Kalendárium
Szeptember 3. csütörtök
Szent Mihály hava
Évközi 22. hét
Nagy Szent Gergely pápa, egyháztanító
„NEM CSAK KENYÉRREL ÉL AZ EMBER…”
NAPI EVANGÉLIUM: Lk 5,1-11
Történt pedig, hogy a tömeg áradt Jézushoz Isten igéjét hallgatni, míg Ő a Genezáret tava mellett állt. Látott a tó szélén két hajót állni; a halászok kiszálltak, és mosták a hálóikat. Akkor beszállt az egyik hajóba, amely Simoné volt, és megkérte őt, hogy vigye egy kissé beljebb a parttól. Ott leült, és a hajóból tanította a tömeget. Amikor befejezte beszédét, ezt mondta Simonnak: »Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat halat fogni!«
Simon ezt felelte neki: »Mester! Egész éjszaka fáradoztunk, és semmit sem fogtunk. A Te szavadra azonban kivetem a hálót.« És miután ezt megtette, a halaknak oly bő sokaságát fogták ki, hogy szakadozott a hálójuk. Intettek tehát a társaiknak a másik hajóban, hogy jöjjenek a segítségükre. Azok odamentek és megtöltötték mind a két hajót, úgyhogy csaknem elmerültek. Ennek láttára Simon Péter Jézus lábaihoz borult és így szólt: »Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!« Mert a nagy halfogás miatt, amelyben részük volt, félelem fogta el őt és mindazokat, akik vele voltak, hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. Jézus pedig így szólt Simonhoz: »Ne félj! Ezentúl már emberek halásza leszel.« Erre kivonták a hajókat a partra, és mindenüket elhagyva követték Őt.
A szöveg egyszerre tartalmaz történeti és szimbolikus elemeket. Történetileg a „fő apostolok”, Péter, Jakab és János meghívástörténetéről van szó. Ők alkotják a „tizenkettőn” belüli belső kört, akiket Jézus a többieknél is jobban beavat Személyének titkába. A Jézust követő tömegen belül ott van a „hetvenkét” tanítvány, mint a beavatottak szűkebb csoportja, akik többet látnak Jézusból, mint mások. Aztán ott van a „tizenkettő”, az Utolsó Vacsora közössége, s ott vannak a „főapostolok”, Jézus Színeváltozásának tanúi és Getszemáni-kerti gyötrődésének társai. Végül Péter az, aki a többiek nevében beszél, cselekszik, ő a „szikla”. Mindez azt mutatja, hogy Isten a kiválasztás rendjén keresztül valósítja meg az Üdvösség rendjét. Ez azonban nem protekció, mert ott egyeseket mások helyett választanak. Itt a kiválasztás másokért történik. Mélyebb beavatás, nagyobb felelősség és valódi teher.
Másrészt a történet parabola, szimbólikus tanítás az Egyházról. A halászok a saját erejükből semmit sem fognak, de Jézus szavára tele a háló, amit Péter vontat a partra, noha a háló szakadozik. Ez az egyház „parabolája”, ami a saját erejéből nem boldogul, de Jézus szavára „Péter közreműködésével” partra tudja vonni az emberiség „hálóját”.
Péter viselkedése jól mutatja az Isten-tisztelet természetét, amely félelemmel vegyes vonzódás az Üdvözítőhöz, és törekvés arra, hogy az Ő szavára cselekedjünk. A „Szenttel” való találkozás mindig egyszerre tartalmazza a félelmet és a gyönyörködést. Péter odaborul Jézus lábához, és azt mondja Neki: „menje el tőlem”. A két emberileg egymást kizáró késztetés bennünk, Istent imádóiban oldódik föl.
Historia vero testis temporum, lux veritatis, vita memoriae, magistra vitae, nuntia vetustatis. - A történetírás valóban az idők tanúja, az igazság fénye, az emlékezet élete, az élet tanítómestere, a múlt idők hírnöke. (Marcus Tullius Cicero)
„Ne emlegessük annak hibáit, akinek erényeit követni alig bírjuk...” Szent Jeromos
Ezen a napon történt:
Kr. e. 36. A Naulochusi csatában Marcus Vipsanius Agrippa legyőzi Sextus Pompeius seregeit
1189. Megkoronázzák I. (Oroszlánszívű) Richárd angol királyt
1272. Királlyá koronázzák IV. (Kun) Lászlót
1783. Véget ér az észak-amerikai függetlenségi háború
Nagy-Britannia és tizenhárom volt gyarmata Párizsban békét kötnek, melynek eredményeképpen Nagy-Britannia elismeri az Amerikai Egyesült Államok függetlenségét
1953. Életbe lépett az emberi jogokról szóló európai konvenció
1988. Lakitelken 400 alapító részvételével párttá alakul a Magyar Demokrata Fórum
1992. Szlovákiában, a Duna elterelése után beindítják a bősi erőművet
Ezen a napon született:
1813. Báró Eötvös József író, miniszter. Jelen volt az 1832. évi országgyűlésen Pozsonyban, mely alatt ügyvédi vizsgát tett. 1831-ben aljegyző volt Fejér megyében, 1835-ben pedig a magyar udvari kancelláriához került, ahol 1836-ban fogalmazói állást kapott. 1837-ben az eperjesi kerületi tábla közbírája lett. Közhivatalnoki pályája innen egészen kultusz- és közoktatási miniszterségéig megszakadt. 1836–1837-ben beutazta Németországot, Svájcot, Hollandiát, Franciaországot és Angliát. Már utazásának megkezdése előtt levelező később rendes tagjává választotta az Akadémia, majd másodelnökké, és elnökké nevezi ki. 1840-ig a Borsod megyei Sályon élt, apja birtokán, és szinte teljes egészében az irodalomnak szentelte magát. Az 1840-es országgyűlés előtt előbb Budára, később Pestre tette át lakását. Irodalmi működésének kezdete, kiváltképp a „Karthausi” című regénye nagy elismerést szerzett neki úgy az irodalomban, mint a közéletben. A Kisfaludy Társaság is tagjának választotta, amelyet 1847-ben megújított, végül 1860. május 24-én elnökké választották.
1905. Carl David Anderson Nobel-díjas amerikai kísérleti fizikus
1906. Trauner Sándor magyar származású francia festő, Oscar-díjas díszlettervező
Ezen a napon hunyt el:
1658. Oliver Cromwell angol államférfi. Köznemesi családból származott. Élete első négy évtizedét mondhatni az ismeretlenség homályában töltötte, egyszerű yeomanként egy kisebb birtokot igazgatott és földműveléssel foglalkozott. Az 1620-as évek végén már tagja volt az I. Károly által összehívott angol parlamentnek, de politikai karrierje csak az 1640-es években indult meg, amikor Cambridge városa képviselőnek delegálta őt a „hosszú parlamentbe.” Erre az időre tehető áttérése az independens protestáns irányzatra is; a Stuart-abszolutizmus elleni küzdelemmel, valamint a tisztább, egyszerűbb és őszintébb hitélet keresésével. Lényegében magában egyesítette azt a két motiváló erőt, amelyek a forradalmat is mozgatták. Hamar kitűnt tehetséges szónoklataival, de politikai tőkét nem ebből, hanem katonai tehetségéből kovácsolt. Csatlakozott a „kerekfejűek”, azaz a parlamenti oldal hadseregéhez, jelentős szerepe volt a Marston Moor és Naseby mellett kivívott győzelmek kivívásában, és a király elleni küzdelemben igencsak hatékonynak bizonyuló New Model Army felállításában is. A megreformált hadseregben a fanatikus vallásosságáról vált ismertté, szinte szenteknek kijáró tisztelet övezte a katonai győzelem után. 1649 januárjában egyike lett azon három befolyásos politikusnak, akik I. Károly sorsáról döntöttek. Ő a Stuart uralkodó halálára szavazott, az ítélet végrehajtásával pedig új korszak kezdődött Angliában. A király lefejezése után a szigetország kaotikus állapotba került, mivel elveszett a főhatalom, ami korábban évszázadokig koordinálta az angol politikai életet. Az erő az ő kezébe került, 1649-ben kikiáltotta a köztársaságot, szétzavarta a „hosszú parlamentet”, és előbb a „csonka parlament”, majd a saját katonatisztjeiből – a „vasbordájú szentekből” – verbuvált „szentek parlamentjével” kormányzott. Az országgyűlés felhatalmazásával, a tényleges végrehajtói hatalom birtokában megkezdte a köztársaság alapjainak lerakását, miközben meghódította a protestáns forradalom ellen felkelt Skóciát és Írországot, majd tengeri háborút vívott Hollandia ellen (1652-1654). A kezében lévő hatalom révén végrehajtotta az angol uralkodók több évszázados álmát, és három éven belül London fősége alatt egyesítette a Brit-szigeteket, de a közben végrehajtott katolikusellenes hajtóvadászat árnyékot vetett erre a sikerre. Közben az új állam állandó krízisben élt, ugyanis komoly politikai tényezők híján a köztársaság az ő egyeduralmára redukálódott, aki a szája ízének megfelelő döntések érdekében bármikor bevethette fanatikus katonáit, és szétzavarhatta a parlamentet. Később a probléma abból adódott, hogy – vallásos meggyőződéséből eredően – nem vágyott az egyeduralomra – pedig akár még király is lehetett volna –, az 1653 decemberében neki adományozott lord protectori címet pedig lényegében a kényszernek engedelmeskedve fogadta el. Ötéves kormányzása – és fia, Richard egyéves uralma – mindössze átmeneti időszaknak bizonyult Anglia történelmében, melynek végén tanácstalan tisztjei visszahívták az elűzött Stuartokat.
1667. Alonso Cano spanyol építész, szobrász
1879. Csapó Vilmos honvéd ezredes. Tanulmányait a bécsi Theresianumban végezte, majd 1815-ben lépett a császári hadsereg 2. dragonyosezredébe. 1830-ban főhadnagyi rangjának megtartásával kilépett a hadseregből és Tolna vármegyei birtokán gazdálkodott. 1848. augusztus 24-étől a Tolna vármegyei nemzetőrségnél szolgált őrnagyi rangban. A megye nemzetőrségének mozgóvá tett 2. zászlóalja élén részt vett a délvidéki harcokban. Szeptember közepétől a Jellasics támadása miatt elrendelt népfelkelés Tolna vármegyei parancsnoka. Október 7-én az ozorai ütközetben, Perczel Mór és Görgei Artúr csapatai mellett, az ő egysége játszotta a legfontosabb szerepet. Október 16-án ezredessé léptették elő és megbízták a Tolna megyei nemzetőrség parancsnokságával. 1849. június 21-étől ő lett a dél-dunántúli nemzetőrség és népfelkelés parancsnoka. A világosi fegyverletétel után elfogták és Aradon golyó általi halálbüntetésre ítélték, majd később tíz év várfogságra változtatták. 1850. június 12-én kegyelmet kapott, ezután haláláig birtokán gazdálkodott Tolna vármegyében.
1883. Ivan Szergejevics Turgenyev orosz író
1957. Heltai Jenő író, költő
1991. Frank Capra olasz születésű amerikai filmrendező
2001. Tóth Eszter író, költő
2007. Szepes Mária író, költő
2010. Bánffy György színész
