Főoldal / Hitünk és életünk / Ünnepek / Egyházi ünnepek / December 28. APRÓSZENTEK

APRÓSZENTEK

Azokat a két év alatti fiúgyermekeket nevezzük így, akiket Nagy Heródes király öletett meg Betlehemben a napkeleti bölcsek látogatása után. Máté evangéliumában olvashatjuk a történetet (2,1-18), amely teljesen összhangban áll Heródes egyéb véres tetteivel. Hatalmi féltékenységből feleségének és fiainak sem kegyelmezett, s ezért akarta mindenképpen megöletni az újszülött zsidó királyt is. - Az Aprószentek számának kérdésében eltérőek a vélemények. Voltak, akik egy tucatnyi gyermekről, mások a János jelenései 7,4-re hivatkozva 144.000-ről beszéltek. A lakosság arányait figyelembe véve, mely szerint 7000 lakosból 262 két éven aluli fiúgyermek él Betlehemben (1940-es adat), ha a Jézus-korabeli Betlehem népességét kb. 1000-re tesszük, akkor a meggyilkolt kisfiúk száma 30-40 lehetett. Az Egyház kezdettől fogva vértanúként tisztelte őketet, akik nem szóval, hanem halálukkal vallották meg Krisztust. A betlehemi Születés-temploma alatt megtalálták a hagyomány által őrzött barlangot, ahová eltemették e kicsinyeket.

Ábrázolásuk az 5. századtól ismert. A jelenetnek három összetevője van: Heródes parancsot ad a gyilkosságra (Róma, S. Maria Maggiore, mozaik, 432-40); a katonák megölik a gyermekeket; az anyák menteni próbálják vagy siratják őket (Duccio, Siéna, 1300 k.; Giotto, Padova, 1305; Fra Angelico, Firenze, San Marco, 1430 k.). A késő középkorban drámai erővel ábrázolták a történetet (L. Cranach, 1515.), a barokk festészetben a végsőkig részletezték kegyetlenségét (G. Reni, Bologna, 1610 k.; Rubens, 1635).

Aprószentek napjának vallásos tartalmához Európa-szerte néphagyományok fűződnek. Németalföldön a fiatalság ünnepe. A legelterjedtebb szokás a fiú- és leánygyermekek, illetve a pásztorok vesszőzése, korbácsolása. A gyermekek, pásztorok egy-egy nyaláb vesszővel, gallyal járják végig a falut, s a házaknál, a gazdáknál bőség-, egészség- és szerencsekívánó mondókákat adnak elő. A rövid szertartás végén a gazda kap egy szál vesszőt, amellyel végigvesszőzi őket. A szokás a római Lupercalia ünnepek része volt, s a betlehemi gyermekgyilkosság képzetkörének analógiái révén kapcsolódott e naphoz.

 

Himnusz, olvasmány és könyörgés az imaórák liturgiájából

 

Himnusz

Ártatlan apró vértanúk

dicsőítsen ma szent dalunk!

A föld elvesztett, s könnye hull

az ég elnyert, s örömre gyúl.

 

Megölt a vad, gonosz király,

de Alkotónk szent karja várt,

hogy országába fölvegyen,

hol fény s öröm vár szüntelen.

 

Halálotok gyöngyként ragyog

Krisztus körül, ártatlanok,

kétévesek sem voltatok,

s már mennybe vittek angyalok.

 

Ó város, szentté tett az ég

mint Megváltónk szülőhelyét,

kinek mint zsenge áldozat

első mártírvér itt fakad.

 

Állnak királyi trón előtt

tündöklő fényruhában ők,

ingecskéjüknek bíborát

a Bárány vére mosta át.

 

Jézus, neved legyen dicső,

kit földre szült a Szűz szülő,

Atyádnak s Lelkednek veled

örök dicsőség, tisztelet! Ámen.

 

 

Olvasmány Szent Quodvultdeus püspök beszédeiből

Megszületik a kicsiny Gyermek, a nagy Király. Eljutnak hozzá messze vidékről a bölcsek; jönnek, hogy hódoljanak annak, aki még jászolban fekszik, de égen és földön uralkodik. Amikor a bölcsek hírt adnak a megszületett Királyról, Heródes megdöbben, és hogy el ne veszítse uralmat, meg akarja ölni. Pedig, ha hinne, itt is nyugodtan, a másik életben pedig vég nélkül uralkodnék.

Heródes, miért ijedsz meg attól, hogy Király születéséről hallasz? Nem azért jön ő, hogy téged kisemmizzen, hanem hogy legyőzze a sátánt. Te azonban nem tudod ezt megérteni, ezért zavarodol meg és dühöngsz; és hogy elpusztítsd azt az egyet, akit halálra keresel, kegyetlenül annyi gyermek halálát okozod.

Még a jajveszékelő anyák vagy a kicsinyeik tetemét sirató édesapák iránti szánakozás sem tart vissza, sem a kisdedek sivalkodása és nyögése. Megölöd a kicsinyeket testileg, mert téged megöl a szívbeli félelem. Azt gondolod: ha végrehajtottad, amit kívánsz, hosszú ideig élhetsz, pedig magát az Életet törekszel megölni.

A kegyelemnek az a kicsiny, mégis hatalmas forrása viszont, aki még csak jászolban fekszik, de téged már a trónodon megrémít, felhasznál terveiben – noha azokat fel sem foghatod –, és megszabadítja a lelkeket az ördög rabságából. Azoknak a fiait, akik most ellenfelei, fölvette az örökbefogadottak sorába.

A kisdedek, bár öntudatlanul, Krisztusért halnak meg, a szüleik pedig megsiratják mint vértanúkat, akik elszenvedték a halált: Krisztus mégis hiteles tanúivá teszi őket, akik még beszélni sem tudnak, íme, hogyan uralkodik az, aki eljött, hogy így uralkodjék! Íme, szabadít már a Szabadító, és üdvöt ad az Üdvözítő!

De te, mit sem tudsz erről, Heródes, csak megriadsz és kegyetlenkedsz. És miközben tombolsz dühödben a kicsinyek ellen – magad se tudod –, máris hódolsz őneki.

Ó, micsoda kegyelmi ajándék! Milyen érdemeik alapján jutottak a kisdedek e győzelemre? Beszélni sem tudnak még, és máris megvallják Krisztust! Karjaikat még harcra sem tudjak emelni, de máris elragadják a győzelem pálmáját.

 

Könyörgés

Istenünk, az Aprószentek a mai napon nem szóval, hanem vértanúhalálukkal hirdetik dicsőségedet. Add, kérünk, hogy beléd vetett hitünket ne csak szavunkkal valljuk, hanem életünkkel is tanúsítsuk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

 

Katonai Ordinariátus © Minden jog fenntartva