Főoldal / Hitünk és életünk / Ünnepek / Egyházi ünnepek / Január 18. ÁRPÁD-HÁZI SZENT MARGIT szűz

 ÁRPÁD-HÁZI SZENT MARGIT

szűz

született: Turóc vára, 1242/43 eleje

elhunyt: Boldogasszony kolostor, Nyulak szigete, 1270. január 18.

 

 

IV. Béla király és Nikaiai Laszkarisz Mária kilencedik gyermeke. Nevét Antiochiai Szent Margit, a középkor egyik legtiszteltebb női szentje után kapta, akinek ereklyéit nagyatyja, II. András király a Szentföldről hozta magával, s akit hazánkban István király és Szent Márton mellett Patrona Regni-ként tiszteltek. Nagynénje Árpád-házi Szent Erzsébet, bátyja (V.) István, húga Szent Kinga és Boldog Jolán. A tatárok elől menekülő szülei még születése előtt fölajánlották Istennek az ország megmeneküléséért. 1246-ban átadták a veszprémi domonkos kolostor priorisszájának. Dajkája, Olimpiádisz asszony követte a kolostorba. Egyes források szerint lelki nevelője Veszprémben a stigmatizált Boldog Ilona volt. IV. Béla a Nyulak szigetén (ma Margitsziget) új kolostort építtetett, ahová 1252-ben költöztették át őt is. 1254-ben az általános káptalanon Budán tartózkodó Humbertus de Romanis rendfőnök előtt tette le fogadalmát. A kolostorban a legnehezebb szolgálatokat végezte, a legkeményebb vezeklésben élt. Szülei politikai okokból megpróbálták a lengyel, majd a cseh királyhoz férjhez adni, de Margit a szabad akarattal vállalt fogadalmát nem volt hajlandó föladni. Ezért egész környezete elfordult tőle. Népéért, családjáért és Egyházáért vállalt szenvedéseit Isten sok különleges imameghallgatással jutalmazta: kibékítette egymással atyját és testvérét, Istvánt, számos csodás gyógyulásnak volt az eszköze. Halálát előre megmondta László király leánya, Szent Piroska ünnepére. Nemzete és rendje már kezdettől fogva boldogként tisztelte. Sírjához azonnal megindult a zarándoklat, s hamarosan csodákat emlegettek. Különös tiszteletben részesült véluma, mely meggyógyította IV. (Kun) László királyt. V. István király leányának, a nápolyi királynőnek, Magyarországi Máriának köszönhetően tisztelete gyorsan megindult Itáliában is (első ábrázolásai itt születtek). Ereklyéit a török elől menekülő domonkos apácák Nagyváradra, majd Nagyszombatba, végül Pozsonyba, a klarissza apácákhoz menekítették. 1782-ben amikor II. József  föloszlatta a klarisszákat, az ereklyék (a külön, aranyozott ezüstládikában őrzött fejereklye kivételével) Batthyány Ignác püspök birtokába kerültek, majd nyomuk veszett. A pozsonyi klarisszáknál megmaradt vasöve (cilicium) január 18-i ünnepén látható a Margitszigeti Szent Mihály kápolnaigazgatóság kápolnájában. Védőszentje elsősorban a magyar ifjúságnak, a nevelő és gyógyító intézményeknek, valamint békességszerzőként is tisztelik. Életét a 14. század elején írták meg, Ráskai Lea OP fordításában maradt fenn (Margit-legenda). I. (Hunyadi) Mátyás kérésére 1462/64-ben engedélyezte II. Pius pápa a domonkos kolostorok számára a Margit-officiumot. Többször újraindított szentté avatási perét 1943-ban zárta le XII. Pius pápa.

Ábrázolása: Domonkos ruhában (fekete fátyol és köpeny) csillagokkal díszített, kezében liliom, gyakran könyv is, lába előtt a földön koronája, feje fölött olykor lángcsóva. Ha három korona van az ábrázoláson, ez a kikosarazott három királyi kérőt jelenti. 14. századi itáliai ábrázolásokon (Nápoly, S. Maria Donna Regina; Assisi, S. Francesco) szinte mindig Árpád-házi vagy Anjou szentek között szerepel. Gyakran stigmákkal is ábrázolják, főként a domonkos szentek között. Az assisi Szent Ferenc-bazilika egy Simone Martini táblaképe; a firenzei S. Maria Novella Gloria Dominicana-freskója őt ábrázolja. Szerepel Fra Angelico S. Marco-beli Utolsó ítéletén, a milánói S. Maria delle Grazie egyik termében, Leonardo Utolsó vacsorájának szomszédságában; és a római S. Maria sopra Minerva egyik pillére fölött. Az esztergomi Keresztény Múzeum fametszete 1510 körül liliomot és könyvet tartó domonkos apácaként, koronás magyar címerrel ábrázolja. A 19. század historizmusa és nemzeti érzése központba állította alakját. A század végétől falképen, üvegablakon gyakoriak életének eseményei is. Legismertebbek Feszty Masa oltárképei.

Életének irodalmi feldolgozásai: Gárdonyi Géza: Isten rabjai, Krúdy Gyula: Szent Margit, Kodolányi János: Boldog Margit.

 

A reggeli dicséret himnusza, olvasmánya és könyörgése az imaórák liturgiájában

Himnusz

Áldjuk Istent, hogy Margitot,

ki néki mindent áldozott,

kiáradó kegyelmekkel

bőségesen halmozta el.

 

Volt, hogyha égi Manna hullt,

Jézus-szerelme lángra gyúlt,

testét elfogta lankadás,

lelkét az elragadtatás.

 

Könnyített súlyos terheket,

vigasztalt vérző szíveket,

felismert rejtett titkokat,

ápolt nagy bajban társakat.

 

Dicsővé tette szent halál,

testét is édes illatár,

erényének felsőbb jele

orcáit fénnyel vonta be.

 

Ó, Szűz Szent Margit, add hazád

számára pártfogó imád!

Légy támaszunk, ha elmegyünk,

s ég ajtajához érkezünk!

 

Örök áldás és hódolat

az Atyának és Fiúnak,

vigasztaló Szentléleknek,

Háromságban egy Istennek! Ámen.

 

Olvasmány XII. Piusz pápa határozatából, amellyel Árpád-házi Margitot szentté nyilvánította

Istentől ránk ruházott apostoli szolgálatunkból folyóan ránk háruló legnagyobb feladatok közt sincs oly súlyos, de kedvesebb sem, mint az, hogy a vallásos tisztelet legmagasabb elismerését megadjuk azoknak a híveknek, akik földi életükben az erények minden fajtájában a tökéletesség fokára jutottak, és méltán állnak az életszentség hírében. Teljes joggal kell ezek közé sorolnunk a katolikus magyar nemzet díszét, Szűz Szent Margitot, IV. Béla király leányát, Szent Domonkosrendi apácát. Mivel ő folyamatosan ősi tiszteletnek örvend, erényeiről és csodáiról hitelt érdemlő történetírók egyöntetű tanúságtétele sem hiányzik, valóban méltónak találjuk arra, hogy, bár nem szabályszerű és szokásos szentté avatással, hanem saját döntésünkkel szentnek nyilvánítjuk, és a szentek sorába iktatását elrendeljük.

Margit abból az Árpád-házi királyi családból származott, amely csupán a 13. században egymaga még négy, az életszentségben kiemelkedő nőt adott Isten Egyházának, nevezetesen Szent Erzsébetet, Boldog Ágnest és IV. Béla királynak két leányát, Kingát és Jolánt, akiknek tiszteletét az Apostoli Szentszék megerősítette. Margit 1242 körül született, amikor a tatárok Magyarországot tűzzel-vassal pusztították. Szülei, IV. Béla és Laszkarisz Mária, a megfogant magzatot, ha leány lesz, Istennek szándékoztak szentelni engesztelő áldozatként az ország felszabadulásáért és saját megmenekülésükért. Imádságuk és fogadalmuk meghallgatásra talált. Édesanyja, megemlékezve ígéretéről és a kapott jótéteményekről, már négyéves kora előtt a veszprémi apácák kolostorába vitte. Itt Margit tanulékony, készséges és nemes lelkületével és nyíltszívűségével tűnt ki. Amikor pedig királyi atyja a Duna szigetén, amely ma Szent Margit nevét viseli, kolostort emelt, abba nemcsak szüzeket telepített, hogy magukat égő áldozatként egyedül Istennek szenteljék, hanem odavitte Margit lányát is, akit a többi gyermekei közül annál gyengédebb érzéssel szeretett, minél inkább felismerte benne az Istennek szentelt jámbor élet ígéretes csíráit.

Eközben Margit egyre jobban magáévá tette az Apostol szavát; Uramnak, Krisztus Jézusnak fölséges ismeretéhez mérten mindent akadálynak tartok. Érte mindent elvetettem, sőt szemétnek tartottam, csakhogy Krisztust elnyerhessem, és hozzá tartozzam (Fil 3, 8-9). Mindig a legsilányabb ruhákba öltözött, az alacsonyrendű szolgálatokra áhítozott. A söprésben, szennyes helyek takarításában, konyhai munkában, nehéz terhek cipelésében lelte örömét. A beteg nővéreket, sőt szolgálókat, akiknek betegsége miatt mások fertőzéstől tartottak, szeretettel és a megalázkodásnak nagy vágyával szolgálta ki, és a körülöttük kínálkozó összes nehéz és alantas szolgálatot magának követelte.

Az Úr szenvedésének titkairól zokogva elmélkedett, és a vértanúság forró vágya lobogott benne. Szívesen imádkozott az eukarisztikus színekben rejtőző Jézus Krisztus előtt vagy a feszület előtt naponta hosszú órákon át, szívét kiöntve. De imádkozott ő mindenütt megszakítás nélkül. Az előírt istentiszteletet nem ritkán az Atyaistenhez vagy a Vigasztaló Szentlélekhez intézett könyörgésekkel és a neki olyannyira kedves Szűz Istenanya dicséretével tetézte.

Margit tevékenységét nem korlátozta csupán az Istenhez intézett lángoló könyörgésekre és igen kemény vezeklésekre. Nem habozott éles szemrehányásokkal illetni a bűnt sem, akárki, még ha a legnagyobb tekintélyt vagy méltóságot képviselő személy követte is el. Amikor pedig látta az atyja családját marcangoló ellenségeskedéseket és meghasonlást, a nép elnyomását, az Anyaszentegyháznak zsarnoki lábbal tiprását, a kolostorok elnéptelenedését, Margit a mindenható Isten haragjának engesztelésére és népe számára a kegyelem kieszközlésére, még bőségesebb könnyhullatással imádkozott. Testét böjtökkel sanyargatta, vezeklőövet viselt, siratva azok bűneit, akik gonoszul Isten ellen cselekszenek, s egészen imádságba merülve járt közben népéért Istennél.

Közeli halálát előre tudva, az Egyház végső szentségeit angyali áhítattal vette fel, s harmincadik életévének betöltése előtt elaludt az Úrban.

 

Könyörgés

Istenünk, szüzesség kedvelője és védelmezője, Árpád-házi Szent Margit a te kegyelmedből fonta egybe a szűzi élet szépségét a jó cselekedetek érdemével. Engedd, kérünk, hogy az üdvösséges bűnbánattal visszaszerezzük lelkünk tisztaságát. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

 

Katonai Ordinariátus © Minden jog fenntartva