Főoldal / Hitünk és életünk / Ünnepek / Egyházi ünnepek / November 18. A SZENT PÉTER ÉS SZENT PÁL BAZILIKÁK FELSZENTELÉSE

A SZENT PÉTER ÉS SZENT PÁL BAZILIKÁK FELSZENTELÉSE

A két apostolfejedelem ősi bazilikáinak felszentelését Rómában a 11. századtól november 18-án ünnepelték.

A mai Szent Péter-bazilikát 1626. november 18-án, a Szent Pál-bazilikát 1854. december 10-én szentelték fel.

 

Vatikáni Szent Péter-bazilika

Az első templomot 326–350-ban I. Nagy Konstantin császár és fia, II. Constantius emelte Szent  Péter sírja fölé a kereszténység győzelmének jegyében. A mai bazilika1506–1626 között épült. IIGyula pápa, aki az Egyház nagyságának, szépségének és szentségének méltó kifejezését kívánta kifejezésre juttatni az új templomban, itt akarta fölállíttatni a saját síremlékét is (Buonarroti Michelangelo). A tervrajz elkészítésével Donato Bramantét (1444–1514) bízta meg, aki a Kr. e. 27-ben épült kerek Pantheon és a római Forumon lévő Maxentius-féle csarnok-bazilika mintájára centrális, egyenlő szárú kereszt alakú épületet tervezett, hatalmas kupolával. 1506. április 18-án letették az alapkövet. Bramante a régi templomból csak a főhajó egy részét és az Apostolsírt hagyta meg, s egy védőfallal lezárta a főhajó apszisát. 1513-ban meghalt II. Gyula pápa, 1514-ben Bramante. Ekkor az új templomból még csak az a négy óriási pillér állt, amelynek a kupolát kellett volna tartania. XLeó pápa Raffaello Santit (1483–1520) nevezte ki Bramante utódjává, aki segítőül kapta Giuliano da San Gallo (1445–1516) és Fra Giocondo da Verona (1433–1515) építészeket. Az alaprajzot latin kereszt alakúra változtatták, de tervük nem valósult meg, mert rövidesen mindhárman meghaltak. Mivel a templom építése rengeteg pénzt emésztett föl, X. Leó pápa vándorszónokokat küldött Európa országaiba, búcsút engedélyezve azoknak, akik e célra pénzt adományoztak (Luther). X. Leó halála és a sacco di Roma (1527) után a bazilika építése 14 évig szünetelt. IIIPál pápa megbízásából Antonio da San Gallo (1485–1546) firenzei építész 3,20 m-rel fölemelte a régi templompadlózatát, megteremtvén a mai grottákat, a barlangszerű altemplomot. Megtartotta a központi kupolát, de a görög kereszt karjait három hajóra osztotta. Két harangtorony közé helyezte az előcsarnokot és a homlokzatot. Halála miatt ezt a tervet sem hajtották végre. Ekkor a 72 éves Michelangelo Buonarroti (1475–1564) azzal a feltétellel vette át a feladatot, hogy semmiféle pénzt nem kap érte, mert egyedül Isten iránti szeretetből és Szent Péter apostol iránti tiszteletből végzi a munkát. Egy 1547. Ijanuár 1-i pápai brevével Michelangelo teljhatalmat kapott és visszatért Bramante tervéhez, amit a költségek miatt később leegyszerűsített, de méltóságteljesebbé is tett. Halálakor, 1564-ben már állt az új bazilika három hajója a kupola alapzatával és vázával együtt. IV. Pius pápa parancsára utódainak,Vignolának (1507–73) és Pirro Ligoriónak (1500–83) szigorúan követniük kellett Michelangelo elképzeléseit. Vignola megépítette a kereszthajók végén a kisebb kupolát. Négy hónappal V. Sixtus pápa halála előtt 1590-ben elkészült a hatalmas központi kupola. 800 munkás segítségével (éjjel-nappal dolgoztak) Domenico Fontana (1543–1607) 22 hónap alatt befejezte az építést. Csak az állványozásra és az óriási építőszerkezet összeállítására 100.000 gerendát, 1500 tonna kenderkötelet és 1000 tonna vasat használtak föl, a teljes költség 200.000 aranydukát lett. 1593-ban föltették a keresztet a 130 m magas kupolára.

A homlokzat 115 m hosszú, 46 m magas, oszlopos, erkélyes. Carlo Maderno (1556–1629) hét évig építette V. Pál pápa  megbízásából. A magasban az Üdvözítő és Keresztelő Szent János mellett az apostolok 5,7 m-es travertin szobra. A homlokzat középpontja az erkély (loggia), ahonnan a pápa nagy ünnepeken Urbi et orbi-áldást oszt, s ahol a pápaválasztás eredményét kihirdetik.

Az előcsarnok  is Maderno műve, 71 m hosszú, 20 m magas, 13 m széles. Falain Giovanni Battista Ricci (1545–1620) aranyozott márványstukkói: az Apostolok Cselekedeteinek jelenetei, az első 32 vértanú pápa; valamint Giotto mozaikja, a Navicella (az apostoli halászbárka, amelyből Szent Péter kiszáll, hogy a víz hullámain járó Krisztushoz közeledjék). Az előcsarnok két végébe Nagy Konstantin császár lovasszobrát 1670-ben Gian Lorenzo Bernini, Nagy Károly császárét ét 1725-ben Agostino Cornacchini faragta.

Az előcsarnokból a bazilikába nyíló 5 kapu hagyományt őriz: a régi bazilikának is 5 kapuja volt: az egyiken a halottas menetek haladtak át, ez volt aporta iudicii, az ítélet kapuja; a másikon a katonaság vonult be, ez volt a porta ravenniana; a harmadik a pápának és a papságnak volt fönntartva; a negyedik a rómaiak bejárata, az ötödik a zarándokoké volt.

A bazilika 40.219 m² alapterületén 14 kápolna, 30 oltár, 70 szobor, 18 színes mozaikból kirakott oltárkép, hatalmas bronz oszlopok, pápai síremlékek hirdetik Isten dicsőségét. Belső hossza 193 m, az előcsarnokkal együtt közel 210 m, belső magassága 47 m, a kupoláé a padozattól a bronz keresztig 137 m. A főhajó márványpadozatán a világ 21 legnagyobb keresztény templomának méretei láthatók: New York, S. Patrick 101,19 m, Gdansk 103,50 m, Isztambul, Hagia Sophia 109,57 m, London, Westminster  110 m, Brasilia 111,45 m, Assisi, S. M. degli Angeli 114,76 m, Esztergomi Bazilika 118 m, Pádua, S. Giustini 118,50 m, Antwerpen 118,60 m, Mexico City 119,55 m, Lateráni Főbazilika 121,84 m, Prága,  S. Vitus 124 m, Róma, S. Paolo fuori le mura 127,36 m, Párizs, Notre Dame 130 m, Sevilla 132 m, Bologna, S. Petronio 132,54 m, Köln és Milánó 134,94 m, Rheims 138,69 m, Brüsszel, S. Cordis 140,94 m, Firenze, Metrop. 149,28 m, London, S. Paul 158,10 m.

A fő- és kereszthajó korintusi pillérei fölött Gianlorenzo Bernini tanítványainak 28, egyenként 5 m-es szobra: a keresztény erények és igazságok jelképei. 16 szobor Lorenzo Ottoni (17–18. sz.) műve. Kétsoros, egymás fölötti falfülkékben áll 35 szent rendalapító javarészt 18. századi fehér márványszobra, magasságuk az alsó fülkékben 4,80, a felsőkben 5,75 m. A fő- és kereszthajó falain a pillérek fölött 593 m hosszú és közel 2 m széles latin, aranymozaikos felirat fut körül Jézus szavaival, melyekkel Péterre bízta Egyházát.

A kupola magassága 120, félgömbjének átmérője 42,34 m, alsó részén 16 ablakkal. Belső díszítését Giuseppe Cesari (1560–1640) tervezte, a 96 mozaikképet a 17. század legjobb mozaikművészei (Turchi, Torelli, Rosetti, Abatini, Serafini, Provenzale) rakták.

A kupola alatt Szent Péter confessiója két részből áll: a márványpadozat alatti félköralakú oratóriumból s a fölötte lévő hatalmas mennyezetű oltárból. Az oratóriumba vezető kettős lépcsőt márványkorlát szegélyezi, melyen 100 bronzmécses jelképezi a keresztény világ hitét. Lent két alabástromoszlop és a két apostolfejedelem bronzszobra, köztük aranyozott bronzkapuk mögött egy falmélyedésszerű fülkében 9. századi mozaikképen Krisztus Péter és Pál apostollal. A confessio fölé épített baldachinos márványoltárt, mely a bazilika főoltára, 1594-ben VIIIKelemen pápa készíttette és szentelte föl. A hatalmas, bronzzal borított fa baldachint 1624–33-ban Gianlorenzo Bernini készítette. Teljes súlya 93 tonna. 4 csavart bronzoszlopon nyugszik, rojtos szegélyek csüngnek le róla. 4 sarkában babérfüzért tartó angyalok, köztük angyalkák a pápai hatalom fölségjelvényeivel, a tiarával és a két kulccsal. A 28,5 m magas baldachin közepén földgömbön álló kereszt.

 

Szent Pál-bazilika

Szent Pál apostol sírja fölé emelt római főtemplom. Pál sírját már a 2. században az Ostiába vezető út mellett tisztelték. A legkorábbi márvány síremlék cellája fölé I. NagyKonstantin császár kisebb bazilikátt emelt, melyet I. Szilveszter pápa 324. december 18-án szentelt föl. Később a zarándokok tömege miatt a templomot császári rendeletre kibővítették. Ciriades építész hatalmas öthajós, 80 oszlopos, előcsarnokos bazilikáját 390-ben szentelte föl Siricius pápa. E templomot sokszor megrongálták, kirabolták, s 1823-ban leégett. A mai templomot a keresztény világ adományaiból Luigi Polletti építette, IX. Pius pápa 1854-ben szentelte föl. A gránitoszlopos előcsarnok homlokzati aranymozaikján (Nicola Consoni [1814-84], Luigi Agricola [1795-1857] művén) Jézus Szent Péterrel és Pállal; alatta az „Isten Báránya”. Kétoldalt a háttérben Jeruzsálem és Betlehem falai, az előtérben juhok csoportja éppen inni készül a négy paradicsomi folyóból. A főbejáratnál lévő hat alabástromoszlop az egyiptomi alkirály, Mehmed Ali ajándéka. A főhajó ablakai közötti freskókon Pál apostol élete, az egész templomban körülfutó mozaikképeken a pápák láthatók Szent Pétertől. A főhajót a kereszthajóval összekötő diadalíven nagy, 6. századi bizánci aranymozaik, Galla Placidia császárnő ajándéka: Krisztus körül két angyal, a huszonnégy vén és az evangelista szimbólumok, alul Szent Péter és Pál. A félköralakú apszis nagy Utolsó ítélet-mozaikképét a 13. században Velencében készítették, alatta a pápa fehér márványtrónja. A főoltár négy porfír oszlopon nyugvó, márványfigurákkal gazdagon díszített gótikus baldachinja (Arnolfo di Cambio, 1285) alatt Szent Pál 4. századból való márványkoporsója, melyet Nagy Konstantin császár helyezett ide. A Jézus szenvedéstörténetét, föltámadását és mennybemenetelét ábrázoló márvány húsvéti gyertyatartót Nicola d'Angelo és Pietro Vassalletto 1170: faragta. A kereszthajó két végében lévő kék malachit-lapislazuli oltár I. Miklós cár ajándéka. A szentségi kápolna feszülete mellett Stefano Maderno (1576-1636) Szent Brigitta-szobra, és egy Szent Pál apostolt ábrázoló, 14. századi faszobor. Az etruszk oszlopokkal ékesített Szent Benedek-kápolna oltárán Pietro Tenerani Szent Benedek-szobra.

 

Katonai Ordinariátus © Minden jog fenntartva