A Tábori Lelkészi Szolgálat és a Katolikus Tábori Püspökség
Újjászervezés 1994. május végéig
Részlet
az Inter arma caritas – Fegyverek között a szeretet
20 éves a Katolikus Tábori Püspökség
című 2014-ben megjelent könyvből
A kiadvány beszerezhető a HM Zrínyi Kiadónál
Felhasznált irodalom:
Balogh Margit, Gecse Gusztáv, Varga József: Vallások és a katonai szolgálat, Bp., Zrínyi, 1989
Borovi József: A magyar tábori lelkészet története, Bp., Zrínyi, 1992
Dr. Varga A. József: Katonák – lelkészek − Tábori lelkészek, Bp., Zrínyi, 2010
http://lexikon.katolikus.hu/
Bombay László: A honvédelem négy éve 1990-1994, Bp., Zrínyi, 1994
A Magyarországi Katonai Ordinariátus Levéltára
A tábori vagy katonai lelkészet magyarországi újjászervezése hosszú és fokozatos kialakítás útján történt meg, mely a rendszerváltozás folyamatával és időszakával vonható párhuzamba. A több mint negyvenévnyi szünet után megfelelő állami és egyházi alapokra kellett helyezni az intézmény egész rendszerét, melyhez át kellett gondolni a megalakítandó szervezet felépítését, leendő feladatrendszerét és rendeltetésének céljait, valamint az ehhez szükséges elvi és gyakorlati lehetőségek egész sorát. Mindeközben meg kellett birkózni az addigi évtizedek „ateista” ideológiájának és vallásellenes nevelésének hatásával és valamennyi következményével. A Honvédelmi Minisztérium vezetése támogatta és igényelte a tábori lelkészet újbóli bevezetését, ugyanakkor a megalapításhoz számos állami, egyházi és honvédségi jogi elvárásnak és követelménynek kellett megfelelni.
A rendszerváltozás Magyarországon egy békésen zajló átalakulási folyamatként történt meg, amelyben a Magyar Néphadsereg, mint fegyveres erő nem vett részt, ugyanakkor a hadsereg az élet szinte minden területén bekövetkezett változásokat követve alakult és formálódott. A politikai, társadalmi és közéleti változások rendezetten, tárgyalásos formában következtek be, melynek időtartamát, az elemzők három egyéves periódusra osztják. Ez alatt a három év alatt az egypárti diktatúrát felváltotta a többpárti demokrácia, a tervgazdálkodást pedig a magántulajdonra épülő piacgazdaság. A rendszerváltás közjogi jellegű volt, és az ország intézményeinek átalakulását az Országgyűlés által jóváhagyott törvények szabályozták. Az események az Alkotmánybíróság 1990. januári létrejötte után, kizárólag jogállami keretek között zajlottak. Mint minden intézmény átalakulása, az egyházak helyének és szerepének újraértékelése is a rendszerváltozás folyamatának részét alkotta.
A magyar hadseregben az átalakulási folyamat már az 1980-as évek második felében elkezdődött. 1989 júliusában a rendfokozat utáni elvtárs megszólítás bajtársra, majd 1990-ben úrra változott. ’89-ben megszűnt a szocialista versenymozgalom, a Politikai Főcsoportfőnökség átalakult Nevelési és Szociálpolitikai Főnökéggé, így megszűnt az egyes alakulatoknál és intézményeknél a parancsnok politikai-helyettese elnevezésű beosztás. 1989 októberében feloszlott az MSZMP néphadseregben levő bizottsága, mellyel egy időben megtiltották a hadseregen belüli politizálást, ugyanakkor engedélyezték a szabad vallásgyakorlást. Az akkori kormány novemberi döntésének megfelelően a csapatok létszámát egyrészt csökkenteni, másrészt földrajzi elhelyezkedésüket egyenletessé kellett tenni az ország területén. 1990. március 15.-től a magyar haderő hivatalos neve Magyar Honvédség, melynek eszme- és feladatrendszerét, illetve szervezeti elemeit módosították.
Az átalakulás folyamatában foglalkozni kellett a lelkiismereti- és vallásszabadság törvényének hadseregbeli jogalkalmazásával, ezen belül pedig azokkal, akik a fegyveres katonai szolgálatot lelkiismereti okokból megtagadták. A törvény és a joggyakorlat a nyolcvanas évek közepéig a katonai szolgálatmegtagadás bárminemű formáját politikai szembenállásként tartotta számon, s azt szigorúan büntette. 1988. március 14.-én Grósz Károly (1930−1996), a Minisztertanács elnöke találkozott a magyarországi egyházak vezetőivel, ahol Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek az alternatív katonai szolgálat bevezetését javasolta. Grósz Károly július 11.-én kelt levelében válaszolt az említett egyházi vezetőkkel folytatott megbeszélésen feltett számos kérdésre, melyek között ez is szerepelt: hazánkban „az állampolgárok egyenlő jogokat élveznek, a vallásuk miatti hátrányos megkülönböztetést a törvény szigorúan bünteti. (...) A Magyar Néphadsereg új szolgálati szabályzata értelmében a sorkatonai szolgálatot teljesítők - eltávozás idején - polgári öltözetben vallásos összejöveteleken részt vehetnek.
Az Országgyűlés 1989 nyarán tárgyalta a honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény módosítását és elfogadta, hogy mind a polgári szolgálat, mind a katonai szolgálat időtartama a változatok között szereplő 36 hónap helyett összesen 28 hónap legyen. A parlament döntött a fegyvernélküli katonai szolgálatról is. „Vállalhatott fegyvertelen katonai szolgálatot, mint sorkatona a honvédségen belül, vagy vállalhatott ún. civil, tehát nem katonai kötelékben teljesített társadalmi szolgálatot, valamilyen közhasznú, leginkább egészségügyi intézményben. E szolgálat időtartama azonban hosszabb ideig tartott, mint a rendes, fegyveres sorkatonai szolgálati idő.” (Dr. Aranyos Zoltán zsinati főtanácsos: A katonai lelki gondozás újrakezdés, Theologiai Szemle, 1999. 1. száma, 8.21.)
1989. október 23-án kihirdették a Magyar Köztársaság Alkotmányát, melynek 60. §-a 2. bekezdése meghatározta a lelkiismereti és vallásszabadság lényegét, majd 1990. január 24.-én az Országgyűlés elfogadta A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló (IV.) törvényt, amely alapvető emberi szabadságjognak minősíti a lelkiismereti és vallásszabadságot. 1991 őszén módosították az 1976. évi honvédelmi törvényt, és csökkentették a hadkötelezettség felső korhatárát (55 évről 50-re) és a sorkatonai szolgálat idejét (18 hónapról 12-re), valamint a polgári szolgálatét (28 hónapról 22-re). Az alternatív katonai szolgálat bevezetését, valamint a katonák egyéni vallásgyakorlásának engedélyezését kezdetben a honvédelmi vezetés elégségesnek tartotta, ugyanakkor a közösségi vallásgyakorlás intézményes és parancsnoki felügyelet melletti lehetővé tételébe még nem történt előbbre lépés. Ugyanakkor számos településen és honvédségi alakulatnál a parancsnok és a helyi lelkész felvette a kapcsolatot. A különböző felekezetek papjai és lelkészei a parancsnok meghívására alkalmanként jelen lehetettek és szólhattak is a katonákhoz, beszédet vagy tájékoztató előadást tartva. Gacsári Kiss Sándor kanonok szolnoki plébános így emlékezik vissza: „egyházhatósági javaslat és utasítás nélkül, még akkor, amikor a Szovjet Hadsereg katonái Magyarország és azon belül Szolnok város területén állomásoztak, egyházias érzéssel és szolgáló szeretettel indultam a katonák közé. Igyekeztem a kapcsolatot fejleszteni katonaságunk és népünk között. Történelmi pillanatértéket jelentő esemény volt, amikor a tüzérdandár parancsnokának meghívása alapján megjelentem 1989. szeptember 30-án az újoncok eskütételén és a tüzérdandár katonai körletében Szolnokon. Szerintem az országban ez volt az első ilyen jellegű kapcsolat a hadsereg és az egyház között…”
A jelentős és érdemi változások az 1990-es országgyűlési választások után, az új kormány megalakulásával kezdődtek meg. Magyarország honvédelmi minisztere 1990-től Für Lajos (1930−2013) lett, aki szerint, az ország biztonsága három pilléren nyugszik: a társadalmi és gazdasági stabilitáson, a külkapcsolatok új rendszerén valamint a honvédelem egészén. A kül- és biztonságpolitikai váltás jegyében a rendszerváltozás kezdeti éveitől épültek a NATO kapcsolatok, illetve napirendre került Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozásának igénye is.
Az új kormány és a Honvédelmi Minisztérium a katonákkal való törődés jegyében kezdett el foglalkozni a tábori lelkészet újjászervezésével. Sarkalatos ponttá vált a laktanyán belüli csoportos vallásgyakorlás témaköre. Az 1990-ben elfogadott IV. törvény 7. §-a szerint a laktanyán belül csak egyénileg volt gyakorolható a vallás, mely azt jelentette, hogy a laktanyákban nem volt megengedett az egyházi szolgálat semmilyen közösségi formája sem.
A honvédelmi vezetés és az egyházak képviselői között az első találkozóra 1990. november 7-én került sor, a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban. A találkozón dr. Raffay Ernő, a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára tájékoztatta a jelenlevőket a Magyar Honvédségnél folyó vallásgyakorlás helyzetéről, az állam és az egyházak közötti kapcsolat időszerű kérdéseiről valamint a jövőt illető kérdésekről. A megbeszélésen jelen voltak a Honvédelmi és Művelődési Minisztérium vezető munkatársai, az egyházak, vallásfelekezetek vezetői és képviselői. Számos oldalról próbálták megközelíteni a problémát és kijelentették, hogy a közösségi vallásgyakorlás, valamint a tábori lelkészet bevezetése elsősorban jogi természetű probléma, megoldásként pedig az 1990. évi IV. törvény módosítását javasolták. Azt is megvitatták, hogy a tábori lelkészet bevezetéséhez több időre és türelemre van szükség, mind az egyházak és felekezetek, mind a hadsereg és az állami vezetők részéről.
A Magyar Katolikus Egyház és a honvédség számára kölcsönösen fontos volt a kapcsolattartás, ennek jegyében 1991 szeptemberében Budapesten a Központi Honvédkórházban és a Magyar Honvédség 32. Budapest Őrezrednél, 1992-ben pedig a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolán folytattak eszmecserét.
Az egyházak részéről is történt kezdeményezés, amikor a Magyarországi Egyházak és Felekezetek Tanácskozó Testülete levelet intézett dr. Für Lajos honvédelmi miniszterhez. Ebben kifejezték örömüket az eddig megtett és a jövőben tervezett feladatok megvalósítására, valamint hangsúlyozták, hogy elengedhetetlen az 1990. évi IV. törvény módosítása. A miniszter válaszában a következőket írta: „A közösségi vallásgyakorlás lehetőségének a Magyar Honvédségnél történő megteremtését célzó törvénymódosítási kezdeményezésüket a legmélyebb egyetértéssel fogadtam. A levelükben jelzett célkitűzések elérésében, mind a magam, mind a Honvédelmi Minisztérium hivatalos támogatásáról biztosítom Önöket. ” (dr. Für Lajos honvédelmi miniszter levele dr. Kocsis Elemér református püspökhöz, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnökéhez, Budapest, 1991. június 5.)
A kapcsolatok fejlődése valamint a tábori lelkészség kialakításának lehetővé tétele érdekében 1991 szeptemberétől egyházi szakértők vettek részt a Honvédelmi Minisztériumban folyó előkészületi munkában, így a katolikus egyház képviseletében Tabódy István (1921−2000) bicskei esperes-plébános, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége képviseletében Frőhlich Róbert rabbi felekezeti tisztségük megtartásával, a református egyház képviseletében dr. Aranyos Zoltán református lelkész, zsinati tanácsos pedig főállásban tevékenykedett.
A következő időszakban a HM Társadalmi Kapcsolatok és Sajtó Főosztály elkészített egy tervet az egyházakkal történő együttműködésről, melyben szerepelt a katonák vallási szertartásokon, illetve egyházi és állami rendezvényeken történő magatartására és öltözködésére vonatkozó elgondolás, valamint említést tett a HM egészségügyi és büntetés végrehajtási intézményeiben a lelki gondozói szolgálat bevezetésének lehetőségeiről. Az egyházakkal való együttműködés 1992. évi feladataira készített tervezet már az egyházi szakértők bevonásával készült. Szerepelt benne a vallásoktatással kapcsolatos javaslat, de a legfontosabb pontja az volt, hogy az egyházakkal véleményeztessék a tábori lelkészet előkészítésére kidolgozott elgondolásokat.
„A Magyar Honvédségnél a közösségi vallásgyakorlás intézményes biztosítására vonatkozó átfogó elgondolás kidolgozása - a HM Kollégiuma részére -, amely a katonai lelkészi bevezetés ütemezését tartalmazza.” című okmányt dr. Raffay Ernő a HM politikai államtitkár hagyta jóvá. (Feladatterv a katonai (tábori) lelkészség bevezetésének előkészítésére. HM Társadalmi Kapcsolatok és Sajtó Főosztály, 1991.12.13.)
1992 februárjában a vallásismeret oktatás bevezetésének előkészületi munkái is folyamatban voltak. Dr. Raffay Ernő HM politikai államtitkár a vallásismeretek oktatásának megoldására egy munkacsoport felállítását kezdeményezte, hogy a tisztek és tiszthelyettesek felkészítése minőségileg történjen, illetve az egyházak és honvédség kapcsolatát így is erősítsék.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 1992. június 9-11. közötti nyári ülésszakán nyilatkozatot tett közzé a katonai szolgálatot teljesítő fiatalok lelki gondozásáról, melyben közölte: A Püspöki Kar kötelességének érzi, hogy a katonai szolgálatot teljesítő katolikus fiatalok lelkipásztori gondozását előmozdítsa, de tudatában van annak is, hogy ennek megoldása a nagy paphiány miatt csak lassan és fokozatosan oldható meg.
Ebben az időszakban a legfontosabb feladat a közösségi vallásgyakorlás feltételeinek megteremtése volt. A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény 7. §. (1) bekezdése szerint „A katonai szolgálatot teljesítő a vallását – a katonai szervezet működési rendjével és a honvédelmi kötelezettség teljesítésével összhangban – egyénileg, szabadon gyakorolhatja.” A törvény módosítása lassan haladt, ezért 1992. július 7-én dr. Oros Paulina, az Igazságügyi Minisztérium Közjogi Főosztályának helyettes vezetője átiratban kérte dr. Aranyos Zoltán HM főtanácsost, protestáns egyházi szakértőt, hogy a törvénymódosítási tervezetre − amelyet már dr. Balsai István igazságügyi miniszter aláírt – szerezze meg dr. Für Lajos honvédelmi miniszter aláírását, hogy a kormányhoz benyújthassák. A főtanácsos a törvénymódosítási tervezetet, miután azt a honvédelmi miniszter aláírta, visszajutatta. A módosító javaslattal a véleményt nyilvánító egyházak, vallási közösségek és a minisztériumok egyetértettek.
A Honvédelmi Minisztérium az új rendszerbe ágyazott intézmény kiépítésével kapcsolatos döntések előkészítésével az 1992-es év második felében foglalkozott. Először a katonapszichológusokkal kapcsolatos kérdéskört elemezték, majd a tábori lelkészet újjászervezésének feltételeit. Úgy értékelték, hogy a Magyar Honvédség katonáinak, figyelembe a hagyományokat is, szüksége van tábori lelkészekre. A kormány ugyan már elfogadta az 1990. évi IV. törvény módosítását, de az még a Parlamentben is kétharmados támogatást igényelt.
Olyan elgondolások voltak tehát a leendő intézmény felépítését tekintve, amely a demokratikus feltételek kereteibe beleillettek. Intézményesen a „történelmi egyházak” szerepvállalását támogatták (katolikus, protestáns, zsidó), még pedig úgy, hogy a katonalelkészi szolgálat a katonai vezetéstől valamint a hadsereg rendjének és tevékenységének zavarása nélkül, ahhoz alkalmazkodva fog működni, szervezeti felépítésében pedig az egyházi felekezetek saját struktúráját veszi mintául. Az elképzelések ugyanakkor nem szóltak arról, hogy a leendő tábori lelkészek hivatásos tisztként vagy polgári személyként szolgáljanak. Az előterjesztők az első változatot támogatták, miszerint a tábori lelkészek hivatásos tisztként lépjenek szolgálatba, mert rájuk nem csak békeidőben van szükség, hanem mozgósításokkor is, hiszen a katonalelkésznek a katonai alakulatokkal kell lennie.
Az elgondolásokat előkészítő munkabizottság a leendő lelkészi szolgálat feladatait sokrétűen elemezte, majd kidolgozta annak tartalmi elemeit is, melynek az alábbiak voltak a súlypontjai: „a hit és kegyességi élet a vallásgyakorlás segítése, misék, istentiszteletek, biblia- és imaórák megtartása; egyéni és közösségi lelki gondozás, lelkigyakorlatok folytatása, gyóntatás; tematikus rendezvények, előadások vallási témákról, időszerű egyházi, társadalmi kérdésekről; életismereti oktatás, melynek keretein belül a humánum, erkölcsiség, nemes emberi magatartás, bajtársisság és a közösségi szellem kérdései szerepelnek; szociális karitatív tevékenység a kórházakban gyógykezeltek támogatására, valamint az újoncok beilleszkedésének segítésére; szakorvosi tevékenységgel együttműködve vallási alapon a szenvedélybetegségek megelőzése, kiszűrése, részvétel az utókezelő szolgálat végzésében; iratmisszió: a katonák ellátása bibliával, énekes- és imakönyvekkel, liturgikus szövegekkel, vallási irodalommal, tematikus füzetekkel stb.; hazai és nemzetközi (katonai) zarándoklatokon való részvétel; az előforduló feszültségek, konfliktusok forrásainak felismerése, megelőzése, elhárítása, szükség esetén kezelése, levezetése; bizalmi fórum biztosítása a tisztek és katonák számára, ahová vallási és emberi gondjaival mindenki mehet, ahol ügyét teljes korrektséggel és titoktartással kezelik; a vezetés szándékainak közvetítése, másfelől a parancsnokok tájékoztatása a titoktartás és korrektség jegyében a katonákat foglalkoztató gondokról, feszültségforrásokról; a katonák családtagjainak lelki gondozása, egyházi szolgálatok (házasságkötés, keresztelés, bérmálás, konfirmáció, temetés) ellátása. Az egyházi anyakönyvezést a lakóhely szerint illetékes lelkész végzi” (Dr. Varga, 202−203.)
Dr. Raffay Ernő a HM politikai államtitkára 1992 októberében találkozott Angelo Acerbi érsek, apostoli nunciussal és dr. Ternyák Csabával, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkárával. Az ehhez hasonló találkozók alkalmat adtak a tárca képviselőinek arra, hogy tájékoztassák az egyházi vezetőket a Honvédelmi Minisztérium céljairól, az időszerű tevékenységről, valamint a katonák vallásgyakorlása érdekében megtett és tervezett feladatokról, az egyház képviselői pedig közvetlenül megismerkedhettek a honvédség életével és honvédelmi tárca azon törekvéseivel és terveivel, melyek a tábori lelkészség visszaállítására valamint katonák vallásismereti oktatásával voltak kapcsolatban.
Ebben az időszakban ugyanakkor egyre gyakoribbá váltak a rendezvényeken való kölcsönös megjelenések és találkozások, így például az egyházak számára az augusztus 20-ai tisztavatásokon, a katonai eskütételeken, vagy a honvédelem napi ünnepségeken való részvétel. A katonai emlékművek avatásának, a katonai megemlékezéseknek és koszorúzásoknak is elengedhetetlen részévé váltak az egyházi képviselők. 1991-től minden évben megtartották a Budavári Mátyás-templomban a „Doni-emlékmisét” a 2. Magyar Hadsereg katonáiért, ahol a túlélőkön kívül az állam legmagasabb szintű vezetőivel együtt, a honvédelmi tárca és a honvédség vezetői is részt vettek.
1992 decemberében létrejött a Honvédelmi Minisztérium Egyházi Szakértői Iroda, amelynek az addigi egyházi szakértőkön kívül tagja lett dr. Lipp László római katolikus és Szalay Tamás evangélikus lelkész.
Az itthoni eseményeket nemzetközi érdeklődés is kísérte. 1990. szeptember 23-27-e között magyarországi zarándoklatot tartott az Olasz Katonai Érsekség küldöttsége. Az olaszokon kívül az amerikaiak érdeklődése volt intenzív. 1990 őszén Dressler ezredes, metodista katonalelkész látogatott el Magyarországra, kelet-európai útja során. Találkozott a Honvédelmi Minisztérium és az egyházak, valamint a Magyar Honvédség képviselőivel, akiknek az amerikai hadseregben működő tábori lelkészet gyakorlati kérdéseiről tartott beszámolót. Ezután meghívta a magyar delegációt az európai és észak-amerikai vezető tábori lelkészek második konferenciájára, amelyet1991 februárjában tartottak Lübeckben, ahol először jelentek meg kelet-európai delegációk, a magyarokon kívül, lengyelek és románok. Magyarországról két tiszt és egy-egy katolikus, református, evangélikus lelkész és zsidó rabbi vett részt a konferencián. Ezt követően az amerikaiak még 1991-ben meghívták a magyar delegációt a következő évi konferenciát előkészítő tanácskozó testületi ülésre, Stuttgartba. Ebben az időben (1991-1993) már néhány magyar katonák és a honvédelmi tárca egy-két főosztályvezetői szintű képviselője is részt vett a Lourdes-i Nemzetközi Katonai Zarándoklaton. A magyar tábori lelkészség előkészítése szempontjából nagy jelentősége volt az Európai és Észak-amerikai tábori főlelkészek 4. konferenciájának, melyet az 1993. február elején, Budapesten rendeztek meg, ahol 25 ország katonalelkészi szolgálatának 74 résztvevője volt jelen. Az itthoni helyszín lehetőséget adott arra, hogy a nemzetközi közvélemény tudomást szerezzen az újjászervezés fázisairól, illetve a tervezett feladatokról, és arra is tökéletes volt az alkalom, hogy az újjászervezésben érintett vezetők és döntéshozók szeme elé példát állítson a világon működő ilyen intézmények felépítéséről és tevékenységéről.
A Honvédelmi Minisztérium a nemzetközi kapcsolatfenntartás és a különböző rendszerek működésének megismerése mellett figyelmet fordított arra is, hogy az itthoni igényeket felmérje a katonák között. Ennek érdekében még 1990-ben, felmérést kért a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia Szociológia Tanszékétől. A kutatásban a sorállomány 7%-át kitevő mintát használtak, a hivatásos állományból pedig csaknem 700 főt kérdeztek meg. A megkérdezettek közül katolikusnak vallotta magát 62-64%, reformátusnak 15-15%, evangélikusnak pedig 2-2%. Többek között kérdezték a vallásosság intenzitását, a templomba járási szokásokat –bevonulás előtt és után. Az elégedetlenség szempontjából megközelítve, a vallásgyakorlási lehetőségeket magasan megelőzték a mindenféle más komfortot kielégítő lehetőségek – ruházat, szabadidő, laktanya elhagyása, szórakozási lehetőségek. A lelki gondozás iránti igények a következőképpen alakultak: 31% igényelte, 55% nem tudja, 14% pedig nem akart élni a lehetőséggel. A tábori lelkészet felállításával egyetértett a megkérdezettek 1/5-e, a többség viszont bizonytalan volt. Ezt a szakértők azzal magyarázták, hogy sokan nem is tehettek másképp, hiszen a szolgálat teljes mértékben ismeretlen volt számukra; legtöbben (37%) e szolgáltatáson lelki gondozást értett, de csaknem ugyanennyi azoknak azt aránya, akik semmilyen módon nem vennék igénybe. A felmérés szerint, mind a sorkatonák, mind a hivatásos katonák körében igény és érdekeltség mutatkozik a tábori lelkészeti szolgálat felé, és az előzetes becsléseket meghaladta az érdeklődés (10% helyett, 20-30%).
A katonalelkészi szolgálat bevezetése következő ütemének kezdetét 1993. január 1-vel határozták meg. Ekkor az elgondolás szerint a HM Egyházi Szakértői Iroda átalakul HM Katonai Lelkészi Hivatallá. Az elképzelések szerint a honvédség szerveztében a megfelelő vezetési szinteken egy-egy fő katolikus és protestáns lelkészből álló lelkészi csoport jött volna létre. A tervezet szerint HM Katonai Lelkészi Hivatal a helyettes közigazgatási államtitkár irányításával működik, létszáma 14 fő, akiknek alkalmazása történhet szerződéses munkaviszonyban vagy részmunkaidős foglalkoztatásban is. Tevékenységük a katonák lelki gondozásának megszervezése a helyőrségekben szolgáló lelkészi csoportok bevonásával és irányításával, valamint további feladatuk az egyházak és a HM közötti különböző megállapodások kidolgozása. Ezek után vetődött fel az a kérdés, hogy milyen formában legyen a Honvédelmi Minisztérium és a tábori lelkészet közötti kapcsolat rendezve, melyik főosztály vagy osztály feladata legyen az együttműködés koordinálása. Az a megoldás született, hogy a Katonai Lelkészi Hivatal munkájának közvetlen segítésére, a katonai szervezési feladatok koordinálására a helyettes közigazgatási államtitkár közvetlen alárendeltségében egy főmunkatársi hely kerüljön kialakításra. A tervezet szerint a tábori püspök és a vezető tábori rabbi a minisztérium állományához, a püspöki hivatalok a Magyar Honvédséghez, a négy esperesi hivatal a katonai kerületekhez (Tata, Kaposvár, Cegléd, Budapest) tartozott volna. A létszámkeretet 51 főben határozták meg, így 32 egyházi személy, 10 előadó és 9 gépkocsivezető tartozott volna a leendő szervezethez. A haderőnemi parancsnokságokon (Székesfehérvár, Veszprém) szintén egy-egy katolikus és protestáns tábori lelkész teljesített volna szolgálatot. Az elgondolás szerint a katonai püspökök és a vezető tábori rabbi a Honvédelmi Minisztériumban önállóan, de az egyházak vezető testületeinek irányításával végzik munkájukat úgy, hogy katonai ügyekben a honvédelmi miniszterrel, a HM politikai és közigazgatási államtitkárával, valamint az MH parancsnokával tartják a kapcsolatot.
A tábori lelkészi szolgálat újjászervezésekor olyan gondolatok is fölmerültek, hogy annak bevezetése és jövőbeli továbbfejlesztése a lelki gondozás igényeinek alakulásával változna, ugyanakkor az a tény is meg volt említve, hogy a papok létszáma országszerte és felekezetektől függetlenül csökken. Emellett az Egyházi Szakértői Iroda egy olyan problémával is találkozott, amelynek kiküszöbölésére megfelelő intézkedéseket kellett hozni. Ez pedig nem volt más, mint a szervezet egyszemélyi vezetőjének a kérdése. Ezt a beosztást egyelőre nem lehetett betölteni, hiszen az azt eredményezte volna, hogy a négy felekezet képviselői alá-fölérendeltségi viszonyba kerülnek, ettől pedig mindenki szigorúan tartózkodott, ugyanakkor állami vezető sem irányíthatta az egyházi személyekből álló intézményt. Volt egy olyan elgondolás is, miszerint az irodán belül alakult volna három egyenlő jogkörrel rendelkező hivatal, a három történelmi egyház képviseletében, de ez nem volt megvalósítható, hiszen egy ilyen iroda nem működhet tökéletesen egy megosztott vezetés mellett. Így tehát az a megoldás született, hogy az iroda vezetését a helyettes közigazgatási államtitkár végezte, az egyházi szakértők pedig egymástól függetlenül, alá-és fölérendeltségi viszony nélkül dolgoztak a minisztériumban.
1993 januárjától a politikai államtitkár egyházakkal kapcsolatos feladatainak megoldását vallásügyi főmunkatárs segítette Kovács Zoltán ezredes személyében.
Magyar állami vezetőként, először Szendrei László, a HM politikai államtitkára vett részt a Magyar Katolikus Püspökis Konferencia tanácskozásán, ahol egyetértés született a honvédelmi tárca elképzeléseit illetően a tábori lelkészségről.
1993 nyár elején a HM Egyházi Szakértői Iroda átalakult HM Katonai Lelkészi Hivatallá és átvette a HM egyházi kapcsolatainak szervezését is. A jóváhagyott Munkaköri Jegyzékben /345/012 HM Katonai Lelkészi Csoportok (Munkaköri jegyzék) 1993.július 19. / Katonai Lelkészi Csoportok (Bombay László: A honvédelem négy éve 1990−1994. Bp., Zrínyi, 1994. 71.) megnevezéssel öt osztályvezetői szintű beosztás és egy előadói státusz szerepelt. Az osztályvezetői beosztásból ugyan csak egyet töltöttek be főállásban, az egyházi szakértők többsége részmunkaidőben tevékenykedett.
A harmadik ütem bevezetésének előfeltétele a jogi feltételek megváltoztatása volt, vagyis az 1990. évi IV. törvény 7. § (1) bekezdésének módosítása. A törvénymódosítás a közösségi vallásgyakorlásról szólt, de ez elősegítette előkészítette a tábori lelkészi szolgálat bevezetését is. A törvénymódosítás számos vitát váltott ki a különböző politikai pártok között, mert bár mindenki a lelkiismereti szabadság és a katonák szabad vallásgyakorlása mellett foglalt állást, de ez sokszor csak elméleti síkon maradt meg. A törvény módosítása három parlamenti bizottságot érintett. A honvédelmi bizottság támogatóan foglalkozott a kérdéssel, viszont az emberi jogi, kisebbségi, vallásügyi bizottság kevésbé. 1993. július 13-án, a parlament nyári ülésszak utolsó napján született meg az 1990. évi IV. törvény módosítása, amely kimondta: „A katonai szolgálatot teljesítő a vallását – a katonai szervezet működési rendjével és a honvédelmi kötelezettség teljesítésével összhangban − szabadon gyakorolhatja.” A változást egyénileg szó elhagyása jelentette. A kormány 2052/1993. (XII. 22.) határozata végül konkrétan megalkotta a tábori lelkészi szolgálat felállításával kapcsolatos feladatokat és hatásköröket és felhatalmazta a honvédelmi minisztert, hogy 1993. december 31-ei határidővel folytasson tárgyalásokat a szolgálatban közvetlenül részt vevő négy vallásfelekezettel és a megállapodásokat írja alá, illetve a szolgálatokban közvetlenül részt nem vevő, de törvényesen bejegyzett felekezetek igehirdetési és lelki gondozási jogosultságát biztosító megállapodásokat készítse elő. A külügyminiszter feladatul kapta, hogy a megállapodás aláírását követően a megerősítés érdekében a köztársasági elnökhöz tegyen előterjesztést. Az előkészületi munkálatok eredményeként 1993 második felére megszületett a szükséges törvénymódosítás, elkészültek a Megállapodás-tervezetek, amelyeknek aláírására a honvédelmi miniszter, valamint a különböző felekezetek vezetői és képviselői által 1994. január 10-én és 11-én került sor. A katolikus egyházban a tábori püspökségek a katonai ordinariátus nevet viselik, amelyek megalapítását maga a római pápa rendeli el az Apostoli Szentszék illetékes hivatalain keresztül, ezért az említett megállapodást a Szentszék képviselője, Angelo Acerbi érsek, apostoli nuncius írta alá.
1994 áprilisában készült el az a Kormányrendelet (61/1994. IV.20.), mely, lehetővé tette a katonai szervezeten belüli csoportos és egyéni vallásgyakorlást, illetve biztosította a lelki gondozás lehetőségét, így a katonák igénye szerint minden bejegyzett vallási közösség vallási tevékenységet folytathatott. A 2. §. bekezdése azt is hozzátette, hogy a Tábori Lelkészi Szolgálat „négy egyház: a katolikus, a református, az evangélikus és a zsidó lelkészeiből áll”, ám ha igényt tartanak a katonák, a parancsnok kötelessége biztosítani számukra más bejegyzett egyház lelki gondozói tevékenységét. Mivel a rendelet létrehozásakor a fegyveres erő fogalmába a Magyar Honvédség és a Határőrség tartozott, a lelkészek tevékenységi területét e két szervezetben határozta meg. A rendelet kimondta azt is, hogy a Tábori Lelkészi Szolgálat egy egységes szervezet, mely közvetlenül a Honvédelmi Minisztériumnak van alárendelve, s három azonos jogállású szolgálati ágra tagozódik (katolikus, protestáns és zsidó). A rendelet további részei taglalták a lelkészi szolgálatban tevékenykedők kötelességeit, körülményeit, feladatköreit: „A tábori lelkész is köteles betartani a katonai szabályokat, tevékenysége a kiképzés rendjét nem zavarhatja”, illetve „lelkészi tevékenysége kizárólag egyházi irányítás alatt áll”. A katonák részére a rendelet biztosította a lelki gondozás lehetőségét, ám ha még sem vennék igénybe, akkor azt hátrányos megkülönböztetés nélkül tehetik meg.
A HM Tábori Lelkészi Szolgálat szervezeti felépítése az alábbiak szerint lett kialakítva: a szolgálaton belül a katolikus egyház legfőbb szerve a Katolikus Tábori Püspökség (egyházi nevén katonai ordinariátus), a protestáns egyházé a Protestáns Tábori Püspökség, a zsidó felekezeté pedig a Tábori Rabbinátus.
A katonai lelki gondozás hálózatának tervezése óta azonban a hadsereg létszáma folyamatosan csökkent, s így az eredetileg rögzített arányok is más megvilágításba kerültek. Az eredeti elgondolás békében ezer katona után egy tábori lelkészi beosztás biztosítását tette lehetővé. Mivel a Magyar Honvédség 4 katonai kerületre oszlott, ezért ezeknél tábori esperes beosztással, a katonai főiskolákon tanintézeti-főiskolai tábori lelkészekkel, a nagyobb létszámú helyőrségeknél pedig helyőrségi lelkészekkel kalkuláltak. A békétől eltérő időszakban legalább egy aktív vagy tartalékos tábori lelkész alkalmazását tervezték ezredenként. Lehetségessé vált kisegítő tábori lelkészek alkalmazása is, akiket a helyi egyházi közösségekből kérhették fel, ott ahol nem volt hivatásos tábori lelkész.
1994. május 17-én a honvédelmi miniszter aláírta a Tábori Lelkészi Szolgálat létrehozására vonatkozó határozatot, amely a Honvédelmi Minisztériumnak közvetlenül alárendelt és egységes szervezetként határozta meg a Szolgálatot: „A Magyar fegyveres erők katonai szervezetein belül a csoportos és egyéni vallásgyakorlás biztosítása érdekében megalapítom a Tábori Lelkészi Szolgálatot. A Tábori Lelkészi Szolgálat személyi állománya a Honvédelmi Minisztérium háttérintézményének állományába tartozik, létszámkeretét a Magyar Honvédség biztosítja a költségvetési létszámból. Személyi állományát, az illetékes egyházi elöljáró javaslata alapján nevezi ki, avagy menti fel a honvédelmi miniszter. A Szolgálat hivatásos tábori lelkészekből, tartalékos tiszti szolgálatot teljesítő lelkészekből valamint kisegítő tábori lelkészekből áll. 1994. június 15-ig a Szolgálat működésének személyi és tárgyi feltételeit biztosítani kell, szervezeti és működési szabályzatának tervezetét pedig a szolgálatnak 1994. augusztus 31-éig fel kell terjesztenie a honvédelmi miniszterhez.”
Az állam és a honvédség jogalkalmazását tekintve így fejeződött be a lelkészi szolgálat újjászervezése, s megkezdődhetett annak működése.
A közös megállapodások egyeztetése nyomán 1994. április 16-án Rómában a Vatikáni Apostoli Palotában kicserélték a január 10-én aláírt Megállapodás ratifikációs okmányait, melyen az Apostoli Szentszéket Angelo Sodano bíboros, államtitkár, Magyarországot Keresztes Sándor Magyarország szentszéki nagykövete képviselte.
1994. április 18-ai hatállyal az Apostoli Szentszék felállította a Magyarországi Katonai Ordinariátust, s ezzel egy időben II. János Pál pápa kinevezte a Magyarországi Katonai Ordinárius vezetőjévé és címzetes sebargai püspökké dr. Ladocsi Gáspár esztergomi teológiai tanárt, pápai káplánt. Püspökké szentelését dr. Paskai László bíboros, prímás esztergom-budapesti érsek, Angelo Acerbi érsek apostoli nuncius és dr. Seregély István egri érsek, a Magyar Püspöki Kar elnöke végezte Budapesten a Szent István Bazilikában, mekólyen szentelésen megjelentek a Magyar Katolikus Püspöki Kar tagjai, a testvéregyházak képviselői, valamint a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség vezetői, elöljárói és parancsnokai. A leendő tábori lelkészek közül jelen volt Németh László plébános a Szeged-Csanádi Egyházmegyéből és Berta Tibor káplán, a Kaposvári Egyházmegyéből. Ladocsi Gáspárt 1994. május 21-ei hatállyal a köztársasági elnök dandártábornokká nevezte ki.
