Kalendárium
Július 12. vasárnap
Szent Jakab hava
Évközi XV. vasárnap
„NEM CSAK KENYÉRREL ÉL AZ EMBER…”
NAPI EVANGÉLIUM: Mt 13,1-9
Azon a napon Jézus kiment a házból és leült a tenger mellett. Nagy tömeg gyűlt össze körülötte. Beszállt egy bárkába, leült, az egész tömeg pedig a parton állt. Sok mindent elmondott nekik példabeszédekben: „Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetette a magot, némelyik mag az útfélre esett. Jöttek a madarak és fölszedegették. Más magok köves helyre estek, ahol nem volt sok földjük. Hamar kikeltek, mert nem voltak mélyen a földben. De amikor a nap felkelt, megperzselődtek, s mivel nem volt gyökerük, elszáradtak. Néhány másik a tövisek közé esett. A tövisek felnőttek és elfojtották őket. Végül más magok a jó földbe hullottak. Ezek termést hoztak, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, ismét másik harmincszorosat.
Akinek van füle, hallja meg!”
Máté evangéliuma „centrálisan” szerkesztett, aminek van egy olyan „középpontja”, a 13. fejezet, ahová az evangélista azokat a példázatokat gyűjtötte, amelyek szerinte Jézus igehirdetésének a „magját”, leglényegesebb részét alkotják. Nem az „igazságtartalom” alkotja a szövegek hierarchiáját, hanem a „fontosság”, azaz, hogy Máté számára mely jézusi mondások fejezik ki legjobban Jézus Személyének és Küldetésének lényegét. A „magvetőről” szóló példabeszéd ilyen „fontos” részlet.
A példabeszéd elhangzásának körülményei életszerűek: a tömeg körülveszi Jézust, így ha beszélni akar hozzájuk, csak azok hallják, akik a közvetlen közelében állnak. Ezért ül be a bárkába, így „vesz távolságot”, hogy mindenki hallhassa – az érthető beszédhez fizikai és pszichés távolság kell – hiszen a víz jól viszi a hangot.
Jézus egyszerű, hétköznapi képeket használt, amelyek jól érthetőek voltak mindenki számára. Nem gondolkodni kell rajtuk, hanem szemlélődni, „elmélázni”, úgy, mint ahogy azt a keleti szerzetesek mondták, „ruminálni”, „kérődzeni” rajta. A hagyományos fölfogással szemben, miszerint kétfajta megismerés van, a tapasztalati ás racionális, van egy másik, amit nevezhetünk szimbólum általi megismerésnek. Jézus ezek segítségével hozza közel az Isten Országának valóságát. A mi feladatunk, hogy figyeljünk és szemlélődjünk a világban, a természetben Jézus szavai alapján.
Historia vero testis temporum, lux veritatis, vita memoriae, magistra vitae, nuntia vetustatis. - A történetírás valóban az idők tanúja, az igazság fénye, az emlékezet élete, az élet tanítómestere, a múlt idők hírnöke. (Marcus Tullius Cicero)
„Ne emlegessük annak hibáit, akinek erényeit követni alig bírjuk...” Szent Jeromos
Ezen a napon történt:
1191. A harmadik keresztes háborúban a keresztes seregek beveszik Akkót
1260. IV. Béla magyar király és István herceg csapatai vereséget szenvednek II. Ottokár cseh király hadaitól a Kroissenbrunni csatában
Béla 1260 nyarán megpróbálta birtokba venni Stájerországot. A felvonult két hadseregben szinte egész Közép- és Kelet-Európa népei képviselve voltak. A magyar hadakat kun, halicsi, krakkói, mazóviai segédhadak, valamint jelentős számú mozgékony főképp lovas székely, besenyő, bosnyák, bolgár, szerb és vlach csapatok erősítették, teljes számuk így megközelítőleg 30-40 ezer lehetett. Ottokár haderejében jelen voltak előzőleg a felkelő stájerországiaknak küldött cseh, morva, karintiai, brandenburgi, sziléziai, bajor és lengyel segédcsapatok is (összesen 30-35 ezer fő). A hadműveleteket István herceg, kezdte, mintegy tízezer fős sereg élén átkelt a Morván, és a hajdani lovasnomád taktikát – színlelt menekülést, majd ellentámadást – alkalmazva megsemmisített egy jelentős létszámú lovagi sereget. Ottokár még nem vágott vissza, mert serege még nem volt együtt, viszont érthetetlen módon Béla sem használta ki a részsikert. István hadai visszavonultak a Morva túlsó oldalára, és a két hadsereg két hétig állt egymással szemben a folyó két partján. Végül Ottokár javaslatára kétnapos fegyverszünetben állapodtak meg, míg a magyar fél átkel a folyó túlsó partjára és felvonul az ütközetre. Az első lépcsőben átkelő magyar sereg azonban beleütközött a hátrább vonuló Ottokár utóvédjébe, mire Ottokár nehézlovasságával visszafordult, és szinte lehengerelte az átkelt könnyűfegyverzetű magyar erőket. A magyar hadrend felbomlott, a sereg pánikszerű menekülésbe kezdett, a már átkelt István herceg is csak nehezen menekült meg. A magyarok 10 ezer embert veszítettek. IV. Béla a rá jellemző szigorú önkritikával viszonyult az eseményekhez. Az 1261. március 31-ei bécsi békében lemondott Stájerországról, és szövetséget kötött Ottokárral. 1261. október 25-én Pozsonyban II. Ottokár feleségül vette Kunigundát, IV. Béla unokáját. (Ottokár unokája, Vencel e házasság révén szerzett jogot a magyar trónra.) Végül a várt mongol invázió is elmaradt, így a Magyar Királyságnak nem származott jelentősebb hátránya Stájerország elvesztéséből. A Babenberg-örökség megszerzésével II. Ottokár a legnagyobb területi befolyással rendelkező német tartományúrrá vált, és esélyes lett a császári cím megszerzésére. Hatalmát a végül német királlyá választott I. (Habsburg) Rudolf törte meg – jelentős magyar segítséggel – a dürnkruti csatában (második morvamezei csata). A belháborúk sújtotta Magyar Királyság azonban ekkor már csak, mint mellékszereplő tudott részt venni az osztrák hercegségért vívott küzdelemben.
1490. II. Ulászlót Székesfehérvárott magyar királlyá koronázzák
1521. Az I. Szulejmán szultán vezette török haderő, elfoglalja Zimony várát
1849. Adlerberg százados kozákjai bevonulnak a Fővárosba
1849. A magyar fősereg Görgei parancsnoksága alatt Komáromból Vác irányába indul
1919. Ábrahám Dezső vezetésével Szegeden ellenkormány alakult
1941. Nagy-Britannia és a Szovjetunió együttműködési szerződést köt
1942. A Luftwaffe először bombázza Moszkvát
1947. A magyar kormány visszautasította a Marshall-tervet. 1947. június 5-én hirdette meg a Harvard Egyetemen tartott beszédében George C. Marshall amerikai külügyminiszter a róla elnevezett gazdasági programot, a világháború után romokban heverő Európát talpra állító Marshall-tervet. Európa 1945 után megpróbált önerőből talpra állni, de a tőke, munkaerő és nyersanyag hiánya együttesen lépett fel, ugyanakkor a megszállt Németország fejlődését kezdetben szándékosan visszatartották. A szövetségesek potenciális ellenfélként bántak a legyőzött hatalommal, és 1947-ig ipari termelésének leépítésén munkálkodtak. A nyugati szövetségeseket egy másik veszély is fenyegette: a kommunista pártok terjeszkedése, melyek az 1945–47 közötti állandó áruhiányból, az éhínségekből politikai tőkét kovácsoltak maguknak szerte Nyugat-Európában. Fennállt tehát annak a veszélye, hogy a Sztálin és a Szovjetunió kiterjeszti uralmát egész Európára. A Marshall-tervnek kettős szerepe volt: egyfelől az 1939 előtti szintre kellett fejlesztenie Európa gazdasági teljesítőképességét, amire a piac nélkül maradt Egyesült Államok is rászorult, másfelől pedig gátat kellett vetnie a sztálini ambícióknak. Nem véletlen, hogy Törökország és Görögország – ahol a kommunista hatalomátvétel a leginkább fenyegetett – a Truman-doktrína jegyében már a program megindítása előtt, 1947 januárjában amerikai pénzügyi támogatásban részesült. A Marshall által 1947. június 5-én elmondott beszéd ugyanakkor még nem tartalmazott konkrét számokat, a külügyminiszter mindössze annyit jelentett ki, hogy az Egyesült Államok ezzel a programmal nem a nemzetek szuverenitása, hanem az éhezés és szegénység ellen kíván küzdeni. Ekkor még az sem volt teljesen világos, hogy a kiutalt összeg mennyiben számít majd kölcsönnek és mennyiben adománynak. A konkrét terveket később William L. Clayton és George F. Kennan közgazdászok vezetésével dolgozták ki, ezek alapján az Egyesült Államok első körben 4, 1953-ig bezárólag pedig 12 milliárd amerikai dollárt osztott szét. Magyarország számára az első tervezet 422 millió dollárt utalt volna ki, de hazánk – a szovjet nyomás hatására – erre nem tartott igényt. A Szovjetunió, és maga Sztálin világosan látta, hogy a Marshall-terv visszaszorítja a kommunista pártok népszerűségét, ezért annak meghirdetését politikai támadásként értékelte. Agresszív szovjet propaganda kezdődött a keleti blokkban, mely azt hirdette, hogy az Egyesült Államok fasiszta birodalommá vált, mely – más eszközökkel, de – ugyanúgy a világ leigázására, ahogy korábban azt a tengelyhatalmak tették. Bár az 1947. július 12-i, párizsi egyeztetésen a szovjet érdekszféra országai is képviseltették magukat, delegáltjaik egy korábbi moszkvai eligazítás hatására egymás után utasították el a Marshall-tervben ajánlott segélyt. Sztálin ezt a nagyobb tagállamok esetében igyekezett honorálni is, Jozef Cyrankiewicz lengyel külügyminiszter döntése például egy szovjet kereskedelmi egyezményt, hitelt, gabonát és nehézipari termékeket hozott országa számára. Később a kelet-európai kommunista pártok Zsdanov elnökletével a dél-lengyelországi Szklarska Porebában tanácskoztak, mely során elutasították a Marshall-terv értelmében felajánlott segélyt. A szocialista blokk országai „cserében” a Molotov-terv, majd a későbbi KGST ígéretét kapták, melynek gyakorlati megvalósulása később messze nem nyújtott annyit, mint Marshall külügyminiszter ajánlata. A Marshall-terv aztán a szocialista blokk nélkül is megvalósult, miközben ellentmondásos fogadtatásával megmutatta, hogy Európa végzetesen kettészakadt. A segély folyósítása 1948. április 3-tól, az Európai Újjáépítési Program indításával kezdődött meg, és tervezett ötéves futamideje ellenére már három év után jelentős eredményt mutatott fel. Nyugat-Európa 1951-ben már 1938-as termelésének 135%-át nyújtotta, miközben az NSZK-ban megvalósult a „német gazdasági csoda.” Nyugat-Európa országai elindultak a jóléti állam megteremtése felé, miközben a Marshall-terv a vámhatárok ledöntésével fontos szerepet játszott ezen államok gazdasági – és később politikai – integrációjában is. Bár a republikánusok 1950-es hatalomra jutása, valamint a koreai háború fokozott költségei miatt a Marshall-terv már négy év után, 1952 júniusában véget ért, megálmodói és végrehajtói így is teljes sikert könyvelhettek el.
1994. A Német Szövetségi Alkotmánybíróság tisztázza a német erők külföldi bevetésének alkotmányos alapját, ezáltal elhárulnak azok az alkotmányos ellenvetések, amelyek eddig nem tették lehetővé a német részvételt az ENSZ, a NATO, vagy a WEU békefenntartó misszióiban
2007. A Fővárosi Bíróság bejegyzi a Magyar Gárda Kulturális Hagyományőrző Egyesületet
Ezen a napon született:
1875. Ernst Sigismund Fischer osztrák matematikus
1882. Tóth Péter kétszeres olimpiai bajnok vívó
1884. Amedeo Modigliani olasz festőművész, szobrászművész
1904. Pablo Neruda Nobel-díjas chilei költő
1927. Gyetvai Elemér világbajnok asztaliteniszező
Ezen a napon hunyt el:
1534. Rotterdami Erasmus németalföldi humanista filozófus, teológus, író
1935. Alfred Dreyfus francia katonatiszt, a Dreyfus-ügy főszereplője
1978. Makláry Zoltán Kossuth-díjas színész, Érdemes és Kiváló Művész
1979. Georgij Mihajlovics Berijev szovjet repülőgép-tervező
1999. Szeleczky Zita színésznő, filmszínésznő
2008. Nemes Krisztián az MH PRT tűzszerész részlegének parancsnoka, posztumusz őrnagy
