Ferenc pápa a katonákhoz: Ne tévesszétek szem elől szolgálatotok célját: az élet védelme minden körülmények között.

Részlet Ferenc pápa homíliájából, amelyet 2025. február 9-én mondott el Rómában a Szent Péter téren a különböző fegyveres- és biztonsági erőket képviselőknek

Történt pedig, amikor Jézus a Genezáreti-tó mellett állt, hogy a tömeg özönlött hozzá Isten igéjét hallgatni. Látott a tó mellett két hajót állni; a halászok kiszálltak belőlük, és mosták a hálóikat. Akkor beszállt az egyik hajóba, amely Simoné volt, és megkérte őt, hogy vigye egy kissé beljebb a parttól. Ott leült, és a hajóból tanította a tömeget. Amikor befejezte beszédét, ezt mondta Simonnak: „Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat a halfogáshoz!” Simon ezt felelte neki: „Mester! Egész éjszaka fáradoztunk, és semmit sem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót.” És miután ezt megtették, a halaknak olyan nagy sokaságát fogták ki, hogy szakadozott a hálójuk. Intettek tehát a társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek a segítségükre. Azok odamentek és megtöltötték mind a két hajót úgy, hogy csaknem elmerültek. Ennek láttára Simon Péter Jézus lábaihoz borult és így szólt: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” A nagy halfogás miatt ugyanis, amelyben részük volt, félelem fogta el őt és mindazokat, akik vele voltak; hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. Jézus pedig így szólt Simonhoz: „Ne félj! Ezentúl már emberek halásza leszel.” Erre kivonták a hajókat a partra, és mindenüket elhagyva követték őt. (Evangélium Lukács szerint 5, 1-11)

Jézus az első helyre mindig a másokkal való találkozást, a kapcsolatot teszi, azokat a megfáradásokat és kudarcokat, amelyek gyakran nyomasztják az ember szívét és elveszik reményét.

Az evangélista három igével írja le Jézus magatartását a Genezáreti-tónál: látta, beszállt, leült.

Jézus figyelmes tekintete a nagy embertömeg közepette is lehetővé teszi számára, hogy észre vegye a partnál veszteglő két csónakot és azoknak a halászoknak az arcát, akik egy rosszul sikerült éjszaka után most üres hálóikat mossák. Együttérző tekintetével ezeknek az embereknek a szemébe néz. Megragadja csüggedésüket, csalódottságukat, azt az érzést, hogy üres a szívük, akárcsak a hálók, amelyeket most a kezükben tartanak.

Jézus megkérte Simont, hogy lökje el a csónakot a földtől, aztán beszállt, belépett életének terébe, utat tört magának a szívében lakozó kudarcban. Jézus nem egyszerűen csak szemléli a rossz dolgokat, hanem kezdeményez, odamegy Simonhoz és úgy dönt, hogy beszáll életének bárkájába.

Jézus leült. Az evangéliumokban ez a tanítómester tipikus testtartása. Amikor az Úr beszáll életünk bárkájába, hogy elhozza nekünk a minket mindig kísérő és támogató Isten szeretetének jó hírét, akkor az élet újra kezdődik, a remény újjászületik, a lelohadt lelkesedés feléled, és mi újra kivethetjük a hálót a tengerbe.

Nagyszerű küldetést kaptatok, mely a társadalmi és politikai élet számos dimenzióját felöleli: országaink védelme, a biztonság biztosítása, a törvényesség és az igazságosság őrzése, a börtönökben való jelenlét, a bűnözés és a társadalmi békét fenyegető erőszak különböző formái elleni küzdelem. Szeretném megemlíteni azokat is, akik felkínálják fontos szolgálatukat a természeti csapások idején, a teremtett világ védelmében, az életmentésért a tengeren, a legelesettebbekért, a béke előmozdításáért.

Az Úr titeket is arra kér, hogy úgy tegyetek, mint ő: látni, beszállni, leülni.

Lássatok, mert arra kaptatok meghívást, hogy figyelmes tekintetetek legyen, mely képes felismerni a veszélyeket, melyek a közjót és a polgárok életét fenyegetik, a környezeti, társadalmi és politikai kockázatokat, melyeknek ki vagyunk téve.

Szálljatok be, mert az egyenruhátok, a titeket formáló fegyelem, kiemelkedő bátorságotok, letett eskütök – mind olyan dolgok, amelyek emlékeztetnek benneteket, mennyire fontos, hogy ne csak meglássátok a rosszat, hogy fellépjetek ellene, hanem hogy beszálljatok a viharban küzdő bárkába, és azon iparkodjatok, hogy az el ne süllyedjen, a jó, a szabadság és az igazság szolgálatában álló küldetést teljesítve.

És végül üljetek le, mert az, hogy jelen vagytok városainkban és lakóhelyeinken, hogy mindig a törvényesség és a leggyengébbek oldalán álltok, mindannyiunk számára tanítássá válik: arra tanít bennünket, hogy a jó mindennek ellenére győzni tud, arra tanít bennünket, hogy az igazságosság, a becsületesség és a polgári szenvedély ma is szükséges értékek, arra tanít bennünket, hogy a gonosz erők ellenére is képesek vagyunk egy emberibb, igazságosabb és testvériesebb világot teremteni.

És ebben az egész életeteket átfogó feladatban a lelkészek is kísérnek benneteket. Ők Krisztus jelenléteként vannak köztetek, aki kísérni akar, hogy meghallgasson benneteket és közelséget nyújtson nektek, hogy bátorítson a nyílt vízre evezni, és hogy támogasson mindennapi küldetésetekben. Erkölcsi és lelki támaszként veletek együtt járják az utat, segítenek abban, hogy az evangélium fényében és a jó szolgálatában végezzétek feladatotokat.
Kedves testvéreim, hálásak vagyunk azért, amit tesztek, ha kell, személyes kockázatot is vállalva. Köszönetet mondunk, mert azzal, hogy beszálltok veszélyben lévő bárkáinkba, felajánljátok nekünk védelmeteket, és bátorítotok az átkelés folytatására.

De arra is szeretnélek biztatni benneteket, hogy ne tévesszétek szem elől szolgálatotok és cselekedeteitek célját, ez pedig az élet előmozdítása, az élet mentése, az élet védelme minden körülmények között.

Kérlek benneteket, hogy őrködjetek: őrködjetek a háborús szellem ápolásának kísértésével szemben; őrködjetek, nehogy megrészegítsen benneteket az erő mítosza és a fegyverek zaja; őrködjetek, nehogy megfertőzzön benneteket a gyűlöletpropaganda mérge, mely a világot megvédendő barátokra és legyőzendő ellenségekre osztja.

Legyetek inkább az Atyaisten szeretetének bátor tanúi, aki azt akarja, hogy mindannyian testvérek legyünk! És járjunk együtt, hogy a béke, az igazságosság és a testvériség új korszakát építsük!