KONKURZUS (felvételi beszélgetés)

A KATONAI ORDINARIÁTUSON

Magyarország Katonai Ordináriusa, Berta Tibor dandártábornok, tábori püspök 2024. június 13-án, csütörtökön 10.00 órai kezdettel felvételi beszélgetést tart azok számára, akik elhivatottságot éreznek az áldozópapi hivatásra és a Magyar Honvédség kötelékében katonalelkészként szeretnének lelkipásztori szolgálatot teljesíteni.

A konkurzus helye a Katonai Ordinariátus - Katolikus Tábori Püspökség székháza: Budapest 1054 (5. kerület), Szabadság tér 3.

Kérjük a jelentkezőket, hogy 2024. június 10-ig postai úton az ordinariátus fenti címére vagy e-mail-ben a hmktp.iroda@gmail.com címre küldjék meg a következő dokumentumokat, illetve azok másolatát:

• kézzel írt önéletrajz
• kézzel írt felvételi kérelem
• nagyalakú keresztlevél
• a szülők házasságlevele (amennyiben van)
• plébánosi vagy lelki vezetői ajánlás
• érettségi bizonyítványról, felsőfokú diplomáról (amennyiben van) készült fénymásolat.

Hálát adunk mindennap az Aratás Urának, hogy gondviselő jósága az elmúlt 30 esztendőben mindig küldött olyan munkásokat közösségünkbe, akikben meg volt az a lelki és fizikai alkalmasság, készség és hajlandóság, hogy a katonapapok sajátos küldetésével végezzék az áldozópapság nemes szolgálatát a Magyar Honvédségben.

Azért fohászkodunk a Seregek Istenéhez, hogy ezúttal is küldjön közénk olyan tettrekész fiatalokat, akik teológiai tanulmányaik után a Katonai Ordinariátusban fogják megkezdeni lelkipásztori szolgálatukat.

Mindazoknak, akik meghallják szívükben Urunk hívását ehhez a számos szép és megannyi kemény kihívással teli, speciális lelkipásztori körülmények között végzett áldozópapi küldetéshez, azt is szem előtt kell tartaniuk, hogy az ősi lovagrendekhez hasonló elvárásoknak és más alkalmassági feltételeknek is eleget kell tenniük (orvosi és pszichológiai vizsgálat, katonai alapkiképzés, 6 év teológiai képzés).

Ezek a követelmények a katonalelkészek fizikai és mentális állóképességét segítik, valamint nagymértékben gazdagítják a lelkipásztorkodásban való jártasságot, ugyanakkor hozzájárulnak ahhoz, hogy a szentségi papi szolgálaton túl a lehető leghatékonyabban végezzék mindennapi lelkipásztori tevékenységüket a Magyar Honvédség alakulatainál, a többhónapos békemissziós külszolgálatok alatt, a különféle egyházi és honvédségi feladatokban, valamint az egyéni és közösséget érintő szükségletek közötti egyensúly megteremtésében.

Amint egykor Júdás Makkabeus „buzdította övéit, hogy harcoljanak vitézül és halálukig álljanak helyt a törvényekért, a templomért, a városért, a hazáért meg a polgárokért” (A Makkabeusok második könyve 13,14), a Katonai Ordinárius is szólítja mindazokat, akik hasonló buzgalommal és elkötelezettséggel kívánják szolgálni a mennyei és földi Hazát.

Ministerium pacis inter arma - A béke szolgálata a fegyverek között
Röviden a katonalelkészek tevékenységéről

A történelem folyamán a katonák vallásérzelmi ápolásával, vallási nevelésével – mai kifejezéssel lelki ügyeinek szolgálatával és lelki egészségének ápolásával – szinte valamennyi hadsereg törődött, így az a hadvezetés, amely a katonát személynek tekintette, mindenkor törekedett arra, hogy a hadi felkészültséghez szükséges eszközökön és dolgokon túl etikai és lelki támogatással is biztosítsa katonáinak megfelelő közérzetét.

Sajátos életkörülményeik, valamint a számtalan megpróbáló kihívás miatt a Katolikus Egyház a kezdeti időktől értékesnek tartotta a katonákról való lelkipásztori gondoskodást. A katonapapok tevékenysége (az együvé tartozás erősítése; a sikeres szocializáció, az etikus, becsületes, kulturált magatartás kialakítása, az életkrízisek megoldása, a pszichés folyamatok gyógyítása, a depresszív állapot felszámolása) inspiráló erővel hatott a hadseregekre és az egyes katonákra küzdelmeik során, így a katonaság szinte minden időben igényelte a kereszténység erkölcsi értékeit és erőit. A tábori lelkészek számos esetben tudatosították az egyes történelmi korszakok katonáiban a nem evilági, felsőbb erővel és transzcendens dimenzióval való kapcsolat fontosságát, szükségességét, ugyanakkor hitük, tudásuk és szertartásaik révén, valamint személyes példájuk által is bátorították és erősítették a katonákat. Közülük az egyik legkiemelkedőbb személyiség Kapisztrán Szent János, akit ma a táborilelkészek védőszentjeként tisztelünk.

Az állandó hadseregek korától a katonalelkészet megszervezése állami törekvés lett, mely – együttműködve a különböző egyházi-vallási felekezetekkel – a hadügyi kormányzatok feladata volt, létrehozva a haderőkben azokat a szervezeteket (apostoli tábori helynökség, majd katonai ordinariátus), melynek tagjai a katonaság lelki gondozását végezték.

A katonai ordinariátusok, ismertebb nevükön tábori vagy katonai püspökségek – mint egyházi alapítású és státuszú szervezetek – intézményesen nincsenek integrálva az egyes országok állami-katonai felépítésébe, ugyanakkor az ezekben szolgálatot teljesítő katonapapok/táborilelkészek mindennapi együttműködésben tevékenykednek a haderők tagjaival. Ez a szerves és együttes tevékenység az intézményes és hivatali munka során is megmutatkozik, de ez teszi lehetővé a folyamatos jelen-lét felmutatását, ahol csak lehet és megengedett. A mindennapok feladatainak közös megélése adják meg lelkészek megszólíthatóságának lehetőségét, a bizalom légkörének kialakítását, mely minden intézményesített struktúránál erősebb köteléket alakít ki a katonai ordinariátusok és a hadseregek között.

A katonákért végzett papi szolgálat a történelem folyamán – figyelembe véve az adott korszakok adottságait és körülményeit – mindig azonosságot mutatott az Egyház küldetésével, melyet Jézus Krisztustól kapott: „Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!” (Evangélium Máté szerint 28,19-20) Az egyes történelmi korok tábori lelkészei ennek a felhatalmazásnak lettek a „speciális végrehajtói”, de a jelen korban is a világ bármely pontján szolgáló tábori pap ez alapján végzi szolgálatát a katonák között.

A magyar katonák között szolgáló katolikus papok magától értetődő természetességgel vesznek részt a magyar honvédelem tevékenységében, különös gondot fordítva annak a jelenlétnek a szükségességére, amelyet Ferenc pápa megfogalmazott: „Ezt kérem tőletek: legyetek nyájillatú pásztorok, hogy érezni lehessen ezt rajtatok …éljetek a nyáj között” (Ferenc pápa: Az irgalom egyháza 2014. Budapest 133. o.)

A tábori lelkésznek különleges módon kell egyensúlyt teremtenie a különféle egyházi és katonai feladatok, valamint az egyéni és közösséget érintő szükségletek között, amelyek talán még – legalábbis első benyomásra – összeegyeztethetetleneknek is mutatkoznak. A katonalelkész ugyanakkor tudja, hogy ezek a nagyon különböző szolgálatok a szeretet megnyilvánulásának és az evangélium hirdetésének más és más formái, amelyeket megfontolva és odafigyelően kell megvalósítani. Bizonyos helyzetek néha azt sugallják, hogy a katonalelkésznek a szentségi papi szolgálaton túl – de még inkább az előtt –, olyan tevékenységekbe kell kezdeni, ahol először a hitet akadályozó tényezők lebontását kell elvégezni, számolva a korunkat jellemző erkölcsi relativizmussal, a pillanatnak való életvitel elterjedtségével, az anyagiasság elsőbbrendűségével és világnézeti csömörrel, ahol a szinte végtelenszámú vallási ismerethalmaz elveszi a kedvet a mélyebb megismerés iránti vágytól. Bár a fölsorolt jelenségek a katonai világban is érzékelhetők, mindazonáltal a katonáktól nem állnak távol a klasszikus erények (fegyelem, hazaszeretet, kötelességtudat, engedelmesség, bátorság, kitartás, mértékletesség, önuralom), amelyekre nagyban támaszkodhatnak a tábori lelkészek, hiszen ezek kivétel nélkül szerepelnek a Magyar Honvédség Szolgálati Szabályzatában is.

A tábori lelkészek mindennapi tevékenysége által válik napról napra lehetséges valósággá a béke szolgálata a fegyverek között (ministerium pacis inter arma), valamint így lesz eligazító eszmény és feladat valamennyi hívő katona és tábori lelkész számra XVI. Benedek pápa gondolata: „A katonák világában is arra hivatott az Egyház, hogy só, világosság és kovász legyen … melyekre Krisztus maga hivatkozott, hogy az emberek gondolkodásmódja és az intézményrendszer mind teljesebben a béke megteremtésére törekedjen … a rendre, melyet az isteni szeretet tervezett és akart, s amelyben mind az egyének, mind pedig a népek töretlenül képesek fejlődni, és saját alapvető jogaikat elismerve látják.”
Ahogy minden magyar katona, úgy a tábori lelkész tudatában van az embertárs és a haza iránti felelősségének. Akár életének feláldozása árán is, a maga lelkiismeretét követve arra törekszik, hogy értékrendje szerint szolidáris legyen azok iránt, akiket emberi jogaikban, méltóságukban sértenek. A katonalelkésznek szolgálatában tisztelettudónak, korrektnek, lojálisnak, fegyelmezettnek, nyitottnak és bátornak kell lennie, aki figyelmes embertársai iránt, aki tiszteli mások vallását, kultúráját, értékrendjét.

A II. Vatikáni Zsinat gondolatiságát követve – mely elfogadva a különleges életállapotban lévők javát szolgáló személyi lelkipásztorkodás sajátosságait, valamint az ilyen különleges lelkipásztori kezdeményezéseket és szolgálatot támogató és kormányzó intézményeket – Szent II. János Pál pápa 1986-ban adta ki a „Spirituali Militum Curae” kezdetű apostoli konstitúciót, mely a jelenkori katolikus katonai lelkipásztorkodás alapvetését fogalmazta meg, ugyanakkor szilárdabb törvényi erővel újra szabályozta a katolikus tábori lelkészségek jogi helyzetét és működését. Ugyanő a 2000. évi jubileumi szentévben a Rómába zarándokolt katonáknak és tábori lelkészeknek ezt mondta: „Legyetek a béke emberei! Hogy azok lehessetek, fogadjátok szívetekbe Krisztust. Ő a béke ős-oka, biztosítéka. Ő az evangéliumból fakadó erőt kölcsönzi azoknak, akik az erőszak félrevezető kísértésének legyőzésén fáradoznak. Ő segít benneteket, erőt ad nektek, hogy képesek legyetek szolgálni az élet alapvető értékeit, amely az igazságosság, a megbocsátás, a béke.”

A tábori lelkészek főbb feladatai:
- szentmisék bemutatása
- egyéni és közösségi lelkigondozás
- életismereti, erkölcsi, etikai oktatás, nevelés
- az általános emberi értékek, a nemes emberi magatartás, a hazafiság, a bajtársiasság eszméinek ápolása
- szociális, karitatív tevékenység végzése a katonai egészségügyi és szociális intézményekben
- bizalmi fórum biztosítása a katonák számára.