Főoldal / Hitünk és életünk / Ünnepek / Egyházi ünnepek / November 19. ÁRPÁD-HÁZI SZENT ERZSÉBET

ÁRPÁD-HÁZI SZENT ERZSÉBET

 

született: Sárospatak, 1207.

elhunyt: Marburg, 1231. november 17.

 

 

IIAndrás és Meráni Gertrúd öt gyermeke közül a középső, megelőzte Mária és (IV.) Béla, öccsei Kálmán és András. Szent Margit nagynénje. Budán keresztelték. 1211-ben megjelent a királyi udvarban I. Hermann türingiai őrgróf leánykérő küldöttsége. A négy éves Erzsébetet Pozsonyban búcsúztatták (ezért vélik tévesen, hogy Pozsonyban született). Hermann, a vőlegény 9 évvel volt idősebb Erzsébetnél. Wartburg várában hamarosan megtartották az eljegyzést. Erzsébet játékos gyermek volt, hamar megtanult és szeretett lovagolni. Értelme nyiladozásától kezdve szeretett imádkozni is, valamint adakozni a vár körül megjelenő koldusoknak. Csak később tudta meg, hogy édesanyját, 1213-ban megölték az ellene lázadók. 1216-ban meghalt Hermann, 1217-ben a szellemileg elborult elméjű őrgróf is, sErzsébet jövője ezzel bizonytalanná vált. Az őrgrófság leendő örököse, Lajos megszerette és eljegyezte. Az esküvőt 1221-ben tartották meg, Erzsébet 14, Lajos 21 éves volt. 1222-ben Creuzburgban megszületett Hermann, az első gyermekük. Atyja meghívására útnak indultak Magyarországra. Pozsonyban értesült anyja tragikus haláláról, Magyarország elhanyagolt állapotáról.

Boldog házasságban élt, kölcsönös hitvesi szerelmük nem akadálya, hanem egyik belső tűzforrása volt Isten iránti szeretetének. Korán kezdte a vezeklő életmódot, sokat böjtölt, rendszeresen ostorozta magát, vezeklő övet hordott csillogó ruhája alatt, éjjel rendszeresen fölkelt titokban virrasztani. Első gyermeke foganása után hálából menedékhelyet alapított árva gyermekek számára, fölkereste a szegényeket, segített a szülésnél, keresztanyaságot vállalt. Második gyermekük születésekor (Zsófia) 1224-ben hálából 28 ágyas kórházat alapított, ahol segített a betegek, még a leprások ápolásában is. II. Frigyes hívására 1225-ben Lajosnak, a vazallusnak hadba kellett vonulnia. A tartomány kormányzása feleségére maradt. Nehéz évek következtek, éhínség, járványok. Erzsébet orvosolni igyekezett a nép sebeit: kinyittatta a Wartburg magtárát, naponta 900 szegényt élelmezett. Megszervezte az élelmiszerellátást, ékszereit eladta, a nőket megtanította fonni, udvarhölgyeivel maga is szorgalmasan font, a munkaképes szegényeknek szerszámot adott. Családja aggodalommal leste "esztelen tékozlását", de az Itáliából visszatérő férje mindent jóváhagyott, amit felesége távollétében tett. IIFrigyes császár 1215-ben a megkoronázásakor a IIIIncének tett ígérete beváltásaként elkezdte szervezni a keresztes hadjáratot. Lajosnak 2000 lovagot kellett toboroznia, 100 hajót fölszerelnie és 100.000 aranyat összegyűjtenie a kiadásokra. Erzsébet maga varrta férje ruhájára a keresztesek jelvényét, majd a búcsú után balsejtelmei hatására fekete ruhát öltött, özvegynek tekintette magát, s folytatta szegényei szolgálatát. 1227-ben megszületett harmadik gyermeke, Gertrúd (1227-97), leendő altenburgi apátnő. Férje Otrantóban megbetegedett és miután gyűrűjét Berthold udvari papnak átadta, hogy vigye el Erzsébetnek, elhunyt. Erzsébetet megfosztották vagyona kezelési jogától és a férje után járó birtokok haszonélvezetétől. Mivel életét lehetetlenné tették a várban, egy napon csecsemőjével észrevétlenül elhagyta azt, s mert Eisenachban senki sem fogadta be, félve a várbeliek haragjától, egy vendéglős istállójában húzta meg magát. Éjfélkor a közeli ferences templom barátait kérte, énekeljék vele együtt a Te Deumot. Két gyermekét másnap Guda és Isentrud szolgáló lehozta a várból. A gyermekeket jószívű emberek elvállalták, Erzsébet a magával hozott ékszereit adta nekik viszonzásul, ő maga fonással tartotta fenn magátMechtild, kitzingeni apátnő, értesülve unokahúga sorsáról, érte küldött, majd Eckbert bambergi püspök hívta magához Pottenstein várába. Később Marburgot választotta állandó tartózkodási helyéül. Ettől kezdve egyszerű szürke köntösben járt mint Szent Ferenc harmadrendjének tagja. Ő volt az első nő, aki némez földön magáévá tette ezt az életeszményt. Assisi Szent Ferenc tiszteletére kórházat alapított.

Három nappal előbb megmondta a saját halálát. A ferenceseknél ravatalozták föl. Sírja mellett már a következő napokban csodák történtek. IX. Gergely 1235 pünkösdjén avatta szentté, s még ez évben megkezdték építeni emlékére a marburgi Erzsébet-templomot, melyben gyönyörű síremlékbe foglalták hamvait. A sír régóta üres már, mert Hesseni Fülöp, a hitújítás egyik vezére szétszóratta a hamvakat.

A szegények, elhagyatottak és az őket gondozó kórházak, ispotályok, emberbaráti intézmények választják védőszentül.

A németek a legnagyobb német asszonynak nevezik, a külföldi irodalomban türingiai Erzsébetnek hívjákFejedelmi öltözékben koronával vagy a ferences harmadrendiek ruhájában ábrázolják, rózsákkal. Napját a régi magyar egyház pirosbetűs ünnepként ülte meg.A népi kalendáriumban napja a tél vagy karácsony rámutatónapja. Attribútumai: rózsák, koldus a lábánál, könyv, pénz, tál kenyérrel, hallal vagy gyümölccsel, ritkábban 2kettő vagy három korona.

 

Himnusz, olvasmány és könyörgés az imaórák liturgiájából

Himnusz

Pannónia, ünnepeljed

híres, boldog gyermeked,

mert Erzsébet asszony benned

királyházból született.

 

Bár férjéhez a házasság

hű társaként megköti,

Urunk édes, szent igáját

gyermekkortól viseli.

 

Hűségben él férje mellett,

s gazdagodik ereje.

Erényben is teljesebb, szebb

áldozatos jelleme.

 

Megcsodálják arca fényét,

ékessége úgy ragyog,

de szívében a szegénység

ragyogása még nagyobb.

 

Minél jobban megtagadja

nemességét önmaga,

annál fénylőbb híre, rangja

és nemes alázata.

 

Legyen áldás az Atyának,

Fiúnak s Szentléleknek,

minden jóság forrásának,

Háromság egy Istennek. Ámen.

 

 

Olvasmány abból a levélből, amelyet Marburgi Konrád, Szent Erzsébet lelki vezetője írt

Erzsébet egész életében a szegények vigasztalója volt, de amikor már különösen kezdett kitűnni az erényekben, teljesen az éhezők gyámolítója lett. Vára mellett kórházat építtetett, oda igen sok beteget és nyomorékot gyűjtött össze. Mindazoknak, akik alamizsnát kértek tőle akár itt, akár pedig a férje uralma alá tartozó egész területen, bőségesen osztogatta szeretetének jótéteményeit. A férje négy fejedelemségéből eredő összes saját jövedelmét úgy kimerítette, hogy végül szinte minden értékes holmiját és drága ruháit is eladta, hogy árukat a szegények javára fordítsa.

Az volt a szokása, hogy naponta kétszer, reggel és este, minden betegét személyesen meglátogatta, és a legutálatosabb betegségben szenvedőket saját maga ápolta: az egyiket megetette, a másikat lefektette. Voltak olyanok, akiket saját vállán hordozott, és az emberséges szeretet sokféle jótettével látta el őket. Mindezekben boldog emlékű férje tetszését is megnyerte. Végül pedig férje halála után a tökéletesség legmagasabb fokára törekedve, sok könnyhullatás közt azt kérte tőlem, engedjem meg neki, hogy ajtóról ajtóra járva alamizsnát kolduljon.

Az egyik Nagypénteken, amikor az oltárok ékességüktől megfosztva vannak, városában, ahová a Kisebb Testvéreket letelepítette, néhány bizalmasa jelenlétében a kápolna oltárára helyezett kézzel lemondott saját akaratáról, a világ minden pompájáról, és mindarról, amiről Üdvözítőnk az evangéliumban azt tanácsolja, hogy hagyjuk el. Amikor ez megtörtént, attól félve, hogy a világ zaja és az emberi dicsőség újra hatalmába kerítheti, ha továbbra is ott marad, ahol annak idején férjével nagy jómódban élt, utánam jött Marburgba, bár én ezt nem néztem jó szemmel. Majd abban a városban is kórházat alapított, és oda sok beteget és nyomorékot gyűjtött össze. Közülük a legnyomorultabbakat és a mindenkitől elhagyottakat maga szolgálta ki saját asztalánál.

Isten előtt állítom, hogy alig láttam még olyan asszonyt, aki az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlása mellett annyira kitűnt volna a szemlélődő imában, mint Erzsébet. Több szerzetes és szerzetesnő gyakran látta, hogy amikor magányos imádsága helyéről kijött, arca csodálatos fényben tündökölt, és a szemében mint egy napsugaras ragyogás fénylett.

Halála előtt, amikor meggyóntattam, megkérdeztem tőle, hogy mi történjék majd megmaradt holmijával és ágyával. Azt felelte, hogy mindaz, amit még birtokolni látszott, már úgyis régen a szegények tulajdona volt. Arra kért, hogy osszam szét közöttük mindenét, kivéve azt az egyetlen inget, amely rajta volt. Azt akarta ugyanis, hogy abban temessék el. Ezután magához vette az Úr testét, majd estig gyakran emlegette a prédikációkban hallott jó tanításokat. Végül nagy buzgósággal Istennek ajánlotta mindazokat, akik körülvették, majd, mint aki édesen elalszik, kilehelte a lelkét.

 

Könyörgés

Istenünk, te megadtad Árpád-házi Szent Erzsébetnek, hogy a szegényekben Krisztust lássa és tisztelje. Közbenjárására add, hogy mi is lankadatlan szeretettel segítsük embertársainkat minden testi-lelki bajukban. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

 

Katonai Ordinariátus © Minden jog fenntartva