„NEM CSAK KENYÉRREL ÉL AZ EMBER…”
NAPI EVANGÉLIUM: Mt 5,43-48
Hallottátok, hogy azt mondták: „Szeresd felebarátodat [Lev19,18;] és gyűlöld ellenségedet.” Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért, hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert Ő fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad igazaknak és gazembereknek egyaránt.
Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi lesz a jutalmatok? Nemde a vámosok is ugyanezt teszik? És ha csak a testvéreiteket köszöntitek, mi rendkívülit tesztek? Nemde a pogányok is ugyanezt teszik?
Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes.
Ilyen ószövetségi törvény, vagy mondat nincsen – de az ún. „qumráni közösség” irataiban megtalálható – mégis jól kifejezi az Ó- és Újszövetségi szemlélet közötti különbséget. A természetes emberi logika és igazságérzet szerint mindenkinek azt kell adni, ami jár neki, a felebarátnak szeretetet, az ellenségnek gyűlöletet. Ez a merőben emberi szint – de jó lenne, ha legalább idáig eljutnánk. Jézus azonban arra hív bennünket, hogy a Mennyei Atyához váljunk hasonlóvá, ez már „emberfölötti szint”.
Az Istenhez való hasonlóságot nem lehet „zsákmányként” megszerezni, mint ahogyan azt Ádám és Éva akarta, de az irgalom által beteljesülhet az istenképiség. Az irgalom Isten sajátja, és minden ellenkező híreszteléssel ellentétben, nem a gyöngeség jele, hanem az erőé, az igazi erőé.
Az emberek számára az elérhető tökéletesség nem a hibátlanságban, vagy „bűntelenségben” van, hiszen az lehetetlen lenne, hanem az Atyához való hasonlóságban, az irgalomban. Ez az „evangéliumi erkölcs” alapja.
Historia vero testis temporum, lux veritatis, vita memoriae, magistra vitae, nuntia vetustatis. - A történetírás valóban az idők tanúja, az igazság fénye, az emlékezet élete, az élet tanítómestere, a múlt idők hírnöke. (Marcus Tullius Cicero)
„Ne emlegessük annak hibáit, akinek erényeit követni alig bírjuk...” Szent Jeromos
Ezen a napon történt:
1849. A Paszkevics tábornagy vezette orosz fősereg a Duklai-hágón megkezdi bevonulását Magyarországra
1885. A Szabadság-szobor Franciaországból megérkezik New York kikötőjébe
1940. A Szovjetunió megszállja Észt- és Lettországot
1953. Népfelkelés az NDK-ban
1958. Nyilvánosságra hozzák az Igazságügyi Minisztérium közleményét a „Nagy Imre és társai ellen lefolytatott büntetőeljárásról és az ítéletről”. A közlemény a korábban kivégzett Szilágyi Józsefet megtévesztően itt említi. Ekkor jelentik be Losonczy Géza halálát is. A kivégzések hírére tüntetésre kerül sor számos nyugati országban a magyar és a szovjet követségek előtt. Az Egyesült Államok tiltakozik Nagy Imre és társainak kivégzése miatt.
1970. Watergate-botrány az USA-ban
1997. Megérkezik Magyarországra hazánk új apostoli nunciusa, Karl Josef Rauber érsek, és a bemutatkozó látogatáson felkeresi Paskai László bíborost, esztergom-budapesti érseket.
Ezen a napon született:
1882. Igor Fjodorovics Sztravinszkij orosz zeneszerző
1927. Sütő András, erdélyi író, drámaíró
Ezen a napon hunyt el:
1759. Griming Simon kassai szobrász
1844. Tessedik Ferenc ügyvéd, földrajzi utazó, író
1883. Vidats István az első magyar mezőgazdasági gépgyár alapítója
1871. Gál Sándor honvéd tábornok
1969. Sinka István író, költő
1996. Farkas Gizella tízszeres világbajnok asztaliteniszező
1998. László Gyula régész-történész
2003. Knézy Jenő sportújságíró, riporter
2004. Nagy Richárd az iraki háború első magyar katona áldozata. 1977. február 18-án született Szolnokon. 2002. március 1-jétől lett szerződéses katona az MH 1. Könnyű Vegyes Ezrednél, ahol később jelentkezett az iraki misszió váltóállományába, 2004. február 23-tól szolgált műveleti területen, a Magyar Honvédség Irakban települt szállítózászlóaljánál. A zászlóalj június 15-én kapta azt a feladatot kapta, hogy az ukrán zászlóalj számára vizet szállítson. Június 17-én a 14 járműből álló konvoj 9.30-kor hagyta el a tábort, majd a főútvonalon haladt Bagdad felé, később elkanyarodott a Fontana nevű mellékútra, ahol 10 óra 32 perckor robbanás történt. A repeszdarabok a BTR-80A típusú páncélozott szállító harcjárműbe és a parancsnoki gépjárműbe csapódtak, amelyek közül az egyik fémdarab kioltotta a harcjárműből figyelési feladatot végrehajtó Nagy Richárd életét. A Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere a Magyar Honvédség Hősévé nyilvánította, és előléptette hadnaggyá. Katonai tiszteletadás mellett temették el június 23-án, Zagyvarékason. A gyászszertartáson jelen volt Mádl Ferenc államfő, Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, Juhász Ferenc honvédelmi miniszter és Szenes Zoltán altábornagy, vezérkari főnök. Lerótták kegyeletüket a hadsereg, a társadalmi szervezetek, társ fegyveres szervek és szervezetek képviselői. Alakulata - nevében Keresztúri László ezredes, parancsnok vett végső búcsút.