Katonai tiszteletadással fogadták az áldozatok koporsóit Szolnokon

Katonai tiszteletadással fogadták a Horvátországban, kiképzés közben helikopter-balesetben meghalt magyar katonák földi maradványait kedden Szolnokon.

Az áldozatok magyar zászlóval takart, nemzetiszín szalaggal átkötött koporsóit Mi-17-es helikopter szállította az MH 86. Kiss József Helikopterdandár területére. A Légierő Zenekar Szolnok közreműködésével, a díszegység sorfala előtt Koller József dandártábornok, az MH Légierő Parancsnokság parancsnoka felvezetésével szállították a koporsókat a hangárba.

Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter a ceremónia után azt mondta: „ma a gyász napja van”, három hős bajtárs, magyar katona földi maradványait hozták haza Horvátországból. Radnai Ádám százados, Konrád Dávid főhadnagy és Lőrincz Tamás zászlós kötelességük teljesítése közben, hazájuk szolgálatában hunytak el – tette hozzá. „Büszkék vagyunk rájuk!” – hangsúlyozta a tárcavezető.

A Magyar Honvédség saját halottjának minősítette a három áldozatot – mondta, kiemelve: minden segítséget megadnak az elhunyt katonák hozzátartozóinak. A kormány, a Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és saját nevében őszinte részvétét fejezte ki az elhunytak családjának. Kitért arra, hogy a horvátországi baleset eseményeinek kivizsgálása még tart. A tragédia rendkívül nehéz terepszakaszon történt, a vizsgálat eredményéről információk birtokában tájékoztatják majd a közvéleményt – mondta.

Kálinger Roland és Mészáros László alezredesek, tábori lelkészek az eseményen hősöknek nevezték az elhunytakat. A három bátor pilóta megcselekedte, amit megkövetelt a hazájuk, közben életüket áldozták – emlékezett rájuk Kálinger Roland. Tudták, hogy a repülés „veszélyes üzem, mégsem vonakodtak teljesíteni a feladatukat” – jelentette ki.

Azt mondta: nem csupán a három katona zuhant le, „kicsit az egész repülővilág összetört”. Szolnokon nincs olyan katona, aki ezt a veszteséget ne személyes veszteségnek tartaná, a Magyar Honvédség állományában nincs olyan „igaz bajtárs”, aki ne érezné át a gyász fájdalmát – fogalmazott. Hiába a legkorszerűbb technika, a legjobb felkészítés, az emberi élet törékeny és mulandó – jegyezte meg. Ennek tudatában szolgálták hazájukat a katonák, az ilyen embereket hívják hősöknek – fűzte hozzá.

Az eseményen jelen voltak az áldozatok családtagjai, továbbá mások mellett Böröndi Gábor altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnöke; Szalay Ferenc, Szolnok polgármestere (Fidesz-KDNP) és Berkó Attila Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei főispán.

Szöveg: honvedelem.hu / MTI | Fotó: Szakál Szebáld, Mészáros János /szoljon.hu/

Kálinger Roland alezredes, kiemelt tábori lelkész búcsúbeszéde itt olvasható:

A hősökre kőbe vésett feliratokkal szoktunk emlékezni. Leónidasz sírfelirata így tanúskodik a hős királyról: „Itt nyugszunk. Vándor, vidd hírül a spártaiaknak: megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.” Elhunyt bajtársainknak még nincs kőbe vésett emlékműve. Számukra szívünkben van elpusztíthatatlan emlékmű. Mélyen be van vésve az ő alakjuk az ő személyiségük lelkünkbe. Emléktábla híján most nekünk kell elmondani a jövő generációnak, hogy volt három bátor pilóta, akik megcselekedték azt, amit megkövetelt tőlük a hazájuk és közben életüket áldozták. Nekünk kell elmondani az utánuk következő fiatal pilóta generációknak, hogy bátrak voltak. Bátrak, mert tudták, hogy a repülés „veszélyes üzem”, ahogy mondani szoktuk, még sem vonakodtak, teljesíteni a feladatukat. Nekünk kell elmondani hozzátartozóiknak, hogy milyen jó emberek voltak ők és ahogy nekik, úgy nekünk is hiányozni fognak. Hiányozni fog a gyermek a férj az apa, hiányozni fog a pilóta társ, a kolléga, a barát. Talán, ami a legnehezebb lesz, nekünk kell elmondani a gyermekeiknek, hogy apukáik igazi hősök voltak. Hősök, ami abból áll, hogy megcselekedték, amit megkövetelt a haza szolgálata.

A szörnyű balesetben nem csak három bajtársunk zuhant le. Egy kicsit az egész repülő világ összetört. Szolnokon nincs olyan katona, aki ezt a veszteséget ne személyes veszteségnek tartaná és a Magyar Honvédség állományában nincs olyan igaz bajtárs, aki a gyász fájdalmát ne érezné át.

Hiába a legjobb technika, hiába a legjobb felkészítés az emberi élet törékeny és múlandó. És ha valaki annak, tudatában szolgálja a hazáját, hogy törékeny, múlandó életét is kockára, teszi azt az embert híjuk hősnek.

Kedves hősi halált halt bajtársaim, nyugodjatok békében, és az örök világosság fényeskedjék nektek.

Ámen