Ünnepi megemlékezés
a Budai Vár visszafoglalásának
336. évfordulóján
Helye:
Budavári Nagyboldogasszony Plébániatemplom (Mátyás-templom)
Ideje:
2022. szeptember 2. péntek, 18.00 óra
Ünnepi beszédet mond:
Vargha Tamás miniszterhelyettes, HM parlamenti államtitkár
Katonai tiszteletadással bemutatott ünnepélyes szentmise
A szentmisét vezeti:
Berta Tibor dandártábornok, tábori püspök, katonai ordinárius
Buda visszafoglalása
1686. szeptember 2-án foglalták vissza a keresztény hadak Budát, amely 1541-től állt az oszmánok fennhatósága alatt.
A 145 éves oszmán uralom alatt először 1542-ben I. Ferdinánd (1503-1564) magyar király tett kísérletet a királyi székhely visszavételére, majd a tizenötéves háború (1591–1606) idején 1598-ban Ausztriai Mátyás (1557–1619) osztrák főherceg (II. Mátyás néven 1608-tól magyar király) vonult Buda alá, de a több mintegy egy hónapos ostrom után eredménytelenül távozott. 1602. október elején Hermann Christoph von Russwurm (1565–1605) tábornagy, a magyarországi császári hadak fővezére vette ostrom alá Budát, s bár Pestet elfoglalta, de a várral nem boldogult. 1603. szeptemberében Christoph von Rusworm tábornagy ismét hadjáratra indult Buda visszavételéért, de vele egyidőben megérkezett egy oszmán felmentő sereg is, így a vár ostroma elmaradt (a két sereg szeptember 28-án csapott össze a Csepel-szigeten, mely keresztény győzelemmel végződött).
A változás Bécs 1683. évi ostromával kezdődött el, Merzifonlu Kara Musztafa (1634/35–1683) nagyvezír vereséget szenvedett I. Lipót (1640-1705) német-római császár, magyar és cseh király és III. Sobieski János (1629–1696) lengyel király hadaitól.
1684 márciusában XI. Ince (1611–1689) pápa felhívására a Habsburgok, Lengyelország és Velence szövetséget hoztak létre Szent Liga néven.
A Liga seregei Lotharingiai Károly (1643–1690) vezetésével felszabadították Visegrádot és Vácot, de Budát nem sikerült bevenniük. Az újabb kísérletre 1686-ban került sor. Az Európa minden részéből érkezett 65 ezres sereg (franciák, spanyolok, angolok, bajorok, svábok, brandenburgiak, szászok) amelynek mintegy ötöde volt magyar (végvári vitézek, kurucok, hajdúk) két irányból vonult fel a Magyar Királyság korábbi székvárosa ellen. Június 17-én elfoglalták Pestet, majd 18-án megkezdődött az ostrom, ahol a Lotharingiai Károly vezette fősereg a vár északi oldalán, a II. Miksa Emánuel (1662–1726) bajor választófejedelem által vezetett hadtest a Gellért-hegy felől támadott. A hadak egyik alvezére a későbbi törökverő, Savoyai Jenő (1663–1736) herceg volt. A védelmet az utolsó budai pasa Abdurrahmán Abdi Arnaut (1616–1686) irányította mintegy 12 ezer katona élén.
Az ostromlók június végére elfoglalták a Vízivárost, majd megkezdték a rendszeres ágyúzást és védműveket építettek a török kitörések megakadályozására. Július 23-án telibe találták a palotában lévő központi lőportárat, a felrobbant puskapor elpusztította az épület dunai szárnyát. A július 27-ei általános rohamban elfoglalták a palotabástyát és az esztergomi rondellát, de a vár továbbra is a török kézen maradt. Augusztus 14-én Budafok környékén megverték a Szari Szulejmán (? –1687) nagyvezír vezette török felmentő sereget, mely Székesfehérvárig hátrált.
A döntő rohamot szeptember 2-ára tűzték ki, a támadás északról és délről egyszerre kezdődött meg. Az ostromlóknak az esztergomi köröndnél és a bécsi kapunál is sikerült behatolniuk a várba, majd az ellenség üldözésébe fogtak.
A magyar zászlót Petneházy Dávid (1645?–1686 vége/1687 eleje) tűzte ki a vár fokára. Buda 145 év után felszabadult a török megszállás alól.
1686. szeptember 3-án Te Deum-ot tartottak a győzelemért, bár Buda visszafoglalása az 1687-es nyarán nagyharsányi győzelem és a karlócai béke után vált biztossá.
