KATONAI TISZTELETADÁSSAL BEMUTATOTT

ENGESZTELŐ ÉS MEGEMLÉKEZŐ SZENTMISE 

A BÉKE ÉS AZ IGAZSÁGOSSÁG MEGŐRZÉSÉNEK JEGYÉBEN

A MAGYAR KIRÁLYI

2. HONVÉD HADSEREG KATONÁIÉRT

AZ 1943. ÉVI DONI ÁTTÖRÉS ÉVFORDULÓJÁN

2026. január 12-én, hétfőn 18.00 órakor

az 1943. évi doni áttörés évfordulóján

Berta Tibor dandártábornok, püspök, Magyarország katonai ordináriusa

katonai tiszteletadással egybekötött megemlékező-engesztelő szentmisét mutat be

a béke és az igazságosság megőrzésének jegyében

a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg katonáiért

a Budavári Nagyboldogasszony Plébániatemplomban (Mátyás-templom).

A Magyar Királyi 2. Honvéd Hadseregről és katonáiról hivatalosan több évtizedig szinte csak megalázó és méltatlan módon volt szabad beszélni és írni, megemlékezni pedig csak egyéni módon lehetett a csendes gyász fájdalmas tiszteletadásával.

Az első nagy világégés után alig pár évvel zavaros gondolatvilágú ideológiák indultak el a világot leigázni szándékozó útjukra, s újra fölütötte fejét az önzésből fakadó békétlenség ragadozó tébolya, mely az emberi történelem eddigi legnagyobb háborúját idézte elő.

Magyarországról 1942. áprilisa és júliusa között mintegy 207 ezer katona indult el a Don melletti hadszintérre megannyi aggodalommal és félelemmel a szívében, de engedelmeskedve a katonai eskünek és parancsnak a haza iránti hűségből, hogy teljesítsék katonai szolgálatukat; de számosan voltak azok is, akiket kényszerítettek erre.

Megannyian vélték úgy: családjukat óvják, nemzetüket oltalmazzák, hazájukat védik. A nagy sokaság áldozatkész lélekkel harcolt és ontotta vérét. Voltak ártatlan szenvedők, voltak, akik emberi méltóságukból kivetkőztek, s voltak, akik méltatlanul és kegyetlenül bántak másokkal. Számtalan embertelenség történt, ugyanakkor megannyiszor ember tudott maradni az ember, amikor a bajbajutott, megszűnt ellenségnek lenni, s felebaráttá szelídült, akiben felismerhetővé vált az „isteni képmás”.

Mindannyiukra emlékezünk, akik a Don melletti csaták hősei és áldozatai voltak, akik közül sokan a legvégsőkig kitartottak, akik másokat életük kockáztatásával megmentettek, akik számosan és megannyiszor föl tudták mutatni a katonaerények legszebb megnyilvánulását, a bajtársiasság fölemelő nemes cselekedeteit.

Mintegy három évtizede minden év január 12-én tisztelettel hajtunk fejet a MAGYAR KIRÁLYI 2. HONVÉD HADSEREG tagjai előtt.

Mostani főhajtásunkban is kegyeletteljes imáink kísérik nemzetünk hősi halált halt katonáit, azokat,

akik az 1942–1943. évi Don melletti harcokban mutatták föl az életáldozat hősiességét,

akik a megalázó gonoszság miatt haltak meg,

akik a munkaszolgálat kiszolgáltatottságában veszítették el életüket,

akik a hadifogságban hunytak el,

akik ma is távoli katonai temetőkben nyugszanak,

akik eltűntek, s földi maradványaikat nem jelzi sem sírhalom, sem emlékhely,

akik bár haza tudtak térni, de később kivégezték, elítélték, vagy kitelepítették őket,

akik a rájuk kényszerített hallgatás magányában nem beszélhettek a Don melletti katonaéletük és hadifogságuk éveiről.