A tábori püspök mutatott be szentmisét Budapesten a Hermina úti Kisboldogasszony Kápolnában

Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend Magyar Helytartóságának meghívására Berta Tibor tábori püspök, katonai ordinárius mutatott be szentmisét a Hermia úti Kisboldogasszony Kápolnában.

 

 

A Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend Magyarországi Helytartósága 2022. április 3-án, nagyböjt 5. vasárnapján délelőtt a Hermina-kápolnában szentmisével emlékezett meg Boldog IV. Károly égi születésnapjának centenáriumáról, melyet  Berta Tibor tábori püspök, katonai ordinárius mutatott be.

 

 

A szentmise végén a rendi kápolna főoltárán elhelyezték az utolsó magyar király ereklyéjét, amelyet 2021 végén Lorenz von Habsburg főherceg adományozott a magyar helytartóságnak.

 

 

A szentmisén közreműködött Számadó Gabriella Liszt-díjas operaénekes, Hegedűs Valér orgonaművész és Hegedűs Szabolcs karnagy vezetésével a Béres Ferenc ifjúsági énekkar.

 

Berta Tibor tábori beszéde a szentmisén:

 

Krisztusban szeretett Mindnyájan!

Szeretnék itt is köszönetet mondani a kedves és megtisztelő meghívásért a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend Magyar Helytartóságának, helytartó és kancellár úrnak, hogy feketevasárnapon együtt ünnepelhetjük ebben a szentmisében a mi Urunkat Jézus Krisztust. Nagyböjt 5. vasárnapján is arra készítjük a szívünket, hogy találkozhassunk a mi Megváltónkkal Fényes Húsvét napjaiban.

A mai szentmise szentírási olvasmányai erre hívják föl a figyelmünket: a szív megtisztítására, arra, hogy a külsőből hogyan juthat el az ember a bensőbe, a múltat hátrahagyva a jövő felé tekintve, a körülöttünk lévő dolgokból, az emberlét mélységeibe.

Ezt hallottuk az olvasmányban Izajás prófétától: „Most már ne gondoljatok arra, ami régen történt, és ne a múlt dolgaira figyeljetek! Nézzétek, én valami újat viszek végre, ami sarjadóban is van, nem látjátok?”

A szentleckében a Filippiekhez írt levélben Pál pedig így fogalmaz: „Uramnak, Jézus Krisztusnak fönséges ismeretéhez mérten mindent hátránynak tartok. Érte mindent elvetettem, sőt szemétnek tekintek csakhogy Krisztust elnyerhessem és hozzá tartozzam. Hiszen nem a törvény útján váltam igazzá, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit által, …. Hasonló akarok lenni hozzá halálában, hogy magamhoz ragadjam, ahogy Krisztus is megragadott engem. Elfelejtem ami mögöttem van és nekilendülök annak, ami előttem van.”

A Saulból Pál apostollá vált ember már átélte azt a félelmetes, ugyanakkor szívet, lelket és elmét megvilágosító történést, amelyet a mai János szerinti evangéliumból vett részben hallottunk, a Jézus Krisztussal való találkozás megrendítő eseményét, melyről Hippó nagy püspöke Szent Ágoston így ír egyik beszédében: „Jézus igazságot hozott mint tanító, szelídséget hozott mint szabadító” (Beszédek Szent János evangéliumáról XXXIII. beszéd 4,52).

Mielőtt a házasság törő asszony történetére rátérnénk, meg kell fontolnunk azt a körülményt, hogy az esemény a zsidóság egyik nagy zarándokünnepén, az ősszel megtartott sátoros ünnepen történik, amellyel kapcsolatban Jézus két mondatot is mond, melyek rávilágítanak tekintélyére, amely a mai evangéliumi részletben is nyilvánvalóvá válik. 

A zsidóság a sátoros ünnepen emlékezett a pusztai vándorlásra.  Az ünnepen egyik jellegzetes szertartása volt, hogy hét napon át minden reggel a szolgálattevő papság a Siloe-tó vizéből merítve megöntözték az Jeruzsálemi Templom égőáldozati oltárának nyugatfelé eső oldalát – ahonnan Palesztína az esőt kapta – és csapadékért fohászkodtak fölidézve a próféták jövendöléseit. (Azon a napon: élővizek folynak majd ki Jeruzsálemből /Zakariás jövendölése 14, 8/; Mindazok pedig, akik életben maradnak az összes nemzet közül, amelyek Jeruzsálem ellen vonultak, esztendőről esztendőre feljönnek majd, hogy imádják a Királyt, a Seregek Urát, és megüljék a sátoros ünnepet. Aki pedig nem jön fel a föld nemzetségei közül Jeruzsálembe, hogy imádja a Királyt, a Seregek Urát, arra nem hull majd eső. / /Zakariás jövendölése 14, 16-17/; víz fakadt a ház küszöbe alatt a keleti oldalon; a ház homlokzata ugyanis kelet felé nézett. A víz a templom jobb oldalán folyt le, az oltártól dél felé. 2Aztán kivitt az északi kapun, és körülvezetett a külső kapun kívül levő úton a kelet felé néző útra; és íme, víz tört elő a jobb oldalon. /Ezekiel jövendölése 47, 1-2/. Jézus a sátoros ünnep „utolsó, nagy napján megállt és felkiáltott: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyon mindenki, aki hisz bennem. Amint az Írás mondja: élővíz folyói fakadnak majd belőle” (Evangélium János szerint 7. 37-38).

A sátoros ünnep másik jellegzetes kultikus cselekménye a fény szertartás volt, amikor a Jeruzsálemi Templom udvarát úgy megvilágították, hogy az a városban is látszott – s, a pusztai vándorlás tűzoszlopára emlékeztetett –, majd az éjszakába nyúlóan ünnepeltek. Ekkor énekelték : „Az Úr Isten világosított meg minket. Álljatok sort az ünnepi lombokkal, egészen az oltár szarváig.” (Zsoltárok könyve 118, 27).

A János szerinti evangéliumban Jézus ezen az ünnepen mondja: „Én vagyok a világ világossága (8,12).

Visszatérve a ma hallott evangéliumi történethez, amelynek Giovanni Papini (1881–1956)  olasz lírikus és filozófiai író a Homokba írt szavak címet adta Krisztus története című művében, egy házasságtörésen ért asszonyt taszigálnak a Názáreti Mester elé, hogy próbára tegyék, s ha a csel beválik bevádolhassák. A „Te ugyan mit mondasz” próbatétel kérdéssel Jézus számos alkalommal szembesül az evangéliumok tanúsága szerint. Ez a kérdés mindig akkor hangzott el, amikor egy-egy bonyolult helyzetben az elbukott, értelmében elhomályosult, akaratában rosszra hajló ember nem tudott volna megalkuvás nélküli, kompromisszummentes, ugyanakkor mégis napnál világosabb választ adni, s mindezt úgy, hogy kikerüli a fondorlatos kérdés cseles csapdáit.

A Názáreti Mester, az Isten uralmának, Isten országának hirdetője, akinek az az eledele, hogy mindenben teljesítse az Atya akaratát (Evangélium János szerint 4,34), az Isten és az ember oldaláról is nézi és látja a történéseket, de isteni tekintetével és nem korlátolt emberi értelem szerint.

Két olyan cselekedete jelenik meg a történetben előttünk, amelyek részéről nem szokványosak. Ez az egyetlen hely az evangéliumok tanúsága szerint, ahol Jézus ír, idézve ismét Giovanni Papinit „Ez az első és utolsó alkalom, amikor Jézust erre a gyötrő foglalkozásra látjuk alázkodni.” Az Üdvözítő a földre írt.

Ugyanakkor azon kevés helyek egyike ez, ahol Jézus lehajol. Az, hogy mit írt nem tudjuk, s mivel az evangélisták nem örökíthették meg nem is igazán lényeges. Annál inkább a lehajlás. Akkor is lehajol majd nemsokára, amikor megmossa az apostolok lábát. A szeretet lehajlása ez, az isteni szeretet lehajlása az emberhez, mely a megtestesülés nagy titkában kezdődött el. Jézus itt is lehajol, szint abba a testhelyzetbe kerül, amibe az asszony is kerülne, ha elkezdenék a halálos megkövezést. Mennyire megindító cselekedet! Ilyenre csak az Istenfiú képes, aki mindenben hasonló lett hozzánk a bűnt kivéve! (vö. Levél a zsidóknak 4,14)

Amikor Jézus föláll és megszólal, a szavak melyeket mond, már  az Örökkévaló Isten hangján hangzanak el: „Aki közületek bűn nélkül van, az vesse rá először a követ!” Elképesztő mondat! Az isteni igazságosság hangja! Gyógyító mondat, gyógyulásra, bűnbánatra, lelkiismeretvizsgálatra indító szavak.

Jézus újra lehajol és ír, a vádlók pedig elmennek.

Amikor egyedül marad az asszonnyal megint Jézus föláll és megkérdezi az asszonyt: „Hol vannak? Senki nem ítélte el?” Furcsa kérdés, hiszen minden bizonnyal hallhatta, hogy az addig kérdéseikkel lármázók eltávoztak.

Azt gondolom a  kérdés valójában az asszony sokszorosan megtépázott szívének, meggyötört lelkének, földúlt bensejének szól.  

„Senki Uram, feleli az asszony.”

„Én sem ítéllek el, menj és többé ne vétkezzél!” – mondja neki Jézus, melyet így magyaráz Szent Ágoston a már idézett beszédében „Én sem foglak elítélni téged, de megnyugodva a múlt felől, vigyázz a jövőben! Eltöröltem amit elkövettél, tartsd meg amit parancsoltam, hogy megtaláld amit megígértem!” (8, 63).

Nagyböjt ötödik vasárnapja a szív megtérésére hív bennünket, hogy fölülemelkedve a múlton oda fordítsuk tekintetünket az igaz reménység jövője, az értünk kínhalált szenvedett és dicsőségesen föltámadott Jézus Krisztus felé! Egyedül a vele való találkozás tud gyógyulást adni az emberi szívnek, léleknek, egész emberségünknek, csak ez tud adni békét a világnak!

[galeria]