ALAPVETŐ TANÍTÁSOK
A BIBLIA
A Biblia a Szentírás görög eredetű, általánossá vált elnevezése. A szó a biblosz, 'teleírt lap, könyvtekercs' szóból ered, melynek kicsinyítő változata a biblion, s ennek többes számú alakja a biblia. Névelővel, ta biblia, 'a könyvek' a Szentírás különleges tekintélyét fejezi ki. Változatlanul került át a latin nyelvbe, s eleinte többes, a kései latinbanban már egyes számú főnév. Így vették át sorban a kereszténységet felvevő népek.
A Szentírás különböző korokban és stílusokban keletkezett könyvek sora, amit az Egyház hite foglal egységes egésszé. A hívő ember Isten szavát hallja és látja benne, Aki emberi módon szól hozzánk, így a Szentírás egyszerre Isten szava és ugyanakkor emberi szó is, mindkettő sajátosságaival együtt. A Bibliának kettős természete van: isteni és emberi. Ez azt jelenti, hogy az egész Szentírás sugalmazott, tehát Istentől való, ugyanakkor kinyilatkoztatott, tehát tartalmazza azt, ami hitünk és üdvösségünk miatt szükséges. Ugyanakkor, bár az egész Biblia sugalmazott, de nem az egész kinyilatkoztatott, tehát nem minden szó közvetíti a hit és üdvösség titkát, ezért nem kell benne természettudományos igazságokat, vagy tévedéseket keresni, hiszen csak az üdvösségre: hitre és erkölcsre vonatkozóan tanít tévedhetetlenül, egyéb dolgokban azonban nem.
A Szentírás értelmezésével kapcsolatban többféle módszer alakult ki: szószerinti, erkölcsi, szimbolikus.
A szó szerinti értelmezést nagyon korán elvetette az Egyház, rájőve arra, hogy más az, amit a szöveg mond, és más az, amit állít. Az, amit a szöveg állít, az Isten üzenete, a Kinyilatkoztatás, és ahogyan azt mondja, az az emberi mód, az emberi szerző stílusa, egyénisége, világképe. Aki a Szentírást olvassa, látnia kell a kettő különbözőségét, és azt, hogy mindig értelmezni kell a Szentírást, annak a szándéka szerint, aki azt létrehozta: ez pedig az Egyház. „Mindenek előtt azt kell megértenetek, hogy az Írás egyetlen jövendölése sem származik egyéni értelmezésből!” (2 Pét 1,20)
A Szentírást tehát az Egyház hivatott értelmezni és magyarázni. Mivel az ember a saját erejéből Istent megismerni nem képes, hiszen a Biblia szerint elveszítette Isten barátságát – megismerni csak azt tudjuk, akit szeretünk – ezért szükség van arra, hogy Ő maga, az Isten mutatkozzék meg előttünk. A Kinyilatkoztatás valójában bemutatkozás: Isten „közel jön”, kezet nyújt, s megmondja a nevét. Mindez Jézus Krisztusban valósult meg. A „választott nép” számára Isten parancsokat és tiltásokat adott, hogy az engedelmesség által készítse elő őket arra, hogy a szeretet szabadsága megnyilatkozhasson. A Törvény, nevelőnk volt Krisztusra (Gal 3,4). Mivel a szolga parancsot teljesít, s a fiaknak ez kevés, ezért Jézus Krisztusban Isten föltárta a törvények értelmét. A Törvény értelme és célja pedig a szeretet (1Tim 1,5). Krisztust pedig, akiben „testi formában az istenség egész teljessége lakik” (Kol 2,9), egyrészt a Szentírásból, másrészt az Egyház tanításából ismerhetjük meg. Egyedül a Biblia nem elég, hiszen az nem forgatókönyv az emberi élethez, hanem Isten megismerésének egyik forrása. A hívő ember arra törekszik, hogy naponta, ha rövid időre is, de olvassa Isten Igéjét, mintegy táplálkozzék vele. Mivel azonban térben és időben, kultúrában tőlünk távol keletkezett a Biblia, ezért szükséges tanulmányozni is, megérteni a Szentírás szövegét a kort, amikor íródott.
A Szentírás könyvei
Az egyes címekre kattintva olvashatjuk az adott könyvet.
Ószövetség
Újszövetség
Második levél a korintusiaknak
Első levél a tesszalonikieknek
Második levél a tesszalonikieknek
A Szentírás további fordításai itt találhatók: https://szentiras.hu/
