Szentbeszéd
az ifjú honvédtisztek kibocsátó ünnepségének szentmiséjén
2024. augusztus 19. Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Szent László Kápolna
Kedves Mindnyájan! A most elhangzott evangéliumi részlet abból a szövegkörnyezetből való, amelyet Utolsó Vacsorának nevezett el a Jézus Krisztus által alapított közösség, az Egyház. Ezen a vacsorán Jézus tanítja az apostolait. Egy viszonylag hosszú beszédben és imádságban arra akarja ráirányítani a figyelmüket, hogy mit tart a leglényegesebbnek.
Azt parancsolom nektek: szeressétek egymást! - hangzott el az imént. Nem kis erőfeszítés lenne, ha valaki arra vállalkozna, hogy számba vegye, vajon az elmúlt évek során, hányszor hangzott el Önök részéről a „parancs, értettem” kifejezés, s hogy hányszor kaptak parancsot erre vagy arra a feladatra vonatkozóan.
Jézus, mint Isten Fia parancsot ad az apostoloknak: szeressétek egymást. A Szentírásban a parancs fogalmának sok olyan szó felel meg, amelyek emberi és isteni előírásokat jelölnek. Vannak egyedi parancsok és vannak gyűjtemények, pl. a tízparancsolat, de a Szentírási könyvek egy csoportját Mózes öt könyvét, a Tórát is így nevezzük. A parancs ma ellenszenvet vált ki, mert számosan úgy érzik, hogy a személyes szabadságot korlátozza. A Szentírásban a parancs magában foglalja az élet megsegítését és a tanítást. A parancs az Isten üdvözítő művére való utalásból, a megfelelő magatartásra történő utasításból és a következmények megjelöléséből áll. Amikor Jézus parancsba adja a szeretetet, akkor nem az érzelmek húrjait pengeti meg, hanem azt a belátást szeretné elfogadtatni tanítványaival, amelyben a szeretet nem pusztán, vagy pontosabban nem csak érzelem, hanem a másik ember, az Isten képmására teremtett személy tiszteletének a kifejeződése és méltóságának az elismerése.
Ez a szeretet egy értelmi belátás, amely gátat tud szabni az emberi érzések megannyi szertelen és megannyiszor vad hullámzásának, ugyanakkor az akaratot arra készteti, hogy az ember valamiképpen kimutassa és nyilvánvalóvá tegye a másik ember, a személy szerethetőségét.
Az igazi szeretet fegyelmezett, s ebben a fegyelmezettségben figyelmes, odafigyelő, mert észre tudja venni, hogy a másik embernek mire van szüksége valójában.
Azt is mondhatnám, hogy ez a szeretet egy sajátságos bajtársiasság, ami meghatározója lesz az elkövetkező katonai feladataik végrehajtásának, amelyben – túl a szolgálatteljesítésre vonatkozó jogszabályok rendelkezésein – ez érvényesül akkor, amikor szolgálatukat pontos lelkiismeretességgel, áldozatkészen és állhatatosan látják el, amely alapja a Haza iránti hűségnek és a Magyar Honvédség iránti becsületes és őszinte elkötelezettségnek.
Ez a szeretet, ez a sajátságos bajtársiasság vezesse önöket, amikor engedelmeskednek elöljáróik parancsainak, és akkor is, amikor önök adnak parancsot alárendeltjeiknek, akiket – bátorítva kezdeményezéseiket és felhasználva ésszerű javaslataikat – úgy vezessenek, hogy kiérdemeljék részükről a tekintélyt, a megbecsülést és a bizalom légkörét, amelyek elengedhetetlenek a különböző nehézségek leküzdéséhez.
Ez a szeretet, ez a sajátságos bajtársiasság vezesse önöket amikor –következetesen élve szolgálati hatalmukkal – megtervezik alárendeltjeik, az önök által vezetett katonák tevékenységét, a kiképzési és szolgálati feladatokat, a készenléti követelményeket, a begyakorlottságot, a szervezettséget, de a mindennapi élet megannyi apróságnak tűnő, ugyanakkor elengedhetetlen velejáróját, a katonai formaságok betartását, a határozott és szabályos alaki fellépést, a helyes időbeosztást, a pihentetést, étkeztetést, a körletek rendjét.
Ez a szeretet, ez a sajátságos bajtársiasság vezesse önöket, amikor személyes példájukkal erősítik beosztottjaikban a hazaszeretet érzését, a katonai erényeket és szellemet, a katonai rend szükségességét, a szabályzatok előírásainak és a szolgálati beosztásból fakadó kötelességek pontos megtartását, a kapott feladatok maradéktalan végrehajtását.
Ez a szeretet, ez a sajátságos bajtársiasság vezesse önöket, amikor kellő határozottsággal elejét veszik a káros jelenségek elterjedésének, vagy amikor fellépnek az önkényeskedés, a durvaság, a gyávaság, az önzés és hivalkodás, de a kötelességek megszegése ellen is, nem tűrve a lazaságot, a fásultságot, a szolgálati kötelmek és a parancsok felületes végrehajtását.
Ez a szeretet, ez a sajátságos bajtársiasság vezesse önöket amikor – fenntartva a helyes egyensúlyt a követelménytámasztás és a teljesítőképesség között - jó parancsnokként gondoskodnak alárendeltjeikről, odafigyelnek járandóságaik meglétére, életkörülményeik kulturáltságára, de katonáik gondjaira is, amikor elbírálják kérelmeiket és kivizsgálják panaszaikat, ugyanakkor megdicsérik és megjutalmazzák azokat, akik ezen elismerésekre igyekezetükkel és eredményeikkel rászolgáltak.
Ez a szeretet, ez a sajátságos bajtársiasság vezesse önöket, amikor – személyes példát mutatva a katonai erények és magatartás területén – az eredményes vezetés érdekében az alárendelt katonák minél szélesebb körével megteremtik a személyes kapcsolatot, megismerve felkészültségüket, képességeiket, erkölcsi tulajdonságaikat, életkörülményeiket, melyek révén megfontoltan, higgadtan, következetesen és emberségesen tudnak dönteni tetteikről. Ámen.
