P. Dr. ZADRAVECZ ISTVÁN OFM
vezérőrnagy,
tábori püspök 1920–1926
1884. július 26-án született Csáktornyán (Zala Vármegye).
Elemi és középiskoláit Dunaföldváron és Baján végezte.
1898-ban lépett a ferences rendbe.
Filozófiát Zágrábban, teológiát Rómában tanult, ahol dogmatikából és szónoklattanból doktorált. 1907-ben Rómában a Lateráni Bazilikában szentelték pappá.
Hazatérve Gyöngyösön és Baján teológiai tanár, 1914-től a szegedi ferences rendház házfőnöke volt 1920-ig, egyben a Szeged-Alsóvárosi templom plébánosa. 1918-ban egyházi gyűjteményt alapított a kolostorban.
XV. Benedek pápa 1920. március 23-án domitianopolatan-i címzetes püspökké, valamint a Magyar Nemzeti Hadsereg Apostoli Helynökévé nevezte ki, Horthy Miklós kormányzó pedig május 7-én megbízta a Nemzeti Hadsereg lelkészetének vezetésével. 1920. augusztus 24-én a szegedi ferences templomban történt meg püspökké szentelése, melyet Csernoch János bíboros, hercegprímás végzett.
Püspöki jelmondata: PRO REGNO MARIANO
Mindent megtett az egységes és jól felkészült katonalelkészi kar megteremtése érdekében. Lendülete és szerzetesi elkötelezettsége lévén sokat küzdött a működés feltételeinek javításáért, a tábori lelkészek szervezett felkészítésért. Minden intézkedésében és beszédében a későbbi „nagy feladatokra” készítette fel lelkészeit, és ennek jegyében szervezte akcióit, a szegények megsegítését, a hadiárvák gondozását, a hősi halottak emlékének ápolását. Minden alkalmat megragadott a katonahősök emlékének őrzése, a védőszentek, közöttük Kapisztrán Szent János kultuszának, a katonasírok gondozása eszméjének terjesztése, a tábori kápolnák építése, a katonák számára énekes könyvek nyomtatása, a laktanyákba jó könyvek eljuttatása, és könyvtárak létesítése érdekében. A legénység részére bevezette a szobánkénti hitoktatást és különböző előadások megtartását. Nem volt az országban hősi szobor, emléktábla vagy zászlószentelés, amelyre meg ne hívták volna.
Az apostoli tábori helynökségről 1926. június 13.-án kelt levelében lemondott, melyet a pápa és Magyarország kormányzója is elfogadott.
Lemondását követően papi tevékenységet folytat, pasztorációs úton kétszer jár Amerikában, és egyszer a Szentföldön. Két püspöki kinevezést utasít vissza, mert nem látja kinevezésének semmi értelmét. Könyveket ír, és társadalmi megmozdulásokon szónokol. A kolostorban többször felkeresi a kormányzó, véleményt kérve Zadravecztől a politikai helyzetet illetően. A Szentföld című kiadványt is szerkesztette, de részt vett a Katolikus Lexikon szerkesztési munkálataiban is.
1944-ben az esztergomi érsek, Serédi Jusztinián kérésére részt vesz Szálasi eskütételén, mint felsőházi tag, s tájékoztatja a prímást a ceremóniáról. Majd a magyar szentföldi (Hűvösvölgy) ferences kolostorba vonul vissza, ahol üldözött zsidók százait rejtegeti rendtársaival, s olykor még a nyilasoktól is kap az élelmezéshez segítséget. Régi barátja a szegedi Lőw Immanuel rabbi megmentésére is kísérletet tesz, de mire megérkezik a szabadon bocsátásról szóló belügyminiszteri engedély, az idős rabbi a gettó kórházában meghal.
A II. Világháború után 1945-ben letartóztatták, uszító beszédek, háborús és népellenes bűntett vádjával kétévi szabadságvesztésre ítélték.
1947-es tavaszi kiszabadulása után a ferences rend máriagyűdi rendházában, majd Budapesten, később a kitelepítés miatt Homgrod és Alsóvadász községekben, majd a pilisszentlászlói és a szomori plébániákon élt. 1955-től Zsámbékon a plébánián kapott helyet. Mintegy harminc, a teológiáról politikai okokból elbocsátott kispapot szentel titokban, s egyéb egyházi szolgálatokat is vállal, a nyilvánosság kizárásával.
Zsámbékon halt meg 1965. november 13-án, temetési szertartását Szabó Imre püspök végezte.
Sírja, kívánsága szerint Esztergomban a Ferences Templom és Rendház kriptájában van.
Művei:
Ezernyi beszéde és lelkigyakorlata kéziratban, a Budai Ferences Rendház Könyvtárában található. Rádióbeszédeinek felvételeit megsemmisítették, így csak egyetlen, Szent Lászlóról tartott beszéde maradt meg a Magyar Rádió archívumában.
LITURGIAI KONFERENCIÁK (1919)
JUBILEUMI BESZÉDEI (1921)
KAPISZTRÁN - Történet 5 képben (1921)
ALVERNA (1926, Budapest)
SZENTFÖLD (1931, Budapest)
SZERAFI SZÁRNYAKON /Ima és elmélkedőkönyv (1931)
MÁTRAVEREBÉLY-SZENTKÚT/A kegyhely története (1934)
NAGYASSZONY ÉS HAZÁNK (1935)
MUTASS UTAT, ADJ BOLDOGSÁGOT! (1938)
A MAGYAR SZENTFÖLD ÉVKÖNYVE az 1942 évre.
Nevéhez fűződik a Damkó József szobrász által készített és a Budai Várban ma is álló Kapisztrán Szent János szobor felállítása.
REQUIEM aeternam dona ei, Domine, et lux perpetua luceat ei. Requiescat in pace. Amen.
