ALEXANDRIAI SZENT CIRILL

egyháztanító

született: Alexandria, Egyiptom, 370 körül

elhunyt: Alexandria, 444. június 27.

Bizonyos időt az egyiptomi szerzetesek között töltött, majd 403-ban papként kísérte el atyai nagybátyját, Teofilosz alexandriai püspököt az ún. tölgyes zsinatra, ahol letették és száműzték Aranyszájú Szent János kontantinápolyi püspököt. 412-ben Teofilosz utóda lett az alexandriai püspöki székben. Hajlíthatatlan keménységgel lépett föl a novacianizmus ellen. Oresztész városprefektussal szembeni ellenséges magatartása véres összetűzésekre vezetett. Valószínűleg ártatlanul vádolták 415-ben azzal, hogy felelős Hypatia újplatonikus filozófusnő meggyilkolásáért. 429-ben kezdődött harca Nesztoriosszal. Két levélben cáfolta tévedését, s védte vele szemben a Theotokosz-tételt, Mária istenanyaságát. Nesztoriosz ekkor rágalmazni és vádolni kezdte a császári udvarban. Védekező iratokat küldött II. Teodosiushoz, melyekben megmutatta a nesztoriánus tanításban rejlő istenkáromlást és Celesztin pápa beavatkozását kérte. A pápa akinél Nesztoriosz apollinarizmussal és arianizmussal vádolta őtt, 430. augusztusában Rómába zsinatotot hívott össze, mely őt igazolta és Nesztorioszt kiközösítés és letétel mellett kötelezte tévedése elhagyására. Antiochiai Johannesz Nesztorioszt mérsékletre intette, Cirill pedig zsinatra hívta össze az egyiptomi püspököket és 12 anathémát fogalmaztak meg ellene. Válaszul Nesztoriosz antiochiai támogatással újra különféle eretnekségekkel vádolta a császárnál, aki 431 pünkösdjére összehívta az efezusi zsinatot. Cirill még a keleti püspökök és a pápai legátusok megérkezése előtt megnyitotta a zsinati ülést, s jóllehet a nép kitörő örömmel fogadta a Theotokosz megerősítését, egy 43 püspökből álló ellenzsinat elfogatta és bebörtönözte őt. Hívei meggyőzték a császárt, hogy Nesztorioszt kell elítélni, ami aztán meg is történt. A zsinat végeztével Cirill kiszabadult és visszatért Alexandriába. XIII. Leó pápa avatta egyháztanítóvá

Olvasmány és könyörgés az imaórák liturgiájából

Olvasmány Alexandriai Szent Cirill püspök levelezéséből

Igen csodálkozom azon, hogyan lehetnek egyáltalán olyanok, akik kétségbe vonják azt, hogy a Szent Szüzet Istenszülőnek kell nevezni. Mert ha a mi Urunk, Jézus Krisztus Isten, akkor képtelenség nem Istenszülőnek vallani a Szent Szüzet, aki őt a világra hozta. Ezt a hitigazságot maguk az Istentől megvilágosított tanítványok hagyományozták át nekünk, jóllehet ők a kifejezést magát nem használták. A szentatyák is erre oktattak minket. Áldott emlékű atyánk, Atanáz, az egylényegű Szentháromságról írt könyve harmadik fejezetében a Szent Szüzet nem egyszer Istenszülőnek nevezi.

Kénytelen vagyok itt őt magát idézni. Ezt írta: „A Szentírásnak sajátos célkitűzése és jellegzetessége az – és erre gyakran felhívtuk a figyelmet –, hogy Krisztusról, a mi Üdvözítőnkről hirdesse mindkét igazságot: az egyik az, hogy ő Isten, és sohasem volt úgy, hogy ő ne lett volna Isten, minthogy ő az Atya Igéje, visszfénye és bölcsessége; a másik igazság pedig az, hogy most, a végső időkben, testet vett fel Szűz Máriától, az Istenszülőtől, és érettünk emberré lett.”

Majd később így ír: „Sokan szentek voltak, és minden bűntől mentesek. Ilyen volt Jeremiás, akit Isten megszentelt, anyja méhétől fogva. Ilyen volt János is, aki még anyja szíve alatt volt, amikor felujjongott örömében az Istenszülő, Mária szavára!” Atanáz teljesen méltó arra, és mindenképpen megérdemli, hogy habozás nélkül higgyünk neki, és nyugodtan követhetjük őt, hiszen semmi olyat sem tanított, ami idegen lett volna a Szentírás szellemétől.

Az Isten sugallatára készült Szentírás azt tanítja, hogy Isten Igéje testté lett, azaz szellemi lélekkel éltetett testtel egyesült. Isten Igéje tehát magára ölti az Ábraháméval azonos természetet, asszonyból készíti magának a testet, és így az emberi test és vér közösségét magára veszi. Ezért már nem csupán Isten, hanem a kapcsolat miatt ember is, akit mihozzánk hasonlónak kell gondolnunk.

Teljesen biztos tehát, hogy az Emmánuel két valóságból van, az istenségből és az emberségből. Egy mégis az Úr Jézus Krisztus, egy az igazi és természetes Fiú, aki egyszerre Isten és ember; de nem megistenült ember; nem úgy, mint akik a kegyelem által az isteni természet részeseivé lesznek, hanem valóságos Isten, aki üdvösségünkért emberi alakban jelent meg, ahogyan Pál is tanúsítja ezekkel a szavakkal: Amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született. És ő alávetette magát a törvénynek, hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük (Gal 4, 4).

Könyörgés

Istenünk, te Alexandriai Szent Cirillt a Boldogságos Szűz Mária istenanyai méltóságának legyőzhetetlen védelmezőjévé tetted. Add meg nekünk, akik Szűz Máriát valóban Isten Anyjának valljuk, hogy eljussunk az üdvösségre Fiadnak, Krisztusnak megtestesülése által. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.