyság döntő csapást mérni a magyarokra, hogy megsemmisítse vagy jelentősen visszaszorítsa őket a korábbi frank területekről, a Morva Birodalom és Pannónia területéről. A csata a keleti frank sereg megsemmisítő vereségével végződött, amiben a bajor herceg és a Theotmár salzburgi érsek is elesett. A magyarok újabb területeket nyertek az Enns folyóig, mely 955-ig a magyar gyepű határa lett. A honfoglalás e sorsdöntő csatával fejeződött be.
Árpád fejedelem halálával kapcsolatban két nézőpont létezik. Az egyik, hogy Árpád és 3 idősebb fia a pozsonyi csatában vesztette életét, míg a másik álláspont éppen Árpád halálával és a legkisebb fiú (Zsolt) uralkodásával magyarázza, hogy IV. Lajos király vezérei kedvezőnek ítélték az időt a támadás megindítására. A pozsonyi győzelmet követően egészen 950-ig nem lépett idegen hadsereg magyar területre.
1187. Hattín mellett a keresztes seregek vereséget szenvednek Szaladin szultán csapataitól
1456. Megkezdődik Nándorfehérvár török ostroma. A földsáncokba helyezett tüzérség, huszonhét ostromágyú, hét mozsár és több száz kisebb ágyú kezdte meg ekkor a vár rombolását, úgy, hogy a jelek II. Mehmed csak egyetlen rohamot tervezett. A védőket kiéheztetéssel – az utánpótlás bejuttatását megakadályozó ostromzárral – kívánta gyengíteni, másrészt tüzérségével a falakat próbálta annyira lerombolni, hogy az utolsó roham már szinte nyílt terepen folyhasson. A szultán ezzel eltért a Bizánc ostrománál alkalmazott taktikától. A török szárazföldi csapatok csak a Duna és a Száva összefolyásának vár előtti részét szállták meg, és a török hajóhad parancsnoka, Baltoglu admirális parancsot kapott, hogy akadályozza meg, hogy a várba vízi úton erősítés jusson, így a rendelkezésére álló kétszáz hajót összeláncoltatta és Zimony fölött a Dunát teljes szélességében lezárta. Az ostrom részleteiről több szemtanú leírásából értesülhetünk. Giovanni da Tagliacozzo ferences szerzetes, Kapisztrán János titkára, feljegyzése szerint „… tíz nap elteltével a vár valamennyi falát földdel tették egyenlővé…”. Kritobulosz, II. Mehmed életrajzírója szerint, „… a szultán a falat ágyúkkal részint egészen le is dönté. S a sereget részekre felosztván, betölteté velök a sáncárkot, hogy könnyű legyen a nehéz gyalogoknak a falra följutni.” Az ostrom első tíz napjában tehát a szultán számítása igazolódni látszott. A város és a vár falain javíthatatlan sérülések keletkeztek. A törökök eközben a tervezett roham műszaki munkálatait végezték. Az ostrom első szakaszában a védőknek nem voltak veszteségeik, de a megnövelt létszámú sereg élelme fogytán volt.
1776. Benjamin Franklin aláírásával kiadják a Függetlenségi Nyilatkozatot
1848. Megkezdi működését a Magyar Honvédség főparancsnoksága
1946. Rajk László belügyminiszter betiltja a KALOT-ot, a Cserkészszövetséget, majd rövid idő alatt 1500 egyéb civil szervezetet
1954. A magyar labdarúgó válogatott 3-2-re elveszti Bernben a labdarúgó világbajnokság döntőjét a németek ellen
1989. A Magyar Katolikus Püspöki Kar nyilatkozatot ad ki az egyházi és társadalmi élet megújításáról.
Ezen a napon született:
1856. Téry Ödön a magyar turistamozgalom egyik alapítója
1845. Szinyei Merse Pál festő
1903. Szervátiusz Jenő romániai magyar szobrász. Eredeti szakmája szerint kerékgyártó-kovács, asztalos és szekérkészítő volt. 1925-ben Vágó Gábor műtermében dolgozott a kolozsvári iparosegylet ösztöndíjával. 1925-27-ben Párizsban élt, ahol munka mellett az École Libre esti tanfolyamán tanulta a szobrászatot. 1927-ben beiratkozott a kolozsvári képzőművészeti akadémiára, ahol 1929-ben szerzett diplomát. 1933-34-ben a sétatéri pavilonban tartott festőiskolát. 1940-42-ben a csíksomlyói KALOT népfőiskolán tartott fafaragó tanfolyamot. 1948-49-ben a kolozsvári művészeti iskolában tanított, majd 1949-1965 között a kolozsvári képzőművészeti főiskola tanára volt. Hagyatéka a kolozsvári Szervátiusz Múzeumban látható.
1936. Bartis Ferenc erdélyi költő, író, újságíró
Ezen a napon hunyt el:
1856. Ferenczy István szobrászművész
1910. Pap Henrik festőművész
1913. Klösz György fényképész
1918. Lévay József költő, műfordító
1934. Marie Curie (Maria Sklodowska) lengyel születésű francia fizikus, kémiai és fizikai Nobel-díjas kutató
